Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány évvel ezelőtt Gödöllőn a Növényorvosi Kamarának volt egy szokásos éves közgyűlése, egyben növényorvosok napja. Annak szünetében odalépett hozzám  most már tudom, de akkor még nem tudtam  Jablonkay Sándor, és azzal hívta fel magára a figyelmet  idézem , hogy gyümölcsoltó Boldogasszony árpával érő solymári körtefájáról szedett körtéből párolt pálinkát szeretne nekem ajándékozni. Ezzel levett a lábamról természetesen. Majd jelezte, hogy a beszélgetést szeretné folytatni egy ennél komolyabb ügyben, mint ez a nemes és általa megőrzött nagyon ősi körtefa.

Erre sor is került néhány hét vagy hónap múlva, amikor a solymári kárpótlásban nem részesült gazdálkodók képviseletében, egész pontosan a solymári nagyközség érdekegyeztető fórumának alelnökeként keresett meg. Előadta azt a történetet, amelyről most már itt sokan beszélünk. Természetesen én, aki megéltem a kárpótlási folyamatot, bár a felelős és irányító édesapám volt, pontosan tudtam, hogy a történet azzal kezdődött, azzal kellett volna kezdődnie, hogy a téeszek, szövetkezetek földalapot képeznek. Ő mondta, hogy itt nem történt földalapképzés, mire mondtam, hogy az lehetetlen. Akkor internetes felületen megkerestük a számtalan solymári egyeztető fórumok felszólamlásait, amelyek arról szólnak, hogy miért nem történhetett meg a földalapképzés. A miniszter úr beszámolt róla: viták, állandó fellebbezések, bírósági határozatok és az idő előrehaladtával a 2020-as általunk hozott törvény, amely nem terjedt ki, nem terjedhetett ki arra a problémára, hogy Solymáron, egyedül Magyarországon nem történt földalapképzés. A le nem kárpótolt földeket végül a 2020-as törvényben állami tulajdonba vettük, így azokat a le nem kárpótolt solymári földeket is, amelyeknek még a földalapja sem képződött meg.

Tudom, hogy nagyon kevesen értik, amiről most itt beszélek, de hála istennek, szűk körben a szakmaibeliek azért értik, hogy ez egy rendkívül kirívó probléma, olyannyira, hogy önálló törvény benyújtását kellett hozzátenni, nem volt elegendő az, amit Jablonkay úrral többszöri egyeztetés után végre kihámoztunk. Az Agrárminisztérium földügyekért felelős államtitkárságán voltam kénytelen javasolni, hogy üljünk le, ezt a találkozót megszerveztem, és jogi oldalról is nézzük már meg, hogy lehetségese ezen a folyamaton egyáltalán segíteni a rendkívül hosszú időmúlás miatt, és amiatt, hogy közben törvények jöttek létre, meg kárpótlási hivatal és egyéb intézmények már nem léteznek. Abba az időszakba kellett volna helyezni magunkat, mintha 1992-94-ben lettünk volna az összes akkori államigazgatási intézménnyel együttesen, csakhogy azok az akkori államigazgatási intézmények ma már nem léteznek. Történelmi visszalépést kellett volna tennünk, 30 évvel kellett volna visszamennünk. Innentől kezdődtek az elég bonyolult tárgyalási folyamatok.

2020 tavaszán-nyarán volt, amikor érdemi tárgyalások kezdődtek az Agrárminisztériumban az idézett érdekegyeztető fórum vezetőségi tagjaival, és ez az egyeztetés mind a mai napig tart. Ezért az ellenzéki képviselőknek csak szeretném jelezni, hogy értem az aggódásukat és még a jobbnál jobb ötleteket is, de az érdekegyeztető fórum képviselői ezeket a felvetéseiket mind eljuttatják az Agrárminisztérium illetékes osztályához, jelenleg a jogi főosztályhoz, hogy pontosítsam, 14 óra 39 perckor is még érkezett hozzám Jablonkay úrék részéről egy összegző javaslat. Nagyrészben tartalmazza azokat a felvetéseket, amelyeket itt hallhattunk, de hála istennek, a címzettek között ott van az Agrárminisztérium jogi főosztálya is, akikkel már megbeszéltük, hogy tisztázni kell mindazt, ami ma törvényesség, alkotmányosság szempontjából kérdéses, hiszen alkotmányos aggályokat is felvet egyik-másik gondolat. Nem tudjuk, ezt majd tisztázni kell a nálunknál ehhez a területhez jobban értő személyeknek, de a szándék nem kérdéses.

(15.40)

Hogyha 30 év után végre volt egy olyan Agrárminisztérium, amely fogadókészséget mutatott, hogy akkor tényleg tárgyaljuk már meg, hogy mi történt itt Solymáron, és próbáljuk meg 30 év után ezt valahogy rendezni, akkor tessenek azt elhinni, hogy a létező összes, ma jogi értelemben lehetséges utat be szeretnénk, be fogjuk járni az érintettek érdekében.

Természetesen súlyos kérdések, hogy az azóta ismert földterületek és a Budapesthez való közelség és az áremelkedések a földeknél rendkívüli földéhséget generáltak mindenkiben, hát, a kárpótoltakra várókban különösen, érthető okból, mert ők még jogosultak is arra, hogy megkapják ezeket a földeket. De ezek a földek már csak részben fellelhetők, részben védettség alatt állnak, tehát a folyamat azt is leírja, hogy miután a jogosultságot tisztázni kell, hogy melyik település mikortól, ott lakó személy és milyen jogon kezdeményezhette volna akkor a kárpótlást, nos, ha kéri, ezt pénzbeli ellenkompenzációra is válthatja a miniszter úr által ismertetett aranykorona-átváltási forintális értékekkel. Ez egy elég tisztességes összeg, próbálva követni a valorizációt és minden egyebet, amit lehet, és természetesen ott van a lehetőség a fizikai földek igénylésére, de ezek a földek már csak részben igényelhetők vissza.

A magyar állam egyszerűen most csak azt tudja tenni, hogy ami az ő tulajdonában lévő, az ország bármelyik részén lévő  nyilvánvaló, Solymár a legközelebb lévő  területeket is beleszámítja, ezek közül tud felajánlani nekik, de nem tud máshonnan, mert az összes többi föld magánszemély tulajdonában van. És ez már bizonyos sérelmekkel fog járni. Bármilyen jó szándékot is szeretne követni az Agrárminisztérium az eljárás lefolytatásában, ezt, ugye, mindenki érti, hogy azt a helyzetet, amire ’92-94 között lehetőség lett volna, és ott volt a két település határában a kárpótlásra váró földterület, azt ma fizikailag nem lehet ugyanabban a mértékmennyiségben felkínálni.

Nem kérdéses, hogy nyilvánvalóan van olyan igényük az érdekegyeztető fórum tagjainak, hogy az állam tulajdonában lévő és a számukra felkínálható földterületet fizikai bejárással és minden egyébbel tegyék meg. Ez ezután létrejövő folyamat, nem kérdéses. És vannak még az előbb említett felszólalásban is, a képviselő úr által említett felszólalásban is olyan kérdések, amit valóban meg kell nézni, hogy a jelenlegi EU-s és magyar és alkotmányos szabályok szerint ezek a kérések teljesíthetőke vagy sem. Mondom, ez a folyamat jelenleg is tart. Nem kérdéses, hogy módosító indítvány benyújtására van lehetőség, a Mezőgazdasági bizottság várhatóan jövő hét szerdán fogja tárgyalni az összes mezőgazdasági tárgyú törvényt, a bizottság részéről is van lehetőség módosító indítvány benyújtására, ha addig az érdekegyeztető fórum által felvetett kérdések és a jogi lehetőség ezt engedélyezi.

Tehát minden, ami a jobbító szándékot és a kárpótlandók maximális kielégítését jelenti, arra a minisztérium és az agrárbizottságunk készen áll. Én el tudom képzelni, hogy lesz olyan kérés, amire egyszerűen azt kell mondani, hogy a jelen helyzetben ezt nem tudjuk megtenni, pedig mindent meg szeretnénk tenni az ő érdekükben. Én nagyon bízom abban, hogy ez a sánta kárpótlás, ami a solymáriakat érinti, mégis pontot tesz az ő 30 éves kálváriájuk végére, ha nem más, akkor mi most ehhez járuljunk hozzá, és annak a lehetőségét, hogy ők dönthetnek pénzbeni vagy természetbeni kárpótlásról, ezt nekik kell eldönteni majd. Nem egyszerű kérdés, de ennél többet és jobbat létezhetetlen, hogy most bárki a részükre, feléjük ígérjen. Nyilvánvaló, hogy támogatni szeretnénk ezt a törvényt. Köszönöm figyelmüket.