Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a nemzetiségi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Bitte erlauben Sie mir, dass ich Sie im Namen des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten, als Unterbreiter der Gesetzesmodifizierung Nr. T/10303. des  von 2011 über die Rechte der Nationalitäten  Gesetztes Nr. CLXXIX begrüße. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében mint a T/10303. számú, a 2011. évi CLXXIX. számú, a nemzetiségek jogairól szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztője, tisztelettel köszöntöm Önöket.

Az Alaptörvény XXIX. cikke így hangzik:

(1) A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

(2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

(3) A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, a nemzetiségeket és a nemzetiségként való elismerés feltételeit, valamint a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Sarkalatos törvény a nemzetiségként való elismerést meghatározott idejű honossághoz és meghatározott számú, magát az adott nemzetiséghez tartozónak valló személy kezdeményezéséhez kötheti.

Az Alaptörvény által említett sarkalatos törvény a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A Nek-törvény bevezetőjében rögzíti: „A magyar Országgyűlés a magyar történelem legnemesebb hagyományaira építve, a magyarsággal e hazában évszázadok óta együtt élő nemzetiségek sajátos kultúrájának megőrzése, anyanyelvük ápolása és fejlesztése, egyéni és közösségi jogainak széles körű biztosítása érdekében, figyelemmel Magyarország Alaptörvényében a magyarországi nemzetiségek ügye iránt kinyilvánított felelősségvállalásra, továbbá tekintettel a nemzetiségek védelme érdekében Magyarország aktív közreműködésével megalkotott nemzetközi dokumentumokban foglaltakra  itt jön a dokumentumok felsorolása, majd így folytatja , szem előtt tartva, hogy Magyarország tiszteletben tartja az ország különböző vallási hagyományait, más népek szabadságát és kultúráját, vallja, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez, a nemzetiségek a magyar politikai közösség részei, államalkotó tényezők, a kulturális sokszínűség, a nyelvi különbözőség nem a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása, a nemzetiségek által létrehozott kulturális értékek Magyarország kulturális örökségének szerves részei, a nemzetiségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát, kollektív részvételüket a közéletben, elősegíti a kulturális autonómiájuk megvalósulását, garantálja a valós közösségeik önigazgatáshoz, önkormányzatisághoz való jogát, a következő törvényt alkotja:”

A megalkotott törvény, a nemzetiségek jogairól szóló törvény számunkra, a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek részére a legfontosabb törvény, ha úgy tetszik: a mi nemzetiségi alaptörvényünk.

Mindezek alapján nem tekinthető véletlennek, hogy a magyarországi nemzetiségek 2014. évben történt parlamenti képviseletének biztosítását követően a Magyarországi nemzetiségek bizottsága első törvénymódosító javaslata, a T/460. számú, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény és а választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat volt, melyet a Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2014. június 27-én nyújtott be az Országgyűléshez, és azt a parlament 2014. június 30-án már el is fogadta. A módosító javaslat akkor 13 paragrafust tartalmazott.

(16.00)

Ezt követően, több mint hároméves munkával jutottunk el a 2017. évi újabb módosításhoz, a 2017. november 7-én benyújtott T/18296. számú, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Zárójelben jegyzem meg, hogy a Nek-törvény módosításával gyakorlatilag egy időben nyújtottuk be a T/18297. számú, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi. CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot is, hiszen számunkra a Nek-törvény mellett nemzetiségeink fennmaradása, jövője szempontjából a másik legfontosabb törvény kétségkívül a köznevelési törvény.

A Nek-törvény 2017. évi módosításában már 27 paragrafust módosítottunk. A törvényjavaslat előkészítése során szembesültünk a törvényalkotási munka minden nehézségével, végigbukdácsoltuk annak minden akadályát, számunkra rengeteg tapasztalattal, tanulsággal járt. Erről akkori előterjesztői beszédében Fuzik János elnök úr részletesen beszélt, akinek az elmúlt négy évben végzett eredményes NEB-elnöki munkáját utólag ezúton is szeretném megköszönni.

A 2017. évi törvényjavaslatba természetesen csak azok a paragrafusok kerültek bele, amelyekkel az előkészítés során minden nemzetiség, minden szaktárca, minden frakció és a kormányzat is egyetértett, ennek megfelelően egyhangúlag, 177 igen szavazattal került elfogadásra, amit ezúton is köszönök a korábbi parlamentnek.

Ugyanakkor több tucatnyi téma, felvetés, megoldandó kérdéskör nem kerülhetett bele a 2017-es módosításba, mert nem sikerült rájuk mindenkinek az egyetértésével találkozó megoldást javasolnunk, találnunk. Természetesen ezeknek a rendezéséről akkor sem mondtunk le, csak későbbre hagytuk.

A 2018. április 8-ai új parlamenti választást követően újjáalakult Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnökeként az első ténykedéseim egyike volt, hogy megalakítottuk a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosítását előkészítő NEB-munkacsoportot, ezzel párhuzamosan az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének hasonló munkacsoportját, és elkezdtük előkészíteni a Nek-törvény következő módosításának konkrét anyagait. Itt szeretnék név szerint is köszönetet mondani az eredményes előkészítő munkáért a két munkacsoport vezetőjének, Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószólónak és Dancsó Muszev bolgár elnök úrnak, az ONÖSZ elnökhelyettesének.

Munkánk hatékonyságát és eredményességét jelentősen javította és elősegítette, hogy 2019 tavaszán a kormány is felvette a törvényalkotási programjába a Nek-törvény módosítását, és a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága vezetésével úgyszintén alakított egy tárcaközi munkacsoportot a törvényjavaslat előkészítésére. A munkacsoportban részt vett minden érintett, úgymint a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, Budapest Főváros Kormányhivatala, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége és természetesen a Magyarországi nemzetiségek bizottsága is. Közel egy éven keresztül a szabályozandó, módosítandó kérdésköröket állította össze minden érintett, majd 2019. augusztus elejétől kezdve rendkívül feszített, folyamatos munkával már a konkrét törvényjavaslat összeállításán dolgoztunk.

Szeretnék név szerint is köszönetet mondani dr. Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár úrnak, aki rendkívül szigorúan, de nagyon hatékonyan vezette a tárcaközi egyeztetéseket, és dr. Szalainé dr. Sándor Erzsébetnek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek, aki szinte minden egyeztetésen személyes jelenlétével segítette a munkánkat. Én közvetlenül, személyesen végigcsináltam 2014 és 2017 között a törvényjavaslat előkészítő munkáját csakúgy, mint a mostani több mint másfél évet, így pontosan tudom, hogy segítségükkel mennyivel hatékonyabb volt a mostani törvényjavaslat előkészítése, mint a 2017-es. Köszönjük.

Az előkészítés során igyekeztünk minden egyeztetési lehetőséget minél szélesebb körben biztosítani, így a módosításokról többször is beszéltünk a Nemzetiségi Ügyekért Felelős Tematikus Munkacsoport ülésén is. A közbülső munkaanyagokat, majd a ParLexben előkészített, döntés előtti munkaanyagot is megküldtem minden parlamenti frakciónak, minden független képviselőnek, a visszajelzéseket a törvényjavaslat véglegesítésénél figyelembe vettük. A javaslat, anyagának letisztázását követően, minden kormányzati fórumot is megjárt, így örömmel mondhatom, és remélem, a helyzet ebben nem változott, hogy a kormány is támogatja az előterjesztésünket.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 2017. évhez képest az viszont nem változott, hogy most is kizárólag olyan módosító javaslatok kerültek a törvényjavaslatba, amelyekkel az előzetes egyeztetések során mindenki egyetértett. Minden olyan kérdéskör, probléma, felvetés, amire nem tudtunk olyan megoldást találni, amivel mindenki egyet tudott érteni, az nem került bele ebbe a törvényjavaslatba. Ezeket azonban nem adtuk fel, de tovább kell dolgozni rajtuk, és reményeink szerint a következő módosító törvényjavaslatban talán már ezek is rendeződhetnek.

A mostani törvényjavaslat 48 darab konkrét paragrafusára nem kívánok részleteiben kitérni, hiszen azok általános, valamint részletes indokolása megfelelően alátámasztja ezek indokoltságát és szükségességét. Mégis engedjék meg, hogy szabályt erősítő kivételként és némi kiegészítő magyarázattal néhány konkrét pontra kitérjek.

Elsőként rögtön az 1. §-ra: „(1) A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. (a továbbiakban: Nek. tv.) 2. §-a a következő 4b. ponttal egészül ki: „4b. nemzetiségi nevelésben-oktatásban részt vevő köznevelési intézmény: az a köznevelési intézmény, amelynek alapító okirata a nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglaltak szerint tartalmazza a nemzetiségi feladatok ellátását, feltéve, hogy e feladatokat a köznevelési intézmény ténylegesen ellátja, továbbá óvoda, iskola és kollégium esetén a tanulók huszonöt százalékánál kevesebben vesznek részt a nemzetiségi óvodai nevelésben, illetve a nemzetiségi iskolai nevelésben-oktatásban.”

Ennek a definíciónak a rögzítése azért volt rendkívül fontos, mivel ez idáig a Nek-törvény csak a nemzetiségi köznevelési intézményt határozta meg, amely szerint, idézem: „az a köznevelési intézmény, amelynek alapító okirata a nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglaltak szerint tartalmazza a nemzetiségi feladatok ellátását, feltéve, hogy e feladatokat a köznevelési intézmény ténylegesen ellátja, továbbá óvoda, iskola és kollégium esetén a tanulók legalább huszonöt százaléka részt vesz a nemzetiségi óvodai nevelésben, illetve a nemzetiségi iskolai nevelésben-oktatásban.”

A nemzetiségi nevelésben-oktatásban részt vevő intézmény definiálása szükséges volt ahhoz, hogy a nemzetiségi önkormányzatok egyetértési és véleményezési jogát egyértelműen, jogilag korrektül meg lehessen határozni.

(16.10)

Elő van készítve a 2011. évi CXC. számú, a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat is  mely reményeim szerint a jövő héten benyújtásra kerül a parlamenthez , melyben ezen definíció segítségével végre egyértelműen és világosan szabályozásra kerülhet a nemzetiségi önkormányzatok köznevelési intézményekkel kapcsolatos egyetértési és véleményezési joga.

Másodszor szeretném felhívni a törvényjavaslatunk 20. § (3) bekezdésére a figyelmet, mely szerint: „(3) A Nek. tv. 81. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A nemzetiségi intézmények esetében: a) a közalkalmazotti jogviszonyról szóló törvény hatálya alá tartozó vezetőinek megbízására (vezetői megbízás visszavonására), b) a munka törvénykönyvéről szóló törvény hatálya alá tartozó vezető állású munkavállalói munkaszerződésének megkötéséhez (megszüntetéséhez)  ha nem az adott nemzetiség önkormányzata gyakorolja a megbízási, illetve munkáltatói jogot , valamint a nemzetiséghez tartozók oktatási és kulturális önigazgatására is kiterjedő fenntartói döntés meghozatalára csak az adott nemzetiség önkormányzata egyetértésével, egyházi köznevelési intézmény vagy egyházi felsőoktatási intézmény esetében az adott nemzetiség önkormányzata véleményének kikérésével kerülhet sor. Érintett települési nemzetiségi önkormányzat hiányában az érintett területi, ennek hiányában az országos önkormányzat, ennek hiányában az adott nemzetiség helyi egyesületeinek véleményét ki kell kérni.” Ezzel a módosítással elébe mentünk a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló T/10098. számú törvényjavaslat által felvetett kérdéseknek, és a jogalkalmazó számára egyértelműen szabályoztuk a különböző nemzetiségi intézményekben eltérő foglalkoztatási jogviszonyban alkalmazott vezetők megbízásával, illetve a megbízás visszavonásával kapcsolatos kérdéseket.

Harmadikként a törvényjavaslat 9. §-át emelném ki, mely szerint: „A Nek. tv. 25. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) A fenntartói jog átadásával együtt a köznevelési intézmény nevelési-oktatási feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyont a feladatátvételt követően haladéktalanul, de legkésőbb a nevelési, illetve a tanév kezdetéig ingyenesen  a 125. § (5) bekezdésében foglalt kivétellel  a fenntartó nemzetiségi önkormányzat tulajdonába kell adni, azzal, hogy a vagyonelemek tulajdonjoga visszaszáll az eredeti tulajdonosra akkor, ha a) a fenntartó jogutód nélkül megszűnik, vagy b) a köznevelési intézmény megszűnik.”

A Nek-törvény 2017. évi, 2018. január 1-jével hatályba lépett módosításával az intézményfenntartó nemzetiségi önkormányzatok ingyenes vagyonkezelésébe kellett adni a fenntartói jog átadásával együtt a köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyont, de a tulajdonjog megmaradt az eredeti tulajdonosnál. Ez jelentős előrelépés volt a nemzetiségek kulturális és oktatási autonómiájának biztosítása terén, de az elmúlt két év tapasztalata indokolja, hogy a vagyonkezelői jog helyett a tulajdonjog kerüljön átadásra, természetesen a szükséges garanciák egyidejű biztosítása és előírása mellett.

Negyedszer szeretném kicsit érdekességként, de tanulságként is megemlíteni a törvényjavaslat 36. § (2) bekezdését, mely így szól: „(2) A Nek. tv. 123. § (4) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki: (A hivatalvezető) „f) a közgyűlés felé történő utólagos beszámolása mellett, az elnök megbízatása megszűnésének napjától az új elnök megválasztásának napjáig  az alapvető munkáltatói jogok gyakorlása kivételével  kizárólag a működéshez szükséges tárgyévi kiadási előirányzatai terhére vonatkozó kötelezettségvállalás gyakorlására jogosult.”

A 2019. október 13-ai nemzetiségi önkormányzati választást követően mi magunk is meglepetéssel szembesültünk azzal a ténnyel, hogy bár több mint 25 éves a nemzetiségi önkormányzati rendszer, de az országos nemzetiségi önkormányzat elnöke megbízatása lejáratának napjától az új elnök megválasztása napjáig  ami akár másfél-két hónap is lehet  sem direkt, sem visszautaló, indirekt szabályozás nincsen az elnök feladatainak ellátására, az országos nemzetiségi önkormányzatok folyamatos, jogszerű működésének biztosítására. Ezt a joghézagot rendezi a módosítás ezen a nagyon fontos területen.

Ötödikként fontosnak tartom elmondani, hogy nem véletlenül vett részt az egész előkészítési folyamatban a fővárosi kormányhivatal, valamint több megyei kormányhivatal, ugyanis az általuk felvetett kérdéskörök egy külön fejezetet képeztek az egyeztetések során. Rendkívül fontosnak tartottuk valamennyien, hogy világos törvényi szabályozás, megfelelő, minden érintettre kiterjedő eljárásrend legyen az esetlegesen nem szabályszerűen működő nemzetiségi önkormányzatokkal szembeni eljárásra, a szabályszerűség helyreállítását követően pedig az adott nemzetiségi önkormányzat felfüggesztett vagy megvont jogosítványainak a visszaadására, hiszen kis túlzással azt lehet mondani, hogy ahány megyei kormányhivatal van, szinte annyiféle eljárással találkoztunk az elmúlt években.

Az egységes jogalkalmazás a jogbiztonság alapvető feltétele. Valamennyi nemzetiségi önkormányzatnak, a jogalkotónak és a jogalkalmazónak is egyaránt érdeke, hogy a nem szabályszerű működés minél előbb feltárásra kerüljön, az egységesen alkalmazott szankciókkal a szabályszerű működés mielőbb biztosításra kerüljön, és ezt követően az adott önkormányzat haladéktalanul visszakapja a normális működés feltételeit.

A megbeszélés egyes lényeges pontjai belekerültek a mostani módosító javaslatba is, de ennél lényegesen nagyobb az a terület, ami a sarkalatos törvénybe értelemszerűen nem került bele, de a Miniszterelnökség vezetésével valamennyi szaktárca és a leginkább érintett kormányhivatalok bevonásával kiegészítésre és pontosításra kerülnek azok a rendeletek, eljárásrendek, amelyek az egységes és hatékony jogalkalmazást reményeink szerint biztosítani fogják.

Végezetül szeretnék kitérni a törvényjavaslat egy teljesen új pontjára, a 14. §-ra, mely a Nek-törvény 56. §-a helyébe a következő rendelkezést javasolja: „(1) A települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választását abban az esetben kell kitűzni, ha a településen az adott nemzetiség önszerveződése fokának és a településen való honosságának vizsgálata alapján az országos nemzetiségi önkormányzat szükségesnek tartja a település nemzetiségi közösségének önigazgatását.

(2) Az országos nemzetiségi önkormányzat a nemzetiség adott településen való honosságának vizsgálata során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását.

(3) Az országos nemzetiségi önkormányzat azokról a településekről, ahol az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a nemzetiségi közösség önigazgatása szükséges, a választás évében május 31-ig tájékoztatja  a Nemzeti Választási Bizottság által meghatározott módon  a Nemzeti Választási Bizottságot.”

Végül: „(6) Az (1) bekezdéstől eltérően települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választását akkor is ki kell tűzni, ha a településen az adott nemzetiséghez tartozó személyek száma  a legutolsó népszámlálásnak az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseire nyújtott adatszolgáltatás nemzetiségenként összesített adatai szerint  a huszonöt főt eléri, és a településen adott nemzetiségi önkormányzat működik.”

Az (1)-(3) bekezdések célja, hogy azokon a településeken, ahol a 2021. évi népszámlálásnak az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseire nyújtott adatszolgáltatás nemzetiségi adatai szerint az adott nemzetiséghez tartozó személyek száma ugyan eléri vagy meghaladja a 25 főt, de nemzetiségi önkormányzat nem működik, ott nem lesz automatikusan kiírva a választás, csak abban az esetben, ha a településen az adott nemzetiség önszerveződése fokának és a településen való honosságának vizsgálata alapján az országos nemzetiségi önkormányzat szükségesnek tartja a település nemzetiségi közösségének önigazgatását.

(16.20)

Ezzel nemcsak a 2024. évi általános választástól kezdődően szeretnénk a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának a tisztaságát biztosítani, hanem elébe kívánunk menni annak is, hogy  elsősorban a kistelepüléseken  a valós nemzetiségi szándékoktól idegen, személyes vagy politikai indíttatású befolyásolás, torzítás érhesse a 2021. évi népszámlálás nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseire nyújtott adatszolgáltatás nemzetiségi adatait. A módosítás kezdeményezését és keresztülvitelét külön köszönöm Soltész Miklós államtitkár úrnak is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdeklődéssel várom a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményüket, esetleges kérdéseiket, felvetéseiket, melyekre az általános vita során vagy az előterjesztői zárszóban legjobb tudásom szerint készséggel fogok válaszolni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmersamkeit. (Taps.)