Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Napirend előtti hozzászólásként már válaszoltam az ön frakcióvezetőjének erre a felvetésre, de engedje meg, hogy megismételjek néhány dolgot.

A Magyar Nemzeti Bank mérlegfőösszegét tekintve: áprilisban meghaladta a 6200 milliárd forintot. Azt gondolom, hogy annak a tételnek, amelyről ma vitatkozunk, a monetáris politika szempontjából nincs igazából kitüntetett jelentősége. (Bauer Tamás közbeszól.) Türelem, képviselő úr, engedje meg, hogy befejezzem, és akkor hátha a közbevetett kérdésére vagy hozzászólására is tudok majd válaszolni. Tehát én azt gondolom, hogy érdemi gazdaságpolitikai kérdésekben nincs vita a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között - mint a monetáris politikáért felelős hatóság és a kormányzat között. Ebben talán, azt gondolom, egyetértünk.

A monetáris politika kormányzat által is támogatott célja az infláció fenntartható mérséklése, az Európai Unió inflációs szintjének közelítése volt 1999-ben is, csakúgy, mint az idén is. Az alacsony inflációs környezettel együtt járó mérsékelt kamatszínvonal elősegíti a gazdaság tartós, gyors növekedését. A kitűzött inflációs cél elérését az előre bejelentett csúszóleértékelésre alapozott árfolyamrendszer támogatja, amelyet a kormány a jegybankkal közösen alakított ki.

(22.30)

Az árfolyamrendszer elősegíti egy olyan nominális pálya kialakulását, amely nem veszélyezteti a gazdaság egyensúlyi helyzetét, de biztosítja a hazai infláció konvergenciáját a legfőbb külkereskedelmi partnereink árnövekedési üteméhez. Tehát azt gondolom, hogy ezzel általában az ügyek 90-95 százalékával egyetértünk.

Mi is történt az ominózus közgyűlésen? Az történt, hogy a pénzügyminiszter mint a magyar államot képviselő tulajdonos, a közgyűlésen szavazati joggal rendelkező tulajdonos, elfogadta a Magyar Nemzeti Bank 1999-es mérlegét, de elemi kötelessége volt, hogy felhívja arra a figyelmet és szóvá tegye, hogy 1999-ben is a CW Bankkal kapcsolatosan újabb több mint 7 milliárd forintos veszteség keletkezett. Én tehát azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter úr, mint a rábízott vagyonért felelős tulajdonos, nem nézhette szótlanul azt, hogy ez a veszteség megjelenik a Nemzeti Bank mérlegében, és bár számszakilag jóváhagyta a mérleget, ahhoz egy kiegészítést fűzött. És ebben a kiegészítésben felhívta arra a figyelmet, hogy véleménye szerint a szakszerűtlen, felelőtlen gazdálkodás következménye az, hogy a korábbi 70 milliárdos ígért összeggel szemben egy újabb 7,4 milliárdos hiány keletkezett.

Azt gondolom, hogy a magyar adófizetők joggal várják el, hogy ha 7,4 milliárd forinttal csökken a Magyar Nemzeti Bank nyeresége, és ennyivel csökken az államkassza bevétele, akkor ezt valaki szóvá tegye. És azt gondolom, hogy helyesen járt el. Ha tévedek, majd egy legközelebbi napirend utáni hozzászólásban a képviselő úr cáfoljon meg.

Ami az ön állításait illeti, én azt gondolom, hogy ha a Magyar Fejlesztési Bank most kézivezérelt volt, akkor '94 és '98 között is kézivezérelt bank volt. Én azt hiszem, hogy az a körülbelül évi olyan 3 milliárdos működési veszteség, amely a CW Bank működése kapcsán előállt, az igenis a magyar adófizetők pénztárcáját terheli.

Én azt hiszem, a kormánynak elemi érdeke volt az, hogy a '99-es kormányhatározattal arra szólítsa fel a Nemzeti Bankot, hogy váljon meg a leánybankjától, és a működésétől megszabadulva ezt adja át a Magyar Fejlesztési Banknak. Ez nem történt meg. Javasoltuk, a pénzügyminiszter többször kérte, hogy olyan végelszámolás, olyan felszámolóbiztos legyen a banknál, aki a magyar kormány érdekeit képviseli. Hosszas huzavona után sikerült elérni, hogy a négy felszámoló közül most egy legyen a magyar kormányzat, és tudjuk, hogy többségi szavazással döntenek a végelszámolók. Tehát azt gondolom, hogy igenis, elemi kötelességünk volt megtenni a közgyűlésen ezt a hozzászólást. A felügyelőbizottság kivizsgálja ezt az ügyet, megnézi, miből keletkezett a többlet veszteség, és reményeink szerint le fogja zárni ezt a vitát.

Azt gondolom tehát, hogy fölösleges minden egyes döntés mögött politikai szándékot keresni. Én azt hiszem, hogy ez nem éppen egy európai magatartás. Tehát azt javasolom a képviselő úrnak, hogy a "Háttal Európának" című napirend utáni hozzászólásai helyett ön végre forduljon meg, és ne fordítson hátat az európai kulturált politizálásnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)