Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! 1958. június 16-án, hajnali 5-kor, 62 évvel ezelőtt végezték ki Magyarország miniszterelnökét. Az Országgyűlés néhány perccel ezelőtt tisztességgel megemlékezett erről, de kérem, engedjék meg, hogy napirend előtt a frakciónk nevében az emlékezetről beszéljek, az emlékezet történetéről. Sajátos időpontban vagyunk, hiszen néhány órája 62. éve annak, hogy kivégezték, és mivel 1896-ban született, 62 évet élt.Tisztelt Képviselőtársak! Mit ér Közép-Európában 62 év élet, és mit jelent 62 év emlékezet? Több mint egy évszázad a magyar történelemben, és egy ember, egy magyar politikus életének áttekintésével sokkal többet tudhatunk meg önmagunkról, az országunkról, a múltunkról, a jelenünkről, mint ha egyszerűen csak egy életrajzot nézünk. Sok minden elhangzott, alelnök úr az Országgyűlés nevében, azt gondolom, valóban tisztességgel hajtott fejet mindannyiunk nevében a kivégzett miniszterelnök előtt.

(10.50)

Nagy Imre kommunista volt, hitt valamiben, meggyőződéssel hitte. Ugyanakkor kétségkívül belátta, hogy az a rendszer, amit kiépítettek, amelynek a ki- és felépítésében tevőlegesen részt vett, tarthatatlan és vállalhatatlan. Ezért és így lett a forradalom, a szabadságharc, 1956 politikai vezetője, hőse és szimbóluma.

Az emlékezet 62 éve legalább ennyire érdemes a felelevenítésre, tisztelt képviselők, mert ez is a mi történelmünk. Nemcsak ennek az embernek az élete, a mártírhalála, hanem az utána eltelt 62 év is, amelynek jó része a tudatos és ráerőszakolt hallgatás, az elhallgatás története volt; egy rendszernek sajátos módon a szimbóluma.

Azt gondolom, többen vagyunk itt, akik 1989. június 16-án ott voltunk, más-más helyen. Volt, aki beszélt és egy bátor beszédet mondott el, volt, aki ott volt, mint én, egyetemi oktatóként, felfüggesztve a vizsgát, hogy utána visszamenjen vizsgáztatni, s gondolom, önök közül is jó néhányan, ismerve vagy nem ismerve egymást. Azt gondoltam és azt gondoltuk 1989. június 16-án, hogy van és lehet valami, ami közmegegyezés. Én még nem tettem le erről. A Nagy Imre iránti tisztelet nem politikai hovatartozás ügye, tisztelt képviselők. Jobboldali demokraták és baloldali demokraták egyaránt tisztelik és tisztelhetik, s nemcsak a halálát, hanem sajátos módon az életét végigtekintve a változását.

Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy azt látom és azt látjuk, hogy az utóbbi években tudatos törekvés van Nagy Imre szerepének a relativizálására. Arra kérem azokat, akik ezt befolyásolni tudják, hogy ezt ne tegyék. Nincs értelme erősorrendet fölállítani a pesti srácok, a hősi halált halt vagy menekülésbe kényszerült fiatalok és idősebbek, a fegyverrel a forradalomért, a magyar szabadságért tevőlegesen tett honfitársaink és Nagy Imre, ’56 miniszterelnöke és szimbóluma között. Nem ez az országunk története. Az az országunk története, ha képesek vagyunk megérteni, hogy ők együtt nem feltétlenül fizikálisan, de gondolatban igen egy jobb, szabadabb és boldogabb országot akartak.

Ezért aki tiszteli a pesti srácokat, nyugalommal és méltósággal tisztelheti Nagy Imrét. Azt kérem, tegyék, tegyük közösen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)