Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó azonnali kérdéshez érkeztünk. Balla Mihály, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek, “Munkahely, munkahely, munkahelyö címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! 1995, Balassagyarmat. A balassagyarmati Fémipari Kft. 90 százalékos üzletrészét Gyurcsány Ferenc akkori cége, az Altus Rt. privatizálta. Most nem arról szeretnék kérdezni, hogy hogyan történhetett meg az, hogy egy 287 millió jegyzett tőkéjű, 195 millió eredménytartalékkal rendelkező, állami érdekeltségű céget, amelynek az akkori készletértéke megközelítette a 300 milliót, ha ezt összeszámoljuk, mintegy 780 milliós értéket az Altus Rt. 46 millió forintos vételáron privatizálhatott.

Nem azt akarom megkérdezni, hogy ehhez baráti banki segítséget kapott a Paribas csoporttól, amelynek akkori egyik vezetője Medgyessy Péter volt. Most nem akarom megkérdezni, hogy egy nővérnek, egy munkásnak vagy egy köztisztviselőnek volt-e ilyen lehetősége a privatizációra. Most nem arról szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetett az, hogy az ÁPV Rt. segítségével annak ellenére jutott az Altus a céghez, hogy a helyi munkásokból szerveződő konzorcium jóval magasabb, készpénzben szavatolt árajánlatot nyújtott be. Most nem arról szeretném megkérdezni, hogy vételi ajánlatban tett vállalást, miszerint elhárítják a környezeti károkat, hogyan valósították meg.

Nem arról akarom kérdezni, hogy a termelőeszközöket milyen módon és mennyiért értékesítették két év alatt, és nem is arról, hogy három évvel ezelőtt végül is milyen áron értékesítették az ingatlant, hanem arról, hogy annak idején az Altus vezetése a helyi szakszervezetnek azt ígérte, hogy az évek folyamán maximum 80 dolgozót bocsátanak el. Ehelyett lendületesen, két hónap alatt először 150 főt, majd bátran másfél év alatt szinte az akkori teljes állományt elbocsátották; miközben nem pénzbeli hozzájárulásként 426 millió forintra emelték a tőkét. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Várom kérdését. (Sic!)

ELNÖK: Igen, a választ várja nyilván képviselő úr. Miniszterelnök úr, parancsoljon, öné a szó.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Bár őszintén, nem gondolom, hogy a szóban forgó üzleti kérdés bármilyen módon a miniszterelnök kompetenciájába tartozna (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Á! - Kutyából nem lesz szalonna!), és jó lenne, ha elválasztanák egymástól az ügyeket, de azért, ha már itt tartunk, képviselő úr, akkor mondanék egy-két megjegyzést.

Amit ön itt kérdésként feltesz sorozatban, komoly ámulatra ad okot, mert időnként az sem igaz, amit ön kérdez. Ez pedig azért nagy művészet! Egyébként tudhatná ön mindenre a választ, hiszen az önök kormánya, nyilván azért, mert mély szimpátiát érzett többek között irántam és családom iránt, '98 és 2002 között többször megvizsgáltatta a teljes alumíniumipari privatizációt. Nyilvánvalóan, ezek a vizsgálatok... - ha bármelyik olyan kérdés, amelyet ön most feltesz, ez alapos kérdés, bármilyen fajta gyanúra okot adó kérdés lenne, gondolom, hogy a szükséges lépéseket megtette volna. De hát hogy csak példákat mondjak önnek: ingatlant soha ott addig, amíg mi tulajdonosok voltunk, nem adtunk el; kettő: eszközöket mi ott nem adtunk el.

Mennyiért adtuk el? Öt-hat évvel később ugyanannyiért adtuk el, névértékben, mint amennyiért vettük. Azaz nemcsak hogy nem volt jó üzlet, hanem kifejezetten rossz üzlet volt. Gyanítom, hogy ezek után ön most föl fog állni, és azt fogja mondani, hogy követeli, hogy az állam fizessen még ennek a társaságnak. Mert akkor nagyon fennhangon állandóan érvelnek, ha úgy látják, hogy jó vásárt csinál a vevő. Ebben az ügyben kifejezetten rossz vásárt csinált a vevő, gondolom, hogy a tulajdonomban lévő cég védelme érdekében most utólagos kárpótlást fog majd javasolni. Ha ezt el tudja intézni, szívesen fogom venni, képviselő úr. (Derültség az MSZP soraiban.)

Egyébként pedig, ha bármilyen problémája van, azt javaslom, indíttasson vizsgálatot. Ne okosan megkonstruált kérdésekkel próbáljon meg alaptalan gyanút kelteni, mert illetlenség, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a képviselő úrnak a szót. Parancsoljon!

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Magda Sándor: Le van írva?) A kérdésem munkahelyekről szólt; arról, hogy gyorsan elbocsátották a mintegy 300 ott dolgozó embert. Akkor az Altus privatizációjának eredményeként egy nógrádi kisvárosban 300 munkahely szűnt meg, 300 család veszítette el a mindennapi megélhetését. És ön szerint ezeknek az embereknek hihető az ön kormányának munkahelyteremtő ígérete. Vagy ugyanilyen gondolkodással árulná ki a közvagyont a kormány, ahogyan annak idején az ön cége járt el?

Várom válaszát, miniszterelnök úr.

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót a miniszterelnök úrnak. Parancsoljon!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nehéz kiigazodni önön, képviselő úr. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Szóhoz sem jut.) Háromszáz dolgozója annak a vállalatnak talán összesen nem volt, amikor megvettük. Nem tudom, hogy honnan veszi a számait, képviselő úr, de ennél jobb informátorai legyenek.

De azért segítek egy alapigazságban tájékozódni. Lehet, hogy ön még nem látott vállalatot, nem ismerem az ön múltját. Ez a vállalat élet és halál között mozgott éveken keresztül. Amikor megvásároltuk, a csőd szélén volt. Ennek a vállalatnak az adósságait vállaltuk át tömegével. Megpróbáltuk rendbe tenni. Sokévi munka volt benne, nem sikerült például azt a vállalatot rendbe tenni. Nem sikerült Martfűt sem, az előbb valaki kérdezte. Nem tudom, tudják-e a képviselők, hogy ilyen a gazdaság, hogy vannak sikeres történetek, és vannak sikertelenek. A sikeres történeteket azért bántják önök, mert sikeresek, a sikerteleneket pedig azért, mert sikertelenek.

Az a gyanúm, hogy önöknek nem a történettel van a bajuk, hanem velem. De akkor beszéljenek világosan!

Köszönöm szépen. (Derültség és nagy taps az MSZP soraiban.)