Felszólalás adatai

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés előtt most már másodszor tárgyaljuk a szociális törvény módosítását, és nagyon sajnálom, hogy csak ilyen kevesen veszünk részt ebben a vitában, azt is sajnálom, hogy viszonylag késő délután került sor erre a vitára, hiszen azt gondolom, hogy a tévé előtt ülő nézők megérdemelték volna, hogy az őket érintő változásokról mégiscsak tudomást szerezzenek, kár hogy így döntöttek. Kár, hogy így döntöttek, mert ha hallhatnák, láthatnák többen ezt a vitát, akkor azt hiszem, elég világosan kirajzolódna az a különbség, amely egyik oldalról a Gyurcsány-Medgyessy-kormány fémjelezte MSZP-SZDSZ-koalíció, a másik pedig a Fidesz, illetve az MDF-nek is, ha jól tudom, az álláspontját is tükrözi.

A különbség a következő. Az önök részéről sokkal inkább politikájukban, megnyilvánulásaikban a segély, segély fontosságát hangsúlyozzák önmagában, mi pedig azt hangsúlyozzuk, hogy a munka és a segély tud együtt alapot teremteni a társadalomnak, illetve a munka teremti meg azt az alapot, amelyből igazán nagy segélyezést tudunk adni az embereknek, és nagy támogatást tudunk adni azoknak, akik valóban rászorultak.

A legutóbbi vitában elmondtam azt a példát, amely Afrika segélyezését próbálta célozni a hetvenes, nyolcvanas években, és bizony az a segélyezési módszer megbukott, mert még szegényebbekké, még tehetetlenebbé tett afrikai nemzeteket, afrikai országokat. Több tízezer éhező helyett több millióra nőtt az éhezők száma pontosan azért, mert nem munkára tanították meg őket, vagy pedig nem munkát, nem munkalehetőséget adtak nekik, hanem csak a segélyt.

(16.30)

Önök, amikor felvezették ennek a változásnak a fontosságát, illetve a szociális törvény változásának a fontosságát, akkor sok helyen a svéd modellt emlegették, hogy aszerint próbálják felépíteni. Ebben van is igazság meg lehetőség is, csak hát a svéd modell mégiscsak egy erős társadalmat, egy olyan társadalmat tükröz, ahol a munka teremti meg a segélyezés lehetőségét, a munka biztosítja azt az összeget, amiből aztán tényleg a rászorultak megkapják a pénzt és a támogatást.

Ezért is sajnálatos, hogy a tegnapi napon önök a garanciatörvényt leszavazták, nagyon sajnáljuk, hogy érzéketlen módon nem fogadták el azt a törvényjavaslatot, amely nagyon sok családnak és pontosan a rászorult családoknak is segíthetett volna hosszú távon is az életükben, és nagyon nagy üzenet lett volna a társadalom felé a politika részéről, hogy közösen, kétharmadnyian vagy több mint kétharmadnyian a parlamentben együtt tudunk gondolkodni olyan kérdésekben, mint, mondjuk, a gáz és villanyáram árának szinten tartása vagy pedig maximum az inflációval való emelése.

Tegnap is hallottuk itt a parlamentben, és szakmai szervezetek is alátámasztották, senki nem cáfolja, hogy sajnos a régióban például a legdrágább villanyáramot a magyar emberek fizetik, a magyar nyugdíjasok, a magyar nagycsaládosok, a magyar szegény, rászorult emberek. Ha ebben nem tudunk közösen lépni, akkor akármilyen támogatást és akármilyen összegeket próbálunk eljuttatni a rászorultaknak, hosszú távon nem oldjuk meg a problémájukat így sem.

Ugyanígy nagy kár, hogy azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van a gyógyszerárak kompenzálására, önök nemet mondtak a tegnapi nap, nem akartak a gyógyszerárakban együttműködni, mármint hogy ne emeljük a gyógyszerárakat, és ne emeljék a gyártók, a forgalmazók infláció fölött a gyógyszerárakat.

Azt hiszem, a legnagyobb különbség közöttünk a családi adókedvezményben van. Önök elvetették ezt a javaslatot, szétverték azt a modellt és azt a társadalmi együttműködést, ami az elmúlt években megvolt, amely társadalmi együttműködéshez Medgyessy Péter is csatlakozott 2002-ben; ő maga mondta ki, hogy támogatja azt a polgári kormány által beindított családtámogatási és családi adókedvezményt, amellyel igenis a munka becsületét tudtuk visszaállítani, és igenis olyan mértékben tudtuk megemelni a családok lehetőségeit, amelyből igenis segélyt lehetett aztán máshova eljuttatni.

Kár, hogy erre nemet mondtak, kár, hogy ezt a támogatási rendszert önök szétverték, és kár, hogy nem értik azt, hogy ez egy hosszú távú gondolkodásnak is a része, annak a hosszú távú gondolkodásnak a része, ahol, ha megszületik a három-négy-öt-hat gyerek, akiket munka mellett nevelnek fel családok, akkor igenis azokat meg kell becsülni, azokat el kell fogadni, mert ezek a gyermekek fogják megteremteni a mi korosztályunknak, az idősebb korosztálynak és a nálunk egy kicsivel fiatalabb korosztálynak is a nyugdíjat, illetve ők fognak a munkában részt venni aktívan. Nagyon nagy kár, hogy ezt a támogatást önök nem támogatták.

Azt kell mondanunk, hogy a segélyezés krízishelyzetet orvosol, és nagyon helyes, hiszen vannak az országban olyan területek, ahol tényleg nem jutnak az emberek munkához. Talán mai sajtóhír, hogy Nógrád megyében 15,5 százalékos a munkanélküliség. Borzalmas szám, még akkor is, ha ezeknek az embereknek egy része megpróbál elhelyezkedni, és nem azért munkanélküli, mert nem akar keresni, nem azért, mert lusta, nem azért, mert nem foglalkozna a munkával, hanem legszívesebben csak otthon lenne; egyszerűen nem kap munkát, nem jut munkához. Óriási nagy szám, és ehhez a nagy számhoz csatlakozik az a megint csak szomorú tény, hogy a munkanélküliek száma meghaladta a 400 ezret. Katasztrofális számokról beszélünk itt.

Éppen ezért a szociális törvény megvalósulásáról és hasznosításáról, mert itt az a lényeg, hogy tényleg jól hasznosuljon a rászorultak részére, azt kell mondani, hogy a legfontosabb a munkahelyek teremtése. És itt megint egy hatalmas nagy különbség van közöttünk: mi azt mondjuk, hogy munkahelyteremtésben nagyon fontosak a multicégek, nagyon fontosak a nagy cégek, de ha a magyar kis- és középvállalkozásokat nem támogatjuk… - és én azt nem mondom, hogy 20 millió forinttal kell egy munkahelyet megtámogatni, mint azt tették önök vagy a gazdasági miniszter Dunaújvárosban, nem erről beszélek. De ha valamilyen szinten még a töredékét sem adjuk oda a magyar kis- és középvállalkozóknak, akkor ők a munkahelyteremtéssel nem fognak belépni azok sorába, akik felszippantják ezt az őrült nagy, 400 ezres létszámot. Hiába pályáznak, hiába kérik, nagyon kevesen kapnak, és nemhogy 20 milliót nem, de még egymilliót sem kapnak támogatásra, azért, hogy munkahelyet teremtsenek, holott a magyar kis- és középvállalkozók egyébként sokkal több munkanélkülit fel tudnának szippantani, mint adott esetben egy multi, akármennyire is ezt a másik oldalon nem gondolják komolyan.

Tehát, amikor azt mondjuk, hogy nagyon fontos a segélyezés, akkor arra is tekintettel kell lenni, hogy a segély és a minimálbér ne legyen túl közel egymáshoz. Ha túl közel kerül egymáshoz, nem éri meg elmenni dolgozni, akkor valóban csak segélyre rendezkednek be sokan, és várják a szociális támogatást, és még az a réteg is, ahol nagyon sokan vannak sajnos, akik minimálbéren vagy minimálbérhez közel élnek, annak egy része sem fogja a munkát vállalni, mert azt mondja, hogy én itt nyolc-tíz órát dolgozom, megszakadok a munkában, más pedig megkapja majdnem ugyanazt az összeget, amit én a tisztes munkával próbálok megkeresni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem a segélyezés ellen mondom ezt, viszont távolítani kell egymástól. Ez gondolkodásbeli különbség közöttünk.

Itt kell elmondanom azt a tényt, ami múlt héten jelent meg statisztikákból, önök is biztos tapasztalták és látták ezt a tényleg elkeserítő statisztikát, hogy az Európai Unión belül hogy állunk gazdaságilag. Átlag vásárlóerőben a 24. és átlagkeresetben a 20-21. helyen állunk a 25 uniós tagállam között. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor szociális dolgokról beszélünk, ez is egy nagy kérdés, mert ki az, aki el fogja tartani, még egyszer mondom, a segélyezett réteget, kinek az adójából, ha ennyire alacsonyak ezek a bérek, ilyen kicsi a lehetőségünk ebben az országban.

Befejezésül, tisztelt hölgyeim és uraim, a törvényjavaslat akkor támogatható, ha a szociális segélyezés mellett foglalkozik a minimálbérrel, és foglalkozik ezeknek az embereknek a gondjával is, mert különben túl közel hozza a támogatást, vagyis a munkabéreket a segélyezéshez, és nem fognak elmenni az emberek dolgozni.

Még egy felvetés: ha önök valóban komolyan gondolják, hogy jövőre érdemes bevezetni ezt a támogatást, akkor kérem, hogy ne késlekedjenek, támogassák azt a módosító indítványunkat, amelyben január 1-jére tettünk javaslatot, hiszen ha ezek az emberek valóban rászorulnak, márpedig rászorulnak erre a támogatásra, akkor leginkább a téli hónapokban érdemlik meg ezt a pénzt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)