Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Or­szággyűlés! Interpellációmban néhány kérdést szedtem össze azzal kapcsolatban, amiket év elején tapasztaltunk agrárszakterületen, és gondoltam, rákérdezek arra, hogy mégis mi van az MVH körül. Ugye, eltérő nyilatkozatokat láttunk, miniszter úr elkezdte a szerecsenmosdatást, és azt állította, hogy milyen remekül működik minden az MVH-ban, miközben eljárások és büntetőügyek sokasága van a jogosulatlan igénylések miatt.

Utána láttuk azt, hogy a minisztérium hogyan rendel 40 millióért tanulmányokat a magyar-kazah mezőgazdasági együttműködésről a Horváth László érdekeltségébe tartozó törökszentmiklósi mező­gazdasági cégtől, a miniszter úr barátjától. Nyilván­valóan érdekes lenne az, hogy ilyenkor mi történik: visszaköveteli a pénzt a minisztérium, indít-e büntetőeljárást visszaélés miatt, vagy mégis mi lesz ennek az eredménye?

Ugyanúgy felmerül az, hogy mi lesz azzal az agrárkamarai félmilliárdos honlappal, amiről mint a sajtónyilvánosság kiderítette, erőteljesen felmerül a visszaélés lehetősége, hiszen semmilyen progra­mo­zás nem kerülhetett ennyibe.

Legfőképpen, legsúlyosabb ügyként ott van a termőföld-privatizáció ügye, amelyről nyilvánvalóan az év eredményei, az elemzések bebizonyították, hogy elbukott, megbukott az az elképzelés, amit a kor­mányzat állított, hiszen nem a kicsik vásárolnak, hanem a kormánypártokhoz tartozó politikusok és nagyok. Nagygazdákhoz került a többsége, és alig van 20 százalék, akiről az MVH adatbázisából azt lehet tudni, hogy valóban az elmúlt években is kis területeken gazdálkodó helyi földművesek lennének.

Az sem valósult meg, hogy ne kótyavetye legyen ez a föld, amit többször elmondtak, hogy nem ke­vésért fogják eladni, hiszen a miniszter úr rokon­ságába tartozó személy körülbelül 200 ezer forintért vette hektáronként a földet Szolnok megyében olyan helyen, ahol egyébként a megyei átlag 1,1 millió volt. Majdnem 10 millió forintot fizetett 50 hektár földért, ahol szintén felmerül az, hogy hogyan is kezelte a va­gyont a kormányzat.

Az sem mondható el, hogy ne lett volna vissza­élés, hiszen jó néhány ilyen, ehhez hasonló történet van különböző kormánytagokat érintően, mikor a termőföld értéke egy-egy esetben lényegesen keve­sebbe került, mint a szomszédos földterületeken. Az sem valósult meg, hogy a külföldiektől megvédjék a földet, hiszen habár miniszterelnök úr 2013-ban szavát adta a gazdáknak, hogy amíg neki köze van a kormányzáshoz, addig itt külföldi vagy tagállambeli állampolgár nem fog vásárolni, ezzel ellentétes módon maga a kormány adott el külföldieknek, tagállambeli állampolgároknak csaknem 13 ezer hektárt az állami földből. Nyilvánvalóan az sem valósult meg, hogy egyenlő esélyekkel indulnának a gazdák, hiszen szemlátomást a miniszter úr éppen, ha valakin olyan sapka van, akkor Natura 2000-es területeket nem engedélyez, ami helyes és egyetértünk ezzel, viszont nem értjük, hogy az összes többi Natura 2000-es terület esetében miért járul hozzá az adásvételekhez.

Tehát nyilvánvalóan az agrárkormányzás egy morális szakmai mélyponton van, és kíváncsi lennék a miniszter úr éves értékelésére, hogy hogyan tovább. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)