Felszólalás adatai

Én nagyobb tisztelettel vagyok a magyar miniszterelnökhöz, ezért természetesen a szavait is próbálom komolyan venni. A beszéde kapcsán, miniszterelnök úr, több probléma is adódott, azon túl, hogy igaz-e, amit mond, vagy esetleg ön, mint az az ember, aki még sohase hazudott, most megszakította ezt, és mégiscsak hazugságokkal traktálja a magyar választókat.

Annak, amit elmondott, miniszterelnök úr, óriási kockázata van, és a beszéde alapján nem derült ki számomra, hogy ön tudatában van ennek a hatalmas kockázatnak.

Az is nagyon jellegzetes volt az ön beszédében, hogy mi az, ami kimaradt abból, amit most elmondott, hiszen az elmúlt napokban nagyon pontosan próbáltuk figyelni azt, hogy mi az, amit ön nyilatkozik, és tett olyan megjegyzéseket, ami arról szól, hogy az állam kivonul 100 százalékban bizonyos területek finanszírozásából. Nem pontosította, hogy melyek ezek. Örültünk volna, hogyha tudjuk és látjuk, hogy hol nem lehet számolni az állami finanszírozással a következő hetekben, hónapokban, években.

Aztán azt is mondta, igaz, csak egy félmondatban, hogy bizony önfenntartóvá kell tenni az egészségügyi rendszert, a felsőoktatást és a nyugdíjrendszert. Jó lett volna, hogyha tisztázza miniszterelnök úr, hogy mire gondol, mert így az a rosszindulatú feltételezés is szárnyra kaphat, hogy ön be akarja vezetni a vizitdíjat, a tandíjat és a svéd nyugdíjmodellt. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Ha ez így van, akkor nagy a baj, mert egész eddig másról beszéltek. Az önfenntartóság ugye arról szól, hogy az állam nem finanszírozza ezeket a szolgáltatásokat.

Arról sem beszélt a miniszterelnök úr, hogy hogyan fogja a foglalkoztatást bővíteni, hogyan fogja élénkíteni a gazdaságot. Az a gazdaságpolitika, amit önök visznek, amit önök csinálnak - elnézést, miniszter úr, ezt kell hogy mondjam, most már matolcsyzmusnak hívják a hétköznapi nyelvben -, az látható módon az elmúlt 15 hónapban megbukott. Nemcsak mi mondjuk, nemcsak az ellenzéki pártok mondják, hanem konzervatív, liberális, baloldali közgazdászok, elemzők mindannyian arról beszélnek, hogy ez a fajta gazdaságpolitika egy tévút, egy zsákutca, és a miniszterelnök egyre inkább megy bele ebbe a zsákutcába, és egyre mélyebbre kerül ebben az ingoványban, és ahelyett, hogy azt mondaná, hogy beismerné, hogy igen, téves volt ez a fajta gazdaságpolitika, változtatni kell, ahelyett még inkább vezeti ebbe az utcába az országot.

Ez a gazdaságpolitika - ma már kimondható - illúziókra épült. Arra az illúzióra, hogy a gazdaság majd hatalmas ütemben növekszik. Hallottunk Matolcsy úrtól 7 százalékos gazdasági növekedésre utaló mondatokat is. Arról beszélt a gazdaságpolitika irányítója, hogy a belső fogyasztás gőzmozdonyként fogja dinamizálni a magyar gazdasági növekedést, és hallottunk milliós nagyságrendű munkahelyteremtésről a következő tíz évben. Ezek közül egyik sem valósult meg.

Eközben ön, miniszterelnök úr, az államadósság ellen küzd minden erejével. Csak nehogy úgy járjunk, volt ezelőtt történelmi példa erre, volt olyan politikus, aki küzdött az államadósság ellen, miközben semmi másra nem figyelt oda. Romániában Ceauşescu is nagyon küzdött az államadósság ellen, sikereket is ért el, nulla százalékra csökkentette az államadósságot, csak az ország belenyomorodott, és az emberek megfizették ennek az árát. Én nagyon remélem, hogy Magyarországon ez a szabadságharc nem ide fog vezetni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), hanem ahhoz, hogy végre felismerik, hogy bizony változtatni (Az elnök csenget.) kellene ezen a gazdaságpolitikán.

Amit mi javaslunk, az az, hogy nem az államadósság csökkentését kell a fókuszba helyezni, hanem a foglalkoztatás bővítését, a gazdaság élénkítését, és továbbra is ismételjük azt a javaslatunkat, hogy bizony vissza kell térni ahhoz az adórendszerhez, ami több kulcsot alkalmazott, mert az az adórendszer igazságos adórendszer, és lehetőséget ad arra, hogy a munkára rakódó járulékterheket csökkentsük, és ne pedig a spekulációra, ahogy ön fogalmazott, a tőkére rakódó adókat csökkentse a kormány. Mi ezzel nem értünk egyet.

Éppen ezért azt javasoljuk és azt kérjük, hogy a többkulcsos adórendszert gondolja újra a kormány, hogy egy gazdaságélénkítésben gondolkozzon, hogy a Magyarországon termelő cégek kapjanak lehetőséget és támogatást, hogy munkahelyeket teremtsenek, hogy exportpiacokra tudjanak termelni. Ugyanis ma, miniszterelnök úr, az történik a gazdaságban, hogy a téves gazdaságpolitikai döntések miatt leállt a gazdaság, nem hiteleznek a bankok, a kis- és középvállalatok nem jutnak semmilyen megbízáshoz, hitelhez vagy piachoz, ahol tudnának termelni. Ebből kifolyólag nemcsak hogy makrogazdasági szinten, hanem a kis- és középvállalkozások szintjén is befagyott a gazdasági növekedés, és ebből kifolyólag természetesen a foglalkoztatás sem bővül.

A másik ugyanilyen probléma, hogy ezek a téves gazdaságpolitikai intézkedések egy téves társadalompolitikához is vezetnek. A statisztikai adatok alapján ma már 3,7 millió ember él a létminimum környékén vagy az alatt. Ezekről az emberekről a Fidesz-kormány lemondott, semmilyen formában nem akar nekik lehetőséget adni. Mert az, amiről ön beszélt, hogy majd a közmunkaprogramban kaphatnak bizonyos emberek 48 ezer forintot, és ezáltal majd tulajdonképpen a középrétegek irányába vagy a középosztályok irányába elindulhatnak és felzárkózhatnak ezek az emberek, nézze, miniszterelnök úr, erről mindenki tudja - ezek szerint önön kívül -, hogy ez egy illúzió, ez nem fog megvalósulni. A közmunkaprogramban a mi időszakunkban 8 órában dolgozhattak az emberek, és legalább minimálbért kaphattak, ami szintén nem volt magas összeg, de a 48 ezer forintnál egészen biztos, hogy több volt, és valamilyenfajta megélhetést mutatott az embereknek.

Az a baj ezzel a támogatáspolitikával és a foglalkoztatás növelésének az elszabotálásával, hogy az ország keleti oldalán, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 20 százalék fölötti munkanélküliség van. Ezekkel a kérdésekkel kellene elsősorban foglalkozni.

(14.10)

Egészen biztosan komoly probléma az uzsorakamatokkal, az uzsorásokkal szembeni fellépés. Az is biztos, hogy komoly lehetőséget teremt a kormány számára, hogy a szemétdíjat ki számítsa be vagy ki szedje be. De azért ezek a kérdések sokkal fontosabbak lettek volna, hogy tisztázzuk, mert akkor lehetne azt mondani, hogy valóban ezeknek az intézkedéseknek az árát nem a magyar választópolgárok, a magyar emberek fogják megfizetni.

Amit mi látunk az eddigi intézkedések kapcsán, az az, hogy önök nemcsak a szegény emberekről mondtak le a gazdagok érdekében, hanem a középosztály kifosztását is tervezik, és ezen nem fog segíteni az, amit bejelentett a miniszterelnök, ezek az intézkedések továbbra is sújtani fogják az embereket.

Talán amikor arról beszél, ha jól értettem miniszterelnök urat, hogy emeli a jövedéki adókat, akkor értem én a szómágiát, hogy továbbra is megújulásról, szabadságharcról és alapvető átalakításról beszélünk, de ha például a dízelüzemanyag ára növekszik, akkor mégiscsak az emberek zsebéből veszünk ki pénzeket. Ezt mégiscsak érdemes lenne a nevén nevezni, mert ezt a hétköznapi nyelvben mégiscsak megszorításnak hívják.

Éppen ezért mi azt javasoljuk, mert egy dologban egyetértek a miniszterelnökkel, hogy nehéz helyzet van, és olcsó lenne azt mondani a magyar kormánynak, hogy tessék jól csinálni, ahogy önök ezt tették, amikor ellenzékben voltak. Éppen ezért javasoljuk azt - és ezzel is egyetértek -, hogy összefogásra van szükség. Ezért szervezzünk egy parlamenti vitanapot ezekről a kérdésekről, hogy lehessen egy olyan nemzeti minimumban megállapodni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ami alapján valóban ki lehet vezetni az országot politikai konszenzus révén ebből a helyzetből, de ahhoz egészen biztosan változtatni kell az önök téves politikáján.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)