Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitájában arról szeretnék röviden beszélni, hogy miért támogatható ez a költségvetés a magyar liberálisok számára, mik azok az elemei, ami miatt azt gondoljuk, hogy ezt a költségvetést (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) mindenféle nehézséggel és egyebekkel együtt - még akkor is, ha beleordibálnak fantasztikusan tehetséges fideszes képviselőtársaim - támogatni fogjuk tudni majd, ha elérkezünk oda.

A 2005-ös költségvetés előzménye, és talán számunkra ez a legfontosabb, egy olyan, a héten, kedden elfogadott adótörvénycsomag, amely Magyarországon tényleges, érzékelhető, elsősorban az átlagos és annál rosszabb helyzetben lévő családok számára jelentős mértékű adócsökkentést eredményez. Mi ezt egy komoly sikernek gondoljuk. Úgy gondoljuk, hogy a kormánynak kötelezettsége, feladata volt az - és a kormány ennek eleget tett, és a kormányzó pártok ebben partnerek voltak a keddi szavazáskor -, hogy azzal a fajta politikával, amely egyre több pénzt von el az állampolgároktól, és egyre nagyobb mennyiségű költségvetési újraelosztást hajt végre, szakítson. Ezt egy nagyon komoly előrelépésnek gondolom, ellentétben az előző időszakkal, és azt látni kell, nemcsak '98 és 2002 között zajlott ez a folyamat, hanem sajnos 2003-ban is; 2004-ben legalább nem folytatódott ez a folyamat. Azt csináltuk az akkor még kormánypárti, ma ellenzéki pártok támogatásával, 2003-ban pedig a kormányzó pártok támogatásával, hogy egyre több pénzt elvontunk az emberektől, azt gondolván, hogy a bölcs kormányok, a bölcs kormányzó pártok jobban tudnak dönteni ezekben a kérdésekben, mint az állam (Sic!).

Meg vagyok arról győződve, hogy ez egy teljesen elhibázott koncepció. Meg vagyok arról győződve, hogy igazuk van mindenütt a világon a liberálisoknak, amikor azt hangoztatják, hogy a legjobb helyen a pénz az emberek zsebében van, nem szükséges onnan elvenni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) 2005-ben körülbelül 130 milliárd forinttal - még ha kiabálnak, akkor is - több marad az emberek zsebében, ha tetszik, ha nem, ami egy jelentős előrelépés - csökken a központosítás mértéke. Ez a költségvetés egy takarékos költségvetés, ami számunkra a legnagyobb előnye. Ez az egyik dolog tehát, ami miatt ezt a költségvetést támogatni tudjuk.

A másik: ez a költségvetés hatékony költségvetés, legalább három értelemben, és ezeket szeretném most röviden összefoglalni. Egyrészt ez a költségvetés a gazdaság élénkítését kiemelt feladatának tekinti. Itt lefolyt egy vita, nyilván ez folytatódik a továbbiakban is, hogy helyes-e, jó-e az úgynevezett PPP-programokat, a magántulajdon és a közösségi tulajdon együttműködését használni. Szeretném jelezni képviselőtársamnak, aki már közben eltűnt, hogy a PPP-program nem kelet-ázsiai vagy távol-keleti találmány, angol találmány; Angliában - nyilván egy sikertelen és reménytelen ország - hosszú évtizedek óta alkalmazott, a hetvenes évek eleje óta alkalmazott megoldás. Ez tette egyébként Angliában lehetővé azt az infrastrukturális fejlesztést, amelynek következtében a hatvanas évek vége táján csődben lévő angol gazdaság talpra tudott állni. Van tehát európai példa is, és az sikeres, tehát nem érdemes felhozni itt. Én ezt értem az ellenzéki pártok részéről.

Érdemes azonban végiggondolni azt a fajta megoldást, még akkor is, ha Manninger Jenőnek abban igaza van, hogy eredetileg nem ez volt az elképzelés, eredetileg azt gondoltuk - ez egy hibás elképzelés volt, ma már ezt látjuk -, hogy lehet pusztán költségvetési forrásokból egy olyan nagyszabású beruházási folyamatot finanszírozni, ami az autópálya-építés. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy felépítünk egy leégett sportcsarnokot, ami egyébként helyénvaló - meggyőződésem szerint nagyon rossz konstrukcióval építették annak idején fel -, vagy felépítünk a Duna partján egy kulturális tömböt, ugyan kellően csúnyát, használhatatlant és rossz helyen, de legalább felépítjük ugyanilyen rossz konstrukcióval, hanem arról van szó, hogy el lehet-e végre érni kelet-magyarországi pontokra, lehet-e Vásárosnaményban valamiféle ipart telepíteni vagy, mondjuk, Szarvason - képviselőtársam ilyenkor szokott megszólalni -, lehet-e végre Magyarországon, a keleti régiókban vagy a dél-dunántúli régiókban végre élni tisztességesen.

Itt tehát egy olyan beruházásról van szó, amely lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon valóságos és hosszú távon fenntartható növekedés legyen. Erről szól a dolog, nem arról, hogy eladósodunk, arról szól, megteremtjük-e végre a feltételét annak, hogy az ország minden szegletét el lehessen érni belátható időn belül, hogy ott ipar tudjon lenni, munkahelyeket lehessen teremteni.

Ennek a költségvetésnek tehát nagyon nagy érdeme az - nyilván sok problémájával együtt -, hogy egy beruházásorientált költségvetés lehetővé teszi azt, hogy munkahelyeket teremtsünk az elkövetkező időszakban, lehetővé teszi azt, hogy az idei 4 százalékos gazdasági növekedést - ezt vessék össze a 2002-es 2-2,5 százalékos gazdasági növekedéssel - 2005-ben és a továbbiakban is folytatni lehessen. Ez nagyon lényeges elem, amiről beszélünk, és azt gondolom - indulatok ide, indulatok oda -, célszerű ezt végiggondolni.

Kell-e nekünk megvalósítani ezeket az infrastrukturális beruházásokat? Azt hiszem, abban bízom, egyetértünk abban, hogy meg kell valósítani. Szomorú az, hogy önök ezt nem tudták megvalósítani. Lehet erre azt mondani, hogy nem volt lehetőségük. (Domokos László: A metróval mi lesz?) Ugyan 7 százalékos gazdasági növekedéssel hagytuk itt '98-ban a lehetőségeket... A metróberuházást állították le például önök, ami lassan befejeződhetett volna mostanában… (Domokos László: Most is áll!) Képviselőtársaim, viszonylag nehéz így… (Az elnök csenget.) Nem kérem az elnök úr segítségét, megpróbálom így végigmondani.

Tehát ezeket a lépéseket nem sikerült '98 és 2002 között megtenni, egyetlenegy méter autópályát se sikerült befejezni. Most már 123 kilométert átadtunk az elmúlt két évben, és át fogunk még adni körülbelül 270 kilométert - nem 800-at! Sokszor elmondtuk, a 800 kilométer arról szól, hogy 2006 tavaszáig (Mádi László: Nem erről szólt, ezt te is tudod!) 800 kilométer autópálya építése lesz Magyarországon folyamatban. Körülbelül 430 kilométer addigra megépül. (Mádi László: Nem erről szólt!) Akkor is elmondom, ha ön kiabál, hogy mit ígértünk. Azt gondolom, hogy ez egy forradalmi jelentőségű előrelépés ezen a területen, azt gondolom, hogy emberek millióinak jelent fantasztikus többletlehetőséget az országban.

Ez az infrastruktúra-fejlesztés nemcsak hogy visszahozza azt a pénzt, amely a PPP-n keresztül akár 20-25 évig is terheli a magyar gazdaságot, a magyar költségvetést, hanem ennél jóval több lehetőséget ad, például annak a 4-5 millió embernek, akinek munkahelye, életfeltételei, a kultúrához való hozzáférése megteremtődik ennek révén. Ezt is végig kell gondolni, amikor akár jogos kritikákat is mondanak itt, mert az az észrevétel például, hogy tegyük le az asztalra, tegye a Pénzügyminisztérium az asztalra (Babák Mihály: Így van!) a tényleges koncepciót, ez helyénvaló észrevétel, ezt le kell tenni. Még azt is elfogadom kritikai észrevételként, hogy célszerű lett volna a költségvetéssel együtt letenni az asztalra. De kétségbe vonni ennek a megoldásnak az ésszerűségét, az elkerülhetetlenségét, azt gondolom, 2004 telén hiba, elfogadhatatlan és a társadalom számára is nagyon rossz irányt jelentene.

Fontosnak tartom ebben a költségvetésben azt az elemet, amiért dicséret persze nem jár, de tényként így van, hogy meghatározó feltételként úgy készült a költségvetés, hogy minden egyes fillér rendelkezésre álljon az európai uniós források igénybevételére. A költségvetés alapján az bizonyos, hogy amennyiben a pályázatok megfelelő minőségűek, amennyiben a magyar társadalom legkülönbözőbb részei partnerek, akkor 2005-ben nem fogunk egyetlenegy fillért sem elveszteni az európai uniós forrásokból, ami, azt gondolom, nagyon lényeges elem, egy komoly fejlesztési többletet jelenthet 2005 vonatkozásában. Közös érdekünk ezzel élni, ennek a költségvetésnek előnye az, hogy ezt biztosítja.

Előnye ezenkívül még ennek a költségvetésnek, komoly előnye az, hogy az önkormányzatok számára nagyobb mozgásteret biztosít, körülbelül 8 százalékkal nő az önkormányzatok forrása 2005-ben 2004-hez képest. Ez 4-4,5 százalékos inflációhoz képest egy plusz 4 százalékos forrás. Nem gondolom azt, hogy ez mindenre elegendő, de összességében azt a szándékot, azt az elvárást, hogy a kormány az önkormányzatokra, a helyi társadalomra telepítse a tényleges fejlesztéseket, ez a fajta költségvetés szolgálja.

Ennek a költségvetésnek természetesen vannak olyan hibái, amelyeknek a korrekciójában mi magunk is partnerek leszünk, és érdemes ezeken közösen gondolkodni. Ennek a költségvetésnek ugyan szándéka szerint komoly gesztusai vannak a szociális területeken, de meg vagyok arról győződve, hogy ez kevés. Közös feladatunk lehet, ellenzéknek és kormányzó pártoknak, hogy a szociális ellátórendszerekbe helyezzünk több pénzt. Erre talán van lehetőség, csodák nincsenek, de van lehetőség. A költségvetés igazságosabban bánik ezekkel a területekkel, de nincs elegendő forrás minden kérdés megoldására. Mondom, közös feladat lehet ezeken a területeken lépni.

Ennek a költségvetésnek komoly erénye, hogy lakásügyben előrelépést jelent a ténylegesen rászorultak lakáshoz jutásának biztosításával. Ellentétben az önök riogatásával, nem csökkent az elmúlt időszakban a lakásépítési kedv, ugyanakkor egy igazságosabb állami támogatási rendszer kezd kialakulni a költségvetésben, további lépéseket teszünk ebbe az irányba. Szerintem ez egy támogatható, elfogadható irány.

(10.50)

Összességében úgy gondolom, hogy a magyar liberálisok számára ez a költségvetés minden nehézségével - amelyek alapvetően a gazdaság, a költségvetés, az eladósodás nehézségeiből következnek - támogatható költségvetés, várjuk az önök javaslatait is, mi is teszünk ilyen javaslatokat a módosító indítványokon keresztül, hogy egy kicsit jobb, kicsit elfogadhatóbb legyen ez a költségvetés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)