Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddig megszólaló képviselőtársaim valamennyien részt vettek a bizottsági munkában. Jómagam most Szászfalvi László képviselőtársamat helyettesítem, aki szintén részt vett ebben a munkában, és magam is kíváncsian vártam volna tapasztalatait.

Meg kell mondanom, az eddig hallott összegzések, tapasztalatok nemcsak ezt a négy és egy icipici soros indoklást bővítették ki, hanem valóban nagyon tanulságosak voltak számunkra is, akik egy kicsit ezt a világot más oldalról nem ismerjük.

(23.00)

Mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében egyrészt támogassam a javaslatot, másrészt pedig röviden elmondjam azt, hogy egy hatalmas és rendkívül népszerűtlen munka végére tett pontot a Magyar Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága, hiszen igen csekély összeget, 348 millió 100 ezer forintot ítélt oda 1619 nyertes társadalmi szervezetnek. Itt egyébként felmerül bennem, hogy vajon miért nem pályáznak; 64 200 szervezet van, ennek nagy része miért nem pályázik? (Hegyi Gyula: Jézusom!) Nagyon izgalmas elemzés, tanulmány lehetne ennek a megfejtése. (Hegyi Gyula: Akkor majd beültetünk téged!)

Könnyen megállapítható, hogy egy nyertes szervezet átlagban mindössze 215 ezer forint költségvetési támogatáshoz jutott, azaz a bizottság inkább azt az elvet követte, hogy minél több egyesület és alapítvány jusson állami támogatáshoz, és kevésbé hallgatott azokra a tanácsokra, amelyek szerint ne szétforgácsoltan, hanem inkább koncentráltan segítsük a civil szervezeteket. Figyelembe véve az adózók adója 1 százalékának az amúgy is támogatáskoncentrációt okozó következményeit, el lehet fogadni a bizottság jelzett eljárását.

A Magyar Államkincstár két részletben folyósítja a költségvetési támogatást, amennyiben a kedvezményezett szervezet támogatása eléri vagy meghaladja a 800 ezer forintot. Az 1619 nyertes szervezet közül mindössze 21 ilyen szervezetet számoltam meg, azaz a nyertesek közel 99 százalékának egy összegben utalják majd át a költségvetési támogatást. Az 50 ezer vagy ennél csekélyebb összeget elnyerő szervezetek száma 23, ezek is az 1619 nyertes szervezetnek valamivel több mint 1 százalékát teszik ki. Azon valóban el lehet gondolkodni, hogy 40 ezer forintos támogatások megítélése feletti vita tényleg az Országgyűlés hatáskörébe tartozzon-e a jövőben; jövőre esetleg egy magasabb, 100 ezer forint körüli alsó határ megszabását is szem előtt tarthatná az illetékes bizottság, bár jól tudom, hogy a legkisebb összeg is állami elismerést jelentett az adott szervezetnek, civil egyesületnek.

Itt kell megjegyeznem, hogy a kiemelt költségvetési támogatást élvező társadalmi szervezetek bizonyos szempontból hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, ugyanis a számukra juttatott összegekről két évre előre, egy kisebb infláció reményében döntött az Országgyűlés; ezeken az összegeken már csak nagyon körülményes módon, a 2001. és 2002. évi állami költségvetésről szóló törvény megnyitása révén lehetne változtatni. Viszont a most tárgyalt támogatásból részesülő szervezetek többsége jövőre egy újabb, esetleg inflációt is követő összeg elnyerésében is reménykedhet.

A bizottsági jelentés indoklása tartalmazhatna még néhány közérdeklődésre is számot tartó adatot, például hogy hány ezer pályázó közül választották ki a támogatásra érdemes 1619 szervezetet. Itt hallhattuk képviselőtársam előterjesztésében, hogy 3200 körüli szervezet közül választották ki azt az 1619 támogatott szervezetet. Volt-e valamilyen szelekciós szempont, volt-e valamilyen általánosan is figyelembe vett, a támogatás tényét biztosító ajánlás? Ha ezt tudnák a pályázók, lehet, hogy jövőre sokan nem is pályáznának, vagy módosítanák programjaikat. A pályázók azt sem tudják, hogy az öt csoportra, albizottságokba osztott szervezetek között van-e esélykülönbség, például van-e esélykülönbség az egészségügyi és szociális feladatokat ellátó szervezetek pályázata - ebben a csoportban 432 nyertes szervezetet számoltam össze - vagy a természet- és környezetvédelmet szolgáló szervezetek között, ez utóbbiak közül 135-öt minősített támogatásra érdemesnek a bizottság. Nem ismert tehát az, hogy az öt témacsoporton belül milyen feladatokat ellátó egyesületek és alapítványok pályázhatnak az átlagosat meghaladó eséllyel, és milyen feladatokra szakosodott szervezetek pályázhatnak az átlagosnál csekélyebb esélyekkel.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum nevében a bizottsági önálló indítványt általános vitára alkalmasnak ítélem, és amit kérek, az csak annyi, hogy a jövőben még több információhoz jusson a nyilvánosság, a parlamenti nyilvánosság is, többet tudjunk meg annak a hatalmas munkának a részleteiről, amelyet most ez a bizottság - meggyőződésem szerint - lelkiismeretesen és dicséretesen elvégzett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)