Felszólalás adatai

(13.00)

Nem sok köze volt ehhez a napirendhez, amiket el tetszett mondani, bár örültem, amikor azzal kezdte a hozzászólását, hogy gazdaságpolitikai tárgyú vita folyik itt. Valóban így van, és ez nem szerencsés. Ez így megy nagyjából negyedszázada, hogy gazdaságpolitikai vélemények hangzanak el pró és kontra, a kormányoldal védi a kormány teljesítményét, magyarázza a bizonyítványt, az ellenzék elmondja, hogy nem jó a gazdaságpolitika és így tovább.

Én arról szeretnék beszélni elsősorban, hogy miről kéne itt beszélni. Tulajdonképpen a kormány pénzügyi beszámolója van napirenden, a zárszámadás van napirenden, aminek tulajdonképpen három dologgal kéne igazán komolyan foglalkozni. Az egyik az, hogy az állam bevételei és kiadásai hogyan alakultak. A másik az, hogy az állam adóssága hogyan változott, gyarapodott, apadt, méghozzá részleteiben, tehát ingatlanok, készletek, ingóságok és különböző egyéb vagyontárgyak vonatkozásában. A harmadik pedig az állam adóssága, aminek szintén meg kellett volna jelennie részleteiben a zárszámadásban. Mindezt a három követelményt foglalná egybe egy olyan államszámviteli törvény, ami nincs sajnos, amit önök nem alkottak meg, az önök első kormánya sem alkotta meg, jóllehet megígérte, 2001-ben megígérte az első Orbán-kormány, hogy csinál egy államszámviteli törvényt, amiben világosan le lenne írva, hogy egy zárszámadásba mit kell beletenni, és akkor talán műfajilag a helyére kerülhetne ez a napirendi pont, és nem beszélnénk itt mindenről, csak éppen arról beszélünk keveset, amiről a téma kapcsán beszélni kellene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárszámadást Magyarországon a kiegyezés óta készítenek, 1868-ban készült az első zárszámadás, és ezt az akkor utána nem sokkal létrehozott Állami Számvevőszék készítette. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert 80 éven át a zárszámadást a Számvevőszék készítette. Ma már ez a világon általában nem így van, egyetlen kivétel Ausztria, ahol még mindig ezt a gyakorlatot folytatják, hogy tudniillik az osztrák számvevőszék készíti a zárszámadást. Ez nálunk megszűnt a második világháború után, és aztán 40 éves szünet következett, úgy is lehet fogalmazni, mígnem a rendszerváltással egyidejűleg létrejött újra az Állami Számvevőszék, és most a munkamegosztás az, hogy a kormány beszámol, a Számvevőszék ellenőrzi azt, hogy a kormány pénzügyi beszámolója, zárszámadása két lényeges szempontból rendben van-e. Az egyik lényeges szempont az, hogy a számviteli törvény, a számviteli alapelvek szerint készítették, a másik pedig, hogy jogilag a jogi felelőssége hogyan áll meg a kormánynak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt a két dolgot kell alapvetően megállapítani a Számvevőszéknek, és a politikai felelőssége a kormánynak a parlamentre tartozik természetesen, és ezen a ponton hadd tegyek egy megjegyzést Boldvai képviselőtársam felszólalására is. Nekem nem szokásom az ellenzék ellenzékeként viselkedni, noha számos alkalommal természetesen más a véleményem, mint az MSZP-s képviselőtársaimé. Azt azonban szeretném mondani, miután ő is tagja a költségvetési bizottságnak velem együtt, hogy azt ne kérjük számon a Számvevőszéken, hogy gazdaságpolitikai kritikát nem gyakorolt a kormány tevékenysége fölött. Ez nem a Számvevőszék dolga. Nagy baj lenne, ha a Számvevőszék azzal foglalkozna, hogy a gazdaságpolitika helyes-e vagy nem. Ez politikai döntés, ez a kormány dolga. A Számvevőszék dolga az, hogy a gazdaságpolitika végrehajtásáról szóló kormányzati beszámoló hű és valós képét vagy annak a hiányát megállapítsa az ellenőrzései során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan teljesítette ezt a hármas követelményt a 2012. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló? Azt kell mondanom, hogy a beszámoló a bevételekről és a kiadásokról, a központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól helyenként belenyúl az államháztartás helyi alrendszerébe, a helyi önkormányzatokról is beszél a mellékletekben. Ezt a bevételekről, kiadásokról szóló elszámolását eléggé aggregált formában közli. Itt tulajdonképpen újra el kell mondanom azt, hogy amiként a költségvetés maga, a zárszámadás sem mutatja az ésszerűen részletezett struktúráját a zárszámadásnak, amit egyébként az alaptörvény előír. Ezt a kisebbségi hozzászólásban már említettem. Valójában ez a kritikai megjegyzés nem egészen helyénvaló, mert hiszen az államháztartási törvény szerint abban a struktúrában kell elkészíteni a zárszámadást, amilyenben a költségvetés is készült. Ennek a feltételnek megfelel a beszámoló.

De vannak olyan hatalmas tételek, amelyek részletezettségét jó lett volna bemutatni. Példát mondok: a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatala 54 milliárd forintos előirányzatot kapott az Országgyűléstől, és 66 milliárd forintot költött el. Na most, ennek nyilván megvan az oka, de például a jogi felelőssége a kormánynak ilyen szempontból azt a kérdést veti fel, hogy ezt a plusz 12 milliárd forintot jogosan költötte el, megvolt-e erre a felhatalmazása, kitől kapta a felhatalmazást. Ez példa a jogi felelősség felvetésére, vagy a rendőrség dologi kiadásai 30 milliárd helyett 44 milliárd forintra duzzadtak, és ezt az összeget szintén meg kellene tudni mondani, hogy most ez jogos volt, indokolt volt, kitől kapta a felhatalmazást erre a Belügyminisztérium. Az egyetemek, főiskolák dologi kiadásai 40 milliárd forinttal tesznek ki többet, mint amit az előirányzat tartalmaz. De itt az eltérésekre utalok, hogy a parlamenti felhatalmazástól eltért az illetékes fejezet, eltért a kormány döntése, és ezt minősítenie kell a Számvevőszéknek, hogy ez rendben van-e vagy nincs, mint ahogy Magyary Zoltántól tanulhattuk, én tőle tanultam, a jogi felelősség, ami egyrészt közjogi, másrészt közigazgatási jogi felelősségként is felfogható, ebbe nem megyek bele.

A másik oldalon az ésszerű részletezettség olyan szempontból is kicsit megmosolyognivaló, hogy vannak olyan tételek ebben a zárszámadási kötetben, nem is a fejezeti kötetekben, hanem az első kötetben, hogy 1-2 millió forintos összegek szerepelnek benne. Megint mondok egy példát: Litka település egészséges ivóvízellátásának támogatására 1,4 millió forintot adott a kormány. Azt gondolom, hogy jó, rendben van, biztosan fontos dolog ez, de hogy az egyik oldalon a 40 milliárdos túllépésről nem tudunk semmit, a másik oldalon meg kapunk ilyen részkérdéseket. Hát tessék eldönteni, hogy az ésszerű részletezettség elve, amit az önök által elfogadott alaptörvény tartalmaz, mit jelent a gyakorlatban, mit kellene hogy jelentsen a gyakorlatban.

De végül is azt kell mondanom, hogy a bevételek, kiadások megjelennek itt, ebben az első kötetben, megjelennek a fejezeti mellékletekben. Ezekről annyit szeretnék mondani, hogy egyrészt örömteli, hogy ezeket a hatalmas köteteket most már nem készíti el az Országgyűlés apparátusa 400-500 példányban, mint évekkel ezelőtt, hanem ezeket interneten lehet nézegetni, akinek erre ideje, kedve, hangulata van. Ehhez azt a megjegyzést szeretném tenni, és ez már a Számvevőszék munkáját is érinti, hogy hatalmas szöveges indokolások találhatók ezekben a kötetekben, egészen döbbenetes az a mennyiség, amit a fejezetek, különböző minisztériumok, tárcák erre energiaként fordítottak. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának a szöveges beszámolója 810 oldalas. Most azért hoztam szóba a Számvevőszéket, mert szakmailag feltehető a kérdés, hogy vajon az itt levő állításokat, számokat, adatokat, információkat kell-e a Számvevőszéknek ellenőriznie, vagy nem kell. Ha nem kell ellenőriznie a Számvevőszéknek, akkor mit tud ezzel kezdeni egy parlamenti képviselő vagy akár egy bizottság, hiszen fizikai képtelenség áttekinteni ezt a hatalmas adattömeget, akár egy fejezetet is áttekinteni.

(13.10)

Tehát ez egy kérdés, mert az általános indokolásban szereplő állítások vagy a fejezeti kötetekben szereplő információk nem képezik tárgyát a számvevőszéki ellenőrzésnek.

Én nem állítom azt, hogy ennek így kellene lenni, csak felteszem a kérdést, hogy hogyan tudja segíteni a Számvevőszék a parlament döntését, a politikai döntését, aminek az a lényege, hogy elfogadjuk a zárszámadást, nem fogadjuk el a zárszámadást, ha ez a hatalmas információtömeg, ami itt látható, nem volt ellenőrizve bárki részéről sem. És egyáltalán, nem kellene azt a pénzügyi kormányzatnak szabályozni, hogy egy tárca, amikor a zárszámadását elkészíti, milyen formában és mennyit írjon arról, hogy mi minden jót cselekedett? Mert persze tartalmilag ezek a beszámolók egyrészt megismétlik a jogszabályokban lévő feladatokat, másrészt azoknak a teljesítését indokolják. Nyilvánvalóan a tárca saját nézőpontjából, nem kell azon csodálkozni, hogy ezek többnyire pozitívan értékelik saját tevékenységüket. Ezért aztán felmerül a kérdés, hogy vajon nem kellene-e ezt a Számvevőszéknek ellenőriznie. Tehát a jogi felelősség megállapításával kapcsolatban erre szerettem volna utalni.

Ami a számviteli felelősséget illeti, itt nagyobb problémákat látok, ugyanis, mint mondtam, a bevételek, kiadások nagyjából megjelennek a zárszámadási kötetekben, viszont a másik fontos feladata a kormánynak nincs teljesítve, ez pedig a vagyonnal való elszámolás. Szintén szó esett erről, a kisebbségi véleményben is mondtam, hogy nem tudja az ország, mennyi az állam vagyona, és ez két évtizede megoldatlan probléma. (Babák Mihály: Nagyjából - micsoda szakszerűség ez?) 1990-ben úgy kezdte az akkori kormány jobb híján a kárpótlást, a privatizációt, ami már korábban megindult, még 1988-ban spontán módon, hogy nem tudta, mennyi az állam vagyona, mennyit lehet abból privatizálni, milyen a természete annak a vagyontárgynak, amit privatizálnak, és így tovább. Sajnos ma sem tudjuk, az országleltár ma sincs készen (Babák Mihály: Törvény nem írja elő?), és ezért aztán ez a pénzügyi beszámoló nem tesz eleget a számviteli törvény azon követelményének, ami szerint a beszámolónak az eszközökre, forrásokra is vonatkoznia kellene.

Ebben az értelemben tulajdonképpen be is lehetne fejezni a kérdést, mert ha csonka ez a pénzügyi beszámoló, és az állam vagyonáról praktikusan semmit nem mond, mond állami tulajdonban lévő társaságok osztalékáról kérdéseket, mond a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. bevételeiről, kiadásairól információkat, de az állam vagyonát nem ismerteti, ezért aztán mondhatnánk azt, sőt én mondom is, hogy korrekt magatartásnak azt tartanám, ha ezt az egész zárszámadást visszavonná a tisztelt kormány, és nem nyújtaná be mindaddig, amíg nem képes az állam vagyonával elszámolni. Semmi tragédia nem történik, kedves képviselőtársaim. Magyarország történetében sok olyan esztendő volt - főleg a két világháború között -, amikor a zárszámadást nem fogadta el a parlament. Kérdés, hogy akkor mi történik. Erre megvannak a játékszabályok. Ezt a zárszámadást nem lehet elfogadni, mert fogalmunk sincs, hogy mi van az állam vagyonával, hol növekedett, hol milyen csökkenés van.

És akkor ennek még a tetejére teszem azt, hogy az állam adósságával sem képes elszámolni tisztességesen a kormány. Tehát hogy az a többször idézett adóssághányados miből tevődik össze, mennyi az állam adóssága devizában, forintban, lejárat szerint, kamatkondíciók szerint, mennyi az adósságszolgálat, ezekről nem kapunk információkat. Nem is beszélve olyan csemegékről, mint azokról az állami vagyon körébe tartozó vagyontárgyakról, amelyek itt nem jelennek meg, csak a nemzeti banki jelentésben: az ország devizatartaléka, az ország aranytartaléka. Fogalmunk sincs ezekből a kötetekből erről. És ezt azért kell itt szóvá tenni, mert a Magyar Nemzeti Bank jelentését, jelentéseit sem az előző szociálliberális kormány, sem a mostani Fidesz-KDNP-kormány nem hajlandó az ország nyilvánossága elé hozni. Pontosabban, nyilvánosak a jelentések, hozzáférhetők a parlamenti honlapon, de nem hajlandó róla tárgyalni az Országgyűlés.

Tehát ilyen hiányosságok mellett ez egy csonka beszámoló, a teljesség számviteli elvének nem tesz eleget. De nem tesz eleget további számviteli elveknek sem, például a lényegesség elvének, ugyanis mi a lényegesség? Ha lényeges információk hiányoznak a döntéshozók számára a beszámolóból, akkor a beszámoló nem jó, mert fontos információkat vagy szándékosan elhallgatnak, vagy tudatosan nem mutatnak be, és a döntést hozó nincs abban a helyzetben, hogy korrekt döntést hozhasson.

További problémája ennek - megint csak a hatályban levő számviteli elveket mondom - a számviteli törvényben, ami egyetemes, hozzáteszem, az államháztartásra is vonatkozik, csak a kormány úgy volt szíves kibújni ez alól, hogy az államháztartási törvénybe belevett egy olyan passzust, amelyben azt mondja, hogy az államháztartásban működő központi költségvetési szervek, gazdálkodók pénzügyi beszámolóját kormányrendeletben írja elő. Ez meg is van egyébként. És ez egy lehetetlen helyzet, azokat a játékszabályokat, követelményeket, amelyeket a kormánynak a beszámoló kapcsán teljesítenie kell, azokat a parlamentnek törvényben kellene előírni. Ez lenne az államszámviteli törvény, ami nincs. Tessék azt elképzelni, hogy a kormány - most kicsit persze sarkítok, és túlzással fogalmazok - arról számol be, amiről akar, a saját rendelete szerint számol be, jelesül most csak a bevételekről és a kiadásokról. A vagyonról nem számol be, az államadósságról meg megint nem számol be. Nagyon sok információt közöl, óriási tömegű adathalmazt kapunk, csak ezeknek a valódiságáról nem tudunk meggyőződni. És itt van zavarban tulajdonképpen a Számvevőszék is, hogy ebből ő akkor most mit ellenőrizzen.

És itt szeretném Domokos elnök úr figyelmét felhívni arra, hogy ön írja a jelentésükben, bizonyos olyan szakkifejezéseket, amiket nem biztos, hogy ebben le kell írni, mert ezek adott szakma terminológiájához tartoznak, de ha már ön leírt ilyeneket, a statisztikai mintavételt, tisztelettel jelentem, hogy a mintavételnek is vannak szabályai. A statisztikai mintavétel nem azt jelenti, hogy az ellenőrizendő szervezetekből veszek mintát, és ami belejön a mintába, azt ellenőrzöm, és abból következtetek a többire, ez nem így van, a statisztikai mintavétel szabálya azt mondja, hogy a pénzügyi tranzakciókból kell a mintát venni, tehát ha önök ellenőriznek egy szervezetet, akkor ott számtalan, több százezerféle tranzakció van - nyilván azt nem lehet mind ellenőrizni -, abból kell a mintát kivenni. A sokaság megfelelően nagy, és ha a véletlen tömegjelenségeknek a matematikai, statisztikai összefüggése megengedi a mintavételt. De ha ön egy 200 fős mintából kivesz nem tudom, mennyit, akkor az szakmailag elfogadhatatlan.

Ugyanilyen probléma van ezzel a lényegességgel. Én mondtam a kisebbségi vélemény kapcsán, hogy 10 milliárd forint körüli hibás könyvelést, hibás elszámolást tárt fel az Állami Számvevőszék, és önök ezt nem tekintik lényeges hibának az egész zárszámadás szempontjából, mondván, hogy ez egy tizennégyezer-valahányszáz milliárd forintos kiadási főösszeget tartalmaz, és ehhez képest a 10 milliárd forint a küszöb alatt van, mert kisebb, mint 2 százalék. Ez megint teljes félreértése a szakmai sztenderdeknek. Először is, ez nem egy Mózes-kőtáblába vésendő szám. Az, hogy mi lényeges egy ellenőrzés során, azt az ellenőrnek kell megállapítani, mert ő van ott, ő vizsgálja az adott szervezetet, és adott szervezetnél lehet lényeges egy forintban esetleg igen szerény összeg is, mondjuk, egy sikkasztás történt, vagy a házipénztár rovancsolása során kiderült, hogy hiányzik 50 ezer forint. Az lényeges hiba, miközben lehet hogy a szervezetnek... - ha éppen nincsen házipénztára, mondjuk, akkor a folyószámlája. Tehát a lényegességnek pusztán a mennyiségi oldalára szűkíteni a kérdést, az szakmai tévedés, mert önök is kimutattak olyan problémákat, amelyeknek a lényegessége szerintem megáll, hogy mást ne mondjak, az európai uniós támogatásoknál 500 milliárd forint a különbség ahhoz képest, amit tervezett a kormány múlt esztendőre és ami ténylegesen megvalósult. Tisztelettel jelentem, ha 500 milliárd forint eltérés nem lényeges, akkor itt igen nehéz megmondani, mi a lényeges. (Babák Mihály közbeszól.)

(13.20)

Az összehasonlíthatóság elvét is szeretném mint hatályban lévő számviteli elvet megemlíteni, de még egyszer mondom Babák képviselőtársamnak, aki nagyon figyel, és örülök neki, hogy a számviteli törvény hatályban van, és a számviteli törvényben levő paragrafusok egyetemes érvényűek (Babák Mihály: Csak nem helyeslem a vélekedését. - Az elnök csenget.), érvényesek az államháztartási szervezetekre is, jelesül a kormányra is. Tehát az összehasonlíthatóság elve azt jelenti a nemzetközi gyakorlatban, a Lajtán túl, nyugat felé, hogy legalább egy három oszlopból álló idősort tüntetek fel a zárszámadásban: bemutatom a pénzügyi év előtti év tényszámát, 2011 tény; bemutatom a tervezett előirányzatot, és bemutatom a teljesülést. (Babák Mihály egy iratköteget felemelve: Itt van.) Ebben ilyen nincsen, jelentem. Ebben le van írva szépen oszlopokban a 2012. évi előirányzat, módosított előirányzat, ami lényegében ilyen szempontból ugyanaz, meg a teljesítés. Tehát egy idősort nem kapok.

Egyébként érdekes módon az általános indokolásban már vannak ilyen idősorok, de magában a törvényjavaslatban nincsenek. A törvény, amit önök jóvá fognak hagyni, az tulajdonképpen a törvényjavaslat normaszövege és kilenc melléklet. Ebből áll a törvényjavaslat. Az összes többi, ami itt ez a hatalmas nagy tömeg, meg az I. kötet általános indokolása nem része a törvényjavaslatnak, ez csak egy információ, ami fontos, de erről nem fog szavazni az Országgyűlés. Ezért tehát az összehasonlíthatóság tulajdonképpen nem biztosított. (Babák Mihály: Nem tetszett elolvasni.)

A továbbiakban azt szeretném még hangsúlyozni, hogy sajnos nem hozott minket a Számvevőszék olyan helyzetbe, hogy felelősséggel azt mondhassuk, hogy megáll az a minősítés, amit mindjárt a jelentés első mondatai között olvashatunk, hogy tudniillik, gyakorlatilag ez a pénzügyi beszámoló hű és valós képet fest, tehát hitelesíthető, mert minden lényeges információt tartalmaz, és nem tartalmaz lényeges hibát.

Tartalmaz lényeges hibát, és kedves számvevőszéki elnök úr, sajnos helyenként kilóg a lóláb, ha az ember olvassa az ön jelentését. Ön magyarázza helyenként a bizonyítványt. Nem kell magyarázni! A Számvevőszéknek nem dolga a magyarázás. Magyarázza a kormány! Magyarázza is itt a hatalmas kötetekben, hogy milyen jól teljesített. A Számvevőszéknek nem az a dolga, hogy megmagyarázza, hogy de 2011-hez képest javult a helyzet. Lehet, hogy javult a helyzet, de ez nem a Számvevőszék dolga. Elmondták itt a képviselők, hogy mennyit javult a helyzet. (Babák Mihály: Miért ne lenne dolga, hogy minősítse?)

A Számvevőszék dolga az, hogy megállapítsa, hogy a beszámoló hű és valós képet tár-e az ország nyilvánossága elé, és ha arról megbizonyosodott, elegendő információt szerzett annak a kimondásához, hogy hű és valós képet fest a zárszámadás, akkor leírhatja azt a mondatot, amit leír. De ne haragudjon, olyan szakmai tévedések vannak az ön jelentésében, hogy én teljes mértékben kételkedem abban, hogy megáll az a nyilatkozat! Ez egy kinyilatkoztatásnak tűnik, hogy ön azt mondja, hogy itt, kérem szépen, minden rendben van. Hát, én meg azt mondom, hogy nincs minden rendben, mondtam néhány dolgot, hogy miért nincs minden rendben. Én tehát nem tudom, sajnos - egy független számvevőszéki jelentésnek olyannak kellene lennie, mint egy orvosi igazolásnak, hogy a beteg ne kételkedjen abban, hogy amit az orvos odaír, az úgy is van, a diagnózis helyes, a terápia is adódik belőle. Ebből a kinyilatkoztatásból számomra nem következik az, hogy ez a pénzügyi beszámoló rendben van. (Babák Mihály: Hülyeségeket beszél.) Ön ezt kinyilatkoztatja, miközben összesen százvalahány pénzügyi beszámolót auditáltatott.

Meg aztán még olyan - hogy mondjam csak - szakmailag igencsak kérdőjeles módszereket alkalmazott, hogy bevont az ellenőrzésbe további szervezeteket, részvénytársaságokat vont be, vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot is bevonta. Amikor megkérdeztem, hogy mi ennek a tartalma, nem az a tartalma, hogy a médiahatóság pénzügyi beszámolóját auditálta volna a Számvevőszék - mellesleg megjegyzem, senki sem auditálja, ez is nagy mulasztása a parlamentnek, ide fog majd kerülni a törvényjavaslat hamarosan. A költségvetési bizottság kényszerül arra évek óta, hogy auditálatlan, ellenőrizetlen zárszámadást hozzon be ide, és ő javasolja az Országgyűlésnek, hogy alkosson róla törvényt. Teljes szakmai felelőtlenség, sőt politikai felelőtlenség.

De visszatérve az ellenőrzésbe bevont szervezetekhez: ön bevont részvénytársaságokat. A részvénytársaságoknak van könyvvizsgálója. A Számvevőszék persze nézhet olyan kérdéseket egy részvénytársaságnál, ahol az államnak van részesedése, én azt helyesnek tartom szakmailag, de nem a zárszámadásba való. A részvénytársasági pénzügyi beszámolóról a könyvvizsgáló adott egy szakvéleményt, vagy hitelesítette, vagy nem, azt nem tudom - nem kell erre rávizsgálni! Ha pedig egy olyan témavizsgálatot tetszik elrendelni, hogy nézze meg a Számvevőszék, hogy a részvénytársaságoknál levő állami részesedéssel mit csinál az állam képviselője az igazgatótanácsban, a felügyelőbizottságban, az nagyon helyes - csak az nem a zárszámadásba való kérdés.

Tehát ilyen problémáim vannak, és ezért aztán a Jobbik-frakció nevében bejelenthetem vagy kijelenthetem, hogy ezt a zárszámadási törvényjavaslatot nem lehet elfogadni az elmondottak miatt. Ezt egy tisztességes kormánynak vissza kellene vonni, és akkor benyújtani, amikor azokat a hiányosságokat kijavította, azokat a hiányosságokat, amiről a számvevőszéki jelentés is beszél, hogy korlátozott záradékot adott, mondjuk, az egyik fontos intézménynek, a Nemzeti Földalapnak a pénzügyi beszámolójára, kérem szépen, azt ki kell javítani. Anélkül fogják elfogadni ezt a zárszámadást, hogy ezek az egyébként nem nagy számban föltárt hiányosságok benne maradnak?

És hogy nem nagy a számuk ezeknek a hiányosságoknak, annak egyetlen oka van, hogy összesen 100 vagy 105 intézményt vizsgáltak meg. Hogy ebből hogy jön ki a 97 százalékos lefedettség, azt fölfogni nem tudom, hogy 97 százalékát vizsgálták a kiadásoknak, amikor a Számvevőszék maga mondja, hogy a kilencszázvalahány intézményből 105-öt vizsgált meg, vagy ha ezek alá megy, akkor még az ezekhez tartozó további intézményeket, de mindenképpen keveset vizsgált ahhoz, hogy ilyen kijelentést tegyen, hogy ez a zárszámadás korrekt és a parlamentnek elfogadásra ajánlható legyen.

Számvevőszéki elnök úrnak mondom még befejezésül, hogy van egy nagyon fontos kifejezés a szakmai terminológiában, ez a kockázat, amit ön gyakran használ, használ a Számvevőszék. Van egy ellenőrzési kockázatnak nevezett fogalom, ami azt jelenti, hogy miután nem tud a Számvevőszék minden tranzakciót ellenőrizni, mert ez lehetetlen, ezért megelégszik egy mintavétellel a statisztikai mintavétel szabályai szerint, ahogy mondtam, tehát megfelelő tömegből veszi ki a mintát, és utána a kockázat azt jelenti, hogy mekkora a kockázata annak, ha a mintában levő ellenőrzést végezte el és nem a teljes sokaságot, abból mekkora kockázat következik. Ez a 95 százalékos kockázat. Ebből a szempontból én azt mondom: annak a kockázata, hogy ez a beszámoló hiteles vagy nem, nem 95 százalék a valószínűsége, annak 50 százalék. Vagy jó ez a pénzügyi beszámoló, vagy nem. Mindenki eldönti hite szerint, hogy jó-e vagy nem. Szerintem ez így nem fogadható el.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)