Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A szabadságáért és függetlenségéért harcoló magyarság újjászületett, amikor 1848-ban végre népből nemzetté lett. Képes volt összefogni, minden erejét megfeszíteni, ám a zsarnok túlerejét nem tudta lebírni.

Ez a nemzet bő száz évvel később szabadságáért és függetlenségéért ismét harcba szállva küzdött, de a szabadságkiáltása forradalomba torkollott, a forradalom szabadságharcba, amelyből tomboló, véres honvédő háború lett, utcai harcokkal tankok és nehézfegyverek, bombázók ellen. A nemzet képes volt összefogni, minden erejét megfeszíteni, de a mérhetetlen túlerővel nem bírt. Az öldöklő rombolásban ezrek vesztek oda, akik nem hősnek születtek, csak magyarnak és reménytelenül szabadnak.

És a bukás után jött a példátlan megtorlás. '56 egyik veteránja, Gosztonyi Péter történész írta: aki 1956. november 4-e után civilként jelentkezett a forradalmat és szabadságharcot idegen csapatok behívásával leverő, úgymond forradalmi munkás-paraszt-kormánynál, és ott karhatalmi feladatra fegyvert, kiképzést kapott, az egyértelműen a szovjet mintájú pártmilícia tagja lett.

Egy magyar sturmabteilungos, vagyis a hitleri náci párt SA-legényének megfelelő személy - azzal a különbséggel, hogy nem horogkeresztes karszalaggal, hanem vörös csillagos pufajkás egyenruhában járt -, ezek ütöttek, vágtak, lőttek. Ezek szemrebbenés nélkül teljesítették a pártvezetőség utasításait Budapesten és vidéken. Velük szemben mindenütt fegyvertelenül állt a nemzeti tudatában megalázott, meggyalázott, elárult nép.

A magyar nép, tisztelt Országgyűlés, amelyik világtörténelmet csinált, pedig csak a sajátját élte, amikor képes volt önmagának fölébe nőni, amikor képes volt összefogni, megmutatva, hogy a zsarnokság meg is dönthető, ez a nép ma, amikor szabad, nem képes összefogni, erejét nem akarja megfeszíteni, és az emlékezés méltósága helyett inkább tobzódva acsarkodik. A nép? Nem, tisztelt Országgyűlés, nem a nemzet acsarkodik, nem a nemzet veri szét önmagát, nem a nemzet szítja a belső gyűlöletek lángját; a felelősség a tömegpártoké, a politikáé. Sajnos, ma Magyarországon nincs politikai elit, csak vezető rétegek vannak. Az ország továbblépésének ezek a hatalmi csoportok a legfőbb akadályai.

A magyar társadalom pedig eközben nyugalomra vágyik, a mostani napok emelkedett megünneplésére és nem mindenféle olcsó, nem túlzottan elmés heveskedésekre, szűkölő, gyermekes dacra, mutogatásra. Nem arra vágyik, hogy '56 félszázados ünnepének napján mindenkit belecsukjanak a saját pártünneplésébe, a szomszédját ide, őt magát meg oda. Akinek még pártja sincsen, ünnepeljen, ahol akar, de főleg persze az igazak pártjával.

Tisztelt Országgyűlés! Éppen ez az, amit a Magyar Demokrata Fórum idén sem hajlandó elfogadni, ebbe nem megyünk bele. Ezért javasoljuk, hogy nagy ünnepünk a forradalomról és a hősökről szóljon, róluk beszéljünk, ne a pártpolitikáról. Azt kérjük, hogy október 23-a és a leveretés napja, november 4-e között a pártok tegyék félre a csatározást, legalább erre az időre. Azt kérjük, hogy gesztusokkal is jelezzék: világosan felfogták végre az ötvenedik évforduló jelentőségét; megértik végre, hogy mit jelent a főhajtás, és a naptárat is tudják kezelni a Kossuth téren. Azt kérjük, hogy a közöttünk élő hősök meghívásával önmagunkat tiszteljük meg ezen az ünnepen.

De a Magyar Demokrata Fórum változatlan bizalommal tekint történelmi egyházainkra is. Reméljük, hogy megtalálják a módját annak, hogy pásztorlevélben, körlevélben vagy más módon szóljanak a hívek millióihoz a Szentírás üzenetével, egy valamennyire talán még mindig keresztény országban, XVI. Benedek pápa üzenete ugyanis minden magyarnak szól.

Az MDF nem chartát akar, be nem tartott erkölcsi kódexet, mindenféle, a médiának szóló hamis egyezséget, hanem méltó és szabad ünnepet. Várjuk a pártok megnyilatkozását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)