Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1302. sorszámon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/1302/2-3. sorszámokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány célja a tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtése, amely képzett, a társadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes munkavállalót igényel.

A kormányprogramban megfogalmazottak szerint a szakképzés modernizációjának az a célja, hogy a képzés szerkezete, a kibocsátott tanulók száma és felkészültsége minél jobban, rugalmasabban alkalmazkodjon a gazdaság, a munkaerőpiac igényeihez, hogy magyarul fogalmazzak: ne az utcára képezzünk, és a magyar gazdaság fejlődése az ember, az embererőforrás szempontjából is kapja meg azt az újabb lökést, amellyel a kilencvenes évek elején a külföldi tőkebefektetők számára még oly vonzó volt.

A tanulás, ezen belül a felnőttkori tanulás támogatása, eredményességének javítása a felnőttképzési rendszer fejlesztésének legfontosabb céljai között szerepel. A szakképzés megváltozott irányítása miatt indokolttá vált, hogy az eddig különálló szakképzési és felnőttképzési támogatási tanácsadó testületi és háttérintézményi rendszer felülvizsgálatra kerüljön, és ahol ez indokolt, integráljuk ezeket a rendszereket. A képzések támogatására szolgáló források hatékonyabb felhasználása, a piacképes tudást nyújtó képzések elősegítése, a tanulószerződéses gyakorlati képzéssel összefüggő problémák kiküszöbölése is szükségessé teszik a jogszabályi környezet átalakítását.

Tisztelt Országgyűlés! Az egységes minisztériumi irányítás miatt a két szakterület támogatására a Munkaerő-piaci Alap képzési alap részének és a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célú keretének összevonását is szükségesnek tartjuk az átláthatóbb és hatékonyabb támogatási rendszer kialakítása érdekében. A támogatási források racionalizálásából adódóan nem indokolt két önálló, különálló tanácsadó testület fenntartása, ezért a javaslattevő testületként működő Országos Szakképzési Tanács és az Országos Felnőttképzési Tanács feladatait és hatáskörét a nemzeti szakképzési és felnőttképzési tanács veszi át a jövőben.

A törvényjavaslat alapján a szak- és felnőttképzés eddigi háttérintézmény-rendszerének átalakításával a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet is összevonásra kerül, ezzel biztosítjuk a költséghatékony intézményi működést, és kiküszöböljük a párhuzamos munkavégzést. Fontos megemlíteni, hogy ezen integrált szervezeten belül önálló szellemi műhelyként fognak továbbműködni a korábbi szakképzési és felnőttképzési tudományos és szakmai műhelyek.

A módosításokkal növelni kívánjuk a gazdaság képviselőinek szerepét a szakképzésben, a gazdasági kamarák részére a jövőben lehetővé válik a vizsgaelnöki megbízások kiadása azon szakképesítések esetében, amelyek szakmai és vizsgakövetelményét kidolgozták, illetve gondozzák, tehát amelynek ők a felelősei, ők vállalnak azért felelősséget, hogy ezen tartalmak a munkaerőpiac igényeinek megfelelők legyenek.

Az országos képzési jegyzék fejlesztésére és korszerűsítésére az eddig szakmacsoportonként működtetett bizottságok helyett új típusú bizottság létrehozását is javaslatba hoztuk.

(8.40)

E testületben a munkaügyi és oktatási tárca mellett a gazdasági és szakmai kamarák, az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetek képviselői fognak részt venni annak érdekében, hogy a szakképzés területén jobban érvényesüljön a gazdasági szereplők, a szociális partnerek szerepe, a gazdaság, a munkaerőpiac megrendelése.

A törvényjavaslat a tanulószerződések rendszerét érintő változásokat is tartalmaz a tanulószerződések számának növelése érdekében. A gyakorlati képzés együttműködési megállapodás alapján történő teljesítésének lehetősége mellett bizonyos gyakorlati képzés feletti arány esetén a tanulószerződés megkötése kötelezővé válik. Emellett a tanulónak kötelezően járó juttatás mértékét is megemeljük. A tanulószerződés alapján gyakorlati képzést folytatók adminisztratív költségei elszámolhatóvá válnak a Munkaerő-piaci Alap terhére, és a szakképzési hozzájárulás teljesítésénél átalányként elszámolható összeget is megemeljük.

A törvényjavaslat értelmében átalakul a felnőttképzési normatív támogatás rendszere. 2007. év második felétől a kormány e forrás terhére a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévő, fogyatékkal élő felnőttek számára képzési támogatási lehetőséget biztosít azért, hogy piacképes szakképesítést szerezhessenek, egyéni boldogulásukat leginkább biztosító kompetenciák birtokába juthassanak, munkaerő-piaci helyzetük stabilizálódjon, javulhasson, meglegyen rá az esély. Ahhoz, hogy elősegítsük a szakképzési hozzájárulásra kötelezett munkáltatók képzési hajlandóságának növelését és ezáltal a képzésbe bekapcsolódó munkavállalók számának emelkedését, a jelenlegi támogatási rendszert is átalakítjuk. Az elszámolhatóság feltételeként a döntéshozatal helyett az eddigieknél pontosabban szabályozott, egyszerűen teljesíthető bejelentési kötelezettséget vezetünk be a forrás felhasználásának fokozottabb ellenőrzése mellett.

A vállalati képzések minőségének biztosítása érdekében előírásra kerül, hogy külső képző intézmény bevonásával megvalósuló képzésekre kizárólag akkreditált felnőttképzési intézményben kerülhet sor. Azért, hogy a mikro- és kisvállalkozások a saját munkavállalóik képzése során az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben vehessék igénybe a hozzájárulási kötelezettség csökkentésének lehetőségét, esetükben a bruttó kötelezettség elszámolható arányát megemeljük.

A törvényjavaslat számos elemével befolyásolni kívánjuk a felnőttképzési piac szereplőinek mai magatartását is. A szolgáltatások iránt érdeklődőket a minőségi képzést nyújtó intézmények és programok igénybevételére ösztönözzük. Ezért kizárólag akkreditált intézmények részesülhetnek állami és európai uniós forrásokból ezek támogatásában. Az intézményi akkreditációs eljárás alapfeltételévé válik, hogy a felnőttképzési intézmény legalább egy, általa már megvalósított akkreditált képzési programmal rendelkezzen.

A kormányzati szervezetrendszerben bekövetkezett változások miatt indokoltnak tartjuk a felnőttképzési akkreditáló testület átalakítását, költséghatékonyság szempontjából létszámának csökkentését is. A testület összetételét oly módon kívánjuk megváltoztatni, hogy a szakmai függetlenség növekedjen, a szaktárcák részvétele helyett a gazdaság szereplőinek bevonása erősödjön. A felnőttképzés megfelelő színvonalának biztosítása érdekében a javaslat kiegészíti a nyilvántartásban szereplő felnőttképzési intézmények ellenőrzésével összefüggő szabályokat, meghatározza a munkaügyi központok ellenőrzési jogkörének a kereteit is, az ellenőrzés tárgyát és tartalmát. Ehhez kapcsolódva a felnőttképzési intézmények jogszerű működésének ellenőrzése érdekében részletesen előírásra kerül, hogy a képzést szervező, lebonyolító intézménynek az adott képzéssel összefüggésben milyen igazoló dokumentumokat kell vezetnie, illetve megőriznie. A felnőttképzési tevékenységet nyilvántartásba vétel nélkül végző intézménnyel szemben a javaslat az eddiginél jóval súlyosabb szankciók kiszabását rendeli el.

A törvényjavaslat biztosítja, hogy a határon túli magyarok támogatására szolgáló források átlátható, egységes döntéshozatali és forráskezelési rendszerben kerüljenek felhasználásra. Ennek érdekében a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze terhére a határon túli magyarok képzésének, felsőoktatásának támogatására szolgáló forrás átcsoportosításra kerül a Szülőföld Alapba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvénymódosítás, majd ennek elfogadását követően a vonatkozó további jogszabályok módosítása biztosítja a szakképzés és felnőttképzés irányításának átláthatóvá tételét, a munkaügyi és az oktatási tárca közötti egyértelmű feladatmegosztást, a szakképzési és felnőttképzési intézményrendszer költséghatékony működtetését. A javaslat elősegíti a felnőttképzési és szakképzési támogatási rendszer összehangolását, a támogatásra szolgáló források célzottabb felhasználását, hozzájárul a gazdaság szereplőinek bevonása révén a piacképes tudást adó szakképzés rendszerének kialakításához.

A törvényjavaslat előkészítése során széles körű társadalmi és szakmai egyeztetést folytatott a kormány. Ennek során a törvényjavaslat egyeztetésére és elfogadására került sor az Országos Felnőttképzési Tanács, az Országos Szakképzési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács, az Országos Közoktatás-politikai Tanács, illetve az Országos Köznevelési Tanács és az Országos Kisebbségi Bizottság, valamint a gazdasági kamarák által egyaránt.

Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. A foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Simon Gábornak, a bizottság előadójának.

SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A parlament foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága jelen törvényjavaslatot, az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a bizottsági ülésen megtárgyalta, azt 10 igen és 9 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

A vitában, amely egyébként egy szakmailag rendkívül sokrétű, rendkívül mély, átfogó vita volt, elhangzott részben a kormányzati oldal képviselői részéről, hogy a kormányzati struktúra feladatmegosztásának a változása új együttműködéseket jelenít meg a kormányon belül, jelen esetben az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium között. Ez egyébként a módosítás egyik oka is, hogy a szakképzés és a felnőttképzés ügyében egy újfajta együttműködés, egy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium általi nagyobb feladatellátás történik meg. Az eddig különálló szakképzési és felnőttképzési rendszer felülvizsgálata és racionalizálása történik meg ezen módosítás segítségével is. Fontos szándék egyébként a törvényjavaslatban, hogy a gazdaság képviselőinek a bekapcsolása a rendszerbe, amely megjelenik a szakképzés, felnőttképzés területén, sokkal intenzívebben, sokkal tudatosabban történjen meg. Ezért szorgalmazzuk például ennek a megjelenését a tanulószerződésben, a gyakorlati képzés ügyében, a felnőttképzésre vonatkozó javaslatokba történő bekapcsolás területén is.

A törvénymódosítási javaslat tíz tárgykört érintett, erről a bizottsági vitában részletesen szóltunk, én ma itt most nem mondanám el, majd az általános vita keretében bőven van lehetőség, hogy képviselőtársaimmal ezeket a területeket érintsük.

A felnőttképzésnél egy dolgot meg kell említenem, amely szándékként megjelent, és ez a vitában is szerepelt a bizottsági ülésen, hogy a képzésben részt vevő intézményekkel szemben támasztott követelmények szigorítását tegyük meg, különös tekintettel azon esetben, amikor állami pénz, közpénz felhasználása történik meg a felnőttképzési intézetben.

A többségi álláspont képviseletében elhangzottak az alábbiak még. A jelen módosító javaslat támogatja azt a kormányzati célt, amely a tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtésére törekszik. Mindez egyébként igényli a versenyképes munkaerő képzését is, ezzel együtt a szakképzés modernizációjának az elindítását, ennek a végrehajtását és ezen keresztül a szakképzésnek és a munkaerőpiacnak az összehangolását, az elvárások összekapcsolását és ezen ügyben egyfajta kimenetorientált szemléletnek a megvalósítását.

(8.50)

Azaz olyan piacképes tudással rendelkező munkavállalók legyenek, akik képesek elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és munkájukkal Magyarország versenyképességéhez hozzá tudnak járulni.

Végül a hatásokról is beszéltünk néhány szót. A módosítások szolgálják egyrészt a világos feladatmegosztást, szolgálják a rendszer költséghatékony működését, valamint a támogatási formák hatékonyabb felhasználását.

Éppen ezért az elmondottak alapján is képviselőtársaimmal együtt, a kormányzati oldalon ülő képviselők 10 igen szavazatával általános vitára, és az esetleges módosításokkal együtt elfogadásra javaslom jelen törvénymódosítást.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Czomba Sándor képviselő úrnak.

CZOMBA SÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kisebbségi vélemény megfogalmazói is úgy ítélik meg, hogy valóban szükség van a szakképzési és felnőttképzési törvény módosítására, és a javaslatnak vannak is előremutató elemei, mint például a gazdaság szereplőinek fokozottabb bevonása vagy az Országos Képzési Jegyzék modulrendszerű felépítése, de ezek a módosítások véleményünk szerint nem elégségesek ahhoz, hogy a munkaerő-piaci igények és a képzések találkozzanak egymással.

A módosító javaslatok nem adnak megoldást azokra az anomáliákra, amelyek mind a szakképzést, mind a felnőttképzést ma jellemzik. A törvényjavaslat szerint az iskolarendszerű szakoktatáshoz és szakképzéshez kapcsolódó egyes feladatok két tárca között, az oktatási és kulturális és a szociális és munkaügyi tárca között kerülnek szétosztásra.

A feladatok, a felelősség, a hatáskörök egyértelmű elhatárolása nem egyszerű feladat, és ezt a módosítás kapcsán nem is látjuk biztosítottnak. Félő, hogy számos tekintetben a két gazda helyett egy gazda sem lesz, amikor a felelősség kérdése felmerül.

Összességében tehát a törvény módosítását szükségesnek tartjuk, de az előttünk lévő törvényjavaslatot a valódi problémák megoldására nem tartjuk alkalmasnak, ezért szavaztunk nemmel.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tukacs Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, többségi szavazással alkalmasnak találta az általános vitára.

A költségvetési bizottság értelemszerűen a törvényjavaslat költségvetési vonatkozásaival foglalkozott elsősorban, de nyilván átlátta és nem becsülte le azokat a tartalmi változásokat, amelyek a felnőttképzésben és a szakképzésben a törvényjavaslat elfogadása után beállhatnak; tartalmi változásokat, ugyanis a munkaerőpiac és a képzés egymásnak való megfeleltetése, találkozása, a piacképes szakmák megszerzése mindenki számára egyik kulcspontja a gazdaság működésének, és természetesen ezt kell segíteni az adott tárcáknak is. A költségvetési vonatkozásait tekintve a bizottság támogatta azt, hogy a képzési alaprész és a felnőttképzési célú keret összevonásra kerüljön a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban, és támogatta azt, hogy együtt döntés legyen a két érintett tárca között.

Értelemszerűen támogatta a költségvetési bizottság többsége, hogy mindazok a testületek és intézmények, amelyek érintettek felnőttképzésben és szakképzésben, a kormányzati struktúra változása kapcsán összevonásra kerüljenek, egy hatékonyabb, költségkímélőbb működési móddal.

A költségvetési bizottság többsége támogatta azt, hogy a tanulószerződések számának növelésére és a pénzbeni juttatás szabályozására javaslat született a tervezetben, a pénzbeni juttatás szabályozását alkalmasnak tartja arra, hogy szabályozza a megkötött tanulószerződések ezen részét.

A bizottságban kérdés hangzott el, és válasz is született arra az előterjesztő képviselője részéről, hogy a regionális átképző központok milyen szerepet fognak vállalni az elkövetkezendő időszakban a felnőttképzésben és szakképzésben, hiszen a szakképző intézmények és a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények mellett kitüntetett szereplői lehetnek ennek a folyamatnak.

Végül a bizottság támogatta azt, hogy a fogyatékkal élők számára normatív támogatás lesz beépítve, amennyiben a tervezet elfogadásra kerül.

Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság nem akarta minősíteni azokat a szakmai elemeket, amelyek a kamarák szerepére, az akkreditációra, a tanulószerződésekkel kapcsolatos szabályozásra, a vizsgakövetelményekre, a moduláris rendszerre vonatkoznak a tervezetben, de nem tartja feleslegesnek azt, hogy erről a bizottság is véleményt nyilvánítson, hiszen mindezek segítenek abban, hogy a gazdaság szereplői és a képzésben szereplő intézmények egymásra találjanak, egy rugalmas, megváltozott rendben működő közös és eredményes munkát végezzenek el.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabóné Müller Timea képviselő asszonynak, az emberi jogi bizottság előadójának.

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a törvényjavaslatot a legutolsó ülésén megtárgyalta, azt 10 igen szavazattal és 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény a szakképzés és felnőttképzés irányítását egyaránt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium feladatai közé sorolta, ezzel is elősegítve az addig elkülönítve működő szakképzési és felnőttképzési támogató, tanácsadó és háttérintézményi rendszer racionalizálását, átláthatóbbá tételét. A bizottság elfogadta, érti, és jó döntésnek tartja, hogy az oktatási és kulturális miniszter, valamint a szociális és munkaügyi miniszter között létrejött megállapodás alapján az iskolai rendszerű szakoktatáshoz és szakképzéshez kapcsolódó egyes feladatok a tárcák között megosztásra kerültek.

Az átalakított feladatmegosztás első számú célja a felnőttképzési és szakképzési támogatások hatékonyságának növelése, a rendelkezésre álló források eredményesebb felhasználásának elősegítése. A feladatok megosztása, illetve azok egyértelmű elhatárolása, továbbá a megváltozott kormányzati struktúra, a szakképzés, felnőttképzés irányításának átláthatóvá tétele a vonatkozó jogszabályi környezet módosítását teszik szükségessé.

Ugyanakkor a bizottsági ülésen kérdésként a magyarországi romák helyzete merült fel. Több kérdésben válaszoltunk és fogadta el a bizottság azokat a megnyugtató tételeket, amelyeket a 2007-es költségvetés tartalmaz. Ilyen például, hogy a közmunkaprogram helyett közmunka és képzés szerepel, amely a rászorulóknak a képzés alatt megoldja az egzisztenciális problémáit is. Fontos megemlíteni ezenkívül a "Lépj egyet előre" programot, amelyhez a képzettség nélküliek, illetve a nem használható képzettséggel rendelkezők csatlakozhatnak.

Felmerült továbbá a bizottsági ülésen az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódó források felhasználása, amelyben a társadalmi megújulás operatív program mellett a regionális operatív programok is prioritásként kezelik a romák és a leszakadók helyzetét. A kormány zászlóshajó-projektként támogatja a komplex kistérségi programokat, amelyek több problémát kezelnek, lakhatást, célzott foglalkoztatást, képzést. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy a legéletképesebb kezdeményezések mégsem felülről, hanem az alulról jövő kezdeményezések. Felelőssége van a kormánynak, felelőssége van a képviselőknek, felelősségem van nekem is abban, hogy a létező információkat és lehetőségeket a leszakadó térségekbe és a leszakadó csoportoknak eljuttassuk, mert legtöbbször a lehetőségek nem jutnak célba.

Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslatot a bizottság támogatta. Kérem a Ház támogatását is.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Tompa Sándornak, a bizottság előadójának... (Jelzésre:) - aki nincsen jelen.

A bizottságból más megfogalmazza-e a többségi véleményt? (Senki sem jelentkezik.) Akkor a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak.

(9.00)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szíves tájékoztatását kérem, mert tudomásom szerint a társadalombiztosítási nyugellátás kapcsán van mondanivalóm.

ELNÖK: Az az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája után kezdődik. Akkor valamilyen tévedés történt itt a leiratban. (Dr. Fónagy János: Bocsánatot kérek.)

Akkor megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetésére Kuzma László képviselő úrnak. Képviselő úr, öné a szó.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Csak a helyzet tisztázása végett kérdezem: az oktatási bizottság kisebbségi véleményéről van szó, ugye?

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság ülésén megfogalmazott véleményt szeretnénk hallani. Tompa Sándort jelezték itt a bizottság részéről, de a bizottság részéről nincsen jelen. Akkor ezek szerint a gazdasági bizottság többségi véleménye nem fog elhangozni. (Kiss Péter: Elnök úr, attól tartok, hogy nem jó a forgatókönyv, nem tudnak róla a kollégák!) A kisebbségi vélemény ismertetésére pedig Fónagy Jánost jelezték. (Dr. Fónagy János: Nem.)

Akkor folytatjuk tovább. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Rózsa Endrének, a bizottság előadójának, és közben a munkatársaimat kérem, hogy tisztázzák az előbbi helyzetet. Öné a szó, képviselő úr.

RÓZSA ENDRE, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló T/1302. számú törvényt. A strukturális váltás három jelentős területet érint: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXIX. törvényt, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvényt, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvényt.

Joggal kérdezhetnék, hogy mi teszi szükségessé a törvénymódosítást, hiszen nemrég, a közelmúltban történtek ezek. Erre a válaszok a következők: az, hogy az iskolarendszerű szakoktatáshoz és szakképzéshez kapcsolódó feladatokat két tárca, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium látja el. A két minisztérium közötti jogharmonizáció szükségességét a kormányzati struktúra és feladatellátás változása is megköveteli. A módosítás kiterjed a Munkaerő-piaci Alap feletti rendelkezésre is. Szükségessé teszi a módosítást az, hogy a gazdasági szempontok miatt több háttérintézmény működését racionalizálni kell. A vitában is felvetődött az, hogy az Országos Szakképzési Tanács, az Országos Felnőttképzési Tanács párhuzamos fenntartása nem indokolt, az összevonást a törvénymódosítás segíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás lehetőséget biztosít arra, hogy a legutóbbi módosítás óta szükséges változásokat is beépítsük. A törvénymódosítás biztosítja azt, hogy azokban a szakképzettségekben és szakképesítésekben, ahol a kamara megkapta a jogot arra, hogy az anyagokat, modulokat kidolgozza, a vizsgabizottsági tag kijelölésében, illetve az elnöknek a felkérésében is nagyobb szerepet vállalhasson. A módosítás a rövid távú munkaerő-prognózist is segíti azzal, hogy szigorítja a rendelkezéseket. Azért szükséges, mert a gazdálkodó szervek, és így a tanulók érdekeit is képviseli az a módosítás, hogy a gazdálkodó szerv három hónapon belül felbonthatja a szerződést abban az esetben, ha a tanulónak nincsen megfelelő szakmai kompetenciája, ismerete ahhoz, hogy a képzést végezhesse. A tanuló pénzbeni juttatása emelkedik abból adódóan, hogy a gyakorlatot végző tanuló a mindenkori minimálbér 20 százalékát kaphatja meg.

A módosítás kiterjed arra, hogy a mikro- és kisvállalkozások saját munkavállalói képzésükre többet fordíthassanak, ez jobb feltételt tesz lehetővé a szerényebb bértömeggel rendelkező kisvállalkozások számára is. A vitában felvetődött az is, hogy ez megkülönböztetés, azonban szabad legyen figyelmeztetni itt is arra, hogy a közepes vállalatoknál milliós nagyságrendű ilyen költségek keletkeznek, ami már valóban lehetővé teszi azt, hogy a dolgozóiknak a képzését végre tudják megfelelő módon hajtani. A határon túli magyarok tanulásának támogatását is szolgálja az intézkedés, módosítás, amely a Szülőföld Alapba történő átcsoportosítást veti fel, amelynek összege az eredeti bevételi előirányzatnak a 2 százaléka. Az állami pénzekkel való felelősebb gazdálkodást biztosítja az a módosítás is, amely arról rendelkezik, hogy 2007 szeptemberétől csak akkreditált intézmény által biztosított, akkreditált program alapján folyó képzéshez lehet támogatási pénzkeretet elnyerni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás több területen változást fog eredményezni, a jobbítás szándékával történtek ezek a lépések. Várjuk módosító javaslataikat, amelyekkel még időszerűbbé, alkalmazhatóbbá válhat ez a törvény.

Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 14 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta, és a Ház elé terjesztette.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak.

KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményeket szeretném ismertetni röviden, lényegre törően.

A bevezetőben elhangzott, hogy e három törvény közül az egyiket széles körű konszenzussal fogadta el a parlament, hathatós közös munkásságunk eredményeképpen egy-két évvel ezelőtt. Nagy fájdalom számomra, hogy az akkori állapothoz képest a most benyújtott módosítások nemhogy javítottak volna az akkori helyzeten - hangsúlyozom még egyszer, ami széles körű konszenzussal került megszavazásra e falak között -, hanem ahhoz képest rontottak. Ezek közül hangzott el néhány elem, illetve megjelent új elem is.

Hadd mondjam el, hogy ugyanakkor azok, akik a plenáris ülésre nem tartották alkalmasnak a törvény tárgyalását, mindamellett megfogalmaztak pozitívumokat is, tehát nemcsak támadták a törvényt, nemcsak ellenzéki pozícióból érveltek, hanem megfogalmazták a törvénynek azon pozitívumait is, amelyek benne vannak a törvényben. Ezek közül talán egyet prezentációként hadd említsek meg: a szakképzés rendszere egy együttműködési megállapodás alapján történik az oktatási miniszterrel, tehát egy szabályozási rendszer módosítása történik. Ennek én magam is híve vagyok, de ugyanakkor a szakképzésért felelős miniszterek és minisztériumok hatásköre ebből az egész szabályozási rendszerből kiesik, súlytalanná válik. Azok a minisztériumok, amelyek igazából a tananyagtartalmakat meghatározzák és igyekeznek a jövő generációját képeztetni, kimaradnak.

A miniszter úr említette, hogy ne az utcára képezzünk. Éppen ezért a képző rendszernek olyannak kell lennie, amit ilyen ars poetikusan is megfogalmazhatnánk, hogy nem feltétlenül abszolút tudást kell biztosítani egy oktatóintézménynek - ez legyen felnőttképző vagy iskolarendszerű képzőhely -, hanem a tudás megszerzésének képességére kell ennek az oktatási rendszernek felkészíteni, és ehhez ezek a szabályozási formációk némileg csorbultak egy-két helyen.

További kifogásként hangzott el a bizottsági ülésen, hogy a törvényben szereplő modulfogalom nem azonos a jelenleg OKJ-felülvizsgálatban használatos modulfogalommal.

(9.10)

Ez a törvény mellékletét képező szómagyarázatban egyértelműen tematikus egységet takar, míg az OKJ-felülvizsgálat kapcsán - aki ebben a körben dolgozik és dolgozott, tudja - ez egy gyűjtőfogalomként szerepel, és ez a gyűjtőfogalom tartalmaz tananyagegységeket, tematikus egységeket, amely tulajdonképpen azonos ezzel a modul fogalommal, tehát a más helyen folyó szakmai fejlesztésekkel nincs kellő szinkronban ezen a ponton a törvény.

Továbbá, ugyan a kérdésre megnyugtató választ kaptunk a bizottsági ülésen, de a törvény szövegéből nem derül ki az a probléma, ami elhangzott a bizottsági ülésen, hogy akkreditált felnőttképzési intézmények férnek csak hozzá azokhoz az állami és európai uniós forrásokhoz, amelyek ezt a fajta képzést támogatják. Ehhez képest viszont az úgynevezett alanyi jogon - nincs időm kifejteni, de mindenki tudja, aki a teremben ül - képző intézmények a törvény szövege szerint nem férnek hozzá; majd felszólalásomban ezt kifejtem bővebben. Felmerült az első szakképzés problematikája, nem kezeli helyén a részszakképesítéseket és az első szakképzés viszonyát a törvény továbbra sem, illetve nem ad lehetőséget a törvény vége felé, a 31. § tájékán az 50 év felettiek képzési támogatására.

Ezek voltak dióhéjban azok a problémák, amelyek a kisebbség részéről tömören megfogalmazódtak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vélemények ismertetésének végére értünk. Az előbb tévesen jeleztem, hogy a gazdasági bizottság is meg kíván szólalni. A forgatókönyv hibája volt ez, elnézésüket kérem.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

GÚR NÁNDOR, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor a szakképzésről, a felnőttképzésről beszélünk, akkor olyan típusú törvénymódosításokat tárgyalunk, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak a magyar gazdaság életére vonatkoztatva is. Miért mondom ezt? Alapjaiban azért, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egy tartós szakmunkáshiány milyen problémák sokaságát vetheti fel az országban. Szembesültünk vele nemcsak az elmúlt esztendőkben, hanem most már évtizedes múltra nyúlik vissza ez a problematika, mármint az, hogy az elmúlt másfél évtizedben olyan értelemben alakult ki Magyarországon a képzés rendszere - ebbe nemcsak a szakképzést és a felnőttképzést, hanem a felsőoktatás képzési intézményrendszerét is beleértve -, ami bizony elég távol van vagy elég távol volt a munkaerőpiac igényeitől. Azt kell mondjam legkiváltképp a felsőoktatás vonatkozásában - amelyet most e törvénytervezet kapcsán nem tárgyaltunk -, hogy olyan torzók is születtek, amelyek a munkaerőpiac képtelen volt kezelni.

De a másik oldalról - hogy a törvényhez térjek vissza -, magának a szakképzésnek a tekintetében is felfedhetők ezek a fajta ellentmondásosságok. Felfedhetők, mert nem véletlenszerű, hogy tartósnak mondható, nem egy-két éves, hanem évtizedes jellegű szakmunkáshiánnyal kell szembenézünk jelen pillanatban és jelen időszakban. Ez a fajta szakmunkáshiány, ami gyakorlatilag 30-50 ezer főre tehető az országunkban - amely egy-egy adott időszakban, egyik pillanatról a másik pillanatra, ha a megfelelő képesítéssel, végzettséggel, tudásszinttel felruházott emberek állnának rendelkezésre, a gazdaság részéről feszívásra kerülne -, bizonyos értelemben a versenyképesség tekintetében is korlátozó tényezőként jelenhet meg.

Nem véletlen tehát, hogy lépési kényszerek vannak, olyan lépési kényszerek, amelyek a társadalmat azzal szembesítik, hogy e tekintetben van tennivalója, és e vonatkozásban nyilván egyre inkább és egyre nagyobb mértékben szélesedő lehetőségeket kell biztosítani a gazdasági szerepvállalóknak, és nem baj, ha szembenézünk azzal, ami a gazdasági szerepvállalók irányából igényként is megfogalmazódik, mármint hogy a reprezentatív mintafelméréseik mit mutatnak. Csak jelezni szeretném: az elmúlt esztendőben mintegy nyolcezer gazdálkodó szervezeten keresztüli felmérés történt meg, amelyek visszaigazolták azt, hogy mi is az, ami igényként megfogalmazható rövid és középtávon a szakképzés irányában, és ennek a tükrében érdemes talán az egész történetet átgondolni, mert ezek fogható, ezek nagy biztonsággal jelezhető vagy jelzett igények, amelyek tekintetében azt gondolom, akár a szakképzés rendszerén keresztül egy viszonylag hosszabb átfutási idő mellett is az igények kielégíthetők, a felnőttképzés viszonylatában pedig még inkább, hiszen az egy rugalmasabb rendszernek tekinthető.

Persze, arra mindig érdemes odafigyelni, hogy a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében olyan anomáliákra ne kerüljön sor, hogy a szakképzés alól magukat néhányan kivonva a felnőttképzés intézményrendszerén keresztül sokkal rövidebb futamidő alatt szerezhessenek képesítéseket. A felnőttképzés nem erről szól. A felnőttképzés arról kell szóljon, hogy meglévő tudásszint mellett, kompetencia mellett gyakorlatilag egyéb rárakódó többlettudások megszerzésével jussanak el az érintettek oda, hogy a munkaerőpiac igényeihez illesztetten a foglalkoztathatóságuknak a lehetősége növekedjék.

A szakképzésben is és a felnőttképzésben is külön-külön közel 400 ezer ember érintett. Hozzáteszem tehát azt - nyilván az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésről beszélek -, hogy együttesen mintegy 800 ezer embert érint ennek a kérdéskörnek a tárgyalása, és a 800 ezer érintett mellett csak a felnőttképzés kapcsán is mintegy ötezer olyan intézmény, regisztrált magánvállalkozás van, amelyek a képzéssel foglalkoznak. Ezer-egynéhányszáz egyébként azoknak a száma, akik akkreditáltként vannak jelen a rendszerben.

Még egyszer összegezve a hosszú bevezető gondolatokat, azt lehet mondani, hogy a szakképzés és a felnőttképzés meggyőződésem szerint a legmértékadóbb kitörési pontnak tekinthető az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.

A gazdaság, a köztestületek, a kamarák, a gazdasági érdekképviseletek szerepének a növekedése meggyőződésem szerint nem elvitatható. Sőt erősítendő, akár úgy is, ahogy miniszter úr jelezte, hogy a kamarák képviseletében vizsgaelnöki kijelölésekre is sor kerülhessen, legkiváltképp azoknak a szakmáknak a tekintetében, ahol a tananyagok elkészítésében is mértékadó szerepet játszottak, vagy ők maguk készítették el ezeket. A vizsgáztatások rendszerében is érdemes olyan típusú változásokat eszközölni, amelyek az egzakt méréseket alapozzák meg, és bizonyos értelemben a tanfolyamok keretei között és a vizsgákkal egyetemben rákészítenek a munkaerőpiachoz való illeszkedésre.

Azt gondolom, akárhányszor nyúlunk ehhez a kérdéskörhöz, egy megállapítás soha nem cáfolható meg. Ez a megállapítás pedig az, hogy mindennek, ami a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében zajlik, mértékadó módon igazodnia kell a jelen, a közeljövő, ha belátható, a távolabbi jövő munkaerő-piaci igényeihez. Nyilván ehhez illesztetten olyan típusú változások is megmutatkoznak a törvényjavaslatban, amelyek segítik ennek a gondolkodásnak a kialakulását, például a szakképzési hozzájárulás kapcsán befizetett járulékok felhasználása tekintetében a saját dolgozókat érintő képzési költségekhez illesztetten. Korábban az egyharmadát vehették igénybe a munkáltatók saját dolgozók képzéséhez illesztetten a képzési költségek finanszírozásával kapcsolatosan. Jelen időszakban a törvénytervezet azt hordozza magában, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek viszonylag nagy foglalkoztatói körrel, mondhatni, a többségi foglalkoztatói körrel rendelkeznek, ennek a befizetett forrásnak a 60 százalékát - azért ez már mértékadó nagyságrend - gyakorlatilag visszaigényelhessék saját munkavállalóik képzéséhez. Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a működtetésében egyfajta bürokráciamentességet is biztosít a törvény, ami a bejelentési kötelezettséget hordozza magában a pénzek felhasználása tekintetében, és nem engedélyeztetési-jóváhagyási folyamatra vár, hanem a későbbiekben reprezentatív módon ellenőrzéssel párosul.

(9.20)

Azt gondolom, ez sokkal nagyobb rugalmasságot ad a pénzek felhasználása tekintetében, és talán a mérték kellő motivációt is jelent.

Amiről érdemes még szólni, az maga a képzési intézményrendszer, ami elég komplex, és elég komplikáltnak is mondható, hiszen a közoktatási intézményeken keresztül, a regionális átképző intézményeken át, a megalakuló új területi integrált szakképző központokkal egyetemben a vállalkozások az akkreditált képző szervezeteken keresztül mind-mind jelen vannak a piacon. Nyilván arra kell törekedni, hogy egy olyan harmonizáció, együttgondolkodási felület alakuljon ki a képző szervek viszonylatában, ahol a törvényszerű és szükségszerű versengés mellett nem mást, csakis az érintettek érdekeit szolgálja mindaz, amit tesznek. A törvény utalásai erre is módot és lehetőséget adnak.

Az akkreditáció kérdésköre nem véletlenszerű, a minőségi elvárás tekintetében fogalmazódik meg, azért, hogy olyan képzési folyamatok kerüljenek kivitelezésre, amelyek a képzésben részt vettek tekintetében megfelelő biztonsággal adják meg a végkimenetel lehetőségét.

Arra törekedni kell természetesen, hogy minél bürokráciamentesebben történjen meg mindez, ezért van az, hogy akkreditált szervezetek juthatnak állami pénzforrásokhoz, és mindezek mellett nem kell minden egyes programot akkreditáltatniuk, hanem egyetlen program akkreditációja is elegendő ahhoz, hogy ezen forrásokhoz hozzájussanak.

Befejező gondolatként még annyit szeretnék mondani, hogy a törvényben ugyan ez taxatív módon nem szerepel, nem is szerepelhet, de a figyelmet érdemes felhívni arra, hogy a társadalmi modernizációs program keretei között olyan típusú és olyan nagyságrendű pénzügyi források állnak rendelkezésre az elkövetkezendő időszakban, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, és megpróbálni integrálni a szakképzés és a felnőttképzés érdekében. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom önöknek a szakképzési és a felnőttképzési törvénytervezetet elfogadásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Czomba Sándornak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

CZOMBA SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Abban, azt hiszem, egyetértünk, hogy nagyon fontos területet feszegetünk, amikor a szakképzésről és a felnőttképzésről szóló törvény módosítását tűzzük a napirendünkre.

Azt is látjuk a törvényjavaslat kapcsán, hogy sok pozitív tendencia mutatkozik. Tehát a bizottságban is elmondtam, és egyébként mint szakpolitikus azt mondom, hogy előremutató lépések történtek. Az alapvető problémánk viszont az, hogy a legfontosabb problémára, ami itt a Házban ma már többször elhangzott, hogy a munkaerő-piaci igények és a képzés találkozzanak egymással, erre nem ad választ.

A cél világos: olyan képzéseket kell finanszíroznunk, amelyek a munkaerőpiac igényeit kielégítik. Mi szükséges ehhez? Először is a munkáltatóknak meg kell fogalmazniuk az igényeiket. Erről az igényről tudniuk kell azoknak, akik a képzés szereplői; alkalmazkodniuk kell ezekhez az igényekhez - ez a képzőt, a fenntartót és másokat is érinti. Tehát magyarul, azt kell mondjam, itt egy nagyon komoly együttműködésnek kellene lennie a munkáltatók, a kamarák, a tanulók, a szülők, a munkaügyi szervezet és a fenntartó között. Ameddig ezek a szervezetek nem tudnak egymásról, addig a helyzet érdemben gyakorlatilag nem fog változni.

Mi a helyzet ma? Azt látjuk, hogy a szakképző iskolák jelentős része gyakorlatilag a valós igényeknek nem megfelelő szakmákat képez. Hadd mondjak erre példát! Én korábban tíz évig egy szakképző iskola igazgató-helyettese voltam, a '88-89-es években alapvetően fémipari képzések zajlottak. Aztán a rendszerváltást követően a kvázi divatszakmák megérkeztek - vendéglátó, kereskedő, idegenforgalmi menedzser -, és az iskola szépen elkezdett átcsúszni ebbe az irányba.

Mit eredményezett ez? Jelen pillanatban ott tart, hogy fémipari képzés gyakorlatilag nincs. A vendéglátás, a kereskedelem, az idegenforgalom felfutott, a fémipari tanműhely gyakorlatilag nullára degradálódott. És mi a helyzet a munkaerőpiac igényei szempontjából? Fémipari képzésekre szerkezetlakatosokat, hegesztőket, minősített hegesztőket keresnek a térségünkben, és nem találnak; nemhogy szakembert nem találnak, hanem képzőt sem találnak hozzá, hiszen nincsenek meg az oktatók, nincsenek meg a technikai feltételek, és nyilván tudjuk, ez nem egyedi eset. Tehát nemcsak arra az iskolára jellemző, hanem a térségben - Szabolcs keleti részéből jövök -, ha megfigyelem a térségi iskolákat, gyakorlatilag mindenki ezt tette. Tehát magyarul: mindenki kereskedőt, vendéglátó üzletvezetőt képez, és a fémipari szakmák pedig hiányszakmaként jelentkeznek. Ezt nem lehet engedni, ezt nem szabad megengedni!

És azt mondom, hogy ha valahol fontos a regionalitás, ha valahol fontos a területi elv, akkor itt igen. Lábadozó állapotban vannak a tiszkek, a térségi integrált szakképző központok, de én azt mondom, hogy ezek a fajta szerveződések, szervezetek nagyon hasznosak lehetnek a következő években, évtizedekben. Nagy szükség van rájuk, hiszen ezt az anomáliát, amiről az előbb beszéltem önöknek, nagyban segíthetik megszüntetni. A baj az, én azt látom, hogy a törvény megkaparta a jéghegy csúcsát, ami jó, csak valahogy a mélyben még sokkal nagyobb problémák, feszültségek feszülnek, amikre a jelenlegi módosítás gyakorlatilag nem ad választ.

A gyakorlati képzéssel kapcsolatban egyetértek azzal, hogy a gyakorlati képzést minél inkább a gyakorlati szférába, tehát a gazdálkodó szféra felé kell kitolni. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy azok az iskolai tanműhelyek, ahol nemcsak a 9-10. évfolyamon, hanem a szakképző évfolyamokon is folyik a képzés, kvázi ernyőt biztosítanak azok számára, akik ebben a képzésben vesznek részt, magyarul: úgy eltölti a négy évet, hogy amikor kikerül a valós életbe, akkor újra meg kell tanítani a szakmára. Tehát ez egy nagyon lényeges dolog, hogy a gazdálkodók, azok, akiknek képzünk, a piac szereplői, már a képzés kapcsán kerüljenek be a rendszerbe. Ezt nagyon jó dolognak tartom.

A tanulószerződéssel kapcsolatban annyi megjegyzésem lenne, tartok tőle, hogy a módosítás nem akkora mérvű, amivel a tanulószerződés-kötési hajlandóság sokat javulna. Eddig az volt, hogy az első félévben 15 százalékot, tehát a mindenkori minimálbér 15 százalékát lehetett emelni, és félévenként legalább 10 százalék kötelező emelés volt. Most pedig ez arról szól, hogy a 15 helyett 20 százalék lesz, és a következő félévekben pedig, azt mondja, hogy emelni kell; azt nem mondja meg, hogy mennyivel. És hivatkozik a törvény arra, hogy azért nem, hogy szabad kezet adjon a munkáltatónak, hogy differenciálni tudjon az egyes tanulók között. Ebben van is valami, de ha arra bízzuk, hogy emelni kell, akkor egyforintos emelés is emelés. Módosító indítvánnyal fogjuk is majd jelezni az elképzeléseinket.

Egyetértünk azzal is, hogy a kamarák, gazdálkodó szervezetek fokozottabb bevonása szükséges, azonban a vizsgaelnöki megbízással kapcsolatos jogosítványnál én azért sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy a kamarák, ahogy már az imént is említettem, a kezdeti fázisba lépjenek be. És ez az ő felelősségük is, hogy meg tudják fogalmazni az igényeiket, hogy mire van szükségük, és ennek az igénynek hangot tudjanak adni az adott testületben. Tehát fontosabbnak tartanám azt, hogyha érdemibb konzultáció, együttműködés zajlana velük.

A felnőttképzéssel kapcsolatban valóban azt látjuk, hogy a felnőttképzés egy gyors, rugalmasabb képzés, ezért a munkáltatók nagyon sok esetben jobban preferálják, mint a szakképzést. A probléma itt abból adódik, amit már Gúr képviselőtársam is említett, és élő példát tudok erre, hogy adott esetben egy szerkezetlakatos szakmában a második évfolyamon valaki megbukott, átment a felnőttképzésbe, és nyolc hónap alatt ugyanazt a bizonyítványt kapta meg, amit másfél vagy két év múlva a társai megkaptak.

Tehát mosolyogva jött, és mutatta a bizonyítványát, hogy lám, miért kell nektek küzdeni itt még két évig. Vagy a nyolc hónap nem igaz, vagy a két év nem igaz, vagy valami baj van a rendszerrel, tehát ezt a fajta átjárást nem szabad megengedni, hiszen ez a rendszer megcsúfolásáról szól.

(9.30)

A munkaerő-piaci képzésekkel kapcsolatban annyit engedjenek meg, abban egyetértünk, hogy a munkaerő-piaci igények kielégítése a cél, és azokat a képzéseket célszerű elsősorban támogatni, amelyek a későbbi elhelyezkedést segítik, azonban ha felnőttképzés kapcsán munkanélkülieket képzünk, az nem jó. Mert sokszor előjön ez a monitoringos vizsgálat, hogy a képzés után pár hónappal vajon hányan helyezkedtek el, és a szakmában hogyan helyezkedtek el. Ez nagyon helyes, de azt is látnunk kell, hogy a munkanélküli kapcsán sokkal jobb megoldás az, hogy ha reggel föl kell kelni, el kell menni tanulni - közösségben van, nem otthon ül, és nem azon gondolkodik, hogy vajon hasznos tagja-e ő a társadalomnak, vagy sem -, tehát ez feltétlenül fontos. Itt nem biztos, hogy mindig a monitoring a vezércél, tehát egy nyelvi képzés, egy informatikai képzés alapból hozhat neki olyan képzettségi szintet, ami a későbbi elhelyezkedését segítheti.

Itt nagy problémát látok abban, hogy különböző források vannak. Eddig volt a humán erőforrás, a HEFOP-os programok, aztán volt a decentralizált foglalkoztatási alaprész, a normatív támogatások, és ezek sokszor párhuzamos képzéseket jelentettek. Tehát ez is egy későbbiekben fontos, megoldandó feladat.

A normatív képzéssel, támogatással kapcsolatban a jogszabály azt mondja, hogy csak a fogyatékkal élő felnőtteknek biztosít normatív jellegű támogatást. Ez a jelenlegi rendszerhez képest óriási eltérés, mert most normatív támogatással nagyon sok embert lehetett képzésbe bevonni, tehát valószínűleg a büdzsé okozza ezt a helyzetet, hogy itt lényegesen csökkenteni kell a bevonható létszámot.

A regionális képző központokról csak egy mondatot. Jelen pillanatban úgy érezzük, hogy sok esetben monopolhelyzetben vannak, tehát ha a képző központok valóban arra szakosodnak, hogy olyan képzéseket folytassanak, amelyeket más képzők nem vállalnának föl, akkor ez egy pozitív dolog; ha nem, akkor ezen változtatni kell.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy számos pozitív eleme van a javaslatnak, azonban a lényeget, az alapproblémát nem oldja meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Hankó Faragó Miklósnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha a mai ülésnap napirendjét megnézzük, akkor világosan megállapíthatjuk, hogy igazából ez a nap a Szociális és Munkaügyi Minisztérium napja, hiszen egy sor törvényjavaslat, ami elénk került, a tárca hatáskörébe tartozó kérdésekkel foglalkozik. Ez talán azért is jó, mert a vita során a különböző javaslatokra, miután egyébként helyenként jelentős tartalmi összefüggés is kimutatható a témakörök között, tudunk könnyebben utalni.

Elhangzott a miniszter úr expozéjában az, hogy a tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtése a cél. Ez akár mindegyik javaslat mottójaként is elmondható. Nyilván akkor van értelme ezeknek a módosításoknak, ha ezt az egyébként nagyon fontos célt sikerül elérni.

A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény a tárca hatáskörébe utalta az iskolai rendszerű szakoktatáshoz és szakképzéshez tartozó egyes feladatokat. A tisztelt jelenlévők nagy részét, ha legalábbis körbetekintek a teremben, a tegnap késő éjszakai vita során nem láthattam itt, hiszen egy egészen más témájú törvényjavaslatról tárgyalt az Országgyűlés, nevezetesen a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról.

Ez a törvény egyébként természetesen, mint ahogy az összes tárcát, úgy a szociális és munkaügyi tárca tevékenységét is jelentősen érinti, és az a javaslat, amely előttünk fekszik, az 1302. számú törvényjavaslat is részben azért került elénk, mert azok a feladatok, amelyeket meghatároznak az ezzel kapcsolatos jogszabályok, részben az alkotmány felhatalmazása alapján, részben az imént említett törvény felhatalmazása és rendelkezései alapján, a későbbiek során jelentős intézményi változásokat, az intézményi struktúrában jelentős egyszerűsítéseket fognak majd jelenteni.

Azért is fontos és tartom szükségesnek e két javaslatot egymás mellé illeszteni és egymással összevetni őket, mert ebből a két javaslatból az is világosan kiderül, hogy a kormány élni kíván azzal a felelősségével, hogy a hatályos jogszabályok alapján, az alkotmány és az imént említett törvény rendelkezései alapján a kormányzatnak a szervezetalakításra vonatkozóan igen komoly szabadsága van. Ezt az Alkotmánybíróság is több döntésével kimondta. A nyári alkotmánymódosítás, amely természetesen a tisztelt ellenzéki kollégák hozzájárulásával történt, hiszen másképp nem is történhetett, ezt a célt hivatott részben szolgálni.

Önmagában ez még nem lenne fontos. Akkor jó és érdemes erről beszélnünk, hogy ha ennek a jogszabály-módosításnak az a remélt következménye alakulhat ki, hogy világosabb lesz az intézményhálózat struktúrája, világosabbak lesznek a felelősségi viszonyok, egyszerűbb és olcsóbb működést fog lehetővé tenni az új struktúra. Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt is maga elé tűzte, és alkalmas arra, hogy ezt a célt megvalósítsa. Éppen ezért a törvényjavaslatot egészében a Szabad Demokraták Szövetsége fogja tudni támogatni.

Alapvetően négy törvényt érint a javaslat: a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, a szakképzésről, a felnőttképzésről és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló, hatályban lévő törvényeket.

Az intézményi átalakítással kapcsolatban a miniszter úr már jelezte, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet összevonásával nemzeti szakképzési és felnőttképzési tanács alakítását határozta el a kormány. Nos, részben természetesen ennek is és az imént említett másik úgynevezett nagy salátatörvénynek is az a feladata, hogy ezeket az ésszerűsítéseket, összevonásokat megvalósítsa, de most már majd nem olyan módon, hogy ezeknek az intézményeknek a konkrét neve feltétlenül meg kell hogy jelenjen törvényben, hiszen az élet időnként sokkal gyorsabb reagálásra készteti a kormányzatot, mint hogy egy törvénymódosítással lehessen változtatni az intézményi struktúrán. Éppen ezért szerepel majd a későbbiek során mindenhol a módosított közel 300 törvényben a feladatok körülírása, a feladatok elnevezése, és nem a konkrét intézmények megnevezése, hiszen az, mint tudjuk, egyébként előfordulhat, hogy változik. Nem kell majd ezután mindig törvénymódosítással a Házhoz jönni; ez sokkal rugalmasabb és gyorsabb kormányzati munkát eredményezhet, természetesen azzal együtt, hogy ezzel nő a felelősség is, de hiszen az alkotmány éppen erre a tevékenységre és erre a felelősségre hatalmazza fel a kormányzatot.

Többen is elemezték már a törvényjavaslat tartalmát előttem. Én csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. Például azt, hogy a felnőttképzés fogalommeghatározásából ezután majd kimarad a "rendszeresen végzett" kifejezés, ami úgy tűnik, hogy egy igen jelentős előrelépést, könnyítést és rugalmasságot ad a későbbiek során a felnőttképzés terén a különböző hatóságoknak.

Szeretném megemlíteni a nyelvi képzésre vonatkozó változtatás jelentőségét. A nyelv és a nyelvtudás rögzítését tartja fontosabbnak a javaslat, mint hogy a nyelvvizsgára közvetlenül utaljon. Nagyon világos és egyértelmű a mögötte meghúzódó szándék. Nem az a fontos, hogy az, aki bármilyen nyelvi képzésben részt vesz, a végén fölmutathasson majd egy bizonyítványt, hogy A, B, C, D vagy nem tudom, milyen fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, hanem az a fontos, hogy versenyképes nyelvtudásra tegyen szert. Nem érdekli a külföldi munkaadókat, nem érdekli a külföldön munkát vállaló magyar munkavállalókat meghallgató cégek képviselőit, hogy az illetőnek a zsebében milyen bizonyítvány van a nyelvtudásra vonatkozóan. Az érdekli, hogy ha megkérdezi tőle, hogy mit képzel el arról a feladatról, amelyet esetleg rábíznának, akkor azt el tudja értelmesen, szabatosan idegen nyelven mondani, azaz a megszerzett szakmai tudását az adott idegen nyelven tudja hasznosítani.

(9.40)

Ez nagyon fontos szemléletbeli változtatást is jelent. Én örülök ennek, jelentősnek tartom ezt a módosítást.

A kamarák feladata a képzésben. Miniszter úr is említést tett róla több helyen is, én a 7. és a 12. §-ban találtam rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy mennyire nagy jelentőséget tulajdonít a jogalkotó annak, hogy a vizsgaelnöki feladatot a kamarákra bízza. Ez természetesen pozitív következménnyel járhat, és ezért fontos, hogy így lesz, nem azért, hogy egy gesztust tegyünk a kamarák felé. A vizsgaelnöki feladatokkal történő megbízásuk ugyanis garanciát ad arra, hogy valóban olyan tudást kérnek majd számon ezekben a bizottságokban, amelyet a gazdaság közvetlenül fog tudni használni. Ez a lényeg. A felnőttképzésnek és a szakképzésnek is nagyon lényeges eleme, hogy amikor valaki a tudást megszerzi, akkor az piacképes legyen, és ha másnap be kell mennie a munkahelyére, akkor tudja használni a számítógépes ismereteit, a modern, korszerű gépeket és egyebeket. Nagyon lényegesnek tartom, hogy ezt a mozzanatot a jogszabály is rögzíti.

Miniszter úr említést tett arról, hogy a törvényjavaslat benyújtását megelőzően közel egytucatnyi szervezet véleményét kérték ki. Az előkészítés kapcsán ezek a szervezetek elmondhatták, rögzíthették az álláspontjukat. Véleményem szerint ez is garanciát jelent arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat szükséges és jó, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége az esetlegesen benyújtott módosító javaslatok mellett is a javaslatot fogja tudni támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Almássy Kornélnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Demokrata Fórum a tavaszi kampány során is hangsúlyozta a szakképzés és a felnőttképzés áttekintését, reformját, bár hozzáteszem - és ezt örömmel állapíthatom meg -, hogy ez az az oktatási kérdés, amelyben a parlamenti pártok koncepciójukban talán a legközelebb állnak egymáshoz. Még a Magyar Bálint vezette oktatási tárcával is számos kérdésben egyet lehetett érteni. S azt is örömmel vettük észre, hogy a száz lépés - amit néha száz apró lépés programjának szoktunk minősíteni - a szakképzés terén azért komoly előrelépéseket tett, és azoknak a problémáknak a megoldása érdekében, amelyeket felvázoltunk, mint a néha nem megfelelően rugalmas képzési struktúra, az országos képzési jegyzék fölülvizsgálata vagy a modulrendszerű képzési programok kialakítása, történtek előrelépések.

A mostani törvény azt a kívánalmat fogalmazza meg - sajnos azonban nem megfelelő mértékben -, hogy a foglalkoztatási tárcához kerüljön a szakképzés és a felnőttképzés ügye. Örülünk annak, hogy ez így van, azonban ebben a törvényben - amelynek pontosan az a célja, hogy a felnőttképzés és a szakképzés hatásköreinek a megosztását az oktatási tárca és a foglalkoztatási tárca között rendezze - ezek a kérdések sajnos nem eléggé rendezettek. Noha erre tesz kísérletet a törvény, de a Magyar Demokrata Fórum is úgy véli, lehet, hogy számos kérdésben a két tárca közötti munkamegosztásban végül egyik tárcának sem lesz a hatáskörében a szakképzési-felnőttképzési törvény. Mi ezt nem megfelelő mértékű szabályozásnak tartjuk, és úgy véljük, világosan meg kellene határozni, hogy gyakorlatilag csak az oktatásszervezési, az alapvető oktatáspedagógiai kérdésekben kellene az oktatási tárcának beleszólást biztosítani, és gyakorlatilag teljes egészében a foglalkoztatási tárcának kellene ezt a kérdést szabályozni. Néha az az érzésünk, hogy bár az alapokat, a pénzügyi forrásokat a foglalkoztatási tárca kezeli, mégis az oktatási tárca határozza meg, hogy ezeket a forrásokat milyen célokra kell felhasználni. Azt gondolom, hogy ez nem szerencsés, mert folyamatos inkoherenciát teremthet a két tárca között.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat négy ágazati törvényt módosít: a foglalkoztatottság elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt, a szakképzésről szóló törvényt, a felnőttképzésről szóló törvényt és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt. Általánosságban elmondható, hogy a törvény technikai jellegű változtatásokat próbál eszközölni, és valóban a hatáskörmegosztást próbálja a két tárca között világossá tenni, azonban számos diszharmónia vehető észre a négy törvény között, illetve a törvények közötti egyes paragrafusokban is, és sok olyan kérdés is megjelenik ebben a törvényben, amelyeket egyes rendeletek - vagy az oktatási tárca, vagy a foglalkoztatási tárca rendeletei - már rendeznek.

Részletesen is belemennék azokba a problémákba és pontokba, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum aggályosnak tart. Ellenzéki képviselőtársaim ezeket a kérdéseket részben már felvetették.

A szakképzési törvényben a szakmai vizsgakövetelményeknél maximális időtartamról beszél a törvény, de nem beszél minimális képzési időről, és arról sem beszél, hogy milyen bemeneti követelményrendszere van a modulokba vagy az egyes szakképzési ágakba a tanulónak. Ez a paragrafus mindenképpen pontosításra szorul.

Valóban elhangzott már a bizottsági vélemények ismertetésekor a részszakképesítés kérdése, amely véleményünk szerint sem az oktatási-pedagógiai kérdések tekintetében nincs rendezve, sem pedig a finanszírozási kérdések nem egyértelműek, hiszen felmerül az első szakképzés finanszírozásának a kérdése, az, hogy a részszakképzés első szakképzésnek minősül-e, vagy pedig teljesen önálló finanszírozási formát lehet erre a kérdésre felhasználni.

Miniszter úr is említette a kamarák szerepének a fontosságát, és azt, hogy a kamarák részt vehetnek a vizsgáztatási folyamatban, illetve akár vizsgaelnököt is jelölhetnek. Itt valóban van egyfajta előrelépés, és örülünk annak, hogy a szakmai kamarák, az ipar szereplői bevonásra kerülnek a szakképzésbe. Azonban mi is úgy véljük, hogy az első perctől, a képzések kialakításától kezdve a munkaerő-piaci monitoringon át a kamarák szerepét még jobban ki kell hangsúlyozni. Egyébként pedig szerintem nem a vizsgáztatás a kamarák legnagyobb problémája, hanem az, hogy adott esetben nincs közvetlen kapcsolat a kamarák és a képzési intézmények, az ipar és a képzési intézmények, valamint a minisztérium között.

A 16. § szabályoz bizonyos feladatköröket, meghatározva, hogy a szakképzésnek mi a feladata. Mi ezt a pontot kiegészítenénk. A felsőoktatási törvény meghatározza, hogy az új mesterrendszerű képzésben, a mérnök-tanár képzésben egy félévet gyakorlati jelleggel a szakképzésben el kell tölteniük a hallgatóknak. Ezt a feladatátvállalást nem látjuk ebben a törvényben. Erre mindenképpen szeretnénk egy módosító indítványt benyújtani, hiszen a mérnök-tanár képzés és a szakképzés összekapcsolása, meg egyáltalán az MSc tanárképzés és a szakképzés összekapcsolása fontos alapfeladata a szakképzési törvénynek.

Hankó Faragó Miklós képviselőtársam beszélt arról, hogy a felnőttképzés rendszeresen végzett képzés. Egy oldalról igaza van a képviselő úrnak, más oldalról azt hiszem, a rendszeresen végzett képzési tevékenységet célszerű lenne ebben a kérdésben továbbra is bennhagyni. Ugyanakkor azt is kiemelném, hogy nem minden felnőttképzésben lehet képzettséget szerezni, hiszen vannak olyan tanfolyamok, olyan képzési struktúrák, ahol nem feltétlenül zárul képzettséggel a felnőttképzés. Ráadásul itt is felmerül a finanszírozás kérdése, az, hogy egy végképzettséggel rendelkező oklevelet finanszírozzunk-e vagy sem.

A 25. §-ban megjelenik az akkreditációs kérdés. Az akkreditációs eljárást gyakorlatilag alapfeltételként jelzi a támogatások igénybevételére a törvény. Mi hívei vagyunk a minőségbiztosításnak, és fontosnak érezzük, hogy minél jobb, minél kiválóbb minőségű felnőttképzési intézmények legyenek, azonban itt valamifajta áthidaló megoldásra van szükség. Miniszter úr is és több képviselőtársam is említette, milyen fontos az, hogy a felnőttképzés rugalmas legyen, és a munkaerő-piaci igények néha úgy változnak, hogy gyorsan kell képzési programokat elindítani, és nem biztos, hogy egy adott iskolának, egy adott intézménynek lehetősége van arra, hogy egy két-három hónapos akkreditációs eljárást igénybe vegyen. Úgyhogy azt gondolom, itt az előakkreditáció intézményét kellene alkalmazni, és jó lenne, ha ez a törvényben is megjelenne.

A Magyar Demokrata Fórum a törvény legkomolyabb hibájának tartja azt, hogy kihagyja a normatív támogatásból az ötven év feletti - mi, MDF-esek azt mondjuk, hogy a negyvenöt év feletti - munkavállalók támogatását.

(9.50)

Hiszen ez a korosztály az, amely ha kikerül a munkaerőpiacról, a legnehezebben tud munkát találni magának. Nagyon örülünk persze, hogy a fogyatékkal élő felnőttek normatív támogatása megjelenik a törvényben, de azt gondolom, hogy a 45 év feletti munkavállalók kérdését kiemelt problémaként és kiemelt prioritásként kéne kezelnie a foglalkoztatásügyi tárcának, hiszen tényleg ez a legveszélyeztetettebb korosztály, tényleg a legnehezebben tudnak munkát találni. A 33. §, egyetértek képviselőtársammal, a modul fogalmát valóban nem jól határozza meg, nem koherens az Országos Képzési Jegyzékkel ez a modulfogalom.

Végezetül néhány szót mondanék a szakképzési hozzájárulásról. Itt is az inkoherenciát érezzük. Egyébként több pontot érintettem, ahol az látszik, hogy vagy a kodifikációs eljárásban, vagy egyéb pontokon a tárca nem teremtette meg a koherenciát. Arról szól a 35. §, hogy a szakképzési hozzájárulás az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés támogatására vehető igénybe. Ebben a paragrafusban kimarad az iskolarendszerű szakképzés támogatása, majd a következő paragrafusokban gyakorlatilag kizárja a felnőttképző intézményeket a szakképzési hozzájárulás igénybevételéből. Hiszen csak szakképző iskoláról, illetve felsőoktatási intézményről beszél. Ezeket az inkoherenciákat rendezni kell, hiszen a törvény célja az, hogy a felnőttképzés támogatására is igénybe vehető legyen a szakképzési hozzájárulás, egyébként az iskolarendszerű képzésben és a felnőttoktatásban is biztosított legyen a szakképzési hozzájárulás. Ezt rendezni kell, és pontosítani kell a törvényben.

A Magyar Demokrata Fórum nagyon sok inkoherenciát, ellentmondást lát a törvényben, ezeket szeretné, ha javítaná a részletes vita során a foglalkoztatásügyi tárca, és azt gondolom, a normatív támogatás rendszerét a tárcának át kell gondolnia. Ameddig ez nem történik meg, addig nem tudja a Magyar Demokrata Fórum támogatni ezt a törvénytervezetet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben; elsőként Rózsa Endre képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt részéről. Öné a szó, képviselő úr.

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvény hatásköre rendkívül széles körű. Hiszen érinti a foglalkoztatottsággal kapcsolatos törvényt, a szakképzést, a felnőttképzést, a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt. A bizottsági vitákon és szakmai fórumokon gyakran felvetődött a kérdés, hogy miért nem egy egységes képzési reform keretén belül történik az átalakítás. Úgy érzem, hogy erre az egyik válasz az, hogy ez a lépés még szükséges, ugyanakkor a reformok megfogalmazása, kiérlelése, mint ahogy az köztudott, folyamatban van.

A képzés, így a szakképzés és a felnőttképzés átalakítása hosszabb folyamat. Így az Európa Tanács memoranduma hat üzenetet fogalmaz meg az Európai Unió tagországai számára, amelyeket most is szem előtt kell hogy tartsunk. Új ismeretek és készségek hozzáférhetőségét kell széles körben lehetővé tenni. Több befektetést kell biztosítani az emberi erőforrások területén. Nagyobb figyelmet kell fordítani az innovációra az oktatásban, a tanulás folyamatában. A tanulás, a tudás rangját, értékét növelni kell. Az útmutatás és a tanácsadás újragondolására figyelmet kell fordítani. Közelebb kell vinni a tanulást az otthonokhoz. Az új készségek közül a legfontosabb az informatikai jártasság, az idegen nyelvi ismeretek, a műszaki kultúra, a vállalkozás, a társadalmi ismeretek, mint ahogy ezeket érintette dr. Hankó Faragó Miklós, az SZDSZ vezérszónoka is. Mindezeknek az elvárásoknak már az alaptörvények is megfelelnek, azonban a naprakészség és az ehhez való igazodás alapvetően fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is jó ez a törvénymódosítás? Azért, mert a képzési rendszer szinte minden szereplőjére kiterjed. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy figyelembe veszi a szereplők igényeit és elvárásait. Kicsit sarkosabban fogalmazva: jó a tanulónak, mert a képzés a moduláris rendszerrel igazodik a munkaerő-piaci elvárásokhoz. Jó a tanulónak, mert a tanulót és az oktatási intézményt készteti arra, hogy a gazdaság igényeihez illeszkedő kompetenciák kerüljenek be a képzésbe. Jó, mert a tanulók számára pénzbeli juttatás emelkedését biztosítja, mint ahogy ezt tudjuk, a mindenkori minimálbér 20 százalékára emeli a módosítási javaslat ezt a keretet. Jó a tanulónak, mert a munkaerőpiacon a leghátrányosabb helyzetben lévő, a fogyatékkal élő felnőttek számára biztosít normatív képzési forrást, mint ahogy ezt miniszter úr expozéjából is hallhattuk.

Jó a munkáltatónak, mert a tanulói szerződések felbonthatóságának határát három hónapban határozza meg. Így, ha kiderül a tanulóról, hogy nem rendelkezik megfelelő ismerettel, akkor ennek elvárásának megfogalmazását az iskolának és a tanuló számára megteheti a munkáltató. Jó a munkáltatónak, mert a mikro-, illetve kisvállalkozások dolgozóinak továbbképzési keretét emeli. Jó a képző és a vizsgáztató szerveknek, mert az állami forrásból kizárólag azok az intézmények juthatnak majd támogatáshoz, amelyek a felnőttképzési akkreditációs testület dokumentumával rendelkeznek. És a kamarának is jó, mint ahogy ezt Tompa Sándor képviselő úr vezérszónoki hozzászólásában is hallhattuk.

Így, ebből adódóan talán kijelenthetjük azt is, hogy jó a munkaerőpiacnak és az egész társadalomnak, mivel a törvény a megszegőkkel szemben sokkal súlyosabb szankciókat alkalmaz, így védi a jogszerű képzést folytató intézményeket.

Mindezek azt mutatják, hogy a beterjesztett módosító javaslatok széles körű javítási igénnyel rendelkeznek. Ugyanakkor azt is meg kell fogalmazni, hogy nyilván a teljességre való törekvés lehetőségként van. Természetesen ehhez szükséges az, hogy módosító javaslataikkal önök is jobbítsák ezt a törvényt, így jobban szolgálhatja a képzést, a továbbképzést, a munkaerőpiac igényeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön tárcájától 3-4 törvény fog az elkövetkező időszakban a parlament elé kerülni, és nyugodtan mondhatom, ezekből legalább háromban, ötpárti egyeztetéssel, döntéssel minden további nélkül nagyon komoly törvényt lehetne megalkotni. Ezt mondom azért is, mert a szakképzési törvény átalakítása megérett, és nagyon fontos kérdés. Nagyon fontos kérdés azért is, mert ma sajnos Magyarország szenved attól, hogy bizonyos szakmacsoportokban állandósult a hiány, bizonyos speciális szakmákban, amelyek Magyarországra jellemzőek voltak, a szakma utánpótlása teljesen kiürült. Reggel beszéltem egy szakközépiskolával és egy olyan emberrel, aki évek óta foglalkozik a fiatalok szakképzésével, gyakorlati képzésével, ráadásul az Iposzon keresztül rendszeresen vizsgáztat is. Tehát olyan tapasztalata van, amelyet érdemes elfogadni, és a törvénybe is úgy beemelni, hogy valóban a hazai szakképzés, felnőttképzés meg tudjon felelni azoknak a kihívásoknak, amelyek Európára és az Európai Unió tagországaira jellemzőek.

Ehhez tartozik az, hogy a szakképzési alap eddigi 20 százalékról 60 százalékra történő helyben hagyása részben egyfajta megoldás, egyfajta kedvet biztosít a hazai kis- és középvállalkozásoknak a gyakorlati szakoktatás további erősítésére. Ezen egy kicsit azért mégis túllépnék, miniszter úr, majd meg is indoklom, hogy miért. Magyarországon olyan speciális szakmák voltak, amelyek Európában is keresettek voltak.

(10.00)

Nem véletlen települt át számos olyan gazdasági társaság, amely Magyarországon találta meg az igazi szakmai kultúrát ahhoz a tevékenységhez, amelyet már a saját országában nem tudott tovább folytatni.

Az elmúlt napokban, hetekben volt vita arról is itt a parlamenten belül, hogy a külföldi nagyobb gazdasági társaságok miért települnek Magyarországra. Nem a minimálbér miatt, tehát annak az adása miatt, hanem valóban Magyarországon olyan szakmakultúrát talált, hogy a saját elvárásainak maximálisan meg tudott felelni, és a magyar szakmai tudással együtt, a problémamegoldó képességgel együtt túl tudott lépni azon a nehézségen, amely egyben fejlesztést is jelentett számára, és adott esetben a kutatás-innováció kérdését is Magyarországon találta meg, hisz a szakmakultúra tudta hozzá biztosítani a megfelelő erőt.

Nagyon fontosnak tartom, és üdvözlöm azt is a Vállalkozók Pártja részéről is, hogy ez a törvény be kívánja emelni a kamarákat. De itt szeretném jelezni a miniszter úrnak, hogy évek óta most már az Iposz, Kisosz részt vesz magában a szakmai gyakorlati képzési rendszernek a kialakításában és a vizsgáztatási rendszerben is. Tehát én szeretném mindenképpen, hogy ha frekventáltan továbbra is az Iposz, Kisosz megmaradna ebben a szakmai tevékenységben, és a kamarákkal együtt egyeztetne a tárcával.

Ugyanilyen fontos kérdés a gyakorlati szerződések kérdése. A hatvanas években Magyarországon egy nagyon jó rendszer alakult ki a szakképzés területén, hisz a második, harmadik évben a gyakorlati képzésnél kihelyezték gazdasági társasághoz a tanulókat, és egy ösztöndíjrendszerrel, tulajdonképpen egy emelt ösztöndíjrendszerrel azt lehet mondani, majdhogynem a termelés bizonyos fázisaiban is részt vettek, tehát gyakorlati oktatás keretén belül. Ezek a rendszerváltozás után totálisan szétestek, megszűntek, azok a gazdasági társaságok, amelyek valóban óriási összegeket fordítottak a gyakorlati képzésre és a saját szakmájuk vagy a saját tevékenységük utánpótlására, tulajdonképpen ezek a gazdasági társaságok megszűntek.

Itt lenne érdemes elgondolkozni azon, miniszter úr, hogy valóban a jelenlegi gazdasági társaságokkal, tehát a hazai kis-, közép-, valamint a hazánkba települt, más országból jövő gazdasági társaságokkal egy olyan szerződést, egy olyan gyakorlati oktatási szerződést kellene kötni, amelyben valóban a pályakezdő fiatalok a szaktudást is meg tudják szerezni, és én itt javasolnám mindenképpen, hogy egy pályakezdési szerződés is alakuljon ki magában a törvényben. Tehát nemcsak a gyakorlati oktatás idejére, hanem valóban, ha az az adott cég, amely a gyakorlati oktatást végzi, majd később, amikor a fiatal elvégezte a tanulmányait, akkor pályakezdő szakmunkásként alkalmazza tovább egy meghatározott ideig. Adott esetben kedvezményi körökbe lehetne a hazai vállalkozást emelni abból a szempontból, hogy ezzel tulajdonképpen a pályakezdő fiatalok jelenlegi munkanélküliségi mutatóit tulajdonképpen nagymértékben le lehetne csökkenteni. És itt is az ösztöndíj kérdése, ami nagyon fontos kérdés.

Több szakközépiskolával beszéltem, Ajkán négy is van belőle, tehát könnyű válogatni közülük, de nagyon fontosnak tartják a térségi integrációs szakképzési központok szerepét, hisz minden iskola megpróbál a gyakorlati képzésre hangsúlyt fektetni, pénzszűke van, pénzhiány van, nem tudnak a mai kor kihívásainak megfelelni, és ezért is fontos lenne mindenképpen a térségi integrált szakképzési központok technikai ellátottsága és valóban a gyakorlati szemléletnek a kialakítása.

A másik, amit az a vállalkozó, aki évek óta tényleg hihetetlen sokat tesz azért, hogy például erősáramú, gyengeáramú villamosipari szakmunkások körében ne az az áldatlan állapot alakuljon ki - hisz ebben is hiányszakma alakult ki Magyarországon, tehát ebben ő megpróbál szakközépiskolákkal közösen együtt dolgozni... (Köhög.) Elnézést, meg vagyok fázva, és sajnos néha köhögési ingerem van. Tehát ő saját maga is elmondta, hogy a legnagyobb problémát ott látja, amikor vizsgáztat, hogy a szakelméleti képzés hiányos a fiataloknál. Tehát arra kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy a szakelméleti képzés mellé párosuljon egy nagyobb fokú gyakorlati képzés is. A fiataloknak ebben az időszakban kellene a szakma alapjait elsajátítani, de ha nincs meg a megfelelő szakelméleti képzettsége és megfelelő gyakorlati képzettsége, akkor sajnos a gazdasági társaságnak sokkal több időt és figyelmet kell szentelni arra, hogy valóban a munka frontján tulajdonképpen be tudjon igazodni, be tudjon állni abba a rendbe, amelyet az adott gazdasági társaság tulajdonképpen a maga részéről megkövetel és helyesen megkövetel, mert ha egyszer végzett szakmunkásról van szó, akkor teljesen logikus, hogy a teljesítményére is mindenképpen szükség van.

A cégekkel kötött szerződés, ösztöndíj kérdését már elmondtam, és itt nagyon fontosnak tartanám a fogyatékkal élők szakképzésének a kérdését, valamint a megváltozott munkaképességűek kérdését, hisz ott is óriási gondok vannak, közel 600 ezer megváltozott munkaképességű él Magyarországon, és csak töredékük tud különböző szakmacsoportokban adott esetben megfelelő munkát kapni. És itt is fontos lenne, hisz egy 67 százalékos rokkant ember még nem írható ki teljesen a szakma világából, bizonyos fokú átképzéssel lehetne rajtuk is segíteni, és a számot sokkal magasabbra emelni, hisz a 600 ezerből durván 34 ezer van foglalkoztatva. Azt mondom, hogy akik így nincsenek foglalkoztatva, azok sajnos további egészségromláson esnek keresztül. Tehát ezen a téren is, a megváltozott munkaképességűek esetében is sokkal többet kellene tenni.

Itt kiemelném még azt is, hogy törvényileg bizonyos szakmacsoportokat vagy tevékenységi köröket rögzíteni kellene, pont a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességűek munkahelyteremtésének a szükségessége szempontjából. Nyugat-Európában, az Európai Unión belül is számos országban megteszik, hogy bizonyos szakmai tevékenységet tulajdonképpen rátestálnak ezen fogyatékkal élő emberek számára, törvényileg is megpróbálják a hátteret úgy biztosítani, hogy lehetőleg és elsődlegesen ezek az emberek végezzék azt a tevékenységet.

Nem véletlen mondtam a miniszter úrnak, és szeretném, ha megfogadná, és talán a frakción belül is, ha a kormányzó oldal részéről is eljutnának abba az állapotba, hisz a magyar parlamenten belül jelenleg is három témakörben ötpárti egyeztetéssel kerülnek bizonyos törvények a parlament elé elfogadásra - ilyen a génmódosított, génmanipulált termékek kérdése, vagy adott esetben a körbetartozás kérdése, közbeszerzési törvény kérdése -, és itt is lehetne, nem véletlen mondtam, hisz egy óhaj, egy kérés minden oldalról, a tegnapi interpellációknál, napirend előtti hozzászólásoknál is ez nagymértékben előjött, hogy valóban a parlamenten belül számos területen lehetne úgy ötpárti egyeztetést elvégezni, hogy azt lehet mondani, hogy majdnem hogy többséggel nagyon sok törvényt el lehetne fogadni a parlamenten belül.

Én erre ösztökélném a miniszter urat, és tudom azt, hogy ön nyitott ebben a kérdésben. Tehát jó lenne pontosan a szakképzés területén, felnőttképzés területén is egy ötpárti egyezségre jutni, és azokat, amelyeket képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elmondtak, beemelve a törvénybe, javítva a törvényt és javítva a szakképzés, felnőttképzés helyzetét Magyarországon, és a hiányszakmák mielőbbi - fogalmazzunk úgy - megszüntetését, betöltését. (Az elnök ismét csenget.) Tehát én úgy érzem, hogy ötpárti egyezséggel...

ELNÖK: Köszönöm.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): ...közös akarattal egy sokkal korszerűbb törvényt tudnánk alkotni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, MSZP.

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök annak, hogy itt a törvényjavaslat vitájában tényleg a szakmaiság dominál, és ez egy nagyon jó ügy. Én egy olyan elemére szeretném itt a figyelmet felhívni a szakképzés - és egyáltalán, a szakképzés társadalmi presztízsének az emeléséért kértem csak szót. Úgy tapasztalom, hogy manapság a családok körében szinte az utolsó elem az, hogy a családnak eszébe jusson, ha a gyerekeket taníttatni kell, hogy valami jó szakmát kapjon. Pedig ha megnézzük a munkaerő-piaci helyzetet, akkor azt lehet látni, hogy egy jó szakmunkás, pláne, ha olyan területen tanulja ki a szakmát, amely hiányszakmának is számít Magyarországon, bizony lényegesen magasabb jövedelemmel tud elhelyezkedni, mint mondjuk, egy kevésbé keresett területen felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal.

És ebben a politikának, mindannyiunknak közös a felelősségünk, igen tisztelt képviselőtársaim, vissza kellene adnunk a szakmunkának a rangját, vissza kellene adnunk a jó szakmunkásnak a tiszteletét a társadalmon belül is, és erről nagyon keveset beszélünk. Ezt nem lehet törvénnyel megoldani, természetesen ez a törvény sem adhatja írásba azt, hogy ezentúl a családok többsége szakmunkásnak adja a gyerekeket, de úgy gondolom, hogy közösen odafigyelhetünk arra, mindenki a saját választókörzetében, az adott területen, településen vagy önkormányzatban, hogy ha megindulnak a reformok ezen a területen is, és azokra a szakmákra fogunk képezni, amelyeknél jó esélyük van a fiataloknak, hogy el tudjanak helyezkedni, akkor igenis az is fontos feladatunk, hogy orientáljuk a családokat a tekintetben, hogy minél többen válasszák a jó szakmát, a jó szakmunkást, mert abból hosszú távon is meg lehet élni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kér Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Filló Pál képviselőtársamnak mondom, én egy óriási gondot látok egyébként. Nálunk pont azok a szakmák ürültek ki, amelyek az Európai Unióban hihetetlen mértékben keresett szakmák, sőt mi több, azt lehet mondani, a legjobban fizető szakmacsoportok közé tartoznak. Tehát valahol az információáramlás is annyira gyenge, hogy egyszerűen a mai fiatalok, akik elkezdenek egy szakközépiskolát, nincsenek tisztában azzal, hogy ha nyelvet tanulnak, azzal a szakmával, amit elkezdenek, az Európai Unió tagországain belül bárhol maximálisan megállják a helyüket. Hiszen ismert a magyar emberek szakmaszeretete. Az Európai Unión belül egy kicsikét kihalt a szakmaszeretet.

A másik pedig az, hogy a magyar emberek problémamegoldó képessége sokkal jobb, hiszen az a bázis, amely tulajdonképpen megteremtette a hazai szaktudást, szép lassan nálunk is kezd kihalni. Pontosan erre kellene helyezni a hangsúlyt. Nem véletlenül mondtam a szakelmélet kérdését, nem véletlenül mondtam a gyakorlati képzés fontosságát, mert ha ez elsiklik, és fogalmazzunk úgy, nincsenek meg a megfelelő alapok hozzá, akkor a későbbiek folyamán bárhova megy a magyar fiatal, ugyanazokkal a gondokkal fog küszködni, mint az Európai Unió tagországain belül lévő, szaktevékenységet folytató fiatal.

Tehát azokat az alapokat kellene pontosan visszahozni, ösztöndíjrendszer, gyakorlati képzés, szakelméleti kérdésre fektetett hangsúly kérdése, és vele együtt az információ, hogy fiam, ha te ezt elvégzed, akkor abban az esetben az Európai Unió tagországain belül bárhol nagyon jó minőségben és nagyon jó keresettel meg tudsz élni.

Ezek az információk hiányoznak. Nincs ösztökélő rendszer hozzá. A divatszakmákra helyezik a szülők is a hangsúlyt, és nagyon jól tudják ők is, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a csemetéjük, hanem valóban olyan szakmákat kell, ami honosult Magyarországon, ezeket kellene erősíteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ebben a szakképzést tényleg valóban erősíteni.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több kétperces felszólalásra jelentkező nevét látom. Először megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben elhangzottakhoz hozzáillesztetten szeretném azt a gondolkodást megerősíteni, és ebben, azt hiszem, egyértelmű az együttgondolkodásunk, hogy a gyakorlati képzőhelyek tekintetében a lehetőségekhez illesztetten célszerű és ésszerű növelni azokat a gyakorlati képző helyeket, amelyek úgymond munkaízűek, amelyek kézzelfoghatóan azzal a tudással, tapasztalással tudják felruházni az érintetteket, a tudás megszerzőit, amelyet a munkaerőpiacon tudnak használni.

Úgy hiszem, ez egy fontos dolog, de legalább ilyen fontos dolog az is, hogy visszakerüljön a vérkeringésbe, a gondolkodás vérkeringésébe, mondjuk, a pályaorientáció, a pályakorrekciós tanácsadások rendszere is, mert úgy a kilencvenes évek elején ez meghalt, gyakorlatilag teljesen visszaszorult. A szülők sem látják, ismerik, tudják azoknak az információknak a sokaságát, amelyek a munkaerőpiac meglévő jelzéseit közvetíteni tudják feléjük, már ha vannak ilyen jelzések. Meggyőződésem egyébként, hogy egyre inkább vannak. Ha pedig ennek az információsokaságnak a birtokába tudnak kerülni, akkor van döntési lehetőségük, alternatívájuk a tekintetben, hogy miért is érdemes, mondjuk, arról beszélni, amiről Ékes képviselőtársam is beszélt, hogy megfontoljuk azt, hogy ne csak és feltétlen olyan típusú képzések irányába vigyük el a gyermeket, amelyek divatszakmaként értelmezhetők ma, hanem olyan szakmai képzések irányába is, amelyekkel tisztességes emberi módon meg lehet élni ebben az országban is, vagy éppen - ha a kedve és a lehetősége megengedi - a környező országokban is a szabad munkaerő-piaci vándorlás keretei között.

Úgyhogy azt gondolom, ezekre érdemes odafigyelni, még egyszer ismétlem, a pályaorientáció és a pályakorrekció erősítésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Tóth Tiborné képviselő asszonynak, MSZP.

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igazán kedvemre való ez a mai napi együttműködés, mert úgy gondolom, hogy az eddig elhangzottakban rendkívül sok közös pont volt a szakképzés és felnőttképzés vonatkozásában.

Én egy sajátos vonulatára szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét a törvény következményeinek, hiszen ez a közoktatással is nagyon szoros összefüggésbe hozható. A múlt héten jelent meg az Élet és Irodalomban egy kutatók által publikált cikk: "a foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül". Csapó Benő és társai írták le azokat a dolgokat, amelyeket szükségesnek látnak a továbbiakban a munkaerőképzés, -átképzés és a foglalkoztatás növelésének további fokozása érdekében.

A most készülő törvény, amelynek a vitájára ültünk most össze, úgy gondolom, nagyon sok lehetőséget megad a foglalkoztatás növelésére, ha jól csináljuk, és nagyon-nagyon odafigyelünk.

A területi integrált szakképző központok létrehozása egy úgynevezett koordinációs bázist fog majd jelenteni, a kamarák bevonása gyakorlatorientáltságot, de az iskolákban folyó munka pedig a garanciáját annak, hogy a törvény valóban elérje a hatását.

Almássy Kornél képviselőtársam említette a minőségbiztosítás fontosságát, amelyre a törvényi keretfeltételek megvannak. Úgy gondolom, hogy a minőségirányítási rendszerek követik a gyakorlatot, mondják meg, hogy mi válik be igazán, például követéses vizsgálatokkal, hogy jó képzési szintet választott-e az a bizonyos iskola, vagy változtatnia kell a továbbiakban. Ennél még fontosabbnak tartom a humán erőforrások kérdését, az ott dolgozó kiváló pedagógusok alkalmazását, mert ez a kulcsa a képzés sikerességének.

A költségvetési törvényhez majd egy módosítási javaslattal élek, amely közvetlenül a pedagógusokat motiválná, és bízom benne, hogy a szakképzésben állást foglaló kollégáim támogatni fogják majd ezt a javaslatot is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak inspiráltak arra, hogy egy kétpercesben elmondjam a véleményemet, mégpedig, hogy miért is ürültek ki egyes szakmák. Azért ez nem olyan egyszerű feladat, hogy ezt ilyen gyorsan meg tudjuk válaszolni. Ellenben szeretnék visszautalni arra, amikor a szakképzési alap először bejött a kilencvenes évek elején, akkor emlékezzünk rá, hogy hány szakmunkásképző iskola csak azért, mert nem férhetett hozzá a szakképzési alapokhoz, indított szakközépiskolai osztályt. Tehát már akkor elkezdődött a más iskolatípusok expanziója, amely ettől az iskolatípustól vonta el az embereket, tehát feltolódott, a szakközépiskolások egy része gimnáziumba ment át, illetve a szakmunkásképzősök egy része pedig a szakközépiskolákba.

Említette Gúr képviselőtársam, hogy a pályakorrekció és mellette az orientáció rendkívül fontos dolog. Általában a világban, azt szoktuk mondani, hogy ötször váltanak pályát egy élet folyamán az élethosszig történő tanulás keretein belül. Többször elmondtam, hogy sérelmezem azt, hogy a második szakma nem ingyenes egy ideje, és nem támogatja ezeket a pályakorrekciókat, mert tisztázatlan, már itt is többször előkerült a részszakképesítések kapcsán, illetve a második szakképesítés nem ingyenessége, hanem csak egyéb más forrásokból tudjuk finanszírozni. Ez éppen keresztbe tesz ennek a pályakorrekciónak.

A harmadik pedig, amit meg szeretnék ide említeni, hogy nagyon komoly marketingtevékenység mellett lehet csak az adott szakmák presztízsét helyreállítani, de elsősorban csak maguk a szakmát művelők tudják helyreállítani, és többen megfogalmazták ma már, hogy az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti szakadék csökkentésével tudjuk elsősorban ennek a presztízsnek a helyreállítását megkísérelni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A képernyőről olvasom a kettő percre szót kérők sorrendjét: Ékes József, Gúr Nándor, Pelczné dr. Gáll Ildikó, Balla György és Kontur Pál. Megadom a szót először tehát Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Amit Gúr Nándor képviselőtársam is elmondott, én nagyon helyesnek tartom azt, hogy a döntéshozó szervek, fogalmazzunk úgy, összevonásra kerülnek. Nagyon sok esetben érezhető, tapasztalható, hogy Magyarországon 200 különböző hatóság tevékenykedik, működik, egymással átfedésben végeznek tevékenységet.

(10.20)

Ez egy helyes lépés. Helyes lépés a kamarák Iposz-, Kisosz-rendszerbe történő beemelése és megerősítése, hisz ők tudják és érzik azt a vállalkozókon keresztül, hogy hol vannak a hiányszakmák.

Amire tényleg fontos lenne a hangsúlyt helyezni: egyrészt a felsőfokú képzés, szakképzés, kamarák párbeszédét meg kellene indítani mindenképpen ebben a kérdésben, hogy tudják lépcsőzetesen egymást segíteni, támogatni; a kutatás-fejlesztés, az innováció kérdése. Számos olyan kiállítás van, ahol tizenévesek olyan dolgokat alkotnak szabadalomjellegűen, ami egyszerűen elképesztő és hihetetlen. Tehát pontosan azt az erőforrást nem használjuk, és nem alkalmazzuk teljeskörűen, ami fontos lenne az országban.

A másik ilyen kérdés a demográfiai kérdés. Tehát egyrészt a demográfiai kérdést kellene erősíteni, másrészt pedig a képzést kellene erősíteni, hisz hosszú távon, bármekkora fejlesztést csinál ez az ország, vagy ér el az Európai Uniótól, ha nincs meg a megfelelő utánpótlás, nincs meg a megfelelő szaktudás, akkor sorvad az ország. Tehát pontosan ezekben a kérdésekben kellene, nem véletlen mondtam az ötpárti egyeztetések fontosságát, hogy ismerjük fel, lássuk be, ez az ország csak akkor képes túlélni a nehéz helyzetét, és valóban hosszú távú perspektívát adni a saját állampolgárainak, ha a demográfiai kérdést azonos szinten kezeljük, vele együtt a képzés kérdését.

Nézzük meg Japán vagy nézzük meg Franciaország esetét: azok az országok képesek erre, amelyek képesek megújulni a demográfia területén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a képzés területén is.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok ismétlésbe nem kívánok bocsátkozni, Ékes képviselőtársam szavait, kiváltképp az első percben elmondott gondolatait nem kívánom megismételni. Úgy gondolom én is, ahogy ő ezt mondotta.

Kuzma úr, nincs közöttünk nézetkülönbség a tekintetben, hogy lehetőséget kell adni arra, hogy legalább az információ birtokába kerülhessünk annak érdekében, hogy a munkaerőpiac igénye oldaláról mi mutatkozik meg, tehát ilyen értelemben nagyon fontosnak tartom a pályaorientációhoz vagy a pályakorrekcióhoz szükséges információk meglétét, bázishelyeken való összegyűjtését és ennek a közvetítését. Tehát ez a minimuma, az alapja annak, hogy egyáltalán beszélhessünk arról, hogy az élet szükségszerűsége által megáldott vagy kikényszerített formában szakmaváltásokra kerülhessen sor. Az már egy másik dolog, hogy a harmadik, a nyolcadik vagy épp a második szakmai képzés megszerzése ingyenes-e vagy támogatott-e, de találunk olyan struktúrákat, rendszereket, akár a felnőttképzés tekintetében a munkanélkülieket érintő képzésekben, ahol ez nem kérdéses.

Még egy dologra szeretnék kitérni ebben a rövid kétpercesben, csak érintőlegesen tudom megtenni. A napirend előttiek között hallgattam Farkas Flórián képviselőtársamat, amikor is arról szólt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a romák, a cigányok, merthogy kiszorulnak a munkaerőpiacról. Bizony, van ennek igazságtartalma, de azért ebben a 20 másodpercben két gondolatot elmondanék. Meggyőződésem szerint legalább kétirányú tevékenységgel kellene hogy párosuljon ennek a történetnek a megváltoztatása. Az egyik nyilván mindenfajta állami, társadalmi, egyéb másfajta szerepvállalással kell hogy párosuljon a segítőkészség részéről. A másik viszont az önazonosulás készségének a formálása, erősítése is, de majd egy másik kétpercesben részletesen beszélek erről, mert itt nem tudom kifejteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pelczné dr. Gáll Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én csak egyszerű gyakorló szakemberként szeretnék mint egyetemi oktató hozzászólni ehhez a kérdéshez, hiszen több mint 16 éve vagyok részese ennek az oktatási tevékenységnek, úgy a szakképzés, mint a felnőttképzés vonatkozásában. Lassan én is tanulmányt tudnék írni azokról a változásokról, amiket az elmúlt időben tapasztaltam, és azok munkaerő-piaci kimenetéről is. Ezért csak a vita további szakmaiságát megalapozandó mondanám el a véleményemet.

Először is egyetértek mindazokkal, akik azt fogalmazták meg - miniszter úr is -, hogy képezni csak a jövőnek lehet. És itt van a legnagyobb probléma egyébként, hiszen a mostani képzések, bár megpróbálják ezt az igényt kielégíteni, nem tudják. Ugyanis nem a múlt adataiból, nem a jelen történéseiből lehet a jövő szakembereit képezni, hanem pontosan azokból a tervekből, ami a gazdasági szerkezettel függ össze és a fejlesztési igényekkel, amit össze kellene hangolni. Ezért nagyon üdvözlöm én is a kamarák megjelenését ebben a történésben, mégiscsak ők azok, akik a gazdasági élet szereplőivel közvetlenül kapcsolatban vannak. Nem gondolom, tisztelve a gazdasági élet összes szereplőjét, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, hogy helyénvalóan meg tudják fogalmazni azokat az igényeket, amit majd a képző központok ki fognak elégíteni, figyelembe véve a képzés időtartamát, ami egy-két, akár három év is lehet esetenként.

Viszont fontosnak tartanám, és erről még nem esett szó, az egyetemek és főiskolák felnőttképzési központjainak a megjelenését, pontosan azon tudományos kutatások eredményeinek a bevonását a képzési struktúra kialakításába, ami egy olyan modulrendszerű megközelítés, amit nem találtam meg ebben a törvényben, de módosításokkal ezt még meg lehet tenni.

A tiszkek megjelenése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): nem látom ennek a gyakorlati hasznát még. Lehet, hogy rövid ez az idő, mint az én időm is (Az elnök ismét csenget.), de gyakorlati hasznosulását ennek még egyáltalán nem látom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Balla György képviselő úrnak, Fidesz.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék belefolyni a szakmai vitába, lévén a költségvetési bizottság tagjaként elsősorban a költségvetéssel és kevésbé az oktatással foglalkozom. De azért azt gondolom, hogy néhány veszélyre célszerű felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, különösen azokét, akik egyébként az oktatás területén jártasak.

Azt szeretném elmondani, hogy minden jó törvényi változtatás természetesen segíthet az oktatás ügyén, segíthet a szakképzés ügyén, de az égadta világon semmit nem ér, ha egyébként emellett a finanszírozás folyamatosan romlik. Az önkormányzatok, tisztelt képviselőtársaim, akik ezeknek az intézményeknek jórészt a fenntartói, elértek a falig. Az a helyzet, lévén a nagyobb és közepes városokban vannak elsősorban szakképző intézmények, ezek a települések jórészt az alapfokú oktatásban már egyébként megtették azokat a szükséges és elkerülhetetlen lépéseket, amelyek bizonyos iskolabezárásokkal, összevonásokkal együtt jártak, mégis azt kell tapasztalniuk, hogy az eddigi finanszírozás is és a jövő évi finanszírozás pedig pláne hihetetlen mértékű hiányt jelent, ami az oktatást illeti.

Hadd mondjak egy példát! Szolnok városában az intézményhálózat fenntartásához helyi forrásból, tehát saját önkormányzati forrásból 3,3 milliárd forintot kell biztosítani az önkormányzatnak, az önkormányzat teljes helyiadó-bevétele pedig 3 milliárd forint. Nincs már vagyon, minden hitelből működik, odáig fognak elérni az önkormányzatok, hogy elkezdik szisztematikusan a szakképző intézményeiket is összevonni, képzéseket megszüntetni, illetve bezárni, mert nem tudnak mást tenni, és akkor az önök jó szándéka, a józan törvényalkotói gondolkodás az égvilágon semmit nem fog érni. Nagyon szépen kérem önöket arra, hogy ezt vegyék figyelembe, mondjuk, a jövő évi költségvetés elfogadásakor is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szót kér Kiss Péter miniszter úr. Öné a szó, miniszter úr.

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném jelezni, hogy egyetértek a vitában elhangzott azon közös vagy sok hozzászólótól megfogalmazott szándékkal, hogy olyan kérdésről van szó, amelyik túlmutat a pillanaton és a hétköznapokon, tehát azzal a felelősséggel kell foglalkozni vele, hogy egy mai beavatkozás a következő 5-10-15 évben jelent érzékelhető változásokat, és ha trendekben gondolkozunk, akkor egy emberöltőre előre meghatározhatja a viszonyokat.

Ezért tehát Ékes képviselő úr felvetésével, mások ez irányú jelzett szándékával egyetértőleg azt mondom, hogy alkossunk közösen szabályokat, kész vagyok mindazokat a javaslatokat érvényre juttatni, amelyekben konszenzus vagy konszenzus közeli állapot alakulhat ki. Pontosan azért, merthogy korántsem a mai törvényalkotóról szól mindaz a szándék, amit itt közösen megfogalmazunk, no pláne nem a kormány színéről, hanem arról az esélyről, amit a munkaerőpiacon azáltal tudunk teremteni, hogy sokkal inkább a gazdaság várható és mai megrendeléséhez közeli szakképzést teremtünk.

(10.30)

Az első - ezért aztán úgy fogalmaznék nagyon leegyszerűsítve -, hogy bonyolult munkaerő-piaci és gazdasági elemzések mellett, nem ezeket helyettesítve, de rendkívül lényeges, hogy direkt kapcsolatot tudjunk teremteni a mai gazdasági szereplők befektetési vágyai, törekvései, elgondolásai és a szakképzés között. Ha ilyen primitív módon kell fogalmazni, azt mondom, hogy aki fizeti a zenészt, az rendeli a zenét, és erre minden csatornán lehetőséget kell biztosítani. Jelzem, szeretném világossá tenni, hogy az, amit mi most itt a törvényben bemutattunk, nem a szándékaink egésze, hanem a szándékainknak azon része, amihez törvénymódosítás kell, hiszen a szándékaink ezen az irányon megjelennek a fejlesztéspolitikában, a ma meglévő törvényi felhatalmazás szerinti napi eljárásainkban, és megjelennek nyilvánvalóan egyéb tárcaszintű vagy helyi szakmai szabályozásokban.

Ezért annak az igénynek, őszintén megmondom, nem is tudok eleget tenni a mai törvénymódosítással, hogy komplex módon, az egészet bemutatóan egy programot jelezzünk itt, mert a program szándékokban és elgondolásokban létezik, de ez a mostani módosítás ennek néhány törvényi szeletét érinti csak; szándékom persze azon dallamban, amilyen irányban egyébként a program egésze kell, hogy haladjon, és ebben meghatározó, hogy a gazdaság, a munkaerőpiac megrendelése a képzési struktúrában, a képzések tartalmában és nyilván a struktúrán belüli kapacitásokban meghatározó legyen. A munkaerőpiac szereplőinek, a munkáltatóknak, a kamaráknak ilyen értelemben való bővülő részvétele nyilvánvaló módon erről szól, de jelzem, hogy a felnőttképzés és a szakképzés lehetőség szerinti integrált együttműködése nemcsak arról szól, amivel mi itt érvelünk a javaslat indoklásában, hogy akkor az hatékonyabb, jobban használja fel az eszközöket; természetesen erről is szól.

Több kollégánk szólt arról itt a képviselők között, hogy természetesen úgy helyes, ha ezeket a pénzeket - a konvergenciaprogramra tekintettel is - a leghatékonyabban használjuk fel. Igen, de hozzáteszem, szól arról is, hogy hidat teremtsünk a felnőttképzés által a gazdaság és az ifjúsági szakképzés között. Logikus az a gondolat, hogy ha egy cég a saját mai alkalmazottai képzésére az ő szükséglete szerint kifizet nagyon komoly forrásokat, befektet nagyon komoly pénzeket, akkor nyilván olyan tudást vásárol és olyan szerkezetben, amire neki vagy most, vagy a következő időszakban a fejlesztései szempontjából szüksége van. Magyarán, ha éppen az ifjúsági szakképzést képesek vagyunk összekötni a felnőttképzéssel, és kivinni a felnőttképzési piacra ezeket az intézményeket, akkor nemcsak forrásokat teremt az ifjúsági szakképzésben, a felnőttképzésben való piacilag finanszírozott részvétel lehetősége, hanem azt a tudást, azt a munkaerő-piaci, gazdasági megrendelést is integrálja, amely nélkül nem lehetne egyébként biztos tudást adni a gyerekek kezébe. Ez olyan - (Pelczné dr. Gáll Ildikó felé:) mondom a képviselő asszonynak -, mint az egyetemeken a posztgraduális vagy a szakmérnöki vagy a továbbképzési rendszer, amiről tudom jómagam is - az oktatók közül nem mindenki ismeri el -, hogy a legerősebb piaci visszajelzés arra nézve, hogy az alapképzésben mit kell biztosítani ahhoz, hogy egyébként a gazdaság igényeinek eleget tudjunk tenni. Itt tehát egy tartalmi híd megteremtéséről is szó van, nemcsak egy egyszerű szerkezeti változásról.

A harmadik dolog, amit röviden szóba hoznék, nem tűnik ilyen horderejűnek, de nagyon lényegesnek tartom: ez a tanulószerződéseknek a kérdése, többen kitértek rá. Ahhoz, hogy ne a levegőbe képezzük a fiatal embereket, kulcskérdés, hogy a szakma felelősséget vállaljon értük, és ha kell, mérjen és szelektáljon; de azok esetében, akik alkalmasnak bizonyultak, teremtsen is garanciát arra, hogy nem a levegőbe kerülnek akkor, amikor végeznek. A tanulószerződések 99 százalékban ezt jelentik, vagy hát azok esetében 99 százalék, akik bent tudtak maradni a tanulószerződés keretében, akikről így döntött a cég. Ezért tehát ezt éppen - megint Ékes képviselő úrra hivatkozom - azon korábbi évtizedekben kialakult gyakorlat újszerű változatának tartom, amelyik a korábbi ösztöndíjak és a munkahelyre való gyakorlati képzési kihelyezés helyébe lép.

A negyedik dolog, amit szeretnék megemlíteni, az két probléma. Nem szól róla a törvényünk, elnézést kérek, hogy olyat hozok szóba; nem is szólhat róla, mert nem ezzel az eszközrendszerrel kell megválaszolni, de fontos, érinti a szakképzést, ha már itt szóba került. Az egyik a lemorzsolódás a szakképzés 9-10. évfolyamán. Drámai mértékű a lemorzsolódás, megjegyzem, elsősorban azért, mert még mindig nem ad elegendő kapaszkodót a képzés 9-10. évfolyamán az elméleti szakképzés és a gyakorlati képzés. Ennek arányát a mostani közoktatási törvény lehetősége alapján - mert abban nyitottunk - meg fogjuk teremteni a finanszírozás oldalán is. Ehhez sem kell törvénymódosítás, csak szóba hozom, hogy benne van a csomagunkban, mert az a fiatal ember a szakmába, a szakiba és a munkahelybe akkor tud kapaszkodni, ha a 9-10. évfolyamon a közismereti tantárgy buktatóin tovább tud kerülni. Másképp fogalmazom: nem a közismeret arányát kell a szakképzésben csökkenteni - mert az valóban a kapcsolódásokat csökkenti, és valóban nem tenné lehetővé, hogy a tanulni tudás lehetőségét magába szívja -, hanem hogy a belső arányokat egy-egy évfolyamon hogyan alakítjuk, azt biztosan módosítani kell. A 9-10. évfolyamon többet kell biztosítani a szakmához való kapcsolódásban, így a gyakorlati képzésben is, az elméleti szakképzésben is, pont azért, hogy ne lemorzsolódjon, hanem kapaszkodhasson a szakmába; pont azért, hogy még fiatal korban, amikor a manuális készségek alakítására nagyobb esély van, ez megtörténhessen. Ha bármelyik szakképző intézmény tanárát, vezetőjét kérdezzük ma Magyarországon, akkor azt kell mondanom, hogy túlnyomó, döntő többségük álláspontjának megfelelő a törekvésünk.

Itt említem meg a szakképzésbe való be nem kerülés kérdését. Akik nem végzik el az általános iskolát, és így aztán nem keletkezik meg a formális feltételük arra, hogy bejussanak a szakképzésbe; ez is tizen-százalékos szám egy adott évfolyamon, valóban óriási nagyságrendről beszélünk. Gondoljanak bele, ha Magyarországon igaz, ami igaz, hogy száz képzettség nélküli emberből csak huszonkettő tud elhelyezkedni, akkor meg is tudjuk jelölni, hogy mely körökben alakulnak ki - a képzettséget most az iskolaszerkezet szempontjából nézve -: a nyolc általánost el nem végzettek, illetve a szakképzésből lemorzsolódók a legveszélyeztetettebbek ebben a körben, és tudjuk szociális szempontból is vagy társadalmi csoportok szempontjából is; erről a napirend előttiek kapcsán ma szóltunk. Nos, ha ez így van, akkor itt célzott programra van szükség. Ezért indítottuk el, az idén már háromezer fővel működik, és szeretnénk egy korosztály érintetti lehetséges létszámát befedő módon teljes körűvé tenni a kompetenciaalapú felzárkóztatást, amely bevisz ezen készségek alapján - ha kell, még a formális nyolc általános végzettség nélkül is - a szakképzésbe, nyilván olyan szakmákban, ahol a kompetencia fejleszthető és rendelkezésre áll azon fiataloknál. Ez a negyedik dolog, amit szerettem volna mondani.

Az ötödik a területi integrált szakképző központok ügye. Tudom persze, hogy ez a szabályozás - elnézést kérek érte - részleteiben ezt most nem érinti, de összefügg a témakörünkkel, mert a fejlesztést, az európai forrásokat éppen abba az irányba akarjuk vinni, hogy tiszknek leginkább azt lehessen nevezni, ha különféle szakmacsoportokba tartozó intézmények képesek összeállni és a normatíváikat is összerakni, hogy egy közös fejlesztés keretében alakítsák ki a rugalmas piachoz alkalmazkodó képességüket; hogy egy munkaerő-piaci megrendelésnek - amely tehát nem intézményfenntartói megrendelés, hanem gazdasági és munkaerő-piaci megrendelés - utána tudjanak mozdulni, és a szakmastruktúrát, a kapacitásokat, a képzés tartalmát rugalmasan utánamozogva tudják fejleszteni. Tulajdonképpen ennek a tiszknek az új modellje szól arról, ahogy szeretnénk az egész szakképzésben alakítani a viszonyokat.

Van még három dolog, amit ha megengednek, szóba hoznék, apróságnak tűnik, de szerintem komoly információ. A felnőttképzési normatívával kapcsolatban joggal veti fel Czomba képviselő úr, hogy bizony itt látszódnak az erőforrásaink korlátai, hogy ilyen árnyaltan fogalmazzak. A másik oldalról meg azért nem tesszük ezt rossz lelkiismerettel, mert az európai fejlesztési források között a TÁMOP-ban nagyon jelentős felnőttképzési források jelennek meg, tehát a sokszorosát tudjuk biztosítani nem költségvetési forrásokon keresztül a felnőttképzésben, és nyilván ott, amikor a programok részletei látszódnak, ezt indokolt lesz megbeszélni, hogy kire terjedjen ki.

(10.40)

Hankó Faragó képviselő úr szemléletét szeretném erősíteni abban a kérdésben, amit egy példán keresztül említett meg, a nyelvtudás és bizonyítvány kérdésében. Valóban a kompetenciaalapú és ezeknek a kompetenciáknak az összeszámítására képes képzési rendszer kialakítása a kulcs. Hogy mikorra jutunk el oda, hogy ez felmenő rendszerben, a felnőttrészképzések belekapcsolásával is működhet Magyarországon, nyilván nagyon komoly közös törekvésünk kell legyen, hogy ez ilyenné váljon; modellkísérletek éppen az NSZI-ben, a Nemzeti Szakképzési Intézetben ezzel kapcsolatban zajlanak. Rendkívül fontos kérdésnek látom. Ott, ahol az egy életen át való tanulás rendszere működik a világon, ezeknek a részkompetenciáknak az összeszámítása rendszerszerűvé lett téve korábban, akár csak Észak-Amerikában, a kanadai példára hadd utaljak.

Almássy Kornél és mások is felvetették az ötven év felettiek támogatásának a kérdését. Nos, megnyugtatom képviselő urakat, hogy jövő héten, ha lehet, már a jövő hét elején a parlament elé érkezik, talán plenáris formában is a Start Pluszra, Start Extrára vonatkozó javaslatunk, amelyik kifejezetten erre a körre koncentrál. A Start Plusz a gyedről, gyesről visszatérő, speciális élethelyzetre, a másik pedig kifejezetten a hátrányhelyzetűek és ötven év felettiek helyzetbe hozására vonatkozik. Ez egy régi vállalásunk, és most szabályozási keretekben is megoldjuk. Ez is azon témakörökbe tartozik, ami nem ennek a törvénynek a része, de egy másik kezdeményezéssel ezt a kérdést meg fogjuk oldani.

Kulcskérdésnek tartom azt is, hogy a szakképzés bizonyos esélyhátrányok kiküszöbölése érdekében is speciális módon biztosítottan alkalmas legyen. Itt a hátrányos helyzet akár a társadalmi-szociális hátrányoktól akár a fogyatékkal élőkig terjedhet. Szeretném visszajelezni, hogy itt nyilvánvaló módon nem az iskolarendszerhez kell igazítani ezen emberek lehetőségeit, hanem fordítva, nyilvánvaló módon a képzést, az iskolarendszert, a technológiákat kell ezekhez a speciális helyzetekhez igazítani. Magam egyetértek azzal, hogy a szakképzés éppen az egyik legnagyobb esélyteremtő intézményrendszere az országnak, ha ez úgy működik.

Végezetül szeretném megemlíteni kicsit a perspektívák szempontjából is, hogy nem kevesen vannak jelen a teremben - ahogy látom -, akik a kilencvenes évek közepén partnerek voltak abban, hogy a szakképzés egy szeletében, a szakközép-iskolai fejlesztésben azt az ominózus világbanki projektet végigcsináljuk. Ez pontosan 10-12 évvel ezelőtt kezdődött el, és a rendkívüli sikerének köszönhető az, hogy a szakképzés zsákutcás jellege megnyílt a felsőoktatás számára, és ez mint történés komoly társadalmi mobilitással, társadalmi haszonnal járt. Ennek következtében is felértékelődött a szakképzés egy része, a szakközépiskolák intézményei, és ma már olyan családok is a szakközép-iskolai iskoláztatást választják, akik ezt elit intézménynek tekintik a maguk szempontjából, és akik kifejezetten továbbtanulás irányában iskoláztatják a szakképzésben a gyerekeiket.

Ugyanezen időszak alatt, ez alatt a 10-12 év alatt a szakiskolai, a szakmunkásképzéssel nem történt meg ez, sőt leszakadt, és a figyelem középpontjából kikerült. Ez nagy baj, hogy így van. Mindannyiunknak megvan benne a felelőssége részfelelőségekkel és a figyelem hiányával. Elindult ugyan egy szakiskolai fejlesztési program tizen-milliárdos mértékben, de az ügy társadalmi presztízsét, a befogadó környezetet és az érdekeltséget, én magam is úgy gondolom, további átalakító lépésekkel segíteni kell. Ez a törvény többek között erről szól.

Azért hoztam szóba a világbanki programot, mert a kilencvenes évek elején a szakközépiskolákról se gondolta volna senki, hogy lehetséges, hogy bejárják ezt az utat, és hiszek abban, hogy ennek a programnak az eredményeként a szakiskolai képzésben megtörténhet mindaz a csoda, amit sikerült megtennünk a szakközépiskolák egy jelentős része kapcsán, csak nyilván társadalmi figyelem, pénz, paripa, fegyver és érdekeltségeket átalakító reformszándékok kell egymással találkozzanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Eddig nyolc képviselőtársunk kért kettőperces felszólalási lehetőséget. A képernyőről olvasom a sorrendet: Kontur Pál, Gúr Nándor, Pelczné dr. Gáll Ildikó, Rózsa Endre, Ékes József, Czomba Sándor, Simon Gábor és Nagy László.

Elsőként megadom a szót Kontur Pár képviselő úrnak, Fidesz.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én szeretnék csatlakozni Filló Pálhoz: akkor lehet a szakképzésbe a fiatalokat bevonni, ha ennek a becsületét visszaállítjuk. Na de arra nem tért ki képviselőtársam, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni. Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy aki szakképzésben vesz részt, annak az érték, amiből meg tud élni, a pénz, az ellenértéke a munkának, amit elvégez. A becsületét egy munkásembernek a pénz adja meg, abból tudja a családját fenntartani. Tehát ha azt látják, és az a közhangulat, hogy jó időben jó helyen kell lenni, valósítsd meg önmagadat és a többi, akkor ez nem arra sarkallja a fiatalokat, hogy 80-100 ezer forintért szakmába elmenjenek és tanuljanak, mert abból a pénzből nem lehet megélni. Ez az egyik.

A második dolog: a munkanélküliségen igen nagyot lehetne javítani, igen nagyon lehetne csökkenteni, ha például, ha valaki munkanélküli, akkor a második szakmát megszerezhetné; ugyanis vannak ilyen példák, vannak olyan szervezetek, amelyek úgy lettek kitalálva annak idején, akár több mint száz évvel ezelőtt is meg az ipari forradalom idején, hogy másik szakmára tanították egyletekben a fiatalokat, és olyan szakmára, amiben el tudtak helyezkedni, ha az akkori szakma nem tudta már foglalkoztatni őket. Tehát én azt gondolom, hogy többek közt a második szakma - vagy ha úgy tetszik, akkor a harmadik, ha ez se jön be, vagy ha arról van szó, hogy az ember egy élet leélése alatt vagy öt szakmát kell hogy tudjon -, sokkal olcsóbb az államnak az az ember, aki adófizető, mint akit segélyből kell eltartani.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Belekezdtem egy gondolatba, majd a miniszter úr érintette is ezt a gondolatot. Igazából arról szól a történet, hogy a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének a legnagyobb vesztesei azok voltak, akik szakmai tudással nem rendelkeztek, a munkaerőpiac azt igazolta vissza, hogy igazából rájuk nincs olyan mértékben szükség, mint ahogy a korábbi időszakban a foglalkoztatás tekintetében helyt tudtak kapni.

Akár kimondjuk, akár nem mondjuk ki, a romák, a cigány lakosság nagyobb mértékben érintett ilyen értelemben, mert alulképzettebbek. Nekünk felelősségünk van abban - meggyőződésem szerint kölcsönösen -, hogy az alulképzettség vonatkozásában változtatásokat indítsunk el, változtatásokat az általános iskolai, majd a szakképzés megszerzése tekintetében elsődlegesen, és azért, mert ez adja meg az esélyét a normális életnek. Azt hiszem, azt gondolom - hogyan mondtam? -, kétirányú ez a dolog: minden állami-társadalmi segítséget meg kell adni a tekintetben, hogy ez a folyamat ilyen irányban alakuljon, másik oldalról pedig a motivációs hajlandóságot fel kell ébreszteni, hogy van értelme, van miért szakmai tudást szerezni.

Csak egy példát szeretnék mondani: ugyan nem a mostani törvény keretei között tárgyaljuk, de még a mai napon a foglalkoztatási törvény keretei között fog szóba kerülni, hogy például, aki az álláskeresési támogatás keretei közül képzési lehetőséget vesz igénybe, arra vállalkozik, abban az időszakban, amíg képezteti magát, a keresetpótló juttatás összegét kapja, ami a minimálbér korábbi 60 százalékával szemben 100 százalékos mértékű. Ez nyilván a megélhetés alapjait segíti. Azt gondolom, ez is egy eszköz, és sok minden egyéb eszközzel kell segíteni, de az önazonosulás készségét is erősíteni kell, mert másképp nem tudunk célba érni e tekintetben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pelczné dr. Gáll Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

(10.50)

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Hogy is mondta, miniszter úr? Ha egyszerűen lehet és kell fogalmazni, akkor mit mondott?

Én azt mondanám, hogy felhívás volt keringőre, amit ő mondott. Azt mondta, hogy alkossunk közösen szabályokat. Egyetértek ezzel a megfontolással, viszont akkor azt kérem, hogy tekintsük komplexen ezt az egész kérdéskört.

Ahogy itt többek által elhangzott már, bizony nagyon sokféle és nagyon sokszínű ez a piac, mármint az intézményi piac, akik részt vesznek a szakképzésben és a felnőttképzésben. Ez a sokszínű piac azonban nem hordoz magában egyenszilárdságot. Egészen egyszerűen nem egyforma követelményeket támasztunk a képző helyek vonatkozásában.

Javaslom az államtitkár úrnak ennek az áttekintését, egészen onnantól kezdve, hogy az akkreditáció célját konkrétan meg kell fogalmazni, és onnantól kezdve az intézménnyel szemben és magával a képzéssel szemben is szigorúan, számon kérőleg kell fellépni.

A tiszkeket, még egyszer mondom, nem tartom eredményesnek, mert még nem látom ennek a gazdasági hasznosulását. Az ötlet lehet, hogy jó, bár nem tudom, hogy akkor miért kell ilyen gyorsan változtatni rajta, de minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. És jelenleg a munkaerőpiac oldaláról nincs mérve ennek a hasznossága, mint ahogy a többinek sincs mérve a hasznossága. Annyit érnek a képzéseink, amennyit a munkaerőpiacon hasznosítani tudnak belőle a képző helyek és nem utolsósorban természetesen a képzettek is.

És megütötte a fülemet egy nagyon fontos mondat: úgy értik ezt az egész konstrukciót finanszírozási oldalról, hogy keresztbe akarnak finanszírozni? Vagyis az alapképzésből elvont forrásokat akár posztgraduális, postsecondary képzéssel kívánják pótolni? Vagy a Munkaerő-piaci Alap terhére szeretnék a finanszírozást elvégezni? Ez egy rendkívül rossz és hibás konstrukció!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A vitában Rózsa Endre kétperces hozzászólása következik, MSZP.

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Filló Pál gondolatait szeretném folytatni, aki hangsúlyozta azt, hogy a szakképzésben milyen fontos a pozitív motiváció.

Tizenhat évig egy gimnázium, illetve közgazdasági szakközépiskola igazgatója voltam, és hadd mondjam azt el, hogy amikor a 90-es évek elején létrehoztuk az első tanirodát, az rendívül pozitív volt a tanulók számára. Ugyanakkor amikor a régiós konferenciáról úgy tértek vissza, hogy elmehettek az országos úgynevezett tanirodai konferenciára Egerbe, akkor sugárzó tanulói tekinteteket láthattunk. Hát még akkor, amikor Egerben, szülővárosomban ezen a tanirodai konferencián megnyerték ezt a versenyt, és Prágában képviselhették hazánkat.

Miért is mondom ezt el? Azért mondom el, mert mind a tanulónak, mind a tanárnak, mind pedig az igazgatónak egy pozitív kisugárzás kellett ahhoz, hogy ez megvalósuljon. A sors megadta nekem azt, hogy országgyűlési képviselőként - kormánypárti és ellenzéki képviselőtársainkkal együtt - tavalyelőtt Helsinkiben részt vehettünk, egyszerűen fogalmazva: a szakmunkások világbajnokságán, ami egy olyan rangos szakmai felvonultatást tett lehetővé, hogy mi az egész kintlét alatt szinte állandóan szinte szívtuk magunkba azokat az ismereteket, amelyeket ott szereztünk. De nemcsak szívtuk, hanem nekünk nagyon-nagyon fontos volt az, hogy tovább is adjuk.

Én személy szerint mint képviselő, képviselői területemen több szakmunkásképzőben tartottam erről tájékoztatót. Sugárzó arcokat láttam, és a szakmunkástanulóknak ez nagyon hasznos volt. Felsoroltunk ott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) minden képzési formát. Ez nagyon fontos, és terjesszük ezeket!

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Font képviselőtársam mondott, magának a szakképzésnek van egy elvándorlási, kivándorlási politikája, és pont a finn példánál a kézművességen keresztül próbálják meg helyben tartani az embereket. De most nem is erről akarok beszélni.

Amit a miniszter úr elmondott a fluktuáció, a lemorzsolódás kérdése kapcsán, nem véletlenül mondtam az elején, és Pelczné Gáll Ildikó alelnök asszony is elmondta a maga részéről, tehát nyitott mint az öt párt abba az irányba, hogy ebből egy olyan törvény alakuljon ki, amelyik valóban ötpárti egyezséggel jön létre.

Államtitkár úr, vonjuk le a hétfői adok-kapok egyenlegét - ez egy szakmai kérdés. Önökön múlik az, hogy a hétre, a jövő hétre egy olyan egyeztető fórumot hoznak össze az öt párttal, ahol konszenzus tud kialakulni. A génmódosított termékeknél is csak egy héttel csúszik a törvényalkotás, de mégis ötpárti megállapodás van belőle!

Tehát én azt javaslom és azt kérem - nagyon sokan hozzászóltak ehhez, Gúr képviselőtársam, Filló Pál, Pelczné, Almássy Kornél, a KDNP részéről is nyitottság van -, akkor tényleg alkossunk egy olyan törvényt, ami átnyúlik a kormányzatokon, és Magyarország kérdését ebből a szempontból hosszú távon meg tudja oldani.

Magyarországon az alapképzés nagyon jó. Nem véletlenül mondtam azt, hogy a magyar szakemberek bárhol a világon szeretettek, keresettek, mert nem csőlátásra tanították meg őket, hanem a magyar szakemberek problémamegoldó képessége hihetetlen mértékben jó. Ezt kellene újból feléleszteni, ezt kellene erősíteni, és ugyanúgy, ahogy elmondtam, a gyakorlati képzést, a szakismereti képzést kellene erősíteni; és a 9-10. osztálynál megadni azt a lehetőséget, hogy ha nem az érettségi vagy a felsőfokú képzés irányába megy el, akkor igen, a szakelméleti kérdést kell elsődlegesen erősíteni. Az alapképzettsége általános iskolai szinten megvan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), tehát utána valóban a szakelméleti, gyakorlati képzés jöjjön.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Czomba Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! A miniszter úr az előbb jelezte - én az elején azt mondtam, hogy a jéghegy csúcsát látom, és nem látszik a jéghegy alja -, hogy a jéghegy alja is megvan tulajdonképpen, csak most nem alkalmas ez a fórum arra, hogy szélesebb körben lássuk a törvénymódosításhoz kapcsolódó egyéb, idevonatkozó részeket.

Én pedig azt mondom, hogy felelős döntést csak akkor tud az ember hozni, hogyha megfelelő információ birtokában van. Tehát ha több információval rendelkezünk, mint amennyivel most, jelen pillanatban, akkor lehet, hogy egészen másképp szólunk hozzá.

Én az első ciklusomat élem, és sok tekintetben tanulom a szakmát, de azt látom, hogy nem rendelkezünk kellő információval, még bizottsági szinten sem. Tehát sokszor más csatornákon keresztül kell információhoz jutnunk, ami véleményem szerint nagyon nem jó. Tehát ha azt várják tőlünk, hogy felelős döntéseket hozzunk és partnerek legyünk, akkor kérjük, hogy megfelelő információval lássanak el bennünket.

Egyébként is azt érzékelem valamennyi előterjesztett törvény kapcsán, hogy nagyon sok lényegi rész gyakorlatilag ki van véve a törvényből, vagy kormányrendelet, vagy egyéb miniszteri rendelet formájában. És arra hivatkoznak, hogy ezáltal rugalmasabbá válik a rendszer, nem kell mindig a parlament elé hozni, és terhelni a képviselőket ezzel a dologgal. Én pedig azt kérem a magunk részéről, hogy terheljenek bennünket, államtitkár úr, az információval bőségesen, szívesen fogjuk venni!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Simon Gábor kétperces hozzászólása következik. Öné a szó, képviselő úr.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Olyan békésnek, olyan szakmainak indult ez a reggel, aztán minden a helyére került. Aki egy jó törvénymódosítás kapcsán részt vesz a vitában, annyi minden az eszébe jut.

És ezt most megéljük, hiszen van egy módosítás, nem egy átfogó, nem a szakképzést, nem a felnőttképzést minden részletében módosító törvény, hanem néhány ponton a kormányzati struktúraváltáshoz, a munkamegosztáshoz kapcsolódó változtatásokat zömmel átvezető jogszabály, és ennek kapcsán egészen széles spektrumban szólnak hozzá a képviselők. Ez egy termékeny vita.

Hozzáteszem, hogy azért van néhány olyan megjegyzés, például Balla György képviselőtársam vészjósló, az önkormányzati finanszírozási helyzetre vonatkozó megjegyzése, és hogy ebből hogyan lehet kikeveredni. Minden bizonnyal ennél a jogszabálynál ezt a kikeveredést nem fogjuk tudni megtenni, hiszen ez másról szól, ez egy szakmai ügyről szól.

És ha megbocsátanak, három rövid megjegyzést a törvénymódosítás kapcsán is tennék, hiszen mégiscsak a törvénymódosításról folyik a mai vita. Hogy hogyan lehet egy picit az ellenőrizhetőséget, a racionalitást, a számonkérhetőséget megteremteni, ennek az egyik lehetséges eszköze az integráció. Az előttünk lévő módosításban legalább három olyan integrációt megteszünk, például a Munkaerő-piaci Alapon belül a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célkeretének és a képzési alaprésznek az összevonása, ami számon kérhetőbbé, ellenőrizhetőbbé, racionálisabb pénzfelhasználási lehetőséggé formálja ezt az ügyet.

Aztán van egy másik, ahol két intézetet vonunk össze, a Nemzeti Szakképzési Intézetet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet, ami pedig egy költséghatékony működést tesz lehetővé. És egy harmadik, ahol az Országos Szakképzési Tanács és az Országos Felnőttképzési Tanács összevonására kerül sor, ami pedig egy egységes, összehangolt irányítás hatékonyságát biztosítja.

(11.00)

Szóval, van ebben a módosításban olyan dolog, amit szakmai szinten is meg tudunk valósítani, de hát egy jó, igazi törvény lehetővé teszi a kitáguló nézetünket... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy László képviselő úr kettőperces hozzászólása következik, MSZP.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy - ha jól látom - Pelczné Gáll Ildikó már nem maradt bent a teremben. (Babák Mihály közbeszólására:) Ön az, Babák képviselő úr? Azt hittem. (Babák Mihály: Helyette!) Ja, bocsánat. (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tessék, képviselő úr!

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Ő megfogalmazta az aggályait a tiszkekkel kapcsolatban. Én pedig azt mondom, hogy Békés megyei képviselőként tudom, hogy a Békés megyeieknek az egyik legfontosabb a térségi integrált szakképző központok működése, mert egy olyan térségben, ahol a román határ mentén nagyon könnyen mozoghatnak majd a szakképzett román munkavállalók, igenis fontos, hogy helyben megtaláljuk a gyakorlatban magasan képzett munkaerőt. Mert ma is előfordul az, hogy a cégek éppen azért nem találnak megfelelő munkaerőt, mert nincsenek gyakorlati szempontból magasan képzett munkavállalók. Én azt hiszem, hogy ez a térségi integrált szakképző központ megteremtheti annak a lehetőségét, hogy a lehető legmodernebb képzést kapják meg Békés megyében is a fiatalok.

Szeretném felhívni még egy dologra a figyelmüket. A képzést mindenképpen érdemes egy szélesebb alapra helyezni. Békés megyében például nemrégen került aláírásra a Paktum-Start nevezetű program, amely a képzést már olyan összefüggésbe helyezi, hogy hogyan lehet a képzést, a képző intézményeket, a civil szervezeteket, a munkaadókat és a munkavállalókat egy asztalhoz ültetni, és közösen meghatározni, hogy mi az, ami a foglalkoztatást elősegíti.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A további kettőperces felszólalók sorrendje: Kontur Pál, Gúr Nándor, Iván László, Sós Tamás és Mádi László képviselő urak. Elsőként megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fidesz.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek, de én tanulom ezt a szakmát, mint kétkezi munkás kerültem én ide a parlamentbe, úgyhogy van, amikor el szeretnék mondani valamit, és véletlenül kifelejtem a lényeget.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Természetesen a második szakmára egy munkás életében, ha másképp nem tud elhelyezkedni, ingyenes szakmai képzést kellene bevezetni, vagy ha egy harmadikkal tud elhelyezkedni, akkor addig tanuljon, amíg el nem tud helyezkedni, tehát ezzel segítenénk. Mert, újból elmondom, az adófizetés sokkal olcsóbb az államnak, mint a segélyfizetés.

A másik pedig: biztos, hogy sok jó eleme van ennek a törvénymódosításnak, de énszerintem kevés ez. Mindig arról beszél a miniszter úr meg az államtitkár úr is, hogy a jövőt építjük. Hát a jövőhöz ez kevés! Ugyanis az elmúlt 16 évben lebontódott egy struktúra, teljesen új struktúra lett a gazdaságban, és a mostani szakképzési struktúra viszont az előzőre, a '90 előttire épült, tehát ebbe pénzt ölni nem szabad. Én kevésnek érzem a változtatást. Mondom, biztos van sok jó elem benne, de én ezt kevésnek érzem, és az európai uniós pénzeket, támogatásokat és az állami pénzt, az adófizetők pénzét egy teljesen új struktúra felépítésére szánnám, nem a múltnak a konzerválására.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kontur Pál képviselőtársam most másodszor megismételte azt, ami igen fontos meggyőződésem szerint is, mármint hogy a lehetőséghez illesztetten minél több ember a munkaerőpiachoz illesztett, annak az igényeihez kapcsolt szakmai képesítéssel álljék rendelkezésre.

Azt gondolom - visszatérve egy gondolattal a korábbiakban már említett folyamatokhoz -, ezt meg tudja alapozni vagy mindezt segíteni tudja az a folyamat, hogy ha már abban a fázisban, abban az időszakban, amikor pályát kell választani egy fiatalnak, akkor az aktuális és a belátható munkaerő-piaci igényeket számba véve próbáljuk meg szembesíteni magát a családot, magát a gyermeket azzal, hogy hol, hogyan milyenfajta lehetőségei adatnak meg. Hozzáteszem, felnőttkorban pedig nyilván a pályakorrekcióhoz szükséges információk sokaságát jelenítjük meg.

Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy a mai rendszer, a mai struktúra úgy működik, hogy a munkaügyi ellátórendszerekbe ha bekerül valaki, mert elvesztette a munkalehetőségét - legyen olyan ember, akinek szakmája van, tehát van szakmája akár egy, akár kettő -, akkor ez az ember, hogyha megfelelő indíttatással bír, és megvan a saját szándéka is, képzési támogatásban részesülhet. Mint mondottam, még ráadásul a keresetpótló juttatása olyan lesz törvénymódosítások kapcsán, ami még kedvezőbbé teszi az ő szerepvállalását, és újabb szakmát, harmadikat, negyediket is szerezhet. Majd ha ez sem sikerül, akkor, ha ennek a szakmaszerzésnek az időtartama, mondjuk, hat hónap volt, a hat hónap duplája idő elteltével, azaz egy év elteltével, ha eredménytelen a folyamat, akkor újólag bekapcsolódhat egy újabb képzési folyamatba. Azért azt gondolom, ez elég intenzív állami segítség és támogatás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percre Iván László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Tán furcsának tűnik, hogy gerontológusként és pszichiáterként szólok hozzá, de meg kell mondjam, hogy szívet melengető számomra ez a vita. Annál is inkább, mert ahogy Hippokratész mondta, mindenkinek olyan lesz az idősebb kora, amilyen az ifjúkora életstílusa és életélése volt.

Ennek következtében azt kell mondjam, hogy sokkal többnek tartom a szakképzés ügyét és kérdését, mint egyszerűen piaci kérdésnek vagy egyszerűen csak szűkre szabott szakmai kérdésnek; személyiségfejlesztő kérdésnek tekintem, és a nemzeti identitás fejlesztésének és megmentésének a kérdéseként is tekintem. Annál is inkább, hiszen a szakképzések hordozták és hordozzák azt a szocializációs feltételt és lehetőséget, hogy nemzeti kincsünk ezen a vonalon is megjelenjen.

Ezért rendkívül fontosnak ítélem meg a majdan idősödő, majdan nyugdíjba menő mostani ifjúságnak ezt a lehetőségét, hogy megfelelő feltételekkel, megfelelő vezetéssel, ha szabad ezt mondani, és megfelelő támasszal tudjuk biztosítani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Sós Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az előző gondolatot folytatjuk, gyakorlatilag mindenképp ki kell emelni, hogy számottevő tartaléka valójában ennek az országnak egy van: az emberi tehetség és az emberi tudás kibontakoztatása, és ez mindannyiunk feladata. Úgy gondolom, a parlamentnek, a törvényalkotóknak, nekünk az a feladatunk, hogy mindezeket a szükséges változásokat, változtatásokat támogassuk úgy a törvényhozásban, mint a mindennapi életben a szemléletalakításban, hisz van itt bőven tennivaló.

És valójában miről is szól ez a törvényi módosítás? Valójában arról szól, hogy az iskolarendszerű képzést és a felnőttképzést kívánjuk összehangolni, arról szól, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban kívánjuk felhasználni, és harmadszor arról szól, hogy az irányítási rendszerünket szeretnénk átláthatóbbá tenni.

És valójában mit szeretnénk elérni? Azt szeretnénk elérni, hogy piacképes tudást, ismeretet szerezzenek azok, akik kikerülnek a szakképzésből; úgy az iskolarendszerűből, úgy a felnőttképzésből, úgy a felsőoktatási szakképzésből. Tehát nagyon fontos lenne, hogy itt ezt a munkát hatékonyabban tudjuk elvégezni, hisz az elmúlt esztendők során ugyan nagyon sok minden történt, de a vitában, úgy gondolom, mindenki azt mondja, hogy még további lépések szükségesek.

Mi történt idáig? Például tessék arra gondolni, hogy a szakiskolai programban milyen konkrét intézkedések voltak, amire lehet alapozni. Vagy a múlt esztendőben elfogadtunk egy 2013-ig szóló stratégiát, ami, úgy gondolom, lényeges kérdés, és akik most türelmetlenek, azoknak mondanám - és majd később én is folytatom -, hogy a stratégia gyakorlatilag meghatározza a következő esztendőknek a lépéseit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz.

(11.10)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden: Simon Gábor Balla Györgyöt illette néhány szóval. Én azt gondolom, hogy finanszírozás nélkül nem lehet a szakmáról beszélni. A szakmai ügyek nagyon fontosak, a tartalma annak, hogy milyen típusú intézkedéseket hozok, de ha ennek nem biztosítom a feltételeit - és az önkormányzatok oldaláról a képviselő úr megfogalmazta, hogy ezeknek a pénzügyi feltételei sajnos eléggé korlátozottan állnak rendelkezésre -, akkor nem áll meg a dolog. Anélkül elmélet marad, anélkül vágyak maradnak, éppen ezért én azt gondolom, hogy nem lehet a dolgokat szétválasztani szakmára és finanszírozásra, mert finanszírozás nélkül a szakmai kérdések megoldásai a leírt szinten csupán szavak maradnak, és nem valósul meg belőle az, amit igazából szeretnénk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is az ország működtetője az a sok ezer, sok millió ember, aki dolgozik, és nemcsak az íróasztalok mögött, nemcsak a parlamentben vagy más fontos beosztásban, hanem kétkezi munkával is végzi azt az értékteremtő tevékenységet, amelynek révén boldogulunk és előbbre juthatunk. A rendszerváltást követően ez a réteg volt az, amelyik a leginkább megzakkant, megroppant egy kicsit.

Az általános vita keretében talán megengedhetem magamnak azt, hogy ha erről beszélgetünk, vitatkozunk, akkor nézzük meg, hogy a munkaerőpiac talán már működik. Fejlesztjük a szakképzést - erről Sós Tamás képviselő úr is beszélt -, hiszen a szakcsoportok, a szakmacsoportok kialakítása megtörtént, a tiszkek kialakítása elkezdődött, de a mostani törvény tárgyalása is ezt bizonyítja. Feladat még, hogy európai színvonalú munkakörülmények alakuljanak ki Magyarországon. Ez persze a vállalkozói rétegtől is biztosan függ, de attól is, hogy milyen jogszabályi kereteket alkotunk meg, például a munkavédelemről szóló törvény a következő időszakban szintén a parlament előtt lesz. Nagyon fontos, hogy az érdekképviseletek szerepe és becsülete meglegyen, és ezért fontos, hogy esetleg korábbi nézeteket is átértékelve a szakszervezeteknek megfelelő jogosítványokat biztosítsunk, s ne csak baloldalról, hanem minden irányból támogassuk őket ez ügyben.

Mindezek itt zajlanak a parlamentben, de azt gondolom, hogy itt a parlamentben lehet dolgozni, a kormány végzi a munkáját, a minisztérium kiváló előterjesztéseket készít, amiben - úgy látszik - talán még ötpárti egyezségre is lehet jutni. De a legfontosabb az, amiről még nem beszéltünk és az általános vitában esetleg erről is szót lehet ejteni, nevezetesen, hogy a munka és a munkás becsületét kell megteremteni Magyarországon. Persze, anyagilag is meg kell teremteni a munka és a munkás becsületét, de sokkal fontosabb - bár ezzel nem lehet kenyeret venni, mégis fontosabb -, hogy a munkásnak erkölcsi becsülete is legyen, hogy egyfajta presztízs legyen az, hogy én ilyen szakmát tanultam, és szakember, szaki vagyok. Ez az, ami nagyon fontos, a munkások becsülete.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék én is a finanszírozás kérdésében a törvény egyik részére utalni, mégpedig egy olyan támogatandó részére, amely a gazdasági kamaráknak a szakképzésbe való sokkal nagyobb bevonását teszi lehetővé. Magam is mint a kamarában működő ember - s nemcsak az álláspontomból kifolyólag -, úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek tudják a legjobban ellenőrizni és befolyásolni a szakképzést. Viszont ismerve a kamarák anyagi-gazdasági helyzetét, az itt leírt feladatok elvégzésére a jelenlegi kamarai finanszírozás nem tesz majd lehetőséget. A törvénynek ez a célja - amit egyébként támogatandónak tartok - csak akkor fog működni, ha a területi és központi gazdasági kamarák ehhez valamilyen hathatós állami támogatást kapnak, mert a jelenlegi finanszírozásukból erre nem fogja futni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy ebben a témakörben utoljára szólalok meg. Államtitkár úrnak szeretném mondani, úgy érzem, hogy eljutottunk egy olyan állapotig, amit miniszter úr és államtitkár úr is a bólogatásával jelzett, hogy talán kialakulhat ebből egy ötpárti egyeztetés, egyezség is.

Én azt is óriási nagy gondnak látom, hogy a szakképzés területén egy picikét lemaradtunk. Önmagunkhoz képest és a piaci igényekhez képest maradtunk le egy kicsikét. Itt figyelni kellene a gyakorlati, szakelméleti oktatóknak is a technológiához és a technikához történő felzárkózására. Az ő szakmai előrelépésük lehetőségét is biztosítani kell, mert ma már annyira fejlett a tudomány és a technika, hogy sok esetben a gyakorlatban lévő oktatói rendszerünket is utána kellene futtatni a jelenlegi fejlődésnek.

Még egy nagyon fontos kérdést látok. Akik eddig is részt vettek a szakképzés területén a vizsgáztatási rendszerekben, elmondták, óriási gond az is, hogy a megfelelő pénzügyi háttér a különböző hivatalok részére sajnos nincs biztosítva. Ezeket abszolút nem fizetik ki, vagy csak későn fizetik ki. Most nem a körbetartozásról akarok beszélni, hanem arról, hogy azok, akik akár az Iposz, akár a Kisosz részéről tisztességgel részt vettek a vizsgáztatási rendszer korszerűsítésében - fogalmazhatunk úgy, hogy annak a szakszerűsítésében is -, vagy nem kapják meg a pénzüket, vagy későn kapják meg.

Azt kérem, hogy a költségvetés, a Kincstár részéről is legyen meg az az affinitás, hogy az adott feladat elvégzése után mindenki mindent pontos határidőre kapjon meg, akár az intézmények, akár azok, akik részt vesznek a vizsgáztatási rendszerben; mert különben elmegy a kedvük tőle. S ha azoknak elmegy a kedvük, akik a vizsgáztatásban részt vesznek, akkor az már óriási gond.

Köszönöm.

ELNÖK: Visszatérve az előre bejelentett felszólalókhoz megadom a szót Sós Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita azt bizonyítja, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben a szakképzés területén voltak pozitív és negatív tendenciák. Ha iskolatípusonként nézzük meg, azt látjuk, hogy a szakiskoláknál a legnagyobb a gond, mert míg 1989-ben a gyerekek 50-55 százaléka ebben az iskolatípusban tanult, ma ez az arány 20-22 százalék. A szakközépiskolákban jelenleg a tanulók 40 százaléka tanul, és jelentős változások történtek. A felnőttképzés területén számos döntést hoztunk már az elmúlt időszakban, de tudjuk jól, hogy az élethossziglani tanulás vonatkozásában sok a tennivaló, illetve az iskolarendszerű képzést és a felnőttképzést össze kell hangolnunk, mert itt számos ellentmondás van. A felsőoktatási területen megjelent a szakképzés, és ma Magyarországon a felsőoktatásban tanulók 5,6 százaléka vesz részt ilyen típusú képzésben, ami európai összehasonlításban is jelentős.

Ugyanakkor szeretnék egy nagyon jelentős kérdést feltenni. Van a bemenet - tudjuk jól, hogy kik kerülnek bizonyos iskolákba -, van a rendszer, amelyről tudjuk, hogy hogy működik, milyen ellentmondások vannak benne, és van a kimenet. Most csak a kimenettel foglalkoznék. Akik kikerülnek, azok mindannyian el tudnak helyezkedni? - akár szakiskoláról, szakközépiskoláról, felnőttképzésről beszélek, akár az egyetemi-főiskolai szakképzésekről. Az angolszász országokban azt minősítik, azt nézik, hogy mennyien tudnak elhelyezkedni. Amikor mi egy költséghatékonyabb működést kívánunk megvalósítani, akkor ezt a kérdést alaposan mérlegelnünk kell.

Azoknak, akik számon kérik rajtunk, hogy miért nem tartunk előrébb, hadd mondjam el, nagyon fontos, hogy itt folyamatos szakmai elemzőmunka legyen, amely társadalmi konszenzuson alapuljon, és hogy hatásvizsgálatok legyenek. Nagyon fontos, hogy a különböző állapotokat tudjuk elemezni, és - mint ahogy az itt már többször megfogalmazódott - az előrejelzések tervezése is nagyon fontos a jövő szempontjából.

A mostani intézkedések valójában miről szólnak? A mostani intézkedések arról szólnak, hogy minőséget akarunk, és ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a megrendelő igényeihez igazítsuk a képzést, és a gazdaság szereplői ebben jobban vegyenek részt, hogy több lehetőséghez jussanak, de ezzel együtt több felelősséghez is. Gondolunk itt elsősorban a kamarákra, amelyek ebben már részt vettek, de gondolunk más, különböző szakmai típusú szervezetekre is, mert - valljuk be őszintén - itt van még tennivaló, ezért ebbe a munkába őket is jobban be kell vonni.

(11.20)

A hatékonyság pedig, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat mennyire tudjuk hasznosítani. Most jó lehetőség van az európai uniós források bevonására, de mondok önöknek egy példát. Itt van a térségi integrált szakképző központok példája. Elhangzott a békési példa, én ugyan Heves megyei lévén, de figyelve a többi megyében folyó ilyen munkát is, hadd emeljem ki a békésiek pozitív példáját. Úgy gondolom, ők ezt nagyon jól csinálják. Ugyanakkor a térségi integrált szakképző központoknál még nem dőlt el az, hogy ez most jó, vagy lehet ezt jól is meg kevésbé jól is csinálni. Biztos vagyok benne, hogy amikor ezek 2008-ra kifutnak, akkor ennek a tapasztalatait hasznosítani tudjuk.

Miről is beszélek? Arról, hogy gyakorlatilag radikálisan, egyik napról a másikra ezeket a rendszereket átalakítani rendkívül nehéz. Végig kell gondolni, és például az újonnan bevezetendő térségi integrált szakképző központoknál már ezt a tapasztalatot hasznosítani tudjuk. Ugyanis Magyarországon 5 ezer olyan intézmény van, ahol képzés folyik. Regisztrációban 1400 van. Ha meg tetszenek nézni a múlt évi számot, körülbelül 700 intézmény van, amely ilyennel foglalkozott. És mit szeretnénk? Hát azt szeretnénk, hogy itt koncentrálódjon ez a munka, és átlátható rendszer legyen. Ezt egyik napról a másikra megtenni valójában nem lehet, de a mostani törvényi módosítások erre adnak lehetőséget. Valóban tudjon dönteni, jusson információhoz, és ezt önök közül is többen elmondták már, a magánszemély, az egyén. Itt konkrétan a szülőkre gondolok, mert ebben az esetben a szülők szerepe jelentős a gyerekek mellett.

De az intézmények esetében is érdekes helyzet van, mert az intézmény vagy az intézményfenntartó is megnézi, hogy milyen mozgástere van, és az ő mozgástere nem mindig abba az irányba mutat, ami a térség gazdasági érdeke. Nekünk pedig ösztönző kell, szabályzókkal abba az irányba kell vinni az intézményt és a fenntartó önkormányzatokat, hogy igenis olyan fiatalokat képezzenek, akikre ott a gazdaságnak szüksége van. Ezért fontos a gazdaság szereplőinek még jobb bevonása. Gondolom, előbb-utóbb eljutunk odáig is, hogy a kamarák akár önállóan kapnak feladatot ebben. Nagyon nagy lépésnek tartom, hogy vizsgahelyek jönnek létre, kijelölési joguk van, de ezen túl is tovább lehetne menni az eddigi tapasztalatok alapján. Végig kell gondolni ennek az irányításnak a megyei, illetve regionális formáit, ennek tapasztalatait és hatékonyabbá tételét.

Szeretném kiemelni, hogy azok az intézményi átalakítások, ahol gyakorlatilag a szakmai, elméleti munka folyik, abba az irányba mutatnak, hogy még hatékonyabb legyen ez a munka, és építsünk azokra az elemző munkákra, amelyek ma Magyarországon a különböző szakmai műhelyekben megvalósulnak, akár a Nemzeti Szakképzési Intézetben, akár a Nemzeti Felnőttképzési Intézetben. Ezekre építsünk majd az új rendszerben. De gondolok a különböző felsőoktatási intézmények elméleti kutató műhelyeire, a szakképzés, elnézést a kifejezésért, nagy öregjeire, akik még ma is hátukon viszik ezt a képzést, és gondolok azokra a szakoktatókra, akik igyekeznek megfelelni a kor követelményeinek, és részt vesznek ebben a munkában.

Egy konkrét dolgot hadd emeljek ki. A rendszerben két dolog van. Az egyik oldalon a szoftver, ez alatt a tananyagot, a módszereket, az eszközöket értem. A másik a hardver, ez pedig valójában az intézményrendszer. Ha nézem, ezek különböző fejlettségi szinten állnak ma, a szoftver részre, a tananyagra, úgymond, a moduláris rendszerre már nemzetközi vonatkozásban is felfigyeltek, hogy Magyarországon milyen előkészítő munka folyik. Ezt a Nemzeti Szakképzési Intézetben készítették elő. Ebből a rendszerből nő ki az országos képzési jegyzékhez kapcsolódó bizottság, amely majd folyamatosan karban tartja ezt a jegyzéket, hiszen ez nem kész, nem befejezett. Most 420 szakképesítést tartalmaz majd, korábban 816-ot, de ez nem fejeződik be, ezt folyamatosan karban kell tartani. A korábbi rendszer rugalmatlan volt. A különböző minisztériumi szakemberek is elismerték, hogy ez nem volt jó. Az élet és a moduláris rendszer kidolgozása hozta magával, több mint 5 ezer ember vett ebben részt, azok tapasztalata érlelte ki, hogy ez a rendszer alakuljon ki, ami itt a törvénytervezetben szerepel.

Egy olyan harminctagú tanácsadó testület jön létre, ahol szakmacsoportokon átnyúló, koordináló munkát tudnak végezni, felügyeletet ellátni. Fontos, hogy a szakemberek lássák el ezt a feladatot, és fontosnak tartom, hogy a döntések is ott szülessenek, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. Vigyük a szakképzést abba az irányba, hogy ott szülessenek, a gazdasági élet szereplőinél, a középfokú szakemberképzés területén, a felsőfokú szakemberképzés területén dolgozóknál, a különböző szakműhelyekben adjunk nagyobb mozgásteret számukra.

Végül talán a tanulószerződésről. Az is abba az irányba megy, hogy a kétkezi munkát, a szakmunkát megbecsüljük, és ösztönözzük a fiatalokat, hogy szakmunkástanulók legyenek. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak, KDNP, 10 perces időkeretben.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban néhány dologra szeretnék majd reagálni az előttem elhangzottakhoz kapcsolódóan. De mielőtt elkezdeném felszólalásomat, hadd idézzem egyik hidraulikaprofesszoromat. Ő azt javasolta nekem, hogy amit egy álló A4-es formátumú papíron nem lehet leírni, azt nem is érdemes leírni, mert szertefoszlik, széjjelfolyik. Éppen ezért csak olyan dolgokkal kívánok foglalkozni, ami még ebben a témakörben nem hangzott el, igyekezvén mérnökemberként a lényegre szorítkozni. Ezért nem ismétlem el még egyszer, amit a kisebbségi véleményben már megfogalmaztam, a törvény azon pozitívumait, amelyek révén a különböző minisztériumoknál meglévő háttérintézmények, hatáskörök, feladatkörök összevonását hajtotta végre a racionalizálás jegyében. Ezekről már többen szóltak, nézzék el nekem, hogy nem ismétlem meg ezeket.

Ellenben hadd utaljak arra, hogy ennek a racionalizálásnak a jegyében azt lehet mondani közmondásszerűen, hogy a fürdővízzel a gyermek is kidobásra sikeredett, mert amikor azt mondjuk, hogy racionalizálunk bizonyos témakörökben, bizonyos feladatköröket összevonunk, másokat újrafogalmazunk és meghatározunk, akkor nem tudom véka alá rejteni azt a véleményemet, hogy eközben állami feladatvállalásokat finanszírozunk a szakképzési alapba befolyt pénzekből. Tehát olyan feladatfinanszírozás történik, ami nem az eredeti célja volt annak idején, amikor a 90-es évek elején a szakképzés fejlesztésére nagyon széles látókörűen létrehozta ezt az alapot a parlament és annak intézményei.

Csak egyetlen példát hadd említsek e tekintetben. A Munkaerő-piaci Alapból finanszírozható például a gimnáziumi számítástechnikai képzés. És ezt a munkapiac szereplői, a befizetők is megfogalmazzák, hogy jó szívvel és jó lelkülettel elvárjuk tőlük, hogy a szakképzést finanszírozzák, de akkor, amikor alapvetően állami feladatként szereplő közoktatási feladatokat finanszírozunk ebből, azt nem jó szívvel fogadják, ugyanígy a gazdaság szereplői sem jó szívvel fogadják, hogy a szakképzési alapból különféle igazgatási feladatokat finanszíroznak, ami úgyszintén állami feladat lenne, a különböző intézmények finanszírozása.

(11.30)

E mögött a racionalizálás mögött egy bújtatott centralizációs törekvést is látok és vélek felfedezni. Ennek egyetlen elemét... - túl a szigorításokon, azzal magam is egyet tudok érteni, hogy a befizetéseket és a befizetők körüli fizetési morált jó lenne javítani. Azt is értem én, hogy a kormányzatnak van egy olyan törekvése, mely szerint lehetőleg minél több forrás kerüljön be a központi alapba, és ne közvetlen átadásra. De akkor, amikor Sós Tamás képviselőtársam említette azt, hogy a megrendelő igényeihez kell igazodni, akkor nagyon fontos eleme lehet ennek a törvénynek, amit érint egyébként a közvetlen átadható pénzeszközöknek 75 százalékról 70 százalékra történő csökkentése, tehát amikor közvetlen iskoláknak juttathatunk pénzt, itt a megrendelő igénye megjelenhet. Akkor, amikor egy oktatási intézmény beállít egy céghez, hogy tessék már minket támogatni a szakképzési alap terhére, akkor számtalanszor találkozunk azzal a szituációval, hogy ha az iskola elismert az adott szakmában, akkor az illető cég támogatni fogja az iskolát a szakképzési alap terhére. Ha nem elismert, akkor nem fogja támogatni.

Tehát mikor fogja támogatni? Amikor olyan konzultatív tevékenységet folytat, hogy a szabad órakeret terhére, a tananyagon belül súlyozás terhére - és sorolhatnám tovább ezeket a módszereket - hogyan lehet az adott térség igényeinek megfelelni, és az adott térség igényeit kiszolgálni. Itt most nagyobb térséget értek ez alatt, akár regionális vagy azon is túlnyúló feladatköröket, mert vannak olyan cégek, amelyek ilyen módon fejtik ki a tevékenységüket. Tehát ez a fajta centralizációs törekvés hátrányosan érinti az oktatási intézményeket, amit nem tudok jó szívvel elfogadni.

A következő témakör pedig időközben számomra is nagyjából világossá vált, de azért hadd említsem meg, hogy a törvény maga munkaügyi központok helyett állami foglalkoztatási szervről beszél, és gondolom, itt a másik törvénnyel összhangban ez úgy nagyjából a helyére fog kerülni remélhetőleg, és csak egy kicsi hiátus keletkezett itt ebben a törvénytervezetben, amely a három törvényt érinti.

A továbbiakban szeretném megemlíteni a külső gyakorlóhelyeket. A külső gyakorlóhelyek tekintetében 50 százalék fölötti gyakorlóhelyeket nem alkalmazhatnak az oktatási intézmények, kivétel a művészeti képzés vagy művészeti szakképzés területe. Jelezték a mezőgazdaság területén dolgozók, hogy ezt nem tudják jó szívvel támogatni, hiszen annyira szelektív a gyakorlóhelyek lehetősége, vagy az egy gyakorlóhelyen folytatható tevékenység, hogy ezt vagy ki kellene terjeszteni más tevékenységi körökre, vagy általánosságban célszerű lenne fölszabadítani.

Szó esett ma már a szakmacsoportonkénti bizottságok megszüntetéséről is, egyfajta ilyen integratív szerepet ellátó más bizottság felállításáról van szó. Szintén a gazdaság szereplői nehezményezik ezt, hiszen ha a részletektől, a konkrét végrehajtástól minél távolabbra kerül egy konzultatív testület, annál kevésbé képes átlátni az ott levő problémákat, noha a rendszerszemlélet tekintetében jobban látja értelemszerűen. De ezeket szakmacsoportonként - ez nem olyan túl sok, ugye, ez húszas nagyságrendű bizottságszámot jelent - célszerűbb lenne fenntartani, a szakmai irányításba jobban bekapcsolódhatnának ezeken keresztül a szakképzésért felelős minisztériumok, és ezen keresztül megvalósulhatna jobban a szakmai tananyagtartalom, a vizsgáztatási követelmények és a hozzá kapcsolódó egyéb dokumentumoknak a felügyelete. Mert többen említették ma már azt, hogy az ördög a részletekben van, tehát a tananyagtartalmakon keresztül tudunk a munkaerőpiacra befolyást gyakorolni. Tehát, ahogy a miniszter úr mondta, aki fizeti a zenészt, az rendeli a zenét. Tehát hagyjuk, hogy a piac szereplői közvetlenül és ne csak általánosságban tudjanak bekapcsolódni ebbe a munkába.

Szó esett róla, úgyszintén Sós Tamás említette, és az én mondandómhoz is igazodik, ez a bizonyos OKJ-felülvizsgálat, és hogy körülbelül 900 szakmából 400 körüli szakma kerül majd kibocsátásra. Ehhez szeretném változatlanul és nyomatékosan kérni, hogy éppen a munkaerőpiac mobilitása érdekében további szakképesítések ingyenességét is tegyük lehetővé, annál is inkább, mert éppen ez az OKJ-felülvizsgálat, amely a 400 mellett további részszakképesítéseket is megnevez, további részszakképesítéseket is lehetővé tesz, ennek következtében nemhogy 400-nál több, hanem még tán 900-nál is több szakma fog kikerekedni, ha a részszakképesítéseket is ezekbe beleszámoljuk. Tehát az egész egy kicsit ilyen formában, nem azt mondom, hogy kaotikussá válik, de azok az eredeti célkitűzések, amelyek itt a szakmák számát csökkenteni hivatottak, nem minden tekintetben valósulnak meg.

A kisebbségi véleményeknél már említettem, de még egyszer szeretnék visszautalni arra, hogy bizonyos forrásokhoz csak az akkreditált felnőttképzési intézetek juthatnak hozzá. Van egy nagyon komoly... - hiszen itt is szó volt róla, hogy az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzést közelíteni kellene egymáshoz, és az úgynevezett alanyi jogon képző intézmények e szerint a törvényszöveg szerint nem képesek hozzáférni. Tehát ha nem akarunk eltérni attól a céltól, hogy közelítsük az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések formációit egymáshoz, akkor szövegszerűen is meg kell említeni az alanyi jogon felnőttképzéssel foglalkozó iskolákat is.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Ferenc képviselő úrnak, MSZP.

KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk levő törvényjavaslat kapcsán - mint ahogy a vezérszónokok is, a képviselőtársaim is elmondták - több törvényt módosítunk. Én ezek közül a szakképzési törvényhez, a szakképzési alap felhasználásához és a felnőttképzéshez szeretnék csak nagyon röviden hozzászólni.

Azt érzékeltem, hogy az egész szakképzés, a felnőttképzés képviselőtársaim felszólalásából következően is komoly, felelősségteljes munkát és felelősséget igényel, ezért a pozitív, a negatív észrevételek, vagy az éppen elméleti és gyakorlati észrevételek is mind azt szolgálják, hogy jobbá próbáljuk tenni a tanulóképzést és a felnőttképzést.

Az első ilyen téma a kamarák szerepe. Megítélésem szerint eddig is, és a törvénymódosítás tovább erősíti a kamarák szerepét, hisz az eddigi ellenőrzésen túl, mint ahogy képviselőtársaim is elmondták, már a vizsgakövetelmények, a vizsgakérdések, illetve a vizsgaelnök személyének a kijelölésében is jogot ad a kamaráknak. Úgy gondolom, hogy ma a kamarák a szakmai képzés területén már alkalmassá váltak, hogy ezt a feladatot ellássák.

A következő a tanulószerződés kérdése. Lehet azt mondani, hogy kevés, amit adunk a tanulónak a tanulószerződés alapján, és azt is lehet, hogy nem eléggé differenciáltan adtuk ezt.

Konkrétan miről van szó? Az eddigi 15 százalék helyett, ami a jelenlegi minimálbér 15 százalékát jelentette, a törvénytervezet ezt 20 százalékra emeli, az eddigi kötelező helyett viszont meghagyja a lehetőséget a munkáltatónak, hogy a tanulók szorgalma és előmenetele alapján differenciáltan emelje félévente vagy évente a tanulóknak a juttatását, természetesen figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy szemben azzal, ami eddig volt, hogy mindenkinek kötelezően kellett adni, most viszont a lehetőség biztosított.

(11.40)

Úgy gondolom, hogy a munkáltatók eléggé felkészültek, hogy tudnak ezzel a differenciálással élni. Azt hiszem, hogy a tanulók is pozitívan értékelik ezt a lehetőséget.

A következő a felnőttképzéssel kapcsolatban, az előttem szóló képviselő úr is utalt rá, ez pedig az akkreditációs eljárás. Ez szigorítás az eddigi törvényhez képest, hiszen mint ahogy a törvény is utal rá, azok a képző szervek és nemcsak intézmények, hanem vállalkozások, akik részt vettek bármilyen támogatás igénybevételénél vagy a szakképzési alap felhasználásánál, jogosultak voltak, ha akkreditáltak, a támogatás igénybevételére. Az eddigi intézményi akkreditácó mellett most a törvénytervezet előírja, hogy már a képző szerv által megvalósított akkreditált képzési programmal és egyéb feltételekkel is rendelkezni kell.

Czomba képviselő úr is utalt rá, hogy más ma egy szakma képzése egy szakközépiskolában, és más a felnőttképzés keretében, még ha OKJ-s szakmáról is van szó. Ezért én úgy gondolom, hogy aki ilyen OKJ-s szakmát szeretne a képzésben megvalósítani, annak egy akkreditációt, egy programakkreditációt kell végrehajtani.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
Pettkó András váltja fel.)

Egyet viszont szeretnék, és szeretném módosító javaslatban is elfogadtatni, hogy ebbe ne tartozzanak bele a hatósági képzések. Ma már a felnőttképzés keretében hatósági képzések is történnek, és azért a hatósági képzésnél a program, a tematika eléggé adott, és bizonyos hatósági szervek által szigorúan ellenőrzött.

A harmadik kérdés a szakképzési hozzájárulás. Változás - és úgy gondolom, a gyakorlathoz való igazodást szolgálja -, hogy az eddigi 33 százalék helyett a kis- és középvállalkozások részére lehetővé tesszük, hogy a képzett szakképzési alap 60 százalékát fölhasználhassák a saját munkavállalóik vagy esetleg a hiányszakmákban a munkavállalók képzésére. Mondok egy példát: vannak olyan munkaterületek, ahol az Európai Unióból következően komoly képzési, továbbképzési kötelezettségeink jelentkeznek az elkövetkezendő években, gondolok itt 2008-2009-ben a közlekedésben a járművezető-képzésnél megfelelni a szakmai alkalmassági követelményeknek. Lehetővé válik, hogy ezek a kis- és középvállalkozások, akik áru- vagy személyfuvarozással foglalkoznak, most a képződött szakképzési alapjuk 60 százalékát erre fölhasználhassák. Komoly ilyen jellegű igény megfogalmazódott képviselőtársaim felé is. Úgy gondolom, hogy a törvény változása ezt lehetővé teszi, amellett, hogy szigorúan megtartja az elszámolást, különösen a nagyvállalkozásoknál a 33 százaléknál.

Ami még egy változás, és ezt is örömmel vehetjük, hogy a szakképzési alap felhasználásánál lehetővé válik, és a törvény lehetőséget ad, hogy a tanulóképzéssel foglalkozók adminisztratív költsége is elszámolható legyen a szakképzési alap terhére.

Ami megfontolandó, különösen a szakközépiskolák esetében, hogy van egy másik törvény által előírt kötelező eszközfejlesztés, amelynek a fedezetét az állami költségvetés és az önkormányzati költségvetések tartalmazzák. Úgy gondolom, hogy azok a képzéssel foglalkozó intézmények, szakközépiskolák, akik kapnak szakképzési hozzájárulást, tudhassák le ezt a kötelezettségüket a szakképzési fejlesztéssel. Lehet, hogy ez csak egy későbbi módosítás vagy átgondolás során válik lehetővé, de úgy gondolom, hogy ezzel is tehermentesíteni tudnánk a költségvetési támogatást, illetve az önkormányzati felhasználást, hiszen azért tudjuk, hogy ez a törvény is lehetővé teszi, hogy a munkáltatók ma már közel 70 százalékát a szerződés alapján intézményekben képzéssel foglalkozó felsőfokú, középfokú vagy szakképzéssel foglalkozó intézmények részére fejlesztési célra átadhatják.

Úgy gondolom, hogy egyetértve a vezérszónokokkal, azokkal a véleményekkel, akik az aggodalmukat fejezték ki a szakképzés, a szakmunkások jövőjéért, mindenképpen előrelépés a jelenlegi törvénytervezet, hiszen egy ponton pontosított, másrészt újabb lehetőséget biztosít a képzésben vagy a szakképzési alap felhasználására, másrészt pedig szigorítja a szakképzési alap felhasználását, illetve a felnőttképzési akkreditációt.

Javaslom a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a napirenden lévő törvény vitájában is nagyon sok olyan vélemény elhangzott, amelyben konszenzusban vagyunk, vagy egyformán látjuk a dolog lényegét. Miben nem látjuk egyformán? És ez nem baj, de úgy gondolom, hogy elvárásunk az ellenzék oldaláról a kormányzat irányába lényegesen több, mint amit jelenleg prezentált a törvénymódosítással. Ebből adódik a véleménykülönbségünk.

Tudom, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a képzés, a felnőttképzés, átképzés, szakképzés invesztíció, mégpedig olyan invesztíció, amely a gazdaságban realizálja az eredményt. Csak azért szeretném hangsúlyozni azt, hogy ez nem egy misszió, hanem kötelessége az államnak, hogy a gazdaságot fejlessze, és a gazdaságnak adjon lehetőséget, olyan szakembereket, akik nemzeti jövedelmet, új értéket képeznek, termelnek.

Nyilvánvaló, hogy a helyes és jó szakképzés lehetőséget ad a gazdaságnak, hogy többet és jobbat termeljen, ugyanakkor az egyénnek is munkahelyet, megélhetést, kenyeret biztosít. Meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a szakképzésnek a rendszerében az invesztíció sok esetben rosszul hasznosul, tehát diszfunkciókkal bír. Miniszter úr kifejtette álláspontját, hogy ne várjuk tőle most a szakképzés, felnőttképzés komplex megoldását, áttekintését e törvényjavaslatnál, viszont véleményünk az, hogy komplex módon kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Hiszen mit akarunk mi? Azt szeretnénk, hogy stabil gazdaságunk legyen, a stabil gazdasághoz pedig jó szakmunkásra, jó szakképzésre és sok munkahelyre van szükség.

Tehát, mi mindenféleképpen kérjük a kormányt, úgyis szereti a reformok szavát, hogy komplex módon nyúljon ehhez a kérdéshez, és igenis rendszerszemléletben. Tudniillik, ha bizonyos elemeket javítgatunk, azok újabb diszfunkciókat keletkeztetnek, ha ezt nem rendszerszemléletben próbáljuk átgondolni, átnézni... - és a változtatás igénye fontos nap mint nap, és itt dübörög, nem a gazdaság, hanem az igény a tekintetben, hogy rendszerszemléletben változáson essen át a szakképzés.

Úgy gondolom, és ezt már mondtam is, hogy a szakképzés és a helyes, jó szakképzés a gazdasági teljesítménynövelésnek az egyik eszköze, lehetősége. Viszont a jelenlegi szakképzésről sokan megállapították azt itt a hozzászólásokban is, amivel teljes egészében egyetértek, hogy nem kellőképpen rugalmas, és nem szolgálja a gazdasági szereplők érdekét. Pedig azért azt tényleg ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy a gazdaság a maga részéről, tehát a munkáltatók, foglalkoztatók, a szakképzési alap befizetésével, magyarul: ők is hozzájárulnak ahhoz az állami feladathoz, tehát fizetnek érte, hogy megfelelő szakképzett szakembereket kaphassanak feladataik ellátásához, a munkájukhoz.

Úgy gondolom, axiómaként kell kezelnünk, hogy a reálszférának több beleszólása, több véleménye legyen - gondoljunk csak a háború előtti időszakra -, több beleszólása legyen - és kell - a szakképzésbe, a felnőttképzésbe és az átképzésbe. Erre vannak történelmi példák Magyarországon, és úgy gondolom, hogy a köztestületeknek, a szakmai testületeknek, a reálszféra bevonásának erősíteni kell azt, hogy a kamarák, a köztestületek többet hallassák a szavukat. Igen, tapasztalható a törvényjavaslatban, és ezt helyesnek is tartom, és ezért kezdtem azzal, kedves államtitkár úr, hogy sok tekintetben bizonyos irányokat illetően egyet kell értenünk, mert helyesek az irányok.

Azt kérjük számon a kormányon, hogy a rendszerszemléletű és komplex átalakításhoz kezdjen hozzá, hiszen nem lehet gazdasági növekedés anélkül, ha nem megfelelő a szakképzés, átképzés, felnőttképzés. Azért meg kell állapítani emellett azt, hogy jelenleg kevés a befolyása a köztestületeknek, többre van szükség, több kompetenciát kell számukra biztosítani, sőt mi több, evidenciaként kell kezelni a gazdaság szereplőinek véleményét, kérését, javaslatát a szakképzésben.

(11.50)

Tudniillik ők fogják majd az innen, az intézményekből kikerülő szakembereket foglalkoztatni és dolgoztatni. Jelenleg megállapítható, úgy gondolom, hogy a képzésünk eléggé statikus, és teljesen igazad van, képviselőtársam, a régi rendszer pofozgatása és javítgatása folyik, holott tényleg át kellene formálni. Ugyanis változó, megújuló és gyorsreagáló szakképzést kell Magyarországon kialakítanunk véleményünk szerint, mert ez a fejlődésünk és felemelkedésünk alapja. Van egy axióma, amelyet szintén te fejtettél ki, és teljesen csatlakozom hozzá, mégpedig az, hogy a gyakorlati képzésnek elsősorban a munkahelyen, a foglalkoztatónál kell korszerű módon és hatékonyan megvalósulnia.

Ehhez a fogalomhoz tartozik a kompetencia típusú képzés. Ha valahol ennek a szónak jelentősége van - mindenütt a közoktatásban manapság kezd elterjedni ez a fontos fogalom -, a szakképzésben feltétlenül. Használható, készpénzre váltható, termelésre váltható ismeretekre van szükség a szakképzésben, és nem biztos, hogy tele kell tömködnünk a gyorsan változó szakképzési igény mellett a nagyon erős és mély alapokat, hanem a használható, munkahelyre váltható, kompetencia típusú tudásra és működtetésre van szükség.

Úgy gondolom, hogy a szakképzés anomáliái valójában ott gyökeredznek - és esetleg diszfunkciói is -, hogy Magyarországon egy kormánynak, egy nemzetnek tisztáznia kellene azt magában, hogy a gazdaság fontos számára, s nemcsak kinyilatkoztatásban, és ezen belül pedig a hazai nemzeti gazdaság fontos számára; a hazai kis- és középvállalkozások, és nyilvánvaló, hogy rugalmasan kell a multik igényeihez, a nagy foglalkoztatók igényeihez alkalmazkodni. Ezért mondom azt, hogy a reálszféra bevonása mindenféleképpen itt is elindul a törvényjavaslatban, de teljes mértékben és teljes vállszélességgel támogatom e tekintetben a további intenzifikációt.

Úgy gondolom, ez is egy axióma kell legyen, hogy helyre kell állítani a szakma, a kétkezi munka, a munka becsületét, e tekintetben presztízsét, a szakmunkás fontosságát, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt évek mind ez ellen hatottak. Nem jó az, ami jelenleg folyik. Ugyanis képzünk, álmokat kergetnek alkalmasint az iskolákban a szülők is, a gyerekek is, de igazából sok tekintetben sokszor nincs meg az a megfelelő szakképzettségű szakember, aki ténylegesen meg tudna élni a megszerzett tudásból, szakmából és kompetencia típusú szakképzésből.

Persze, államtitkár úr, azt hiszem, hogy több gondot kellene fordítani a szakma megbecsülésére, különösen a fizetésekre, hogy a kétkezi munka, a szakmunka presztízse Magyarországon helyreálljon. Úgy gondolom, hogy ez most a mélypontján van, és ez rossz a magyar gazdaságnak. Mindent meg kell tenni a tekintetben, hogy a szakmák presztízse helyreálljon.

Emlékeznek rá, hosszú évtizedeken keresztül a tisztes szakma becsülete nagyon fontos volt ebben az országban, és ez nem valamiféle demagógia, hanem egy polgári érték. Tudniillik a tisztes szakmából mindig meg lehetett élni. Kérem, az irányban tevékenykedjenek az ön által több alkalommal hangoztatott reformok vonatkozásában, hogy e fontos elvárásnak a jogi feltétele és a szabályozás eleget tegyen.

Arra kérem államtitkár urat és a kormányt, hogy komplex módon, rendszerszemléletben nyúljon ehhez a kérdéshez. Nagyon fontos dologról van szó, és azért bátorkodtam felszólalni és hozzászólni, hogy magam is hozzáadjam a véleményemet; ha ez a folyamat elindul, bátorítom csak önöket benne, hiszen a gazdasági felemelkedésünk alapja a szakképzés, képzés és átképzés. És ne apró tömedékeléssel, ne apró lyukak javítgatásával foglalatoskodjon a kormány, hanem az ellenzékkel is egy komplex áttekintés mellett komplex törvényjavaslattal álljunk elő. A rendszert meg kell újítani e tekintetben, a szakképzés, átképzés és felnőttképzés rendszerét.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki részt venni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, hogy most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen.

Államtitkár urat illeti a szó.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Annyiban szerencsés a helyzetem, hogy a miniszter úr a vita egy szakaszában egyfajta részösszefoglalót tartott, úgyhogy az azóta elhangzottakhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

Az első, hogy többen, a patkó különböző oldaláról vetették fel, hogy legyen becsülete a szakmunkásnak, a szakmunkának, újólag teremtsük ezt meg. Én is azt gondolom, hogy azt a régi jó hírét a magyar munkavállalónak, szakmunkásnak, szakembernek, ami a világban volt, tehát hogy kitűnő és korszerű szaktudással rendelkezik, meg kell őrizni. Volt egy másik jó híre is akkor, hogy olcsó volt. Azt gondolom, hogy ezt már nem kellene nekünk nagyon favorizálni, sőt mi több, ebben nem is kéne a versenyt állni, hanem abban kéne, hogy köztudomású legyen Európában, a világban, hogy a magyar szakmunkás, a magyar szakember kitűnő felkészültségű, érti a szakmáját, korszerű tudással rendelkezik. Ebben kell tudnunk állni a versenyt meggyőződésem szerint, és ennek megfelelően kell a rendszerbe való beavatkozásokat megtenni.

Szeretnék emlékeztetni rá, hogy persze sok mindent lehet tenni ennek érdekében, de talán a legfontosabb, hogy a piac elismerje ezt a szaktudást, nemcsak elméletileg, eszmeileg, erkölcsileg, hanem konkrét fizetésben is. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy éppen a kormány kezdeményezésére született az elmúlt év végén egy hároméves minimálbér-megállapodás a szakszervezetekkel, munkáltatókkal, amelynek eredményeként három év alatt olyan bérminimumok alakulnak ki Magyarországon, amelyek elismerik a szaktudást, a szakmunkás-végzettséget. Évtizedeken keresztül ez nem volt lehetséges, most mégiscsak megtörtént, és fokozatosan, egyre inkább a magyar bérrendszer is, legalábbis a minimális bérek és bérminimumok tekintetében ezt a fajta kényszert megjeleníti. Szeretném mondani, hogy ez kényszer, a munkáltatók nem mindig örülnek nagyon ennek, de mégis úgy gondolom, hogy éppen a szaktudás megbecsülése érdekében ez egy fontos dolog. És persze számos más intézkedést is meg kell tenni.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az állam csak az egyik szereplő a sok közül. Több hozzászólás azt akarta sejtetni, mintha itt lényegében csak a kormánynak lennének tennivalói. Szó sincs erről, szerencsére többen említették is, hogy maga az érintett is felel valamelyest saját magáért - az érintett alatt a diákot és a szülőt értem elsősorban. A munkáltatók is viselnek, nemcsak eszmei, hanem anyagi felelősséget is a szakképzés és felnőttképzés terén. Intézményfenntartóként az önkormányzatok jelentős felelősséggel bírnak, és persze az államnak megvannak a maga működtetői és fejlesztési felelőssége, de nem teljesen az övé, hanem a többiekkel együttműködve. Ezért azt gondolom, akkor cselekszik helyesen az állam, ha olyan körülményeket teremt, hogy a szereplők egymásra találjanak, és a szereplők felelőssége egymással harmonizálva, integráltan érvényesülhessen.

Ezen belül a vitában felvetődött a két érintett tárca, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium együttműködése. Arról szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a lehető legharmonikusabb ez az együttműködés. Ha a szabályozásban esetleg vélnek olyat felfedezni, ami ellentmondásos, akkor bizonyára fognak módosító indítványt benyújtani, és meg fogjuk együtt vizsgálni, hogy lehet-e vagy kell-e továbbpontosítani a szabályozáson.

Többen teljesen jogosan vetették fel, hogy a szakképzés és a felnőttképzés ügye egy olyan ügy, amely egyfelől hosszú távra szól, másfelől csak rendszerszerűen szabad beavatkozni, különben jelentős károkat okozunk, ha csak itt-ott-amott nyúlunk hozzá. Sőt Kontur Pál képviselő úr jelezte, hogy ha egy rossz rendszerbe megy a fejlesztés, akkor az semmit sem ér, sőt kidobott pénz, az adófizetők pénzéből való pazarlás.

Szeretném Kontur Pál, Czomba Sándor és Babák képviselő urak figyelmét felhívni arra, hogy az elmúlt esztendőkben megszületett Magyarországon a szakképzés fejlesztési programja, megszületett a felnőttképzés fejlesztési programja, mint európai uniós tagállam, a life long learning, az élethosszig tartó tanulás stratégiáját az asztalra tettük, és a fejlesztéshez kapcsolódóan a társadalmi megújulás operatív program keretében, aminek jelenleg zajlik a vitája, azt is megfogalmaztuk, hogy 2013-ig mely kérdésekben látunk fejlesztési lehetőséget és szükségletet, és milyen forrásokat gondolunk erre szánni.

(12.00)

Ha ezek után még kívánnak további rendszerszerű elemet, akkor ezt kíváncsian várom, de azt gondolom, hogy minden létező hosszú távú, előretekintő stratégia a szakképzés és felnőttképzés kérdésében elkészült, az asztalon van, a jelen törvénymódosítás azt a törvényi keretet, feltételt teremti meg, hogy ezek érvényesülhessenek. Ennek egy részét megtettük az elmúlt években, amikor az előző kormány a száz lépés program keretében a szakképzésben is egy gyorsabb változást akart előidézni, akkor szerepelt a Ház asztalán a szakképzési törvény módosítása; most viszont a szakképzés, a felnőttképzés és a munkaerőpiac összefüggéseit megteremtő változásokat hoztuk ide, összefüggésben ezekkel a fejlesztési stratégiákkal. Tehát nincs arról szó, hogy valamifajta régi rendszert akarnánk fenntartani, nincs arról szó, hogy nem összefüggéseiben akarjuk kezelni a dolgot, sőt pontosan azon kívánalmaknak felel meg a jelen törvénymódosítás is, amit önök említettek.

Persze megértem, önök közül többen is említették, hogy első képviselői ciklusukban vannak, és még nem mindenben tájékozottak. Azért említettem ezt a felsorolást, hogy ha esetleg elolvassák, akkor látják, hogy ez a törvénymódosítás ezekkel a stratégiákkal teljes mértékben összefüggésben van.

Ami a finanszírozást illeti, igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a szakmai döntésekhez a finanszírozást is meg kell teremteni, ez egy iteratív természetű dolog. Természetesen úgy kellett a törvényhozás elé hoznunk ezt a módosító javaslatot, hogy számolunk azzal, hogy miképpen finanszírozható hazai adófizetői pénzekből és európai uniós pénzekből, és amikor a költségvetést tárgyaljuk, akkor meg figyelni kell arra, hogy milyen szakmai szabályok vannak milyen szakmai törvényekben, hogy annak a finanszírozási feltételei megteremtődjenek. Ezt az iterációt természetesen elvégeztük eddig is, és el is fogjuk végezni, a költségvetési törvény tárgyalásakor erre érdemes is visszatérni.

Van egy elv azonban, amiben remélem, hogy egyetértünk, bár többféle hozzászólásban ennek egy picit mintha az elbizonytalanítása történt volna meg. Bízom benne, hogy ezt az alapelvet nem szeretnék a patkó egyik oldalán se felbontani, hogy az adófizetők pénzét olyan képzésekhez használjuk, aminek van folytatása a munkaerőpiacon, leegyszerűsítve: amivel el is lehet helyezkedni a munkaerőpiacon. Eddig és tán még ma is azt lehet mondani, hogy ez nem teljesen van így, ezért szeretnénk azokat a szigorú szabályokat például a felnőttképzésben használni, hogy az adófizetők pénze csak akkreditált intézmény akkreditált képzéséhez járjon. Egyébként mindenki azt csinál, amit akar természetesen, betartva a játékszabályokat: nyilvántartásba vetetheti magát mint felnőttképző intézmény, és végezheti nyilvántartott intézményként a képző tevékenységét a piacon. Ha van, aki megfizeti, akkor csinálja; de az adófizetők pénzét csak oda szabad vinni, ahol akkreditált minőségbiztosítás van, ahol van folytatás a munkaerőpiacon, és nemcsak a papírszerzésről szól a történet, hanem valódi elhelyezkedési esélyt ad az embereknek, legyenek akármilyen életkorban.

Persze a forrásokból a többszereplős szakképzésben a többi szereplő tevékenységét is finanszírozni kell. Szeretném megnyugtatni azon aggódókat, akik azt mondták, hogy ha a kamarák vagy munkáltatói szervezetek szerepe megnő a szakképzésben, ahhoz finanszírozási forrás is kell, ezeket természetesen terveztük és tervezzük, és eddig is az ilyen feladatátadáshoz forrásátadás is társult.

Pelczné képviselő asszony, aki már nem tartózkodik a teremben, próbálta kritika alá vonni a térségi integrált szakképző központokat, hogy ő még nem látja ezeknek a sorsát, relevanciáját és egyáltalán az eredményességét. Nem is nagyon láthatja, mert ezek a tiszkek most jöttek létre az elmúlt esztendőben, ezeknél a képzés még nem is ért véget, sőt mi több, el se kezdődött, tehát nehéz egy tavaly létrejött szakképző intézményrendszer eredményességét idén megítélni. Nem hiszem, hogy ebbe a hibába kellene esnünk, a rendszer nem úgy működik, hogy a múlt héten valamit intézkedek, és jövő héten annak látom az eredményét, mert a szakképzés minimum három, de inkább négy-öt-hat év múlva látszik meg a munkaerőpiacon. Ebben kellene egy kis türelemnek lenni, nem hiszem, hogy ezt a politikának türelmetlenül kellene kezelni.

Hozzáteszem, hogy a tiszk törvényi feltételei is hiányoztak, amikor a tiszk létrejött fejlesztési pénzekből. Most teremtjük meg a jogszabályi körülményeit, finanszírozási körülményeit annak, hogy ez valóban a hazai jogrendszerbe illeszkedett módon, intézményfenntartó társulásként, legalább tízéves működési stabilitással, minimum hat szakmát tanítva, több intézmény együttműködésében, valóban integrált intézményegyüttes legyen. Ez most van kialakulóban, bízom benne, hogy néhány év múlva mások is azt gondolják, hogy ez egy legalább olyan lépés volt, mint a miniszter úr által említett szakközépiskolák esetében a világbanki program, vagy mint a már talán valamifajta eredményt felmutató szakiskolai fejlesztési program első szakasza, aminek most vagyunk a végén.

Befejezésül szeretném megerősíteni - az expozéban is elhangzott - a vita közben a miniszter úr által elmondottakat, nevezetesen, hogy a kormány is pontosan tudatában van annak, hogy ezek a beavatkozások egyrészt nem politikai természetűek, hanem szakmai természetűek; másrészt nem egy kormányzati vagy két kormányzati ciklusra szóló beavatkozások, hanem hosszú távú beavatkozások. Ezért mondhatni, technikai minimum, hogy kormányoldal és ellenzék együttműködjön abban, hogy a szabályozás a kívánalmaknak megfeleljen, mert úgy látom, hogy a szándékok tekintetében lényegesen közelebb vannak az álláspontok, mint egy-egy részkérdés konkrét megítélésében. Azt tudom vállalni a kormány nevében, hogy a benyújtott módosító indítványokat, hogy úgy mondjam, nem a rossz parlamenti hagyomány szerint fogjuk fogadni - merthogy erre azért sajnos az elmúlt hat-nyolc-tíz esztendőben a parlament életében jócskán volt gyakorlat, hogy először azt nézzük, hogy ki írta alá, és csak utána, hogy mi van benne -, ez esetben nem a végén fogjuk kezdeni a módosító indítványok olvasását, hanem az elején, tehát hogy miről szól a módosítás, és ha keresünk ötpárti fórumot, akkor a bizottság pontosan ilyen, az illetékes bizottságokban ezeket szakmai vitában lehet egyeztetni. Készek vagyunk arra, hogy minden olyan módosító indítványt befogadjunk, ami a szakképzés, a felnőttképzés jövője szempontjából a legfontosabb szabályozást hozhatja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Most pedig munkánkat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatjuk a lezárásig. Az előterjesztést T/1304. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/1304/3. számon kapták kézhez a képviselőtársaim.

Most megadom a szót ismét Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, mintegy tizenöt perces időkeretben.