Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Most pedig munkánkat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatjuk a lezárásig. Az előterjesztést T/1304. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/1304/3. számon kapták kézhez a képviselőtársaim.

Most megadom a szót ismét Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, mintegy tizenöt perces időkeretben.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat benyújtását hosszú, többfordulós, igen konstruktív érdekegyeztetés előzte meg. A kormány célja az volt, hogy a szociális partnerek számára is elfogadható, konszenzusos javaslat kerüljön az Országgyűlés elé a korkedvezményes nyugdíjak ügyében.

A korkedvezményes rendszer a hosszú ideig egészségre ártalmas körülmények között történt foglalkoztatás károsító hatásait utólag honorálja, lehetőséget nyújtva az előrehozott öregségi nyugdíjhoz képest is néhány évvel korábbi nyugdíjazásra. A korkedvezmény hibája, hogy jelenleg nem ösztönöz a munkakörülmények javítására, eltűri a folyamatos egészségkárosítást, a rendszer évtizedekkel korábbi gazdasági, technikai színvonalon, az akkori munkavédelmi berendezések és eszközök, valamint az egészséget védő egyéb szabályozás hiányosságai mellett alakult ki.

A jelenleg érvényben lévő korkedvezményes munkaköri jegyzék lényegében ma is az évtizedekkel korábbi műszaki, technikai állapotokat tükrözi.

(12.10)

Az eltelt időszak alatt néhányszor bővült, jelenleg mintegy 800 munkakörre terjed ki. A jegyzékből sem a kialakulás óta megszűnt, sem a technikai fejlődés eredményeként már nem indokolt munkakörök törlése nem történt meg.

Ez a többletkiadás a közfinanszírozást terhelte, illetve terheli a mai napig, a korkedvezményes nyugdíj többletkiadása így 2005-ben mintegy 15 milliárd forint, a kieső nyugdíjjárulékból eredő bevételi hiány közel 10 milliárd forint. 2005-ben 14 ezer fő részesült korkedvezményes nyugdíjban. Évente körülbelül 3 ezer új korkedvezmény-megállapítás történik csak a társadalombiztosítási, nyugdíj-biztosítási igazgatási szerveknél. A MÁV nyugdíjhivatala évente körülbelül ezer korkedvezményes nyugdíjat állapít meg.

A korkedvezményes rendszer egyike azoknak a korhatár előtti nyugdíjba vonulási szabályoknak, amelyek hozzájárulnak az alacsony nyugdíjba vonulási átlagéletkorhoz. Újabb és újabb igények merülnek fel a korkedvezményes jog kiterjesztésére, a munkáltatók ugyanis nem a munkavédelmi fejlesztésben érdekeltek, hanem a jogkiterjesztésben. Itt jegyzem meg, hogy a kor előtti nyugdíjazáshoz létezik még a korengedményes megoldás, létezik még a bányásznyugdíj, a művészek speciális nyugdíja, a szolgálati jogviszonyban állók speciális nyugdíja, és egy másik törvény által tárgyalt, előrehozott öregségi nyugdíj. Tehát nem ez az egyetlen forma, de ez egy meghatározható, konkrét formája a törvényes kor előtti nyugdíjazásnak.

A törvényjavaslattal törvényi szintre kívánjuk emelni a társadalombiztosítási korkedvezmény főbb jogosultságai szabályait, ezt ugyanis eddig nem törvényi szinten állapítottuk meg, és az Alkotmánybíróság döntése kötelez is minket erre. A férfiaknál továbbra is tíz, a nőknél nyolc év korkedvezményes munkakörben eltöltött idő jogosít két év korkedvezményre, majd minden további öt, illetve négy év ilyen munkakörben ledolgozott idő egy-egy év kedvezményt jelent.

A mostani törvényjavaslattal azt kívánjuk elérni, hogy a munkahelyeken elkezdődjön egy szemléletváltás, legyen érték az egészségmegőrzés. Javasoljuk, hogy az eltűrt ártalmak károsító hatásainak utólagos kompenzálását a munkáltatónak többletjárulék fizetésével kelljen megalapozni. Célunk, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mely munkáltatónál hány főt foglalkoztatnak korkedvezményre jogosító munkakörben, hol vannak egészségkárosodást okozó, elháríthatatlan ártalmak. Megjegyzem, ez nem jelent pluszterhet a munkáltatónak, mert ezt a költséget ma is befizetik a munkáltatók s a munkavállalók a maguk járulékfizetésével, csak ma eltűnik a közös felelősségben, hogy ki az, aki nem tesz meg mindent az egészségkárosítás megelőzése érdekében, s ezért olyan helyzetet okoz, ami miatt korkedvezményes feltételek alakulnak ki, vagyis korábban lehet nyugdíjba menni.

A korkedvezményes munkakörökben dolgozók számára biztosítani kívánjuk, hogy az eddig megszerzett jogaikat bármikor érvényesíthessék, és az átmenet éveiben további jogokat szerezzenek. Az átmenet ideje alatt a korkedvezményes munkaköri jegyzék megmarad, de szerepe megváltozik. Az első évben többletjárulék-fizetés költségvetési átvállalásának alapja lesz, majd fokozatosan a munkáltatói korkedvezményes járulékfizetés alapjává válik. A munkáltató azonban mentesülhet a többletjárulék-fizetés alól, ha igazolja, hogy a munkaköri ártalmakat megszüntette. A közteherviselést fokozatosan váltja fel a munkáltatói felelősségvállalás, mivel a korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottak után évente növekvő mértékű többletjárulékot kell fizetni.

A T/1296. számú, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a korkedvezményes járulék mértéke 13 százalék. A költségvetés az első évben, 2007-ben a többletjárulék teljes összegét átvállalja, a következő évben a 75 százalékát, aztán 50 százalékát, végül 2010-ben a 25 százalékát téríti meg. A korkedvezményes járulék 2011-től terheli teljes egészében az ártalomnak kitett munkahelyeken dolgozók után a munkáltatókat.

Az európai uniós normákat honosítani kellett a gazdálkodó szervezeteknél, így az objektív, mérhető ártalmak kiszűrését el kellett végezniük. Ahol ez mégsem történt meg, az átmenet ideje alatt a munkáltató felkészülhet az egészségkárosító tényező kiküszöbölésére, hogy a későbbiekben mentesülhessen a többletjárulék fizetése alól. Ezzel ösztönözni kívánjuk a foglalkoztatókat arra, hogy mielőbb teremtsék meg az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit.

2007-ben előreláthatóan, a kormány szándékának megfelelően a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz kerül a foglalkozás-egészségügyi szervezet, így az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséggel új, korszerű szervezeti struktúrát építünk ki. Ezen belül ki fogjuk alakítani azt a szervezeti egységet, mely jogosult lesz a munkáltatók többletjárulék-fizetés alóli mentességét megalapozó munkakörülmények vizsgálatára. Egyes uniós tagországok gyakorlata alapján kialakítjuk az egyes munkakörök veszélyességének, emberi szervezetre gyakorolt károsító hatásának elbírálási szempontjait, a minősítés rendjét, különös figyelemmel a foglalkoztatottak különböző ártalmakkal történő terhelhetőségét szabályozó rendelkezésekre.

A benyújtott törvényjavaslat az első lépést jelenti az évtizedekre bemerevedett rendszer fokozatos átalakításához. A teljes korszerűsítési feladatokat 2007-ben a szociális partnerek szakértőinek bevonásával fogjuk folytatni. Bár az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalán nem aratott osztatlan sikert a többletjárulék bevezetése, de a munkavállalói oldal értékelte, hogy a korkedvezményes jogintézmény, igaz, megváltozott felelősségi viszonyokkal, de továbbra is megmarad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Az ifjúsági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk is megtárgyalta a T/1304. számon benyújtott törvényjavaslatot, amely egy nagyon kis terjedelmű törvényjavaslat, és gyakorlatilag a korkedvezményes nyugdíjnak egy speciális témakörét tárgyalja. Valójában a jelenleg is érvényes rendeletek fogalmazódnak meg a törvényjavaslatban, rendeleti szintről törvényi erőre emelkedve.

Változást alapvetően egy ponton érhetünk tetten, ez pedig kimondottan az a munkáltatókat terhelő többletjárulék-fizetés, amely a korkedvezménynek ezt a rendszerét kimondottan a többletjárulék-fizetéshez kívánja kötni. A központi költségvetés terheit fokozatosan kívánja csökkenteni a törvényjavaslat, és arra kíván hangsúlyt helyezni, hogy a közteherviselésből elsősorban az egészségkárosodást és a speciális körülményeket biztosító munkahelyeknél a munkaadók felelősségét növelje azzal, hogy amit meg tudnak tenni a munkakörülmények javításában, azt mindenképp tegyék meg, hisz így csökkenhet az a többletjárulék-fizetési teher, amelyet most a törvényjavaslat tartalmaz.

Nagyon fontos volt számunkra a bizottságban, hogy az Érdekegyeztető Tanács szakbizottságában létrejött kompromisszumot tartalmaz a törvényjavaslat, hisz fontosnak tartjuk azt, hogy a munkavállalók oldaláról a megfelelő védettséget megadja továbbra is a törvénytervezet. Ugyanakkor - ahogy említettem már - mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy ösztönözze és sarkallja a munkaadókat arra, hogy európai uniós normák szerinti munkahelyeket működtessenek, és érezzék a kötelezettségét annak, hogy a munkavédelmi előírásokat, szabályokat, egészségügyi szabályokat be kell tartani, és be kell tartatni.

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, ahogyan említettem már, átmenetileg - ez az átmenet négy évet jelent - nem változnak továbbra sem az alapvető szabályok a nyugdíjba vonulás esetében: tíz év a férfiaknál, nyolc év a hölgyeknél.

(12.20)

Ez jogosít ezt követően egy-egy év kedvezményre, ha a többletjárulék-fizetést a munkáltató igazolni tudja. Ennek szabályait a T/1296. számú törvény tartalmazza.

Kellő felkészülési időt ad a munkaadók részére ez a törvényjavaslat, hiszen öt éven keresztül fut ki úgy a rendszer, hogy 2007-ben állja a teljes járulékfizetést, majd ezt követően fokozatosan hárul a munkaadókra.

A középtávú átmenetben megmarad a jelenlegi munkaköri jegyzék, de támogatja a bizottságunk és szorgalmazza is azt, hogy prevenciót elősegítendő intézkedések történjenek, illetve helyeseljük azt, hogy törvényben készül a kormány meghatározni, hogy a foglalkoztatás-egészségügy és a munkavédelmi felügyelőség bevonásával európai uniós mércével, minőséggel tudjuk biztosítani a munkahelyek egészségmegőrzésre vonatkozó szabályait, illetve technológiai és technikai fejlesztéseket ösztönözzünk.

Növeli tehát a törvényjavaslat a munkaadó felelősségét a foglalkoztatás objektív és szubjektív feltételeinek a biztosításánál, egészséges, modern munkahely megteremtését ösztönzi, és megfelelő módon megadja a lehetőséget arra, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottsága ne növekedjék a járulékfizetés kapcsán.

Ezért a bizottságunk 15 igen többségi szavazattal általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A T/1304. számú törvénymódosítási javaslat kétségtelenül a korkedvezményes nyugdíj ügyét érinti, azonban - és ez a lényeg, amiért mi a kisebbségi véleményünket, ahogy az alábbiakban el fogom mondani, fogalmaztuk meg - többletjárulék fenyegetettségével. Ez nem egyszerűen csak többletjárulék, hanem többletjárulék fenyegetettsége.

A jelenlegi törvényi szabályozás alapján - 2006. december 31-ig hatályosan - az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményre jogosító szabályai szerint, mint tudjuk, a munkáltató többletjárulék befizetésére nem, csak adatszolgáltatásra kötelezett. Ily módon a kérelmező korkedvezményt igényelhet. Ez a tiszta tény.

A rendelkezésre álló adatok szerint azonban ez a T/1304. számú javaslat több ezer munkavállalót érintően a munkáltatójukat 13 százalékos többletjárulék befizetésével terheli. Igaz, a tervezet szerint a többletjárulék-fizetést 2007-ben a költségvetés egészében átvállalja, majd az azt követő években fokozatosan csökken a támogatás, kétségtelenül 75-50-25 százalékos arányban. Az ennek a kivitelezését biztosító koncepciót a kormány azonban 2007 közepére ígéri.

Azonban ennek ellenére ellenérdekeltté teszi a munkáltatót a korkedvezményre jogosító munkakörök adatszolgáltatási kötelezettségével szemben, hiszen a jelenleg hatályos és kormányrendeletben szabályozott, meghatározott munkakörökben végzett munka elismeréséért 2010. december 31-ig többletjárulékot kell fizetniük.

Az új törvényjavaslattal jelen kormányrendeleti szabályozás törvényi szintre emelkedik, lehetőséget adva a következő évek során a munkáltatókat sújtó, összességükben akár 33 százalékos terhelésnövekedést újabb 13 százalékos többlettel súlyosbítani. Ez pedig elérheti a 46 százalékot.

Véleményünk szerint elfogadhatatlannak tekinthető az is, hogy a kormány semmit nem kíván változtatni, legalábbis jelenlegi tudásunk szerint, a jelenleg hatályban lévő, közel 800 munkakört tartalmazó jegyzéken, és valamiféle teljesen homályos, a munkaköri ártalmakra utaló törvényi szabályozást helyez kilátásba majd 2011. január 1-jétől, amely 800 munkakör szakszerű és felelős felülvizsgálatát az elmúlt négy év alatt az érdekegyeztetés szintjén nem tudta biztosítani.

A korkedvezmény alcímet viselő fejezetet pedig kiegészíti azokkal a beszámított időkkel, amelyeket a munkavállaló hivatásos szolgálatban, ténylegesen ledolgozott szolgálati időként szerzett meg, véleményünk szerint megtéve ezzel az első lépést a fegyveres testületek szolgálati viszonyának és korkedvezményeinek szűkítésére.

A legérthetetlenebb az - és azt hiszem, ez nem az egyetlen a mostani előkészítetlen, kapkodó és szorongató, egyben félelmet és bizonytalanságot keltő bürokratikus tervezgetések mellett -, hogy előbb a törvény, aztán jöhet a koncepció, amely olyan, mint egy küszködően kátyúzó utánfutó-szervizelés. Nem tudok jobb kifejezést használni, mert sajnálatos módon ez következik be, nem is az egyetlen esetben.

Nyilvánvalóan vannak javaslataink, ezeket a javaslatainkat elmondtuk a bizottságban. A bizottság azonban, mint hallottuk, leszavazta, és alkalmasnak tartotta általános vitára. Most itt vagyunk az általános vitán, és az elképzeléseink szerint nagyon fontosnak tartjuk kiemelni a szakszerűség mellett az emberközpontúságot, az ember védelmét, a célra irányult előkészítést - modellekkel, tájékoztatásértelmezhetőséggel és reményközeliséggel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: A foglalkoztatási bizottság ülésén is megfogalmazódott kisebbségi vélemény, de elsőként megadom a szót a bizottság előadójának, Kiss Ferenc képviselő úrnak.

KISS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2006. november 20-án megtárgyalta a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló '97. évi LXXXI. számú törvény módosítását, és azt 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Mint ahogy már képviselőtársam is elmondta és az államtitkár úr is utalt rá, a korkedvezményes nyugdíj igénybevétele eddig a kormány hatáskörében volt, hiszen ez 2006. december 31-éig rendben is volt és szabályozta ezt.

A törvény ezen átmeneti időszak figyelembevételével az egységes szabályozást próbálja megteremteni, és az egészségre ártalmas munkát végzők korkedvezményes nyugdíjlehetőségét szeretné törvényi szintre emelni. Mint ahogy elhangzott, közel 800 olyan munkakör van, amelyekben ma Magyarországon korkedvezmény vehető igénybe, és ehhez a munkáltatóknak tényleg csak a szolgálati idő igazolását kell megadni, a felelősség, illetve ennek a többletköltségei az állami költségvetést terhelték.

A jogosultság feltételei nem változnak a törvény szerint, sem a férfiak, sem a nők esetében. A korkedvezményre jogosító munkakörök felülvizsgálatára azonban 2010. december 31-ig lehetőséget ad a törvény. Mint ahogy az államtitkár úr is utalt rá, a vállalkozásoknak, a munkáltatóknak lehetősége van arra, hogy 2007. december 31-éig felkészüljenek. Hiszen mint ahogy az előterjesztésben is szerepel, a kötelező 13 százalékos többletjárulék-fizetési kötelezettség többletterhet ró a munkáltatókra, és ez esetenként bizony szembenállást okozhat a munkavállalók és a munkáltatók között, hiszen felvetődhet, hogy ekkor, ha ezt a munkáltatónak biztosítania kell, nem biztos, hogy az adott munkavállalót foglalkoztatja, vagy az adott munkakör, munkahely megtartását tervezi.

Azt hiszem, hogy ahhoz a mentesítéshez, amire az államtitkár úr utalt, hogy akik az átmeneti időszakban fejlesztésre fordítanak pénzt, ezáltal lépéseket tesznek az egészségre ártalmas munkakörök megszüntetésére vagy az ártalmak kiküszöbölésére, mentesülhetnek a 13 százalék fizetése alól, ehhez komoly segítséget adhat, mint ahogy a törvénytervezetben is szerepel, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat ez irányú tevékenysége, kapcsolódva a munkaügyi és a munkavédelmi ellenőrzéshez.

(12.30)

Az egészségre ártalmas munkahelyek megszüntetésében, ezeknek a betegségeknek a kiküszöbölésében, megelőzésében komoly szerepük lehet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak. A törvény lehetőséget ad arra - mint ahogy az előterjesztésben is szerepel, és államtitkár úr is utalt rá -, hogy az állam 2007-ben száz százalékban, majd később 25 százalékos csökkentéssel átvállalja ezeket a költségeket. A bizottsági ülésen utalás történt arra, hogy mindenképpen ösztönözni kell - és ennek a forrását majd meg kell találni - azokat a munkáltatókat, akik érdemi és anyagi áldozatot is vállalnak arra, hogy ezeket a munkaköröket csökkentsék, illetve hogy a veszélyforrást megszüntessék. Én akár az Innovációs Alap ez irányú felhasználását is el tudom képzelni.

Az is elhangzott, hogy az autóbusz-vezetők már most bejelentették, hogy sztrájkolni kívánnak, hiszen veszélyezteti őket a korkedvezményes nyugdíjkorhatár megemelése. Szerintem azonban nem a munkavállalókat veszélyezteti, hanem a munkáltatók - akik nem nyilatkoztak ez ügyben - terheit, illetve felelősségét és kötelezettségét növeli. Ebben érdemleges párbeszédre van szükség akár ágazati, akár kormányzati szinten ahhoz, hogy ezeket a problémákat megelőzzük, illetve a félreértések elé menjünk.

A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak.

KONTUR PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ellenzéki képviselőcsoportja a törvényjavaslatot illetően kisebbségi véleményt fogalmazott meg.

Az önök előtt fekvő törvénymódosítás olyan átalakítást javasol, amely szerint a munkáltató többletjárulék-fizetése alapozza meg a korkedvezményi jogosultságot. Mit jelent ez a valóságban, tisztelt képviselőtársaim, azon felül, hogy az adóprésen még egyet csavar a kormány? Önsorsrontást. Önsorsrontást annyiban, hogy a kormánypártok saját szavazóbázisukat amortizálják még egy lépéssel. Félreértés ne essék, most nem a korkedvezményes katonatisztekre és rendőrökre gondolok, hanem a kétkezi nehéz fizikai munkát veszélyes körülmények között több, akár három műszakban is végző melósokra és szakipari munkavállalókra.

Az önök politikai ellenfeleként ennek talán örülnünk kellene, magyar emberként, kétkezi beosztott munkásként azonban igencsak meg vagyok ütközve az önök magatartásán. A Holdon élnek önök, amikor azt hiszik, hogy - Filló Pál hasonlatával élve - a patkányok nem próbálnak elmenekülni a sarokból? Azt hiszik talán, hogy a munkáltatók a saját nyereségükből önként és dalolva be fogják fizetni a sűrített levegőben dolgozó keszonos munkások, a zártcsatorna-tisztítók, a kohóban dolgozó olvasztárok, kohócsapolók, az edzők, a mészégetők, a kerámiaipari kemencemunkások, az üvegipari munkások, a kádkőgyártó olvasztárok, a fonónők, a sütőipari vetők és kisütők, a hűtőházi targoncások, a sugárzó és radioaktív anyagokkal dolgozó munkavállalók, a vasúti kocsirendezők, a buszvezetők elő-nyugdíjazási többletjárulékát? Nagyon tévednek!

Ezek a vállalkozók két menekülési utat fognak választani. Az egyik lehetőség szerint, ha egy több műszakos vegyipari dolgozó, aki életének az egyharmadát nem alussza át, hanem veszélyes műszakban dolgozik, bejelenti, hogy korkedvezményes nyugdíjba szeretne menni a közeljövőben, papíron átteszik egy olyan munkahelyre, ahol elesik ettől a lehetőségtől. A második menekülési út pedig az, hogy a munkaadó levonja a dolgozó fizetéséből, mondván: reklamáljon a kormánynál.

Nézzük végül, hogy mit érnek el mindezzel! Az önök elutasítottsága nőni fog a kétkezi munkát végzők körében. Súlyos konfliktusokat idéznek elő a munkaadók és a munkavállalók közt, és még csak számottevő bevételhez sem jut a költségvetés. Ezért a javaslatot támogatni nem tudjuk.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabóné Müller Timea képviselő asszonynak, az emberi jogi bizottság előadójának.

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítását és azt 10 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta. Pozitívnak tartjuk, hogy a jelenlegi kormányrendeleti szabályozás törvényi szintre emelkedik. Az emberi jogi bizottság hatáskörébe tartozóan támogatjuk a rendszer olyan átalakítását, mely szerint a munkáltatók többletjárulék-fizetése alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot, mellyel motiválja a munkaadókat a munkakörülmények javítására.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság ülésén is megfogalmazódott kisebbségi vélemény. Először megadom a szót a bizottság előadójának, Farkas Imre képviselő úrnak.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság többségi véleményének a megfogalmazásakor elmondtuk, hogy a korkedvezményes rendszer problémája 1997, mások szerint 1992 óta megoldatlan. Egyik kormány sem vállalta ennek a rendszernek a megoldását. Pozitívan értékeltük a költségvetési bizottság részéről, hogy ez a kormány lépést tesz ennek irányába.

Úgy gondoljuk, pozitív az a megoldás is, hogy a terheket a kormány azokra kívánja áthárítani, ahol a probléma igazán keletkezik, vagy annak a gyökere megragadható. Egyszerűen nincs más megoldás ennek az ügynek a rendezésére. Csak így lehet előrejutni, és úgy gondoljuk, hogy ezen az úton reális esély van arra is, hogy a korkedvezményes munkaköröket illetően is értelmes vitában szülessen majd a későbbiek során - ahogy a törvény is tervezi - megoldás.

Azt is pozitívan értékeltük a költségvetési bizottság ülésén, hogy ütemezett bevezetésre kerül sor, a terhek elhárítása nem azonnal történik meg, és a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáltatókat arra ösztönözze, hogy a munkakörülményeket igyekezzenek javítani. Természetesen a munkáltatók is próbálnak majd intézkedni, hogy a költségeiket fedezni tudják, és ennek a forrásai nyilván azok a díjak, bevételek lehetnek, amilyen közegben a munkáltatók dolgoznak, de hangsúlyoztuk a bizottsági ülésen, hogy más megoldás egyszerűen nem is látszik, ha ezt a problémát meg szeretnénk oldani.

A többségi álláspont képviselőiként is elmondtuk, hiányosságnak tartjuk azt, hogy a törvénynek egyes elemei talán még kidolgozatlanok, de az átmeneti időszak is utal arra, hogy bizonyos részeket majd menet közben kell kidolgozni. Azt is kifogásoltuk, hogy a törvényjavaslat benyújtása külön történik olyan időszakban, amikor az Országgyűlés éppen még tárgyalja a nyugdíjjal kapcsolatos törvényt. (Soltész Miklós tapsol.)

Ezzel együtt is a bizottság ülésén 14 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Balla György képviselő úrnak.

BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szerintem jó, ha pontosítjuk, hogy kikről is beszélünk, és nem saját kútfőből. A törvényjavaslatból idézek: a szervezet fokozott igénybevételével járó, az egészségre különösen ártalmas munkát végzőkről van szó; tehát olyan emberekről, tisztelt képviselőtársaim, akik nemcsak fizikai munkát végeznek, hanem igen nehéz körülmények között végeznek fizikai munkát.

(12.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti Többség! Önöknek egyetlenegy válaszuk van ezeknek az embereknek, egyetlenegy mondatot tudnak mondani: fizessen utánuk a munkáltató 13 százalékkal több társadalombiztosítási járulékot. Ez az egyetlenegy üzenet, amit önök megfogalmaznak feléjük, nem foglalkozva azzal, hogy vajon mit fog ez jelenteni. A bizottsági ülésen is és ma is itt folyamatosan mellébeszélést hallhatunk. Arról van szó, elhangzott a bizottsági ülésen is többször, hogy hosszú, nehézkes egyezetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását. És mit hallunk ma és a bizottsági ülésen is kormánypárti oldalról? Hogy a munkáltatóknak nem kell több terhet fizetni.

Világos, tisztelt államtitkár úr, a munkáltató olyan fajta, aki egyébként nem örül annak, ha nem kell neki többet fizetni, azért nehézkes az egyeztetés, mert azt szeretné, hogy többet kelljen neki fizetni. Hát komolyan gondolják ezt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr? Azt is hallhattuk a bizottsági ülésen is, hogy de jó ez a törvény, lévén ezzel majd rá lehet szorítani a munkáltatókat arra, hogy jobb munkakörülményeket, biztonságosabb feltételeket biztosítsanak a munkavállalóiknak. Ezzel szemben azt halljuk, hogy igen nehézkes egyeztetéseken vannak túl, és nem fogadta kitörő öröm ezt a törvényjavaslatot. Magyarul, a munkavállaló is olyan fajta, aki nem örül annak, ha jobb munkakörülményekhez jut, nem örül annak, ha biztonságosabb körülmények között tudja végezni a munkáját. Azt szeretné, ha rosszabb lenne. Hát komolyan gondolják ezt, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr?

Egyszerűen arról van szó, hogy ellehetetlenítik ezeket a vállalkozásokat, ellehetetlenítik ezeket a cégeket, és ellehetetlenítik ezeket az amúgy is nagyon nehéz körülmények között dolgozó embereket. És teszik mindezt úgy, hogy semmi más nem vezérli önöket, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, csak az, hogy minél több pénzt vonjanak el az emberektől. Világosan, teljesen egyértelműen látszik a tendencia, hiszen - erről Farkas képviselőtársam is beszélt - még nincs is meg a végszavazása ugyanennek a törvénynek, és önök újra benyújtották ennek a törvénynek a módosítását. Ez példátlan!

Példátlan, nem reformot hajtanak végre, hanem ötletelnek. A miniszternek eszébe jut egyik este valami, megálmodja, másnap végrehajtatja a hivatalával, benyújtja a törvényjavaslatot, és ha nincs szerencsénk, akkor három hét múlva megint eszébe jut, hogy hogyan lehetne még pénzt elvenni az emberektől, és újra benyújt ugyanahhoz a törvényhez egy módosító javaslatot. Hát ki látott már ilyen jogalkotást? Ki látott már ilyen érdekegyeztetést, tisztelt képviselőtársaim?!

Önök azt mondják, hogy próbáljunk meg megállapodni. Ebben? Ilyen körülmények között? Sem velünk, sem a munkavállalókkal, sem a munkaadókkal nem fognak tudni ilyen körülmények között megállapodni, ugyanis nem az a cél, hogy minél több pénzt vegyenek el az emberektől, nem az a cél, hogy megfizettessék a hazugság árát az emberekkel, hanem az a cél, hogy segítsünk az embereken. Na, ez a törvényjavaslat éppen ellentétes ezzel, úgyhogy nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs mód.

Elsőként megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! (A hangosítás nem működik megfelelően.)

ELNÖK: Mikrofon!

FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A mikrofonom itt van, bocsánat. (Mikrofont cserél.) Elnézést kérek! Elég régóta vagyok képviselő, de olyan üres sajnos a padsor, hogy egy székkel odébb ültem. (Derültség. - Taps az ellenzéki padsorokban.) Igen tisztelt Országgyűlés! Ilyen előfordul.

Egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, igen tisztelt Ház, amely összesen három paragrafusból áll. Ennek ellenére tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a bizottsági hozzászólók sorában, hogy úgy mondjam, szinte az apokalipszist, a világvégét vázolták itt fel, amely a munkavállalók megnyomorításától, a vállalkozások ellehetetlenítésén át a hazugság ára és sajnos az általam egyébként az emberek érdekében, de rosszul megfogalmazott egy mondat idézéséig is eljutott. Ezek a hozzászólások, legalábbis a foglalkoztatási bizottság ülésén közelítőleg sem hangzottak el. Amit itt például képviselőtársam kisebbségi véleményként elmondott, abból egy árva szó nem hangzott el a bizottság ülésén. Csak azért mondom, hogy a tényekhez valamelyest próbáljunk visszatérni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A legfőbb érték az ember. Remélem, hogy ebben egyetértünk. A legnagyobb értéke az embernek az egészség. Márpedig, ha Magyarországon azt mondjuk, amit önök mondanak, hogy úgy jó minden, ahogy van, akkor nem kell odafigyelni arra, hogy az emberek egészségtelen körülmények között dolgoznak, nem kell odafigyelni arra, hogy a munkáltatók tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a rossz munkahelyi viszonyokon javítsanak, hanem mindent úgy kell hagyni, mert mindig minden úgy jó, ahogy van. Legalábbis én az önök hozzászólásaiból ezt tudom kiolvasni. Ezzel mélyen nem értek egyet, igen tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Szocialista Párt ezzel a hozzáállással mélyen nem ért egyet.

Ugyanis ha megnézzük, hogy a korkedvezményes nyugdíjazás feltételei mikor alakultak ki, akkor azt lehet mondani, hogy itt egy húsz évvel ezelőtti helyzetet tükröz a jelenlegi szabályozás. Ennek ellenére most nem teszünk mást, igen tisztelt képviselőtársaim, csak azt, hogy egyrészt deklaráljuk azt, hogy tárgyalni fogunk minden egyes kérdésben, minden egyes munkakörben, a szövőnőtől a bányászig, a keszonban dolgozótól az autóbusz-vezetőig, mert minden egyes munkakört tételesen meg kell vizsgálni, és majd meg kell állapodni. A következő évek erről szólnak. A törvény 2007-ben sem a munkavállalók, sem a munkáltatók számára semmilyen pluszterhet nem jelent. Nulla forint pluszterhet jelent! 2007-ben minden terhet ugyanúgy a költségvetés visel, mint eddig. A juttatásokban sincs semmiféle változás. Tehát, igen tisztelt képviselőtársaim, nem is értem, hogy miről beszélnek. (Babák Mihály: És azután?)

Még egyszer mondom, nem szűnik meg a korkedvezményes nyugdíj intézménye. Szeretném itt is megnyugtatni a munkavállalókat, nem szüntetjük meg a korkedvezményes nyugdíj intézményét Magyarországon. Senki nem tervezi ezt. Aki azt állítja, hogy itt meg akarják nyomorítani a munkavállalókat, egyszerűen nem mond igazat.

Másodszor: egyetlenegy ponttól eltekintve a jelenlegi szabályozás nem változik, pontosan azért, mert itt olyan horderejű ügyről van szó, amelyet nem lehet globálisan kezelni, nem lehet két sorban leírni. Itt tételesen a munkaadók, a munkavállalók, a szakszervezetek képviselőivel végig kell tárgyalni, hogy az adott munkakörben most, 2006-ban, 2007-ben milyen munkaköri feltételek vannak, valóban lehet-e ezen javítani. Mert a fő cél persze az lenne, hogy lehetőség szerint a munkavállalók egészségét meg tudjuk őrizni.

Nem az a cél, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen korkedvezmény, de az adott munkavállaló meg se érje azt, hogy el tudjon menni, mert olyan egészségügyi állapotba kerül, hanem az a cél, hogy a jelenlegi viszonyoknak megfelelően a munkáltatók mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy javítsanak az egészségkárosító munkahelyi feltételeken. Ez az alapja az egésznek. Ezen a vonalon szeretnénk elindulni ezzel a három paragrafusból álló törvénytervezettel. Úgy gondolom, ez a cél mindenki számára támogatható lehet, hacsak nem akar itt most nagyon rövidlátó és nagyon rövid távú politikai célokat kovácsolni saját maga számára. Én nem féltem a Magyar Szocialista Párt szavazóit, hogy ha elolvassák ezt a törvényjavaslatot, ettől majd nem fognak ránk szavazni, szó sincs erről.

Úgy gondolom, ez egy korrekt megoldás, még akkor is, ha természetesen nagyon jól tudjuk, hogy nem lesz egyszerű ezeket az egyeztetéseket lefolytatni, nem lesz egyszerű meggyőzni, megállapodni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, de a célunk az, hogy a munkaköri feltételek és lehetőségek javuljanak. Igen, ha pluszjuttatás van, tehát ott, ahol nem lehet megoldani azt, hogy a munkafeltételek javuljanak, ahol valóban súlyos egészségkárosító hatása van az ott végzett munkának, ott továbbra is fenn kell tartani a korkedvezmény lehetőségét. De azt igazságosabbnak tartom, igen tisztelt képviselőtársaim, ha az a munkáltató fizet ezért pluszterhet, ahol ez az egészségkárosítás létrejön. Nem az az igazságos, hogy valamennyien közösen fizessük, azok is, akik egyébként mindent megtesznek annak érdekében, hogy jó munkaköri feltételek legyenek az adott munkahelyen, az fizesse meg annak az árát, hogy esetleg egy másik munkáltató ezt nem kívánja megtenni.

(12.50)

Ha a jövőbe nézünk, ha azt akarjuk, hogy egy fejlett, normális ország legyen Magyarország, amely az Európai Unió büszke tagja, akkor igenis ezen a területen is előbbre kell lépni.

A fizetési kötelezettségről már itt több szó esett a bizottsági előadók részéről, illetve államtitkár úr is említette. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ahogyan már mondtam, 2007-ben nulla forint többletbefizetési kötelezettsége van azoknak a munkáltatóknak, ahol az adott munkakörök jelen vannak. 2008-ban a költségvetés még mindig átvállalja a terhek 75 százalékát. 2009-ben még mindig átvállalja ennek a bizonyos 13 százaléknak - amely egyik-másik képviselőtársam által a vállalkozások tönkretételének egyenes útját jelenti - a felét. Végül is, ha végiggondoljuk a dolgot, az elkövetkezendő négy esztendő azért - úgy gondolom - egy felelősségteljes munkáltató számára lehetőséget nyit arra, hogy megvizsgálja annak a kérdését, valóban megtesz-e mindent annak érdekében, hogy normális munkaköri feltételeket hozzon létre.

Nem csökken - még egyszer mondom: nem csökken - a jelenlegi juttatás a munkavállalókat illetően. Nem igaz az, amit itt képviselőtársaim elmondtak. A jelenleg ilyen helyzetben dolgozó munkavállalók élhetnek a jogaikkal, előbb elmehetnek nyugdíjba, őket semmiféle sérelem nem fogja érni. Ezt az államtitkár úr is elmondta az expozéjában, de úgy tűnik, ezt nem hallják meg képviselőtársaim, csak azt hallják meg, amit szeretnének kihallani ebből a három paragrafusból álló rövid törvényjavaslatból.

Végezetül és még egyszer szeretném hangsúlyozni: arról van csak szó, hogy ami eddig kormányrendeletben működött Magyarországon, azt most országgyűlési döntéssel törvényerőre emeljük. Néhány szakmát ki is emelünk ebből. Szeretném mondani, hogy a törvényjavaslat tételesen is megfogalmazza, hogy például a bányászok esetében külön törvény fog majd rendelkezni az ő korkedvezményes nyugdíjazásukról, és ugyanez igaz a művészekre is. Tehát ez a két nagy kör már eleve kiesik a jelenlegi szabályozás alól, de úgy gondolom, a többi esetben is tisztességes átmenetet biztosít a törvényjavaslat.

Ezért a Magyar Szocialista Párt nevében ezt támogatjuk, és nagyon kérem a tisztelt képviselőtársaimat, tegyék félre kicsinyes, napi politikai érdekeiket, és próbáljanak meg már végre az ország hosszú távú érdekeit is figyelembe véve gondolkodni. Lássanak már kicsit tovább az orruknál! Ha úgy látnak, akkor - meggyőződésem szerint - az önök számára is elfogadható ez a javaslat, hiszen a munkavállalók érdekeit nem sérti, a munkáltatók terheit 2007-ben még nem növeli, és utána is csak nagyon mérsékelten növeli. Tehát esély van arra, hogy a munkáltatók beruházásokkal és a munkahelyi feltételek javításával csökkenteni tudják ezt a terhet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatot két képviselő ismerteti majd. Elsőként megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Bár új fiú vagyok ebben a parlamentben, megtaláltam a helyemet, és itt is maradtam.

Azt hiszem, amikor arról beszélünk, hogy a kormány előterjesztésében és a bizottságok eddigi munkássága során megvitatásra került ezen törvénymódosítási javaslat célja az, hogy ne közteher legyen, hogy ösztönözzön, hogy ne legyen olyan és annyi az egészségkárosodás azokon a munkahelyeken, amelyekről tudjuk, hogy sajnos vannak, azzal, hogy az egészség a legfőbb érték, természetesen nagyon is egyetérthetünk, hiszen alapvető cél, normális emberi, szakmai és mindenféle szempontból elfogadható törekvés.

Talán az az utolsó megjegyzés, amelyet Filló Pál képviselőtársam mondott, hogy tegyük félre a kicsinyes politikai érdekeinket, azt hiszem, költői túlzás, és talán nincs is tartalma, de gondolom, ezt meg lehet engedni. Ez nem fog bennünket megbántani, viszont az a véleményem, hogy felesleges. Egy biztos: hogy ne közteher legyen, az nemes cél, de az államnak alapvetően - alkotmányosan - közteherként kell viselnie számos olyan feladatot, és számos olyan feladatból nem szállhat ki közvetlenül és azonnal, amíg ezek megfelelő - ahogy említettem - modellezett, előkészítő munkássága nem történt meg.

A másik, hogy ösztönözzön. Kiderül, hogy nem tudjuk belátni - tényleg nem lehet belátni -, miért fog ez ösztönözni. Az ösztönzés szép törekvés, szeretnénk. De nem fog menni! Ezzel a felállással, ebből a kiindulási pontból azért, hogy mi azt mondjuk a társadalomnak, a munkáltatóknak, az embereknek, hogy kérem, nagyon jó lesz majd, higgyék el nekünk, nem fog menni. Ez így nem megy! Szükséges ennek a megfelelő konkrét, koncepcionális kibontása, ennek a módszertana a napi ember számára elérhetően, érthetően, megérthetően, alkalmazhatóan kell hogy megjelenjen. Ez nem történt meg; tehát nem ösztönöz. Az ösztönzés helyett inkább ellenösztönöz, és azt fogja mondani, amit képviselőtársaim is elmondtak, hogy bizony elkerülővé teszi a munkáltatót és szenvedővé - és marad szenvedőként - a rászoruló embert, vagyis a munkavállalót.

Hogy ne legyen olyan és annyi egészségkárosodás; kérem, ezzel lényegében nem oldottuk meg. A meglévő munkahelyek egészségkárosító hatása számos vonatkozásban súlyos problémákat jelent, és erre utalóan csak a foglalkozás-egészségügyre hárítja a feladatot, de nem oldja meg, még csak megközelítően sem. Hiszen ezek az emberek általában az áthajlás korában vannak. Az áthajlás korában lévő emberek következő életszakaszát pedig mélységes aggodalommal nézzük, hogy hogyan fogja ez károsítani - tehát ez nem oldja meg.

A másik pedig az, hogy az egészség a legfőbb érték; világos, régi, jól ismert, sok évtizedes mondás. Azonban a legfőbb értékhez - különösen mint közértékhez - az államnak változatlanul addig hozzá kell járulni, és ennek a mentése alapvető állami feladat is kell hogy legyen, ameddig nem dolgozzuk ki azokat a lehetőségeket, hogy a meglévő deficitgazdaság, a hátrányok, a felhalmozódott, súlyosan kumulálódott problémák valamilyen koncepcionális megoldásának a programját nem valósíthatjuk meg olyan szinten - nem csak kidolgozni, megvalósítani olyan szinten -, hogy annak közvetlen hatékonyságát lehessen értelmezni és látni.

Kérem, mindez természetesen életminőségi kérdés is. Ma Magyarországon az életminőség, a fenntartható egészség - az idősödő nemzedéknek éppúgy, mint a fiatal, belépő nemzedéknek - rendkívüli kockázatokkal telített. Ha ezeket a gondolatokat, amelyeket mi itt elmondunk, ezeket a javaslatokat, amelyeket felvetünk, úgy tetszenek felfogni, hogy ez valamiféle kekeckedő - tudom, nem ezt mondta a képviselő úr, de valamiféle kis kaliberű - dolog, akkor azt kérem, hogy ezt visszavonva törekedjünk közösen arra, hogy amiket elmondtunk, javasoltunk, s fogunk javasolni, azt mértéktartóan, emberien, szakszerűen próbáljuk értelmezni, mindenféle egyéb konvertálás nélkül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: A vezérszónoklat folytatására megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogyan itt többször elhangzott, a javaslat lényege, hogy a korkedvezményes munkakörökre lehetőséget adó munkaadók járadékát 2011-ig 13 százalékkal, 33-ról 46 százalékra megemelik. A mai indokolásban ennek több okát hallottuk, és azért hangsúlyozom, hogy ma, mert a javaslat írásbeli indokolásában ezek nem szerepeltek. Az első ilyen indok az volt, hogy változott a világ, korszerűsödtek a munkakörök; államtitkár úr, alapvetően nem. Az utak állapota nem javult, hanem romlott, a forgalom nem csökkent, hanem növekedett, a sugárzó anyagokat alkalmazó munkahelyek száma nem csökkent, hanem növekedett, a meleg az meleg maradt. A szép új világ más lett, de nem lett ebből a szempontból jobb.

(13.00)

A másik ilyen indokolás, hogy a munkahelyek lehetőségei javulnak. Úgy gondolom, hogy ez sem helytálló, hiszen a munkaadók terheinek 13 százalékos növekedése tőlük fejlesztési forrásokat von el, következésképpen, ha a korszerűsítésre egyáltalában van lehetőségük, akkor ezt nem a munkahelyekre fogják költeni, hanem a járulékfizetésre. Javítja-e a foglalkoztatás körülményeit? Meggyőződésem, hogy nem, hiszen ez az intézkedés, a munkaadói teher növekedése a feketemunka irányába nyomja el a foglalkoztatást, arra ad lehetőséget, és annak teremti meg az igényét, hogy papíron áttegyék az érintetteket más munkakörökbe, illetve, ahol lehetőség van, az ország határain kívülre vigyék a tevékenységet.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérdés, hogy javít-e ez a lépés a gazdaság vagy a társadalom bármely területén. Például szóba került itt már ma, az autóbuszvezetők esetében javít-e a munkahelyeken, az utak állapotán vagy a közlekedés biztonságán. Nem! Úgy gondolom, hogy nem, a többletjárulék a közúti személyszállító cégeket járatmegszüntetésre fogja ösztönözni, ennek megfelelően elbocsátásokat fog eredményezni, vagy a menetjegyek árának növelését fogja eredményezni.

Összességében tehát nem értjük, hogy miért tesznek ilyen javaslatot. Mi ennek az oka? Mi indokolja, hogy számos, fizikailag és szellemileg fokozott veszélynek kitett munkavállaló helyzetét tovább nehezítsék, munkalehetőségeiket elbizonytalanítsák? Miért rontják ezeknek az egyébként is fokozott teher alatt lévő embereknek az esélyeit?

Két olyan okot látok erre, hozzátéve, hogy nem arról van szó, hogy a több száz ilyen munkakör korszerűsítését, felülvizsgálatát nem kell folyamatosan elvégezni, természetesen el kell, de egy ilyen generális intézkedésre én tulajdonképpen két alapvető okot látok. Az egyik egy rossz gazdaságpolitika következtében előállott költségvetési kényszer, egy költségvetés pénzéhsége. Ezt nemcsak a korkedvezményes nyugdíj kapcsán, az élet minden területén megtapasztaljuk. A másik pedig egy olyan momentum, amiről nem került még ma szó, de ha már a nyugdíjas körben maradunk, ez pedig a kötelező magánnyugdíjpénztárak hatása; a hatása a költségvetés előttünk lévő tervezetéből is kitűnően az, hogy 2005 és 2010 között mintegy 200 milliárd forinttal növekszik a nyugdíjpénztár költségvetési támogatási igénye egy elhibázott - és itt a kötelezőn van a hangsúly -, egy elhibázott kötelező jellegű magánnyugdíjrendszer alkalmazása miatt.

Ezek azok a források, amelyek igenis hiányoznak a magyar költségvetésből, hiányoznak a magyar társadalomból, hiányoznak a magyar gazdaságból, és ezeknek a pótlását igyekeznek - egyébként ezeket messze meg nem oldó módon - többletjáradék-befizetés előírásával végrehajtani.

Mindezek alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a tervezetet vonják vissza, a szükséges korszerűsítéseket, egyeztetve az érdekképviseletekkel, oldják meg, és a korszerűsítést a korszerűsítés és nem a sarcolás témakörébe utalják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ismét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását tárgyaljuk. Többen elmondták előttem, hogy mindösszesen három paragrafus módosítása van a kezünkben, és hogyha gondosan áttanulmányozzuk ezt a három paragrafust, akkor meg tudjuk állapítani, hogy a módosítás nyomán lényegében nincsen változás. Semmilyen értelemben nincsen változás, és erről abszolút korrekt módon szólt államtitkár úr.

Egyrészt a jelenleg hatályos szabályozást emeli be törvényi szintre, szó szerint. Mindaz, ami rendeletben volt eddig leírva a korkedvezményes nyugdíjazás részleteiről, hogy tudniillik minden ilyen, a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre ártalmas munkakörhöz kétévi korkedvezményre jogosult az a férfi, aki legalább tíz, az a nő, aki legalább nyolc évet dolgozott ilyen munkakörben, szó szerint így hatályos jogszabályunk, csak rendeleti szinten. És nincsen változás semmilyen értelemben a dolog tartalmát illetően a jegyzék tekintetében sem, abban a jegyzékben, ami több mint tíz oldal a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényünk mellett, 1. számú mellékletként, amire utalt államtitkár úr is, hogy közel 800 munkakör van benne felsorolva.

Itt felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség erre a törvénymódosításra, és amikor erről beszélünk, legalább háromféle dolgot kell végiggondolni.

Az egyik az a kérdéskör, amiről ebben a Házban az előző nyugdíjmódosítás idején éppen két hete kezdtünk el hangosan gondolkodni, vitatkozni, az a ténykörülmény, hogy a magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjba vonulási korátlag nagyon alacsony, a 62 éves nyugdíjkorhatárt meg sem közelíti. Ugye, 58 év körül férfiaknál, nőknél egy kicsit különbözik ez az átlag, de lényegében legalább négy évvel korábban megy az emberek többsége nyugdíjba, mint az előírt korhatár. Természetesen ez egy közös feladat, egy közös igény, a társadalom elöregedéséből következő feladat, hogy egy kicsit ezt a korátlagot tudjuk fölfelé nyomni, fölfelé tolni, erről szólt az előző törvénymódosítás is, és természetesen nekem is jutott eszembe, hogy nézzük meg azt is, hogy a korkedvezmények területén hogyan lehetne valamelyest szigorítani.

Előre kell bocsátanom, hogy ez egy szörnyen kényes kérdés, mert szerzett jogról van szó, olyan szerzett jogról, amihez nem lehet könnyen hozzányúlni, hiszen a munkaszerződések abban a tudatban keletkeztek, köttettek, hogy ilyen kedvezmény társul hozzájuk. Amikor a bizottsági ülésen kértem adatokat, részleteket azzal kapcsolatban, hogy tudjunk róla gondolkodni, hogy mekkora létszámról van szó, magam sem gondoltam, hogy ilyen kevésről. Kaptunk egy táblázatot, amiből kiderül, hogy évről évre 2-3 ezer embert érint a korkedvezmény lehetősége, aki a nyugdíjazását kéri, és hogy tulajdonképpen olyan nagyon drasztikusan az átlagos nyugdíjba vonulási életkort ez a lehetőség nem tolja lefelé, a többség valahol ott 55-56 éves kora körül tudja igénybe venni ezt a lehetőséget. Természetes, hogy a korkedvezmények szigorításával lehetne egy parányit javítani az átlagon, de még egyszer mondom, egy szerzett jogról van szó, ehhez nem lehet drasztikusan hozzányúlni. Éppen ezért én elfogadom, hogy a kormány nem is nyúlt hozzá.

A második szempont, amit végig kell gondolni, és erről többen beszéltek, az a munkaadókra történő teheráthárítás kérdése. Megjegyezném én is - amit megtett államtitkár úr is, de valahogy az ellenzéki képviselőtársak teljesen figyelmen kívül hagyják -, hogy ennek a jogi szabályozása nem ennek a törvénymódosításnak az anyaga.

(13.10)

Tehát amikor emlegetjük a 100 százalékos terhet, a 75, 50 s a többi százalékra történő teheráthárítást, akkor igazából a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultak, valamint e szolgáltatók fedezetéről szóló '97. évi LXXX. törvényről kellene beszélnünk, vitatkoznunk, ami benne van a 2007. évi költségvetést alátámasztó törvénycsomagban.

Megmondom őszintén, hogy mint már annyiszor, amikor érdekegyeztetésről van szó, engem az befolyásol, hogy születik ilyen megállapodás vagy nem. Én ezt a kormány részéről egy jó irányú törekvésnek tartom, hogy ha speciális munkahelyeken, speciális munkakörökre vonatkozóan van ilyen kedvezmény, akkor ennek a költségeinek a viseléséhez ezek a munkaadók, munkáltatók járuljanak hozzá valamelyest. Ha születik ilyen megállapodás, akkor azt gondolom, nekünk magunknak az a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt a megállapodást, ami megszületik. Még egyszer mondom, a részletek vonatkozásában nincs itt helye a vitának.

A harmadik, amit végig kell gondolni - és azt gondolom, hogy ez a körülmény ad igazából magyarázatot arra, hogy miért is került benyújtásra ez a törvénymódosítás -, az az, hogy letelt egy határidő. A 3. § helyezi hatályon kívül a 101. § d) pontját, amelyik 2007. január 1-jéig tartotta életben a korkedvezményes szabályokat. Ez a válasz arra, amit itt Iván képviselő úr meg Fónagy képviselő úr is felvetett, hogy vonjuk vissza, ennek így nincs értelme és a többi. Nem lehet visszavonni, mert ha ezt a törvénymódosítást, amely pontosan 4, azaz négy évvel meghosszabbítja a korkedvezményes szabályok jelenlegi működését, nem hozzuk meg, akkor január 1-jétől szabályozatlan marad a kérdés. Ilyen módon a vitát sem értem, hogy ilyen nagy hevületet váltott ki. Egyszerűen arról van szó, hogy elértünk megint egy határidőhöz, az új szabályozás nem született meg, ezért azzal a technikával él a kormány, hogy odább tolja négy évvel a feladatot. Még egyszer mondom, ha ezt nem csináljuk, abból több kár és több konfliktus keletkezhet, mintha megtesszük ezt a lépést.

Fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért nem történt ez meg időben hamarabb, hiszen egészen pontosan a '97. évi LXXXI., a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény írta elő ezt a feladatot, adta a felhatalmazást a kormánynak, hogy ezeket a szabályokat alkossa meg. Azóta eltelt kilenc év, és egyik kormány sem jutott hozzá, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon.

Ilyen körülmények között a Szabad Demokraták Szövetsége a törvénymódosítást támogatja. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Soltész Miklósnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, a kormánypárti képviselők végre egyetértenek nyugdíjügyben, azért hangzott el az a nagy taps. A tegnapi nap nem így nézett ki itt a Parlament falai között - azoknak a nézőknek mondom, akik tegnap este nem láthatták már a közvetítést.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy ezt a törvényt megértsük, egy kicsit vissza kell nyúlni, és jó messze nyúlok vissza, ha megengedik, a római korhoz. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Aszódi Pál: Nem tudják, mi ez!) Nagyon örülök, hogy már tetszik az ötlet önöknek. A rómaiaknak volt az a felfogása, amikor különböző területeket meghódítottak, különböző városokat elfoglaltak, hogy "divide et impera", oszd meg és uralkodj. És majd elmondom a törvény kapcsán, hogy miért mondom ezt. Oszd meg és uralkodj - önök ezt fogják tenni ebben a törvényben.

A figyelmes nézőknek, a figyelmes hallgatóknak, illetve azoknak az embereknek, akik akár újságolvasóként, tévénézőként adott esetben figyelik a parlament munkáját, feltűnhetett, hogy volt egy nyugdíjtörvény néhány hete, nevezzük ezt októberi nyugdíjtörvénynek. Most pedig itt van a Parlament falai között egy újabb, nevezzük ezt novemberinek; látszólag két és negyed oldal, nem is hosszú törvény.

Mi történt az októberi módosításban? - csak azért, hogy tudják az emberek, tudják a nézők, hallgatók, hogy mi történt. A nyugdíj mellett munkát vállalók helyzetét szigorítani fogja a kormány a jövőben. (Csizmár Gábor: Nem mindenkiét, csak aki korábban megy nyugdíjba!) Szigorodik a rokkantsági nyugdíj kérdése. És ami leginkább szigorodik, az pedig nyugdíj előtt állóknak a nyugdíj-megállapítása, nemhogy szigorodik, hanem jóval kevesebb is lesz az elkövetkezendő években.

És most nézzük, hogy ebben az úgynevezett novemberi törvényben mi változik, mire számíthatnak a munkaadók leginkább, de ezáltal a munkavállalók is, és mire számíthat a magyar gazdaság is ennek következtében. Államtitkár úr, és itt most kénytelen vagyok visszamenni múltkori zárszavára mind az általános, mind a részletes vitában, ön papagájkommandónak nevezte az egész Országgyűlést, kormánypárti és ellenzéki képviselőket egyaránt. (Csizmár Gábor: Csak magukat!) Ugyanis amikor kormánypárti képviselők is és ellenzéki képviselők is különböző véleménnyel, de egymással vitatkozva elmondták az adott nyugdíjtörvényről, az októberi nyugdíjtörvényről a véleményüket, akkor azt ismételték el, ami az ő álláspontjuk.

Azért érdekes egyébként az ön álláspontja, államtitkár úr - és nemcsak érdekes, hanem megdöbbentő -, mert pontosan Csákabonyi Balázs köszönte meg az ellenzéknek azt a szakszerű vitát, amit lefolytattunk a múlt héten és az az előtti héten. De nem is ez a lényeg, hogy ön mit mondott, államtitkár úr, hanem az a lényeg, hogy az emberek megértsék azt, miről szól a törvényhozás, felhívjuk a figyelmüket, hogy miről szólnak a törvények, és őket milyen mértékben fogja érinteni.

Nézzük meg most már, hogy miről szól valóban ez a két és fél oldalas törvény! Látszólag csak határidőket módosít, látszólag csak kihangsúlyozza a miniszter, illetve a nyugdíjbiztosító felelősségét, az ő munkáját, illetve látszólag a munkaköri jegyzéket kormányrendeleti szintről felemeli törvény szintjére.

Ezt mi nem vitatjuk, nem mondjuk, hogy ez baj, pláne, ha ez valóban törvényi kötelezettség, hogy meg kell oldani, nagyon is támogatjuk, és egyetértünk vele. Bár csak adott esetben a művi meddővé tételnél is így tartották volna önök a határidőt, nem csak most, ebben az esetben akarnának időre megfelelni egyébként jogosan ennek a követelménynek.

De azért nézzük meg, hogy mi van a színfalak mögött! Valóban, ebben a törvényben nincsen benne, de ugyanezen a héten tárgyaljuk ennek a törvénynek az alátámasztását. Ott dől el, hogy az emberekre, illetve a munkaadókra milyen hatással lesz ez a törvény. Úgy is mondhatnánk, hogy az ördög a részletekben búvik el.

És hogy kiket érint ez a törvény? Azokat a korkedvezményre jogosított embereket, akikről a törvény így beszél - és el kell ismernem, jogosan -: "aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez." Néhányat felsorolnék, ha megengedik: föld alatt dolgozó munkások, bányászok, vagy akik most a metróalagutat fúrják; sűrített levegőben dolgozók; melegüzemben, kohó-, öntőcsarnokban, sütőiparban például a pékeket érinti, kazántisztítók. (Csizmár Gábor: A sorrendet változtassák meg!) Államtitkár úr, nyugodtan nyomjon kétpercest, és akkor válaszol a felvetésekre. Közlekedési dolgozókat, így akár a vonaton dolgozókat, legyen az kalauz vagy vonatvezető, érinti a metróban vagy pedig más járműveken dolgozókat, mint például az autóbusz-vezetőket. Érinti a robbanóanyag-iparban dolgozókat. Nagyon súlyos balesetek voltak az utóbbi időszakban. Egészségre különösen ártalmas munkát, sajnos életükre is nagyon veszélyes munkát végeznek. De érinti a honvédség egyes polgári alkalmazottait. Érinti a sugározó munkahelyeken dolgozókat, például a röntgenasszisztenseket, és érinti a hűtőházban munkát végzőket, így például a mezőgazdasági feldolgozóiparban dolgozókat.

(13.20)

Hiába csóválja a fejét, tisztelt államtitkár úr, itt van benne a kormányrendeletben. Ha ön ezt nem olvasta, azt én sajnálom. Ha pedig nem ezt emelik be a törvénybe, akkor meg azt sajnálom leginkább.

Most nézzük meg, hogy önök mit tesznek. Nemhogy megoldja a kormány ezeknek a felsorolt munkahelyeknek és munkában dolgozó munkásoknak a helyzetét, illetve segítené az őket foglalkoztatókat, nemhogy megoldaná, hanem újabb terhet fog rájuk tenni. Óriási trükkel csinálja, hiszen a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényekbe viszi be ezt a változtatást. Hogyan? Bevezetik az úgynevezett korkedvezményt biztosító járulékot. Önök ennek a bevételéről nagyvonalúan 2007-ben lemondanak. Óriási! De menjünk tovább! De 2008-2009-ben és azt követően mi lesz? Amiről Filló Pál azt mondta, hogy szinte semmiség, illetve mérsékelten növeli, 2008-ban már 3,25 százalék lesz, 2009-ben 6,5 százalék, 2010-ben 9,75 százalék, és 2011-ben pedig már 13 százalék.

Ezt vessék össze, tisztelt hölgyeim és uraim, kormánypárti képviselőtársaim azzal, hogy jelenleg a munkaadók háromféle járulékot fizetnek, ami nagymértékben terheli őket: egyrészt a nyugdíjjárulék 21 százalék, az egészségügyi járulék 8 százalék, a munkaadói járulék 4 százalék. Ez mennyi összesen? 33 százalék. 2011-re ezek a munkaadók 46 százalékot fognak összesen fizetni. Hol lesznek ezek a munkaadók versenyképesek szlovák, horvát, az EU-ba belépő román munkaadókkal szemben? Hol lesznek? Lehet ezen mosolyogni, államtitkár úr! Ön állítólag ezzel a területtel foglalkozik, ehhez képest már 7 százalék fölött van jóval a munkanélküliség. Tovább akarják ezt a helyzetet rontani, és ezt továbbvinni?

Egyébként az SZDSZ-től kérdezném, ha itt lenne, leginkább mondjuk, Kuncze Gábor, hogy mit szól ehhez Kovács Pisti. Mit szól ehhez Kuncze Gábor? Újabb, ha nem is adóemelés, de járulékemelés következik az emberek számára, illetve a cégek számára.

Tisztelt Országgyűlés! A következménye ennek a törvénynek, amit mondtam: oszd meg és uralkodj! A munkavállalót és a munkaadót szembe fogja állítani. Ellenérdekelt lesz a munkaadó, hogy bejelentse és kifizesse ezt a járulékot. Következménye pedig a munkanélküliség növekedése, a cégek ellehetetlenítése lesz. A kisebb cégek biztosan nem fogják bejelenteni. Egy pék mitől fogja tudni kifizetni azt a plusz 13 százalékot? Mondja már ezt meg nekem valaki! A kórházak miből fogják kifizetni, amikor amúgy is súlyos helyzetben vannak. Miből fogják kifizetni ezt a plusz 13 százalékot, és ne áltassanak senkit, hogy négy év múlva meg öt év múlva olyan nagyszerű lehet a helyzet, hogy addigra már ezeket az embereket nem kell lejelenteni!

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, a kormány, amikor párbeszédről beszél, amikor együttműködésről beszél az emberekkel, pont az ellenkezőjét teszi. Hiszen szembeállít a törvénykezés során most kórházat kórházzal, orvost orvossal, települést településsel. Az októberi nyugdíjtörvény kapcsán önök is kimondták sokszor, képviselőtársaink: szembeállítja az idősebb korosztályt a fiatalabb korosztállyal. Most pedig ebben a törvényben szembeállítja a munkáltatót a munkavállalóval. Nem a problémát oldják meg önök, hanem ellene vannak, szembeállítják az embereket egymással. Ezért a kereszténydemokraták ezt a törvényt nem tudják támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Vas Jánosnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VAS JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 1304. számú törvényjavaslat, amely kísérletet tesz az 1997. évi LXXXI. törvény módosítására, a korkedvezmény jelenlegi rendszerét kívánja módosítani, a Béki Gabriella képviselőtársam által említett kormányzati szintű hatáskörből kívánja kiemelni, és törvényi szintű szabályozást valósítana meg.

Képviselőtársam említette, hogy sajnálatos módon nagyon szorít bennünket a határidő, ilyen módon nem látok nagy mozgásteret a kormányzat részére sem, hogy ezt lehessen mérlegelni. Ez különösen azért sajnálatos, mert megítélésünk szerint a módosítás eredménye az, hogy a munkáltatók kapnak egy újabb terhet, és egy újabb többletjárulék fizetésével kell ezen munkavállalóknak a korkedvezményes nyugdíjjogosultságát megalapozniuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért még egyszer hadd hangsúlyozzam, amit az előttem szóló képviselők mondtak, hogy 14 munkacsoportnak mintegy 800 különféle munkaköréről van szó, ami évi mintegy 3000 embert érint. Képviselő asszony említette azt, hogy ennek a 3000 embernek a "fajsúlya" - idézőjelben, nem pejoratív értelemben - nem fogja meghatározni döntően, a nyugdíjba vonulás nagy hullámát se lefele, se fölfele nem fogja tolni. Ezért megfontolásra javaslom tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy érdemes-e ennyi embert megsérteni. Azt szeretném érzékeltetni, hogy az előttem fölszólaló képviselők néhány olyan munkakört említettek, amelyben azt kell mondanom, hogy nem tudom, hányan szeretnének képviselőtársaim, mondjuk, radioaktív anyagokkal foglalkozni. Ha belegondolnak abba, hogy hány olyan ember van, aki lemenve a föld alá, nehéz fizikai munkát végez, és ugyan ezt az élethosszig tartó vájárkodást nem tudja folytatni, mert mondjuk, a porc kikopik jobb esetben csak a térdéből; ennek mekkora nagy társadalmi hasznossága van, és olyan feladatokat látnak el, amelyről meg kell mondjuk, hogy igen nagy bátorság kell ezeknek az ilyen munkakörülmények közötti végzéséhez.

Azért mégis megemlíteném, illetve megfontolásra javaslom, szükségesnek tartjuk azt, hogy ezeknek a munkaköröknek a felülvizsgálatával esetleg lehetővé válna az, hogy a minisztérium kezdeményezésére a kormányzat továbbra is támogatni tudná ezeket a munkavállalókat, illetve amit Kiss Ferenc képviselőtársam mondott, hogy esetleg más alapokból lehetne támogatni a munkáltatókat az irányban, hogy jobb munkakörülményeket teremtsenek ezen munkavállalóknak, ez mindenképpen üdvözítő lenne. Bár meg kell mondjam, én ebben a kérdésben teljesen szkeptikus vagyok. Úgy gondolom, hogy jelen esetben egy járulékfizetésnél a munkaadói és a munkavállalói oldal teljesen más oldalon áll, hiszen az egyik a profit maximalizálását szeretné elérni, a másik pedig a munkakörülményeit, illetve az egészségét szeretné megőrizni.

Sajnálatosnak, illetve zavarónak tartjuk azt a körülményt, hogy a többletjárulék mértékének meghatározását egy más törvény határozza meg, a '99. évi LXXX. törvény. Ugyanakkor helyeseljük azt, hogy 2011-től törvényben fogják a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét megadni.

Mindezek ellenében, ezeket a kritikai észrevételeket megtéve a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy összességében ez a törvényjavaslat támogatható. Továbbra is kérjük a minisztériumban lévő miniszter és államtitkár urat, hogy tegyenek meg mindent az irányban, hogy a kormányzatnál még több forrás lehessen ezen munkavállalóknak a megtámogatására.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. De miután a vita megkezdődött, ezért a kettőpercesek meg fogják előzni az írásban jelentkezetteket.

Sorrendben - mivel három képviselő jelezte felszólalási igényét kettő percben - először megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselő asszonyának. Parancsoljon!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engem tényleg bánt, hogy több ellenzéki képviselő olyan beszédet mondott, mintha egy dráma lenne előkészítve ebben a törvényjavaslatban. Ez vonatkozik még MDF-es képviselőtársamra is, aki egy kicsit megértően fejezte be a beszédét.

(13.30)

Nincsen változás. Semmilyen értelemben nincsen változás. Görgetünk magunk előtt egy feladatot, amihez tudjuk, hogy hozzá kellene nyúlni. '97-ben, amikor tényleg reformot csinált a Ház a nyugdíjrendszerben, kitűztünk egy dátumot, hogy addig majd valamikor hozzányúlunk. Eltelt jó kilenc év, és nem nyúltunk hozzá, és most még egy kicsit tovább toljuk.

Ha valaki tényleg veszi a fáradságot, és elmerül ebben a mellékletben, hogy itt milyen szakmák vannak felsorolva, hát a javarésze már a múlt, már nincsenek ilyen foglalkozások, megszűntünk az acél országának lenni, nincsen olyan nehézipar, melegüzem és a többi, és a többi! A 800 foglalkozásnak, azt gondolom, hogy a jelentős részét könnyűszerrel lehetne lehúzgálni, mert megváltozott az élet.

De mást mondok: ott van a sütőipar, a pék. Miért gondoljuk, hogy ugyanaz a fizikai fáradság egy meleg kemencébe lapáttal bedobálni a kenyeret, mint egy kenyérsütő gépen megnyomni a gombot, hogy működjön a sütés?

Tehát azt gondolom, hogy igen, megérett rá az idő, hogy ezeket a szabályokat újrabogarásszuk és megváltoztassuk, de még egyszer mondom, ez a törvény nem ezt a drámát hordozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Béki Gabriella Képviselőtársam! Egy dolgot szeretnék kérni. Csak egy éjjel ne tegyen semmit, csak amikor a pék dolgozik, ott álljon a kemence mellett. Ennél ne csináljon többet, és talán ebből majd elég sok dolgot fog tapasztalni. A másik ilyen kérdés. A sógorom, akinek négy hónapja volt vissza, hogy korkedvezménnyel el tudjon menni nyugdíjba bányászként, tüdőrákban halt meg.

Az embernek fájdalmas az, hogy olyan dologhoz próbálunk hozzányúlni, ami egy élet tevékenységében speciális, az egészségre, a testre, a fizikai állapotra ható tényező; amikor azt mondjuk, hogy rátestáljuk a munkaadóra a költségeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Legyen olyan kedves nekem megmondani, a szolidaritási adót hova fogják tenni. Én most nem arról a szakszervezeti bizalmiról beszélek, akinek naponta beírták a bányában a falézkönyvbe, hogy ő is lent dolgozott, és elment korkedvezménnyel nyugdíjba. Én azokról az emberekről akarok beszélni, akik valóban egy üveggyári kemence mellett, adott esetben egy kohóban dolgoznak. Ma is vannak még sajnos olyan tevékenységek, amelyek nem szűntek meg, ugyan mérséklődtek, de ugyanúgy megmaradtak ezek a tevékenységek.

Vagy a buszvezetőknél. Mit fog tenni a munkaadó? Tudja, kedves Béki Gabriella képviselő asszony, annyi kistelepülés elérhetősége fog csökkenni, amennyivel majd a munkáltató pontosan a járulék befizetése miatt csökkenteni fogja a létszámot és a járatszámot. Ennek a vetületét tessék megnézni!

Szeretném feltenni azt a kérdést, hogy jelen pillanatban ez a kormány hány társadalmi réteggel vagy vállalkozással szemben nem indított támadást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tessék a szolidaritási adót erre fordítani!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Filló Pál, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy itt, a teremben ülők, úgy gondolom, pártállástól függetlenül, tisztelik-e a bányászt a bányában végzett munkájáért, tisztelik-e a buszvezetőt azért, mert felelősségteljes munkát végez, vagy tisztelik-e azt az embert, aki esetleg sugárfertőzött környezetben dolgozik nap mint nap. Ezek az emberek nagyon hasznosak a társadalom számára, nagyon fontos, hogy ezeket a feladatokat ellássák. Nem is bántja őket senki, igen tisztelt képviselőtársaim, ebben a törvényjavaslatban egy árva szó nincs arról, hogy ezeket a munkavállalókat bántani szeretnénk. Senki nem szeretné őket bántani. Tulajdonképpen arról van szó, amit Béki Gabriella képviselő asszony már megfogalmazott, hogy a következő négy év arról kell szóljon, hogy meg kell vizsgáljuk, melyek azok a területek, ahol már nem is léteznek azok a munkakörök, amelyek sajnos a jelenlegi szabályozásban benne vannak, mert azért az idő haladt, igen tisztelt képviselőtársaim, gondolom, önök is egyetértenek ezzel.

A másik, amit borzasztó fontosnak tartok, hogy változtatni azért is kell, igen tisztelt képviselőtársaim, mert - pont Ékes képviselő úr hozzászólására hadd reagáljak - nem az a cél, hogy akik ilyen nehéz körülmények között dolgoznak, azok ne érjék meg a nyugdíjkorhatárt. Nem az a cél. Az a cél, hogy lehetőség szerint megvédjük, megőrizzük az ő egészségüket, és hogy akik munkáltatók, azok beruházzanak, olyan buszt vásároljanak, amelyben a buszvezető klimatizált körülmények között vezeti a buszt, normális ülésben ül, és nem meggörnyedve, és nem akarom sorolni, mert minden egyes szakmára ezt el lehetne mondani. S az már nem ugyanaz, mint egy fapados buszban letekert ablak mellett vezetni reggeltől estig; gondolom, ebben egyetértünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném megnyugtatni azt, aki minket néz, hogy nem közvetlenül a nyugdíjasokról szól ez a törvény, és nem azokról, akik korkedvezményes nyugdíjban vannak, hanem akik majd korkedvezményes nyugdíjba szeretnének menni. Ezt azért jó tudni. Az ő feltételeik szigorodnak, ezt is tisztán kell látni. (Csizmár Gábor: Nem szigorodnak! Véletlenül se!) Ugyanis az én fordításom szerint arról szól a törvényjavaslat, hogy ha befizeti majd a munkáltató a korkedvezményes járulékot, akkor mehet korkedvezményes nyugdíjba a tisztelt munkavállaló (Csizmár Gábor: Nem függ ettől! Nincs ilyen javaslat!), aki rossz körülmények között dolgozik. Igen, mert a teher azért csaknem 13 százalékra nő, és ebből a kormány kivonul.

De hogy pontosan értsék, hogy miről szeretnék beszélni: tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök kormánya megváltozott. Megváltozott, mégpedig úgy, hogy bekötött szemmel kormányoztak négy éven keresztül, óriási hiány halmozódott fel, most meg kinyitották a szemüket, megijedtek, mert 6200 milliárd hiány szaporodott fel, és fölvettek egy mínuszos szemüveget. Innentől kezdve nem látnak az orrukig sem, csak azt, hogy mindenhonnan mínuszt kell csinálni, és mindenhol megtakarításokra kell törekedni. Ez a jogszabály pedig arról szól, hogy ezzel a mínuszos szemüveggel csak a pénzbehajtásról van szó, és a munkáltatókra terhelnek terheket. Ez nem jó a munkavállalónak, nem jó a munkaadónak, mert nyilvánvaló, hogy nem ők állították elő a 6200 milliárd hiányt.

Minden törvényjavaslatnál azt kell vizsgálni az ellenzéknek, hogy milyen szándék motiválja a kormányt, mi a célja, és mi a szándéka. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, itt a burkolt szándék ismételten az, hogy pénzbehajtás, az állami kiadások csökkentése. Igaz, nem azonnal, 2007-ben, hanem 2008-2009-2010-2011, és akkor ez 13 százalék lesz, ismételten a munkaadók terhe növekszik. Tehát ez megint sarc, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, és csökkenti a korkedvezményre jogosultak biztonságát. Ez a véleményem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lénárt Lászlónak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdemes néhány sarokpontot rögzíteni ebben a vitában, mert meglehetősen egyoldalúvá vált, idáig úgy tűnik.

Amit Béki képviselő asszony és Filló Pál képviselőtársam elmondott, azok olyan tények, amelyekkel viszonylag vitatkozni - sem a kemence hőfokával, sem egyéb más üggyel - nem nagyon lehet. Egy dologról azonban nem esett szó, s még egyszer megismétlem, ha valaki elfelejtette volna. Az államtitkár úr azt mondta, hogy jó néhány szakmát a következő évben meg fognak vizsgálni, és arra más szabályok fognak vonatkozni. Egy.

Kettő. Ne felejtsük el, hogy a munkáltatónak ez a típusú foglalkoztatás minden nehézséggel együtt ma a piacon versenyelőnyt jelent. Tehát aki annyira félti vagy féltette a vállalkozókat, neki mondom, hogy ők könnyebben kapnak jól képzett munkaerőt, mert a korkedvezményes nyugdíjért jobban és szívesebben mennek oda dolgozni. Ez egyébként mint formáció megmaradt, tehát a korkedvezmény megmarad, nem szűnik meg, nem szünteti meg senki.

Egy harmadik dolog pedig, azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy mindannyiunk számára világos legyen, önöknek is, akik a munkahelyeket féltik a pályakezdőktől.

(13.40)

Egyszer érdemes megnézni, hogy az ezeken a helyeken dolgozó emberek visszafoglalkoztatásának az aránya, átlaga mennyi. Egyetlen szakma ellen nem szeretnék beszélni, de ahol 52 éves korban elmehetne nyugdíjba, és még 60 éves korában is ott dolgozik, ott azon a munkahelyen egy ember nem tud elhelyezkedni. Tessék szíves lenni erre is gondolni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik kettő percben Iván László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Igen, azt hiszem, hogy bizonyos dolgok félremennek időnként, és ebbe beletartozik az is, hogy miért csinálunk mi ekkora ügyet ebből, amikor ez nem is akkora ügy. Én ezt nem egészen értem, tudniillik a következményekről nem gondolkozunk akkor, ha ezt mondjuk, másrészt végül is nem tudom, miért kell járulékfizetés-többlettel megoldani. Az az alapvető kérdésem, hogy miért kell ezt bármikori járulékfizetés-többlettel megoldani. Most nem a 2007-ről, 2008-ről, 2011-ről és a többiről van szó; biztosan tudjuk, hogy a foglalkozás-egészségügy ma már tervbe vetten január 1-jétől átkerül a szociális és munkaügyi tárcához, tehát lényegében arról van szó, hogy meglehet, hogy ennek a szabályozó rendszere megoldhatja a kérdést. Biztos, hogy a nyolcszáz munkakörnek a kérdését viszont felül kell vizsgálni minél gyorsabban, és lehet, hogy még a nyolcszázon kívül lesznek újabbak, hiszen új technológiák, új dolgok jönnek be, tehát ezt egy állandó, folyamatos monitorozással, ellenőrzéssel, szakmailag körültekintő megbeszéléssel biztosítani kell máris, ez pedig rendeleteknek és szabályozó rendszereknek nem törvényi szintű kérdése, a meglévő törvényekhez lehetne beiktatni.

Nekem ez az egyetlen és nagyon fontos aggályom, hogy ez egy újabb járulékemelés, és ahogy hallottuk, azért ez hosszú távon, középtávon egyaránt visszafogó hatású, fenyegető jellegű, még akkor is, ha úgy hisszük, hogy 2007 majd simán fog lezajlani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon!

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Nem volt szándékomban a vita közepén, az első egyharmadában - ki tudja, melyik szakaszában - külön hozzászólni, de mivel úgy tűnik, hogy ellenzéki képviselőtársaim vagy nem értik, vagy nem akarják érteni a törvényjavaslatot, legalábbis jó néhányan, ezért legalább a tévénézők és a rádióhallgatók iránti felelősségből muszáj néhány dolgot ismételten elmondani.

Először is: a törvényjavaslat senkinek a jelenleg szerzett jogát nem érinti. Másodszor: senkinek, aki korkedvezményre jogosult munkakörben dolgozik, nem csökkenti semmilyen mértékben a jogosultságát, a jelenlegi kormányrendelet szerinti szabályozást emeli törvénybe. A törvényjavaslat nem érinti a fegyveres szolgálati viszonyban lévők nyugdíjazását, nem érinti a bányászok nyugdíjazását, és nem érinti a művészek nyugdíjazását, legalábbis ez a törvényjavaslat nem, nincsen ilyen szándék. Ékes képviselő urat szeretném megnyugtatni a bányásznyugdíj tekintetében, nincs a törvényjavaslatban ilyen módosítási javaslat, és nincs is ilyen szándék, úgyhogy nem tudom, kivel csatázik, vitázik, mert nincs ilyen javaslat a Ház asztalán.

Béki Gabriella képviselő asszony elmondta, de kénytelen vagyok még egyszer megismételni. Itt néhányan kapkodásról meg októberi törvényjavaslatról, novemberiről meg ötletszerűségről meg ilyesmikről beszélnek. Valószínűleg vagy nincsenek tudatában, vagy szándékosan elhallgatják az érdeklődő közönség elől azt, hogy amennyiben nem hoztuk volna ide ezt a törvényjavaslatot, akkor megszűnt volna a korkedvezményes nyugdíj lehetősége. Még egyszer mondom, akkor szűnt volna meg a korkedvezményes nyugdíj lehetősége, ha ezt most nem hozzuk ide. Ha mi nem úgy hozzuk ide, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban igyekszünk megállapodni a szociális partnerekkel, akkor meg azt mondanák, hogy micsoda dolog, hogy így kerül ide a törvényjavaslat. Mi megkíséreltünk megegyezni, úgy hoztuk ide, hogy a Ház még időben dönthessen, hogy fenntartsa a korkedvezményes nyugdíjat.

Erről szól a történet, és egyébként önöknek persze nem kell, nem muszáj alkotmánybírósági döntéseket olvasni, nem kell, nem muszáj a törvénynek azt a történetét ismerni, hogy tíz éve minden kormány odébblöki ennek a határidejét. A maguk kormánya is négy évig pontosan ezt csinálta, hogy nem oldotta meg, és ezért továbbtolta az időt. Ezeket nem kell tudni, csak ha legalább valaki felkészül egy ilyen nagyon rövid törvényjavaslat vitájára, akkor illik utánanézni, és nem kell félrevezető mondatokkal egészen más végkövetkeztetésekre jutni, mint ami a törvényjavaslatban van. Mondhatnám, nem kell hazudni, nem kell félrevezetni senkit azért, merthogy egyébként valaki nem akar esetleg ennek utánanézni.

Többletjárulékról beszélnek néhányan, illetve Ékes képviselő úr azt mondja, hogy a szolidaritási adóból kellene ezt fedezni, meg beszél Fónagy képviselő úr - aki már nincs a teremben - a nyugdíjkassza hiányáról. Akkor beszéljünk magyarul! 515 milliárd forint volt 2005-ben a nyugdíjkassza hiánya. Ez három jelentős tételből származik: származik a 4 százalékos nyugdíjjárulék-csökkentésből, ami 1998-2002 között történt; származik a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetésből; és származik a 13. havi nyugdíj bevezetéséből. Lényegében az 515 milliárd ebből a három tételből származik.

Nézzük meg, hogy ebből mi jut el a nyugdíjasokhoz, és mi nem! A 13. havi nyugdíj eljut a nyugdíjasokhoz? Eljut a nyugdíjasokhoz. A kötelező magánnyugdíjpénztárba való befizetés eltűnik valahol, vagy odajut ahhoz, aki befizette? Odajut ahhoz, aki befizette, annak a nyugdíját fogja növelni. A 4 százalékos nyugdíjjárulék-csökkenés, kedves uraim, hova tűnik? Nem a nyugdíjasokhoz, és nem is lesz belőle nyugdíj. Erről szól a dolog, hogy itt ki kell egyenlíteni a kasszát sokféle más intézkedéssel, többek között ezzel is. Ha most azt az elvet elfogadjuk egymás között, hogy a nyugdíj az járulékbefizetéssel szerzett jog - merthogy nem adomány, hanem nyugdíjjárulék-befizetéssel szerzett jog -, akkor minden nyugdíjkifizetésnek meg kell nézni a járulékoldalát, mert egyébként nem lesz egyensúlyban a kassza.

Önök érdekes vehemenciával támadnak egy javasolt konstrukciót, miközben egyébként elfelejtik, hogy például a szolgálati nyugdíj esetében a honvédelmi tárcánál teljesen természetesen évek óta így zajlik a dolog, hogy azt a szolgálati nyugdíjkorkedvezményt, amit a katonák megkapnak, a költségvetés befizeti a nyugdíjkasszába. Tehát nyugdíjjárulék-többletbefizetéséből szerzett jogról van szó, merthogy itt a munkáltató az állam, ott pedig egy más munkáltatóról van szó, és ezért van az a konstrukciós javaslatunk, amit az asztalra tettünk. Érdekes, hogy ez senkinek nem tűnik fel, hogy egyébként ez a természetes, normális mód, és ezt a helyzetet fogjuk helyreállítani.

Ma egy munkáltató lényegében évtizedekig fenntarthat egészségkárosító munkahelyet, mert fel van mentve az alól, hogy beruházással, fejlesztéssel ezeket megszüntesse, hiszen ennek a költségeit valamennyien fedezzük. Mert ma is befizetésre kerül a korkedvezményes nyugdíjnak a járulékoldala, csak nem az évenkénti 3+1 ezer, 4 ezer munkahely után, hanem valamennyien közösen, a Magyar Köztársaság állampolgárai, adó- és járulékfizetői finanszírozzuk. Eltűnik a felelősség. A mi javaslatunk pont arról szól, hogy a felelősség legyen világos, és oda kerüljön a teher, ahol egyébként az egészségkárosító munkahelyeket fenntartják, vagyis legyen érdekelt a munkáltató abban, hogy ezeket az egészségkárosító körülményeket megszünteti. Erről szól a javaslat.

Ha önök ebből egészen mást olvasnak ki, és szemlátomást mást olvasnak ki, akkor azt tudom tanácsolni, hogy még egyszer olvassák el, az indoklást is olvassák el, nézzék meg az eredeti törvényszöveget, és akkor nem fognak ilyen apokaliptikus hatásokról beszélni, amiről Soltész képviselő úr szólt, és akkor egy kicsit az arányérzékük is visszaesik oda, ahol ez valójában van: összesen 14 ezer ember van jelenleg korkedvezményes nyugdíjban, és évente 4 ezer új korkedvezményes nyugdíjkérelem van az asztalon - csak hogy a nagyságrendekkel is tisztában legyünk.

Érdekes volt, ahogy Soltész képviselő úr magára vette a papagájkommandó jelzőt. Én nem neveztem meg a múltkori vitában senkit, persze ha valaki úgy gondolja, hogy az ő inge, és magára veszi, az az ő problémája; akinek nem inge, nem fogja magára venni.

(13.50)

Én arra emlékeztettem, hogy a papagáj egy olyan állat, amelyet ha megtanítanak valamire, azt elég sokszor el fogja mondani, és ugyanúgy fogja elmondani. Akkor is azért idéztem, és ha szükséges, ma is idézem ezt a jelzőt, mert ha valakik csak állandóan az otthon vagy mások által megírt kottát tudják tizenhatodszor elismételni, függetlenül attól, hogy most egy teljesen más törvényjavaslatról van szó, hogy most egészen más összefüggésről van szó, hogy nem is arról szól a törvényjavaslat, amiről tetszett beszélni, képviselő úr, akkor kénytelen vagyok ezt a szegény állatot ide a terembe hozni, emlékeztetve arra a képviselőket, hogy mégis emberek vagyunk, akik gondolkodunk, akik egy adott törvényjavaslatról mondunk véleményt, és talán van annyi önálló felfogóképességünk, értőképességünk, gondolkodóképességünk, hogy nem elismételjük valakinek vagy valakiknek a mondatait, hanem a törvényjavaslathoz kapcsolódóan mondjuk el, amit gondolunk.

Ilyen menetközi hozzászólásként még azt szeretném hozzátenni, hogy persze lehet a munkáltatók érdekeit fontosabbnak tartani a munkavállalók érdekeinél; úgy tűnik, hogy Kontur Pálnak itt egy kicsit szerepzavara volt, mert az érvelésében én azt láttam, hogy fontosabbak számára a munkáltatók érdekei, mint a munkavállalók érdekei (Kontur Pál: Ki adja a munkát?), merthogy folyamatosan az ő érveiket mondta itt el. Én azt gondolom, és a kormány számára fontosabb az a munkavállalói érdek, hogy megszűnjön az egészségkárosodás, hogy ne legyen olyan helyzet, ahol az emberek egészsége károsodik, hogy ne haljon meg nyugdíj előtt négy hónappal, hanem megérje a nyugdíjat, és nyugdíj után évekig a járulékbefizetéséből szerzett joga alapján nyugdíjasként egészségesen élhessen. Ehhez kell a feltételeket, az érdekeltségeket megteremteni, és ennek a körülményeit fogjuk ellenőrizni is, természetesen, és akkor valószínűleg nem fogják ilyen vehemenciával a munkáltatói érdekeket védeni a parlamentben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Míg az államtitkár úr beszélt, szaporodtak a kettőperces felszólalási igények. (Csizmár Gábor: Gondoltam.) Nagyjából, ahogy végignézek a teremben, talán nincs is olyan képviselő, aki nem kért szót két percre. (Bernáth Ildikó: Én nem kértem.)

Először megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr, kettő percben.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Engedjék meg nekem, ebben a parlamentben most már kilencedik éve itt vagyok, ilyet még soha nem mondtam: tisztelt államtitkár úr, nem kell hülyének nézni és hülyének nézetni egy parlamenti képviselőt sem. Ebben egyezzünk meg. Kellő szerénységgel, másképp is elő lehet ezt a dolgot adni, és nem minősíteni egyes hozzászólásokat - ezt Pali bácsira értem (Csizmár Gábor: Ez kölcsönös talán, nem?), mert azt hiszem, a tudása és az élettapasztalata önnél sokkal magasabb és több. Ezt mondom azért is, hogy mert én megértettem, ugyan ön az expozéjában azt mondta, hogy háromezren állnak sorba, most már négyezret mondott. Itt most nem erről van szó. A százegy lépésben tavaly év végén és ez év elején önök bizonyos kérdésekről homlokegyenest másképp beszéltek. Most kiderült, hogy - elnézést - gondban van a gazdaság, gondban van a költségvetés, és minden területen támadást intéznek mindenkivel szemben. Az a kérdés, hogy ezt a gazdaság és az állampolgárok elbírják-e, lehet-e fokozatosságot beleépíteni ebbe a dologba. Ezt mondta az MDF-es képviselő is, ha odafigyelt volna, államtitkár úr.

A legnagyobb probléma ott van, hogy veszélyeztetni fognak ezáltal munkahelyeket, mert a munkaadó reflexiója egyből az lesz, hol tudja megspórolni a befizetnivalóját, és ez létszámban fog jelentkezni. Nekem az aggályom itt van, és itt féltem én is a munkást, féltem a munkaadót, és féltem a vállalkozót. Itt most nem arról van szó, hogy ez a törvény nem jogszerű. Dehogyisnem jogszerű! Pár évvel ezelőtt már itt, a parlamentben elmondtam, hogy bizonyos szakmákat felül kellene vizsgálni, az élet már túlírta őket. Olyan szakmák jelentek meg, amelyeket adott esetben, ha felülvizsgálnának, bekerülnének a korkedvezményes körbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Egyetértünk, államtitkár úr, csak megközelítésbeli különbség van közöttünk nézetkülönbségként, hogy megint a munkaadókat terheljük, és ennek a következménye az lesz, hogy szűkíteni fogja a dolgozói létszámot.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lombos Istvánnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Béki Gabriella képviselő asszony elmondta a mondandóját, megnyugodtam, és gondoltam, hogy a megfelelő szakmai mederbe terelődik a vita. Soltész képviselő úr gondoskodott róla, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. Én azt hiszem, hogy elbeszélünk egymás mellett. Nekem már régi bajom, hogy a televízió közvetíti az Országgyűlés parlamenti vitáit, mert ebből nagyon sokan tőkét akarnak kovácsolni, úgy látom, és nem arról beszélnek, amiről beszélni kellene. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Te jó ég! Ezt is meg kell szüntetni?)

Hat hónapos képviselőségem alatt eljutottam odáig, hogy már a kormánypártokért, a kormányért aggódik az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaim nagy része. Én elmondanám, hogy nem kellene. Elveszi az energiájukat attól a vitától, amit itt is most lefolytatnak önök. Mert miről szól itt végül is a zene? Arról szól, hogy kapnak négy évet azok a munkáltatók, akik olyan munkakörülményeket tudnak biztosítani a munkavállalóknak, melyeket meg kell változtatni; négy évet, amíg változtatniuk kell, és akkor erre itt vannak akár azok a bizonyos EU-források, amiket igénybe lehet venni, és a munkakörülményeket úgy lehet megteremteni, hogy ezek a dolgozók, akik ilyen körülmények között dolgoznak, esetleg ne károsodjanak olyan mértékben, mint eddig bármikor.

Ha a pénzekről beszélünk, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem féltem a munkavállalókat ebben a tekintetben, mert nem arról a 800 munkakörről van szó, amelyet a munkaköri jegyzék tartalmaz. Igen, ezt át kell nézni, át kell tekinteni, és újat kell csinálni, mert ennek már több mint a fele nem is létezik. Úgy gondolom, hogy nem csináltunk nagy bajt, ha a törvényi kötelezettségünknek eleget teszünk, ha úgy teszünk a törvényi kötelezettségünknek eleget, hogy mi egymással normális körülmények között, vita keretében meg tudunk egyezni, amire én egyébként nem látok lehetőséget az elmúlt hat hónap tapasztalatai alapján.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Borsos József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár úr szavaira szeretnék reagálni, mert én azt gondolom, hogy aki itt végigülte az elmúlt néhány órát, pontosan meg van győződve arról, hogy képviselőtársaim nem mondtak olyan valótlanságokat, mint amiket ön megpróbál rájuk bizonyítani. Ezzel kapcsolatban hadd fejtsem ki azt a véleményemet, hogy államtitkár úrnak sincs joga kétségbe vonni a képviselőknek azt a jogát, hogy elmondják a véleményüket. Amennyiben az ön véleményét mi meghallgatjuk, arra kérjük, hogy a mienket is szíveskedjék meghallgatni, annál is inkább, mert ön nagy híve a szociális párbeszédnek - majd tapasztaljuk a következő törvénymódosítási javaslatoknál -, talán akkor a parlamenti párbeszédnek is ilyen híve kellene hogy legyen.

Ha már ágazati párbeszédtörvényt alkotunk, akkor lehet, hogy érdemes lenne, mondjuk, kormányzati vagy parlamenti párbeszédtörvényt is alkotni, és akkor nem fordulhatna elő, hogy úgy kerülnek elénk törvénymódosító javaslatok, hogy néhány óra alatt kell fölkészülni, és teljes mélységében átlátni azt, amit ön egy teljes, hatalmas minisztériumi apparátussal készít elő. Ha tehát nem titkolózna, és valóban párbeszédet folytatna velünk, akkor lehet, hogy jobban értenénk az ön gondolatát, és akkor lehet, hogy jobban megértenénk egymást.

Mint volt úttörővezetőnek én felhívnám a figyelmét, nyilván ismeri az úttörők 12 pontját. A 6. pont arról szól, hogy az úttörő mindig igazat mond, és igazságosan cselekszik. Felszólalásomban majd el fogom mondani, hogy ön hol téveszti meg a választópolgárokat, amikor arról beszél, hogy itt igazából olyan nagy változás nem történik.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, az alapkérdés e törvénytervezet tárgyalásánál igazából az, hogy valami, ami megszűnt volna, a továbbiakban is kap-e teret és lehetőséget, van-e átmeneti időszak arra vonatkozóan, hogy bizonyos olyan helyzeteket, amelyek nem elfogadhatók, helyére lehessen billenteni. Van, hiszen maga a törvénytervezet azt kínálja, hogy az elkövetkezendő négy esztendő adja meg ennek a lehetőségét, mármint hogy olyan feltételrendszerek alakuljanak ki, amelyek a munkavállalók számára is elfogadhatóvá válnak adott esetben, ha ezek nem olyanok; a munkakörülmények javításának a feltételrendszeréről beszélek, természetesen.

(14.00)

Azt is hozzá kell tennem, hogy olvasva a törvényjavaslatot, az előterjesztést, én nem látok benne szerzett jog sérülésére vonatkozó gondolatokat. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy mindenki, aki a korábbiakban a szerzett jogot magáénak tudhatta, nyugodt lehet e tekintetben. (Ékes József: Nem erről van szó!)

Végül is azt az utolsó gondolatot szeretném megfogalmazni ebben a kétpercesben, hogy a munkahelyeken a biztonságos feltételek kialakítása nem is csak állami feladat, mint ahogy azt sokan át próbálják ruházni. Ez meggyőződésem szerint sokkal inkább az adott gazdálkodó szervezetek, az adott vállalkozások kötelessége.

Nekünk, azt hiszem, kölcsönösen az a szerepünk, hogy azokat a helyzeteket formáljuk és alakítsuk, amelyek akár támogatásokon, akár szankcionálásokon keresztül azt hívják életre, hogy a munkavállalók minél jobb feltételek mellett végezhessék a tevékenységüket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Vas János, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok lepődve egyébként azon, hogy ez a három és fél oldalas jogszabály-módosítás milyen személyes indulatokat váltott ki emberekből.

Azt szeretném mondani, ez nagyon távol áll tőlem, ezért hadd ne az egyik vagy a másik oldalnak igazat adva, de azért az államtitkár úr beszédére reflektálva hadd mondjam el, nem gondoltam volna, hogy a jogalkotás deficitje ilyen jellegű problémát fog szülni. Kitologatta, nemcsak ez a kormány, hanem az előző kormányzat is ennek a jogszabálynak a törvényerejű szabályozását. Meggyőződésem, hogy ha az önök kormánya ezt a jogszabályt, mondjuk, a választások előtt nyújtotta volna be, sokkal kisebb ellenállást tapasztalt volna az ellenzéki képviselők padsoraiból.

Ezt mondom azért, mert mindaz igaz, amit Béki Gabriella képviselőtársam is elmondott, csak egy dolgot kell észrevenni, hogy ez a járulékemelés rossz időben, rossz helyen van. Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy most hiányzik az az átláthatóság, hogy prognosztizálni lehessen azt, hogy a kormányzat milyen járulékokat kíván emelni, milyen adókat kíván emelni. Egyszerre beömlött itt három hónapon belül adó- és járulékemelés és az energiahordozók árának a piaci szintre való emelése. Ebből kifolyólag attól tart mindenki, és ezt természetesen nem vindikálom csak az ellenzéki képviselőknek, nyilvánvalóan a kormánypárti képviselők is, csak talán kevésbé mernek hangot adni annak, hogy ezeknek a járulékoknak, adóknak és piaci áraknak az emelése szuperponálódni fog, és nem tudjuk kiszámítani annak a hatását, hogy ha minden területen adó- és járulékemelés következik be, akkor ez hogyan fog hatni a magyar munkaerőpiacra.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Soltész Miklósnak, a KDNP képviselőjének. Parancsoljon!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha figyelmesen hallgatta a vezérszónoki előadásomat, én azt mondtam, hogy egyik oldalról ez a törvény valóban egy kötelezettséget teljesít, és olyan értelemben valóban megoldja a dolgokat, a törvényi kötelezettségeket.

De hozzátettem azt is, hogy ami a színfalak mögött van, ami egy másik törvényben van benne, ami ehhez szorosan kapcsolódó törvény, az pedig a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényeket jelenti. És ebben bizony benne van ez, nem szabad ezt negligálni, meg azt mondani, hogy nem számít ez az összeg a vállalkozóknak, és nem lesz kihatása az elkövetkezendő évekre. Való igaz, 2007-re még nem, de nem szeretném még egyszer felsorolni azt a számegyenest, amivel évről évre emelkedik a vállalkozók terhe; 2011-re 13 százalékkal fog emelkedni.

És nem helyes szerintem, hogy szembeállítunk munkahelyeket munkahelyekkel. Egyszerűen a társadalmi szolidaritást csökkentheti az, amikor azt mondjuk, hogy az a 15 ezer munkavállaló, akiről beszélünk, és az a 2-3-4 ezer, akik évente úgy mennek nyugdíjba, hogy ők fizessék meg vagy az ő munkáltatóik fizessék ezt meg. Hol fog tudni egy pékműhely adott esetben sokkal jobb körülményt biztosítani a számukra? Lehet, hogy szociális területen igen, megépíti a mosdót, de attól még ugyanolyan forróság lesz a pékműhelyben. Egy bányában, keszonban lent dolgozó embernél hogy tudnak még jobbat csinálni? Kicsit rugalmasabb lesz a szék vagy a hely, ahol lesznek? Egy buszsofőrnél leaszfaltozzák teljesen simára az egész országot, a vidék összes útját? Hogy lesz jobb az ő munkahelye osztrák, német vagy svájci munkatársaihoz képest?

Amikor minket minősít, akkor azt is hallgassa meg, amit mi elmondunk. És amikor ön Fónagy Jánost támadja, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kötelező magánnyugdíjpénztárat miért említette? Azért említette, államtitkár úr, mert mindig számon kérik az ellenzéktől, hogy hol lehet adott esetben megtakarítani. (Az elnök újból csenget.) Itt meg lehet, államtitkár úr.

Köszönöm a figyelmüket. (Felmutat egy iratot.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Filló Pálnak, az MSZP képviselőjének.

Parancsoljon!

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én örülök annak, hogy a vita vége felé már kicsit visszafogottabban fogalmaz mindenki. Én is igyekszem visszafogott lenni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Higgyék el, hogy nem jó dolog az, hogyha szakmákat, szakmacsoportokat olyan dolgokkal fenyegetünk, amely veszély itt nincs, amely nem fenyegeti őket. Higgyék el, hogy ez a törvény nem fenyegeti a buszvezetőket, nem fenyegeti a bányászokat, nem fenyegeti a pékeket, és sorolhatnám tovább a szakmákat.

Esélyt adtunk arra tulajdonképpen, hogy a korkedvezményes nyugdíj rendszere ne szűnjék meg. Ezt az államtitkár úr is elmondta, hogy ha most nem fogadjuk el ezt a törvényt, akkor gyakorlatilag az előző törvényi szabályozás alapján, amit itt a parlamentben már jó pár évvel ezelőtt fogadtunk el, megszűntek volna ezek a lehetőségek. Tehát úgy gondolom, hogy azért ezt is el kell mondani, ezt is figyelembe kell venni, amikor itt a borzasztó érdeksérelmekről beszélünk.

Higgyék el, én a legjobb indulattal mondom, hogy a munkáltatóknak is van felelőssége abban, hogy milyen munkahelyi körülményeket teremtenek. És ösztönözni kell őket a tekintetben, hogy javítsanak ezeken a feltételeken. Ha nem ösztönözzük őket, hanem azt mondjuk, hogy úgy jó, ahogy van, majd fizeti a nagy közösség, valamennyiünk adófizetői pénzéből, akkor soha nem fognak ezen változtatni - hát miért változtatnának? Senki se saját magának az ellensége. Miért venne ki 10 fillért a saját zsebéből, hogyha valaki helyette ezeket a költségeket megfizeti?

Amikor reformokról vagy módosulásokról beszélünk, én a reform szótól már félek, mert mindig van egy negatív kicsengése, akkor arról van szó, hogy megpróbáljuk az ügyeket ösztönzőkkel is olyan irányba terelni, ami valamifajta pozitív kimenetet biztosíthat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én arról beszéltem végig, hogy ma a korkedvezményes nyugdíjra vonatkozó szabályok változtatása van napirenden, de keresnünk kell a kormány szándékát, és látnunk kell annak hatásait is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államtitkár úr is megfogalmazta, az állam ki kíván vonulni, ki akar vonulni 2007-től a korkedvezményes nyugdíj köréből. (Csizmár Gábor közbeszól.) Amúgy nem én mondom ezt, hanem a Népszava mai tudósítása is mondja - (Béki Gabriella felé:) olvasom, hölgyem -: "A kormány eddig ismert tervei szerint 2007. januártól csak akkor marad meg a korkedvezményes nyugdíj, ha a munkáltatóik kifizetik a 13 százalék külön járulékot is." - írja a Népszava, amelyik nem az ellenzék lapja.

Szóval ez a szándék húzódik meg mögötte, kivonul az állam a korkedvezményes nyugdíjból. és vége a nyugdíjkassza szolidaritásának. Ezt a Népszava is írja, úgyhogy nem csak a magam kútfejéből merítettem e véleményemet.

Engedjenek meg még egy vélekedést: az államtitkár úr szóba hozta a nyugdíjkassza hiányát. Kedves Államtitkár Úr! Ebbe talán nem lett volna szabad belekezdeni, de egy kicsit kiegészíteném az ön vélekedését. A nyugdíjkassza hiánya nyilvánvalóan a háború előtti vagyon államosításából is származik; a feltőkésítetlenségből, az alacsony munkabérekből, államtitkár úr, amit 40-50 éven keresztül, sőt most is el kell viselni, a munkanélküliségből származik a nyugdíjkassza hiánya, az alacsony foglalkoztatásból és a kötelező magánnyugdíjpénztárból.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magánnyugdíj-befizetés a nyugdíjalap terhére vagy abból megspórolva jelenleg 250 milliárd. Ez 2010-re a 400 milliárdot fogja elérni. Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjkassza hiánya emiatt is szenved, ezt a pénzt a kormány visszahozza a nyugdíjalapba államkötvény és kamatok terhe mellett.

(14.10)

Ne mondják, kérem, hogy csak abból származik a nyugdíjkassza hiánya, mert kevés a befizetés, hanem abból is, hogy a nyugdíjjárulékot önök erőszakosan és erősen elviszik a magánnyugdíjpénztárba.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szeretném, ha legalább addig el tudnánk jutni így egymás között, hogy nem próbálnánk meg azt a hitet gerjeszteni senkiben vagy bárkiben, hogy bármely napilap, hetilap jogforrásként tekintődjék. Ebből a szempontból mindegy az, hogy Népszavának hívják, Babák úr, vagy Magyar Nemzetnek hívják, vagy bármi másnak azt a napilapot, hetilapot, amit megemlítünk, mert szó sincs arról, hogy ami ezekben leírásra kerül, az mint egzakt formában megfogható jogszabályi hely kezelendő. Nagy hiba lenne, ha ezt a tudatot oltanánk be az emberek agyába. Nagy hiba lenne, ha egy-egy cikk megjelenése kapcsán egyértelműen azt próbálnánk sugallni, hogy az írott sajtóban megjelent, vagy hogy a médiában valaki ezt elmondta. Ettől az még nem jogszabály.

Szeretném, ha a kedves nézőkben is kialakulna azt a tudat, hogy az a jogszabály, amit a parlament hitelesít, amit közösen, együtt elfogadunk, és amely a szavazás alkalmával a többséget megkapja. Ha azt követően ír róla a sajtó, és megfelelő formában idézi, akkor persze a dolog helyénvaló.

A másik fél gondolat pedig arról szól, hogy nagyon sok esetben fel lehetne tenni azt a kérdést, valójában mit is akarnak az emberek, korkedvezményes munkahelyen akarják-e az életüket munkával eltölteni, vagy olyan munkahelyen, amely lehetőség szerint a legkevésbé sem káros az egészségre, illetve károsodást nem okoz. Azt gondolom, többségében ezt a másodikat választanák az emberek. Nekünk az a dolgunk, hogy e tekintetben ösztönözzük a munkavállalókat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Aszódi Pál, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A múltkor volt egy házszabályellenes javaslatom, mindenki mosolyogta, én is, de megtettem. Fegyelmezetlenségnek tartom, ha valaki jelentkezett egy tárgyi ügy kapcsán hozzászólásra, akkor a kétpercesek egymás és önmaguk szórakoztatására - ezt így ki merem mondani - elviszik az időt. A múltkor azt javasoltam, hogy a kétpercesek várják meg az egész napi program legvégét, és akkor távozzanak haza, de ez nem megy.

Most azért kértem szót, mert államtitkár úr érintette a forráshiányokat és a 13. havi nyugdíjat is megemlítette. Elnök úr múltkor is hallotta a választ, de akkor azt másnak adtam. Államtitkár úr, mikor hagyják ezt már abba? A 13. havi nyugdíjjal, annak a hitegetésével csapták be és vezették félre a nyugdíjasokat 2002-ben. Most kaptam meg mint nyugdíjas, 55 hónap után, tegnapelőtt a 13. havi nyugdíjat. De nem az volt az ígéret, hogy majd 55 hónap után kapjuk meg! Ezen mosolyoghat, Filló úr, maga még nem nyugdíjas.

A másik dolog: az Idősügyi Tanácsban humán szempontok által vezettetve felvetettem a korfüggő 13. havi nyugdíjfolyósítást. Nevezetesen, hogy először azok kapjanak, akik már betöltötték a 72. életévüket és így tovább. Tudja, államtitkár úr, hányan haltak meg azóta, és nem kaptak 13. havi nyugdíjat? Nem akarom azt mondani, hogy az állam ezen is spórolt. Akkor miért beszélünk itt állandóan a 13. havi nyugdíjról? Felejtsék már ezt el, és ne emlegessük forráshiánynak. Remélem, nem fog megszűnni, de erre a felszólalásomban még visszatérek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kénytelen vagyok egy-két dolgot megemlíteni. Az első: a tárgyra térés természetesen nagyon fontos, és nem lehet mindig a 13. havi nyugdíjról beszélni, függetlenül attól, hogy éppen mi van napirenden. Azt mondta ugyanis, hogy majd folytatni fogja a kétpercesét, én meg azt kérem, hogy a tárgyra térjünk majd rá. (Dr. Aszódi Pál: Abban nem lesz benne.) Nagyon örülök neki.

A másik: ha ügyrendi típusú javaslata van, akkor azt kérem, hogy azt ügyrendi szókérésben tegye majd meg, hogy ne nagyon keveredjenek össze a dolgok, mert nagyon nehéz két percben minden olyasmiről tárgyalni, ami éppen nem tartozik a tárgyhoz.

Végül egy technikai jellegű kérés: mind a két oldalnak mondom, a mikrofont úgy használják, hogy felcsíptetik a hajtókájukra, mert különben nagyon torzít, és sem a tévénézők, sem a rádióhallgatók, sem a képviselők nem tudják élvezni a felszólalásokat, pedig ez fontos kérdés.

Kétperces felszólalásra következik Lénárt László, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaimnak szeretném mondani, attól, hogy valamit monoton hajtogatnak, az még nem válik valósággá. Azt kérem, hogy próbálják meg elolvasni a törvénytervezetet. Amikor harmadszor hangzik el, hogy 2007-ben nem kell semmilyen járulékot fizetni, s 2010-ig meg 2011-ig hogyan és milyen módon, utána Babák képviselő úr ne mondja azt, hogy 2007-től mi kerül bevezetésre.

A másik: azt javaslom, hogy ne a Népszabadság vagy a Népszava cikkével foglalkozzunk, mert az nem tartalmazhat semmiféle törvényjavaslatot. Ha én azt olvasom a Dörmögő Dömötörben, hogy antidemokratikus a Fidesz, akkor azt nem hiszem el, mert én nem hagyatkozom semmiféle újságra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Továbbra is azt javaslom, hogy térjünk vissza a tárgyhoz. Most már a Dörmögő Dömötörnél járunk. Megadom a szót Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan élményben van részem, hogy én elölről nézem a televíziót, államtitkár úr pedig mosolyogva hátulról. Én mondom elölről, ő meg a hátulját látja, hallja, és mást hall, mint amit én mondtam.

ELNÖK: Egyre jobb!

KONTUR PÁL (Fidesz): Újból elmondom, hogy 35 éve vagyok munkás, de nem vagyok vállalkozóellenes, mert egy munkás sem lehet vállalkozóellenes, ugyanis a vállalkozók adják nekünk a munkahelyet. Önök most a kis- és középvállalkozókat teszik tönkre. A kettő együtt van, másként nem létezik, ez egy kölcsönös kapcsolat. De azért a vállalkozó - akármilyen is az - ki akar bújni a lehető legkönnyebb irányba. Én arról beszéltem, hogy ránk fogják hárítani a terheket, azokra, akik ilyen munkát végeznek, azaz a gyengébb irányba fognak elmenni, és így fognak kibújni a járulékfizetés alól.

Önök azt mondták, hogy a jövőt építjük, ezért ne beszéljenek nekem arról, hogy jövőre nem fizetnek semmit. Ez a törvény, amit ma meghozunk, olyan, mint egy gyerek, amikor megszületik, ekkora, és utána meg fog nőni akkorára, mint egy felnőtt ember. Miről beszélek? Arról, hogy ez a törvény sok évig lesz hatályban. Miért beszélnek félre? Ön nagyon jól mondta, hogy itt pénzről van szó. Irigységről van szó és pénzbehajtásról. A vállalkozó nagyon jól el tudja adni a tevékenységét, ezért valamilyen módon el kell tőle venni a pénzt. Nem arról van szó, hogy igazságosságot akarnak, szó sincs róla. A pénzt akarják begyűjteni.

Köszönöm szépen, majd folytatom.

(Béki Gabriella elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Nyul Istvánnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr!

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársak! A benyújtott törvényjavaslat a korkedvezményes nyugdíjrendszer átalakítását kívánja szabályozni, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a jelenleg érvényben lévő kedvezményezettséget nem csorbítja. Ezt azért szükséges ismét és újfent elmondani, mert a mai vita is arról szól, hogy megriasztjuk azokat, akiket érint, és ez a riadalom tovább fokozódik, ha önöket hallgatják. Mi kénytelenek vagyunk ismét ráerősíteni arra, hogy szó sincs semmiféle elbizonytalanításról, az elvek és a jogok csorbításáról.

A javaslat összhangban van a konvergenciaprogramban szereplő elvekkel, és ezáltal hozzájárul a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságához. A javaslat kimondja, hogy aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, egészségre ártalmas munkát végez, továbbra is korkedvezményben részesül.

(14.20)

A törvény kimondja azt is, hogy a férfiaknál minden ledolgozott öt év után egy év korkedvezmény jár, a nőknél minden ledolgozott négy év után egy év korkedvezmény jár, és például keszonmunkások esetében a fokozott nyomású légtérben 30 nap után 50 nap kerül beszámításra.

A korkedvezménynek 2006. december 31-ig minden hatályos jogszabálya továbbra is élni fog. Ami új, a rendeleti szint törvényi szintre került emelésre, és ami nagyon fontos, hogy valójában egy járulékfizetési kötelezvénnyel jár, de ez is a munkáltató kötelezvénye, és nem a munkavállalóé. Ami pedig nagyon lényeges dolog, a következő év, amikor a költségvetés vállalja fel a munkáltató részéről a kötelező befizetést, a 13 százalékot, persze, ez fokozatosan csökkenni fog. Ugyanakkor nagyon fontos munkavédelmi szabályok lépnek életbe, és az eljövendő törvénykezés ezt szolgálja. Közösen ezért kell ténykedünk, képviselőtársaim.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, ígérem, hogy ebben a témakörben utoljára szólok. Tisztelt Nyul Képviselőtársam! Ön volt a hatodik, aki az MSZP padsoraiból ugyanazt elmondta. Értjük, hogy a korkedvezményt alanyi jogon nem fogja érinteni ez a törvény. Itt nem arról van szó, és itt mondom Filló képviselő úrnak is, Gúr Nándor képviselő úrnak is, amit Vas képviselőtársunk mondott. Higgyék el, azért aggódunk mi is, önökkel együtt ugyanazért aggódunk. Csak, Filló képviselőtársam, ha az a nyolc különböző adó- és járulékteher, ami most rázúdul a magyar vállalkozásokra, amelyek a magyar munkavállalók 70 százalékát foglalkoztatják, elnézést, mi a manóból fog tudni fejleszteni? Ezért aggódunk.

Azt mondjuk, hogy 2009-ig a konvergenciaprogramnak helyre kellene állítani az ország gazdasági és költségvetési egyensúlyát. Csak félő, hogy ezektől a terhektől ki fog fáradni mindenki, és majd nem lesz saját forrása ahhoz, hogy ezt a járulékot, ami 2010-2011-re oda fog érni, be tudja fizetni. Nekem a bajom ezzel van. A megújulást nem látom benne. Ha államtitkár úr azt mondja, hogy felhívjuk a gazdasági társaságok figyelmét, hogy 2015-től ezt a rendszert így és így alakítjuk át, addigra a magyar gazdaság olyan helyzetbe jön, hogy lélegzethez jut minden vállalkozás és minden munkavállaló, a terhei csökkennek, akkor abban a pillanatban partnerek vagyunk, mert fel tud rá készülni. De ha most agyonnyomjuk őket, miből fejleszt új technológiát? A gondom itt van, nem az, hogy nem értjük a törvényt. Azért mondom Lombos képviselőtársunknak is; bejön, elmond valamit, itt kellett volna lenni az 1. napirendi pontnál is, ahol teljes volt a szakmai egyezség az öt parlamenti párt között.

Nem szabad vádolni. Az ellenzéknek is van féltéshez való joga.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Nyul István, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr, 10 perces időkeretben. Parancsoljon!

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán írásos anyaggal készültem, de azt hiszem, hogy rövidre fogva el tudom mondani a mondanivalómat így is. Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy a konvergenciaprogram részét képezheti ez a dolog, de azt is tudjuk, hogy ma Magyarországon 150 ezer ember dolgozik ilyen munkakörben. Azt is tudjuk, hogy az idő végezetéig nyilván nem lesz ez a 150 ezer ember így foglalkoztatva, ez nem is lehet cél. A munkakörülményeket meg kell változtatni. Nyilvánvalóan új foglalkozások lépnek be, új veszélyeztetettséggel léphetnek be. Úgy gondolom, az egészségvédelmi rendszabályokat mindenképpen fokozni kell.

Van a törvényjavaslatban egy olyan kitétel, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alapnak lesz olyan lehetősége, hogy a foglalkoztatónak, a munkáltatónak a munkakörülményeit is tudja ellenőrizni, és felül tudja bírálni azt, hogy valójában milyen körülmények között dolgozik az ott dolgozó ember. És természetesen jogköradottsága lesz az is, hogy az ágazati minisztériummal együtt meghatározza azt, hogy az a munkakör korkedvezményre jogosít-e vagy nem, és a munkáltatóval szemben kötelezheti a munkáltatót arra, hogy igen, annak minősíti, és annak megfelelően a járadékot is be fogja ott "vasalni". De kétségtelenül, aki ilyen munkakörben foglalkoztat embereket, azokat a terheket igenis ő vegye át, és ő vigye tovább. És az az egy év arra szolgál, amikor a költségvetés veszi át a munkáltatóktól ezeket a terheket, hogy felkészüljenek az újabb feladatokra.

Aki üzemorvosként dolgozott, és én dolgozom ma is, tudom azt, hogy milyen munkakörülmények között dolgoznak emberek kohászati üzemben. Azokat a viszonyokat, körülményeket sok év alatt sikerült nagyon jó irányba vinni, olyan munkavédelmi előírásokat bevezetni sok év alatt, ami a legkisebb kockázatot jelenti az emberek egészségére nézve, és ilyen úton kell tovább járnunk, mind a környezeti ártalmat csökkentve, mind pedig az ember egészségi ártalmait csökkentve. Viszont ehhez megfelelő, nemcsak egyéni védekezőeszközökre van szükség, hanem megfelelő kontrollrendszerre is szükség van. Valóban van egy olyan terv, hogy az ÁNTSZ-től átkerül a szociális és munkaügyi tárcához ez a rész. Gondolom, miután a munkavédelmi részét ma sem az egészségügy végzi, hanem a gazdasági tárca foglalkozik vele, egységesen, egy kézbe véve talán hatékonyan tudja majd ezt a tevékenységet folytatni.

Hosszú távon biztos vagyok abban, nekünk az a célunk, hogy az ilyen munkahelyeken dolgozó emberek egészségét mindenképpen óvjuk. Nem az a cél, hogy a munkahelyek szűnjenek meg egyértelműen, hiszen ilyen nehéz munkakörülmények között dolgozó emberek vannak, lesznek is, ilyen munkahelyek lesznek is, bár a pékséget illetően ma már olyan automata pékségek vannak, hogy a hagyományos, régi, lapátos pékműhelyektől már el lehet tekinteni sok esetben. Bízom benne, hogy nagyon sok munkahelyen ezt az utat fogjuk tudni járni. Azt hiszem, hogy amikor itt azt mondjuk, hogy 3 ezer ember kerül évente korkedvezményes nyugdíjba, akkor ebben a MÁV-dolgozók és a hivatásos rendészeti emberek nincsenek benne, tehát a számuk valójában nagyobb. Hosszú távú koncepcióban gondolkodva ez az összes nyugdíj-átalakításnak egy olyan részét képezi, amely mindenkinek jó.

Még egyszer hangsúlyoznám, a meglévő kedvezményeket senki nem fogja elvonni, itt egy járulékfizetés lép be, és azért kell ezt törvényi szintre emelni véleményem szerint, mert egy rendeleti szint mindenképpen alacsonyabb, és a jövőt illetően, a jövő évtől kezdve több olyan törvénymódosítás készül, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a munka-egészségügyi szabályokat jobban betartva az emberek egészségvédelmét szolgálja a törvénykezés is. Azt hiszem, tekintet nélkül arra, hogy ki melyik oldalon ül, egységes célunk lehet, és egységes feladatunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szabó Erika, a Fidesz képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy kicsit tiszta vizet önteni a pohárba, hogy miért alakult ki ez a heves vita, és a félreértések milyen szinten és hogyan alakultak itt a felszólalásokban. Valóban, van egy törvénykezési kényszer, amit az Alkotmánybíróság döntése alapján a kormánynak meg kell tenni, kormányrendeleti szintről törvényi szintre kell emelnie a korkedvezményes nyugdíjjal kapcsolatos szabályozást. Ezt értjük. Mindenki érti az ellenzéki oldalon. Ezzel kapcsolatban nincs vita.

A kérdések úgy merültek fel, hogy tekintve, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos minden szabályozás hosszú távú döntés, ezért ezt nem lehet elkapkodni, elnagyolni úgy, hogy a múlt héten is tárgyaltuk a társadalombiztosítási nyugellátással kapcsolatos törvényt, nem lehet, hogy hetente ebben a kérdéskörben egy újabb törvényi szabályozást hoznak be. Miért nem lehetett a múlt héten tárgyalt törvényjavaslat-csomagba ezt a kérdéskört betenni, ha már törvénykezési kényszer van? Ezt nem értjük. Azonkívül most azt teszik, hogy beemelik a kormányrendeleti szabályokat törvényi szintre, de az a bizonyos jegyzék, amit itt már sokan idéztek, és munkaköröket soroltak fel belőle, a bányászok, az üvegfúvók, a pékek, akiket érint a korkedvezményes nyugdíj kérdése, ezt nem változtatják meg.

Pedig, hogy teljes legyen a szabályozás, ezt kellett volna elsőként megnézni, felülvizsgálni, és nem arra hivatkozni, hogy 30 éves a jegyzék, és változtatni kell, mert éppen ezen a világon semmit nem változtatnak.

(14.30)

A múlt héten a korengedményes nyugdíjazás igénybevételéről, a nyugdíj melletti munkavállalásról, a nyugdíj-megállapítás szabályairól volt szó, és érdekes módon minden egyes kérdésnél, amelyet tárgyaltunk, szigorítás következett be, valójában pénzbehajtásról volt szó. Most a kormánytöbbség a korkedvezményes nyugdíjak kapcsán felhasználja ezt az alkotmánybírósági feladatot, törvénykezési kényszert arra, hogy itt is megszorítással éljen, és valóban, magában a törvényjavaslatban nincs szó arról a plusz 13 százalékos munkáltatói járulékról, amelyet majd 2010 után, illetve fokozatosan be kell fizetni. Erről nincs szó, de a törvény általános indokolásában szó van róla, amiben szépen leírják, hogy a kormány a rendszer olyan átalakítását javasolja, amely szerint a munkáltatók többletjárulék-fizetése alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot.

Kérdezem én, mi lesz akkor, ha a munkáltató nem tudja befizetni ezt a többletjárulékot. Mi lesz azzal a munkavállalóval, aki ilyen nehéz munkát végez, amely őt arra jogosítaná, hogy korkedvezménnyel menjen nyugdíjba, de a munkáltató nem fizeti ezt be, mert nem tudja befizetni? Egyébként jó lenne, hogyha a munkáltatóknak nem lenne más gondja, csak az, hogy az európai uniós pályázatokon nyerjenek azért, hogy megfelelő munkakörülményeket tudjanak teremteni. De azok között az adóterhek között, amelyeket a kormány most rájuk tesz, és a járulékfizetési terhek mellett bizony a munkáltatók örülnek, hogyha a vállalkozásukat, a cégüket egyáltalán fenn tudják tartani, és folyamatosan a túlélésre játszanak.

De mi okozza még a gondot? Beszélünk az indokolásban leírtakról, amire önök azt mondják, hogy nem ez a törvény szabályozza. Igen, mert erről a 13 százalékról majd egy másik törvényjavaslat rendelkezik, de nem kapcsolják egybe azokat a kérdéseket, amelyek összetartoznak. Mi azért beszélünk a munkáltatók növekvő terheiről, mert ez ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódik. De az azért benne van még az indokolásban, hogy külön törvényjavaslat készül majd a bányászok és a művészek kedvezményéről is. Erről sem tudunk most beszélni, tehát teljes körben nem látjuk, mit akar a kormány, és milyen módon fogja ezt a rendszert újraszabályozni.

Arról is hallottunk a bizottsági vitában és itt is, hogy készül egy átfogó szabályozás a jövő évben, valószínűleg az a szabályozás, amelynek már ebben az évben el kellett volna készülni, és amelyet folyamatosan halasztanak, tolnak maguk előtt. Ez az, amire azt lehet mondani összességében, hogy kapkodás, sodródás és pénzbehajtás.

Röviden így foglalható össze a kormány ténykedése ezen a területen, és bizony nehéz helyzetbe kerülnek majd a munkavállalók és a munkáltatók is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezért a törvényjavaslatot nem támogatja. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Írásban jelentkezett, és megadom a szót Aszódi Pál képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének, tízperces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon!

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha szabad kérnem, röviden tekintsünk vissza - csak úgy gondolatban - az elmúlt néhány hétre, és látni fogjuk, hogy az egyik legnépszerűbb törvény, amivel foglalkozunk, a nyugdíjasokkal kapcsolatos jogszabályok problematikája.

Nagyon kapósak lettünk - a nyugdíjasok. Arra most itt még nem térek ki, hogy miért, de a lényeg a következő. A kilencedik éve hatályos jogszabályt másfél-két éve olyan megjegyzések és hangzatos állítások kísérik - elsősorban a miniszterelnök úr részéről -, hogy időszerű a nyugdíjtörvény módosítása, ha úgy tetszik, reformja. Ezt ő mint az Idősügyi Tanács elnöke, többször kihangsúlyozta, és még arra is megkérte az Idősügyi Tanácsot, hogy hozzon létre szakmai bizottságot annak érdekében, hogy a majdan előterjesztendő és a nyugdíjasok érdekét szolgáló jogszabály-módosításokat ez a bizottság - mint a kormány tanácsadó testülete - véleményezze.

Tegnap észrevételeztem a bizottsági ülésen, hogy ez nem működik, és azt a választ kaptam az elnök úrtól, aki egyben az Idősügyi Tanács titkára, hogy ez a bizottság augusztus óta működik. Akkor tisztelettel azt kérdezem az államtitkár úrtól, hogy ha ez a bizottság augusztus óta működik, mi volt a véleménye arról a nyugdíjasokkal kapcsolatos intézkedésről, amely az öregségi nyugdíjasok adóztatását változtatta meg, akik nyugdíj mellett dolgoznak.

Emlékezzünk rá, hogy ezt a jogszabályt még Medgyessy Péter pénzügyminiszterként alkotta meg a Németh-kormány idején, és ezt a jogszabályt a polgári kormány 2002. január 1-jével megszüntette. Most visszahozták. Ez azt jelenti, hogy az a nyugdíjas, aki a nyugdíja mellett munkát vállal, adózik. A következő dolog volt, későbbi fázisban: nemcsak adózik, járulékot is fizet, nem is keveset, 14 százalékot.

Továbbmegyek, csak slágvortszerűen érintem ezeket az intézkedéseket. Az idő előtti nyugdíjaztatással kapcsolatban, de a ma itt tárgyalt dologgal kapcsolatban is, kérem, szeretném tudni, mi a bizottság álláspontja. Szerettem volna, ha a kormány tanácsadó testülete valahogyan eljuttatta volna az álláspontját, legalább a bizottsági tárgyalások szintjéig, ha nem is a parlamentbe. De itt is az a jellemző, ami általában az egész társadalmi szituációban jellemző, hogy az érdekegyeztetések elmaradnak, a szakmai megbeszélések hiányoznak, és kezdődnek olyan viták, amelyekről itt most már nem tudom, hányadszor vitatkozunk, minden különböző, a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos alkérdés tekintetében. Ugyanis ezek a módszerek csak arra jók, hogy a nyugdíjtörvény egységes keretben lévő rendszerét megbontsák.

Kérem szépen, egyfelől ezekre várjuk a választ, másfelől a tekintetben is, hogy miért volt szükség ezekre az intézkedésekre.

A mai vita tárgyát képező témában most már csak utalok a vezérszónokokra és a felszólalásokra, meg az egyéb dolgokra, nem ismétlem. Itt az a központi és alapvető kérdés - és ezt a részét be is fejezem -, hogy a járulékkötelezettség áthárítása a munkáltatókra bizonytalanná teszi a munkavállalók jövőbeni helyzetét. Elvileg szépen hangzik, hogy nem változik semmi, de a munkáltató, ha akarja - bocsánatot kérek, nem akarok megbántani senkit -, olyan feltételeket teremthet a munkavállaló részére, hogy nem biztos, hogy a jogalanyisága ellenére eléri azt a helyzetet, hogy ezt a nyugdíjkedvezményt igénybe veheti. Nem rajta múlik! A kormány garanciát nem ad rá, hiszen pont a garanciából lép ki, mert a kormány adhatná a garanciát. Akkor most ezek után miről beszélünk? Most nem a létszám az érdekes, hogy itt most kevesen vagyunk. A másik témakörben, amiről szóltam, sok százezren vagyunk, kérem szépen, és mindenkit érintenek a dolgok.

Azt mondja a kormányoldali érdekvédelmi szervezet, hogy túlfogyasztottunk, és azért kell mindezeket a hátrányokat elszenvedni. Egyszerű dolog lenne az ÁSZ véleményére hivatkozni, hogy nem a lakosság fogyasztott túl, hanem a kormány tette tönkre adósságaival az országot. Ez pedig azt jelenti, hogy most ezek a megszorító intézkedések, amelyekről eddig tárgyaltunk - minden alkalommal, ma is -, veszélyeztetik a nyugdíjasok élet- és létkörülményeit; akár tetszik, akár nem, veszélyezteti.

Most még azt a gondolatot is felvetem, hogy vajon vége van-e ennek. Nem tudom, ma reggel vagy tegnap hallottam-e, úgy szőrmentén - bocsánat a kifejezésért -, hogy az utazási kedvezményekkel is gond lesz, és a 65 éves életkort meghaladó nyugdíjasok nem fogják megkapni azt a kedvezményt, amelyet annak idején megkaptak, és most már körülbelül nyolcadik éve élvezik. (Az elnök csenget.)

(14.40)

ELNÖK: Képviselő úr, térjen a tárgyra, legyen olyan kedves!

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Ez is az.

ELNÖK: Nem nagyon, mert az majd egy másik törvényjavaslat valószínűleg, amiről most beszél, és nagyon hosszú bevezetőt tetszett mondani hozzá.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): A nyugdíjasok helyzetéről van szó.

ELNÖK: Értem. Az egy vitanapi kérdés lehet, a nyugdíjasok helyzete. Konkrétan itt egy törvényjavaslatról van szó.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): És még nincs vége. Miért ne beszélhetnénk arról, hogy az intézkedések sorozatát illetően még nem látjuk a végét?

ELNÖK: Értem. A T/1304. számú törvényjavaslatra, ha rá tetszene térni - csak figyelmeztetem, mert már hét perc eltelt, és erről esett eddig a legkevesebb szó, de öné a szó, természetesen. Nekem kötelességem a Házszabály szerint figyelmeztetnem önt.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Ez a törvény ugyan egy paragrafusból áll, az eredeti törvény szerint csak egy háromsoros paragrafus, egy paragrafus, amiről itt most szó van...

ELNÖK: Ahhoz lehet hozzászólni.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Akkor ahhoz, kérem, az általános vita keretében hozzá lehet vonatkoztatni szerény álláspontom szerint azokat a kérdéseket, amelyek ebben a konstrukciós rendszerben benne vannak, mert a kormánynak a nyugdíjasokkal kapcsolatos rendszerét próbáltam összeegyeztetni és összeállítani, hogy tendencia van arra, hogy a nyugdíjasok helyzetét akkor is megnehezítse, hogyha ezen az államtitkár úr mosolyog. Mosolyogjon! Jó kedélyállapota érdekében még akkor röviden folytatom.

Még röviden csak annyit, hogy fölvetődött itt egy érthetetlen jogi probléma, Béki Gabriella képviselő asszony vetette föl ezt a témát. Hát kérem szépen, szabadjon ezt a gondolatot csak zárójelben megjegyezni: nem a nyugdíjtörvényt határozta meg a LXXX. törvény, hanem a LXXXI-est határozta meg a LXXX. Tehát a LXXX. törvény - nem mondom a nevet, mert nagyon hosszú - meg a LXXXI. törvény a hatályba léptetését illetően a LXXXII. törvénytől függ. Hát akkor vegyük végig, ha már fölvetettük a folyamatot, hogy miről van szó, akkor vegyük végig! A LXXX-ast, a LXXXI-est a LXXXII-es helyezte hatályba. (Sic!)

Tekintettel arra, hogy a tárgysorozattól állítólag eltértem, azzal fejezem be, hogy a nyugdíjasok helyzetét illetően jó lenne, ha a kormány is összegzést végezne: mennyit vett el a nyugdíjasoktól nyár óta, mennyit? Összegezze! Csináljunk egy számszaki összegzést! Azt mondják, hogy ötpárti egyeztetés legyen. Legyen ötpárti egyeztetés, és akkor majd szépen végigmegyünk, hogy mit vettek el a nyugdíjasoktól csak most, és akkor majd meglátjuk, hogy túlfogyasztott-e az a 900 ezer nyugdíjas, akinek 50 ezer forint alatt van a nyugdíja, és küszködik azért, hogy életben maradjon. Tökéletesen pazarló gazdálkodást folytatott, mindig elkölti az utolsó fillérig a pénzét, de hogy megéljen, és nem azért, hogy tartalékolni tudjon.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ígérem, hogy a kétperces hozzászólásból több részt fogok a témával foglalkozni, mint Aszódi úrnak sikerült a tízperces hozzászólásában. Fontosak azok a kérdések, hogyne lennének fontosak, amelyekről beszélt, csak azt gondolom, hogy most, jelen pillanatban nem feltétlenül és direkten kapcsolódnak ahhoz a törvénytervezethez, amelyet tárgyalunk.

Két mondatot szeretnék visszaigazolni irányában. Az egyik az, hogy amikor folyamatosan bármilyen törvénytervezetről beszélünk, túlköltekezésről, egyéb ilyen típusú megnyilatkozásokról szólnak, akkor szeretném, ha mindig képesek lennének vissza is gondolni, mondjuk, a saját kormányzásuk időszakába, és ezzel én többet nem foglalkozom, mert ha 2002-t veszem alapul, a kormányátadás időszakát, akkor az államháztartási hiány megközelítette a 9 százalékos mértéket. Talán ez most nem érdekli Aszódi urat, mert csak az érdekelte, hogy azt elmondja, ami neki fontosnak volt, már itt a válasz nem érdekes.

A másik része a történetnek, hogy nem minden arról szól, hogy forintokat kell beszedni, hanem arról is szól, hogy olyan jövőorientált folyamatok kialakítását kell megalapozni, amelyek Magyarország számára a fejlesztéshez hozzáillesztett pénzügyi források utolérését megteremti. És igen, ez kihat a munkakörülmények javítására is, igen a fejlesztési pénzek tekintetében vannak olyan vetületek, vonulatok, amelyek módot és lehetőséget adnak a munkáltatóknak arra, hogy ezen pénzek egy részét pontosan a munkakörülmények javítására fordítsák. Igen, mindezek megalapozhatják azt, hogy olyan típusú változások következzenek be, amelyek a munkavállalók számára is elfogadhatóbb helyzetképet teremtenek és az ő munkakörülményeiket is javítsák. Szerintem az a cél, hogy ezt erősítsük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kontur Pál, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért azt ugye leszögezhetjük, hogy már ötödik éve önök vannak kormányon, államtitkár úr, és ötödik éve lenne vagy lett volna idő azzal foglalkozni, hogy mi tartozik ebbe a körbe, hogy túlhaladott-e ez a kör, ez a veszélyes munkahelyi kör. Tehát nem kellett volna úgy, tudták pontosan, hogy most jár le a határidő - igaz? Idehozhattak volna egy olyan törvényt, vagy módosító javaslatot, ahol ezt szépen rendezik, és kiveszik belőle azt, ami már nem aktuális, és beletesznek újakat, mert azért egy ilyen nyáklemezt aki forraszt, és ennek a forrasztócinnek a gőzét szívja be, az se egészséges - ezt nem tették meg.

Azért azt is tisztázni szeretném, hogy ezek a lenézett emberek, ezek az önök által bagatellizált problémák, ugye, kohóban dolgozó olvasztárok vagy kerámiaipari kemencemunkások, vagy üvegipari munkások, vagy a szakács, egyszerű szakács... - mert azt elfelejtik, hogy ott is több mint 60 fokos hőmérséklet van, egy konyhában, egy vendéglő konyhájában, az sem egészséges munkahely, és gőzök vannak, amik szintén nem egészségesek, hogyha ezt valaki munkaként, mindennapi munkaként végzi. De ugyanígy lehetne sorolni különböző tevékenységeket, például a röntgenorvosokat, nővéreket, akik ezzel a tevékenységgel foglalkoznak. Őnélkülük, igaz, nem tudunk élni, igaz? Hát hol van a társadalmi szolidaritás? Milyen alapon tesszük át a járulékfizetést, hogy ők az egészségüket adják miértünk, azért, mert mi szeretünk vendéglőbe járni, szeretünk mit tudom én, milyen eszközöket kézbe venni, használni, amelyeket ezek az emberek hoznak létre, ezek a munkatevékenységek hoznak létre.

Azon lehet vitatkozni csak, hogy melyik tartozzon ebbe és melyik nem, de hogy ezek nem kegyeletet kapnak, hogy ez nem egy kegy, hogy elmehetnek előbb nyugdíjba, az biztos, mert az egészségük biztos, hogy károsodik. Mindig lesz olyan ember, aki ilyen munkát vállal, és mindig a társadalom lesz a fogyasztó. Önök a saját szavazóbázisukat rúgják szét. Önök ezeket az embereket bántják, ezeket! Ezeket állítják szembe a munkaadóikkal. Ha most azt mondja, hogy nem kell fizetni, de a stressz benne van ebben az emberben...

Ott van például a buszsofőrök dolga. Filló úr azt mondta, hogy hát igen, a buszsofőrök ki lettek véve ebből a körből, mert típusonként van ez meghatározva. Mert az már nem is munka, az már nem is stressz, meg semmilyen nagy felelősség nincs azon, aki egy légkondicionált fülkében vezet egy buszt. Igaz, hogy 150 ember vagy 200 van mögötte, igaz, hogy a stressztől rákot kapni, szívmegbetegedéseket, koszorúér-megbetegedéseket lehet kapni, ez igaz. Nade milyen alapon veszik ki? Milyen alapon bántják ezeket? Ezek magukból többet adnak. (Csizmár Gábor: Nem.) Dehogynem! Dehogynem, mert a munkaadójuk elteszi őket másik munkahelyre csak azért, hogy ne kelljen nekik kifizetni ezt a járulékot, de! A munkaadó mindig a gyengébb irányba megy el, nem akar fizetni. Nem akar fizetni, ez egy emberi természet.

(14.50)

Ez mindenhol a világon így van, Amerikától kezdve mindenütt, amit önök annyira nagyon szeretnek követni.

Úgyhogy önök szembeállítják a munkaadót a munkavállalóval. A munkaadó nem akar ennyi járulékot fizetni. Nem most, igaza van, az én unokám idejében, akkor is még hatályban lesz a törvény - önök azt mondják, hogy a jövőt építjük. Ez az én problémám, hogy most csinálunk egy rossz törvényt, ami az én unokámat fogja érinteni. Hát csináljunk jó törvényt, mi konstruktívak vagyunk, de ne oktassanak ki, mert mi se kővel dobáltuk a repülőt! Kikérem magamnak ezt a hangnemet, amit egyikük-másikuk meg tud ejteni, különösen államtitkár úr jeleskedik a kioktatásban. Én "csak" harmincöt éve dolgozom, munkásként, onnan hozom, az életből a tapasztalatokat, és annak alapján tudok beszélni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy kerüljük - ahogy a Házszabály is megemlíti - a személyeskedő megjegyzéseket oda-vissza!

Felszólalásra következik, és megadom a szót Csampa Zsoltnak, a Fidesz képviselőjének, tízperces időkeretben. Parancsoljon!

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Soltész Miklós képviselőtársam bevezetőjében már utalt arra, hogy egyugyanolyan törvényt tárgyalunk egyszer októberben, tárgyalunk egyszer novemberben, mi a különbség a kettő között. Több képviselőtársam, illetve az elnök úr is utal rá, hogy szűkösek a keretek a paragrafusokkal kapcsolatban, de hogy csak a tárgynál maradjak, a 2. §-sal kapcsolatban szeretném hozzászólásomat megtenni, ez pedig a hivatásos szolgálatot teljesítőkre, illetve a nem hivatásos szolgálatot teljesítőkre, katonákra, rendvédelmi dolgozókra vonatkozik.

Mondhatjuk azt, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek nyugdíjkedvezményeinek a megvonása a mostani célja a kormánynak. Ezzel a kormány megtette az első lépést a fegyveres testületek szolgálati viszonya korkedvezményének szűkítésére. Menjünk egy picit vissza kályhához, hogy hol is kezdődött ez. Azt gondolom, államtitkár úr nagyon jó tudja: szeptember első hetében volt az a bizonyos ominózus kormányülés, ahol a kormány elfogadta a nyugdíjkedvezmények szűkítését. Szeretnék egy kicsit idézni ebből a szeptember eleji jegyzőkönyvből: "A szolgálati jogviszonyt már megszerzett személyek továbbra is jogosultak - a jelenlegi jogosultsági feltételekkel - a szolgálati nyugellátásra, azonban ellátásukat - az általános társadalombiztosítási nyugellátás szabályait alkalmazva - az elért életkereset átlaga alapján kell számolni."

Foglalkoznak a 20-25 éves szolgálati nyugdíjjal is, ami az állományt már megrendítette, és tudjuk nagyon jól, a szakszervezetek is felhívták már a figyelmet, hogy már több ezren készülnek nyugdíjba, mert nem tudják, hogy jelen nyugdíjszámítások alapján mi fog rájuk vonatkozni.

De hogy még idézzek a kormányhatározat egy részéből, ami kiemeli a hatásait: "Évente átlagosan 2-5 ezer fő új szolgálati nyugdíjassal számolva a fenti intézkedések teljes körű bevezetését követően a megtakarítási hatása évi mintegy 2-4 milliárd forint lehet." Ez a kormányhatározatban van, azt gondolom, nem vitathatjuk ezt a kérdést. Szóval, megtakarításról beszélünk, évi 2-4 milliárdról.

De ugyanakkor a kormánynak ez a határozata aggályokat is megfogalmaz egy elég szűk mondatban, és azt gondolom, hogy itt egyetértés lehet az államtitkár úr és köztünk. Így fogalmaz: "Az intézkedés nyilvánosságra kerülése a feltételeknek megfelelő személyek körében tömeges nyugdíjbavonulási hullámot válthat ki." Nos, államtitkár úr, mit is jelenthet ez a tömeges nyugdíjbavonulási hullám?

Kicsit utalva mind Béki Gabriella képviselő asszony, mind pedig Filló Pál képviselőtársam hozzászólására, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetés pontosan mit is takart önöknél, egypár mondatban felsorolnám a szakszervezeteknek a hozzám eljuttatott aggályait.

Tömeges elvándorlás várható a megszorítások elől a kedvezményes nyugdíjba. Ellehetetlenülés vár a munkában maradókra. A fiatalok elvándorlása a szervektől, mert egy garancia volt számukra eddig a biztos nyugdíj. Rosszak a munkakörülmények, minden kedvezményüket eltörölték, már csak a korkedvezményes nyugdíj maradt számukra, most ezt is elveszik tőlük. A szerveknél dolgozó hivatásosok elbizonytalanodtak.

A szakszervezetek szerint a nyugdíjakkal kapcsolatban bizonytalanság van. A 30 ezres állományból közel 5 ezer embert érint. A szakértők véleménye szerint ezen állomány kiesése a munkából megbéníthatja magát a rendőrséget is.

A korkedvezményes nyugdíjba vonulással a rendőrség elveszíti a rutinos dolgozókat. Jelenleg Budapesten a rendőri állomány átlagéletkora 24-25 év, míg vidéken 28 év. A 35-40 éves generáció kiesésével elvész a használható állomány, és maradnak a rutintalan fiatalok, már ha maradnak ők is.

Azt gondolom, el kellene rajta gondolkodni, hogy október és november között a kormány miért is most nyújtotta be ezt a törvényt, miért is most kerül bele az a paragrafust, hogy a fegyveres, illetve a hivatásos állományt is érinti ez a nyugdíjkorhatár. Ugye, emlékszünk rá, és utaltam is rá, hogy a kormány szeptember elején döntött. Majd utána szeptember 18. és október 23. között történt valami olyan, ami úgy néz ki, hogy elbátortalanította a kormányt, hogy benyújtsa ezt a törvényt, benyújtsa a kormányhatározatban foglaltakat. Budapest utcáin most már, tudjuk, rend van, békesség van, a rendőrök biztosítják a rendet, ezért volt annyira bátor a kormány, hogy benyújtson ismételten a Házhoz egy olyan törvényt, amit gyakorlatilag még le se zártunk.

Gúr Nándor képviselőtársam megint csak említette az Orbán-kormányt. Ugye, előszeretettel szoktak önök visszautalni, hogy nézzünk és gondolkozzunk. Egy összevetést szeretnék tenni képviselőtársamnak a jelen stádium és az Orbán-kormány időszakával: az Orbán-kormány időszakában, 2000-ben volt egy béremelés a rendvédelmi és fegyveres szerveknek, jelen stádiumban a Gyurcsány-kormány pedig nem mást csinál, mint adó- és nyugdíjkedvezményeket von meg az állománytól. Azért el kellene gondolkodni, hogy az egyik kormány jó szándékkal ad, önök pedig, nem tudom úgy fogalmazni, hogy jó szándékkal vagy hogyan, de mindenféleképpen elvesznek.

Államtitkár úr egy hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy a kasszát valahogy be kell tömni, és egyensúlyba kell hozni. Én ugyan nem értek hozzá, de a képviselőtársaim felhívták az önök figyelmét, hogy itt ez az úgynevezett hiány, amit per pillanat a költségvetés és a konvergenciaprogram betömésével szeretnének valamilyen szinten egyensúlyozni; azt gondolom, el kellene rajta gondolkodni, hogy talán a saját fizetésükkel kellene példát mutatni. Önök voltak azok, akik az elmúlt négy évben, mint tudjuk, és államtitkár úr fogja a fejét, de azt gondolom, hogy miniszterelnök úr volt az a beismerő, aki úgy fogalmazott, hogy négy évig nem tettünk semmit. Úgy gondolom, és egyetértek ezzel, hogy négy évig nem jár a magas fizetés, nem járnak azok a jutalmak sem. Én azt kérem képviselőtársaimtól, illetve a kormány tagjaitól, hogy mutassanak példát, mutassanak példát abban, hogy leteszik a fizetésüket, hozzájárulva ezzel a költségvetéshez, és nem a rendőröktől, nem a fegyveres szervezetektől és nem a pékektől, a buszvezetőktől fogjuk megvonni a jövőben azt a támogatást és azt a kedvezményt, amit lehet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csampa Zsolt utolsó gondolataihoz csak annyit, hogy teljes legyen a kép vagy teljesebb legyen a kép: mit adott az elmúlt négy esztendő kormánya? Biztosan emlékszik rá, képviselőtársam, 30 százalék reálbér-növekedést. Gondoljon vissza, hogy mit adott az előtte lévő négy év kormánya! Megközelítőleg sem tudott ilyen mértékű reálbér-növekedést nyújtani az embereknek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Hogyne, mindenen túl vagyunk, én meg se szólaltam volna, ha Csampa Zsolt képviselőtársam ezt a kérdéskört nem tette volna az asztalra. De akkor tegyük egymás mellé a tényszerűséget, tegyük egymás mellé a realitásokat!

Én azt gondolom mindezek mellett, hogy egy picit komplexebben is érdemes gondolkodni erről a történetről, már csak azért is, mert ha a munkaerőpiacot nézzük úgy nagy egészében, akkor vannak, akik nem tudni, milyen okból fakadóan, kőkeményen a korkedvezményeknek a mindenek feletti meghagyásához ragaszkodnak. Én nem azt mondom, hogy nincsenek esetek, amelyek tekintetében ezt érdemes végiggondolni, de azt mindenképpen mondom, azt nem tartom egy jó útnak, ha bárkik kedvezmények, jogosultságok eredményeképpen adott esetben tíz-tizenöt-húsz esztendővel korábban, mint az öregségi nyugdíjkorhatár időpontja, elmennek nyugdíjba, majd a következő naptól kezdve akár ugyanott, akár egy másik munkahelyen, másokat kiszorító jelleggel feladatokat látnak el a nyugdíj mellett, mindenfajta ellenszolgáltatások megfizetése nélkül, megint csak kiegészítő bérekért.

(15.00)

Ezáltal azokat a pályakezdőket, munkaviszonyt létesítőket szorítják ki a munkaerőpiacról, akik oly messze vannak adott esetben ettől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok összefüggése van tehát a történetnek, csak ezt szerettem volna jelezni, nem elvitatva a jogosultságokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Aszódi Pál képviselőnek, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándor képviselő úr, azt hiszem, eltért a tárgyszerű megvitatásától a dolognak (Derültség az MSZP soraiban.), mert visszament oda, hogy mennyi volt az előző kormány alatt a nyugdíjak reálértéke. Ezt más is kétségbe vonta, emlékezzen csak, amikor... (Gúr Nándor a fejét ingatja.) Ön, ön mondta! Kétségbe vonta! Emlékezzen vissza, amikor Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitatkozott! Milyen fölháborodás volt Gyurcsány Ferenc részéről, hogy 22,2 százalék a nyugdíjak reálértéke, aztán mikor meggyőződött róla, hogy tényleg annyi, akkor abbamaradt a dolog.

A másik dolog. A múlt héten vagy az az előtt való hetekben két minisztériumi képviselőtől kértem, adja meg most már végérvényesen, hogy a mostani álláspont szerint a Gyurcsány-kormány időszakára vonatkozóan mennyi a nyugdíjak reálértéke. Az egyikük 30 százalékot mondott, a másikuk már több mint 30 százalékot mondott, de senki nem hajlandó levezetni, hogy itt a nyugdíjasokat a nagy nyilvánosság előtt tájékoztassa, hogy mennyi a nyugdíjak reálértéke. Ez olyan lehetetlen kérés? Tessék pontosan, de levezetni, nemcsak bemondani a házszámot! Le kell vezetni, mert az úgy hiteles és úgy elfogadható.

A másik dolog. A befejező részében most a fiatalokat állította szembe a másik társadalmi csoporttal. Ebben a mai tárgyalt ügyben pedig megint szembeállították, szembeállítjuk a munkáltatókat és a munkavállalókat. Mire jó ez? Örökösen szembeállítjuk a társadalmi érdekcsoportokat, holott arról volna szó, hogy szeressük egymást, gyerekek, és béküljünk meg. (Derültség az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Én szigorú monotonitással ragaszkodom a tárgyra való téréshez. Csampa Zsolt fölvetett egy kérdést, itt a lovagiasság szabályai szerint volt egy rövid válasz.

Babák Mihály kétperces hozzászólásra jelentkezett. Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilvánvaló, hogy a törvény három passzusa több vitára adott okot, mint amit esetleg a három passzus látszatra indokolt volna. Igen, mert meg kellett fejteni és ki kellett mondatni a kormánnyal a szándékát, ezt meg kellett világítani, és ez a szándék tényleg arról szól, hogy restrikció, megszorítás és a nyugdíjkassza kímélése, a korkedvezményes nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítását prognosztizálja, és külön terhet vezet be a munkaadóknak.

Kedves Államtitkár Úr! Úgy gondoljuk, hogy egyetértünk önökkel azzal, hogy a veszélyes munkahelyeket csökkenteni kell, és meg kell tenni mindent különböző szabályokkal a veszélyes munkahelyek számának és az ártalmak csökkentésére. Azt tudni kell, hogy veszélyes és ártalmas, káros munkahelyek lesznek, mert az élet ilyen. De azzal, hogy a veszélyhelyzetet és a károsodást csökkenteni kell, mindenféleképpen ebben a kérdésben egyetértünk.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

De államtitkár úr és tisztelt hölgyeim, uraim, nem támogatjuk, hogy a nyugdíjba készülők vagy az egészséget megkárosító munkahelyen dolgozók vonatkozásában a nyugdíjkassza kiszálljon a finanszírozásból. Nem tudjuk támogatni, ugyanis ezzel csak a munkaadókat terhelni nem célszerű és nem helyes. Nem célszerű, ahogy Pali bácsi mondta, szembeállítani a munkaadót és a munkavállalót, és úgy gondolom, a nyugdíjkassza szolidaritását pedig nem szabad e tekintetben megszüntetni. Úgy gondolom, hogy nem támogathatjuk a munkaadók terheinek további növekedését sem, ez konfliktusokat és versenyképtelenséget jelent.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, e törvény mögött lényegesen több olyan előkészített és még előkészítés alatt álló szabály van, amely rossz irányt vett. Ezért nem tudja a Fidesz támogatni.

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Soltész Miklósé a szó. Soltész képviselő úr következik. (Soltész Miklós: A vezérszónoklatban volt.) Értem.

Borsos Miklós a következő.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: Borsos József.

ELNÖK: Igen, nézze, a nagyok jutnak az embernek eszébe. (Derültség.) A még nagyobbak, bocsánat. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben elhangzottak alapján Flaubert-nek egy idézete jutott eszembe, amit meg szeretnék önökkel osztani, hogy ez a kis kérdéskörnek mondott törvényjavaslat hogyan is néz ki. Azt mondja az idézet: "A látóhatár, amit az ember szeme megpillant, sosem a végső part, mert ezen a látóhatáron túl van még egy másik, azután egy következő, és így mindvégig."

Itt többször elhangzott az utalás, hogy ezt a kérdést már több éve tologatja maga előtt az éppen illetékes, akinek ezzel foglalkoznia kellene. Elhangzott itt Béki képviselőtársamtól, hogy az előző kormányzatok is ezt tologatták. Igen, annyi a különbség, hogy egy kormányra jutást követően az Orbán-kormány két év haladékot kért magának, hogy ezt az ügyet rendezze, önök pedig már hat évnél tartanak, tehát van némi különbség, és ezt esetleg fel lehet róni, hogy miért hagyjuk el ennek a kérdésnek a megoldását.

Ami igazán kiváltotta ezt a nagy polémiát, és most már elég hosszú ideje vitatkozunk erről a törvényjavaslatról, az az - és itt szeretnék visszatérni a kétperces hozzászólásomra -, hogy az látszik, hogy a miniszterelnök úr titkosította azt, hogy milyen módon és hogyan kívánnak reformokat végrehajtani. Igazából nem tudja senki sem, hogy önök mit akarnak. Nyilván azokat a hangzatos szólamokat halljuk, amiket elmondanak a médiában, de ez nem mindig szokott passzolni a végeredménnyel. Körülbelül úgy érezzük magunkat, bizonyára ismerik azt a viccet, amikor a vakok körbeállják az elefántot, és attól függően, hogy éppen ki hol fogja meg, különféle következtetéseket vonnak le, de aki lát, ettől függetlenül mondhat nekik minden szépet, hogy ez nem elefánt, hanem valami más. Itt is az a probléma, hogy önök benyújtottak az önök hivatkozása szerint egy pusztán technikai jellegű módosítást, hogy jogszabályi szintemelkedés következik be, mert erre kötelezi önöket az alkotmánybírósági döntés. S emellett, úgy eldugva egy másik jogszabályban egyébként ehhez pénzt is rendelnek, amit úgy nagyon nem firtatnak, hogy miért és hogyan.

Nagyon elegánsnak tűnhet sokak számára az, hogy ezt az Érdekegyeztető Tanácsban leegyeztettük, elmondtuk, hogy ez technikai jellegű, hurrá, mindenki nagyon boldog, hogy itt nem lesz komoly változtatás. S miután mindenki örült neki, hogy végre magasabb szintre emelkedik ez a dolog, valahol máshol meg behozzuk ennek az árát. Ez elegánsnak tűnhet, hiszen utána az önök minisztériuma azt mondhatja, hogy ettől kezdve ez nem a mi problémánk, pénzügyminisztériumi kérdés, majd a pénzügyeket tessék ott rendezni.

Elhangzik Filló képviselőtársam szájából, hogy ez a munkavállalók érdekeit nem sérti. Én pedig azt gondolom, hogy ez a munkavállalók érdekeit sérti, hiszen az a hat év, amivel önök eltolták ennek a kérdésnek a rendezését, az hat évig rendezetlenül hagyja az egészségkárosító munkakörök kérdését. Hat év alatt nagyon súlyosan tud károsodni az ott dolgozó munkavállalók egészsége. A hat év alatt nagyon sok időt el lehet venni abból az önök által egyébként hangoztatott megérdemelt nyugdíjasidőkből, hiszen mint már többször szó volt erről, ezek súlyos egészségkárosító körülmények.

Béki Gabriella képviselőtársamtól pedig elhangzik az, hogy az a kormány jó irányú törekvése, hogy odábbtolja a feladatot. Hogy tiszta legyen mindenki számára, az első határidő 2000 volt. Aztán ebből lett 2003. január 1-je, és önök a 2005. évi költségvetés salátatörvényében módosították ezt 2007-re.

(15.10)

Most pedig tovább tolják, még tovább négy évvel. És Lénárt képviselőtársam pedig elmondja, hogy ezek közül a munkakörök közül jó néhányat meg fogunk vizsgálni, és más szabályok fognak rá vonatkozni. Ugyanakkor pedig itt folyamatosan azt halljuk mások szájából, hogy itt nem változott semmi, itt minden nagyon rendben van, mindenki megőriz mindent. Ugyanakkor el-elhangzanak olyan kijelentések, amiből pontosan tudjuk, hogy itt átalakítás fog következni.

Önök 2004 őszén, amikor a 2005. évi költségvetést készítették elő, nagyon pontosan tudták, hogy 2007. január 1-jén ez a határidő bekövetkezik. Igen, és azt is nagyon pontosan tudták, hogy 2006-ban választási év következik, és ezért ezt a határidőt eltolták 2007-re, nehogy 2005-ben a 2006-os választások előtt arról kelljen beszélni, hogy hol milyen munkaköröket fognak megvizsgálni, és melyekre fognak vonatkozni más jogszabályok, mert hát nyilván akkor esetleg azok az emberek, akiknek ez rosszul jött volna, nem szavaztak volna önökre. Ezt becsületesen be kell vallani, és akkor mindenki tisztában van ezzel, hogy miért hozták meg ezeket a döntéseket. És akkor nem kellene itt egymás szándékait kitalálni, hanem nyíltan, rendesen lehetne ezekről a dolgokról beszélni. Mert egyébként állt idő rendelkezésre, hogy mostanig, 2007. január 1-jei hatálybalépéssel ezeket az ügyeket elő lehessen készíteni, és ide már egy olyan jogszabályt lehessen hozni, ami egy komplett egész.

A másik probléma ezzel az - és amit önök próbálnak bagatellizálni, ugyanakkor a másik oldalon saját magukkal kerülnek ellentétbe -, azt mondják, hogy ez egy technikai jellegű törvénymódosítás, ezt csak azért kell behozni, mert mi magasabb szintre szeretnénk emelni. Akkor miért nem lehetett 2-3 héttel ezelőtt ezt hozzácsatolni az akkor benyújtott nyugdíj-módosítási törvényhez, ha ez egy ilyen egyszerű, technikai jellegű kérdés? Erre a válasz az, hogy azért nem, mert ez nem technikai jellegű kérdés, ennek nagyon kemény következményei lesznek. És amikor ezt a kérdést kellett volna időben rendezni, ennek nyilván ára van. Mivel ezt a rendezést eltolják, az árát valakikkel meg kell fizettetni. Az árát a most tárgyalt - most már a tárgyaláson lassan túl vagyunk - másik nyugdíjtörvényben rendezik, és ennek az árát azokon az embereken verik le, akik annak a nevezetes Ratkó-korszaknak a szülöttei, akik most érnek majd oda, hogy nyugdíjba menjenek, és nekik fogják szűkíteni a nyugdíj-megállapítási lehetőségeiket. Erről beszéljünk!

Önök nagyon ügyesen csinálják egyébként ezeket a kérdéseket, megpróbálnak bennünket belelovallni egy lóhalálában, kutyafuttában, törvénygyártó gyártósor mellett állókként belefásítani abba, hogy folyamatosan löknek elénk részkérdésekben törvénymódosítási javaslatokat, és azt gondolják, hogy önök mögött áll a nagy apparátus, akikkel önök azért átlátják, hogy mit akarnak önök csinálni, és azt gondolják, hogy mi nem vesszük észre, hogy ezeknek a kérdéseknek vannak mást érintő összefüggései is.

Miért nem lehet leülni, és az előkészítés során ténylegesen arról beszélni, hogy ha itt módosítani akarunk, akkor annak máshol milyen hatásai lesznek? Azt akarjuk-e elérni egyébként, ami a szándékolt hatás, vagy pedig vannak nem szándékolt hatások is, amiket, mondjuk szeretnének önök megjeleníteni ebben a rendszerben? Mert a szándékoltnak tűnő hatás jól hangzik, mindenki számára elfogadható, szavazatot lehet vele szerezni, és egyébként meg a nem szándékolt hatás úgy becsúszik a szőnyeg alatt vagy a küszöb alatt, és egyszer csak azzal fogunk találkozni, hogy hoppá, nem ezt akartuk, nem ezt hallottuk a tévében, nem ezt mondták a képviselő urak, nem ezt mondta az államtitkár úr. Most akkor én meg rosszul fogok járni?

Tehát én arra kérem önöket, hogy vegyék komolyan a Magyar Országgyűlést, eléggé lejáratódott az Országgyűlés tekintélye sok-sok ügy miatt. Most szerintem ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, hogy miért. Próbáljuk meg helyreállítani, és próbáljuk meg valóban komolyan venni egymást, ellenzéket is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Két percre Lénárt László képviselő úré a szó.

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Borsos képviselőtársam Flaubert-elméletével egyébként, ami a látóhatárra vonatkozik, pont meg lehet kerülni a Földet, és utána már nem lesz újabb látóhatár. De nem is ez lenne a lényeg. (Egy taps a Fidesz soraiból.) Talán inkább az, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megkerülni. Köszönöm, Babák úr, ha ön is ilyen tréfás lesz, én is tapsolni fogok. (Derültség.)

Tehát azt gondolom, hogy megkerülni néhány kérdést nem lehet. Az ellenzék képviselői arról beszélnek, hogy a nyugdíjkasszának a szolidaritását nem lehet egyébként felrúgni, nem lehet megváltoztatni. Szívem szerint én ezzel egyetértenék, csak lassanként a nyugdíjkasszából nemhogy szolidaritást nem lehet vállalni, hanem nyugdíjat nem lehet kifizetni. Egyébként pedig vitathatjuk, hogy ez kinek a hibája, és hogy hogyan történt, és az elmúlt 16-17 évben mi változott és mi nem változott.

Azt gondolom, olyan típusú javaslatokat várnánk önöktől, ami abban segítene, hogy amikor a nyugdíjkérdést kezeljük nyugdíjkorrekcióval, a jelenlegi törvénymódosító javaslattal (Babák Mihály: Ne cseréljük fel a szerepeket, te kormányozol...), akkor együttesen valamilyen módon valamilyen olyan megoldást találjunk, amiben pénzt is lehet találni, ahol egyébként nem kell az embereket megadóztatni, megsarcolni, ahogy önök mondanák, tehát valamilyen ötletet, ne azt, hogy ne csináljunk semmit, és hogy minden maradjon a régiben. (Babák Mihály: Azt mi nem mondjuk.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Aszódi Pál következik. (Babák Mihály: Szóltam, hogy tapsoljanak meg!) Aszódi Pálé a szó, ha jelentkezett, két percre.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lénárt képviselő úr föltette a kérdést, szabadjon válaszolni. Azt mondom, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak mondtam az Idősügyi Tanács ülésén: ha a Medgyessy-kormány által vállalt 400 ezer munkahely teremtése megtörtént volna, akkor 400 ezer munkavállalói járulék befizetése nem hiányozna a nyugdíjkasszából; ez az egyik. Ennek van egy másik oldala is, mint ahogy az éremnek mindig, nemcsak hogy nem jött be a járulék a kasszába, hanem a 400 ezer, sőt növekvő létszámú munkanélkülit még támogatni is kellett bizonyos csatornákon.

Hát kérem szépen, ezért hiányos a nyugdíjkassza, mert a kormánynak nincs olyan gazdaságpolitikája, amelyik munkacentrikus lenne, munkavállaló-centrikus lenne, és a vállalkozóbarát politikát ösztökélné; ehelyett súlyos adókkal terheli.

A mai téma is, hogy tárgyszerű legyek, igaz, hogy az elnök úr már elment, a mai téma is arról beszél, hogy majd a munkavállaló vagy a munkáltató fizesse meg. Rendben van, fizessenek! De akkor miből? És akkor hogy telítődik majd meg az államkassza, ha az a munkáltató mégis úgy dönt, hogy a saját megélhetése - minden ember gyarló - fontosabb neki, mint az X. munkavállalónak az ügye, és akkor egyszerűen elkezdi őket távolítgatni, mert ezt a járulékot az egyéb adók mellett már nem fogja bírni. Hát ezért üres a kassza!

Jó gazdaságpolitika kellene, foglalkoztatási ráta, vállalkozóbarát és élénk gazdasági, vérpezsdítő politika. Akkor nem lesz hiány a kasszában.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aszódi Úr! Van erre sokfajta válasz, olyan is, amelyet ön adott, olyan is, amelyet én mondok el, meg biztos ezenkívül még nagyon sokfajta. De azért azt hozzá szeretném tenni, hogy 2002 és 2006 között mind a foglalkoztatási ráta, mind az aktivitási ráta az azt megelőző időszakhoz képest emelkedett. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak száma is nő.

Mindezek mellett, ahogy Babák képviselőtársam említi, a munkanélküliek számában is növekedés volt tapasztalható. De van egy harmadik tényező is, tudják, a munkaerőpiacon, az az inaktivitás.

(15.20)

Az inaktivitásból viszont százezres nagyságrend, közel 200 ezer fő került ki, és került be azok körébe, akik aktívnak tekinthetők, vagyis közvetlen formában a munkaerőpiacon találtak helyet, vagy az ellátórendszerekben, amelyek preventív módon támogatásokkal segítik őket a tekintetben, hogy közelebb kerüljenek a munka világához, hogy ha mód és lehetőség áll előttük, akkor a munka világában közvetlen szerepet is tudjanak vállalni, ezáltal a járulékbefizetők körébe tudjanak kerülni. Ez a folyamat persze lehetne gyorsabb is.

Az én hitem, az én elvárásom is az lenne, hogy persze, legyen minél gyorsabb. Nem olyan gyorsaságú, mint szeretnénk, de emelkedő trendet rajzol, növekvő tendenciát mutat a foglalkoztatási, az aktivitási ráta és ezen keresztül a járulékmegfizetés mértéke is. Azt gondolom, ilyen értelemben Lénárt úr helyénvalóan beszélt, amit elmondtam, az pedig a tényszerűség talaján nyugszik. Ezt is érdemes alapul venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Csizmár Gábor: Igen.) Öné a szó.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita közben több ellenzéki képviselő úr felvetette, hogy nekem nincsen jogom kétségbe vonni a képviselői véleménynyilvánítás jogát. Én azt gondolom, hogy nincsen. Természetesen nincs jogom, sőt tisztelnem kell a patkó bármely oldalán hozzászóló képviselőket nemcsak személyükben, hanem a véleményüket is. De gondolom, ezt cserébe önök is elfogadják, hogy akár képviselőként, akár államtitkárként nekem is jogom van a véleményemet elmondani ugyanabban a kérdésben.

Általában azt a magatartást szoktam tanúsítani itt a Házban - akik szokásos vitapartnerek, talán igazolják -, hogy amilyen mértékben megtámadnak, abban a mértékben válaszolok ezekre a támadásokra. Ha egy kormányt olyan intézkedések megtételével gyanúsítanak, amit nem akar megtenni, ha olyan feltételezéseket szórnak a fejére, amelyeknek nincs alapja, akkor a kormány kénytelen eléggé határozottan jelezni, hogy ez nem így van, és azoknak a képviselőknek kénytelen akár hatszor is visszaszólni, akik rendre nem akarják megérteni, hogy a kormány benyújtott törvényjavaslata nem arról szól, ami itt elhangzott jó néhány véleményben. Talán a Házszabály és az elemi tisztesség megengedi, hogy ezt ne tekintse senki szemtelenkedésnek, hanem tekintse egy képviselő vagy egy államtitkár természetes jogának.

Annyira ki tud fordulni a dolog a Házban a politika útvesztője miatt és a politikai elvakultságok miatt, hogy ha valaki követte ezt a három és fél órás vitát, akkor azt vehette észre, hogy a nyugdíjas azért szólt többször is hozzá a témában, hogy támadjon olyan kormányzati javaslatot, amely a nyugdíjkassza stabilitását szolgálná. Hát azért van ebben valami sajátos érdekesség! Vagy hogy a munkásember, aki a munkásokat képviseli, olyan állások megtartásához ragaszkodik, amelyek egészségkárosító hatásúak. (Kontur Pál: Ez nem igaz! Nem igaz! - Babák Mihály: Ez így nem hangzott el! - Kontur Pál: Nem igaz!) Hát ebben is van valami sajátosság! Azt gondolom, a politikának nem kellene ennyire eltorzulnia, és egy kicsit távolabbról, kicsit higgadtabban kellene megnézni egy javaslatot, nem feltétlenül egy politikai elvakultság mentén.

Azt mondja néhány képviselőtársunk, elsősorban ellenzéki oldalról, hogy a kormány veszélyeztet munkahelyeket a javaslatával. Visszakérdeznék: milyen veszélyeztetésről beszélnek? Szó sincs veszélyeztetésről! Egyébként meg milyen munkahelyeket? Egészségkárosító munkahelyeket kell mindannyiunknak közösen, minél kisebb számra visszaszorítani, és olyan helyzetet teremteni, hogy ne legyen természetes, hogy folyamatosan egészségkárosító hatásoknak vannak kitéve emberek 150 ezres nagyságrendben ebben az országban. Önök ezt szeretnék fenntartani? Hát nem gondolom! Nem is feltételezem. Legfeljebb csak azt mondják, hogy ez az eszköz nem biztos, hogy alkalmas rá, hanem talán egy más eszköz lenne erre alkalmas. Csak a talán más eszközről ebben a három és fél órában egy árva hang nem hangzott el. Örültem volna, ha legalább valami alternatív megoldást javasolnak.

Babák képviselő úr azt állítja többször is, hogy 2007-től a kormány ki akar vonulni a korkedvezményes nyugdíjrendszerből. Babák képviselő úr, ismételten el kell mondanom önnek, hogy vagy nem olvasta, vagy ha olvasta, nem érti, vagy ha érti, akkor szándékosan torzít, mert 2007-től a leírt javaslat alapján, de a másik törvényjavaslat alapján sem akar a kormány a korkedvezményes rendszer finanszírozásából kivonulni. Egy árva ilyen javaslat nem hangzott el sem szóban, sem írásban, sem a most tárgyalt törvényjavaslatban, sem a másik törvényben, amely a Ház asztalán van. Babák képviselő úrtól azt kérem, hogy vagy olvassa el, vagy értse meg, vagy szándékosan ne ferdítsen itt a Házban; hasonlóképpen szeretném kérni Csampa Zsoltot, Aszódi Pált és másokat, akik olyanokat állítottak, aminek semmi köze nincs a törvényjavaslathoz. Csampa Zsolt itt több percben a rendelkezésre álló időben hosszasan elmélkedett a fegyveres szervek szolgálati nyugdíjáról.

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők, Rádióhallgatók! Ez a törvényjavaslat nem szól a szolgálati nyugdíjról, nem kell riogatni sem a rendőröket, sem a katonákat, sem más fegyveres testületben dolgozókat azzal, hogy az ő nyugdíjjogosultságukat bármilyen törvényjavaslat érintené, mert nincs ilyen javaslat az asztalon. Nagyon türelmes volt a Ház elnöke, hogy nem kérte a képviselő urat, hogy térjen a tárgyra. Hasonlóképpen Aszódi Pál is állított olyat, hogy mi valakiktől valamit el akarnánk venni. Nem tudom, megértette-e a képviselő úr, még egyszer elmondom: ez a törvényjavaslat arról szól, hogy ne szűnjön meg a korkedvezményes rendszer. Nem elvenni akarunk, hanem fenntartani egy korkedvezményes rendszert. Azért ez egy nagyon nagy különbség.

Felvetődött a nyugdíjkassza hiányának oka. Nem mennék bele, egy közbenső hozzászólásban elmondtam, időkímélés miatt nem ismételném. De azért a magánnyugdíjpénztárra szeretnék még visszatérni, mert látom, ugyanazt a táblázatot, grafikont adták körbe egymásnak, hogy mindig valaki felnyújthassa és bemutathassa, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjkasszából mennyi az, amennyi a kötelező magán-nyugdíjbiztosító pénztáraknál van jelenleg. Arra szeretném azért felhívni a figyelmet, kedves képviselőtársaim, hogy amikor ez a pillére, lába a nyugdíjrendszernek '97-ben kialakult, akkor volt egy időszak, amikor az emberek szabadon dönthettek, hogy ezt választják vagy nem választják. Döntöttek és választották ezt a rendszert. Az új belépők számára nem volt meg a választás lehetősége, de a jelenlegi magánnyugdíjpénztár-tagok, akik a kötelezőt fizetik, döntő többségében azok, akik választották ezt a pillérét a nyugdíjrendszernek, ők nyugdíjat is fognak kapni ebből a pénzből. Sőt örökölhető nyugdíjat raknak oda, tehát nem szűnik meg számukra ez a nyugdíjlehetőség. Ezt hiánynak nevezni úgy önmagában, mondjuk úgy, hogy finom csúsztatás, és akkor nem is durván jellemeztem ezt a megszólalást.

Kérdezték a vitában többen, hogy miért nem lehetett a két nyugdíjtörvényt egyszerre benyújtani, ahogy néhányan ironizáltak, az októberit és a novemberit miért nem lehetett egyszerre. Lehet, hogy nem elégszer mondtam el, ezért még egyszer elmondom: a korkedvezményes nyugdíjrendszerre vonatkozó mostani törvényjavaslatunkat az Országos Érdekegyeztető Tanácsban - tanú erre Szabó Endre elnök úr, aki most a munkavállalói oldal soros elnöke, akit köszöntök az ülésteremben - meglehetősen régóta tárgyaljuk. Most jutottunk el abba az állapotba, hogy a munkavállalói oldal ezt a konstrukciót támogathatónak, továbbviendőnek, továbbfejlesztendőnek tartotta. Most jutottunk el tehát oda, hogy az érdekegyeztetési fórumokat megjárva tudtuk a törvényhozás elé hozni. Tudom, hogy ez a fideszes képviselők számára szokatlan magatartás, mert '98 és 2002 között fittyet hánytak az érdekegyeztető fórumokra. Ez rendben van. Nem baj, lehet ezt továbbra is gyakorolni, de nekünk ez fontos. Nekünk fontos volt, hogy megegyezzünk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, legalább a munkavállalói oldal támogatását bírjuk, és a munkáltatói oldal se ellenezze olyan vehemenciával, amilyen vehemenciával számos más metódust, módszert egyébként hol a munkavállalói, hol a munkáltatói oldal elutasított.

(15.30)

Azt gondolom, hogy ezt kellene méltányolni. Lehet erre azt mondani, ez nem olyan fontos, mint hogy a törvényhozásban egyszerre tárgyalni a két törvényt. Számunkra volt ez olyan fontos, és ráadásul a konstrukció tartja magát az eredeti országos érdekegyeztető tanácsi megállapodáshoz, amire egyébként még vissza fogok térni.

Borsos képviselő úrnak említeném, hogy az Orbán-kormány négy évig volt kormányon, nem kettő, hanem négy évig, 1998 és 2002 között. (Borsos József: Nem ezt mondtam!) Csak említette, hogy önök két évig, mi pedig hat. Ha pontosan számoljuk, akkor ez egy '97-es döntés volt, abból egy év a Horn-kormányé, de egyébként az nem, mert egy kitolt határidő volt, utána következett négy év fideszes kormányzás, semmi nem történt, csak időben a továbbtolása, és utána következett a következő négy év, amikor szintén továbbtoltuk ezt a problémát, és most van az a pillanat, amikor egy kifutását teremtettük meg egy konstrukcióval az Érdekegyeztető Tanácsban való megegyezés alapján.

Járulékemelésről vagy járulékátrendezésről van-e szó? Azt gondolom, hogy ha valaki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, akkor világosan látja, hogy itt egy járulék- és adóteher-átrendezésről van szó. Ugyanis ma is kifizetjük mindannyian ezt a 25 milliárd forintot. Mindannyian fizetjük. Minden adó- és járulékfizető fizeti. Mi történik a javaslat szerint? Világossá válik, hogy az, aki az egészségkárosodást okozza, az viseljen ezért felelősséget, több terhet. Ha ez közfoglalkoztató, akkor a köz pénzéből, az adófizetők pénzéből, ha ez magánfoglalkoztató, akkor pedig a saját maga kockázatára vállalja ennek a többletterheit. Vagy megszünteti az egészségkárosító hatásokat, vagy vállalja annak a többletterhét, hogy emiatt korkedvezménnyel előbb mennek el az emberek onnan, arról a munkahelyről nyugdíjba, és ennek a fedezetét megteremti.

Azt gondolom, hogy ez egy vállalható, korrekt helyreállítása a mai igazságtalanságnak, mert a mai rendszerben eltűnik a felelősség. Eltűnik a felelőssége a munkáltatónak azért, hogy egészséges legyen a munkahely, és eltűnik a felelőssége, hogy kik is azok, akiknek az elhalasztott beruházása vagy mulasztása miatt kell a köznek lényegesen többet fizetnie. Ráadásul ezt úgy tesszük, hogy egy ötéves, belátható idővel tervezhető módon, ötéves tervezhetőséggel, hiszen 2011-ben fog belépni az, amikor teljes egészében a károsítót terheli a rendszer.

Többen felvetették, hogy mi van akkor, hogyha a munkáltató nem fizet, mi lesz a munkavállalóval. Pont azért van két törvényben a kettő, hogy ne függjön össze, hogy a munkavállaló akkor is jogosult legyen, mert egészségkárosító munkahelyen dolgozott iksz évig, és csak ettől függ az ő jogosultsága, és nem függ attól, hogy a munkáltató befizette-e. A munkáltatótól majd ezt a járulékfizetési kötelezettséget az egyébként szokásos adó- és járulék-beszedési szabályok és ellenőrzési mechanizmusok behajtják.

Befejezésül: azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy a részletes vitában legyünk egy kicsit megértőbbek egymáshoz, legyünk talán nyitottabbak arra, amit a kormány az asztalra tett mint javaslatot, és amilyen irányba javasolja a korkedvezményes rendszer módosítását, oly módon, hogy minden eddig jogot szerző jogát megőrizze, megóvja, mindenkinek biztosítsa a korkedvezményes nyugdíjba menetel lehetőségét, aki egészséget károsító munkahelyen dolgozik, és világossá tegye, hogy ezért egyébként ki a felelős, és kinek kell vállalni a terheket.

Itt szeretném megismételni, hogy a kormány tartja magát az Országos Érdekegyeztető Tanácsban 1997-ben létrejött, csaknem tíz évvel ezelőtti megállapodáshoz, amely szerint a konstrukciót csak a szociális partnerekkel együttműködve, velük egyetértésben változtatja meg. A törvényjavaslat erről szól. A törvényjavaslat arról szól, hogy a következő esztendőben a szociális partnereknek legyen módjuk kialakítani a korszerűtlen helyett egy korszerű rendszert, és hogy ebben legyen lehetőségük minden részletre kiterjedően tárgyalni és megállapodni.

Ebben állapodtunk meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, és ehhez tartjuk magunkat. Bízom benne, hogy ez megnyugtatóan hat mindenkire, akinek korkedvezményre okot adó élethelyzete van. Itt szeretném még egyszer megnyugtatni őket, függetlenül a törvényjavaslattól, legyenek szolgálati nyugdíjra, bányásznyugdíjra, művésznyugdíjra vagy korkedvezményes nyugdíjra jogosultak, hogy ez a törvényjavaslat - függetlenül ettől a három és fél órás vitától - nem érinti az ő jogosultságukat. Nyugodjanak meg, emiatt nem kell azonnal a Nyugdíjfolyósító Intézethez nyugdíjkérelemmel fordulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és magára a vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1303. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/1303/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.