Felszólalás adatai

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 101. és 1. pontjához szeretnék hozzászólni. Mindkét módosító indítványt Jánosi György és Csizmár Gábor képviselőtársaimmal magam adtam be. Arról van szó, hogy a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés egy újabb fejezetét látjuk itt a felsőoktatási törvénybe applikálva. Ebben az előterjesztésben csak két dolgot nem tudunk elfogadni: azt a formát, ahogy beterjesztették, és azt a tartalmat, amit gyakorlatilag jelent ez az egész.

Azt már kezdjük megszokni - erről Kupa Mihály egyik nap a Nap-keltében beszélt -, hogy a költségvetési törvény úgy kezdődik, hogy negyvenvalahány vagy ötvenvalahány oda nem tartozó törvényt módosít, többek között a közoktatási törvényt is, amely teljesen ellentétes a jogalkotási törvénynek legalább is a szellemével, ha a betűjével nem is. De azt, hogy a felsőoktatási törvény aktuális vagy a kormány által aktuálisnak tartott módosításába beleapplikálja a közoktatási törvény részét képező törvény részletmódosítását, ezt cinikus dolognak tartjuk. Semmifajta tartalmi összefüggést a felsőoktatási törvény itt leírt módosításával nem mutat ez a passzus - semmi összefüggést.

A másik legalább ennyire problematikus, maga a tartalom. Nézzük, hogy eredetileg, annó dacumál '96-97-ben mi is volt ennek a sokat szenvedett intézménynek a feladata, mit is akart az akkori törvényalkotó a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítéssel elérni. Azt, hogy a valóban jobb munkát, a többletmunkát anyagilag is elismerje, a helyi szakmai társadalomra bízta az elosztás módját. Ezzel még azt is megengedem, mert volt arról szó annak idején is, az akkori ellenzékben többen - nem a Fidesz-ről van szó, a Fidesz akkor ezt melegen támogatta, Pokorni Zoltánnal az élen -, például az akkori MDF is és a kereszténydemokraták azt mondták, hogy a helyi társadalom nem képes arra, hogy eldöntse, ki a jobb dolgozó a közoktatásban, ki a kevésbé jól dolgozó, majd olyanok lesznek, hogy urambátyám meg komám alapon fogják elosztani, meg különféle szociális juttatásként fogják ezt a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítést szétosztani.

(19.40)

Azután kezdett működni a dolog, és amikor '99 októberében a kormány nagyvonalúan 3 százalékkal szétkente és szétosztotta egyszeri béremelésként a közoktatás dolgozóinak, akkor azt hitte, hogy ezzel jót cselekszik, és nem számolt azzal, hogy a pedagógus szakmának nem ez lesz a visszajelzése. Maga is érzékelte, hogy a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés érzékenyen érintette azokat a jól dolgozó kollégákat, a körülbelül 35-40 százalékot, amely valóban a vállán viselte a közoktatás terheit, az átalakítást, az innovációt.

Azt hittük ebben az évben, hogy valami történik ez ügyben, mert voltak ellenzéki és kormánypárti javaslatok is ennek az intézménynek a visszahozatalára a közoktatásba. Egy csekély kis összeg van is most erre a célra, de sajnos nem elkülönített összegként, hanem ezt a normatívából kellett az iskoláknak biztosítani, de legalább ott van, és legalább eddig úgy működik, hogy az ott dolgozó kollektívák, az intézmény igazgatója és tantestülete által meghatározott elvek alapján osztják szét, persze megfelelő módon, úgy, hogy ezt a kollektív szerződésben, ennek hiányában pedig a szervezeti és működési szabályzatban határozták meg.

Ez a része nem is változott, de van egy "csekély" változtatás, amely véleményünk szerint az egész intézményt semmissé teszi, nevezetesen az, hogy a kormány által beterjesztett módosítás úgy rendelkezik, hogy nem a tantestületek, hanem az oktatási miniszter szabályozza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítést meg kell állapítani. Ez egy újabb tanújele annak, amit itt az előbb kollégáim elmondtak, hogy bizonyos intézmények centralizációjáról van szó, ebben is centralizációs törekvést látunk, és kimondom - ne kerülgessük a forró kását, ezt nem tagadja egyébként egyetlen kormánypárti képviselő sem, Kiss Ádám helyettes államtitkár úr nem cáfolta -, hogy gyakorlatilag ez az egész intézmény majd arra szolgál, hogy a kormány által favorizált minőségbiztosító intézkedést finanszírozza.

Nekünk az volt a véleményünk a bizottsági ülésen, ha a kormánynak erre van külön pénze, akkor csinálja meg, a miniszter maga szabályozza ezt, és az erre érdemeseket ebből finanszírozza, de semmi esetre sem ahelyett, ami eddig működött, méghozzá jól működött, hogy a helyi társadalom, a helyi szakma döntsön a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés feltételeiről. Ezért a mi indítványunk arra irányul, hogy ezt a passzust vegyük ki ebből a törvényjavaslatból, és ha van igazán kurázsi a kormányban, márpedig úgy látom, hogy van, mert elég merészen változtatgatja a törvényeket, és nem igazán szégyenlős, akkor hozza ide a közoktatási törvényt, módosítsa, és ne a kertek alatt csempéssze be, a pedagógus-közvéleménynek gyakorlatilag a háta mögött. Tessék ezt társadalmi vitára vinni, tessék megkérdezni az érdekvédelmi szervezeteket, a pedagógus szakmát, hogy mit szólnak, ne pedig egy átfogó felsőoktatási módosításba bújtassunk el ilyen fontos passzust!

Államtitkár úr, önt igen tisztelem, de nagyon szerettem volna, ha a miniszter úr jelenik meg, ugyanis ő annak idején a minőségi bérezésnek nagy híve volt, mégpedig abban a formában volt híve, ahogy az most a közoktatási törvényben van. Szerettem volna az ő véleményét arról megtudni, mi vitte arra a minisztériumot, hogy ezt így, ebben a formában előterjessze. Nagyon merem azt remélni, sőt tudom, biztosan tudom, mert az oktatási bizottságban erre egyetlen egy ellenérv nem hangzott el, hogy az ott szemben ülő, jó érzésű fideszes képviselők sem értenek ezzel így egyet. Ha pedig ez így van, akkor nagyon kérem arra az államtitkár urat, hogy próbálja ezt beláttatni a saját minisztériumával és a miniszterével, hogy még nem késő, és nem arról van szó, hogy ezt ne is vegyük elő soha, de ebből a törvényből vegyük ezt ki, fogadják el ezt a módosító indítványt, és a közoktatási törvény módosítását tessék ide terjeszteni, és védjék meg álláspontjukat.

Köszönöm szépen.