Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra várhatóan a jövő hétfőn kezdődő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/1248. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1248/3-5. sorszámokon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a múlt héten az általános vita a vezérszónoklatokkal megkezdődött.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Dorkota Lajos képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1248. számú törvényjavaslat benyújtásával a kormánynak az a célja, hogy a jó, hatékonyan működő állam keretében a területi államigazgatási szervezetrendszer egységessé váljon. Kiemelt feladat a közigazgatás hatékonyságának növelése és egy, az eddigieknél rendezettebb, ellenőrzöttebb és főleg színvonalasabb területi államigazgatás megszervezése.

Nézzük, milyen a mai helyzet, nézzük, hogyan működik, burjánzik a bürokrácia. Megyénként 33 szakigazgatási szervezet látja el a központi államigazgatási feladatokat különböző helyszíneken, eltérő működési rendben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az előző kormányok megszüntették a közigazgatási hivatalokat, valamint erőltették a regionális rendszert, akkor azt láthatjuk, hogy nem jól működött a szakigazgatás. A regionális rendszerben egy-egy ügyfélnek különböző megyékbe, különböző városokba kellett eljárni, hogy az ügyeit el tudja intézni.

Húsz hónapig nem működtek a közigazgatási hivatalok, nem működtek az önkormányzatok törvényességi felügyeletei. A nemzeti együttműködés kormánya 2010. szeptember 1-jével visszaállította a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokat, amelyek átalakulásával 2011. január 1-jével létrejönnek a fővárosi és megyei kormányhivatalok. Ezekbe a szakigazgatási szervekbe épül be a már hivatkozott 33 szakigazgatási szervből 15 meghatározott területi államigazgatási szerv. Lényeges leszögezni, hogy a megalakuló kormányhivatalokban elsősorban a funkcionális feladatellátás érvényesül az integrálásra kerülő szervek szakmai autonómiája, az ágazati szakmai irányítás érintetlenül hagyásával. Ezzel egy egységes, hatékony és ellenőrzött szervezeti struktúra látja el a feladatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyértelmű az elérni kívánt cél: ügyfélcentrikus területi államigazgatás megvalósítása, olcsóbb és gyorsabb eljárási rend kialakításával. Területi szinten nem jönne létre a funkcionális feladatok ellátására külön szervezet, hanem a kormányhivatalon belüli szervezeti egység látná el ezeket a feladatokat. A törvényjavaslat alapján a kormányhivatal a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve. Az előterjesztés rögzíti a feladat-, a hatásköri és az illetékességi kérdéseket is.

A kormányhivatal felett - és ezt külön érdemes kiemelni - osztott irányítás valósul meg. A közigazgatási és igazságügyi miniszter szervi irányítási jogköre mellett minden érintett ágazati minisztérium az adott ügycsoportok felett szakmai irányítást lát el. Az előterjesztés öt nagy csoportba sorolja a fő államigazgatási feladatokat: hatósági tevékenység; a helyi és kistérségi, kisebbségi önkormányzatok törvényességi felügyelete; a területi államigazgatást érintő funkcionális feladatok; a kormányzás területi feladataiban való részvétellel összefüggő feladatok, mint például a koordináció, beszámolás, ellenőrzés; és egyéb feladatok, mint például képzés és informatika.

(A kormány rendeletben dönt a részletkérdésekben részletes szabályozásokról, a fővárosi és megyei...)

éva/Lezsák-Erdős-Nyakó/(Dorkota Lajos)/bl

(13.30)

A kormány rendeletben dönt a részletkérdésekben, a részletes szabályozásokról, a fővárosi és megyei kormányhivatalok létrehozása és működése tárgyában. Annak érdekében, hogy a kormány a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésén keresztül a területi államigazgatás teljes egészére rálátással bírjon, a kormányhivatalok koordinációs jogköre az integrációra nem kerülő szervekre is kiterjed.

A fővárosi és megyei kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti. A törvényjavaslat általános vitájában az ellenzéki vezérszónoklatokból megfogalmazódott az a kritika, hogy a kormánymegbízott országgyűlési képviselő is lehet. Vizsgáljuk meg ezt a felvetést az előterjesztés alapján! A kormányhivatal a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve. A kormánynak joga és kötelessége, erős felhatalmazással bír, hogy feladatait elvégezze, a struktúráját meghatározza. A fővárosi és megyei kormányhivatal hivatali szervezetét főigazgató vezeti. A főigazgató, valamint az integrált szakmai szervek ágazati szakmai irányítása biztosítja a szakszerű és célszerű ügymenetet, ügyintézést. A főigazgató munkáját általános helyettesként igazgató segíti.

Tisztelt Ház! A T/1248. számú előterjesztés indoka az ügyfélbarát, gyors, költségtakarékos ügyintézés megvalósítása. A törvény hatálybalépése után az országban 29 helyen indul az úgynevezett egyablakos ügyintézés, megyeszékhelyeken és megyei jogú városban folyamatosan. Az ügyfél, az állampolgár egyedi ügyeinek intézésekor, a vállalkozó cégének működésekor nem kell, hogy különböző helyeket keressen fel, többször sorba álljon, elegendő, ha benyújtja egy helyen a kérelmét, és az járja helyette a szükséges utat.

A törvényjavaslattal szembeni másik felvetés az ellenzék részéről a kormányhivatal felállítása és létrehozása utáni költségekkel kapcsolatban fogalmazódott meg. A fővárosi és megyei kormányhivatalok keretei között kialakítandó integrált ügyfélszolgálati irodák fokozatosan kiépülve a hatósági eljárásokban és szolgáltatásokban könnyebb hozzáférést biztosítanak irodáikban a kérelmek benyújtására, az eljárások széles körét érintő díjak, illetékek megfizetésére, egyablakos ügyintézésre. Lehetősége lesz továbbá az ügyfeleknek, hogy több, a hatósági nyilvántartásban szereplő adataikban bekövetkező változásokat egy helyen jelentsék be.

Mindezek jelentős anyagi és időbeni megtakarítást eredményeznek mind az ügyfeleknek, mind a nemzetgazdaságnak. Az ügyfelek jobb kiszolgálására, jogainak fokozottabb védelme érdekében is több módosításra kerül sor a törvényjavaslatban. Az előterjesztés az internet-hozzáféréssel rendelkezőknek, ha ezt kifejezetten kérik, a jelenleginél szélesebb körben biztosít a kormányhivatal tájékoztatást az ügyük előrehaladásáról, a velük nem közölt vagy számukra már postázott adott döntésekről, és ezeket e-mailben haladéktalanul megküldi az érintetteknek.

A törvényjavaslat alapján az ügyfélnek több ideje jut egy-egy döntéssel kapcsolatban reakcióra, ez egyben az eljárás felgyorsulását is eredményezheti. Fontos, hogy a jövőben a költségmentességi kérelmek elbírálásáig az ügyfél helyett a hatóságnak kell az eljárási költségeket előlegezni. Szintén az ügyfelek érdekeit szolgálja, hogy 2011. január 1-jétől minden hatóságnak, minden ügyfélszolgálati irodának időpont-foglalási lehetőségeket kell biztosítania. Dönthet úgy is az ügyfél, hogy az eljárásért fizetendő összes költséget egyben, az eljárásért fizetendő szolgáltatási díjba integráltan határozzák meg, így fizetési kötelezettségét az eljárásban csak egyszer kell előírni és teljesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat jó az államnak, és jó az ügyfeleknek, a Fidesz-frakció ezért a törvényjavaslatot támogatja, egyben kéri annak elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az általános vita első szakaszát lezárva államtitkár asszony mondott egy összefoglalót, és ott reagált a vezérszónokok által fölvetett kérdésekre. Azonban azt gondolom, hogy van ezek között néhány olyan, amire érdemes visszatérni, és szeretnénk még néhány kérdést föltenni, amire várjuk államtitkár asszony vagy a kormánypárti képviselők válaszát.

Tesszük ezt annak érdekében, mert a Magyar Szocialista Párt álláspontja és meggyőződése szerint a közigazgatásban van egy nagyon fontos érték, amit érdemes lenne az új kormánynak figyelembe venni. Ez pedig a stabilitás. Nem megkérdőjelezve a kormány jogát ahhoz, hogy a saját szándékai szerint alakítsa az államigazgatási szerkezetet; nem megkérdőjelezve egyébként ennek az átalakításnak a jó szándékát és a jó célkitűzését, hiszen a célkitűzésben - többször elmondták most a kormánypárti képviselők is és korábban az államtitkár asszony is - a magasabb színvonalú közszolgáltatást és az ügyfelek jobb kiszolgálását kívánják biztosítani, ez egy jó célkitűzés. Kérem, hogy ugyanezzel a jó szándékkal, ahogyan mi megfogalmazzuk itt az állításunkat, tekintsenek azokra a kérdésekre, amelyek nem kukacoskodást, hanem valódi aggodalmat takarnak.

Azt gondolom, hogy ha most egy nagyszabású átalakítást végig akar vinni a kormány, és tételezzük föl, hogy ennek az eredménye az lesz, amit önök szeretnének, akkor nyilvánvaló, hogy egy nagyon átgondolt folyamatot kell végigvinni, hogy azt követően az államigazgatásban létrejöhessen egy meghatározott időre a stabilitás nem öncélúan, hanem azért, hogy a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők végre azzal tudjanak foglalkozni, ami a legfontosabb, az ügyfelek minél jobb kiszolgálásával.

Mert azt talán nem kérdőjelezi meg egyetlenegy jelen lévő képviselőtársam sem, hogy egy átalakítás - legyen az a közigazgatásban vagy az élet bármelyik területén - az ott dolgozó embereket aggodalommal tölti el, és azt a kérdést teszik föl maguknak, hogy most vajon az elkövetkezendő időszakban az ő személyes sorsuk, pályájuk hogyan fog alakulni. Ez teljesen természetes dolog, mondom még egyszer, ez nemcsak a közigazgatásra igaz, hanem az élet minden területére. Tehát most én nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha ez a folyamat elindul, és ezt a folyamatot a kormány végig akarja vinni, akkor a célhoz rendelt jó és adekvát lépések milyen módon és hogyan történnek meg.

Azt is elmondta a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka, Simon Gábor képviselőtársam a korábbi vitában, hogy önmagában az, hogy a kormányhivatalokat - vagy kormányhivatal néven, a Fidesz így döntött, lehetett volna ez közigazgatási hivatal is - területi szinten egy erős felhatalmazású, általános hatáskörű államigazgatási szervként akarják megszervezni, ez önmagában nem ördögtől való. Hiszen van annak értelme, hogy integrált szervezet jöjjön létre az államigazgatásban, van ennek előnye is természetesen, mi ezt nem kérdőjelezzük meg. De azt igencsak megkérdőjelezzük, és rendkívül kockázatosnak látjuk, hogy ezt 2011. január 1-jétől üzemképesen létre lehet hozni.

Ezt az aggályunkat rendkívüli módon alátámasztják azok az információk, amelyek az egyes ágazati minisztériumokból származnak, hogy az előkészítés rendkívül korai stádiumban van, egy csomó kérdésre a választ nem tudják a szakemberek, és egy csomó kérdésre, amit itt most majd föl fogunk tenni, azért várunk választ, mert ebből is meg lehet majd azt állapítani, hogy egyáltalán van-e realitása annak, hogy 2011. január 1-jén ez a hivatal normálisan, üzemképesen létrejöjjön.

A másik komoly kritikánkat, amit szeretnék elmondani, ugyancsak érintette Simon képviselő úr, de én szeretném egy kicsit részletesen kibontani. Ha a kormány elhatározta, hogy közigazgatási átalakítást csinál, akkor a célkitűzések mellett az egész koncepciót is szükséges lett volna bemutatni.

(Mit értek ez alatt? A közigazgatásnak két nagy alrésze...)

Pici/Lezsák-Erdős-Nyakó/(Lamperth Mónika)/bl

(13.40)

Mit értek ez alatt? A közigazgatásnak két nagy alrésze van, az egyik az államigazgatás, a másik az önkormányzati igazgatás. A választások előtt a fideszes politikusok többször beszéltek arról, hogy új munkamegosztást akarnak az állam és az önkormányzat között. Ezt az állítást itt-ott fel lehet ismerni most is vezető fideszes politikusok, sőt időnként a miniszterelnök úr szájából is. De milyen irányú lesz ez az új munkamegosztás? Ennek az új munkamegosztásnak mi lesz a legfontosabb célkitűzése? Ennek az új munkamegosztásnak milyen közszolgáltatási területek lesznek majd az alanyai? Ki kellene ezt mondani, hogy azok a közigazgatási szereplők, államigazgatási szereplők, az új kormányhivatal, azon túl, hogy most a keretet létrehozza a törvény, és azt is megmondja, hogy majd az ágazati részleteket kormányrendeletben meg egyéb módon szabályozzák... - de mi lesz ebben a tartalom?

Mondok néhány konkrétumot. Lehetett arról is hallani - a miniszterelnök úr mondta talán -, hogy a járások létrehozatalát fontolgatja a Fidesz-kormány. Én személyesen ebben megerősítve látom azt a kistérségi politikát, amit az elmúlt években folytattunk, hiszen a kistérségi társulások rendszerének létrehozatala pontosan azt célozta, hogy a kistelepüléseket, főleg a néhány száz fős falvakat megsegítse a közfeladat ellátásában. És ezt egyébként több alkalommal fideszes polgármesterek is, kistérségi székhelyek polgármesterei elmondták, hogy ez egy jó irány, sőt abban a megtiszteltetésben volt részem annak idején miniszterként, hogy fideszes polgármesterek is vállaltak modellkísérletet a kistérségi rendszer kidolgozásában, nagyon hasznosan hozzájárulva ahhoz a közös munkához, ami főleg a kistelepülések és a térségek feladatellátásának megsegítését célozta.

Ha ezen az úton akar majd haladni az a járási rendszer, amit csak egy fél mondat erejéig a miniszterelnök úr megemlített, akkor ez egy támogatható és helyes irány. De ha ehelyett csak és kizárólag az állam szerepével, funkciójával és az állami hatalomkoncentrációval, ennek a céljából akarják létrehozni a járásokat, akkor ez már erősen megkérdőjelezhető. Mert ad absurdum az is elképzelhető, hogy úgy dönt a kormány, hogy a közoktatás feladatát elveszi az önkormányzatoktól - hallani ilyen hangokat is -, és a járásokban létrehoz állami oktatási hivatalocskákat, amit belerak a járási, állami szerkezetbe, és elvéve a jegyzőktől a hatásköröket, elvéve az önkormányzattól az oktatási feladatokat, elvéve az önkormányzattól a szociális alapellátás feladatait, elvéve az önkormányzattól az egészségügyi alapellátás feladatait, erős állami koncentráció folytatódik, anélkül, hogy látnánk, tudnánk, hogy mi lesz az önkormányzatok funkciója.

Tehát, tisztelt államtitkár asszony, amikor a közigazgatás átalakításáról beszélnek, és egy jó célt tűznek ki maguk elé, akkor úgy lehetne ezt valójában megítélni, hogy ez az irány, ami a jó cél érdekében meghatározásra kerül, jó vagy sem, ha látnánk egyben az egészet, látnánk a közigazgatás átalakításának a célkitűzését, látnánk, hogy milyen új munkamegosztást akar az állam és az önkormányzatok között létrehozni, látnánk azt, hogy mit akar a megyei önkormányzatok funkciójában megtartani, látnánk azt, hogy mi lesz a megyei jogú városokkal, hiszen ezt '90 óta minden szakpolitikus mondja már, hogy nem jó ez a rendszer, hogy a megyei jogú városok, mint enkláve ott vannak a megye közepén, és a mi korábbi célkitűzésünk egyébként a regionális rendszer kialakítása, ami ma is meggyőződésem, hogy helyes, jóval hatékonyabb rendszert lehetett volna kiépíteni, erős régiókkal és erős kistérségekkel, mint amiben önök gondolkodnak - nos tehát ez a rendszer átalakította volna a megyei jogú városok funkcióit.

Ma mit gondolnak erről? Milyen megyei jogú város funkciókat akarnak? Milyen lesz a viszony például az önök által ebben a törvényben megnevezett kormánymegbízott, aki politikai vezetője lesz úgymond a megyei államigazgatásnak és mondjuk, a megyei önkormányzat ugyancsak fideszes elnöke között? Teljesen értelmetlen ez a konstrukció, hogy pártpolitikust akarnak az államigazgatási hivatal, a kormányhivatal élére ültetni, hogy úgymond végrehajtsa a kormány szándékait, merthogy az államigazgatásnak az a dolga, hogy végrehajtsa a kormány döntéseit.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A közigazgatásnak, az államigazgatásnak ezt a funkcióját az én emlékezetem szerint az elmúlt húsz évben senki nem kérdőjelezte meg. Nem találok olyan mérvadó politikust, aki megkérdőjelezte volna azt, hogy az államigazgatásnak az a dolga, hogy végrehajtsa a kormány döntéseit. Erre jött létre! A Magyar Köztársaság alkotmánya sem véletlenül határozza meg azt, hogy a közigazgatás legfelsőbb szerve a kormány. Természetes dolog, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot, a kormány döntéseket hoz, rendeleteket alkot, és ezt végrehajtja az államigazgatás. Ki kérdőjelezi ezt meg?

Most választották ki a megyei közigazgatási hivatalok élére azokat a szakembereket, akiket önök politikailag megbízhatónak tartanak. Félretettek olyan kiváló szakembereket minden indokolás nélkül, akik magas színvonalú tudással, felkészültséggel vezették a megyei közigazgatási hivatalt, és odaraktak egy olyat, aki élvezi az önök politikai bizalmát. És még ezt követően kell valakit ennek a tetejére ültetni egymillió forintos fizetésért, országgyűlési képviselőként, hogy még valamit politikailag ott csináljon? Mi lesz a dolga? Dorkota képviselő úr is csak arról beszélt, hogy közvetíti a kormány akaratát. Az államigazgatásnak így is az a dolga, hogy ezt végrehajtsa!

Tehát, mondom még egyszer, nem kérdőjelezzük meg azt, hogy van értelme egy integrált államigazgatási szervet létrehozni. De erősen megkérdőjelezzük, sőt tiltakozunk az ellen, hogy politikai komisszár kapjon hatalmas fizetést azért, hogy egy teljesen leírhatatlan politikai funkciót ellásson. Miközben, mondom még egyszer, ma minden megyei önkormányzat élén is fideszes politikus tartózkodik. Mi lesz az ő viszonyuk? Milyen munkamegosztás lesz? Teljesen értelmetlen és értékelhetetlen, pontosabban: csak kritikával illethető.

A másik dolog, amiről hihetetlenül elnagyoltan beszéltek csak, ez úgymond a megtakarítás. Semmilyen hatásvizsgálatot, semmilyen számítást nem végzett el a kormány, csak hozomra bemondták, hogy ebből megtakarítás lesz. Legalább vennék a fáradtságot, hogy egy modellszámítással bebizonyítanák azt vagy alátámasztanák, hogy milyen megtakarítás lesz ebből! Annak idején, a mi kormányunk alatt, amikor a kistérségi rendszert csináltuk, pont arról szólt a modellkísérlet, hogy be tudjuk bizonyítani azt, hogy ez olcsóbb lesz, takarékosabb lesz, és jobb színvonalú közszolgáltatást nyújt. És ezt fél évig hat kistérségi modellkísérlettel - amiből, mondom még egyszer, kettőt fideszes polgármester vezetett - vittük végig, értékeltük, az IDEA tudósokból, kutatókból álló csoportjában pedig felértékeltettük, minősíttettük ezt a modellkísérletet, és egy nagyon komoly megalapozó munka után tettük meg a szükséges lépéseket. Most pedig csak úgy bemondásra, hogy a fülkeforradalom erre is felhatalmazást adott.

Államtitkár asszony, vannak olyan tények, amit nem lehet kommunikációs rohamokkal megváltoztatni! És ha 2011. január 1-je után kiderül majd, hogy egy csomó tekintetben azért nem működik a rendszer, vagy nem tud normálisan működni, mert egyszerűen megspórolták azt az időt, ami egy tisztességes előkészítéshez kell, akkor azt gondolom, csak magukra vethetnek. Azok a kérdések, amiket mi feltettünk, mondom még egyszer, nem a kukacoskodást célozzák, hanem egyszerűen azt, hogyan lehet jobb színvonalú közszolgáltatást nyújtatni.

Ezért tehát illő tisztelettel azt kérem az államtitkár asszonytól, szíveskedjék azt bemutatni, hogy a közigazgatás egészének, nemcsak az államigazgatási részének, hanem az önkormányzati részének is az átalakítását milyen célkitűzések mentén, milyen módon kívánja a kormány megvalósítani, milyen lesz az új munkamegosztás az állam és az önkormányzatok között, és hogyan szolgálja ez a jobb színvonalú közszolgáltatást a Magyar Köztársaság állampolgárai számára, hiszen abban is egyetértésben vagyunk, hogy a legfontosabb cél az, hogy ők jobb színvonalú kiszolgálást, jobb színvonalú közszolgáltatást kapjanak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Kozma Péter képviselő úr, Fidesz.

(KOZMA PÉTER: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Bár Dorkota képviselőtársam...)

Cili /Lezsák-Erdős/bl

(13.50)

KOZMA PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Bár Dorkota képviselőtársam elöljáróban kormánypárti oldalról már nagyon sok mindent elmondott, de engedjék meg nekem, hogy a T/1248. számú, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és területi integrációjával összefüggő törvénymódosítással kapcsolatban néhány gondolatot megosszak önökkel.

Először is azzal kezdeném, hogy a kormánynak megalakulásától kezdve kifejezett szándéka volt az olcsóbb, takarékos, átlátható, ezáltal ellenőrizhető állam működtetése, kifejezett szándéka volt a bürokrácia leépítése és csökkentése. Ebbe a sorba tartozott az első törvények egyikeként a közigazgatási hivatalok visszaállítása, a törvényességi ellenőrzési jogkörük visszaadása.

Ezt nagyon fontos elmondani, hiszen az fordult elő, hogy az állam működése, a helyi önkormányzatok működése során, ha úgy tetszik, a települési jegyzők, főjegyzők szívességi alapon küldték meg a jegyzőkönyveket az államigazgatási hivatalnak, és az a szakmai segítség, amelyet a törvényességi ellenőrzés során tudott adni a közigazgatási hivatal, az elmaradt adott esetben, és csakis a személyes kapcsolatok voltak azok, amelyek segítették a hatékony, jogkövető munkát a helyi önkormányzatoknál. A kormánypárt helyreállította a törvényességi felügyeletet, és második lépcsőben itt áll előttünk ez a valóban nagy horderejű törvényjavaslat, amely ezen korábban elmondottak megvalósítását szolgálja.

Én szeretném kiemelni azt, hogy a törvényességi ellenőrzésen túlmenően egy szervezeten belül, a szakigazgatási szerven keresztül valósítja meg az ágazati és funkcionális feladatok ellátását a kormány. Lamperth Mónika képviselőtársam említette, hogy a kormány elképzeléseit, feladatait, az állam feladatait és a jogszabályokat természetesen végrehajtjuk - optimális esetben. Örülnénk, ha ez mindig így lenne, de egy konkrét példát hadd említsek önöknek, hogy a jog hatályosulása bizony nem mindig valósul meg. Az 1993. évi I. törvény a külterületi mezőgazdasági téesz-, külön lapon lévő utak önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik, és ma is találkozunk azzal a problémával, tizenhét év után is, hogy ez nem valósult meg. E probléma megoldásában érdekelt a földhivatal, érdekelt a települési önkormányzat és - ha úgy tetszik - érdekelt a közigazgatási hivatal.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István váltja fel.)

Abban az esetben, ha létrejön az egységes kormányhivatal, én úgy látom, hogy az ilyen és hasonló, elmaradt megoldások teljesítése érdekében az abban működő önkormányzatok, illetve a szakigazgatási szerv hatékonyan, hatékonyabban tud eljárni, és csak hatékonyan tud eljárni. Hiszen az idő múlása igazolja azt, hogy vannak jogszabályok, amelyek végrehajtása a legjobb szándék ellenére sem valósult meg, és többek közt azért sem, mert ezek között a hatóságok, illetve az önkormányzatok közt nem volt olyan együttműködés, amely megkövetelte volna a rendszert, túl azon, hogy egyébként is a közhiteles nyilvántartás hiányosságai is fennállnak.

Adott esetben ez a konkrét példa is rámutathat arra, hogy egy települési önkormányzat egy pályázat benyújtásánál például milyen hátrányokat szenvedhet. És amikor a hivatalról beszélünk, a kormányhivatalról, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ilyen esetekben a koordinációs tevékenységével például hozzá tud járulni ahhoz, hogy egy települési önkormányzat ilyen jellegű problémája is megoldódjon.

Egy gondolatot a szakmaiságról. Én azt gondolom, hogy a szakmaiság az nem sérül, hiszen a törvénytervezet egyértelműen meghatározza azokat a törvényi garanciákat a munkáltatói jogok gyakorlása során, amelyek biztosítják, hogy szakmailag ne sérüljön a hivatal munkája, hogy olyan szakember legyen ott a hivatalban, illetve kerüljön kinevezésre, aki valóban szakmailag hozzáértő, és rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a feladat, a munkakör ellátásához szükségesek.

Végezetül szeretném azt elmondani, hogy a legfontosabb célkitűzés, hogy ügyfélbarát legyen a hivatal. Az adminisztráció minél kisebbé tételével, azzal, hogy az ügyintézés hatékonysága az egyablakos rendszer létrehozásával megvalósul, az csökkenti a költséget nemcsak az állam részéről, de az ügyfél részéről is, és azt hiszem, ez utóbbi a legfontosabb, hogy az ügyfél költségei minél kisebbek legyenek, és minél kevesebb idő legyen az, amit a hivatalban kell hogy eltöltsön.

Mindezekre tekintettel én ajánlom képviselőtársaimnak a törvénytervezetet nemcsak megvitatásra, hanem elfogadásra is, hogy végre középszinten és megyei szinten is olyan közigazgatási egység jöjjön létre, amely az emberekért, az ügyfelekért fáradozik, és végrehajtja azokat a feladatokat, amelyeket egyrészről a jogszabályok által az állam felró, rábíz, másrészről pedig eleget tesz annak az állampolgári elvárásnak, amelyet joggal támasztanak helyben, a megyékben élők.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétpercesek következnek: elsőként megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kozma Péter képviselőtársam megpróbált választ adni arra az egyik kérdésre, amit én a hozzászólásomban fölvetettem, jelesül, hogy miért van szükség politikai komisszárra a kormányhivatalok élén. Csak hogy a kedves tévénézők is pontosan értsék, hogy miről van szó: jelenleg van húsz közigazgatási hivatal, a tizenkilenc megye élén és a fővárosban, és most január 1-jétől egy olyan új rendszert kíván létrehozni a fideszes kormány, ahol ennek a húsz kormányhivatalnak az élén egyébként most frissen kinevezett vezetők - akik már a Fidesz politikai bizalmát élvező köztisztviselők - fölé még egy politikai komisszárt, fideszes politikust is odaültetnek.

Tehát ma van a húsz hivatal élén felelős vezető, szakmai előírásoknak megfelelő, politikai bizalmat élvező közigazgatási szakember, és mondjuk, ő most a főnök, és majd január 1-jétől lesz még egy, egy nagyon nagy főnök, aki annyival lesz több ennél a mostani embernél, hogy fideszes politikus, szakmai előírás nincs a törvény szerint, és egy sorral sehol nincs leírva, hogy neki egyébként mi lesz a dolga. Nincs sehol leírva, hogy mi lesz a viszonya a megyei önkormányzati vezetővel, aki ugyancsak fideszes politikus, és semmilyen tartalom, szakmai tartalom - erről nem is lehet beszélni, de semmilyen tartalom - nincsen hozzárendelve az ő feladatához.

Az, kedves képviselő úr, hogy koordinációs jog legyen, és ezt nagyon fontosnak tartja, ebben nincs vita közöttünk. Hiszen éppen a 2002-2006 közötti kormányzás idejében kapott erősebb koordinációs jogosítványt a közigazgatási hivatal. Ez ma is megvan. Sőt, még azzal is egyetértünk, hogy legyen egy egységes, integrált hivatal. De hogy a komisszárra miért van szükség, az továbbra is kérdéses.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dorkota Lajos kétpercese következik.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Lamperth Mónika Képviselő Asszony! Ön nagyon jól tudja, hogy összekeveri a szezont a fazonnal, és nagyon ügyesen ismételi és sulykolja, és azok a tévénézők vagy rádióhallgatók, akik nem ismerik a helyzetet, talán még el is hinnék önnek.

De mint belügyminiszter - korábban az volt - tudhatja, hogy az államigazgatás, az állam és az önkormányzatiság két külön dolog. Amikor azt kérdezi, hogy milyen kapcsolatban lesz a kormánymegbízott, a kormányhivatal vezetője a megyei közgyűlés elnökével, azt kell mondani, hogy lehet, hogy baráti és beszélgetős, de a magyar alkotmány és jog szerint semmilyenben. Az államot képviseli majd a kormánymegbízott a megyékben, egyébként koordinálja a 33 ma meglévő szervet, miközben 15 az irányítása alá kerül, és koordinálja azon szervek működését is, mint a rendvédelmi szervek vagy az APEH és a rendőrség, amely ebből a törvényből, ennek a törvénynek a hatályából kimarad.

(Magyarul: a választók megbízásából létrejött egy erős kormány erős kormányfelhatalmazással, és szeretné, ha a megyékben is jól és hatékonyan...)

Mse/Lezsák/Erdős-Göndör/(Dorkota Lajos)/bl

(14.00)

Magyarul, a választók megbízásából létrejött egy erős kormány, erős kormányfelhatalmazással, és szeretné, ha a megyékben is jól és hatékonyan működne a rendszer. Emellett lesznek önkormányzatok, lesznek megyei, városi önkormányzatok, amelyek az önkormányzati törvényben rábízott feladatokat el fogják látni. Az csak adalék, hogy az önök kormányzása tönkretette az önkormányzati rendszert, és ma valóban úgy nézünk ki - mondhatom, hisz itt gyakorló polgármesterek, önkormányzati képviselők ülnek -, hogy az állami feladat a kórház finanszírozása, de nem tudja ellátni, ezért az önkormányzatnak kell kisegíteni; állami feladat az oktatásügy, 50 százalékban finanszírozza ma az állam, a másik 50 százalékot az önkormányzatoknak saját bevételükből, saját forrásaikból ki kell egészíteniük.

A kérdésére, hogy mi lesz az önkormányzatokkal: egy külön törvény, majd arra is visszatérünk. Az első a hatékony, gyors állam megteremtése a megyékben is (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), majd reményeink szerint 2013-től a járásokban is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony kétpercese következik.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy az a kérdés, amit én feltettem, természetesen nem a személyes nexusra vonatkozott, hanem azoknak az eldöntetlen, munkamegosztásbéli kérdéseknek a lényegére, amit a hozzászólásom elején elmondtam. Hogyha igaz az az állítás, amit a választási kampányban a Fidesz sokszor elmondott, hogy új munkamegosztást akar az állam és az önkormányzat között, akkor létrehozni egy erős felhatalmazású kormányhivatalt, úgy, hogy csak a keretet hozzuk létre vagy hozza létre a parlament, azt fogják önök megszavazni - mert ebben a formában mi nem adjuk ehhez a voksunkat, de ezt már elmondtuk -, és közben a tartalomról nem beszélünk, az szerintem elég nagy - hogy mondjam? - bizonytalanságot okoz a rendszerben.

És nem véletlenül térünk mi vissza ennek a politikai komisszárnak, a megyei kormányhivatal élére kinevezett, mindenféle képesítési előírás nélküli politikusnak a funkciójára, merthogy nem tudjuk, hogy milyen tartalomhoz akarja ezt az erős felhatalmazást hozzárendelni a kormány. A folyosón fideszes politikusok, országgyűlési képviselők elmondják, hogy ők sem tudják, mert még nem tartanak ott, hogy a frakcióval ezt megbeszélték volna. De ha - tételezzük fel - a közoktatás, a szociális ellátás, az egészségügyi alapellátás önkormányzati feladat helyett állami feladat lesz, akkor öt perc alatt kiderülhet, hogy ezeknek az embereknek, akik most mondjuk, megyei jogú város fideszes polgármesterei, megyei közgyűlések fideszes elnökei, ez a komisszár formálisan is, ha úgy tetszik, a főnökük lesz. Miért nem akarnak erről beszélni?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szilágyi Péter képviselő úr, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azt gondolom - a fideszes képviselőknek mondom elsősorban -, hogy a jelen törvényjavaslat, illetve a Fidesz önkormányzati reformmal kapcsolatos elképzelései nem választhatóak el egymástól, hiszen számos olyan nyilatkozatot hallottunk, amelyekben a miniszterelnök úr is kifejezte, hogy hatásköröket kívánnak az önkormányzatoktól a megyékhez átcsoportosítani, illetve intézményeket szeretnének áttenni a megyékhez.

Egy hete elmondtam, hogy általánosságban üdvözöljük azt, hogy végre megáll a területi államigazgatásban az utóbbi évtizedben tapasztalható burjánzás, amikor a tárcák számolatlanul hozták létre saját területi dekoncentrált szerveiket. Nem kétséges, hogy a 2004 óta folyamatos leépítéseket és 2005 óta bérbefagyasztást, majd a 13. havi bér megvonásával nominális bércsökkenést is elszenvedő köztisztviselői kar ezt is fegyelmezetten végre fogja hajtani - nincs sok választásuk.

A munkahelyteremtő kormány ismét sok állást teremt - saját embereinek. A javaslatban szereplő kormánymegbízott helyettes államtitkári juttatásokra jogosult, akár parlamenti képviselő is lehet. A köztisztviselők pedig kapnak a nyakukba egy olyan, jó esetben felsőfokú végzettséggel, ne adj' isten, jogi diplomával rendelkező laikus politikust, akinek nem biztos, hogy eddig köze volt a közigazgatáshoz, hacsak annyi nem, hogy önkormányzati képviselőként vagy polgármesterként egzecíroztatott egy egész hivatalt valahol Magyarországon, mondjuk Esztergomban, a közigazgatás mint hivatás iránti részleges vagy teljes ignoranciával.

E kormánymegbízottak és feltehető közigazgatási hozzáértésük egy régi emléket idéz egy olyan időszakból, amely szintén forradalminak mondta magát és hirdette magát. Akkor a megbízható munkásigazgatók vették át az üzemek irányítását. Ezeknek a kinevezendő kormánymegbízottaknak, a mai munkásigazgatóknak a tevékenységétől vajon félhetnek-e a köztisztviselők? Az fog-e vajon történni, mint a központi közigazgatásban, ahol néhol egy szervezeten belül már ugyanannyi a vezető, mint az ügyintéző?

Ne tévesszük szem elől azt, hogy a közigazgatás szakma, és bár erről az előző kormányok, és - úgy tűnik - ez a mostani sem szeretne tudomást venni, hivatás is. Aki a közigazgatásban dolgozik, sok kötöttséget vállal, és az utóbbi időkben alacsony bért és folyamatos megaláztatást is elszenvedett. Nyilván történtek - nem vitatjuk - az elmúlt években szép számmal politikai kinevezések, de erre nem az a helyes válasz, hogy ezt, ha lehet, még jobban megfejeljük. A tervezett leépítések nyilván tovább rombolják a már egyébként is alaposan megtépázott köztisztviselői morált. A javaslattevők nagyon komoly és felelősségteljes munkát várnak el, és cserébe leépítést, politikai kinevezettek áradatát és további bércsökkenést helyeznek kilátásba a közigazgatásban dolgozók számára.

Nem látjuk azt sem, hogy a tervezett egyablakos ügyintézés milyen módon jön majd létre, azt hogyan szervezik meg. Vagy ez egy olyan "legyen" módon, mint lózung került a javaslatba, azzal a megfontolással, hogy majd megcsinálják, ahogy sikerül, és ha nem jó, akkor majd néhány ügyintézőt, középvezetőt felmentenek, mert ők lesznek a hibásak érte, és nem, mondjuk, az előkészítetlen és végiggondolatlan javaslat és annak megfogalmazói.

De a javaslattal kapcsolatban a politikai kormánymegbízottak kinevezésénél még súlyosabb kérdések is felmerülhetnek. Egyes hírek és jelek szerint a Fidesz tervezett önkormányzati reformja abba az irányba mutat, hogy államigazgatási feladatokat, hatásköröket vonnának el az önkormányzatoktól, amelyeket megyékhez, illetve az állam kinyújtott kezéhez, a kormányhivatalhoz csoportosítanának. Orbán Viktor így fogalmazott az InfoRádióban: hogyha az önkormányzatok úgy érzik, hogy nincs elég pénzük a kórházaik, oktatási intézményeik fenntartására, akkor a kormány szívesen veszi állami kézbe az egészségügy, illetve az oktatás kérdését országosan is.

Az egészségügyi és oktatási szektorban várható államosítási hullám is növelheti a kormányhivatalok jelentőségét. Az oktatási intézmények államosítása legvalószínűbb forgatókönyvének, hogy az épület tulajdonjoga és fenntartása az önkormányzatnál marad, míg a tanárok bérezését átveszi az állam, például létezik olyan verziója, amelyben a most gyakran önkormányzat közeli ejtőernyős kádereknek fenntartott iskolavezetést a kormányhivatalok neveznék ki. A cél láthatóan az önkormányzatok leépítése, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság helyett egyfajta prefektusi rendszer irányába kívánják az önkormányzati rendszert formálni. Az ajánlat ellen nehezen tiltakozhatnak az immáron többségében fideszes vezetésű önkormányzatok, annak ellenére, hogy számukra talán nem ez a legvonzóbb lehetőség.

A Hírszerzőnek név nélkül nyilatkozó fideszes politikusok elmondták, hogy a kormánymegbízottak tovább is terjeszkedhetnek a települési vezetők rovására. A jelenleg helyi önkormányzati szinten, a jegyzőnél megjelenő államigazgatási funkciók - például okmányiroda, építésügyi hatóság - is átkerülhetnek a kormányhivatalokba vagy a kormányhivatalok fennhatósága alatt várhatóan 2013-ban megjelenő járási adminisztratív szinteken.

Felmerül az a kérdés is, hogy a Fidesz fel kívánja-e használni a megerősített kormányhivatalokat azon önkormányzatok ellehetetlenítésére, ahol nem az ő jelöltjük győzött az októberi választáson. Vajon ezt a célt szolgálja-e a Fidesz vesztes szegedi polgármesterjelöltjének, B. Nagy Lászlónak a közgyűlési képviselői mandátumáról való lemondása, hiszen a törvényjavaslat szerint önkormányzati képviselő nem, de országgyűlési képviselő lehet kormánymegbízott. Az érintett nem cáfolta, hogy hamarosan nagyon fontos feladatot fog kapni a megyében.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Nagyon reméljük, hogy nem kívánják a kormányhivatalokat felhasználni arra, hogy politikai küzdelmeikben hatósági eszközöket használjanak fel. Bízunk benne, hogy ezt önök sem tartják kívánatosnak, és nem fogják hagyni, hogy esetleg Meggyes Tamás immár kormánymegbízottként folytassa kicsinyes küzdelmét az ellenében megválasztott polgármesterrel.

Tisztelettel kérem, államtitkár asszony, nyugtasson meg minket, hogy aggodalmaink alaptalanok. Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

(ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Lamperth Mónika kért szót.)

SF/Lezsák-Erdős-Göndör/pa

(14.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Lamperth Mónika kért szót.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem véletlen, hogy a korábbi hozzászólásom és az általam feltett kérdések más ellenzéki képviselő gondolataiban és hozzászólásában is megjelennek. Azt gondolom, ezek után - és ezt vegyék egy rendkívül udvariasan megfogalmazott provokációnak - mégiscsak érdemes lenne, ha gombot nyomnának a fideszes képviselők, és mondanának néhány mondatot, gondolatot arról, hogy akkor végül is mi lesz a dolga ennek a politikai komisszárnak, azon túl, hogy ezek szerint - legalábbis a Szilágyi képviselőtársam által elmondottakból arra tudok következtetni, hogy ő erre is gondolt - minden megyében lesz egy olyan fideszes főnök, aki, ha úgy tetszik, felettese lesz a fideszes polgármestereknek, a megyei jogú városi polgármesternek, megyei közgyűlési elnöknek, azon túl, hogy egyébként személyesen jó barátok, mint ahogy Dorkota Lajos képviselő úr volt szíves az előbb elmondani. Én kedvelem egyébként a humoros hozzászólásokat, de ez a Ház azért mégsem a viccek helye, ezért komolyan kellene arról beszélni, hogy ez a rendszer hogyan fog felállni, és hogy mire számítsanak egy-egy megyében azok az állampolgárok, akik érdeklődnek a közigazgatás működése iránt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Dorkota Lajos képviselő urat illeti a szó.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Még szerencse, hogy Lamperth Mónika után kaptam szót. Ő azt mondta, hogy LMP-s képviselőtársával hasonlóan gondolkodnak ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hiszen LMP-s képviselőtársa idézte őt, az ő gyakorlatát. Négy évvel ezelőtt az önkormányzati választások után, amikor az MSZP elvesztette a választásokat, Lamperth Mónika azt mondta: nem kell izgulnotok, majd úgy alakítjuk a dolgokat, hogy nektek jó legyen. Nyilván egyeztettek az LMP-vel, és úgy gondolták, hogy ez a világ tér vissza 2011-ben is. Hát nem!

Mi lesz a kormánymegbízott feladata? A törvényjavaslat részletesen felsorolja azokat a dolgokat, amiről beszélnünk kellene a törvényjavaslat kapcsán: egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb ügyintézés az embereknek, egy helyen benyújtott kérelem, a díjak egyidejű fizetése, rövidebb határidő alatti elbírálás, tájékoztatás az ügy folyamatáról, s mindez azokért az emberekért, akiknek az elmúlt években ez nem jutott osztályrészül, hiszen a szocialisták szétverték az államigazgatást is, megszüntették azokat a hivatalokat, amelyek éppen az önkormányzatok törvényességi felügyeletét gyakorolták.

Az a kis humoros megjegyzésem csak azért volt, mert egyébként nevethetnékem van, amikor Lamperth Mónika erősködik, az állami feladatokat összemossa az önkormányzatival, holott azt nem lehet, de ő próbálja, próbálja, próbálja, és egyre gyengébb kísérleteket tesz; főleg ő, aki ismeri, hogy mi az egyik és mi a másik.

Az állam nyolc év alatt nem tudta ellátni a feladatait, ezért az önkormányzatoknak ezeket többnyire át kellett venni az ott élők miatt, hiszen gondoskodni kellett az ellátásukról, a kórházi ellátásukról, az oktatásukról, a szociális hálóról. Csak nagyon csendben jegyzem meg, mert magunk vagyunk: melyik polgármester mondaná azt, amikor a városokat eladósították, ha a kórházamat vagy az iskolámat az állam vagy a megyei önkormányzat - aminek eddig is át lehetett adni - átveszi, miért ne vihetnék? A feladat ott marad, az intézmény dologi, működési költsége továbbra is az önkormányzatnál van, viszont az állam azt finanszírozza, amit vállalt. A szocialista kormányok tették azt, hogy megegyeztek a tanárokkal, hogy mennyi bért fizetnek nekik, majd nem adták oda, és az önkormányzatoknak kellett azt kifizetni. Hát mi volt ez, tisztelt képviselő asszony?

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Lamperth Mónikát illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nem szokatlan az, hogy amikor a szakmai és szakmapolitikai kérdésekre nem tud válaszolni a Fidesz, akkor vádaskodni kezd. Ez bevett gyakorlat volt az elmúlt években is. Dorkota Lajos ismét idézte azt a szokásos fideszes csúsztatást, amit megpróbálnak az én számba adni, hogy én mit mondtam négy vagy nyolc évvel ezelőtt. Természetesen semmi másról nem volt szó, mint arról, hogy az első Orbán-kormány alatt létrehozott regionális területfejlesztési tanácsok kormányzati többségével kívánt az új kormány is élni, hiszen ezt a törvénymódosítást önök hozták be még az első Orbán-kormány ideje alatt. Ezt mindenki tudja, aki ezzel a szakmával foglalkozik, csak azért szeretik ezt a fideszes politikusok úgy fordítani, mintha engem vádolnának vele, mert ezt politikailag hasznosnak tartják.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt Szilágyi Péter váltja fel.)

Az önkormányzat és az állam közötti munkamegosztásnál nem egyre gyengébb, hanem egyre reménytelenebb kísérleteket teszek arra, hogy a Fidesz megmondja, mire készül. Az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztásban a finanszírozás tekintetében ma is alapvető szabály az, hogy a forrást, a fedezetet biztosítani kell az önkormányzatok által ellátott feladatokhoz, de azt egyetlen törvény sem mondja, sőt minden polgármester tudja, hogy nem így van, nem a normatívából kell finanszírozni. A normatíva a legfontosabb közszolgáltatásoknál nem biztosítja a teljes működési fedezetet, mert úgy szól a törvény, hogy az önkormányzatoknak a kötelező feladataik - például az oktatásügy - ellátásához két fontos forrásuk van, az egyik az állami normatíva, a másik a saját bevétel. Tehát amit az önkormányzat saját bevételként - mondjuk, helyi iparűzési adóból - beszed, az nem arra való, hogy az önkormányzat nyakló nélkül szökőkutakat építsen, hanem arra való, hogy ellássa a közfeladatait. De hát ezt Dorkota úr pontosan tudja, csak jobban hangzik az, amit mondott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Szabó Erika államtitkár asszonyt, hogy most kíván válaszolni, vagy pedig a felszólalások végén.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: A felszólalások végén.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tizenöt perces időkeretben hozzászólásra következik Horváth Zsolt képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Veszprém): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Eredetileg természetesen nem arra készültem, amit most az elején mondani fogok, de azért van néhány dolog, amit szerintem érdemes tisztázni. Az jó játék, hogy szakmapolitikai vitára hivatkozva összekeverünk mindent. Ez nem rossz játék, csak semmi értelme nincs. Az jó játék, hogy direkt összekeverjük a közigazgatási-államigazgatási feladatokat az önkormányzati feladatokkal, aztán úgy teszünk, mintha most éppen valamilyen másik törvényjavaslat vitája zajlana a parlamentben. Önök szerint lehet, hogy ez jó játék, de szerintem ennek semmi értelme nincs.

Szerintem önök is nagyon jól tudják, hogy ennek a törvényjavaslatnak jelen pillanatban nem az a feladata - de nem is lesz az a feladata -, hogy az önkormányzati reform bármelyik eleméről essen szó benne, hanem kifejezetten az a feladata - mint ahogy le is van benne írva -, hogy egyfajta profiltisztítás jöjjön létre, hogy egyszer s mindenkorra - ha lehet ezt mondani - elváljanak egymástól az államigazgatási feladatok, azok a feladatok, amelyeket rendeltetésszerűen is az államnak kell ellátnia, és leváljanak róluk azok az önkormányzati feladatok, amelyek az autonómiával rendelkező önkormányzatok feladat- és hatáskörébe esnek. Ez az elmúlt időszakban, az elmúlt húsz évben legalábbis nem így valósult meg, sőt annyira összekeveredtek, hogy ebben valamilyen irányt vágni elég nehéz feladat lesz.

Aztán jó játék az is, hogy internetes hírportáloknak nyilatkoznak ellenzéki képviselők, aztán azok azt hozzák vissza, mintha magukat megnevezni nem kívánó kormánypárti képviselők nyilatkoznának. Ez is jó játék, de szerintem ennek az égvilágon semmi értelme, és nincs is köze a mostani törvényjavaslathoz.

Ahogy a vezérszónoki felszólalásomban is említettem, az én meglátásom szerint itt kifejezetten arról van szó, hogy végre egyszer s mindenkorra helyükre kerüljenek ezek a feladatok. Ennek megfelelően vetődik fel mindig a kérdés, hogy milyen lesz az új közigazgatás, milyen lesz a jó állam, és mire jók egyébként ezek a kormányhivatalok, illetve ezeknek a rendszere.

(Ahogy már sokan megfogalmazták...)

VGy/Lezsák-Erdős-Szilágyi (Dr. Horváth Zsolt, Veszprém)/bl

(14.20)

Ahogyan már sokan megfogalmazták, valóban, ennek a középpontjában a közigazgatás hatékonyságának növelése áll, egy összefogottabb, egy ellenőrzöttebb, egy költségtakarékosabb területi államigazgatás megteremtése, a jelenleg széttagoltan működő területi államigazgatás jó értelemben vett koncentrációja, mindezek érdekében egy hatékonyabb szervezeti struktúra létrehozása és a jelenleginél sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, érthetőbb közigazgatási eljárás megvalósítása. Azért érdemes megnézni azt is, hogy ezeknek az elemeknek vagy jó céloknak a megfogalmazása persze fontos, de mindezek hogyan valósulhatnak meg a gyakorlatban.

Az általános vita első szakaszában és most is nagyon sokan feltették a kérdést, lehet-e olcsóbb, vagy egyáltalán olcsóbb lesz-e ezáltal a közigazgatási eljárás. Én azt gondolom, hogy az olcsóságnak azért több eleme van, vagy több oldalról is meg lehet közelíteni. Az én meglátásom szerint olcsóbb lesz már azáltal is, ha azok az állampolgárok, akik a saját ügyeik elintézése érdekében mindezt nem úgy tudják megvalósítani, hogy több munkanapot vesz igénybe számukra az, hogy az elképzeléseiket megvalósítsák - mert jelen pillanatban valóban erről van szó, van, aki igazoltan, van, aki munkaidőben intézi az ügyeit -, mert például mindezen hivatalok nyitva tartása semmilyen formában nem teszi lehetővé azt, hogy valaki a munkaidején túl is vagy a munkavégzése mellett is meg tudja ezt valósítani. Például olcsóbb lehet azáltal, ha nem kérnek az államigazgatási hivatalok egymástól feleslegesen dokumentumokat, olyan dokumentumokat, amelyek egyébként is a birtokukban vannak, de vagy egymástól, vagy - ahogyan elmondtam a vezérszónoki felszólalásban is - bennünket futárként használva küldenek át egy másik államigazgatási hivatalba, hogy szerezzük be azt a dokumentumot. Vagy olcsóbb lehet azáltal is, ahogyan említettem, egy jó értelemben vett koncentráció alapján, amely az eddig párhuzamosan ellátott feladatokat, teszem hozzá, feleslegesen párhuzamosan ellátott feladatok körét is jelentősen szűkíti.

Lehet-e egyszerűbb a közigazgatási eljárás a későbbiek során, hogyha ez a törvényjavaslat az eredeti céljainak megfelelően megvalósul? Én azt gondolom, hogy igen, egyszerűbb lehet ez az eljárás, például azáltal, hogy ha valóban létrejön ez az egyablakos rendszer, akkor egyrészt az állampolgárok számára lesz egyszerűbb. Azért, ha őszintén bevalljuk egymásnak, elég kevés elégedett állampolgár létezik manapság egy-egy hivatali ügy elintézése után. Ha ezt az eljárási formában is leegyszerűsítjük számukra, talán egy picit növelhetjük az elégedett állampolgárok körét.

És mi kell még hozzá, amit én nagyon fontosnak tartok? A szemléletváltás; szemléletváltás a közigazgatási eljárásban való részvétel kapcsán, szemléletváltás az állampolgárok részéről is, természetesen. Ha el tudjuk hitetni számukra, hogy ez a jó állam létezik, vagy ez egy ideális cél lehet, ha azt fogja tapasztalni, hogy őt ott emberszámba veszik, akkor bizonyára ő is úgy fog viszonyulni ehhez, tehát együttműködőbb, az eljárás minden szakaszában együttműködőbb állampolgárokkal találkozhatunk majd. De szemléletváltás kell az én meglátásom szerint a közigazgatásban dolgozók szempontjából is, hogy az ügyfélszám, az iratszám, a hívószám vagy épp az iktatószám mögött megtalálják az embert is, a jó értelemben, nagybetűs formában az embert, és ez talán nagyban segíthet abban, hogy a későbbiek során nem bonyolítani szeretnék ezek a hatóságok az ügyet, hanem megoldani, és ha ez valóban így sikerül, akkor azt gondolom, ennek a törvényjavaslatnak minden egyes célja megvalósul a későbbiek során.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gőgös Zoltán MSZP-s képviselő úr hozzászólása következik.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen lévő kormánypárti képviselők számából arra következtetek, hogy nagyjából a leendő főispánok ülnek itt, és nagyon remélem, hogy tényleg itt ülnek, mert akkor legalább végigtárgyalják azt a törvényt, ami alapján majd dolgozniuk kell. Ha nem így van, akkor azért csalódott lennék.

Mindenki tudja, hogy legalábbis a Vidékfejlesztési Minisztérium, ahol én is dolgoztam, soha nem volt integrációellenes, sőt, mi lépéseket tettünk ebben az ügyben, amit akkor, abban az időben, 2008-ban nagyon-nagyon éles kritikával illetett a Fidesz-frakció. Ha valaki, mondjuk, konkrétan kíváncsi arra, hogy Font Sándor mit mondott 2008. IV. hó 29-én, az megnézheti a jegyzőkönyvben. Mindenesetre a lényeg az, hogy hogyan merjük mi egy ilyen mamutintézménybe belegyömöszölni az agrárigazgatást. Ott egyébként négy mezőgazdasági szakigazgatási szervről volt szó, amelyekből egyet csináltunk, és szerintem a mai napig jól működik. De azt nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ez a szakmailag egyáltalán nem összehangolt, nem összeegyeztethető rendszer a jövőben hogyan fog működni, hogyan lesz majd ez a kettős irányítás, hogy majd mást mond a szakma, és mást mond a költségvetés, merthogy a költségvetésért meg a leendő vezető lesz ennek a hivatali rendszernek a felelőse.

Elhangzott az is, hogy a régió helyett kell. Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy az agrárigazgatásban például soha nem volt régió, pontosabban: nem egészen így van, mert a SAPARD-irodáink régiós rendszerben működtek az MVH-n belül, de az is egy-egy megyéhez sorolva tette a dolgát, és teszi a mai napig.

Mindjárt itt van az első olyan kérdés, amire nem kaptam egyértelmű választ a bizottsági ülésen, és szeretném, ha az államtitkár asszony erre majd válaszolna, hogy miért lebegtetik még mindig az MVH ügyét. Aki nem tudná, az MVH, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal az Európai Unió kifizető ügynöksége, és amikor az első tervezet volt, amit a közigazgatási egyeztetés során már látni lehetett, abban még benne volt, hogy bekerül ugyanabba a közös hivatali rendszerbe. Akkor én elég kemény szavakkal illettem ezt a dolgot, de nem azért, mert ezt elvileg fizikailag nem lehet megcsinálni, hanem azért, mert világosak az európai uniós joganyagok, hogy egy szervezeten belül nem működhet a tanácsadó és a kifizetőrendszer, nem beszélve az akkreditációs kötelességről, amiről persze azt mondják, hogy miután csak az MVH-központ van akkreditálva - amit persze mindenki tud, hogy ez nem igaz, mert annak az alszervezetei ennek a szerves részét képezik -, valószínű, hogy hosszú időre megakasztaná Magyarországon az európai uniós források kifizetését, de úgy látom, ez a kérdés még mindig nem került nyugvópontra. A bizottsági ülésen - hogyan mondjam - kicsit elkenő, de egyáltalán nem határozott választ kaptam.

Remélem, az államtitkár asszony meg tud nyugtatni, hogy az Európai Unió kifizető ügynökségét nem kívánják, mondjuk, a falugazdász-hálózattal és a tanácsadó szolgálattal egy közös hivatali szervezetbe tenni, mert ezt, annak idején, amikor beléptünk az Európai Unióba, világosan megmondták, hogy nem lehet. Ha ilyen tervük van, szerintem azt nem ártana előtte egyeztetni.

A másik problémám a földhivatalokkal van. Az agrárigazgatás, a Vidékfejlesztési Minisztérium hosszú évtizedeken keresztül vagy legalább is két évtizeden keresztül sikeresen megvédte ezt a hivatali rendszerét, ugyanis ennek legalább olyan fontos szerepe van a birtokpolitika kialakításában és annak végrehajtásában, mint a Nemzeti Földalapnak, amit nagyon helyesen pont egy ilyen integrációból vettek ki, és csináltak belőle önálló szervezetet. Ugyan azt nem lehet dekoncentrált szervezetnek hívni, de ugyanúgy meglesz a megyei hierarchiája, és nem szerepel ezek között, nagyon helyesen, szeretném jelezni. Csak akkor azt nem értem, hogy ha a Nemzeti Földalapnál - ami tényleg egy hasonlóan működő rendszer - helyesen döntöttek, akkor mért akarnak most helytelenül dönteni a földhivatalok ügyében. Ráadásul a másik kérdésem az volt a bizottsági ülésen, hogy hogyan lesz ennek a földhivatali rendszernek a további finanszírozása, de erre sem kaptam egyértelmű választ, ugyanis lehet, hogy nem mindenki tudja, de a földhivatalok nem állami támogatásból, nem állami finanszírozással működnek, hanem a saját bevételeikkel.

Itt mindenki az egyablakos ügyintézésről beszél, Horváth képviselőtársam is. Az egyablakos ügyintézés számomra a következőt jelenti: bemegy az ügyfél ebbe a közös hivatalba, mondjuk, egy építési ügyben, kifizeti az 1500 forintos eljárási illetéket, és onnantól kezdve mindent letudott. A kérdés csak az, hogy miből fog működni a földhivatal, ha a továbbiakban, mondjuk, nem szedheti be például a tulajdonilap-másolatokért a díjat, mert egy igazgatáson belül, egy eljáráson belül ugyanazért a dologért több helyről pénzt szedni, azért az elég izgalmas lenne (Dr. Vitányi István közbeszól.), vagy pedig olyan magasra emelik az illetéket, hogy a földhivatalnak ezzel a nagyjából évi 40 milliárdos költségével - ez egy 4 ezer fős szervezet, szeretném jelezni, és szerintem nem játék, most nem igazán tudják, mit csinálnak - akkor mi lesz.

(Egyébként az, hogy a képviselő úr nyugodjon meg, azért kellett megemelni)

MM/Lezsák-(Erdős-Szilágyi/(Gőgös)/pa

(14.30)

Egyébként, képviselő úr, nyugodjon meg, azért kellett megemelnünk, mert a válság okán olyan szinten csökkent vissza a földhivatal egyéb tevékenysége, hogy a működését nagyon nehezen lehetett volna biztosítani, és úgy döntöttünk, hogy még mindig tisztességesebb azokkal megfizettetni a földhivatali eljárási költségeket, akik ezt igénybe veszik, mint a teljes adófizetői körrel. (Dr. Vitányi István közbeszólásai.)

Most önök egyébként pont ezt csinálják, mert az adónál átteszik az áruházláncokra az áfa típusú adózást, és ott majd mindenkivel meg fogják ezt fizettetni. Én ezt a rendszer részének tekintem, de erről vitatkozhatunk. Én igazgattam ezt a rendszert, tehát nyilván szívesen állok mindenki rendelkezésére, hogyha erről beszélni kell.

Tehát nem kaptam erre a kérdésre választ, hogy mi lesz a földhivatalok finanszírozásával. Mi lesz az ott dolgozó, nagyjából 4 ezer emberrel?

A másik. Amiért nagyon ellenezték a mi rendszerünk kiépítését - úgy mondom, hogy a mi rendszerünknek, hogy az MGSZH-nak, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak -, hogy megszűnik a döntési önállóságuk és a költségvetési önállóságuk. Ebben a rendszerben aztán totálisan megszűnik, és majd nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ha ne adj' isten, eljön egy járványos helyzet, és mondjuk, egyik megyéből a másikba át kell csoportosítani embereket a hivatali rendszerbe, ami elég gyakran előfordult az elmúlt években, akkor ebben ki dönthet, és kinek lesz ebben szabad keze. Tehát mondhatja azt a vidékfejlesztési miniszter, hogy akkor a Veszprém megyei teljes állatorvosi kör Békés megyében jelentkezik holnap reggel, vagy miután ennek nyilván komoly költségvetési vonzata van, ki fog ebbe még beleszólni? Vagy hány levél-, e-mail- meg telefonváltással lehet majd egy ilyen azonnali intézkedést elrendelni? Nem beszélve arról a helyzetről, ami most egy ipari katasztrófánál kialakult, hogy például ki fogja irányítani ebben a rendszerben a megyei védelmi bizottságot. Erre is majd, gondolom, valaki tud választ adni. Hozzáteszem: én jobbnak látnám, főleg ilyen helyzetekben, hogyha ez az állami hierarchia része lenne, mert azért az mégiscsak vicc, hogy polgármesterek szavaznak arról, hogy egy gátat át kell-e vágni vagy sem. Ezek olyan szakmai ügyek, amelyekben világos, határozott döntéseket kell hozni, és én úgy gondolom, hogy ha már egyszer ezt megcsinálják, akkor nagyon remélem, de ilyen leírást sehol nem látunk, hogy ezt a rendszert is a helyére teszik, mert ennek a működésével igazából vannak problémák.

A másik ilyen, hogy időnként vannak munkacsúcsok egy ágazaton belül, a pályázati ügyeknél. Amikor arról volt szó, hogy kell 100 fő humán erőforrás, mondjuk, a pályázati elbíráláshoz, akkor gondolkodás nélkül, egy kétnapos tanfolyam után, ami egy informatikai tanfolyam volt, a falugazdászok minden további nélkül tudták segíteni a kifizető ügynökség munkáját, legalábbis ellenőrzési ügyekben. De ez most megint egy nehéz kérdés lesz, mert ezek nem biztos, hogy csak a saját megyéjükön belül kell hogy segítsenek, hanem máshol is. Tehát én ezeket a kérdéseket nem látom tisztázva, erről senki nem beszélt. Ezeket én megkérdeztem a bizottsági ülésen, és a kormány ottani képviselőjének halványlila fogalma nem volt, hogy ez a rendszer alkalmasint hogyan fog működni, azon túl, hogy egy újabb státust mindenki kap majd, nyilván a politikai hűség okán. Egyébként nem irigylem, hogy aki egy 1500 fős hivatali rendszer élére kerül majd, mert ezek nagyjából akkorák, ott lesznek majd érdekes kérdéseik, a mezőgazdasági termelőknek biztos.

A spóroláshoz meg annyit, hogy ha nem tudják ezt a hivatali rendszert fizikailag nagyjából egy térbe tenni, amit én nem látok kivitelezhetőnek, legalábbis a következő 15 éven belül, akkor ez igazából megtakarítással nem jár. Ha ez a szándék, akkor a szakmai munka rovására fog menni a létszámleépítés, ezt világosan látja mindenki, hiszen itt most mindent bejelentettek, a másodlagos élelmiszer-ellenőrzéstől kezdve nagyon sok új feladatot, amire már jelenleg sincsen humán erőforrása például a mezőgazdasági szakigazgatási rendszernek. És ha most kötelező lesz a háttérintézményeknél - mert ezeket nagyjából annak tekintem - a 10 százalékos létszámleépítés, amit persze ha nem ellentételeznek, a költségvetési számokból legalábbis most ez derül ki, akkor az nem 10 százalék lesz, hanem 15, mert egyébként mínuszos lenne minden minisztérium büdzséje, akkor kik fogják majd ezeket a nagyon gyors feladat-végrehajtásokat, amikről itt Horváth képviselőtársam beszélt, elvégezni?

Én egyébként magát azt, hogy egy szakmai tapasztalat nélküli, legalábbis zömében közigazgatási szakmai tapasztalat nélküli politikus ül egy rendszer élén, még nem tartom egy olyan ördögtől való dolognak, ha nem szól bele az érdemi munkába. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Ha igen, akkor ez elég nagy problémát fog okozni. Nekem az a gondom, hogy ennek okán nyáron szinte teljes megyei hivatalirendszer-vezetői cserét hajtottak végre, aminek, csak jelzem, már halálos áldozata is van; lelkük rajta. Olyan módon bántak el az emberekkel az új törvények okán, ami, azt gondolom, nem volt tisztességes. De valószínű, hogy azzal a hivatali apparátussal, legalábbis vezetői apparátussal, amelyik negyven éve a közigazgatásban volt, és soha egyetlen kormány nem nyújt hozzájuk, mert tudták, hogy kiváló szakemberek, és nem vártak el abszolút pártlojalitást tőlük, csak tisztességes munkát, ezekkel az emberekkel ezt nagy valószínűséggel nem lehetett volna végrehajtani. Tehát ez nyilván egy átgondolt, szisztematikus rendszer, aminek, megmondom őszintén, én nagyon-nagyon nem látom a végét.

Sokkal nyugodtabb lennék, hogyha azok az ügyek, amikről most beszéltem, világosan le lennének írva, hogy igen, mondjuk, a földhivatalnak az ilyen bevételi kötelezettsége megszűnik, ezt állami költségvetésből finanszírozzuk. Én nem látom, nem láttam ezt a jelenleg legalábbis körözés alatt lévő költségvetési köriratokban, hogy ilyen típusú megoldásra készülnének.

És annak a garanciáját sem látom, hogy az a sok tisztességes szakember, aki eddig azért próbálta védeni a szakma becsületét, és normális viszonyok között ezt meg is tudta tenni, majd egy ilyen direkt politikai irányítás mellett ezt hogyan tudja végrehajtani.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony, jó lenne a részleteket látni egy olyan rendszerről, amely két és fél hónap múlva embereket fog kiszolgálni. Én nagyon félek attól, és óva is intem önöket, hogy ezt a rohamtempót ebben a fülkeforradalmi hevületben tovább csinálják, mert ez nem játék. Egy az, hogy itt nagyon sok emberről van szó, és nagyon sok ügyfélről van szó, akik majd ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik.

Úgyhogy én kérem öntől is, meg majd azoktól is, akik majd ennek a hivatalnak az élén fognak ülni, hiszen semmi kétségem afelől, hogy ez a törvény elfogadásra kerül, hogy majd ezekre a dolgokra is legyenek figyelemmel. A jelenlegi törvényi felhatalmazásnál a szakmának azért nagyobb felhatalmazást adjanak, főleg olyan ügyekben, amikor nem várhatnak ügyek, és azonnali döntésekre lesz szükség. Ez a rendszer, amiben most önök gondolkodnak, nem ilyen, és ez soha nem fogja ezt a kérdést megoldani.

Úgyhogy én arra kérem önöket, ezt alaposan gondolják át, fontolják meg azokat a módosításokat, amiket jeleztünk. És azt külön kérem, államtitkár asszony, hogy az MVH-t felejtsék el ebből a rendszerből, mert 200 ezer magyar gazdálkodó évi, nagyjából 300-400 milliárd forintjával játszanak, amivel nem kellene játszani. Ezt minden szakmai szervezet elmondta, ezt ugyanúgy értik a szakmában lévő fideszes képviselőtársaink is, csak gondolom, nem mernek szólni - azért mondom el én helyettük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Hegedűs Lorántné jobbikos képviselő.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Először, mielőtt a konkrét javaslathoz szólnék hozzá, hadd mondjam el, mennyire örvendetes számunkra az, hogy a közigazgatási hivatalok szeptember 1-jétől újra megyei területi szinten működnek, illetve hogy visszakapták a törvényességi ellenőrzési jogkörüket. Az önkormányzatok működése szempontjából az a másfél év, amit e nélkül a törvényességi ellenőrzési jogkör nélkül kellett végigcsinálni, egy szerintem nagyon nehéz és sok szempontból kártékony időszak volt.

A megyei szint pedig, hogy végre újra megyei szintben gondolkodunk a közigazgatás tekintetében, és ezt a régiós rémálmot, mondjuk így, elfelejthetjük, ez nagyon fontos dolog. Pár alkalommal már elmondtam, most itt elmondom a tisztelt Ház falai között is, hogy az elmúlt ezer évben, gyakorlatilag, mióta Szent István a vármegyei rendszert felállította, hárman próbálták a magyar történelemben a megyerendszert szétverni, úgymint Kolonics Lipót, aki elraboltatta II. Rákóczi Ferencet az édesanyjától; a kalapos király, aki annyira gyűlölte a magyarokat, hogy még a Szent Koronát se volt hajlandó a fejére tenni; illetve Rákosi Mátyás. Úgyhogy nem biztos, hogy ezt az utat kellene járnunk. Hála legyen, a megyei közigazgatási hivataloknak a kialakítása abban erősít meg minket, hogy végre ez az ezeréves, jól bevált rendszer lesz újra az alap. No, ennyit a dicséretről.

(És most jön a konkrét törvényjavaslat kritikája...)

UK/Lezsák-Erdős-Szilágyi/(Hegedűsné)/pa

(14.40)

Most jön a konkrét törvényjavaslat kritikája. Meglátásunk szerint ez a törvényjavaslat messze túlmutat a közigazgatási hivatalok kialakításának vagy átalakításának kérdésén, az egész önkormányzati rendszer megreformálására tesz kísérletet egyúttal. Kétségtelen, hogy ennek a szektornak a működése, felépítése már a rendszerváltozás óta folyamatosan vitatéma. Felmerült már az, hogy túl sok önkormányzat van, hogy finanszírozásuk elégtelen, túl sok kötelező feladatuk van és így tovább.

A legtöbbször bizonyosan az önkormányzatok fenntartása került kereszttűz alá. A településeink teljesen kiszolgáltatottak a központi költségvetés által biztosított normatíváknak, amelyek már régen nem fedezik azokat a feladatokat, amelyeknek ellátására kerültek meghatározásra. Ugyanakkor nincs olyan törvényi kényszer, amely az önkormányzatokat önfenntartásra kényszerítené, és ennek felelősségét kevesen érzik át közülük - tisztelet a kivételnek. Ennek elérése érdekében például nagyon szerény próbálkozásokkal találkozhatunk csak - helyi adók kivetése kapcsán -, amely megoldási javaslat életképessége Magyarországon nyilván jóval tehetősebb és tudatosabb polgárokat tételezne fel.

A jelenlegi javaslatban nem az önkormányzatok számához, nem a finanszírozási rendszerhez nyúl hozzá a kormányzat, hanem a hatósági jogköröket tervezi összevonni, elvonni a helyhatóságoktól, és ez egy új típusú problémakezelés. De vajon jó-e ez így? Egy hasonlattal szeretném megvilágítani az ezzel kapcsolatos véleményünket. Egy szegény családban sok a gyermek, kevés a fizetése az édesapának, édesanyának. Elindul a vita, mit lehet csinálni: a) költözzenek össze a nagyszülőkkel, ők is szegények, de hát a két háztartás összevonása gazdaságosabb; b) adjunk több fizetést a szülőknek; c) vegyük el a gyerekeket a családtól, majd az állam fölneveli őket, és így magukat kell csak eltartani a szülőknek - igaz, hogy még kevesebb pénzt adunk neki.

No, hát pontosan ezt a megoldást alkalmazza meglátásunk szerint a kormány a javaslatában az önkormányzatokkal kapcsolatban. De ahogy ez a példa szerinti család életében is csak növeli a bajt, úgy településünk problémáira sem kapunk megnyugtató választ. Annál is inkább, mert az elvonásra kerülő hatósági jogkörök kőkemény politikai irányítás alá kerülnek a kormányhivatalokban. A megyei szinten megszervezett kormányhivatalokat a javaslat szerint kormánybiztosok vezetnék, akik akár országgyűlési képviselők is lehetnének. Egyéb szakmai követelmény nincs velük szemben támasztva, tehát nem kell rendelkezniük jogi szakvizsgával, vezetői gyakorlattal, közigazgatási szakvizsgával és így tovább. Így lett az elmúlt rendszerben - már úgy értem, a rendszerváltozás előtt - juhászból könnyűipari miniszter. És mondjuk, ha Gőgös Zoltán felvetésére reagálnék, tehát valóban, ebben a szituációban már csak az a félelmetes, ha még csinál is valamit ez a kormánybiztos. De azért az, hogy mindezt 28-szoros alapilletményért teszi, plusz kiegészítésekért, azért szerintem kicsit túlzás. Gyakorlatilag, meglátásunk szerint megyei párttitkárokról, vagy ha úgy tetszik, népbiztosokról beszélhetünk. (Gőgös Zoltán: Megyei tanácselnök.)

Az eddig megjelent nyilatkozatokból az derült ki, mivelhogy egyébként a javaslatból egyértelműen ez nem levezethető még, hogy a megyei szakigazgatási szervek mindegyikét - kivéve a rendvédelmi szervezeteket - a kormányhivatalokba vonnák össze. Így aztán a kormánybiztosok - népbiztosok - gyakorlatilag élet-halál urai lesznek, már csak a pallosjog hiányzik nekik. Javasoljuk ilyen módon a törvény megváltoztatását: adjunk nekik pallosjogot! (Dr. Dorkota Lajos: Benne van.) Benne van, köszönöm. (Derültség.)

A törvényjavaslatban egyedül tehát csak a kormány-népbiztosok jogállása a biztos, minden más bizonytalan. Gyakorlatilag egy csontvázról beszélhetünk, amely akkor válik csak teljessé, amikor majd további törvények és kormányrendeletek azt valódi tartalommal töltik meg. Így történt ez egyébként az önkormányzati választási törvény, illetve a választási eljárásról szóló törvény esetében is, a későbbiekben derült ki, hogy valójában mi a kormányzat igazi szándéka az önkormányzati választási rendszer teljes átalakítása kapcsán.

No, hát így teljes a bizonytalanság az integrált ügyfélkapu működésével, az összevonandó szakigazgatási szervekkel, illetve a velük kapcsolatos szakmai irányítással kapcsolatban, és egyébként érdemes lenne arról is külön vitát folytatni, hogy az ügyfélkapu anélkül is kiépíthető lenne, hogy a vele kapcsolatban lévő hatóságokat összevonnánk, pláne nem fizikailag.

A törvényjavaslat a zárórendelkezéseiben jó pár további törvényt módosít. Ezek java része csak technikai módosításokat tartalmaz, ugyanakkor a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló törvényt számtalan ponton átírja. Érthetetlen, hogy a forradalmi kormány miért ilyen bújtatott módon próbálja megreformálni a Ket.-et, és miért nem önálló törvényjavaslatban terjeszti azt be.

Az itt megfogalmazandó módosításokkal kapcsolatban két alapvető gondolatot kell megfogalmaznunk. Az egyik, hogy semmilyen módon nem támogathatjuk az ügyféljogok szűkítését, korlátozását, ezért ezzel kapcsolatban több módosító indítványt is benyújtottunk; ezt majd a részletes vitában szeretném - ha lehetőséget kapok rá - kifejteni.

Meggyőződésünk szerint a hatósági eljárásokban a civil kontroll lehetőségét csak erősíteni szabad, illetve - és ez alapvetően a kormányhivatalok felállítása kapcsán fogalmazódott meg - az ügyek elintézése a lehető legközelebb kellene hogy maradjon az emberekhez. Ezzel teremthetjük meg számukra a nyomon követhetőség és a rálátás lehetőségét. Bizonyára az államtitkár asszony számára is ismertek azok a példák, amikor helyi lakosok, civil egyesületek vettek észre olyan törvénytelenségeket - például az Auchan Dunakeszin, Győrött is szintén egy Auchan-beruházásról beszélhetünk, és így tovább, tehát tele van az ország törvénytelen hatósági eljárásokkal és építkezésekkel -, ahol igenis nagyon fontos volt, hogy ténylegesen mind a hatósági eljárás, mind pedig maga a megvalósult beruházás az emberek közvetlen környezetében történt, és ezért folyamatos rálátásuk volt.

A másik gondolat, hogy valóban ráfér a friss levegő a hatósági eljárások mai gyakorlatára. Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy az állampolgárok mennyire kiszolgáltatottak a hivatalok packázásaival szemben, és hogy vajmi kevés közük van a sorsuk intézéséhez. Köztudomású, hogy némely hatósági intézmények mennyire megfertőződtek a korrupciótól. Itt sajnos azt kell mondanom, hogy az építési hatóságok kapcsán gyakorlatilag köztudomású, hogy nagyon sok a visszaélés, és ebben a kérdésben nagyon sok tennivalója van, úgy gondolom, a kormányzatnak.

Orbán Viktor miniszterelnök úr több felszólalásában is egyértelműsítette már, hogy a közérdek előbbre való kell hogy legyen a magánérdeknél. Na, hát pontosan ez az, ami egyelőre egyáltalában nem működik a hatósági eljárásokban. Röviden úgy összegezhetjük, hogy a multiknak mindent szabad, a kisembernek semmit. Megint csak az építési hatósági eljárásokra tudok itt utalni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a közhivatalnokok is teljesen kiszolgáltatottak, hiszen keresetük - a mondás szerint - a túléléshez kevés, az éhenhaláshoz sok, így aztán nem csoda, ha rendre-módra a korrupció céltáblájává, célpontjává válhatnak. Méltó keresetet kell biztosítani a közhivatalnokok számára, és ezzel egy időben a köz szolgálatát következetesen számon kell rajtuk kérni.

Ha a Ket.-et ezen elvek mentén újra szeretnénk gondolni, akkor az örvendetes, de sajnos a benyújtott törvényjavaslat nem ezt célozza. Egyébként úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi Ket. is adna rá módot - különösen, ha az következetesen lenne betartatva, lásd: a Ket. alapelvei -, hogy a hatósági eljárásokban új szellők fújdogáljanak.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat meglehetősen furcsa saláta. Szintén a zárórendelkezések között az 58. §-ban a légi közlekedésről szóló 1995. évi XVII. törvényt módosítja. Vajon mi köze ennek a kormányhivatalokhoz? Semmi. Vajon mi köze ennek a Ket.-hez? Semmi. Akkor miről is szól ez az ominózus szakasz? Nos, az izraeli kémrepülőgépekről. Azt a fiaskót, amelyet az izraeli kémgépek márciusi magyarországi kalandozása jelentett, próbálja kezelni a javaslat, úgy, hogy gyakorlatilag a külügyminiszter vétójához köti külföldi állami gépek magyar légtérbe való berepülését. Megint csak az a kérdés fogalmazódik meg, hogy miért nem meri a kormány önálló törvényjavaslatban benyújtani ezt a módosítást. Miért pont ebbe a törvénybe csempészi bele?

(Az már a szakmai kifogásaink közé tartozik, hogy...)

zse/Lezsák-Erdős-Szilágyi/ (Hegedűs Lorántné)/bl

(14.50)

Az már a szakmai kifogásaim közé tartozik, hogy miért éppen a külügyminisztert hatalmazza fel a döntésre az indítványozó. Tudom, hogy az eredeti törvényben is a külügyminiszter van meghatalmazva, de több szakmai szervezet együttes döntése szükséges ahhoz, hogy megszülessen egy engedély. Talán azért, mert a jelenlegi külügyminiszter úr politikai megbízhatósága a legmegalapozottabb? Miért nem a szakmailag sokkal illetékesebb honvédelmi miniszteré a döntés joga? Meggyőződésünk szerint ez nem politikai kérdés, hanem alapvetően szakmai, ilyen értelemben is nyújtottuk be módosító indítványunkat.

A közérthetőség kedvéért hadd erősítsem meg, ilyen kérdések eldöntésében nem a Fidesz és testvérpártja, a Likud az illetékes, hanem a szakmai testületek egyetértése esetén a szakminiszter.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Kolber István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hallhattunk az imént egy közigazgatási jogtörténeti ezeréves visszatekintést, kicsit torz, kicsit hiányos volt, megtudhattuk azt, hogy Kolonics Lipót, II. József és Rákosi Mátyás a főbűnös, de ne csodálkozzunk, hogy ilyen témák és ilyen léptékkel kerülnek elő. Magam nem állítom, hogy ezer évre vissza kell tekinteni egy ilyen napirend esetében, de nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebb lenne a vita, könnyebb lenne a beszélgetés, ha tudnánk, ha látnánk azt, hogy a kormány mit szándékozik tenni az állammal. Gyakran hallunk persze ezzel kapcsolatosan kijelentéseket, hogy ez legyen kisebb és legyen hatékonyabb. Látjuk azt a gyakorlatban, hogy mindenképpen centralizáltabb államot szeretnének, de mégis, hogy az állami és az önkormányzati igazgatással milyen elképzelései vannak, hogy látják, erről édeskeveset tudunk.

Ez egy szervezeti törvény. A normális menetrend - talán még a jogi egyetemeken is úgy oktatják -, hogy ilyenkor tisztázni kell sok dolgot. Tisztázni kell azt, hogy az állam hogyan viszonyul a társadalomhoz, milyen feladatokat vállal magára. Tisztázni az állami igazgatási alrendszer és az önkormányzati igazgatási alrendszer feladatait, az egymáshoz való kapcsolatait. Aztán itt van az igazgatás különböző szintjeinek kérdése. Örökzöld téma, Magyarországon 20 éve a megyének, a régióknak a viszonya, kérdése, feladata, manapság, újabban pedig egy nagyon régi fogalom is visszatért, a járás kérdése. Ezernyi kérdés az, amire választ kellene adni. Tanácstalanságunkat talán még tetézi az is, hogy itt elég gyakran hallunk arról, hogy az oktatási feladatokat az államnak kell ellátni, hogy az egészségügyi feladatokat ugyancsak az államnak kell ellátni, hogy a jegyzőktől számtalan feladatot különböző koncentrált szervezetekhez át kell csoportosítani, és vissza kell hozni a járást.

Ha mindezeket világosabban látnánk, azt hiszem, hogy könnyebben zöld ágra vergődnénk, mert azért egy fontos kérdésről van szó. Mert ne gondoljuk azt, hogy az állam és az igazgatás az egy felesleges valami, egy társadalom szempontjából, a versenyképességhez, a társadalom egészséges és hatékony működéséhez nagymértékben hozzájárul. Még közösen is vállalhattunk volna valamifajta szemléletalakító, missziós feladatot ezen a területen, mert azt gondolom, hogy fontos lenne erről többet beszélni. De fontos lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, Horváth Zsolt veszprémi képviselőtársunk talán a szemünkre is vetette, hogy összekeverjük mi itt az állami igazgatást és az önkormányzati feladatokat, és úgy beszélt erről, minthogyha valami eleve elrendelés rendezné azt, hogy az egyik feladat az önkormányzatokhoz kell hogy tartozzon, a másik pedig az állami szervezetekhez. Nos, tudjuk persze, hogy ez nem így van. Ebben az Országgyűlés, az állami főhatalom mindenképpen szabályozó lehetőséggel bír és rendelkezik.

Sajnos, ilyen hatástanulmánnyal nem rendelkezik, nem látjuk azt, hogy megalapozták volna ezt a törvényt, holott ezeknek az átalakításoknak és a reformoknak az igénye már régi keletű. Számtalan forráshoz lehetett volna nyúlni, számtalan forrásból lehetett volna meríteni. Az elmúlt időszakban sok ilyen tanulmány készült, sőt az előző kormányok többször próbálkoztak ennek nekiveselkedni, sajnos úgy érzem, hogy együttműködésre nem számíthattunk az önök részéről. Én azt gondolom, hogy ennek a törvénynek az igazi célja az, hogy a megyében működő állami szerveket politikailag kézi vezérlésre tudják állítani; ebben határoznám meg ennek a célját.

A szabályozás technikájával kapcsolatosan két olyan dolgot szeretnék fölvetni - itt egy önálló törvényben kívánják szabályozni, eléggé eklektikus emiatt aztán ez a törvény. Választhattak volna egy más utat, a meglévő szabályozási rendszerbe illesztve is át lehetett volna alakítani ezeket a szabályokat. Másrészt engem egy kicsit meglepett a kormányhivatali elnevezés ügye, hiszen ez egyébként a központi államigazgatási szervek tekintetében már egy lefoglalt fogalom volt, ezen azért érdemes lenne elgondolkodni.

Nyilvánvaló, hogy ennek a szabályozásnak az egyik legfontosabb része, és úgy látom, hogy a leginkább vitatott része az, hogy e szervezet vezetőjének önök egy politikust gondolnak, egy politikust képzelnek. Én maximálisan egyetértek egyébként Gőgös Zoltán képviselőtársammal, én magam is úgy érzem, hogy a leendő hivatalvezetők jelentős része itt ül, legfeljebb Lamperth Mónika képviselő asszonnyal mi hiányoljuk, hogy Somogyból egy képviselő sincs itt, és tanácstalanok vagyunk (Dr. Lamperth Mónika: Kormánypárti.) - kormánypárti képviselő, hogy ott vajon mi lesz a helyzet. Egy szó mint száz, én azt hiszem, hogy ez a szabályozás gyenge pontja, érzékeny pontja, ugyanakkor a lényegi pontja, mert ezen keresztül, ezen politikuson keresztül akarják önök politikailag irányítani ezeket az államigazgatási szerveket a megyében.

Ha szétnézek ebben a teremben, azért úgy gondolom, ülünk itt egypáran olyanok, akik még emlékeznek az 1990-et követő időszakra, amikor köztársasági megbízott működött a régióban, és megyei hivatalvezető működött a megyében. És arra is emlékszünk, hogy ez egy ilyen bokacsattogtatós, főispán úr - szó szerint -, hajlongós időszak volt, amely aztán hamarosan bohózattá változott át. Hála istennek, teszem hozzá, mert a mai modern világ azért nem ezeket a formákat és nem ezeket a tartalmakat igényli, de egy biztos, hogy abban az időszakban is az volt a cél, hogy ott a politikai megbízottak vegyék kézbe az állami szervek életét. Ez egy helytelen dolog, helytelen, hogy egy központi kormányzati politikai teljhatalmat valaki ott helyben így képviselje. Erre nincs szükség, ezt egy szakember, egy hivatalvezető is el tudná látni.

Azt már nem is értem, hogy háromszintű a vezetés, merthogy van a kormányhivatal vezetője, aki majd politikus lesz, és ezenkívül van a főigazgató meg annak a helyettese. Azt már végképp nem értem, és itt megint kilóg egy kicsit a lóláb, hogy már a főigazgatóval szemben sem vagyunk igazából finnyásak, bizony az ő iskolai végzettségével kapcsolatos elvárások is meglehetősen laposak. Csupán annyi van meghatározva, hogy felsőfokú végzettség és bármilyen vezetői gyakorlat elegendő. Ha jól számolom, akkor a megyékben több mint ezerfős hivatali konglomerátum jön létre, rettentően bonyolult szakigazgatási szervekkel, amelyek tekintetében - és itt osztom Gőgös Zoltán képviselőtársam felvetését - látjuk azt, hogy milyen szervezetek kerülnek ebbe a hivatali rendszerbe, de azt nem értjük, hogy miért azok, és mások miért nem, és néhány miért kerül be.

Valóban, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal esetében ezeket az Európai Unió által támasztott kritériumokat mindenképpen érdemes lenne megfontolni annak érdekében, hogy a működőképességet fenn tudjuk tartani. Még fölvethetnénk különböző szervezeteket, hogy azok vajon miért nem tartoznak ebbe a rendszerbe, holott tartozhatnának, mint például a Kincstár, de itt már szóba kerültek az okmányirodák vagy az építési hatóságok is.

(Tehát mindenképpen érdekes lenne ezeket is végiggondolni, és válaszokat adni, hogy miért igen...)

éva/Lezsák-Erdős-Szilágyi/(Kolber István)/pa

(15.00)

Tehát mindenképpen érdekes lenne ezeket is végiggondolni, és válaszokat adni, hogy miért igen, avagy miért nem, vagyis hogy melyek a rendezőelvek e tekintetben. Nyilvánvaló, hogy ezen szervezetek esetében érdemes lenne egy alapos, feladat- és hatásköröket érintő átgondolás annak érdekében, hogy egy hatékonyabb együttműködést ki tudjanak alakítani.

A különböző szervezetek jogállása, azt gondolom, hogy egy kényes kérdés, és úgy érzem, hogy a szabályozás nem teljesen pontos. Néha úgy érzem, hogy szakigazgatási szervként működnek, néha úgy látom, hogy egy belső főosztályként működnek, máskor úgy, hogy egy koordinációnak az alanyai. Nem lehet világosan látni a jogállásukat, nem lehet megítélni azt, hogy milyen garanciák vannak arra nézve, hogy a hatásköreiket megfelelő önállósággal tudják ezek a szervezetek gyakorolni.

Sokfajta megoldás lehetséges e tekintetben, hiszen például az 1971. évi I. törvény, a tanácstörvény megyei szinten a tanács v. b. szakigazgatási szervei tekintetében a kettős irányítást alkalmazta, amely kettős irányítás azonban egy szűrőn keresztül, a megyei tanács v. b.-n keresztül érvényesült. Még azt sem mondom, hogy nem volt ez eléggé hatékony és működőképes, működött a rendszer, de nagyon fontos kérdés egyébként, hogy hogyan, miképpen irányítják szakmailag ezeket a szervezeteket, ki jogosult szervezetileg irányítani ezeket, illetőleg a személyi jogosítványokat hogyan és miképpen gyakorolják. Tehát a különböző szervezetek jogállásának a kérdése egy érzékeny pontja a szabályozásnak, és úgy látom, hogy nem pontos, hiányos.

Vannak érdekes és pikáns részek ebben a szabályozásban, hiszen a törvény 16. § (4) bekezdése azt mondja, hogy ha jogszabály kivételt nem tesz, akkor a központi államigazgatási szervek területi szervei, továbbá területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervek és személyek államigazgatási jogkörükben eljárva, illetőleg az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően a fővárosi és a megyei kormányhivatal ellenőrzési jogkörébe tartoznak - ha jogszabály kivételt nem tesz. Akkor ezek szerint egy miniszter, aki - éppen most tárgyaljuk ismételten, vagy szabjuk újra a jogalkotási törvény különböző passzusait; a miniszteri rendelet egy jogszabály, akkor ezek szerint egy miniszternek megvan a jogi lehetősége, hogy ebből a rendszerből kiszálljon, illetőleg csupán nyilván egy politikai abroncs az, ami összetartja ezeket a hivatalokat. De egyébként formálisan az alanyoknak, a minisztériumoknak arra mindenképpen lenne lehetősége, hogy a saját területi szerveiket kivonják ebből a rendszerből. Én azt gondolom, hogy ez is egy rossz szabályozás.

És amit én hiányolok még ebben a törvényben, nos, az az, hogy hogyan és miképpen történik az átállás. Ez nem egy egyszerű feladat, tudjuk, hogy hihetetlen nagy megrázkódtatással jár egy ilyen szervezeti átalakulás, és nem látom azokat a garanciákat, amelyek a működést tennék jobbá. Ahogy itt az elején említettem, ez egy szervezeti törvény, bizony nem nagyon világlik át, hogy itt a hatékonyságra gondolnának, vagy az ügyfelekkel foglalkoznának.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban ellenzéki képviselők valamennyi ellenzéki pártból tettek föl olyan kérdéseket a törvénnyel kapcsolatban, amire semmilyen válasz nem érkezik.

Azt találgattuk itt Gőgös képviselőtársammal, hogy talán van valamilyen központi ukáz a Fideszben, hogy ebben a vitában nem lehet részt venni, hiszen annyi eldöntetlen kérdés van még, amire ők sem tudják a választ, így aztán azt nem osztják meg sem a parlamenttel, sem a széles nyilvánossággal. Például a mezőgazdasági területen szerintem Gőgös Zoltán igen fontos és izgalmas kérdéseket tett föl, s amikor ezt meglátta Font Sándor, akkor rémülten menekült a teremből, pedig az előző ciklusban az élő fába is belekötött, s agrárügyben nem lehetett egyet sóhajtani sem anélkül, hogy ő ezt ne kommentálta volna. Most mégis valamiért ezek a válaszok hiányoznak.

Úgyhogy én arra biztatom a képviselőtársaimat, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyeket akár Kolber István, akár Gőgös Zoltán, akár más ellenzéki képviselők, akár jómagam föltettünk, leginkább arra a szerintem fontos kérdésre, hogy miért is kell politikai komisszárt kinevezni a megyék élére, hát mondjanak már erre valamilyen egyenes választ. Az is válasz persze, ha nincs válasz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Két percben, tizenöt percben? (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok; viszont jelzi Szabó Erika államtitkár asszony, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Indokolt volt a kétkörös általános vita megtartása ebben a nagyon komoly kérdéskörben, és nagy tisztelettel köszönöm képviselőtársaimnak a sokszor aggódó, félelemről vagy éppen bizalmatlanságról szóló szavait, kérdéseit. A múlt héten Horváth Zsolt, Simon Gábor, Hargitai János, Apáti István és Szilágyi Péter szólt hozzá a kérdéshez, ma pedig Dorkota Lajos, Lamperth Mónika, Kozma Péter, Szilágyi Péter, Gőgös Zoltán, Kolber István és Hegedűs Lorántné.

Köszönöm mindannyiójuknak, hiszen a kérdések és a bizalmatlanság, a félelem is részben indokolható, de csak amiatt, mert egy hihetetlenül nagy mértékű átalakítására kerül sor a magyar területi közigazgatásnak. Mivel ez egy többéves folyamat, és ennek a második lépcsőjénél tartunk, a megyei kormányhivatalok létrehozásánál, ezért nehéz is átlátni valóban, hogy milyen lépcsőfokokra és hogyan épül föl a rendszer, és mi a végső cél. Viszont aki itt volt a múlt heti vitánál, és meghallgatta az expozémat, az hallhatta, hogy miről szól maga az átalakítás. A végső cél az, hogy 2013. december végére olyan kormányablak működjön, olyan ügyfélszolgálat működjön, ahol az állampolgárok egy helyen tudják intézni az állammal kapcsolatos hatósági ügyeiket. Ez a cél.

Ennek a célnak rendelünk alá minden szervezeti átalakítási és jogszabály-átalakítási lépcsőfokot, akár törvényi szintű, akár más szintet igényel a változtatás. És valóban, az első lépés az volt, mint ahogy sokan elmondták, hogy szeptember 1-jével létrehoztuk a megyei közigazgatási hivatalokat, és egy rendkívül fontos hatásköre állt helyre a közigazgatási hivataloknak, az önkormányzatok törvényességi ellenőrzési jogát ismét gyakorolhatták.

Azt is elmondta több képviselőtársam, hogy mennyi probléma alakult ki amiatt, hogy húsz hónapon keresztül nem volt ilyen ellenőrzés. Tudnánk példákat mondani sajnos mi is. Láttuk, hogy hogyan harapódzott el a korrupció és a visszaélések özöne, hiszen látjuk, hogy mennyi politikust vezetnek el a rendőrök, és ülnek most is előzetesben, és vizsgálják az ügyeiket a fővárosban. Itt vannak a legnagyobb értékű önkormányzati ingatlanok, amiket potom áron adtak el, és akkor említhetném Hunvald urat a VI. kerületből vagy a főváros MSZP-s politikusait is. (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.) De nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy a törvényességi ellenőrzés helyreállítása mennyire fontos garanciális eleme ennek az átalakítássorozatnak, ami már szeptember 1-jétől végre újra helyreállt.

A következő lépés a kormányhivatal létrehozatala. Ha azt a feladatot nézzük, amit elmondtam, azt a célt nézzük, hogy a kormányablakba bekerülnek az állam hatósági ügyei, akkor bizony erre az integrációra nagy szükség van. Az állam nem működik jól területi szinten, széttagolt, és nem hatékony, az állampolgárokat, az ügyintéző állampolgárokat hihetetlen nagy tortúrára kényszeríti adott ügyek vagy bonyolultabb ügyek elintézése.

(Ne az állampolgár szaladgáljon az egyes hivatalok között, hanem...)

Pici/Lezsák-Erdős-Szilágyi/(Szabó Erika)/bl

(15.10)

Ne az állampolgár szaladgáljon az egyes hivatalok között, hanem a hivatalok intézzék egymás között az adatbeszerzést, és erre a kormányablak, az ügyfélszolgálati iroda lesz majd alkalmas helyszín.

De lássuk, hogy milyen konkrét javaslatok, kérdések merültek fel! Lamperth Mónika képviselőtársam a stabilitással kezdte mint alapvető értékkel, ami a közigazgatásban rendkívül fontos. Maximálisan egyetértek, valóban a stabilitás nagyon fontos, csakhogy az elmúlt húsz év nem a stabilitásról szólt a területi közigazgatásban, éppen hogy az állandó változás tette bizonytalanná a rendszert, és helyre kell tenni, rendet kell tenni. A területi közigazgatásban is rendet kell tenni, és egy olyan rendszert kell kialakítani, ami valóban hosszú távon szilárdan tud majd működni, és ezt az állandó változást, rendezetlenséget, széttagoltságot végre megoldja.

A dolgozókban is bizony, a kormánytisztviselőkben is okozhat bizonytalanságot egy átalakítás, de a kezdet kezdetén is és minden nyilatkozatunk kapcsán elmondtuk miniszter úrral együtt, hogy nem lesz létszámleépítés, nem kell aggódni. Nem az a cél, hogy meggyengítsük az amúgy is gyenge és rossz hatékonysággal működő rendszert, hanem az a cél, hogy minél gyorsabban szolgáljuk ki az állampolgárokat. Ezért hát nem építünk le, és mindenki nyugodt lehet az állása felől.

Erős hatásköröket szeretnénk - mondta Simon Gábor szintén MSZP-s képviselő úr. Igen, ebben is egyetértünk. De az aggodalmaikat fogalmazták meg, hogy 2011. január 1-jétől ezt be lehet-e vezetni. Igen, be lehet vezetni, politikai szándék kérdése, mint ahogy számos olyan döntést is meghozott már az új, áprilisban megválasztott Országgyűlés és kormány ez alatt az elmúlt fél év alatt, amire önök éveken keresztül mindig azt mondták, hogy nem megoldható, nem kivitelezhető, nem végrehajtható. Mindig arról biztosítottak bennünket, hogy mit miért nem lehet megoldani. És lám, csodák csodája, fél év alatt is meg lehet hozni olyan döntéseket, amelyekkel önök nem tudtak zöld ágra vergődni. Mi meg fogjuk tudni oldani, ne aggódjanak. Kérjük a bizalmukat.

Az előkészítés során mindenkivel egyeztetünk, aki az integrációban részt vesz. Valóban, Gőgös képviselő úr is felvetette MVH kapcsán, hogy ott nagyon komoly szakmai kérdések teszik kérdésessé, hogy az integráció megvalósítható-e. (Gőgös Zoltán: Ezt felejtsék el!) Igen, ezért egyeztetünk, és minden minisztériummal, minden államtitkársággal mind politikai, mind szakmai szintű egyeztetések folynak folyamatosan azért, hogy az ilyen súlyú kérdéseket mind megoldjuk, és semmi olyat ne tegyünk, amivel a rendszer működését nehezítenénk vagy akadályoznánk. És ha a döntés az lesz, hogy nem célszerű az MVH-nak az integrációba való bevonása, akkor nem fog bevonásra kerülni természetesen.

A koncepciót tehát elmondtam. A célkitűzés világos: az állampolgárokat szolgálni fogjuk, és az állampolgárok végre nem alattvalói lesznek a magyar államnak, végre azt érezhetik, hogy a jogállam számukra azt jelenti, hogy az állam az ő szolgálatukról szól, és mindent meg is tesz azért, hogy méltóképpen és megfelelő hangnemben szolgálja ki őket.

Az önkormányzatok kérdésköre, feladatai, hatásköre nagyon sok képviselő részéről felmerült, válasz is érkezett rá. Szeretném megerősíteni: az állami és önkormányzati feladatok különböző feladatok, az állam hatósági ügyeit az önkormányzati feladatoktól el kell választani. Húsz év alatt sajnos ezt nem sikerült megoldani törvényhozási szinten, bár nagyon sokan kérték, képviselték ezt az álláspontot, elég egy szakmai folyóiratot elolvasni, régi vágya és elvárása a szakmának is, hogy végre ez a szétválasztás megtörténjen. Most meg fog történni. Világosan kell látni, hogy mi az önkormányzat feladata, akik választott képviselői egy-egy településnek, és a helyi közügyek intézésében vannak a közügyeket érintő döntési jogosítványaik, és mi az állam feladata. Húsz éven keresztül az állam odatette a polgármesteri hivatalokra, főként a jegyző vállára, hogy végezze el az állam feladatait, de nem adott hozzá pénzt, nem adott hozzá finanszírozást. Most ezt a helyzetet szeretnénk megoldani: szétválasztjuk az állami feladatokat az önkormányzatitól, és minden területen, ahol ez kérdés, megvizsgáljuk, hol vannak párhuzamosságok, hol lehet a rendszert egyszerűsíteni.

A járások kérdése is ebbe a körbe tartozik. Amit 2011. január 1-jétől meg tudunk oldani, az az, hogy létrejön maga a kormányhivatal - a mostani megyei közigazgatási hivatal bázisán -, hozzá fog kapcsolódni tizenöt dekoncentrált szerv, ami most különböző minisztériumokhoz tartozik. Ezek a szakigazgatási szervek kettős irányítással fognak majd működni. Senki ne aggódjon se járványügyben, se más szakmai kérdésben, az ágazati minisztérium a szakmai irányítási jogosítványaival ugyanúgy élhet majd, mint ahogy eddig is élt, szervezeti szempontból tartozik majd a kormányhivatalhoz a szakigazgatási szerv, és így végső soron a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez.

Amit még létrehozunk január 1-jétől, az az ügyfélszolgálati irodák, a kormányablakok, amelyek megyei szinten és megyei jogú városokban összesen 29 helyszínen fogják megnyitni a kapuikat, és oda már olyan állami feladatokat fogunk betenni ügyintézésre, amelyekhez a megfelelő informatikai háttér rendelkezésre áll. Még ez nem az, amit szeretnénk elérni 2013 végéig, hogy minden állami feladat, hatósági ügy bekerüljön a kormányablak mögé, de amit be tudunk tenni, azt már be fogjuk tenni. Például a földhivatal által ellátott egyes feladatokat is, hogy tulajdonilap-másolatot és térképmásolatot lehessen kérni, azonkívül ügyfélkaput lehessen létesíteni, az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyeket is egy helyen lehessen majd intézni. A pontos feladatlistát időben mindenki meg fogja tudni, nyilván a mi érdekünk is, hogy minden állampolgár tudja majd, hogy a kormányablak mely ügyeket tudja majd intézni január 1-jétől. De ezt az ablakot folyamatosan töltjük fel, és amellett a szakigazgatási szervek ügyfélszolgálatai változatlanul ellátják az ügyfélszolgálati feladataikat. Tehát egyetlen ügyfélszolgálat sem fog bezárni, mindegyik működik.

Az integráció arra is jó lesz, hogy ne csak a kormányablak legyen majd nyitva reggel nyolc órától este nyolc óráig, hanem majd az integrációban részt vevő ügyfélszolgálati munkatársakat, illetve szerveket is arra fogjuk kérni, hogy az ügyfélszolgálati időt este nyolc óráig hosszabbítsák meg. És a hatékonyság, az olcsóbbá tétele a közigazgatásnak itt is mérhető, hiszen nem kell majd szabadságot kivenni az állampolgároknak ahhoz, hogy az ügyeiket intézzék, mint ahogy ez el is hangzott már képviselőtársaimtól is. (Gőgös Zoltán: Az nagyon sok ember!)

Többen szóltak amiatt, hogy a kormánymegbízott miért lesz politikus, és miért kell politikai szereplőnek állnia a területi közigazgatás élén. Meg kell szüntetni, kedves képviselőtársaim, azt a gyakorlatot, hogy egy hivatalnok vállára tesznek olyan döntési helyzeteket, amire egy hivatalnok nem való. Politikai döntések meghozatalára egy hivatalnok nem való. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Önök rendre erre a feladatra kényszerítették a hivatalaik vezetőit, holott nem erről szól a területi közigazgatásban egy szakmai vezető munkája. Viszont egy 1000-1500 főt alkalmazó megyei kormányhivatal, amelyik tizenöt szervet ölel majd magába, és azon kívüli körben is koordinációs és ellenőrzési jogosítványokkal rendelkezik majd, óhatatlan, hogy politikai döntéseket hozzon.

(Ez tehát az egyik indok, ami miatt...)

Cili /Lezsák-Erdős-Szilágyi/ (Szabó Erika)/bl

(15.20)

Ez tehát az egyik indok, ami miatt politikusnak kell (Dr. Lamperth Mónika: Egy példát! Egyet!) a megyei kormányhivatal élén állnia.

A másik fontos indok az, hogy a kormány megyei szinten is végre tudja hajtatni az akaratát. A kormánymegbízottat a miniszterelnök nevezi ki, és ezáltal nyugodt lehet afelől, hogy területi szinten is a kormány akarata végrehajtásra kerül. Ez egy fontos szempont. A kormány a választók akaratából kapta meg a lehetőséget a kormányzásra, és a kormány, ha úgy látja jónak, márpedig a nemzeti együttműködés kormánya, nagyon helyesen, úgy látja jónak, hogy területi szinten is legyen a kormánynak egy megbízottja, aki felel azért, hogy ott is rend legyen, ott is működjön az állam, ami húsz éven keresztül nem működött, és egyre rosszabb hatékonysággal működött, ezt a helyzetet fogja a kormánymegbízott tisztsége megoldani. (Dr. Lamperth Mónika: Ez egészen vicces!)

És hogy miért kell hármas vezetés: azért kell hármas vezetés, mert ez egy mamutszervezet lesz, valóban, nagyon sok ember munkáját koordinálja majd (Göndör István: Mibe kerül az adófizetőknek?), és ahhoz kellenek a szakmai vezetők. (Szabó Vilmos: Olcsóbb lesz!) A mostani közigazgatási hivatalvezetőket ért durva, méltatlan támadásokat az ő képviseletükben visszautasítom. A mostani közigazgatási hivatalvezetők kiváló szakemberek, akik átlagosan több mint húsz éve dolgoznak a közigazgatás valamelyik szintjén (Gőgös Zoltán: Csak nem mernek szólni.), és több mint tizenöt éves vezetői gyakorlattal rendelkeznek átlagosan. Ez alkalmassá teszi őket arra, hogy a megyei közigazgatási hivatalok vezetését ellássák. Méltatlan őket olyan szerepbe tenni vagy olyan jelzőkkel illetni, mint amit Lamperth Mónika képviselő asszony megengedett velük kapcsolatban. (Gőgös Zoltán: Semmit nem mondott! Kitűnő szakemberek, azt mondta.)

Az önkormányzatok kérdéskörét említettem, tehát most az önkormányzatok feladataival, hatásköreivel közvetlenül ez a törvény nem foglalkozik - később sem fog foglalkozni az önkormányzatok feladataival. Amivel foglalkozni fog, az a polgármesteri hivatalokra telepített állami feladatok leválasztása.

Hát igen, egy politikusnál kérdés az, hogy milyen szakmai előírásoknak kell hogy megfeleljen. Ha én jól tudom, akkor az országgyűlési képviselőknél sincs semmilyen szakmai követelmény előírva a választáshoz, és mégis, az országgyűlési képviselők mint választott politikusok, nagyon fontos, az ország ügyeit érintő legfontosabb kérdésekben jogosultak döntéshozatalra, kezdve az alkotmánytól az összes törvényig, a legmagasabb szintű jogszabályokat hozhatják meg, amelyek az emberek mindennapi életét befolyásolják.

Egy politikus nem csak szakmai előírásoknak kell hogy megfeleljen, viszont azért mindannyian igyekszünk a szakmapolitika bizonyos területein jártasságot szerezni, és a miniszterek és az államtitkárok is szakértői annak a területnek, amellyel foglalkoztak. Nem véletlen, hogy önök, akik részt vettek a kormány munkájában vagy miniszterként, vagy államtitkárként, fontosnak tartották, hogy ebben a kérdéskörben felszólaljanak.

Az itt lévőktől, önöktől és a parlamentben dolgozó, különböző szakbizottságokban dolgozó képviselőktől se vonjuk meg azt a bizalmat, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak (Dr. Lamperth Mónika: Az nem jön magától!), és jó döntéseket fognak hozni mindannyiunk érdekében. A kormánymegbízott kiválasztása valóban nem az önök és nem a választók döntésén múlik kizárólag, a miniszterelnök döntésén fog múlni, hogy kit nevez ki a végrehajtó hatalom kinyújtott kezeként a megyei kormányhivatal élére. Ehhez pedig minden joga megvan, és adjuk meg a bizalmat a miniszterelnök úrnak, hogy olyan politikusokat fog erre a pozícióra kinevezni, akik ezt a vezetői posztot méltó módon és kiváló szakmai hozzáértéssel fogják ellátni. (Dr. Lamperth Mónika: Ha a miniszterelnök a garancia, az más!)

Végezetül azt szeretném kérni, hogy a félelmeiket egy kicsit bontsák le a lelkükben, egy kicsit több bizalommal forduljanak a szakmai munkánk iránt (Derültség az MSZP soraiban.), és inkább a jobbító szándékú javaslataikkal álljanak elő, akkor lehet, hogy inkább szakmai nyelvre tudjuk fordítani ezt a vitát, ami időnként szakmai volt, de időnként méltatlan ahhoz a történelmi léptékű átalakításhoz, amin dolgozunk. Kérem az együttműködésüket és a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szabó Erika államtitkár asszony.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan jövő hétfőn kezdődő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1247. sorszámon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1247/18. sorszámon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vitát két szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse az általam javasolt vitaegységeket.