Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. A Házszabály 18. § (1) bekezdése a csoportalakításról a következőket mondja: „ A pártok képviselőcsoportjain kívül a képviselői tevékenységgel összefüggő célra létrehozott más, például szakmai vagy területi csoportok a Házszabály alkalmazásában nem minősülnek képviselőcsoportnak.ö Ennek értelmében a képviselők bejelentését tudomásul veszem azzal, hogy országgyűlési frakcióként vagy ebben az értelemben képviselőcsoportként nem működhetnek, annak jogait nem gyakorolhatják. Kívánok sikereket a munkájukhoz. (Szórványos taps a függetlenek soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági elnöki értekezlet alapján tárgysorozatba-vételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim az informatikai hálózaton a szokásos módon tájékozódhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: “A piacgazdaságrólö címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Úgy helyes, hogyha a miniszterelnök időről időre, ha úgy tetszik: folyamatosan számot ad arról, hogy az Országgyűlés által ellenőrzött kormány képviselőjeként mit tesz, hogyan képviseli Magyarország érdekeit, mi kormányának álláspontja a napirenden lévő legfontosabb kérdésekről.

A múlt hét végén Londonban befejeződött a már több mint egy éve tartó Magyar Magic kulturális rendezvénysorozat. Az elmúlt másfél évben egy valóságos, korábban, régen talán félt, most utólag sokkal inkább becsült inváziója volt ez Magyarországnak, a magyar kultúrának a közös, új Európa egyik fővárosában.

A másfél év zárórendezvényén a kulturális miniszter úrral, Hiller István úrral közösen részt vettünk. Lehetőségünk volt konzultálni a program szervezőivel, lehetőségünk volt megismerni azt a véleményt, amelyet a rendezvénysorozat az Egyesült Királyságban és Londonban kiváltott. És azt tudom mondani, hogy Magyarország egy sikeres ügyön van túl.

Hadd mondjak önöknek egy nevet azért, mert megérdemli: Bogyay Katalin nevét, aki nélkül ez a rendezvény nem lett volna sikeres, aki nélkül ma az Egyesült Királyságban és Londonban kevesebben és kevesebbet tudnának arról, hogy Magyarország nemcsak múltjában fantasztikus kulturális nemzet, hanem jelenében is az.

Ez volt az apropója annak, hogy mentünk, de ha már mentünk, természetesen sor került más találkozókra is. Többek között volt egy egyórás találkozó Tony Blair miniszterelnökkel, ahol az általános európai ügyeket, döntően az Európa Tanács következő ülésén szereplő nagy kérdéseket tekintettük át. S hát szóba került az az apró kérdés, amely Nagy-Britanniából nézve talán kevésbé fontos, nekünk, magyaroknak itt az elmúlt hónapokban fontos volt, olyannyira, hogy itt a Házban, a médiában, emberek százezreiben maradt meg: ez a magyar paprika kérdése - hogyan lehet biztosítani, hogy a magyar paprika semmilyen módon ne kerüljön veszélybe, az Európai Unión kívülről hozott paprikával keverve, azzal együtt feldolgozva és értékesítve? Hát úgy, ahogy ezt javasolja a magyar kormány egészségügyi minisztere többek között, hogy meg kell vizsgálni a paprikát is Európa határainál, ugyanúgy, mint nagyon sok más élelmiszert, például mint a pisztáciát, és lehetővé kell tenni, hogy mindenki, aki az Európai Unión kívülről beszerzett paprikát dolgoz fel vagy vásárol, biztos lehessen abban, hogy védi őt közös európai szabályaink egyike.

Blair miniszterelnök értette, s nem azt mondta, hogy: ez az önök ügye, miniszterelnök úr. Oldják meg önök, nekünk a paprika dolgában nincsen keresnivalónk. Mert erről szól az együttműködés, és erről szól a szövetség. Mint ahogy azt gondolom, hogy mi sem válaszolhatjuk azt egy sor kérdésre, amely nagyon közvetlenül nem érint bennünket, hogy ez nem a mi ügyünk, intézzék el önök, hogyha önöknek fontos.

Sokat vitatkoztunk az elmúlt hetekben, hangosabban is meg mértéktartóbban is az iraki szerepvállalásról. Ha jól emlékszem, ma egy hete talán, amikor az Országgyűlés döntött erről a kérdésről. A Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg ezt a mandátumot, nem kíván részt venni a koalíciós erők részeként az iraki rendteremtésben.

(13.10)

A magyar kormány természetesen végrehajtja a parlament döntését, és arra fog törekedni, hogy a döntés végrehajtásaként minél előbb, a megadott határidőn belül térjenek haza katonáink. Ha nem kívánunk részt venni semmilyen módon a harci cselekményekben, sőt, azokhoz semmilyenfajta támogatást sem kívánunk adni, akkor azt gondolom, hogy meg kell próbálni több segítséget adni ahhoz, hogy megteremtődjenek a feltételei a demokratikus iraki rendnek, a békének, hogy ne minekünk kelljen megküzdeni azért, hanem magának az iraki népnek, a demokratikus iraki intézményeknek. Ezért vizsgálja a magyar kormány az abból a közös NATO-döntésből fakadó kötelezettség egy részének teljesítését, hogy vegyen részt Magyarország a demokratikus iraki erők kiképzésében. Erről zajlanak ma tárgyalások.

Egyetlenegy fontos feltétel van: a fontos feltétel az, hogy aki megy, az önként menjen. Magyarországon hivatásos hadsereg van, jó, hogy így döntött az Országgyűlés, jó, hogy ezt kezdeményezte a Szabad Demokraták Szövetsége, és hogy ezt támogatta a kormány. A hivatásos hadseregben ugyanakkor meg kell adni a jogot és a lehetőséget arra, mert nem veszélytelen küldetésről van szó, hogy az indulás parancsának kihirdetése előtt mindenki nyilatkozhasson: professzionális katonaként kíván-e ebben a műveletben részt venni.

Ez az egy fontos feltétele van a kormánynak, mert senkit nem kíván a parancs erejével háborús övezetbe küldeni, tartani kívánja magát a kormány ahhoz az alapelvhez, hogy csak azok mehetnek és csak azok menjenek, akik tudatában vannak annak a veszélynek, ami nyilvánvalóan minden katonára, aki a térségben teljesít szolgálatot, vár, és nyilvánvalóan minden katonának el kell dönteni, hogy választott hivatásának mely részét teszi kockára, kockára teszi-e életét is, hajlandó-e a magyar érdekeket egy ilyen helyzetben képviselni vagy nem. Amennyiben erre “igenö lesz a válasz, akkor Magyarország ki fogja adni az indulási parancsot. Ha “nemö lesz a válasz, senkit nem fog pusztán katonai esküjére hivatkozva arra kötelezni, hogy menjen, mert azt gondolom, hogy ez a mai helyzetben, az ismert körülmények között nem lenne elfogadható.

Az elmúlt héten több alkalommal hoztam szóba, hogy van, amiben jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a paprika, de van, amiben nem jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a forint. És nem azért, mert ez egy elvi közgazdasági vagy tudományos kérdés, hanem azért, mert a magyar kormánynak elsősorban az a felelőssége, hogy biztosítsa a magyar gazdaság egészséges fejlődését, biztosítsa a növekedés lehetőségét, biztosítsa a fejlesztés lehetőségét, biztosítsa a magyar vállalatok jövedelmező működését, mert ez a jövedelmező működés lehet csak az alapja a munkahelyek megtartásának, bővítésének, a munkabérek növelésének.

Természetesnek gondolom, hogy beszélünk pénzügypolitikáról is. A pénzügypolitikáról való beszélgetés nem terjedhet odáig, hogy a kormány mint a végrehajtó hatalom feje, nyomást gyakoroljon a független jegybankra vagy annak monetáris tanácsára. De mint ahogy természetes, hogy a jegybank elnöke véleményt nyilvánít jövedelempolitikáról, költségvetés-politikáról, adópolitikáról, a kormány is véleményt nyilvánít mindezeken túl monetáris politikáról is, és figyelmébe ajánlja a döntéshozóknak, hogy lehetetlenség jövedelmezően működtetni vállalatokat akkor, hogyha ezek a vállalatok szolgáltatásaikért, termékeikért ma 20-30 százalékkal kevesebb forintot kapnak exportértékesítéskor, mint pár évvel ezelőtt. A magyar gazdaságban, a magyar ipar nagy részében, a magyar mezőgazdaságban nincs ennyi tartalék.

A múlt hét végén többek között Ajkán voltam. Ajkán a magyar üvegipar egyik legnagyobb teljesítményű, hagyományosan jó minőséget gyártó vállalata kerül végveszélybe, 1400 ember munkahelye, és nem másért, hanem mert ha 190 forintot adnak egy dollárért, ebből a 190 forintból már nem tudják fedezni a költségeiket.

Azt szeretném, hogyha értené a magyar parlament ellenzéke, amely nyilvánvalóan támogatja a kormányt abban, hogy munkahelyeket kell megóvni - erre fel szokott bennünket szólítani - és munkahelyeket kell bővíteni, hogy az a magyar gazdaság, amely teljesítményének jelentős része exportpiacokon jelenik meg, ez a magyar gazdaság nem képes elviselni, hogy a korábbi éveknél lényegesen kevesebbet kapunk forintban termékeinkért, szolgáltatásainkért. Ebbe belerokkan a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar, az exportra termelő kis- és közepes vállalatok garmadája. Aki a magyar gazdaságnak segíteni akar, annak segíteni kell több levegőt adni ennek a gazdaságnak. Ma a több levegő egy olyan árfolyam, amelyért a magyar teljesítményért az exportpiacokon több forintot fogunk kapni.

Szeretném önöket kérni, mert nyilván önök ugyanúgy aggódnak velem együtt a magyar gazdaság teljesítményéért, hogy segítsék a magyar kormánynak ezt az érvelését, támogassák a magyar kormánynak azt a politikáját, amely a költségvetés, a jövedelempolitika, a fejlesztéspolitika mellett olyan monetáris politika kialakulására és kialakítására irányul, amelyben az arányos és bővülő fejlődés, fejlesztés lehetősége teremtődik meg a munkahelyeken is.

És ha már itt tartunk, pénzügyeknél és gazdaságnál, a múlt hét végén Pokorni Zoltán úr, aki, mint látom, jelentkezett napirend előtti felszólalásban (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ra!), erőteljes megjegyzéseket és hát - mondjuk világosan - talán vádakat fogalmazott meg a Nemzeti Tankönyvkiadó értékesítésével kapcsolatban. Azt gondolom, miután az elmúlt hetekben többet vitatkoztunk privatizációról, hogy helyénvaló azt a kérdést megvitatni nyíltan, nyilvánosan, azt sem bánom, ha időnként kevés indulattal, hogy szabad-e és mit szabad még eladni az állami tulajdonból. Ez egy izgalmas politikai, gazdaságpolitikai dilemma.

Azt gondolom, az is helyénvaló, hogy ezek körében a Tankönyvkiadónak, a Nemzeti Tankönyvkiadónak mi lehet a sorsa és szerepe, igaza van-e a kormánynak - azt gondolom, hogy igen, de lehet azt mondani, hogy nincs -, amikor azt mondja, hogy bizony a Nemzeti Tankönyvkiadót értékének, teljesítményének, versenyképességének megőrzése érdekében el kell adni. Lehet azt mondani, Pokorni úr, hogy nem kell. Ezzel is lehet vitatkozni. Szerintem ez egy rendjén lévő, nagyon jó vita.

Egy dolgot viszont, azt kell önnek mondanom, nagyon zokon veszek, azt, hogy elegendő önnek annyi a miniszterelnök tisztességére vonatkozó vádak megfogalmazásakor, hogy a vevő vagy a vevő képviseletében eljáró személy és a miniszterelnök korábbi életében ismerte egymást. Szeretnék világosan fogalmazni, Pokorni úr: az én szándékaim a miniszterelnökként való politizálással nem személyesek, és nem barátaim vagyonának, jövedelmének gyarapítása. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az én szándékaim arról szólnak, hogy Magyarország éljen jobban (Derültség a Fidesz padsoraiban.), hogy Magyarországon lehessen kiszámíthatóbb, nyugodt életet élni. Tisztességtelennek és hazugnak tekintek minden olyan állítást, amely anélkül, hogy közvetett vagy közvetlen bizonyítékkal rendelkezne, azt mondja vagy sugallja, hogy nem tisztességes módon, nem tisztességes eszközökkel, a miniszterelnökre vonatkozó szabályok, sőt, a miniszterelnöki eskü megsértésével, a miniszterelnök ismerősének, barátjának vagy bárkinek az érdekében ilyen folyamatba beavatkozik.

(13.20)

A kijelentést, a sugalmazást a leghatározottabban visszautasítom. Azt kérem öntől, hogy ha közvetett vagy közvetlen bizonyítékot arra vonatkozóan nem tud tenni, hogy a miniszterelnök ebbe a kérdésbe beavatkozott, kövessen meg, és kérjen bocsánatot. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj, felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.) Ha nem teszi, akkor rágalmazás bűncselekménye miatt önt beperelem. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.) Merthogy lehet politikáról vitatkozni, lehet az ország nagy dolgaiban érdemi vitát folytatni, egy dolgot nem tehet ön, Pokorni képviselő úr: nem teheti meg, hogy azt állítja vagy sugallja, bizonyíték nélkül, hogy a miniszterelnök hivatali hatalmával visszaél, mert ha ezt teszi, akkor ön rágalmaz, és ebben az ügyben nincsen pardon. Ön bizonyít vagy bíróság előtt felel állításaiért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr felszólalása 16 perc 35 másodperc volt, tehát nem haladta meg a 20 percet, így a házbizottság állásfoglalása értelmében 5-5 perces felszólalási lehetőségük van a frakciók vezetőinek, amennyiben ezzel élni kívánnak. Kérdezem, hogy ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nincs jelentkező. Köszönöm szépen. Feltételezem, hogy miniszterelnök úr… igen, Varga Mihály frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a mai napon cím szerint a piacgazdaságról kívánt beszélni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nos, mi hallhattunk itt az ön közel negyedórás beszédében kulturális hétről Angliában, hallhattunk arról, hogy a paprikaügyet hogyan fogadták az Európai Unióban, hallhattunk az iraki szerepvállalásról. Ezek nyilván mind érinthetik a piacgazdaságot, de talán helyesebb lett volna, ha valóban arról beszélünk, ami ehhez a címhez inkább hozzá tartozik. De ön megtette ezt a forint árfolyamának a kérdése kapcsán.

Az elmúlt hetekben elég hosszú vitát folytattunk arról, hogy a monetáris tanács átalakítása vajon segíti-e az emberek számára, hogy egy stabil és erős valuta legyen, amelyben a jövedelmüket kapják, amelyben a nyugdíjukat kapják, egy olyan eszköz legyen, amely mondjuk, a vállalatok eszközértékeit nem értékeli le, és amely minden magyar ember számára az ingóság, az ingatlan értékét megtartja.

Elmondtuk, hogy itt önök saját magukkal is szembekerülnek, amikor gyengíteni kívánják a monetáris tanács függetlenségét. Emlékeztetném önt arra, hogy az önök által beterjesztett, 2005. évre szóló költségvetés indoklása tartalmazza azt a mondatot, miszerint a monetáris politika alakítása kizárólag a jegybank hatáskörébe tartozik. Nem az ön hatáskörébe, nem az ön kormányának a hatáskörébe, kizárólag a jegybank hatáskörébe, és ezt önök írták le abban az anyagban, amelyet éppen most, ezekben a napokban tárgyal a parlament.

Szeretném azt is hozzátenni, hogy nem érdemes a monetáris politika és a jegybank támadásával elterelni a figyelmet arról, amiről viszont önnek beszélnie kellett volna, és amiért valóban ön és az ön kormánya a felelős. Ez pedig azok a gazdaságpolitikai hibák, amelyeknek eredményeképp Magyarország az elmúlt években folyamatosan vesztett abból a pozícióból, amelyet a rendszerváltozás után 2002-ig kivívott magának.

Miniszterelnök Úr! Hadd idézzem önnek, ha már úgyis Londonban járt, az Economist összeállítását a közép-európai országokról - a legutóbbi szám -, amelyben azt írja az Economist, hogy Magyarország gazdasági gyarapodását tekintve a kelet-közép-európai térség leggyengébb állama. Nem így volt ez, miniszterelnök úr, 2002 előtt! Arról volt szó, hogy Magyarország éllovas, Magyarországtól tanulni lehet. Az önök két és féléves kormányzása után úgy néz ki, hogy Magyarország ebből a szempontból ma már rosszabb helyzetben van. (Gyurcsány Ferenc odamegy dr. Kóka Jánoshoz, és röviden konzultálnak.) És idézhetném a makroelemzőket is, tisztelt miniszterelnök úr, ha megtisztel figyelmével. Idézhetném önnek azokat a makroelemzőket is, akik azt írják, hogy Magyarországon magas az államháztartás hiánya, lavinaszerűen nő az államadósság mértéke, hogy Magyarország ennek ellenére mégis azon országok közé tartozik, ahol ismét csökkent a reálbér.

Miniszterelnök Úr! Önök nem ezt ígérték 2002-ben. Ön nem ezt ígérte idén augusztusban és szeptemberben, amikor az ön kormányprogramjáról vitatkoztunk. Ön ezzel ellenkező dolgokat ígért mind a nyugdíjasoknak, mind a bérből, fizetésből élőknek.

Többet szerettünk volna tehát arról hallani, amiért valóban ön a felelős. Ön ehelyett újra a jegybank és a monetáris tanács kérdéséről beszél. De ha már erről beszél, akkor tegye ezt tisztességesen, és magyarázza el végre az embereknek, hogy miért kell további exporttámogatást adni azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek a munkája eredményeként az elmúlt évben 12 százalékkal nőtt az export.

Miniszterelnök Úr! Volt olyan gazdaságpolitika, amikor a forint négy év alatt folyamatosan és tartósan erősödött, az infláció mégis csökkent, az államadósság mértéke csökkent, az államháztartási hiány mértéke csökkent, a gazdaság pedig stabil és erős maradt. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Juj!) Az 1998 és 2002 közötti időszakról van szó. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ami pedig a mondandója legvégét illeti (Dr. Draskovics Tibor odamegy Gyurcsány Ferenchez és röviden konzultálnak.), ha még mindig megtisztel a figyelmével egy percre... (Közbeszólások, zaj.) Ami pedig a mondandója legvégét illeti, miniszterelnök úr, arra kérem, hogy most a napirend előtti beszéde után ne siessen el megint a teremből, mint ahogy ezt tette a múlt héten is, hanem várja meg Pokorni Zoltán urat, hallgassa meg a napirend előtti hozzászólását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és úgy tisztességes, ha majd arra ad egy választ.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Herényi Károly frakcióvezető urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr, öné a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Az egy jó dolog, ha a miniszterelnök napirend előtt él a szólás lehetőségével, és az is jó dolog, ha jó témákat választ e beszéd elhangzása során. Sajnos, azt kell tapasztalni, hogy az ön által felsorolt, illetve érintett öt-hat kérdés lehet, hogy sürgős, de fontosságát tekintve eltörpül ahhoz az eseményhez képest, ami két hét múlva hét végén vár ránk: népszavazásra kerül sor. Méghozzá olyan népszavazásra kerül sor, ami a magyarság történetében, legalábbis újkori történetében meglehetősen ritka. Egy olyan népszavazásra kerül sor, amikor magyarnak kell döntenie magyarról, és amikor jól tudjuk, hiszen a felmérések ezt mutatják, hogy a választópolgárok jó része, több mint 50 százaléka nem rendelkezik kellő információval, nem rendelkezik kellő tudással, nincs felkészülve arra, hogy erre a rendkívül súlyos, nemzetstratégiai szempontból nagy jelentőségű, a magyarság jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésre felkészült, erkölcsös és értelmes választ adjon.

Az nagyon jó dolog, hogy miniszterelnök úr szólt a Londonban megtartott magyar kulturális eseményekről, de jó lett volna, ha szól arról is, hogy mit tett a magyar kormányzat a magyarságkép javítása érdekében, hiszen tudjuk, hogy ez év tavaszán Brüsszelben megjelent egy olyan kiadvány, és megrendeztek egy olyan kiállítást, ami a magyarságképet rendkívül negatív módon befolyásolta. Jó lett volna, hogyha erről szó esik.

Szó volt a privatizációról. A privatizációról sem népszavazáson kellene dönteni és nem parlamenti viták során, hanem valami olyan nemzetstratégiát kellene kidolgozni, aminek az alapjait a Magyar Demokrata Fórum letette az asztalra. Ez a képviseleti demokrácia csődje, amikor a politikai döntéshozók nem képesek döntéseket hozni, hanem vitákat folytatnak a normális, kiérlelt, egyezségen alapuló döntések helyett.

De visszatérve a jövő hét végi népszavazásra, amikor is két kérdésre kell a nemzet polgárainak igennel vagy nemmel válaszolnia, az egyik eltörpül a másikhoz képest. Az egyik kérdés, a nemzeti sorskérdés meghatározó lesz, csapdahelyzetben vagyunk. Ahogy Csapody Miklós mondta ezt a múlt héten napirend előttijében, egy hullámvasúton vagyunk, és ez a hullámvasút nagyon könnyen a mélybe vezethet minket, ahonnan nagyon nehéz lesz kivergődni.

(13.30)

Szerettem volna, ha a miniszterelnök úr arról is szól, hogy a két hét múlva sorra kerülő népszavazáson mit javasol, az ész vagy a szív döntsön. Nagyon nehéz kérdés ez, de ha a hatásait nézzük, akkor a mi véleményünk, a jobboldal véleménye és minden felelősen gondolkodó magyar ember véleménye szerint - aki felelősséggel érez és gondolkodik a határokon túli magyar sorstársai iránt, aki szeretné, hogy nyolcvannégy évvel a trianoni tragédia után végre elvarrjuk azokat a sebeket, amelyek azóta fájnak és azóta feszítik a nemzet testét - erre egyértelmű választ kell adnunk. Nagyon nagy baj, hogy ez a kérdés a jobb- és baloldalt megosztó témává silányult. Nagyon nagy baj, hogy sokan aszerint foglalnak majd állást ebben a kérdésben, hogy melyik oldalhoz tartoznak, milyenek a pártszimpátiái. Pedig itt nem pártszimpátiáról, hanem nemzeti sorskérdésről van szó.

Arra kérem miniszterelnök urat, annak ellenére, hogy nem érintette ezt a nagyon fontos kérdést, a kormány tegyen meg mindent annak érdekében - tudjuk a kormány álláspontját, ettől függetlenül -, hogy minél többen menjenek el szavazni, és akik elmennek, azok kellő számú és kellő minőségű információk birtokosai legyenek. Tegyen meg mindent ennek érdekében, ahogy ezt megtette az európai uniós népszavazás előtt, amikor erre külön keretet biztosított és egy közalapítványt hozott létre a népszavazás eredményessége és érvényessége érdekében. Vagy ha nem is ilyen volumenű és mélységű tájékoztatást, de igyekezzen minél nagyobb tájékoztatást adni, mert felelős választ, érvényes, eredményes, igaz magyarhoz méltó választ a magyarság csak így képes adni.

Kérem, hogy a kormány és a kormánykoalíció mindent tegyen meg ennek érdekében a hátralévő két hétben, ami nem sok, de talán még sok mulasztás pótolható.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Göndör István frakcióvezető-helyettes urat illeti a szó. Frakcióvezető-helyettes úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr által említett első tárgykört nem kellene azért olyan gyorsan átlépni. Évtizedes szándékunk volt, hogy csatlakozhassunk Európa fejlettebb részéhez. Csatlakoztunk a NATO-hoz, képviselőtársaim, s ez erősíti az elvárásainkat a biztonságpolitikával kapcsolatban, és elvárjuk, hogy segítsenek, ha bajban vagyunk. De kötelezettségeink is vannak. A kötelezettség azt jelenti, hogy részt kell vennünk olyan akciókban, amelyekben a szövetség más tagállamai is részt vesznek. Nem lennék büszke, de azt hiszem, Magyarországon sokan nem lennének büszkék arra, ha ránk süthetnék azt a bélyeget, hogy mi csak akkor tartjuk a markunkat, ha nyerhetünk egy üzleten, viszont nem jelenünk meg akkor, amikor kötelezettséget kell vállalni.

Amikor Magyarországon arról döntött a társadalom, hogy piacgazdaságot épít, az együtt járt azzal, hogy tudomásul vette, privatizálni kell azt a hatalmas állami vagyont, amely Magyarországon volt. Ezt a mindenkori kormányok törvényi szabályozás alapján hajtották végre és nem ad hoc, nem véletlen ötletek alapján. A portfóliót konkrétan meghatározták a törvények, hogy minek hány százaléka tartható állami kézben és mit kell ott tartani. Tehát törvény kötelez a vagyon értékesítésére. Amit mi, országgyűlési képviselők tehettünk, az az ellenőrzés, az átláthatóság, a nyilvánosság, amit többször megtettünk módosító indítványainkban. S azt hiszem, a mai napig ezt a célt szolgálja a négypárti felügyelőbizottság intézménye.

Képviselőtársaim, nem az a gond, ha értékesítés van, hanem az, hogy van-e megfelelő szabályozás, amely garanciákat ad arra, hogy a verseny érvényesüljön és ne lehessen ezzel visszaélni. Jelesül, amiről szó esett: a Tankönyvkiadó mindössze már csak a piac 36 százalékát tartotta kézben. S azt gondolom, amikor kiírják a pályázatot egy-egy tankönyv elkészítésére, akkor mindannyiunknak az az érdeke, hogy az a lehető legolcsóbban készüljön el, tehát versenyezzenek a nyomdák azért, hogy ki készíthesse el a tankönyveket.

Az árstabilitás és a Nemzeti Bank kérdéséről: egyikünk sem vitatta kormánypárti oldalon, hogy a Nemzeti Bank legfőbb feladata az árstabilitás, de mindig is hangsúlyoztuk, hogy együttműködésnek kell kialakulni a kormány gazdaságpolitikáját illetően. Képviselőtársaim! Keményen vitatkozom Varga Mihállyal, hogy a mai magyarországi magas kamat - de mondhatom, már több hónap óta, sőt éves távlatban is - nem jó a magánembernek, nem jó a kis- és közepes vállalkozónak, és nem jó a nagyvállalatoknak sem. De folytatom: mit jelent az az erős forint, amit el kell szenvednie a magyar exportőröknek, s rajtuk keresztül mindazoknak a kis- és középvállalatoknak, amelyek beszállítanak? Nincs igaza Varga Mihálynak, mert ezeket az üzleteket euróban kötik, és az eurót a magyar vállalkozónak kell visszaszámítani forintra.

Mondok egy konkrét példát. Elmondták a múlt héten a vitában az agrármunkacsoport tagjai, hogy több mint száz milliárd forint esik ki a magyar mezőgazdaságból, amit nekünk az adófizetők pénzéből, a költségvetésből kell pótolni. Ettől kezdve beszélhetünk arról, hogyan hat az erős forint közvetve az államháztartás vagy a költségvetés közvetlen hiányára. De mondok még szörnyűbbet: a következő évben a földalapú támogatást is euróban fogják számolni, tehát ott is számszerűsíthető lesz, hogy hány milliárd forintot vesztenek a magyar agrárgazdák, akikért mindannyian aggódunk itt a parlamenti patkóban.

Tisztelt Képviselő Úr! A másik pedig kifejezetten félrevezető: a magyar nyugdíjasok legkorábban 2010-ben kapják euróban a nyugdíjukat, addig nekünk az a felelősségünk, amiről a miniszterelnök úr is beszélt, hogy erősödjön a magyar gazdaság, növekedjenek a munkahelyek és növekedjenek a bérek. A magasabb bérekkel együtt jár a magasabb nyugdíj, és majd a magasabb nyugdíjat kell az akkori euróárfolyamon és nem a mostanin átszámolni. Ön átveri a választókat.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy frakciónk üdvözli, hogy a miniszterelnök úr most már jól látható rendszerességgel szólal meg különböző ügyekben a parlamentben napirend előtt, vagy vesz részt törvényjavaslatok vitájában. (Dr. Áder János: Ez nagy öröm.) Áder képviselőtársam azt mondja, ez nagy öröm. Mindenesetre ezt önnek négy éven keresztül jelentős mértékben kellett nélkülöznie, látszik is a tekintetén, tisztelt képviselő úr. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Mert az fontos dolog, hogy a miniszterelnök vállalja a vitát a parlament plénumán, vállalja az ütközést az ellenzéki véleményekkel, ami egyben azt is jelenti, hogy kíváncsi is arra.

Én is azzal kezdeném, tisztelt képviselőtársaim, hogy annak idején részei akartunk lenni egy rendszernek - most a NATO-ról beszélek - azért, mert világos volt számunkra, hogy adott esetben saját magunk nem tudjuk - persze tudom, hogy ilyen fenyegetés most nincs - megvédeni magunkat, még akkor sem, ha nagyon nagy áldozatokat vállalunk ezért. A NATO védernyőjét igényeltük ezért, és mindnyájan örültünk annak, amikor a NATO tagjai lettünk. Ez jelent jogokat, természetesen jelent védelmet Magyarország számára, de persze jelent kötelezettségeket is, hiszen ha együttműködést óhajtunk, akkor az együttműködésben természetesen nekünk is részt kell venni, éppen ezért érdemes keresni az együttműködés különböző lehetőségeit.

Nem ez volt azonban a fő kérdés, és most nem ez a vita lényege, hanem ismét a gazdaságpolitikára terelődik a szó, egyébként nagyon helyesen. Mi azt szeretnénk, ha többet vitatkoznánk a mindenkit érintő gazdasági kérdésekről és kevesebbet azokról a szimbolikus ügyekről, amelyek ugyan alkalmasak arra, hogy megosszák az országot, de a dolgokat különösebben előre nem viszik.

Nos, ami az erős forinttal kapcsolatos vitát illeti: én is a miniszterelnök úr által elmondottakkal értek egyet.

(13.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az erős forint vitathatatlanul visszafogja az exportteljesítményeket, mert ugyanannyi euróért kevesebb forintot kap a szolgáltatás vagy termék előállítója, miközben a kalkulációi lehet, hogy más erejű forintra vonatkoztak. Ha veszteségessé válik a termelése, ennek következtében munkahelyek szűnnek meg. Az erős forint viszont erősíti az importot, mert az importáló pedig éppen az ellenkező hatással kell hogy számoljon, terméke olcsóbb lesz Magyarországon, ami nem jó a hazai kis- és középvállalkozásoknak, mert problémát jelent nekik egy ilyen erős versenyben való helytállás. Mindkét esetben a gazdaság szenvedi meg ennek kárát. A vita erről szól természetesen, és nem a Nemzeti Bank elleni támadásokról. Megjegyzem, a törvényjavaslat következtében a monetáris tanács függetlensége erősödik, ugyanis abban most kevesebben lesznek olyanok, akik a Magyar Nemzeti Bank elnökétől függenek.

Mindenesetre azt a vitát is érdemes lenne egyszer érdemben lefolytatni, ami arról szólt, hogy vajon most hogyan is állunk a gazdaságpolitikával. Varga képviselőtársam hivatkozott makroközgazdászokra. Én is emlékszem arra, hogy ők mit mondtak 2000-től kezdődően, hogy az ország elveszíti a versenyképességét, hogy az ország feléli növekedési potenciálját. Mind a kettő bekövetkezett. Önök 5,8 százalékkal vették át a kormányzást, 2,9 százalékkal adták vissza, felére zsugorodott a magyar gazdaság növekedése. (Moraj az ellenzéki oldalon.) Erről is érdemes lenne egyszer beszélni, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek azok a kérdések, amelyekben ha nem látunk tisztán, ha mindenki csak mondja a magáét, akkor valóban nem leszünk képesek előbbre lépni.

Márpedig az talán nem vitatható, hogy a magyar gazdaság és ezért Magyarország érdeke, hogy gazdaságunk fenntartható növekedési pályán álljon úgy, hogy közben őrzi stabilitását. Ehhez azonban erős gazdaságra van szükség, ehhez azonban megfelelően kiegyensúlyozott monetáris és fiskális politika kell, és az, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyrészt tegyen eleget annak a törvényben rögzített feladatának, hogy őrzi a nemzeti valuta stabilitását, másrészt annak is, hogy együttműködik a kormány gazdaságpolitikájának végrehajtásában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most pedig viszontválaszra megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úrnak azt tudom mondani, az a kérdés, hogy kinek érdekében kormányzunk. Ha önnek azok vannak a szemei előtt, akik megkapják a nyugdíjukat, majd ezt euróra váltják, akkor önnek igaza van. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyet nem mondott.) Ezeknek az embereknek az erős forint áll érdekükben. Ha ön azoknak az érdekét képviseli, akik, mondjuk, az ingatlanjukat külföldieknek adják el vagy adják bérbe, igaza van, nekik az erős forint áll érdekükben. Ha ön azokat képviseli, akik erős forint mellett bővülő importtal fokozzák a versenyt a magyar gyártókkal szemben, akkor önnek igaza van. Csak döntse el! Ha tehát ön a magyar forintját külföldön elkölteni igyekvő kevesek érdekét képviseli, akkor támogassa az erős forintot. (Moraj.)

Ha ön a magyar gyártásnak és szolgáltatásnak egyre fokozódó versenyt jelentő importálókat képviseli, akkor magának igaza van, támogassa az erős forintot. Ha az ön pártja ezek szerint tehát nem a magyar gyártókat képviseli, nem a magyar kereskedőket képviseli, nem azokat képviseli, akik itthon dolgozni akarnak azoknál a vállalatoknál, amelyek külföldön értékesítenek, ha ön nem ezt képviseli, akkor szerintem igaza van, akkor ön nyugodtan támogassa az erős forintot. Ez az a gazdaságpolitikai demagógia, amelyet ön a pártelnökével együtt évek óta folyamatosan hangsúlyoz. (Derültség a Fidesz soraiban.) Bár lehet, hogy jól hangzik: erős forint - erős gazdaság, de azt gondolom, nem véletlen, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama mást sem tesz, mint arra figyelmezteti az Európai Központi Bankot, hogy vegye észre, ez az erős euró folyamatosan visszaveti egész Európa gazdaságát.

Nyilván ön figyelemmel kíséri, hogy mit mond újraválasztását követően az új amerikai kormány. Akarja-e, hogy a történelmi mélyponton lévő dollár erősödjön? Nyilván ön követi az eseményeket, és nyilván ön is úgy tudja, mint én, hogy azt mondja az amerikai pénzügyminiszter, isten ments; Amerika versenyképességéhez, ahhoz, hogy Amerika a világgazdaságban mint saját teljesítményének eladója és exportálója legyen jelen, a gyenge dollár kell. Lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy Magyarországon más szabályok érvényesek, mint Európában, és más szabályok, mint az Egyesült Államokban, azt kell önnek mondjam, próbálkozott ezzel az ön pártelnöke, de nem fog ez bejönni. Azt gondolom, ennél elegendő kevesebbet is akarni, például azt, hogy támogassuk a magyar termelőket, támogassuk a magyar gyártókat, támogassuk a magyar munkahelyet, ehhez pedig nem 190 forintos dollár/forint árfolyam kell. Támogassák a kormányt ebben a törekvésében, Áder úr, és meglátja, lehet, hogy közösen többre fogunk menni. (Taps az MSZP soraiban.)

Ami pedig a '98 és 2002 közötti teljesítményt illeti, amelyet semmiképpen nem szeretnék elvitatni, annak azért valóban volt három nagyon fontos összetevője. Az egyikről Kuncze frakcióvezető úr beszélt. Nagyon hálásak lettünk volna önöknek, pénzügyminiszter úr, ha csak megközelítően olyan erős, olyan erősen növekedő gazdaságot hagynak maguk mögött 2002-ben, mint amit '98-ban átvettek. Nem sikerült megtenni. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Hangok ugyanonnan: Ugyan már!) Másrészt: ugye, emlékszik, mert ön tervezte azt a költségvetést, hogy hány százalékponttal tervezték alá az inflációt folyamatosan, és hány százalékponttal haladta meg a valóságos infláció a tervezettet, és mennyi volt a költségvetésnek az a bevétele, amely fölött a parlament nem gyakorolt ellenőrző szerepet; és önök úgy viselkedtek, mintha a sajátjukat osztották volna. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

És ha a saját kormányzásának időszakára talán már nem is emlékszik, azért emlékezhet az elmúlt két évre, amikor Magyarországon a bérek 24-25 százalékkal, a nyugdíjak pedig 16-17 százalékkal növekedtek, és az itt szereplő, benyújtott költségvetésben jövőre is 3-4 százalékos reálbér-növekedés van. Azaz azt tudom mondani önöknek, hogy ebben a négyéves ciklusban a bérek soha korábban nem látottan 30 százalékkal fognak növekedni, a nyugdíjak pedig 20 százalékkal. Ha most lenne kalapja, bizonyára megemelné, volt miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A reálkereset csökkent.)

Ami pedig az árfolyamot illeti, egészen addig a magyar exportteljesítmény növekedett, amíg önök megtartották a csúszó leértékelést, és nem nyitották ki a sávokat. Mert amióta kinyitották a sávokat, azóta a forint árfolyama olyan hektikusan mozog, hogy nincs az a gazdasági szereplő, aki meg tudná mondani, hogy mivel tervezzen, nincs az a gazdasági szereplő, aki képes biztosítani az árfolyamát, és a gazdálkodáshoz szükséges kiszámíthatóságot tudná garantálni. Önök tették ezt meg 2001-ben, és 2001 óta a forint folyamatosan több kockázatot hordoz, mint annak előtte bármikor, azért, mert megtették. Megtették, képviselő úr.

Befejezésül: nem lehet egyszerre hideget és meleget is, képviselő úr; el kell dönteni. Ha ön annyira aggódik a magyar költségvetés állapotáért, ennek örülök, ha ön annyira aggódik az adósságszolgálatért, ennek is örülök, akkor nyilvánvalóan azt kéri a kormánytól, hogy növeljen adót, és csökkentse a szociális ellátásokat. Képviselő úr, jöjjön elő a farbával! Mondja azt, hogy növeljünk adót, hogy csökkentsük a hiányt, mondja azt, hogy csökkentsük a szociális ellátásokat, mert ön aggódik a hiányért. El fogjuk utasítani az igényét, megmondom előre. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tudja miért? Mert nekünk fontosabbak az emberek, mint önnek ezek a hibás számok.

Köszönöm szépen. (Derültség és felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Nagy taps a kormánypárti oldalon.)