Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaimmal közösen benyújtott törvénymódosító javaslatunk öt témakört érint.

Az első és talán a legfontosabb, amely az emelt szintű érettségi letételét kötelezően előírná mindazoknak, akik diplomát adó felsőoktatási képzésbe kívánnak bekapcsolódni, tehát akik az alapképzésbe jelentkeznek. Ehhez később meghatározandó egy vagy kettő tárgyból, alapszakonként meghatározott egy vagy két tárgyból kellene emelt szintű érettségi vizsgát tenniük. A törvényjavaslat tartalmazza, hogy a kormány ezt az egy vagy két tantárgyat rendeletben hirdetné ki. Alapszakokhoz kapcsolódna ez az egy vagy két tantárgy, ugyanakkor azt is tartalmazza a benyújtott törvényjavaslat, hogy azon felsőoktatási intézmények véleményét ki kell kérnie a kormánynak, amely intézmények ezeket az alapszakokat oktatják. Lehetne a jelenlegi helyzetet is beemelni a törvénybe, hogy döntsék el maguk az intézmények, csak miután eddig ez az állapot volt érvényben, és nagyon kevés esetben tudtak dűlőre jutni, ezért talán helyes az a változtatás, hogy a kormány ezt rendeletben szabályozná, és nyilvánvalóan az intézmények itt véleményezési joggal rendelkeznének.

Ez az ügy visszanyúlik a kétszintű érettségi eredeti koncepciójához, ahol az volt a szakmai megállapodás a kidolgozók körében, hogy a középszintű érettségi színvonalát a korábbi érettségi követelményhez képest valamelyest csökkentették, hozzátéve azt, hogy ez minden tantárgyból nagyjából az általános műveltséghez szükséges ismereteket, készségeket, jártasságokat követelje meg. Ugyanakkor az emelt szintű érettségi volna hivatott arra, hogy kiváltsa a korábbi felvételi vizsgát; országosan egységes követelményeket támasztva a képzőhelyektől, iskoláktól független vizsgabizottságok előtt letett emelt szintű vizsgákról volt itt szó. Ez a rendszer ki is alakult, kidolgozták a követelményeket, 2005 óta működik az emelt szintű érettségi intézménye; ugyanakkor az a követelmény aztán nem teljesült, hogy ez legyen feltétele az egyetemi tanulmányok megkezdésének, vagy hogy mely tárgyból kell ilyen emelt szintű vizsgát letenni.

Ez azt eredményezte - a jelzések időben megérkeztek a felsőoktatásból -, hogy a magyar felsőoktatás nem volt elégedett azon hallgatók felkészültségével, akiket felvettek. Sok esetben hiányos ismeretek jelentkeztek, és emiatt - csak egy jellegzetes példát mondok talán elsőnek - Ormos Mária professzor asszony jelentette be, hogy befejezte a tanítást, mert annyira felkészületlenek a hallgatók, hogy reménytelennek látja az oktatásukat. Aztán sorra hasonló megjegyzések érkeztek, legutóbb pedig arról jöttek a hírek, hogy korrepetálásokat, felzárkóztató foglalkozásokat kell bizonyos főiskolákon, egyetemeken tartani ahhoz, hogy meg lehessen a valóságos képzést kezdeni.

Tehát erre a feszültségre kellett reagálni. Többen ezt már többször felvetettük a korábbi években, és idén, ebben a naptári évben több jelzés érkezett a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Rektori Konferencia vezetőitől, tagjaitól, hogy valamit tenni kellene, és tulajdonképpen ezek a törekvések váltották ki ezt a javaslatot, amely - ez nem magánügye sem a közoktatásnak, sem a felsőoktatásnak - mindkét területet érinti. Ezért ez a törvényjavaslat végzi el azt a munkát, amit képviselő asszony az előző napirendi pontnál felvetett. Tehát a közoktatási törvényben rögzíti ezt a követelményt, és a felsőoktatási törvény szövegét pedig hozzáigazítja ehhez, és csak együtt szabad a kettőt elfogadni vagy beiktatni a törvénybe, mert akármelyik önmagában több zavart okoz, mint amennyi problémát megold.

E javaslat célja az, hogy visszaadja a középiskoláknak azt a motivációt, amelyet az emelt szintű vizsga megkövetelése a továbbtanulóktól megkíván, tehát meggyőződésem szerint emelkedne a közoktatás színvonala, ha ezt elfogadná a parlament. Viszonylag gyorsan emelkedne, hiszen a ma tizedikesek már a jövő tanévben megkezdhetnék a felkészülést egy vagy két tantárgyból az emelt szintű vizsgára, és 2012-ben már a főiskolák, egyetemek e követelmények alapján vehetnék fel a hallgatókat, és miután alapszakonként ugyanabból a tárgyból érettségiznek, emelt szinten készülnek fel a vizsgára, így lehetőség lenne arra, hogy a felsőoktatás a képzési programoknál építsen arra, amit a gyerekek, a fiatalok megtanultak.

(21.20)

Meggyőződésem szerint ezzel emelkedne a felsőoktatás színvonala is, legalábbis egy lehetőséget teremtene. Nyilvánvaló, hogy önmagában az emelt szintű érettségi nem emeli meg a felsőoktatásban folyó munka színvonalát, ahhoz ott is megfelelő szervezettséggel és megfelelő felkészültségű oktatókkal kell a munkát folytatni, de az alapok nagyobb biztonsággal jelen lennének.

A második témakör, amit érint, ez a közoktatási intézmények vezetőinek kinevezési eljárására vonatkozik. Itt egy 1985-ben bevezetett gyakorlatról van szó, tulajdonképpen akkor alakult ki a vezetői pályáztatás rendszere, amelynek szerves része volt az úgynevezett tantestületi vétójog. 1991-ben az Alkotmánybíróság megszüntette ezt a vétójogot, nevezetesen azért, mert egy miniszteri rendelet szabályozta ezt, és az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvénnyel ellentétbe került, ugyanakkor az alkotmánybírósági döntés szóvá tette azt is, hogy korlátozza az iskolafenntartók vezetőkinevezési jogát, amelyet számukra az önkormányzati törvény biztosít. Ezért ennél a megoldásnál javaslatunk érinti az önkormányzati törvényt is, hiszen nem lehet egy feles törvénnyel, az oktatási törvénnyel olyan előírást törvénybe iktatni, amely esetleg ellentmondásba kerül egy nagyobb támogatottságú törvénnyel, az önkormányzati törvénnyel.

A dolog lényege az, hogy nem a korábbi vétójogot szándékozik a javaslatunk helyreállítani, hanem egy olyan cél lebeg a szemünk előtt, hogy az intézményfenntartó ne vehesse semmibe a jövőben az iskolai közösségek felelősségteljes álláspontját. Ezt nagyon nehéz volt törvényszövegbe iktatni, vagy a törvényszöveget úgy alakítani, hogy ezt a követelményt teljesítse. Egy olyan megoldásra teszünk javaslatot, hogy a pályázó vezetői programjának a véleményezésére jogosult iskolai közösségek szavazati joggal rendelkező tagjait együttesen számítva, a szavazásra jogosultak titkos szavazással legalább 40 százalékos támogatottságban részesítsék a pályázó vezetői programját. Ennek az elvi alapját az adja meg, hogy egy iskola pedagógiai programjának az elfogadásában döntési helyzetben van a tantestület, és csak feszültség származik abból, hogyha a tantestület által elfogadott pedagógiai program és a vezető által képviselt vezetési program nem egyeztethető össze. Ebből számtalan iskolában tapasztaltunk feszültséget, amelynek végén mindig a gyerekek itták meg a levét, ők nem jutnak hozzá olyan oktatáshoz, amelyet az alkotmány a számukra előír.

Tehát ezt a fajta megoldást javasoljuk. A törvényjavaslatunk kitér arra az esetre is, hogyha esetleg valamiféle obstrukció lépne fel, és már harmadszor kell meghirdetni amiatt a pályázatot, hogy az iskolai közösségek senkit sem támogatnak. A harmadik pályázatnál már nem kellene ezt a követelményt teljesíteni. Ez azt eredményezné, hogy párbeszédre kényszerül az iskolafenntartó és az iskolai közösségek, párbeszédre kényszerülnek, szóba kell egymással állniuk, és meggyőződésem, hogy abban a pillanatban, hogyha ez a megegyezési kényszer szerepet kap, akkor nagyobb esély lesz arra, hogy tárgyalásos alapon megoldják az érdekeltek ezt a helyzetet, tehát megtalálják az iskola számára, az iskolai közösség számára legalkalmasabb vezetőt, aki a fenntartó számára is elfogadható. A tantestületnek is lesz lehetősége a vezetőt felkérni a pályázatra, ma is van ilyen, ha felkérnek valakit, nyilván a fenntartónak is, és előbb-utóbb megtalálják azt a személyt, aki elfogadható a tantestület, az iskolai közösségek számára és a fenntartó számára is.

A másik három ügy kisebb jelentőségű. A harmadik kérdéskör a pedagógus-továbbképzésre adna egy olyan lehetőséget, hogy önállóan is felkészülhet a pedagógus, és vizsgát tesz a végén olyan típusú továbbképzésből, amely nem gyakorlatigényes, tehát amit értő olvasással, szakkönyvek, szakirodalom tanulmányozásával el tud önállóan végezni, akkor abból készülhessen fel, hiszen nem az a lényeg, hogy 120 órát hétévente a pedagógus távol legyen az iskolájától, hanem ennek a rendelkezésnek az a lényege, hogy a pedagógus ne maradjon el a tudományága fejlődésétől, a szakmája fejlődésétől.

A negyedik ilyen ügy: az 5-6. osztályban az alapkészségek tanítására való jogosultságban visszaállítja azt a törvényi szabályozást, hogy az taníthat egy adott évfolyamon, akinek arra a képesítése megvan. Ahhoz, hogy itt az 5-6.-ban végzendő nem szakrendszerű oktatás sajátosságai érvényesülhessenek, a minisztert felhatalmazza a javaslatunk, hogy ezt rendeletben szabályozza. Azt gondoljuk, hogy a törvényben elegendő az a szabályozás, amelyet más paragrafusokban tartalmaz az alkalmazáshoz.

Az ötödik ügy az iskolai erőszak csökkentésére került be a javaslatunkba, de örömmel jelenthetem önöknek, hogy ma ezt a javaslatunkat a parlament egy másik törvénymódosítás megszavazásával elfogadta. Viszont el fogjuk fogadni az ellenzéki képviselőknek azt a javaslatát, amelyet törölni javasoltak, hiszen elegendő, hogyha a parlament egyszer megszavaz egy javaslatot.

Itt arról van szó, hogy az iskola alkothat szabályt, belső szabályt az iskolával jogviszonyban nem lévő felnőttekre, tehát szülőkre, másokra, hogy hogyan viselkedjenek az iskolában. Ezt beilleszti a saját rendszerébe az iskola, és akkor az ott tartózkodó felnőttekkel tudatosítja ezt a szabályrendszert, hátha ezzel meg lehet előzni különféle iskolai konfliktusokat, illetve azt is tartalmazhatják ezek az előírások, hogy a konfliktusokat hogyan kell kezelni, kihez forduljon a szülő, hogy van más megoldás is, mint ha vélt vagy valódi sérelem éri a gyermekét, hogy berohan a tanterembe, és megtépi a pedagógust. Tehát ezt megelőzendő iktattuk be ezt a javaslatot, de amint már említettem, a ma megszavazott törvény ezt okafogyottá teszi.

Azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy vitassák meg ezt a törvényjavaslatot; módosítóikkal, ha a célokkal egyetértenek, akkor tegyük alkalmazhatóbbá, és végül szavazzák meg.

Köszönöm szépen a figyelmet.