Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Költségvetés, autópálya-építés, privatizációö címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Senki nem mondhatja, hogy a mögöttünk lévő hetek vagy hónapok unalommal terheltek lettek volna, hiszen túl vagyunk egy kormányátalakításon, amilyenre még nem került sor az elmúlt 14 esztendőben, az MSZP megválasztotta új elnökét, és ez idő közben nagyon kevés szó esett arról, hogy a következő esztendő két legfontosabb törvényének a tárgyalását kezdtük meg és kezdjük meg hamarosan. Az egyik az adótörvények tárgyalása, amely már napirenden van, ezért erről nem is szólok, a másik pedig a következő esztendei költségvetés.

A következő esztendei költségvetés különleges egy szempontból, hiszen ez lesz az első olyan teljes esztendő, amikor az Európai Unió teljes jogú tagjaként veszünk már részt Európa életében, gazdasági és politikai életében. Az előbb elnök asszony a szegénység világnapjáról emlékezett meg, és nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy bizony ma a magyar társadalom egyharmada, több mint 3 millió ember a létminimum alatt él. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat nem nagyon tér el az előző esztendőkben benyújtottaktól.

Nem ad választ olyan óriási társadalmi problémákra, mint például a szegénység, nem ad választ a társadalmi igazságosság kérdésére, sőt a következő esztendőben, ha az adótörvényeket megnézzük és a költségvetési törvény összefüggéseit, akkor nem jobban, hanem rosszabbul fogunk élni. Engedjék meg, hogy csak egy számadatot idézzek: van a költségvetési törvényben egy pozitívum, körülbelül 4 százalék gazdasági növekedéssel számol, ez örvendetes tény. Az azonban már kevéssé az, hogy a 4 százalék a multinacionális cégek tevékenységének eredménye, a hazai kis- és középvállalkozók, akik a hazai gazdaság motorjai lehetnének, stagnálnak.

A 4 százaléknak a 2004-es esztendő adótörvényei alapján számítható adóbevételi többlete 312 milliárd forint lenne, ezzel szemben a költségvetés 550-600 milliárd többletbevétellel számol, tehát ebben az évben az adóteher növekedni fog, körülbelül 120-150 milliárd forinttal nő a hazai vállalkozók adóterhelése, ami szintén nem fogja a helyzetüket javítani és egyszerűbbé tenni.

Most a költségvetési törvényből két olyan tételt ragadnék ki, ami sokkal átgondoltabb közelítést igényel, mint ahogy a tervezetben ez szerepel. Az egyik ilyen rész a privatizációról és a privatizációs bevételekről szóló közelítés, ami mintegy 300 milliárd forint többletbevételt kíván privatizációs bevételekből a költségvetés számára biztosítani.

(13.30)

A privatizáció a Magyar Demokrata Fórum és a konzervatívok számára elfogadható folyamat, sőt szükségszerű, de nem tudjuk elfogadni azt a törekvést, amely a privatizációs bevételek hasznát a költségvetési lyukak befoldozására-betoldozására kívánja felhasználni. Egyébként az előző esztendei költségvetési törvény is előírta, hogy ezt egy külön számlán kell szerepeltetni infrastrukturális fejlesztések érdekében. Tehát csak átgondolt, stratégiai szempontból átgondolt és nem toldó-foldó privatizációs eljárás lehet az, aminek során a meglévő állami vagyon eladható részeit el kívánja adni a kormány.

A másik az autópálya-építés koncesszióba adásának kérdése. Megértjük, hogy nagy a költségvetés hiánya és forrásszűkében vannak, de az elfogadhatatlan, hogy egy olyan technika alkalmazásával, amely legalább 20-25 évre megterheli a következő esztendők költségvetését, az autópálya-építés legdrágább formáját válassza, elismerve, hogy szükség van az autópálya-építésekre.

Miniszterelnök úr többször említette, mostani beszédében is elmondta, hogy a liberálisok tulajdonképpen lekicsinylik az államot, a konzervatívok istenítik - a konzervatívok pontosan tudják, hogy mi az állam helye és mi az állam szerepe -, a szocialistákra azt mondta, hogy ők élnek az állam adta lehetőségekkel. Hát élni kellene vele, az lenne a jó, ha valóban élnének vele!

Arra kérem miniszterelnök urat, arra kérem a kormánytöbbséget, hogy miután az Európai Unió-beli sikerünk azon múlik, hogy lesz-e konszenzus a hazai politikai életben, szakítsanak azzal a gyakorlattal, hogy nem figyelembe véve az ellenzéki oldal módosító javaslatait, olyan döntéseket hoznak, amelyek az előző két esztendő során bebizonyították, hogy nem jó út az, amelyen a kormány jár. Ezt kérem tekintetbe és figyelembe venni majd a törvény tárgyalása során.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat illeti a szó a kormány részéről. Miniszterelnök úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarországon egy évben közösen, munkavállalók, vállalkozások mintegy 22 ezer milliárd forintnyi közös jövedelmet állítunk elő. A költségvetés alapvetően két nagy vita eldöntésére szolgál. Az egyik, hogy az állam a számára biztosított joggal élve ennek a 22 ezer milliárd forintnak mekkora részét központosítja, mi legyen ennek a központosításnak a szerkezete, kitől vegyen el többet és kitől vegyen el kevesebbet, a másik kérdés pedig az, hogy az így elvont jövedelmeket mire fordítsuk.

Ebben a keretben kell megtalálni a jó megoldást. A költségvetés tehát nem egyébként is önmagában jogos igények kielégítésének végeláthatatlan vitája, mert ahogyan nem létezik feneketlen forrás a családi költések finanszírozására, hasonlóképpen nem létezik feneketlen forrás az ország, a nemzet előtt álló közös feladatok megoldására sem.

Azért kell ezt elmondani, mert időnként úgy tűnik, mintha a politikai vitában részt vevők arról az egyszerű igazságról megfeledkeznének, hogy bizony-bizony, az a jövedelem, amely a költségvetésben újraelosztásra kerül, az a munkát végző és vállalkozó emberek jövedelme, annak egy részét osztja el az állam.

Miről szól a jövő évi költségvetés? Két dologról. Az első, hogy kevesebbet vonjunk el az emberektől, mint idén. (Dr. Simicskó István: Ez nem igaz!) Azt gondolom, hogy a számok világában érdemes majd mindig számokról beszélni. Az idei évben a költségvetés az összes jövedelmünkhöz képest 38,5 százaléknyi adóforintot vont össze - van az adón kívül egyéb jövedelme is a költségvetésnek -, a következő évben pedig kereken 38-at. Ott hagyunk tehát fél százalékpontot, viszonylag egyszerű matematikai számítással ki lehet számítani, hogy ez olyan 110 milliárd forint, ami ott marad az embereknél.

Az első vita az, hogy jól tesszük, hogy többletpénzt hagyunk az embereknél, hogy több pénzt hagyunk a gazdaságban, vagy nem tesszük jól. A kormánynak az az álláspontja, hogy ez egy helyes magatartás. Még egyszer mondom: 38,5 helyett 38. (Dr. Simicskó István: Mondani lehet!) Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor mondja meg a költségvetési törvénynek azt a sorát, amelyikből ettől eltérő számot olvas ki, akkor tudunk majd vitatkozni.

A második kérdés: hogy ha ezt a jövedelmet már koncentráltuk, mire költsük el ezt a pénzt? Úgy gondolja a most hivatalban lévő kormány, hogy elsősorban három olyan terület van, amelyre a figyelmünket fordítani kell. Nem azért, mert az ezen kívül lévőkre nem kellene több pénz - hát ki merne ilyet mondani? Szinte végeláthatatlan egyébként a jogos igények sora; hanem ma azt gondoljuk, hogy ezek a legfontosabb kérdések. Először erre, aztán ha marad, akkor lehet másra is.

Melyik ez a három kérdés? Az első a családtámogatás kiterjesztése. A családtámogatásban ráadásul nem egyszerűen többet adni, hanem másként adni, szakítva azzal a konzervatív hagyománnyal, és az előző, önmagát konzervatívnak mondó kormány gyakorlatával, hogy oda adott több pénzt a családi adókedvezményen keresztül, ahol egyébként is több volt. Mi ezt nem kívánjuk folytatni, szerintünk ez egy rossz gyakorlat. A családtámogatás, amelyben összesen több mint 300 milliárd forint van, nem erről szól. Arról szól, hogy legyen több életlehetősége azoknak a gyerekeknek is, akik szüleinek nem megy jól a sorsa.

A második. Azt gondoljuk, hogy több munkahelyet kell teremteni. A munkahelyre kell több pénz, vagy ahol például ez nem megy, ott több kell közmunkára. 2000 és 2002 környékén 1,5-2 milliárd forintot költöttünk közmunkára. Nagyon sok községben nincsen másképpen foglalkoztatási lehetőség, mint hogyha közmunkaprogramok vannak, erre például 6 milliárd forint van a következő évben, vagy ha olyan speciális kedvezményeket adunk, amely a munkahelybővítést támogatja.

A harmadik: például lakásra és nem ingatlanbefektetés támogatására, a fiatalok otthonteremtésére, hogy 40-50 négyzetméteres lakást pénz nélkül vagy kevés pénzzel lehessen megvásárolni. Ezért csinálunk egy új programot, de csak erre, és nem másra.

Természetesen ön mondhatja azt, hogy ezt, ezt meg ezt is finanszírozni kell. Igen ám, de akkor több adót kell kivetni! Én pedig azt gondolom, ismerve az önök konzervatív politikáját, hogy azt nem szeretnék.

Nohát, ezt az egyensúlyt kell jól megtalálni, és azt gondolom, hogy a beterjesztett költségvetés jó egyensúlyt talált.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)