Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/5482. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5482/1-6. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint huszonöt perces időkeretben.

Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló, most hatályos 1990. évi XCI. törvény úgynevezett első generációs adótörvényként született annak idején, amely az elmúlt tizenhárom esztendő alatt közel ötvenszer módosult. A módosításoknak minden esetben biztosítaniuk kellett az adóigazgatást érintően újonnan felmerült feladatok ellátását, a lehetőségek szerint egységes rendben szabályozva az adóhatóságok eljárását és az egyes adókötelezettségek teljesítését a bejelentkezéstől a bevalláson, a fizetési kötelezettségeken, az adóellenőrzéseken keresztül az adóvégrehajtásig.

A törvény teljesítette küldetését: ez alatt a több mint egy évtized alatt működőképes mederben tartotta az adózás és adóztatás folyamatát, hatékony eszközöket biztosított az adóhatóságok számára a költségvetés bevételi érdekeinek érvényre juttatásához, miközben a jogállamiság követelményeinek megfelelően stabil keretek között védte az adózók jogait is.

Fejlődni, fejleszteni azonban az adóigazgatásban is mindig lehet, sőt kell is. Az adózás rendjéről szóló törvény átfogó korszerűsítése a tavalyi évben kezdődött meg, amely módosítás döntő részben az adó-ellenőrzési szabályokat újította meg, nevesítve az egyes ellenőrzési típusokat, a kiszámíthatóság érdekében az eljárások lefolytatására nyitva álló határidőket, és nem utolsósorban a kormányprogramban megfogalmazottaknak megfelelően az ellenőrzésre történő kiválasztás törvényi szabályait.

A most tárgyalt T/5482. számú törvényjavaslat a megkezdett korszerűsítés folytatásaként az adóigazgatási eljárást újraszabályozza, az eljárás egységességének megteremtése érdekében az ellenőrzést az adóigazgatási eljárás részeként nevesíti. A módosítás súlyponti részét képezi a kormányprogramban feladatként előírt adóadminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítésének megvalósításaként a személyi jövedelemadó adóhatóság által történő megállapításának szabályai, amelyek a jelenlegi önadózó magánszemélyek nagy részét mentesítené az adóbevallási kötelezettség alól, valamint a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek széles körben, elektronikus úton történő teljesítését lehetővé tevő rendelkezések. Emellett a törvényjavaslatban helyet kaptak a csatlakozással, a tagállamok közötti együttműködési és behajtási jogsegéllyel összefüggő szabályok, a jogalkalmazást, az adózást és az adóztatást könnyítő előírások is.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány lényeges változásról részletesebben szóljak, elsőként az adóadminisztráció egyszerűsítését célzó módosításokról.

Új adómegállapítási mód az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás. A szolgáltató jellegű, ügyfélbarát közigazgatás kiépítése kiemelt kormányzati célkitűzés. Ennek egyik lehetőségét teremti meg a személyi jövedelemadó tekintetében a törvényjavaslat szerinti adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás. Ez az adómegállapítási mód a ma önadózó körülbelül 2,3 millió magánszemély többségét, az előzetes számítások szerint mintegy 1,8 millió adózót mentesíthetne a személyi jövedelemadó-bevallási kötelezettség alól. Az új adómegállapítási móddal az adóhatóság az adatszolgáltatásokból rendelkezésre álló adatok, továbbá a magánszemély adózó nyilatkozata alapján állapítaná meg az adó alapját, valamint az adót.

A hallgatás beleegyezés elve érvényesülne az új adómegállapítási módnál: amennyiben az adózó egyetért a részére az adóhatóság által megküldött adómegállapításban foglaltakkal, nem kell semmit tennie, hallgatása az adómegállapítás elfogadását jelenti, ezzel teljesíti bevallási kötelezettségét. Ha az adózó nem ért egyet, észrevételt tehet, melynek figyelembevételével, amennyiben indokolt, az adóhatóság módosítja az adómegállapítást.

Az adóhatósági adómegállapítás előnye, hogy egyszerűsíti az adózók adómegállapítási és bevallási kötelezettségét; a hibás bevallások számát az adatszolgáltatási rendszer egyidejű, elektronikus korszerűsítésével minimálisra csökkentheti; költséget takarít meg, hiszen nem kell pénzt fordítani a bevallási nyomtatványok nyomdai előállítására, azok postázására, ami ma a magánszemélyek személyi jövedelemadójában ingyenes adóhatósági szolgáltatás.

(9.50)

A törvényjavaslat szerint az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapításra első ízben 2005-ben, a 2004-es adóévi jövedelmekre vonatkozóan kerülhet sor. Fontos azonban kiemelni, hogy továbbra is megmarad adómegállapítási módként az évek óta működő önadózás és munkáltatói adómegállapítás.

Egyszerűsödik a gépjárműadó bevallási rendje. A hatályos jogszabályok alapján belföldi gépjárművek esetében az adózót mind az okmányiroda, mind az adóhatóság felé bejelentési kötelezettség terheli, ha adókötelezettsége szempontjából változás következik be. A módosítás a felesleges, párhuzamos bejelentési kötelezettséget néhány kivételtől eltekintve megszünteti. A törvényjavaslat szerint az adóhatóság az adót elsősorban a közúti közlekedési nyilvántartásból havonkénti gyakorisággal kapott információk alapján veti majd ki.

Az elektronikus úton bevallók körének szélesítése is szerepel a javaslatban. Az adókötelezettségek döntő részét, bejelentést, bevallást, az egyéb adatszolgáltatásokat az adózók papíralapon, nyomtatványokon teljesítik az adóhatóságoknál. A nagyságrend érzékeltetése érdekében egyetlen számot: 2002-ben csak bevallásból az APEH-hez mintegy hétmillió darab érkezett, amelyet természetesen egyenként rögzítenie kell és fel kell dolgoznia az adóhatóságnak. A hatályos szabályok alapján a papíralapú nyomtatványok teljes mellőzésével, elektronikus aláírás alkalmazásával, melyhez a hitelesítésszolgáltatást az adóhatóság biztosítja, jelenleg az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságához tartozó, jelentős költségvetési kapcsolatokkal rendelkező mintegy 450 adózó teljesíti bevallását, illetve adatszolgáltatásait.

Határozott kormányzati célkitűzés, hogy az elektronikus adóigazgatás fejlődésének eredményeként 2006-ra valamennyi adózó - ideértve a magánszemélyeket is - bevallását elektronikus úton is teljesíthesse. A fokozatosság követelményének megfelelően a javaslat szerint a 2004. évben a háromezer, a 2005. évben pedig a tízezer legnagyobb adózó lesz köteles bevallását és adatszolgáltatásait elektronikus úton benyújtani az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz. De 2005-ben már a többi adózó is - szabad választása alapján - elektronikusan is adhat be adóbevallást.

Az elektronikus bevallás és adatszolgáltatás részletes szabályait és az elektronikus teljesítés során az adózók azonosításának módját a törvényjavaslatban adott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter - az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben - rendeletben szabályozza. Az adózók azonosítására az elképzelések szerint a hitelintézetek által is alkalmazott PIN-kód szolgál majd. E megoldás előnye, hogy egyszerű, olcsó és valamennyi adózói körben alkalmazható.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Európai Unióhoz történő csatlakozás, ahogy a közigazgatás számos területén, az adóigazgatásban is harmonizációs kötelezettséget jelent. A tagállamok adóhatóságai a közösségi szabályok alapján kötelesek együttműködni, elsősorban információcsere, illetőleg az adóbehajtási jogsegély területén. A hangsúly tehát az aktív kapcsolattartáson van, azonban ennek előfeltétele az együttműködéshez szükséges törvényi háttér megteremtése.

Az adóhatóságok közötti jogsegély alapvető szabályait az adóeljárási törvény már tartalmazza. Néhány kérdéskör szabályozása azonban csak most vált aktuálissá, ezért kiegészülnek a rendelkezések a korábbihoz képest a következőkkel. A törvényjavaslat szabályozza az Unión belül kereskedelmi tevékenységet folytató adózók számára megállapított közösségi adószám használatát, illetőleg ezen adózóknak e kereskedelmi tevékenységükről szóló negyedéves bevallási kötelezettségét. Az adóügyi együttműködésből fakadó kötelezettségeink teljesíthetősége érdekében kiegészülnek az adatszolgáltatási szabályok is. Az általános forgalmiadó-kötelezettség Unión belüli érvényesíthetősége érdekében az új közlekedési eszköz értékesítését üzletszerűen végző adózó a közösségi tagállamban illetőséggel bíró magánszemély vevő adatairól köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatósághoz. Megjegyzendő: az uniós tagsággal összefüggő bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget természetesen csak a csatlakozást követően kell teljesíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Az adózás rendjéről szóló törvény 1990. évi megalkotásakor alapvető célkitűzés volt, hogy valamennyi adóhatóság, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, az illetékhivatalok és az önkormányzati adóhatóságok eljárását - függetlenül attól, hogy azok a központi vagy az önkormányzati költségvetés bevételeit hivatottak biztosítani, illetőleg hogy mely adónem beszedésére kötelezettek - azonos elvek mentén, a lehetőségek szerint egységes szabályokkal rendezzék. A kódex jellegű szabályozás a mai napig megmaradt, annak megőrzése, továbbvitele, illetve lehetőségek szerinti teljessé tétele vitathatatlan követelmény.

Az adózás egyik leglényegesebb, az adózókat a jogkövető, a közteherviselésben a tényleges jövedelmeiknek megfelelően részt vállaló magatartásra serkentő eleme az adóhatósági ellenőrzés. A hatályos szabályozás szerint az ellenőrzés nem része az adóigazgatási eljárásnak. Az adóhatóság az ellenőrzési tevékenysége során szükségképpen korlátozza az adózó jogait, és kötelezettségek sorát is előírja, ezért indokolt, hogy az államigazgatási eljáráshoz hasonlatosan az adózás rendjéről szóló törvény is az ellenőrzést - mint az adóhatóság hatósági tevékenységét - az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza.

Természetesen a törvényjavaslat nem csupán az eljárási szakaszok szerkezeti átrendezését tartalmazza, hanem érdemi módosításokról is rendelkezik. Így többek között a törvényjavaslat meghatározza a kérelemre, illetőleg a hivatalból induló eljárásokat, az utólagos adómegállapításról hozott határozat részletes tartalmi elemeit, megteremti a részjogerő intézményét az adóigazgatási eljárásban, az eljárások gyorsítása érdekében.

A megkülönböztetés nélküli eljárás és az egységes jogalkalmazás garanciális szabálya értelmében az adóhatóság ugyanazon jogviszonyt a jogviszony egyes alanyainál nem minősíthet másként. Utólagos adómegállapítás esetén 15 nap helyett 30 napot ír elő a javaslat a fellebbezés előterjesztésére.

A jogorvoslatok között módosulnak a felügyeleti intézkedés szabályai is. A törvényjavaslat meghatározza a felügyeleti intézkedés, valamint mellőzése formáját, és a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását csak akkor teszi lehetővé, ha a megtámadott határozat jogszabálysértő volta nem valószínűsíthető, vagy az adózó a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.

Az említett módosítások, különösen az adóigazgatási eljárás újraszabályozása, mely fejezeti átrendeződést eredményez a törvényben, nagy terjedelműek, ezért a kezelhetőség és áttekinthetőség érdekében az adózás rendjéről szóló törvény régi és módosuló rendelkezéseit a kormány egységes szerkezetben, új törvényként nyújtotta be a parlamenthez.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a benyújtott javaslat vita utáni elfogadását, javaslataink figyelembevételét.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben.

Megadom a szót Varga Lászlónak, a költségvetési bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság időszerű és üdvözölhető változásnak tartja az asztalon lévő törvényjavaslatot. Úgy értékeltük, hogy a törvény tizenhárom éves története, a közel ötven változtatás több területen egyenetlenné és mindenképpen egységes szerkezetbe foglalandóvá tette a változtatásokat.

Azok az egyenetlenségek, amelyek a jogok, kötelességek, bizonyos adótechnikai eljárások érvényesülésében jelentkeznek, feltétlenül az átláthatóságot, a biztonságot, a koherenciát erősítő változásokat igényelnek. De a változások motívuma, és ezt egyértelműen hangsúlyozta a bizottság, hogy az adózási fegyelem javulása, a technikai fejlődés - talán szabad úgy fogalmazni -, az egész adózási kultúránk megteremtette azoknak a törvényjavaslatban szereplő változásoknak a fedezetét, amelyek kifejezetten ügyfélbarát, az ügyfél számára könnyebbséget, egyszerűsítést jelentő változásokat hoznak. Az államtitkár úr sorolta ezeket, ezért csak vázlatosan említem: az új adómegállapítási mód, amely az adatszolgáltatás alapján az adóhatóság számára adómegállapítást biztosít, egy olyan horderejű korszerűsítés, amely közel kétmillió embernek jelent egyértelműen könnyebbséget, biztonságot, annak a követelménynek a hangsúlyozásával - és ez 2005-re egy fontos követelmény lesz -, hogy viszont a kivetett adó ellenőrzése, a felszólamlás kötelezettsége, amennyiben nem egyezik meg az általa vélt adatokkal, feltétlenül aktív magatartást feltételez.

(10.00)

A gépjárműadóval kapcsolatos egyszerűsítést egyértelműen előnyösnek, az állampolgárok számára kívánatosnak ítéltük. Ugyanígy örömmel igazolta vissza a bizottság az elektronikus adatszolgáltatás technikai fejlődés nyomán bekövetkezett változtatását, amely 2006-tól valamennyi adózó számára lehetővé teszi e korszerű technika alkalmazását. Felmerült még az adatbiztonság, az adatvédelem kérdése, melyben az előterjesztők megnyugtató válaszokat fogalmaztak meg a bizottság ülésén.

Mindezekkel együtt a bizottság 15 támogató szavazattal, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet, és üdvözölte a benne végighúzódó korszerűsítési szándékot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Filló Pálnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága szeptember 29-i ülésén tárgyalta meg az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény 1990-ben született meg, azóta mintegy ötven alkalommal módosult. Az, hogy most egységes szerkezetben tudjuk tárgyalni, úgy gondoljuk, fontos az áttekinthetőség, a használhatóság szempontjából. Ez természetesen könnyíti az adózók dolgát is, hiszen új szerkezetben, áttekinthetően tudnak majd a bevallási kötelezettségeiknek eleget tenni. Ez fontos dolog, de csak egy formai elem, ezért most arról szeretnék beszélni, hogy a bizottság többsége miért tartja alkalmasnak általános vitára ezt a törvénytervezetet. Elsősorban azért, mert a jövőbe mutat, mert csökkenti a bürokráciát és új, korszerű elemeket vezet be az adózás rendszerébe. Nézzük, melyek ezek!

2005-től megvalósulhat az adózó kérésére, hogy a hivatal állapítsa meg az adó mértékét, és ha az adózó ezt nem kifogásolja, akkor az adóbevallás elkészítése és benyújtása nélkül is eleget tud tenni kötelezettségének, vagyis radikálisan csökkenhet az állampolgárok adminisztrációs terhe.

A másik fontos újdonság a törvényben – amiről már az előadó is és képviselőtársaim is szóltak – az elektronikus adóigazgatás meghonosítása és kiterjesztése. Meggyőződésünk szerint ez a jövő útja, hiszen az adózók gyakorlatilag papírmunka és adminisztráció nélkül tudnak majd a jövőben eleget tenni kötelezettségeiknek. 2006-tól mindenki élhet ezzel a lehetőséggel, aki kéri.

A javaslat egyértelműen igyekszik korszerűsíteni és egyszerűsíteni az adózók dolgát. Ilyen pozitív vonásnak tartja a bizottság kormánypárti többsége azt, hogy megszünteti a gépjárműadó-bevallási kötelezettséget. Ez a jövőben a közlekedési nyilvántartásba vétellel automatikusan megtörténik majd.

Szintén pozitív az a módosítás, amely a jogorvoslat szabályait pontosítja, és vita esetén az eddigi tizenöt nap helyett harminc napon belül lesz majd mód az adózóknak a fellebbezéssel élni.

Tisztelt Ház! A bizottság ülésén elsősorban ellenzéki képviselőtársaink tettek fel kérdéseket a javaslattal kapcsolatban, erről majd a kisebbségi vélemény előadója tájékoztatja a tisztelt Országgyűlést.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a fentiek alapján az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményeket Bernáth Ildikó ismerteti. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy már az államtitkár úr expozéjában és a bizottsági előadók tájékoztatójában is elhangzott, a törvény elég korosnak bizonyult, hiszen az első generációs törvények közé tartozik. Az is elhangzott, hogy mintegy ötven alkalommal került módosításra, és most az illetékes tárca, a Pénzügyminisztérium vezetése úgy döntött, hogy egységes szerkezetben, bizonyos elemeket átemelve, de tulajdonképpen egy új törvényjavaslatot nyújt be a Ház elé. Jó lett volna, ha az elhatározás megszületése előtt a vállalkozásokat képviselő szakmai kamarákkal konzultáltak volna a Pénzügyminisztérium illetékesei, mert – mint ahogy elhangzott – a 12-13 éve működő törvény alkalmazása során nyilván születtek olyan tapasztalatok, amelyek figyelembevétele mindenképpen indokolt lenne.

Elhangzott az is, hogy a törvényjavaslatban többek között a kiszámíthatóság, a határidők pontos megjelölése, illetve az adminisztrációs terhek csökkentése, az adóadminisztráció egyszerűsítése volt a cél. Ha a beterjesztett törvényjavaslatot ebből a szempontból megnézzük, azt látjuk, hogy bizony vannak benne olyan szabályozások, amelyek mindenképpen megértek arra, hogy a Pénzügyminisztérium az említett tapasztalatok és vélemények birtokában felülvizsgálja azokat.

Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül néhány dologra felhívjam a figyelmet, amiket a bizottsági ülésen is szóvá tettünk, kifogásoltunk. Ilyenek például az adminisztrációs terhekkel kapcsolatos különböző adatbejelentések. Ha egy társaság megalakul, adatlapot kell benyújtania a cégbírósághoz, az adóhivatalhoz, a statisztikai hivatalhoz, és bankszámlát kell nyitnia. Nos, ezeket a kötelező gyakorlatokat minden vállalkozónak el kell végeznie. Ebben azt kifogásoljuk, hogy olyan adatokat kell ismételten benyújtaniuk az adóhivatalhoz a vállalkozásoknak, amelyek már a cégbíróságnál is rendelkezésre állnak. Amikor a cégbíróságtól megérkezik az adóhivatalhoz a nyilvántartásba vétel, és a vállalkozás elmulasztja tizenöt napon belül ugyanazokat az adatokat benyújtani az adóhivatalhoz, amelyek egyébként ott már rendelkezésre állnak, akkor szigorú mulasztási bírsággal sújtja őt az adóhivatal. Nem igazán értjük, hogy milyen adminisztrációs teher csökken ebben az esetben, amikor ugyanazt kétszer kell megismételnie egy vállalkozásnak. Az, hogy az egyéni vállalkozókról nincs olyan nyilvántartás a cégbíróságnál, mint a társas vállalkozásokról, nem kifogás, mert akkor szíveskedjék az ezért a törvényjavaslatért felelős tárca erre a vállalkozói körre szűkíteni ezt a kötelező adatszolgáltatást.

A határidőkkel kapcsolatban a kiszámíthatóságot illetően azt kifogásoltuk, hogy az adó-visszatérítésnél nem tisztázott, hogy az adóhivatal milyen határidőn belül köteles eljárni. Gondolok például arra az esetre, amikor valaki áfát igényel vissza.

Erre negyvenöt nap a nyitva álló határidő az APEH részéről, de ha valamilyen hibát követett el az illető a visszaigénylés benyújtásánál, akkor felhívja az adóhivatal a javításra, bemegy személyesen, kijavítja a hibát, és innentől kezdve kezdődik újra a határidő számítása. Ha ezt jól megszámítjuk, akkor bizony előfordulhat, hogy 80-90 nap után jut hozzá a visszaigényelt adójához.

Még sorolhatnám az elhangzott kifogásokat, amit a vitában természetesen meg fogok tenni. Mindezekre tekintettel a Fidesz és az MDF képviselői nem tartották általános vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatot. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Soós Győzőnek, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

(10.10)

DR. SOÓS GYŐZŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az adótörvények tárgyalása mindig nagy vitát gerjeszt a parlamentben, és nagy a közérdeklődés is, kivéve talán az adózás rendjéről szóló törvényt, hiszen az adótörvények vitájakor általában az adómértékekről, az adózás terheiről szoktunk vitatkozni, hogy milyen legyen az adótábla, milyen személyi jövedelemadó-kulcsok legyenek, hogyan alakul az áfa vagy éppen a helyi adó mértéke. Az adózás rendjéről szóló törvényt inkább szakmai törvénynek tartják és tartjuk, bonyolult adóigazgatási, eljárási szabályokat tartalmaz.

Valóban bonyolult a törvény. Alkalmazásához adóügyi és jogi ismeretek szükségesek. Mégis ez az a törvény, amely minden állampolgárt és minden vállalkozást érint. Adózóként mindenki kapcsolatba kerül vagy kerülhet az adóhatósággal, és ezáltal a most tárgyalt törvénnyel.

Mint ahogy már itt elhangzott, a jelenleg hatályos törvény 13 éves, és ez alatt több mint ötven módosításon esett át. Így még a hozzáértők számára is nehezen áttekinthető. Pedig ez a törvény az adózással összefüggésben alapvető jogokat és kötelezettségeket állapít meg, tartalmaz.

Szükség van a törvény folyamatos korszerűsítésére is. Egy átfogó korszerűsítés tavaly megkezdődött. Ekkor döntő részben az adó-ellenőrzési szabályok megújítására került sor. Így kiszámíthatóbbak lettek a törvényi szabályok. Szabályozta a törvény az eljárás lefolytatására nyitva álló határidőket és az ellenőrzésre történő kiválasztás törvényi szabályait is. Újraszabályozásra került az adóvégrehajtás. Most folytatódik az adózás rendjéről szóló törvény átfogó korszerűsítése. Az elmúlt 13 év igen sok módosítása, a szerkezeti átalakítások és a nagy terjedelmű, több területet érintő változtatások nehezen áttekinthetővé tették volna a törvényt. Azért “volnaö, mert üdvözlendő, hogy a kormány újrakodifikálta és most egy egészen új törvényt tárgyal a parlament. Ez segítséget fog nyújtani a jogalkalmazóknak. Ez az eljárás is része annak a törekvésnek, hogy az adóhatóságok ügyfélbarát szolgáltatásként végezzék munkájukat. Ebben a szellemben történnek változtatási javaslatok. Ezek közül kiemelem az önadózás általános elvének részbeni módosulását.

Ma a személyi jövedelemadóban az önadózás elve érvényesül. Mindenki saját maga vagy nyilatkozata alapján a munkáltatója készíti el az adóbevallását. Az adóbevallás elkészítése az évek során egyre bonyolultabbá vált. Sokan készíttetik el pénzért saját bevallásukat. Nézzük csak meg a kitöltési útmutatót! A képviselőtársaim is biztosan töltöttek ki személyi jövedelemadó-bevallást természetszerűen, és bizony nagyon komoly felkészültséget és odafigyelést igényel csupán csak a bevallás kitöltési útmutatójának elolvasása, áttanulmányozása. Mindezt akkor, amikor az adatszolgáltatási kötelezettségek miatt az adatok többsége az adóhatóság rendelkezésére áll. A mostani eljárás nagyon bonyolult, felesleges munkával terheli az adózókat, és rengeteg a hiba. Az évente kinyomtatott közel 2,5 millió adóbevallás kinyomtatása, postázása sok száz millió forinttal terheli a költségvetést. Ennek nagy része megtakarítható. Megtakaríthatók a feldolgozási és hibajavítási költségek is. Minden adózónak továbbra is lehetősége lesz arra, hogy saját maga készítse el adóbevallását. Lehetősége lesz arra is, hogy az eddigiekhez hasonlóan a munkáltatóját bízza meg az adóbevallásának elkészítésével. Új szabályként került kialakításra a személyi jövedelemadó adóhatóság által történő megállapítása. Ennek részletes szabályait a törvény rögzíti. Ezt a változtatást támogatjuk, mert költségtakarékos, egyszerűsíti az eljárásokat, és emellett - ami talán mindennél fontosabb - nem sérti az adózók jogait.

Támogatandó módosító javaslat a gépjárműadó bevallásában az adókivetési eljárás bevezetése. A jelenlegi eljárási rendben az adózót párhuzamos adatszolgáltatási kötelezettségek terhelik. Ezek megszüntetése az adózók érdekében történő egyszerűsítés. Helyeseljük azt, hogy a jövőben az adóhatóság a gépjárműadót a közúti közlekedési nyilvántartásból kapott információk alapján fogja kivetni. Ebben a körben tehát megszűnik az önadózás intézménye, ami az eljárás egyszerűsítését szolgálja.

Ma az adózók döntő többsége papír alapú nyomtatványokon tesz eleget bevallási kötelezettségének. Néhány száz, jelentős költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adózó teljesíti bevallását elektronikus úton. A technikai fejlődés lehetővé teszi az elektronikus módon adózók körének jelentős kiszélesítését. A technikai változásokhoz a törvényhozásnak is alkalmazkodnia kell. Támogatjuk azt a törvényi változtatást, hogy 2006-ra valamennyi adózó számára lehetővé váljon, hogy adóbevallásának elektronikus úton tehessen eleget. Ez általánosan egy lehetőség lesz. A legnagyobb adózóknak azonban már 2004-re, illetve 2005-re kötelező. Először körülbelül háromezer, majd mintegy tízezer adózó fog elektronikusan adóbevallást készíteni.

Dicséretes és támogatandó, hogy az elektronikus adóbevallás törvényi szabályozása megtörténik. Ugyanakkor nem érthető az az ellentmondás, amely az e területen való fejlődés és az elektronikus számlázás lehetőségének elmaradása között feszül. Igaz, az elektronikus számlázás szabályozása nem e törvény, hanem az áfatörvény hatálya alá tartozik, ott azonban nincs ilyen előterjesztés, és a szabályozást kezdeményező módosító indítvány sem élvezi a kormány támogatását. Pedig sokáig már egyébként sem halogatható, hiszen ez is uniós követelmény.

Az előterjesztés tartalmaz néhány olyan szabályozási változtatást is, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos. Ezek elsősorban az adóügyi együttműködésből fakadó kötelezettségek teljesítésével függnek össze.

Összefoglalva: az adózás rendjéről szóló törvénytervezet egy új, egységes szöveggel és logikusan felépített törvényi szerkezettel egy új kódexet hoz létre. A tervezet elfogadását támogatjuk, mert segíti az adózók és az adóhatóságok jogalkalmazását. Reményeink szerint a törvény elő fogja mozdítani az adómorál és a törvényesség javítását és az adóztatás eredményességét. Biztosítja a törvény az adózók számára a jogaikat védő törvényi garanciákat. Ugyanakkor lehetőséget biztosít az adók mind teljesebb körű behajtásához. Az adózási fegyelem javítása nélkülözhetetlen a költségvetési egyensúly javításához, de egyúttal a társadalmi igazságosságot is szolgálja.

Az előttünk fekvő tervezet fontos és szükséges szabályozási célokat fogalmaz meg. Elveivel és a szabályozási módokkal is egyetértünk. Ezért a tervezetet a szocialista frakció támogatja, és kérem képviselőtársaimat, hogy a vita során megfogalmazódó pontosításokkal együtt szintén támogassák azt. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Ivanics Istvánnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

IVANICS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, melynek fejlődéstörténete tükrözi köztársaságunk 13 éves gazdaságtörténetét is.

(10.20)

A több mint ötven alkalommal történt módosítás is jelzi a közteherviselés megteremtésének igyekezetét, a piacgazdaságba történő beilleszkedés rögös útját. Helyes értelmezése minden adózó számára egzisztenciális kérdés is, ezért az adózók és az adóhatóság kapcsolatrendszerét szabályozó, az adózás rendjéről szóló törvény újraírása, egységes szerkezetbe foglalása már időszerű, fontos feladat volt. Nekünk, képviselőknek most az a tisztünk, hogy megvizsgáljuk, ez a munka jól lett-e elvégezve.

Mielőtt erre rátérnék, talán érdemes egy gondolat erejéig mérlegre tenni, hogy milyen eredményt értünk el a legújabbkori adóigazgatás, az adózás területén. De mivel is mérhetnénk az eredményességet? Esetleg az adózás kultúrájával vagy a kivetés és a behajtás szaldójával? Véleményem szerint az egyenlő teherviselés megteremtéséért tett eredmények minősítik hasznosságát, mert ez egyben a társadalmi igazságosság felé tett lépéseket is jelzi. Vagyis kivetettük-e és befizettük-e az egyenlő teherviselés megteremtéséhez szükséges adókat, járulékokat?

Sokat tettünk, és folyamatosan fejlődtünk, de tudjuk, ettől az ideától messze vagyunk, sőt indokolatlan vagyoni aránytalanságok jöttek létre a magyar társadalomban. A rendszerváltás előtti törvényhozás is segédkezet nyújtott az aszimmetria kialakulásához, leginkább a korlátlan felelőtlenségű társaságok 1988-as törvénybe iktatásával, az új törvényhozás a piacgazdasági követelmények teljesítésének terhe alatt pedig hátrányba került az adóelkerülőkkel szemben. Becslések szerint a Horn-kormány utolsó évében az eltitkolt adótömeg elérte a 40 százalékot. A Fidesz-kormány alatt 25-30 százalékra csökkent ez az eltitkolt adótömeg. Ez is segített az adóterhelés csökkentésében és a minimálbér emelésében.

A Medgyessy-kormány az egész adókérdést beszűkítette a bevallást készítőkre, hiszen a be nem vallott adót, az abszolút feketejövedelmet nem kezeli a számítógép, nem lehet a pártdokumentumok közé menteni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pénzügyminiszter utasítására elvégzett adatmentés, a magyar adófizetői társadalom átvilágítása a jóhiszemű joggyakorlás elleni merénylet volt. A magántulajdonra épülő társadalom ilyen mértékű megsértése súlyos következmények nélkül nem képzelhető el egy hosszabb ideje szabadságban élő országban. Ehhez képest semmi megbánás vagy legalább önkontroll, hanem a beépítés a módosított törvénybe. Úgy látszik, ez a cél.

És akkor nézzük meg, miként is végezte a kormány az egységes szerkezetbe foglalást! A 11. § (1) bekezdés d) pontja ugyanis szó szerint: “A pénzügyminiszter az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet.ö Figyelem! Ez sokkal többet takar, mint általánosságokat. Az indoklás csak úgy átsuhan ezen az enyhén szólva pontatlan és visszaélésre tökéletesen lehetőséget adó bekezdésen. A pénzügyminiszter milyen tájékoztatást kérhet az adózókról? Nincs konkretizálva. Így, a törvényjavaslatnak ebben a formájában bármilyet. Melyik adózóról kérhet a pénzügyminiszter tájékoztatást? A javaslat írja: bármelyikről. És már ott is tartunk, hogy az összes adózó összes adata a pénzügyminiszter rendelkezésére állhat törvényesen.

Pestiesen szólva: ügyes. Minek bajlódni az adatmentéssel, úgyis csak belekötnek, vizsgálóbizottság és a többi. Inkább egy kiskaput nyitni, van ebben már rutin, jól ment ez a brókerbotrány esetében is.

Úgy gondolom, itt meg kell állni, és kicsit mélyebben és komolyabban el kell gondolkodni, hogy mi is a célja, feladata az adózás rendjének. Úgy gondolom, abban egyetértünk, hogy biztosan nem a pénzügyminiszter mindenhatóságának a garantálása. Az adózás és a rend fogalomkörének szisztematikus kifejtése természetesen nagyon bonyolulttá teheti a kérdést, de szigorúan a törvényjavaslattól elvárt szabályozó szerepet tekintve a legfontosabb célok tömören megfogalmazhatóak.

A méltányos és igazságos arányok kialakításának elősegítése a közteherviselésben. Az adózó megbecsülése, szolidaritási deficitjének feloldása, ezzel az adózásban megvalósuló adási kultúra elismerése, illetve elismertetése. Arányos és méltányos beavatkozás a természetes személyek és szervezetek autonómiájába, rendeltetésszerű joggyakorlás, az adókikerülés korlátozása, magas fokú objektivitás, minimális adóhatósági mérlegelés, az adóbejelentés korrekt szabályozása és feltételrendszerének megteremtése, valamint az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása. A mindezen feltételeknek történő megfelelés vizsgálata természetesen sokkal több időt igényel, de nem árt, ha állandóan látómezőnkben tartjuk ezeket a kérdéseket.

Nézzük egyszerűbben a feladatot! Adva vannak az adózók, akik, amelyek megtermelik az állam által elkölthető összeget, és adva vannak az adóhatóságok, amelyek felügyelik ennek a megtermelt adónak a bevallását, befizetését. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ebben a háromszereplős körben - az adózó, az állam és az államot képviselő adóhatóságok - a megkülönböztetett szerep az állami bevételeket biztosító adókat megtermelő adózóké kellene hogy legyen. A törvényjavaslat áttanulmányozása azonban sajnos nem erősít meg ebben a várakozásunkban. Sőt, a törvényjavaslat újraírt formájában is kőkeményen megtartja a hatályos törvényből mindazt a szigorítást, szankciót, amelyek többségét a 2002. évi módosítás helyezte hatályba, ami az adózókat regulázza, sőt az előttünk fekvő javaslat túlmegy ezen, és újabbakat, olykor elképesztőket hoz javaslati szinten.

Elismerve annak szükségességét, hogy az állam a működése során nem nélkülözheti az adóbevételeket, hangsúlyozni kell azt, hogy a javaslat a hatályos törvényből átvett előírásokkal együtt mindenáron és feltétel nélküli engedelmességet vár el az adózótól. Válogatás nélkül szigorú a mulasztókkal szemben, és az adóhatóságok mérlegelési jogkörét állandóan hangoztató törvényjavaslati indoklás ellenére az a benyomásunk marad, hogy a törvényjavaslat célja nem más, mint olykor erkölcstelen szankciókat alkalmazni a mulasztókkal szemben, de elnézően kezelni az adóhatóságok nem ritka túlkapásait.

A javaslat néhány, megítélésem szerint kritikus pontja a következő.

A törvényjavaslat 25. §-a - egyébként elismerésre méltóan - bevezeti az adóhatósági adómegállapítást mint új és adminisztrációt csökkentő adómegállapítási lehetőséget. Igen ám, de figyeljük csak meg a 28. § előírásait az adóhatósági adómegállapítás esetén! Az adómegállapítás határideje május 15-re, az adómegfizetés vagy -visszafizetés határideje június 15-re tolódik ki. Emlékezzünk csak rá, ha ugyanezt a magánszemély teszi, akkor a határidő március 20-a, és ennek elmulasztása bizony kemény szankciókkal jár. Amit észre kell vennünk, az az, hogy ha egy bevallással nem az adózó dolgozik, hanem az adóhatóság, akkor arra már a törvényjavaslat egy hosszú, kényelmes határidőt ír elő. A hosszú-hosszú törvényi indoklás nem győz meg a határidő ilyen mértékű kitolásának indokoltságáról.

A javaslat 49. § (1) bekezdés utolsó mondata a hatályos törvénnyel azonosan a következőket írja: “Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.ö Ez így korrekt is lenne, ha nem olvasnánk hozzá az indoklást, és ha nem ismernénk az adóhatóság gyakorlatát. Az indoklás már szigorúbban fogalmaz: “Az adókedvezmény akkor önellenőrizhető, ha a törvény másként nem rendelkezik.ö Melyik törvény rendelkezik másképp? Nos, az APEH konkrét ügyben talált olyan törvényt, amelyet erősebbnek ítélt, mint az Art.-t, és az adott esetben nem ismerte el az önellenőrzés jogosságát.

(10.30)

A részletes ismertetést azért mondtam el ennél a pontnál, hogy érzékeltessem: ha a törvény vagy annak indoklása nem kőkeményen konkrét, akkor az adóhatóság kivétel nélkül az adózóra kedvezőtlenebb változatot érvényesíti. Lehet, hogy van kivétel, nekem itt nincs róla információm.

A sok kritika után egy dicséretes módosítás, ami szerint az ellenőrzési jegyzőkönyvre az adózó az eddigi nyolc nap helyett a javaslat szerint már tizenöt napig tehet észrevételt. A 110. § azonban már ismét egy, a valóságtól elvonatkoztató előírást tartalmaz, amikor a bizonylatok elvesztését kizárólag természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okokból bekövetkező katasztrófa esetén ismeri el úgy az adóhatóság, hogy a következmény nem becsléssel történő adómegállapítás lesz. Elismerem: száz eset közül csak párszor fordul elő, de előfordul, és az adózó teljesen vétlen abban, hogy a kocsijával együtt valóban a bizonylatait is ellopják. Márpedig a vétlen adózót a törvénynek védeni kellene. Az Art. sem ebben a paragrafusában, sem máshol nem teszi ezt.

A javaslat olykor indokolatlan előírásokat is tartalmaz. A 115. § (4) bekezdése szerint az ismételt ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján adóhatósági határozat nem hozható, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot a bíróság felülvizsgálta. Nem lenne egyszerűbb azt írni, hogy ilyen esetekben nem lehet ismételt ellenőrzést végezni? Miért végezzenek az adófizetők pénzén a jól fizetett revizorok ismételt ellenőrzéseket akkor, ha úgysem hozhatnak határozatot? Vessük össze a vámszabad területek országos méretű és a határainkon is túlnyúló botrányt kiváltó áfaellenőrzésével, ami egyetlen fillért sem hozott az államnak, elvont viszont sok-sok tízezer revizori munkaórát az értelmes munkától.

A 141. § (3) bekezdése már törvényi szinten, vizsgálat nélkül kívánja visszadobni azt a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet, amelyikből “megállapíthatóan a határozat, intézkedés jogszabálysértő volta nem valószínűsíthetőö - vagy miért nem valószínűsíthető? Ki az a nagyon okos ember, aki a felügyeleti intézkedést kérő levélre csak ránéz, és vizsgálat nélkül megállapítja, hogy a bepanaszolt adóhatósági intézkedés abszolút, de abszolút törvényes volt?

A javaslat olykor életszerűtlen és ésszerűtlen. A 161. és a 162., valamint a 163. §-ok a végrehajtásról intézkednek. Itt a végrehajtandó összeg alsó határát ezer, a végrehajtási költség alsó határát kétezer forintban határozza meg a javaslat. Úgy gondolom, hogy ezek az értékhatárok megmosolyognivalók.

A javaslat 172. §-a foglalkozik a mulasztási bírsággal, nagy többségében a hatályos törvényből átvett előírások alapján. A szándék még érthető is, de gyakran kitűnik az előírásokból, hogy a mulasztási bírság intézménye nemcsak a jogkövető adózói magatartás kikényszerítésére, hanem egyre inkább az állami bevétel mindenáron történő növelésére irányul. Például a (6) bekezdés szerint a hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély tízezer, más adózó százezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Abszolút adóhatósági mérlegelés dolga, hogy büntet vagy nem büntet. De ő büntet, akkor is, ha a hiba teljes mértékben elhanyagolható, költségvetési bevételt egyáltalán nem érintő hiba.

Az Art. 178. § 13. pontja szerint ugyanis az a bevallás is hibás, amelyik bevallás “adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja felö - tehát itt ismét büntet. De figyeljük csak meg az említett paragrafus adózóbarát (11) bekezdését is: “Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.ö - és sújtja is, akkor is, ha van kalapja, és akkor is, ha nincs. De megteheti, hiszen ilyen a törvény háttere.

Vagy nézzük a (13) bekezdést: “Ha az adózó az adóhatósági adó megállapításához kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az adatszolgáltatása késedelmes, hibás, valótlan adattartalmú vagy hiányos, 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.ö Emlékezzünk csak, a javaslat bevezeti az adóhatósági adómegállapítás intézményét, mert ez Európában már elvárás, de rögtön majdnem két hónappal több időt is kap az adóhatóság az elkészítésre, mint a pár millió önadózó adóalany. És hogy az adóhatóság többletmunkája megtérüljön, rögtön lehetővé is tesz a javaslat 300 ezer forintig terjedő bírságolást azokkal a szerencsétlen adatszolgáltatókkal szemben, akik esetleg tévednek.

A biztos felháborodást kiváltó rész azonban megítélésem szerint a (14) bekezdés lesz. “Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés f) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén 2 millió, azaz kétmillió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.ö Érzékeljük, ugye? Az adóhatóság képtelen megakadályozni, hogy a multik az itt megtermelt nyereségüket az áraikon keresztül szivattyúzzák ki az országból, ezért egy végrehajthatatlan nyilvántartási kötelezettség hibás teljesítésének 2 millió forintos szankcióiból szedik be az elvárt összeget. Ez az előírás az adóhatóság olyan mértékű önkényére ad lehetőséget, ami feltehetően egyedülálló lesz Európában.

Az említett nyilvántartás csak annál az adózónál lehet hibátlan, aki, amely azt el sem készíti, és annál az adózónál lenne a legtöbb hibával rendelkező ez a nyilvántartás, tisztelt hölgyeim és uraim, akinek az az ember készítené el, aki az ezzel kapcsolatos PM-tervezetet megírta. Állíthatjuk ugyanis, hogy ennek a tervezetnek a kiagyalója vállalkozást kerítésen belül még nem látott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy az említett, a felhozott példák és a pénzügyminiszter mindenhatóságának biztosítása kizárja annak a lehetőségét, hogy ezt a tervezetet elfogadjuk, illetve elfogadásra javasoljuk. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy a kormánypártok és az ellenzék is a magyar adókultúra javítása, megőrzése érdekében ezt a tervezetet mindenképpen sokkal kritikusabban szemlélje, a magunk részéről pedig ilyen formában az elfogadást nem is javaslom.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Bőhm Andrásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Jól tudom, hogy a törvény általános vitája zajlik. Tehát ezt érintően az általános vitára tartozó értékelését próbálom adni ennek a jogszabálynak, és a nagyon fontos kérdések - amiket az imént hallottunk - nyilván a törvény részletes vitájánál megtárgyalásra, részben esetleg támogatásra is kerülhetnek.

Az adózás rendjéről szóló hatályos törvény az egyik csúcstartója a sokszor módosított, kezelhetetlen és áttekinthetetlen jogszabályoknak. Az adózási rend megfelelő szabályozása az egyik előfeltétele annak, hogy meg lehessen követelni az elvárható és kívánatos adómorált.

(10.40)

A megfelelő szabályozás nemcsak áttekinthetőséget jelent, hanem kiszámíthatóságot, tervezhetőséget is. Az elmúlt 13 évben több mint 50-szer módosított törvény olyan helyzetet idézett elő, mint a képes újságok népszerű labirintusjátékai. Amikor végre az új módosításokkal egységes szerkezetbe foglaltatik az adózás rendjéről szóló új törvény, akkor szeretnénk elismerésünket és egyetértésünket kifejezni a törvény előkészítőinek, egyúttal kifejezni azt az elvárásunkat, hogy az adóigazgatási eljárás területén is hosszabb időre érvényes szabályokra van szükség. Az adócharta azt is kell hogy jelentse, hogy az adózók bízhassanak a játékszabályok változhatatlanságában. A jogszabályalkotó legyen képes megtartóztatni magát a kényszer szülte toldozástól-foldozástól, legyen méltányosabb és nagyvonalúbb, mert adózási fegyelmet csak tisztességes adóztató követelhet meg.

Az új szabályozás egyik leglényegesebb elemének mi is azt tartjuk, hogy az adómegállapítás módszere primátust kap. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatott adatok alapján az adóhivatal állapítja meg az adót, az adózónak nem kell bevallást tennie, csupán a megállapítás ellenőrzésére szorítkozhat. Ezzel, úgy érzem, a tervezet jelentős részben tesz eleget a kormányprogramnak, illetve választási ígéretnek, megkezdődik a mindenki által elvárt adminisztrációcsökkentő adózási eljárások bevezetése. A másik lényeges kérdés, amit a kor követel meg, az adóbevallás és az adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése elektronikus úton. Ez a fajta eljárási mód 2006-tól általánossá válik. Meg kell jegyezni, hogy az adózók nagy-nagy többségének addig az időpontig nem kötelező, hanem választható megoldási lehetősége az elektronikus úton való eljárás.

Fontosnak minősítjük az általános elvek között megjelenő alábbi elemeket; az első a rendeltetésszerű joggyakorlás. Ennek keretében hadd beszéljünk arról, amit az előbb kritika is ért, hogy úgy az adóhivatal, mint az adóigazgatási eljárásban részt vevő valamennyi szerv, azok is, amelyek adatok őrzésével foglalkoznak, jogaikat csak a rendeltetési célnak megfelelően gyakorolhatják. Ezzel kapcsolatban természetesen törvényi, különböző jogágakba ütköző felelősségük is van ezen adatok őrzőinek. A mérlegelési jogkör lehetőségének szűkítése történik meg, és ez vállalt elve ennek a jogszabálynak.

Ugyanezzel összefüggésben kell fölhívni a figyelmet a jogegyenlőségre, tehát a különböző adózók által igényelt kedvezmények elbírálása egyenlő feltételek mellett kell hogy megtörténjen. Ez mindenképpen a jogbiztonság irányába hat, mert azonos eljárási elveket követel meg az adóztatóktól. Tehát nem korlátlan a mérlegelési lehetőség, hogy milyen feltételek mellett, hogyan bírál el egy kedvezményt. Lényeges kérdés, és ez igazából az EU-csatlakozással van összefüggésben, hogy az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalmának kell érvényesülnie az eljárásban. Viszonylag új elem a figyelmeztetési és tájékoztatási kötelezettség, ami azt jelenti, hogy az adóhivatalnak nem elég lesben állni, várva, hogy mit tesz az adózó, hanem széles körben tájékoztatási kötelezettsége van.

Végül lényeges elemnek, helyes eljárási módnak minősítjük, hogy egyfelől a szerződéseket valódi tartalmuk alapján kell megítélni, másrészt a semmis szerződések esetében is, amennyiben vagyoni előny keletkezik, a szerződés semmissége nem mentesít az adófizetési kötelezettség alól. Megtörténik a jogszabályban az adóalany, illetve az adó megfizetésére kötelezett közötti fogalmi meghatározás megkülönböztetése. Ennek ott van jelentősége, hogy bizonyos kötelezettségek nem terhelik az adó megfizetésére kötelezett személyt, tehát magyarul azt, aki jellemzően jogutódja az adózónak, és ilyen címen áll fönn adózási kötelezettsége.

Új forma a pénzügyi képviselet intézményének megteremtése, ez a külföldi vállalkozások részére adózási és pénzügyi szolgáltatásokat főfoglalkozásúan teljesítő társaság. Éppen a bizalmi jelleg és a pénzügyi szolgáltatás típusa miatt lesz megkövetelve, hogy a képviseletet ellátó társaság jegyzett tőkéje legalább az 50 millió forintot el kell hogy érje.

Megtörténik a pénzügyminiszter jogkörének kodifikálása az adóigazgatás egészében. Nyilvánvalóan a részletes vita során annak megtárgyalására is sor kerül, hogy a Fidesz által kifogásolt úgymond korlátlan jogkör mennyiben indokolt az adózásigazgatási eljárásban. Ennek megvitatása nem erre a tárgyalási szakaszra tartozik.

Lényeges kérdés, hogy a törvény biztosítja az adózóknak az iratbetekintés jogát. Sok-sok vitát váltott ki korábban, hogy az adózót sem illette meg korlátlanul az iratbetekintés joga. Ez mindenképpen egy tisztább, törvényesebb és áttekinthetőbb eljárást biztosít. A törvény tartalmazza, hogy az önellenőrzés jog és nem kötelezettség. Ebből az következik, hogy a mulasztást, illetve egyéb következményeket illetően azonos pozícióba kerül az önellenőrzési jogával élő az önadózóval. Technikai, de lényeges kérdés, hogy az adóazonosító jelnek meg kell jelennie az illetékhivatali és földhivatali eljárásban. Ezt az a kettősség teszi szükségessé, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban változatlanul alkalmazandó a földhivatal által megkövetelt úgynevezett személyi szám, amelynek egyébként alkotmánysértő voltát az Alkotmánybíróság kimondta. Tehát ettől kezdve, remélhetően, a beazonosítás sok-sok igazgatási eljárásban az adóazonosító jel alapján, megfelelő módon megtörténhet.

Kötelezővé teszi a törvény a változásbejelentéseket. Az úgynevezett önadózás lesz a meghatározó forma, és ahogy államtitkár úr nagyon helyesen mondta, lényegében az adóbevallást a hallgatás helyettesíti. Tehát ha az adóhivatal által alkalmazott megállapításra az adózó nem tesz észrevételt, akkor ezt tartalmilag és jogilag önadózásnak kell tekinteni.

Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez részben érintésre került a korábbi felszólalásban is. Ez a törvényjavaslat 48. §-ában említett általános nyilatkozattételi kötelezettség, tehát annak biztosítása, hogy az adó megállapítása érdekében az adóhatóság széles körben szerezhet be adatokat lényegében bármely adózótól, illetve minden más érdekelttől tanúvallomást kívánhat meg, még azzal a korláttal is, hogy az eljárás alkalmazásáról magát az adózót értesíteni nem kell.

Világos az, hogy itt különböző értékek, elsősorban az adóbeszedés eredményessége konkurál egymással, ugyanakkor az ilyen szélesre nyitott nyilatkozattételi kötelezettség, illetve tanúzási lehetőség és kötelezettség további garanciális szabályok megalkotását igényli. Lényegében a törvényjavaslatnak ez a szóhasználata semmiféle gátat nem szab a mégoly szorgalmas és eredményességre törő adóhivatallal szemben. Bárki lehet természetesen adóalany, az is és bárki tanúként köteles nyilatkozatot, vallomást tenni az adózási szerveknek. Ez a “bárkiö fogalom az, ami miatt végig kell gondolni, hogy milyen garanciális szabályok kutatására van lehetőség. Nyilvánvalóan fogunk ilyet találni.

És hogy a száraz téma tárgyalását egy kicsit oldjam, elnézésüket kérve, a történet arra emlékeztet, amikor egy nagyon jelentős magyar író, aki nem arról volt híres, hogy reggel korán kelt, és munkába indult, hanem jóval később kezdte a napját, egyik alkalommal reggel 9-re a bíróságra tanúkénti meghallgatásra idézést kapott. Több vekkerrel biztosította magát, hogy föl tudjon ébredni. Reggel fél 9-kor kiment az utcára, és óriási meglepetéssel észlelte, hogy az utcán élet van, emberek járnak. Összecsapta a kezét, és azt kérdezte: te jó isten, ennyi tanú?! Igazából ezzel azt szeretném mondani, hogy a nyilatkozattételi és tanúzási kötelezettségnek mindenképpen meg kell teremteni valamiféle garanciális szabályait.

Őszintén üdvözlendő, hogy az adózási technikai szabályok kódexszerűen, egységes szerkezetben kerülnek megalkotásra. A jogszabály teljes támogatását az SZDSZ részéről ígérem, azzal, hogy nyilvánvalóan különböző módosító javaslatok megtárgyalására a későbbiek során sor fog kerülni.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek, frakcióvezetőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az adózás rendjéről szóló törvény tervezete lényegét tekintve összefoglalja a korábbi nagy számú változást, és egységes szerkezetben, új törvényként jeleníti meg 2004. január 1-jétől.

(10.50)

E szándékkal és törekvéssel messzemenően egyet lehet érteni, tekintettel arra, hogy az elmúlt több mint tíz év számtalan módosítása és változtatása az adózók számára követhetetlenné és jogtechnikailag rendkívül nehezen kezelhetővé tették a törvényt. Ugyanakkor - az elmúlt évek jogalkotásának tendenciáját figyelembe véve - az új törvények megalkotásakor nemcsak a korábbi módosítások egységes szerkezetbe foglalt megszövegezéséről beszélünk, hanem ezzel egyidejűleg olyan reform értékű módosításról, amely egy új törvény megalkotását indokolttá teszi. Ezzel az erővel - ha úgy gondolkoznánk, ahogyan most az előterjesztő ezt tette - gyakorlatilag valamennyi adótörvény újraalkotása válna szükségessé, hiszen mindegyik adótörvény az elmúlt évek során számtalan módosításon esett át. Ilyen reform értékű lépés azonban az új, adózás rendjéről szóló törvényben nem lelhető fel.

Az adóigazgatás jogi szabályozása ezen új törvény alapján ugyanazon a nyomvonalon halad, mint amilyen nyomvonalon a korábbi törvényi szabályozás haladt. Ebből következően sajnálatos módon semmi olyan reformlépés nem fedezhető fel ezen új törvényi szabályozásban, amely az adóigazgatás korszerűsítésének az irányába mutatna. Ez különösképpen elgondolkodtató akkor, amikor a kormányzat jövő évi célkitűzésként hangsúlyosan szerepelteti az államháztartási és ezen belül a közigazgatási reformot, amelynek hangsúlyos része az adóigazgatás. Tehát ebből levonható az a következtetés, hogy a jövő évi közigazgatási reformon belül a kormányzat az adóigazgatás terén nem kíván reform értékű lépést tenni, mert ha ezt akarná, akkor azt nyilvánvalóan beépítette volna az előttünk fekvő törvényjavaslatba.

A magyar adóigazgatás alapszabályát az 1957. évi IV. törvény adja. E keretszabályozás adott ez idáig eligazítást többek között az adóigazgatás lényeges elvi kérdéseiben is. A jelen törvényjavaslat az adóigazgatás területén teljeskörűen és átfogóan szabályoz, ebből következően és ebből a szempontból gyakorlatilag az 1957. évi IV. törvény kiürült, nem maradt olyan szabályozási kérdés, amelyet a jelen törvény ne ölelne fel. Ebből számomra az következik, hogy megfontolandó az 1957. évi IV. törvény felülvizsgálata a jogalkotáson belül, ezen törvényjavaslat elfogadásával párhuzamosan.

Tartalmaz egészen új elemeket ez a törvényjavaslat, és azt gondolom, ez az új elem, amely a személyi jövedelemadó bevallásának módját változtatja meg, ennek a törvénynek egy koncepcionális hibája. Ugyanis a törvényjavaslat a személyi jövedelemadó vonatkozásában olyan megoldást tartalmaz, amikor a hagyományos adóbevallási rendszertől eltérően lehetővé válik, hogy a magánszemély nem saját maga és nem a munkáltatóján keresztül vallja be a személyi jövedelemadó-kötelezettségét, hanem ezzel az adóhatóságot bízza meg. Ha jól belegondolunk, az elmúlt tizenöt esztendőben azért ez a rendszer úgy-ahogy működött, és különválasztott két dolgot, hiszen a törvény értelmezése bármilyen egzakt és bármilyen konkrét, soha nem egyértelmű. Nyilván az adóbevalló és az adóhatóság között érdekellentét áll fenn, hiszen az adóbevalló a természetéből adódóan lehetőleg minél kevesebb adót akar befizetni, az adóhatóságnak pedig az a kötelezettsége, hogy minél több legyen a beszedett adó. Tehát ez az érdekkülönbözőség abban a pillanatban eltűnne, ahogyan az adózó az adóhatóságot bízná meg az adókivetéssel, hiszen itt nem másról van szó, mint adókivetésről.

Azt is elfogadom, és megértem a kormánypárti képviselőtársaim érvelését, hogy ez első ránézésre rendkívül vonzó az adózóknak, hiszen adminisztratív feladatoktól, adminisztratív kötelezettségektől mentesítené őket, de egy olyan lehetőségről és jogosultságról mondanának le, amely nyilván nem az ő érdeküket szolgálná. Igaz, viszonylag csekély ez az adminisztrációs könnyebbség, ugyanakkor az e lehetőséggel élők számától függően az adóhatóságnak jelentős többletfeladatot fog okozni.

Ezen rendszer bevezetésének megalapozottságát megkérdőjelezi a közismert, a kormányzat részéről eldöntött köztisztviselői létszámcsökkentés. Ugyanekkor ezen jogintézmény a magánszemély részére fokozott biztonságot nem ad, mert annak ellenére, hogy a magánszemély adóját a közölt és a rendelkezésre álló adatok alapján az adóhatóság állapítja meg, ezen adómegállapítás a magánszemély által közölt adóbevallásnak minősül, tehát a jogbiztonság szempontjából a magánszemélyre vonatkoztatva e jogintézmény semminemű többletbiztosítékot nem ad, mint az eddig megszokott önadózás.

A törvényjavaslat az adóhatósági ellenőrzés eljárását részletekbe menően, a korábbinál lényegesen alaposabban szabályozza. Ebből következően, egyértelműen helyeselhető módon az adóhatóság számára az ellenőrzés különböző szakaszaiban kötelező határidőket ír elő, amelyeket az adóhatóság köteles megtartani. Ezen szabályozás az adóalanyok szempontjából a jogbiztonságot jelentős mértékben növeli, és ez pozitívuma az előttünk fekvő javaslatnak, hiszen az adóhatósági ellenőrzések időtartama a korábbiaktól eltérően kiszámíthatóvá válik és nem időkorlát nélküli. Ugyanakkor ezen jogbiztonságon jelentős mértékben ront az a körülmény, hogy a törvényjavaslat ezen adóhatósági esetleges szabályszegéshez kapcsolódóan semminemű szankciót nem fűz. Ebből az következik, hogy sajnálatos módon nem változik az a jogi helyzet, amelyet az 1957. évi IV. törvény alapozott meg, amely szintén kötelező ügyintézési határidőket állapított meg az adóhatóságok részére, azonban ennek megtartásához semmiféle szankciót nem rendelt, így a mai helyzetben alapvető változás nem várható, mert hiszen az adóhatóság eddig is következmények nélkül léphette át az eljárási határidőket, és ezen a mostani törvényjavaslat sem fog változtatni.

Ha az előbb a személyi jövedelemadónál azt mondtam, hogy az adózás új módja koncepcionális hiba, akkor most egy szakmai hibára kívánom felhívni a figyelmet. Az ellenőrzés lefolytatásán belül az önkormányzati adóhatósági ellenőrzés vonatkozásában a törvényjavaslat teljes mértékben új jogintézményt kíván bevezetni annyiban, hogy az önkormányzati adóhatóság részére biztosítaná azon jogot, hogy abban az esetben, ha az önkormányzatnak nincs megfelelő kapacitása, úgy az ellenőrzés lefolytatásához külső megbízottat vehet igénybe. Természetesen a hatósági jogkört - ideértve az ellenőrzési jogkört - lehet gebinbe adni, de ez eddig nem volt szokásban, már csak azért sem, mert ezen jogintézmény bevezetésével párhuzamosan semmilyen formában nem intézkedik a törvényjavaslat sem az adótitok védelméről, sem az ellenőrzés során megszerzett információk felhasználhatóságáról, sem egyéb, a hatósági jogkörökből fakadó funkciók rendezéséről, ami külső vállalkozásba adás esetén legalábbis kívánatos lenne.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja szerint szükséges lenne elfogadnunk, legalábbis kívánatos lenne, hogy ezt a törvényt elfogadjuk, mert a törvényt módosítani kell, azonban kiad egy olyan lehetőséget, amiről beszéltem, a reform nyomát nem fedezzük benne. Igaz, hogy az eddigi módosításokat megpróbálja rendszerbe foglalni, de igazából olyan új megoldásokat és olyan új közelítéseket, amelyek elvárhatóak lennének, sajnos nem tartalmaz.

(11.00)

Az elmondottak alapján az is megállapítható, hogy a törvénynek egyfelől koncepcionális hibái vannak a személyi jövedelemadó bevallása vonatkozásában, ez számunkra nem elfogadható, az önkormányzati adóellenőrzés vonatkozásában pedig komoly szakmai kifogások merülnek fel. Ha e feltételek, illetve ezen hibák kijavítása elmarad, ezek nem kerülnek korrekcióra és nem módosulnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja ebben a formában ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-33   33-227      Ülésnap adatai