Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Font Sándor úrnak, az MDF-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy ha a szocialista képviselők a Fidesz vezérszónoka után szólaltak volna fel, akkor mérsékeltebb dicséretet zengtek volna, mert úgy éreztem, ez volt az első felszólalás, amely konkretizálta az eva valós hátterét.

(15.50)

Politikai szinten természetesen lehet beszélni róla úgy, ahogy Bőhm András képviselőtársunk tette, hogy a szándék mi volt, kik lehetnek az érintett résztvevői, és ne vegyük el a lehetőséget, hogy lesznek olyanok, akik mégis választják az evát, esetlegesen annak ellenére, amit Tállai András képviselőtársam véleményem szerint helyesen fogalmazott meg: hogy minél inkább megismerjük az evát, annál inkább kiderül, hogy rettentő mértékben leszűkül a valóban működő társaságok részéről az az igény, hogy az eva körébe belépjenek.

És itt csak visszautalnék arra a megjegyzésre, hogy a Széchenyi-terv nem segítette a magyar vállalkozásokat. Ezt egyszerűen hibás megállapításnak tartom, főleg azért, ami a logikai következtetés másik része volt, hogy alig tudták eddig igénybe venni, illetve a pénzkiáramlás, a juttatás mértéke még nem teljesedett be. Ha jól értettem, az önök működése alatt meg nem is fog beteljesedni, mert a jelenleg hatalmon lévő baloldal első intézkedése az volt, hogy megállítsa a Széchenyi-tervet. Tehát beválthatatlanok lettek azok a pályázatok, amelyeken nagyon sokan fáradoztak, nagyon sok pénzt áldoztak a pályázat sikeressége érdekében. De amely pályázatok viszont nyertek, és még az előző, polgári kormány alatt döntés született a kifizetésükről, majd tessenek megnézni, az országban hány helyen találnak olyan táblát, hogy a Széchenyi-terv segítségével épült, felújításra került, megvásárlásra került s a többi. Nagyon sok ilyen tábla van, kérdezzék meg azokat a vállalkozókat, hogy valóban hatástalan-e a Széchenyi-terv.

Visszatérve az evára, önmagában azt kellene mondania, hogy az eredeti szándéka szerintem mindenki részére elfogadható, hogy egyszerűsödjön az adminisztráció a kis-, középvállalkozók, mikrovállalkozók körében, és ha lehet, egyetlenegy adófajtával tudjuk le azt a négy adófajtát, amelynek körében most jelenleg mozogniuk kell. De mégiscsak nem tartom helyénvalónak azt a megfogalmazást, amit főleg MSZP-s képviselőtársaink most itt jeleztek, hogy mivel ez a 19 paragrafusból álló törvénytervezet olyan kevés, hogy ezt nagyon egyszerűen meg lehetett érteni, aki ezt nem értette meg, az valószínű, hogy nem tanult meg még olvasni. Ezt cinikus megjegyzésnek tartom; egy témának a megérthetősége nem annak a mennyiségéből adódik, hanem annak a bonyolultságából, ezt viszont állítom. És ha ezen oldaláról nézzük az evát, akkor az egyik végkövetkeztetésem az, hogy ilyen bonyolult egyszerűsített vállalkozási adó még valóban nem volt Magyarországon, mert ahogy egyre mélyülünk az eva megismerésében, annál több problémát látunk a látómezőben.

Tartok tőle, hogy e törvénynél, merthogy önök meg fogják szavazni, mármint az MSZP, SZDSZ, ennél az adótörvénynél jóval nagyobb terjedelmű lesz a rendeleti része ennek a törvénynek, mert nagyon sok probléma már most, a törvénytervezet benyújtása után napvilágot látott, és a szaksajtóban nagyon sokat olvashatunk erről, ebben mindenben igaza lesz a téma felvetőinek az ott kifejtett aggályokban; erre természetesen a Pénzügyminisztérium majd csak úgy tud válaszolni, hogy rendeleti úton próbálja a már törvény által nem korrigálható lehetőségeket beszűkíteni. Nem is marad más eszköze, reméljük, hogy ezt legalább megteszi, mert különben az a változat fog érvényesülni, amelyre Tállai András képviselőtársam felhívta a figyelmet: szűk lesz a valóban működő vállalkozások száma, amelyek választhatják vagy választani akarják az eva adófajtáját.

Mert, hogy megismételjem, nem választhatják a kezdő vállalkozók, egyszer. Nem fogják választani a kereskedők és a vendéglátók, a nagy anyaghányaddal dolgozók, és nem választhatják, akik nincsenek áfakörben, mert alanyi adómentesek. És itt említette Tállai András képviselőtársam a szállítmányozókat, akik rendszeresen nagyobb áfa-visszaigénylők, és ezért nekik fontos, hogy az áfát megkapják, ezért nem fognak róla lemondani, és a szolgáltatásuk eddig 12 százalékos volt. Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy csak volt, mert önök a tegnap benyújtott adótörvény kapcsán, nagyon lelkesen dicsérve azt, egyben azt is dicsérték, hogy nagyon sok eddig alanyi adómentes vagy 12 százalékos áfakörbe sorolt tevékenység 25 százalékos adózással fog ezek után működni. Tehát ez azt jelenti, hogy sajnálatos módon nagyon nagy árat fizet néhány szolgáltató azért, hogy választhassák az evát, magyarul, behozzák őket először a 25 százalékos áfakörbe, ilyenek a végrehajtók, ilyenek az ügyvédi tevékenységet folytatók, és ilyenek a szállítmányozók is, ez a tegnapi adótörvény vitájában ugyan az önök részéről nem derült ki, de mi azért erre felhívtuk a figyelmet, tehát most már mondhatják, hogy utána beléphetnek akár az evába is. Én szívesen megkérdezném az ezen szolgáltatást végző magánvállalkozásokat, hogy ilyen áron akarnak-e az eva tagjai lenni - tartok tőle, hogy mindegyikük azt válaszolná, hogy nem, én szeretnék tárgyi adómentes, alanyi adómentes lenni, vagy esetleg a 12 százalékos áfakörben maradni a továbbiakban is. Persze, erre nem lesz lehetőségük, úgyhogy valóban erősen mérlegelniük kell, hogy az evával foglalkozzanak-e érdemben.

Itt elhangzott az államtitkár úr részéről, hogy az adóelszámolás évente van. Igen, valóban, csakhogy az adóelőleg negyedévente van. Megint felmerül az a kérdés, hogy kell-e könyvelői háttér, ügyviteli háttér az egyszerű vállalkozóknak. Majd kiderül, hogy azok a kötöttségek, amelyek az evát jellemzik, mégiscsak valamiféle adminisztratív hátteret, könyvelői kötöttséget fognak majd jelenteni a vállalkozóknak. Itt említhetném meg, hogy évente újra majd mindig be kell jelentkezni a vállalkozóknak. Nem emlékszem rá, hogy eddig ismert volt-e a magyar adózás rendjében, hogy egy adózásfajtát választó vállalkozónak minden évben újra meg kellett erősíteni, hogy ezt a típusú adófajtát szeretné továbbra is választani. Ez nem volt jellemző a magyar adózás rendjére ez idáig. És olyan apróságok, mint hogy az evából való esetleges visszajelentkezést bt.-k esetén csak egy könyvvizsgálóval hitelesített mérleg alapján készíthetnek. Ezt persze csak akkor lehet megérteni, ha mélyen átnézik, hogy milyen mozgástere, milyen lehetősége van az evát választóknak, és ha eddig eljutott, utána azt is megnézi, hogy amikor azt el szeretné hagyni, mert rájön, hogy neki ez nem pozitív, akkor ebből hogyan tud visszajönni, és milyen terhek merülnek majd fel.

De igazán érdekes az a lehetősége a most evát választóknak, hogy gyakorlatilag a házipénztár tartalmát teljesen adómentesen most elkölthetik az év végéig. Ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy beruházás után az amortizációt elszámolják. A házipénztárban jelenleg 60-70-80 milliárd forint környéki összeget becsülnek a szakértők. Ha valaki ezt most komolyan gondolja, hogy adómentesen szeretne beruházni, ezt minden további nélkül megteheti a jelenlegi törvény előterjesztése alapján. Én megérteném azt, ha önök azt mondják: legyen egy ilyen gesztus ezen vállalkozók felé. De azt viszont nem értem meg, az egyenrangúság elve miatt nem értem meg, hogy ugyanakkor miért számítanak önök sokkal nagyobb adóbevételre, az illetékek bevételére, az áfabevételre a jövő évi költségvetés-tervezetben, ha egyik helyen elengednek mintegy 20-30 milliárd forintnyi adóbevételi lehetőséget, tehát elesik ettől a költségvetés, és ezt sokszorosan szeretnék visszaszipkázni az egyszerű állampolgároktól egyéb adók fajtájában. Sajnálatos módon, mint említettem, ez a lehetőség megvan, amit én, mondom, nem bánok, de akkor adjuk meg ezt a lehetőséget mindenki másnak.

(16.00)

Mindezek ismeretében én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy van olyan egyéni vállalkozó, akinek megéri az eva hatálya alá átjelentkezni, ha figyelembe vesszük az eva hibáit is. Például az egyéni vállalkozó 2002. december 20-ig döntse el, hogy 2003-ban mekkora jövedelem után kíván tb-járulékot fizetni a minimálbéren felül - ez szerintem képtelenség. A társas vállalkozásnál pedig az a baj, hogy a személyes közreműködés ugyanúgy tb-zik, mint eddig, csak éppen nem csökken az adóalap; nem nagyon hiszem, hogy tolonganának ezek után az evába való bejelentkezésért, kivéve a magas pénztárállományúakat, mint ahogy ezt említettem az előbb.

Ha figyelembe vesszük az eva által előírt kötelezően vezetendő nyilvántartásokat - eredménytartalék és a többi -, az áfán, a bevételi nyilvántartáson és tárgyieszköz-analitikán túlmenően, hiszen ahhoz, hogy az eva ideje alatt elszámoltnak tekintendő értékcsökkenést meg tudjam határozni, változatlanul vezetnem kell a nyilvántartást, így aztán marad a könyvelő az eva időtartama alatt is, csak éppen negyedévenként adóbevallást is kell neki még készíteni, és a végeredmény valószínű, hogy mínusz lesz.

Szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, akik vezérszónoklatban és bizottsági előadóként megkritizálták a polgári ellenzéket, hogy nem konkretizálta érveit az evával szemben: Tállai András nagyon konkrét érveket tett, semmi reakció nem történt; remélem, hogy ezek után majd meg fog történni. Én néhány olyan konkrét esetre hívom fel a figyelmet, amely bekövetkezhet, és tartok tőle, hogy be is fog következni. Ez volt az egyik.

A főállású egyéni vállalkozó honnan tudja 2002. december 20-án, hogy 2003-ban mennyi lesz a bevétele, hogy a minimálbérnél nagyobb járulékfizetést vállaljon, ráadásul egy egész évre? Ha nem teszi, akkor a következő évi táppénzalapja, illetve a nyugdíjba számító jövedelme a minimálbér szerinti lesz. A többes jogviszonyú vállalkozó viszont egész jól jár a 4 százalékkal. A nyugdíjasok eddigi 5 százalékának 10-re emelése teljesen kizárja őket ebből a körből, mert a teljes jövedelem 10 százaléka legalább kétszerese az eddigieknek, illetve az eddig elszámolt költségre eső 10 százalékkal akkor tízszer annyit is fizethetnének, ha olyan bolondok lennének, hogy az evát választanák. Nem fogják választani.

Ha jól értettem, társaságoknál a személyes közreműködés ellenértéke utáni szja és járulék nincs az evában, így a ténylegesen a vállalkozásból élők és jövedelmet szerzők számára ez nem túl kedvező - a bruttó bevétel 15 százaléka -, mert a jövedelem és az azt terhelő járulék igen komoly költségtényező. Erről szólt Tállai András hozzászólása is, ez volt a lényege. Például a minimálbér 50 ezer forintja után körülbelül 20 ezer forint a befizetendő összeg, ez éves szinten 815 ezer forint költség a tagi közreműködés esetén, 842 ezer forint pedig a munkabér esetén. Havi bruttó 80 ezer forintnál ez 1 millió 300 ezer forint költség, azaz alanyi áfamentesség esetén, azaz a 2 millió bevételi határnál körülbelül 700 ezer forint marad éves szinten telefonra, számítógépre, áramra, papírra és irodaszerre. 2 millió bevételnek 300 ezer forint az evája, 1 millió 300 ezer a járulék, 100 ezer a dolgozótól levont járulék, és 2000 forint az önkormányzaté, azaz marad 480 ezer forint; havi 40 ezer forint 2 millióra. Ez bizony nagyon kevés lesz, és ezek lesznek azok az igazi modellek, amelyekben kiderül, hogy miért fognak esetlegesen nagyon körültekintően dönteni majd a vállalkozók, hogy nekik tulajdonképpen megéri-e ez vagy nem éri.

Egyetértek a "puding próbája az evés"-sel és a jövő évvel. Szeretném majd visszaidézni és látni, hogyan látjuk egy év múlva a mostani vezérszónokok hozzászólását. A végkövetkeztetés innentől kezdve talán érthető lesz, hogy az eva valószínűleg a kiskaput keresők döntő többségének jó, és egyben sajnos megfizethetetlen lesz a nyugdíjasoknak.

Az evát választó egyéni vállalkozó kizárja saját magát az összes adókedvezmény igénybevételéből. Melyek is ezek az adókedvezmények? Például a családi kedvezmény, ami három gyereknél évi 360 ezer forint is lehet, biztosítási kedvezmények, a tandíj 30 százaléka, pénzintézeti lakáshitelkamat kedvezménye és a többi. Az is igaz, hogy az átalányadós egyéni vállalkozó már évek óta fokozottan hátrányos helyzetű, most az evát választó is azzá fog válni. Gazdasági társaságok esetén valóban a felhalmozott pénztárhiányok három év alatt 20 százalékos kivonása az egyetlen előny, azaz azok járnak jól most is, akik eddig sem adóztak. A bankszámláról történő utalás a bankokat hozza természetesen ismét kedvezőbb helyzetbe.

Remélem, elfogadják és értik, tisztelt képviselőtársaim, hogy az itt felsorolt indokok alapján a Magyar Demokrata Fórum az ebben a formájában benyújtott egyszerűsített vállalkozói adót nem tudja támogatni, annak ellenére, hogy talán értjük, mi lett volna a kormány eredeti szándéka.

Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felkérem a jegyző urat, ismertesse a frakciók részére rendelkezésre álló időkereteket.

DR. FÜLE ISTVÁN jegyző: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP-nek 57 perc 20 másodperce van, a Fidesznek 53 perc 52 másodperce, az SZDSZ-nek 22 perc 33 másodperce, illetve az MDF-nek 15 perc 50 másodperce van még hátra.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalókra kerül sor.

Elsőként megadom a szót Szabados Ákos úrnak, az MSZP képviselőjének.

SZABADOS ÁKOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Font Sándor felé:) Engedjék meg, hogy először megnyugtassam a képviselő urat, hogy amennyire én ismerem a dél-pesti kerületekben tevékenykedő kis- és középvállalkozókat, igen nagy érdeklődéssel várják az eva bevezetését, és komoly előnyöket remélnek ettől. (Font Sándor: Mert nem ismerik!)

Engedjék meg, hogy az elhangzottakból néhány, számomra fontosnak vélt gondolatot ismertessek önökkel, illetve újra felemlítsek, hiszen a kormányprogramnak megfelelően a kis- és középvállalkozások fejlődése érdekében, a lefolytatott érdekegyeztetések, fórumok alapján az evára vonatkozó szabályokat tartalmazza ez a javaslat, amely szerint választásra jogosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozó, közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivő iroda, a végrehajtói iroda, az erdőbirtokossági társulat.

Az új adónem az általános forgalmi adóval együtt számítottan 15 millió forintot meg nem haladó éves bevételt elérő egyéni vállalkozók és társas vállalkozások számára kínál választási lehetőséget. Ennek megfelelően nyilvántartási kötelezettségeik egyszerűsödhetnek, adóterhük mérséklődhet, egyszerűsödhet az adózási eljárás, és itt már említették többen, hogy az adóhivatal és az adózók közötti bizalom helyreállhat.

Az eva bevezetése mintegy félmillió vállalkozás megerősödéséhez járulhat hozzá, és kedvezőbb, egyszerűbb adózási viszonyokat teremt. Az eva az egyéni vállalkozók esetében kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap után fizetendő személyi jövedelemadót, valamint a cégautóadót és az általános forgalmi adót. Elhangzott, hogy a társas vállalkozások esetében az eva megfizetésével az adózó a társasági adóval, az osztalék utáni személyi jövedelemadóval, a cégautóadóval, valamint az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségei alól mentesül.

Az adóalanyok számára a helyi adókról szóló törvény módosítása lehetővé teszi az iparűzésiadó-alap egyszerűsített megállapításának módját is, hogy számukra ne jelentsen többletadminisztrációt az iparűzési adó általános szabályok szerinti kiszámítása. Ennek megfelelően az iparűzési adó alapja az érintett körben az eva alapjának 50 százalékában is meghatározható.

A javaslat csökkenti az adóalanyok adózással összefüggő kötelezettségeit, ezek közül az egyik a nyilvántartási szabályok átalakítása. Az egyéni vállalkozók bevételi nyilvántartást vezetnek, ugyanígy járnak el azok a betéti és közkereseti társaságok, amelyek a javaslat szabályai szerint kívánnák vezetni nyilvántartásaikat. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok számára azonban lehetőség kínálkozik arra is, hogy nyilvántartási kötelezettségeiket a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezessék.

Jogi személy adóalanyok minden esetben a számvitelről szóló törvény kettős könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint vezetik nyilvántartásaikat, amely azonban összhangban van az uniós szabályokkal; erről is volt már szó. Az egyszerűsített nyilvántartás azonban itt is érvényesül, hiszen az adóalanyt négy adónem helyett egyetlen adónemmel összefüggésben terheli adminisztráció, és lehetőség van az helyi iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítására is.

(16.10)

Az eva rendszerében az adó alapját kizárólag az adóalany által megszerzett bevételek képezik. A javaslat részletesen meghatározza, hogy mi tekintendő bevételnek, másrészt növelő és csökkentő tételekkel korrigálja a bevételt. Az adóalany olyan bizonylatot bocsáthat ki, amely más adózót általános forgalmi adó levonására jogosít, ezzel kapcsolatban indokolt az általános forgalmi adóról szóló törvény adófizetési kötelezettséghalasztásra vonatkozó rendelkezése figyelembevétele. Így a bizonylat kibocsátását követő harmincadik napon az azon feltüntetett összeget megszerzett bevételnek kell tekinteni, attól függetlenül, hogy ténylegesen befolyt-e.

Az adó mértéke a javaslat szerint egységesen 15 százalék, amelyet adóévenként kell megállapítani, valamint bevallani. A bevallás határideje az adóévet követő év február 15-e. A javaslat rendelkezik az evára való áttérés-visszatérés speciális szabályairól, valamint az egyéni vállalkozót kifizetőként, illetve munkáltatóként terhelő adókötelezettségekről. A javaslat szerint a bevételi nyilvántartást választó közkereseti és betéti társaságnak az eva-alanyiság időszaka előtt keletkezett vagyonnövekménye likvid része után 20 százalékos mértékű adófizetési kötelezettsége keletkezik, amelyet három év alatt egyenlő részletekben kell megfizetni. Az ily módon megállapított adóalapot százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás nem terheli. Az adófizetés elkerülhető, ha a közkereseti társaság, a betéti társaság azt választja, hogy adóalanyként a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezeti a könyveit.

Összegezve megállapítható, hogy az eva bevezetésével az evát választó adóalanyagok adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettségei egyszerűsödnek, az adójogszabályok könnyebben áttekinthetővé válnak. Az adómérték 15 százalékos szintje a jelenleg érvényben lévő adómértékekhez képest rendkívül kedvező - gondoljunk az szja 40 százalékos, az áfa 25 százalékos mértékére.

Az adóelőleg-visszafizetés negyedéves ütemezése a fizetési kötelezettségek tervezhetőségét teszi lehetővé. Az eva választásával a helyi iparűzési adó megállapításai egyszerűsödhetnek, a választás módja a mértéket csökkentheti. Az evára áttérő közkereseti és betéti társaságok az evaalanyiság időszaka előtt keletkezett vagyonnövekményük után fizetendő adót három év alatt egyenlő részletekben kell hogy megfizessék, mely alól mentesülhetnek, ha könyveiket a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetik. Jogi személy adóalanyok esetében az áttérés csak tényleges kivonás esetén jár adófizetési kötelezettséggel. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az az igazság, én értem azt, hogy az előzőekben megszólaló MSZP-s képviselőtársam szerint nagyon sokan várják már az eva megjelenését. Azért értem, mert önök a választások során és most is, amíg meg nem történt az eva beterjesztése, szerintem túlfűtött várakozást gerjesztettek a vállalkozók körében.

Amikor ezt meg fogják ismerni, nagyon el fognak gondolkodni. Ez várhatóan kettéosztja majd a vállalkozók körét is. Tartok tőle, hogy aki érdemben egy bevételeket is felmutató vállalkozást működtet, nagyon óvatos lesz. Tartok tőle, hogy ha ezt az adótörvény-tervezetet odaadják egy könyvvizsgálónak vagy egy könyvvitelt vezető cégnek, ezt kielemezve ugyanazokat az aggályokat fogják önöknek elmondani, mint amely aggályokat Tállai András képviselőtársammal felsoroltunk. Nekünk nem az ellen van esetleges aggályunk, hogy a vállalkozóknak egyszerűbb legyen a könyvelése, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük, hanem az ellen, hogy az az eredeti szándék, amit önök megfogalmaztak, véleményünk szerint messze nem teljesül ebben az evatörvény-tervezetben.

És mint említettem, mára - ez alig tíz nap - már olyan problémák merültek fel, amik a szakmai újságokban olvashatók, amelyek kikerülhetetlenné teszik az eva benyújtott törvénytervezetének a módosítását. Ha ezt önök most nem teszik meg, ezt csak kormányrendeleti szinten lehet majd korrigálni.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András úr, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bevallom őszintén, most már meghallgattam három szocialista képviselőt, a negyedik az SZDSZ-es Bőhm képviselő úr volt. Mind a hárman egyet mondtak: felolvasták a törvényjavaslatot. Semmilyen reális, tényszerű érvet nem hoztak fel amellett, miért is támogatják ezt a törvényjavaslatot. Nagyon szépen megköszönöm, hogy hallhatom negyed órában, 20 percben az államtitkár úrtól a törvényszöveget, hallhatom a vezérszónoktól a törvényszöveget, és hallhatom utána 7 percben a hozzászólótól a szöveget - ez egy általános vita, nem egy általános ismertetés.

Arra kérem a kormánypárti képviselőket, adjanak választ azokra az aggályokra, amelyeket az ellenzéki képviselők a hozzászólásaikban felvetettek, lehetőleg tényszerűen és konkrétan, hogy miért nem látják majdan beigazolódni azt, amit mi itt Font képviselő úrral elmondtunk, kételkedünk benne, és felvázoltuk a várhatóan káros folyamatokat - miért nem igazak ezek? Ez az egyik kérdés.

A másik, hogy én meglepődve hallgattam az államtitkár urat, és ilyen tekintetben újat mondott nekem: azt mondta, a törvényjavaslatnak az is célja, hogy kiemelten azokat támogassa, akik nehezebben igazodnak el a jogszabályokban, és nekik segítsen, hiszen az adminisztráció így lényegében megszűnik. Ez egészen biztos, hogy nem igaz, és ezt neki kell tudnia a legjobban, hiszen ha ismeri a törvényjavaslatot, márpedig ismeri, mert felolvasta, akkor láthatja, hogy mi minden feltételrendszernek kell megfelelnie egy vállalkozónak, aki ezt választhatja, eleve a törvényben lévő és a törvényben nem lévő feltételeknek - ezt ő szakember nélkül nem tudja majd megvalósítani.

Tehát én arra kérem önöket, oszlassák el az aggályainkat, győzzenek meg bennünket, hogy nem igazak, amik itt elhangzottak!

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Lajos úr, az MSZP képviselője.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, figyelmesen hallgattam mind Molnár Albert, mind Bőhm András képviselőtársaink felszólalását, és ez azért több volt, mint a törvényjavaslat ismertetése - ők a háttérről beszéltek. Nem kívánom megismételni, de a jegyzőkönyvben majd el lehet olvasni azokat a véleményeket, amiket elmondtak.

Én most az utolsó hozzászólásokra kívánok reagálni. Valóban nem kell túlmisztifikálni ennek a törvénynek a jelentőségét, ennek a törvénynek a lehetőségeit. Fogadjuk el ezt a törvényt annak, aminek a kormányzat szánta, amiről az államtitkár úr is beszélt, aminek a célja az, hogy a legkisebbeknek adjon támogatást.

Hogy ez a javaslat időközben módosult, mire odaért, ez viszont azt jelzi, hogy a vállalkozók érdeklődtek a törvény iránt, és ezért kibővült az a kör, amelyikre ki kívánja terjeszteni az eva hatályát a kormányzat, a parlament ezzel a döntéssel. Ez csak a megnövekedett vállalkozói érdeklődést jelenti a törvény iránt. Abban teljesen igazat adok Molnár Albert képviselőtársamnak, bízzuk a magyar vállalkozókra, hogy ki választja érdekeltségi alapon magának az evát. Úgy érzem, ő jól fogalmazott, és igaza van: a magyar vállalkozók tudnak a saját fejükkel gondolkodni, és el fogják dönteni, hogy megéri-e nekik, vagy nem. Ha megéri, választani fogják, ha nem éri meg, nem fogják választani, de azt hiszem, az is jó, ha azok számára adunk egy lehetőséget, akik úgy gondolják, hogy nekik ez megéri.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Lengyel Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

(16.20)

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Korábban volt egy átalányadó. A haszon élvezőinek nosztalgiáját kihasználva új adónem bevezetésére készül a jelenlegi kormányzat.

Míg korábban csak az autószerelők, fodrászok, kozmetikusok élvezhették az egyszerűbb adózási formát, most az előterjesztő a vállalkozások széles körére, az igen nagy számban meglévő kényszervállalkozók számára az adminisztrációs terheket igyekszik az új adónem bevezetésével csökkenteni.

Bőhm András képviselőtársam az előbbi expozéjában néhány ezer kisiparosról beszélt. Néhány hónappal ezelőtt, a kampányban az MSZP azt vállalta, hogy közel egymillió vállalkozó helyzetét megkönnyítik az eva bevezetésével. A feltételrendszer az eredeti törvényjavaslatban oly szigorúra sikeredett, hogy már teljesen elrugaszkodott az mindennapi élettől. Ekkor a pénzügyi kormányzat, a nyilvánosság köntösébe bújva, rohamos ütemben nekilátott a korlátozó tényezők kiküszöbölésének.

Nem akarom elismételni, mert akik előttem szóltak, majdnem mindenki fölolvasta a törvénynek ezt a passzusát betűről betűre, hogy kire vonatkozik és milyen határok között a legutóbbi variáció. A megváltozott feltételek ellenére sem valószínű, hogy a szocialisták kampányában ígért vállalkozói létszám 10, esetleg 20 százaléka élvezhesse az eva, az új adó kínálta könnyítéseket.

A javaslat nem veszi figyelembe, hogy bizonyos tevékenységek, mint például az ügyvédi irodák esetében, ha egyáltalán véletlenül beleférnének a nagy kegyesen 15 millió forintra megemelt árbevételi határba a 2001. és 2002. években, nekik például 2003. január 1-jétől a módosítandó áfatörvény értelmében a bevételük 25 százalékkal, az áfa mértékével automatikusan meg fog emelkedni.

És mi vár azokra, akik mégis beleférnek a szigorú feltételrendszerbe? Hogyan fogják tudni megkezdeni a 2003. évet? Úgy érzem, hogy a vállalkozók előtt egy lefátyolozott, gyönyörű fehér ruhába öltöztetett menyasszony van, és ha a fátylat fölhajtjuk, akkor nem más van alatta, mint maga a vasorrú bába.

Az eva rendszerébe belépőknek december 30. és január 1-je között el kell intézniük minden adminisztrációs tevékenységet, hogy január 1-jétől az új adórend szerint tudják majd kiállítani számláikat. Kérdezem én, hogy föl van-e készülve erre a megfelelő apparátus. Hogyan fognak ők január 1-je után törvényesen működni? Hogyan fognak ők számlát kibocsátani? És egyáltalán, mitől lesz egyszerűbb az életük, ha minden évben újra és újra be kell jelentkezniük? Mitől lesz egyszerűbb a könyvelésük akkor, ha áfakörbe tartozók, és a kettős könyvelésüket végig kell könyvelni, azzal a különbséggel, hogy az év végén nem négy, hanem egy darab adóbevallással teljesítik az adóbevallási kötelezettségüket?

Bőhm András képviselőtársam elnézést kért a gyanúsítgatásért a magyar vállalkozóktól - csatlakozom hozzá. Csatlakozom hozzá, nem szabad a magyar vállalkozókat meggyanúsítani. De akkor, amikor egy adótörvény-tervezet oly hígra és lazára sikeredik, hogy a sajtó napok óta mással sincs tele, csak azzal, hogy aki evára készül, az most és hogy vegyen autót, és aki evára készül, hogyan számlázzon körbe és keresztbe, úgy gondolom, hogy ebben az esetben célszerű lenne magát a törvénytervezetet átnézni, és egy valóban EU-konform adózási rendszerre alkalmassá tenni.

A már-már sokszor említett adókikerülési lehetőségek tovább bővülnek az új adónem bevezetésével, és ez nemcsak azt mutatja, hogy a törvényjavaslatot nemcsak későn kapták meg a tisztelt képviselők, én valószínűsítem azt is, hogy ez egy nem kellően előkészített adótörvény.

Összességében, ha az eva pozitívumait és negatívumait átnézzük, akkor mindösszességében az az érzésem, hogy az eva nem egyszerűsített vállalkozási adó, hanem egymillió vállalkozó adóátverése, becsapása.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes mértékig egyetértek Tállai képviselő úr azon véleményével, hogy a kis- és középvállalkozók támogatása összetett eszközrendszer kellene hogy legyen, és nem ebben a most tárgyalás alatt álló evatervezetben kell hogy kimerüljön.

Teljesen egyetértek ezzel, én meg a jelenlegi kormányzó erők ugyanígy gondolkodunk. Ezért azután nem véletlen, hogy elkészült már a kis- és középvállalkozók támogatásának négyéves koncepciója, s ennek ugyan még előttünk van a szélesebb körű társadalmi vitája, ez sem fog soká késni, azonban már a mostani változat is, mondhatni, jelentős érdekképviseleti és szakmai vitákon ment keresztül. Így aztán pár elemével már tegnap találkozhattunk az adótörvény vitájában is.

Így amikor arról beszélünk, hogy a kis- és középvállalkozókat sokféleképpen és -eszközzel kellene és kell is támogatni, akkor nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy az egészségügyi hozzájárulás csökkentése például ilyen eszköz. A fejlesztési tartalékképzés adómentessége ilyen eszköz. Az amortizációs leírás gyorsítása szintén ilyen eszköz. Az, hogy a magyar kis- és középvállalkozók beszállítói hányadát például előírtuk az autópályák kiírt pályázataiban - több mint 50 százalék legyen -, szintén ilyen eszköz.

Az, hogy a pályázatokat, mindenféle pályázatot, amit a jövőben a kkv-k igénybe vehetnek, normatív alapon kívánjuk megvalósítani, szintén ilyen eszköz. A különféle hitel- és pénzügyi konstrukciók, amelyek a kkv-k rendelkezésére állnak, illetve rendelkezésére fognak állni, mind szintén ilyen eszközök. A Széchenyi-hitelkártya beindítása, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tíz éve folyó mikrohitelprogramja ilyen eszköz.

De ilyen eszközök az idegen tőke finanszírozású különféle hitelgarancia-rendszerek, amiket legalább 7 vagy 8 bank folyósít, a MEHIB Rt., az Eximbank Rt., a Corvinus s a többi. Vagy a sajáttőke-finanszírozás, az úgynevezett kockázati tőketársaságok, ezekből is négy állt föl és kezdte meg, illetve kezdi meg rövid időn belül a működését, a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt., a Beszállítói Befektetői Rt., az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt. és még további kettő, ezek mind ilyen eszközök. De az a célunk, hogy a kkv-kat az információellátásban segítsük, a modernizációban, az e-gazdaság kialakításában segítsük őket, hogy beszállítói kapcsolatokat, klasztereket alakítsunk ki. Ez mind-mind ilyen eszköz. Az EU-ra való felkészítésben a segítésük: most nemrég, két-három hete jelent meg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiadásában egy nagyon nagy elismerést kiváltott kiadvány, ami a kkv-k EU-felkészülését segíti; ez mind-mind ilyen eszköz.

Tehát ismétlem, amit Tállai képviselő úr joggal vetett fel, azzal egyetértünk, és teszünk is azért, hogy a most tárgyalás alatt álló eva-adótervezet csak egyik eleme legyen, lehet, hogy nem is a legjelentősebb eleme legyen a kis- és középvállalkozók segítésének.

Abból, ami ellenzéki kritikaként megfogalmazódott az előttünk lévő tervezettel kapcsolatban, jó pár dologgal egyet tudok érteni, vagy legalábbis meg tudom érteni a mögötte meghúzódó gondolatokat.

(16.30)

Azonban mégsem értem azt a jelentős vehemenciát és erőteljes megfogalmazást, amivel ennek az adórendszerünknek tényleg csak egy kis szeletét jelentő új adónemnek nekimentek képviselőtársaim, különösen Tállai képviselő úr. Az ember egyszerűen nem érti, hogy mitől ez a szenvedély, mitől ez a vehemencia. Itt van egy új adófajta, amit valóban nagy várakozás előz meg. Önök azt mondják, azért ez a nagy várakozás, mert nem megfelelően tájékozott a magyar kis- és középvállalkozók rétege, és majd mekkora csalódás fogja őket érni. Mi meg azt mondjuk, hogy ez egy olyan új adófajta, amit nemcsak várakozás előz meg, hanem ami nem kötelező, amit lehet választani, ami egy lehetőség, és akinek tetszik, az választja, akinek meg nem tetszik, az nem választja.

Nem igazán értem, hogy most tulajdonképpen mi ennek a nagy szenvedélynek, amivel megtámadták az evát - tisztelt Tállai András képviselőtársam -, az igazi kiváltó oka. Az, hogy ez ilyen gyalázatos, rossz dolog, vagy az, hogy kevesen vehetik igénybe? Mert a kettő között van némi elvi összeütközés. Ha rossz, akkor miért baj, hogy kevesen vehetik igénybe? Ha pedig az a baj, hogy kevesen vehetik igénybe, akkor nem is lehet olyan rossz dolog.

Ön és Font képviselő úr is azt mondta, hogy hatalmas része a vállalkozóknak egyszerűen nem is gondolkozhat arról, hogy ő evás lesz; felsorolták részletekbe menőkig, hogy ki az, aki elfelejtheti az evát. Alapvetően az, aki - önök ezt mondták - nagy költséghányaddal dolgozik. Itt az is elhangzott valamelyik képviselő úr felszólalásában, hogy aki 20 százalék költséghányaddal dolgozik, az már eleve el is felejtheti az evát.

Itt van a kezemben egy táblázat, amelyik ezt a kérdést igyekszik konkrétabban kibontani. Tehát, mondjuk, van egy 10 milliós bruttó bevétellel rendelkező vállalkozó. Ezen a 10 milliós bevételen belül - vagyis nettó árbevétel plusz áfa, így jön ki a 10 millió bruttó bevétel - 20 százalék, vagyis kétmillió a költséghányad. Ez a vállalkozó, ha a jelenlegi adózás szerint adózik, akkor 3 millió 936 ezer nettó jövedelemhez jut. Ha az eva szerint adózik, akkor 6 millióhoz. Vagyis ebből könnyen kiszámolható, hogy egy 20 százalékos költséghányadú vállalkozásnál több mint 2 millió forint pluszt hoz a vállalkozónak az eva választása. Ha a költséghányad fölmegy 40 százalékra ugyanennél a 10 milliós bruttó bevételű vállalkozónál, akkor már jelentősen csökken a különbség, ez igaz, de még mindig 876 ezer forinttal jobban jár, ha az evát választja. Ha a költséghányad 60 százalékos, tehát a 10 millión belül 6 millió, akkor kétségtelen, hogy már rosszabbul jár, ha az evát választja, méghozzá mínusz 312 ezer forinttal; amiből az következik, hogy körülbelül 50-55 százalék lehet az a költséghányad, amely plafonig érdemes benevezni az evára.

Most eltekintünk attól, hogy mindezt a költséghatárt még befolyásolhatja az áfatartalom is, hiszen a magas áfatartalmú költségeknél lejjebb kerülhet ez a határ, a kisebb áfatartalmú költségeknél magasabbra, mivel az áfatartalom változik, ahogy változik. Tehát elmondható, hogy körülbelül 50-55 százalék költséghányadig bizony érdemes az evát választani. Akkor lehet azt mondani, hogy ki van öntve a fürdővízzel a gyerek, mert itt mindenki, az összes magyar kis- és középvállalkozó 50 százalék fölötti vagy 55 százalék fölötti költséghányaddal dolgozik? Nyilván nem.

Kétségtelen, hogy aki efölött dolgozik, az valószínűleg nem fogja ezt választani, mert neki ez nem fogja megérni. De akkor mit mondjunk? Akkor egyáltalán ne kínáljuk föl ezt a lehetőséget a többieknek? Egy egészségügyi hasonlattal élve: azért, mert egy bizonyos súlyos szimptóma esetén nem lehet a 100 százalékát meggyógyítani a betegeknek, ne foglalkozzunk azzal a 30 vagy 40 százalékkal sem, akiket esetleg meg lehet gyógyítani? Azt gondolom, hogy ez nem a legszerencsésebb logika. Ez egy új törvénytervezet, amelyik vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nem. Mi azt reméljük, és abban gondolkodunk, hogy bizony be fogja váltani a hozzá fűzött pozitív reményeinket. Önök pedig abból indulnak ki, hogy ez szóba se kerülhet, mert ez hatalmas csalódás, mert ez az emberek becsapása. Egyszerűen nem értem, mitől ez a negatív hevület.

Ezt az új adótörvényt - és ez egyedi egy adótörvény esetében - nagy várakozás előzi meg. Ez nem szokás általában egy adótörvénynél, pláne egy új adótörvénynél. Most ez különlegességet jelent. Az is különlegességet jelent, hogy ez nem egy kötelező adónem; ezt lehet választani, és lehet nem választani. Lehet azt is, hogy aki most választja, az majd kilép belőle, vagy fordítva. Egy biztos: ez egy olyan új adónem, ami egyszerűsít. Tudjuk jól, hogy a vállalkozók számára milyen terhet jelentenek az adminisztrációs terhek. Miért baj az, hogy fölajánlunk annak, aki elfogadja, egy nagyban egyszerűsítő adóváltozatot? Széles körű társadalmi vitán is átment ez a tervezet. Sőt - és ez is ritkaságszámba megy - a Pénzügyminisztérium jelentős mértékben módosította az eredeti elképzelését, épp ezen viták eredménye vagy következménye gyanánt. Hiszen a 10 millióból így lett 15 millió, meg a házipénztár kezelése is ennek eredményeként változott.

Magánbeszélgetéseken még ellenzéki képviselőktől is azt hallottam, hogy tulajdonképpen ők szimpatizálnak, elfogadják vagy egyetértenek az eva kitűzött céljaival, de hogy nézne az ki, hogy egy ellenzéki politikai erő támogatja a kormány által beterjesztett adóelképzelést, új adónemet. Lehet, hogy a legnagyobb baj az ezzel az evával, hogy az új kormány találta ki, és ez már eleve gyanús, és ellentetszést szül.

Tehát azt gondolom, valóban - ahogy Font képviselő úr elmondta -, majd meglátjuk, hogy egy év múlva mit szólunk hozzá. A puding próbája az evés, való igaz. Én nem fetisizálom túl ezt az evát. Valóban vannak buktatói, valóban fennállhat a veszélye, hogy egyesek visszaélnek vele - ez minden más adónemnél is fennáll -, és kiderülhet, hogy, mondjuk, azt a szerepet tölti be, amit szántunk neki, hogy egy bizonyos vállalkozói réteg élni fog vele, más nem fog vele élni, és bele fog simulni, bele fog harmonizálódni a magyar adótörvények rendszerébe. De az is lehet, hogy valami oknál fogva nem így történik, és akkor változtatni kell rajta, módosítani kell rajta. De az is előfordulhat, hogy nem feltétlenül a kormánypárti képviselők fogják egy év múlva belátni hibájukat, hogy feleslegesen adták támogatásukat az evához, hanem esetleg önök jutnak arra a meggyőződésre, hogy mégsem volt ez olyan ördögtől származott gonosz és rossz javaslat, mert jobban bevált, mint önök azt most gondolják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(16.40)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András úr, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre egy hozzászóló, aki valóban szeretne meggyőzni arról, hogy rosszul gondolkodunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De nem sikerült.) Én ezt köszönöm az államtitkár úrnak, és azt is el kell ismernem, elnézést kérek, én ezt a törvényjavaslatot teljesen komolyra vettem. Én azt hittem, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormánypárti képviselők támogatják, és azt várják tőle, hogy több százezer ember, adott esetben a 800 ezer, közel egymillió vállalkozóból ténylegesen százezrek fogják majd igénybe venni, és én úgy álltam ehhez a törvényhez. Elnézést.

Most itt kiderült, hogy a szabad demokraták nem gondolják ezt a törvényt olyan súlyúnak, érződik, hogy ez nem az ő ötletük, ezt meg kell hogy tárgyalja a parlament, meg is fogják még talán szavazni, de azért csodát ne várjunk tőle, és ez így van rendjén. Szalay képviselőtársammal szintén egyetértek abban, hogy való igaz, egy törvényjavaslat, a kisvállalkozás-ösztönzésnek egy kicsiny része lehet. Örülök neki, hogy elmondta azt, hogy készül ez a kisvállalkozás-erősítési, -fejlesztési koncepció, már valamilyen szinten áll is, és annak külön örülök, hogy amikor a részletekre rátért, akkor bizony az elmúlt négy évnek az eredményeiből szépen sorolt fel. Engedje meg, hogy ebből csak említsem a Széchenyi-kártyát, mert az az előző kormányzat idején találódott ki és került majdnem átadásra az első, vagy a garanciavállalási bankokat, részvénytársaságokat, a kockázati tőkeelemeket, vagy a mikrohitelt, amit most éppen önök egyébként leállítottak. Örülök neki. Ezt így látjuk helyesen.

Nem tartom viszont szerencsésnek azt, ha egy kormánytag azt mondja, hogy nem kell ezt az evát túl komolyan venni, lehet, hogy így lesz, lehet, hogy úgy lesz, lehet, hogy jó lesz, lehet, hogy nem lesz jó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szóval, én úgy gondolom, hogy nekünk, törvényalkotóknak ehhez sokkal-sokkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) felelősségteljesebben kell hozzáállni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor államtitkár úr.

SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt... (A mikrofonja nem működik.)

ELNÖK: A miniszteri mikrofont kapcsolják be, legyenek szívesek! (Szalay Gábor elé kézi mikrofont helyeznek.) Államtitkár úr, öné a szó.

SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Tállai képviselő Úr! Az áll tőlem legtávolabb, hogy én önt arról próbáljam meggyőzni, hogy ne vegye komolyan ezt a törvénytervezetet. Ami itt van a parlament előtt és tárgyalunk róla, azt hiszem, önmagában komolyan veendő. Nem gondolom, hogy erről egymást kellene győzködnünk. Én azonban arra gondolok, hogy az alatt a 12 év alatt, amit volt szerencsém itt a parlamentben eltölteni, bizony előfordult, finoman fogalmazva, hogy egyes törvényeket, már megszületett törvényeket módosítottunk, pontosan azért, mert a tapasztalások azt mutatták, hogy jót teszünk a törvénnyel, az egyszer elfogadott törvénnyel, ha a tapasztalatok birtokában így vagy úgy módosítjuk.

Én összesen azt mondtam, hogy ez ebben az esetben sem lesz kizárható, természetesen. Ha ezt az evát most elfogadja a parlament ezen formájában, vagy az elfogadott módosító javaslatokkal módosított formában, akkor egyszerűen nem kizárható, hogy ha az egy év tapasztalásai más eredményeket hoznának, akkor ezt majd adott időben átvezetjük. Én összesen ezt mondtam. Nem hiszem, hogy ezzel relativizáltam volna az előterjesztett törvényjavaslat komolyságát, csak ha most őszintén beszélünk egymással - de lehet, hogy ezt itt nem lehet megengedni ebben a Házban -, akkor be kell látnunk, hogy amit ma a legnagyobb elszántsággal támogatunk, vagy az önök részéről támadnak, lehet, hogy egy év múlva bizonyos módosulások bekövetkezhetnek mindkettőnk gondolkodásában. Összesen erre gondoltam.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Lajos képviselő úr, az MSZP képviselője.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon örülök neki, hogy Tállai képviselőtársam komolyan vette ezt a törvénytervezetet, mi is komolyan vettük, és Szalay Gábor is komolyan vette, ez a hozzászólásából és a kétperceséből is kiderült. Egy dolgot mondtunk mind a ketten, és ugyanazt a szót használtuk, hogy ne fetisizáljuk az evát mint törvényt, mert ahogy Szalay Gábor is kifejtette, ez egy eleme a mikro- és kisvállalkozásokkal való kormányzati foglalkozásnak, és felsorolta mindazokat az elemeket, amelyeket a hozzászólásában felsorolni érdemesnek tartott. De én úgy érzem, hogy még lehet bővíteni mindazokat az elemeket, amelyeket felsorolt, így a kisvállalkozói célelőirányzatot, amelynek célja a versenyképesség fokozása a vállalkozások felzárkóztatása érdekében, vagy a gazdaságfejlesztési célelőirányzatot, ami a beruházások élénkítését segíti, vagy a regionális célelőirányzatot, ami a terület- és technológiai differenciák kiegyenlítését szolgálja.

De beszélhetnénk ugyanúgy a mikro-, kis- és középvállalkozások részére nyújtandó EU-s felkészítő anyagokról, amelyek a szakmai kamarákkal, érdekképviseleti szervekkel együtt kerültek kidolgozásra, hogy megkönnyítsék ezt a folyamatot, vagy ha éppen a távlatba nézünk, akkor azon pályázati lehetőségeknek a megnyitásáról, amelyek segítik a kis- és középvállalkozókat ahhoz, hogy először beszállítói lehessenek, majd kijussanak az európai uniós piacra. Tehát ez egy folyamat része, egy irányjelzés, az első, legsürgősebb problémák megoldására tett lépés, és csak annyit kérünk, hogy valóban vegyük komolyan, de kezeljük a maga helyén, és ha módosításra szorul majd, akkor ezt a módosítást meg fogjuk tenni a tapasztalataink szerint. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Fidesz képviselői számomra új oldalukról mutatkoztak be, arról, hogy önök félnek az újtól, legalábbis az eddigiekből az tűnik ki. Azt vártam, hogy szakmai érveket fognak mondani arra, hogy miben javítsunk, milyen pontokon módosítsunk, hogy ez a törvény jó legyen a vállalkozóknak. (Font Sándor: Nem figyeltél, amikor hozzászóltam?) Ehelyett az elutasítás az, ami elsősorban megjelenik.

Elhangzott néhány észrevétel, szakmai észrevétel, és a továbbiakban néhány ilyennel szeretnék foglalkozni. Tállai úr a fiktív számlák árbevétel-kieséséről beszél, ez ma is így van, valóban, és ez bűncselekmény. Ezt Tállai úr is tudja, és ez holnap is így lesz, az eva előtt is így volt, és az eva után is így lesz. Ezt ma is büntetik, holnap is büntetik, és az eva bevezetése után is büntetni fogják. Tehát ez bűncselekmény, ezzel nem is érdemes foglalkozni.

Az eva bonyolult. Az egyik oldalon valaki azt mondta, hogy bonyolult, a másik oldalon azt, hogy nem eléggé szabályozott. Hát kérem, azért viszonylag terjedelmes ez a törvény, 19 oldal a mellékletével együtt, mert épp azért kellett olyan részletekbe menően szabályozni, amit önök felvetettek, hogy minél kevésbé lehessen visszaélni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a vállalkozóknak kínálni tudunk.

Azt se felejtsék el, hogy működő vállalkozások mennek át egy másik működő rendszerbe. Ezeket a helyzeteket kezelni kell. Az eva előtti dolgait rendbe kell tenni, és az áttérést, illetve a visszatérést szabályozni kell. Úgyhogy én azt szeretném kérni az ellenzéki képviselőtársaktól, hogy ilyen és hasonló szakmai véleményeket és jobbításokat fogalmazzanak meg. Tállai úr egyébként olyan szakmai tapasztalattal rendelkezik, hogy számítunk a segítségére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Rákos Tibor úr, a Fidesz képviselője.

RÁKOS TIBOR (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szalay Gábor államtitkár úrnak szeretnék egy kellemes meglepetést okozni, hogy végre az ülésteremben is találkozhat egy olyan fideszes képviselővel, aki az egyszerűsített vállalkozási adó céljaival úgymond egyetért. A problémám csak ott van, hogy ez mint egy politikai petárda fel lett lőve, és valóban a közbeszédben nagyon komoly érdeklődésre tart igényt, és nagyon komoly hangsúlyt kapott, és ehhez képest a mostani előterjesztés egy sokkal szűkebb lehetőséget biztosít a vállalkozóknak.

Tehát ahhoz képest, ahogy ez föl volt vezetve, hogy milyen lehetőségeket fognak önök a kis- és középvállalkozásoknak nyújtani, ahhoz képest azt tapasztalhatjuk, hogy én azt gondolom... Pont a gazdasági kamarában többször részt vettem egyeztetéseken, amikor igyekeztünk behatárolni, hogy melyik a mikrovállalkozás, kisvállalkozás, milyen értékhatárok mentén mozognak, mik azok a definíciók, amelyekbe be tudjuk őket szorítani, és azt láthatjuk, hogy ezen szabályozással 15 millió forintos árbevétellel leginkább a mikrókról beszélhetünk, és azok közt is nagyon sok olyan vállalkozó van, aki az elábé miatt nem fogja tudni igénybe venni ezeket a kedvezményeket.

(16.50)

Nyilván ettől függetlenül, és természetesen tisztában vagyunk azzal is, a Világgazdaság adataira hivatkozva, hogy egy 1200 milliárd forintnyi árbevételt produkált a múlt évben ezen kör, és ebből 60-70 milliárd forintnyi nyereségadót és forgalmi adót fizettek, tehát tisztában vagyunk annak a mértékével, hogy milyen szegmensről beszélünk. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy ha érdemben szeretnénk valóban a vállalkozásoknak és azok egy meghatározott körének kedvezményeket nyújtani, akkor az valóban az legyen, és ne érezzék becsapottnak magukat majd, amikor nekiállnak könyvelőkkel és adószakértőkkel olvasgatni, hogy melyik számukra a kedvező, hogy belépjenek-e vagy sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nyilván az önkéntesség itt adott, de komoly csalódásokat fognak tapasztalni. Hiszen én is azt veszem észre, hogy nagyon nagy az érdeklődés, a választókörzetemből is rengetegen kerestek meg vele, hogy érdemes lesz-e ezt nekik választani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András úr, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Szeretném megköszönni államtitkár úrnak az elemzését; ami a költséghányadokat illeti, valószínű, hogy ez igaz, és ezzel egyet is értek. De megkérdezem önt, a kimutatásban szerepelt-e az, hogy az áfa milyen súllyal vevődik figyelembe. Mert ennek az adónemnek az az érdekessége, hogy igazából azoknak fogja majd megérni, akik az áfát takarítják majd meg. Tehát nem annyira a nyereségadó-megtakarítás jelent majd előnyt a vállalkozásnak, hanem az, hogy mennyi áfát tud majd így, mert ha nincsen költsége, akkor eleve 25 százalék áfát fizet, 15 százalék az adó, tehát neki meg fogja érni; még az is, akinek van költsége és levonható áfája keletkezik. Ezért nagyon nehéz azt kiszámolni csak költségszemlélet alapján, hogy ez kinek fogja megérni. Ez az egyik kérdés.

A másik: nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy fiktív számla eddig is volt, fiktív számla ezután is lesz, és ez egyébként is adóhatósági meg bűncselekmény. Nem így van, Molnár képviselő úr! Nincsen olyan rendszer ma a törvényekben, ami azt mondaná, hogy a fölmerült költségekről a bizonylatot ne őrizd meg. A fölmerült költséggel tudom bizonyítani azt, hogy miből tudtam azt az értéket, azt a szolgáltatást előállítani, megteremteni. A jövőben az evában ilyenre nem lesz szükség. Nem lesz szükség, hogy a személygépkocsi útnyilvántartását vezesse, nem lesz szükség akkor, ha vásárol egy számítógépet, hogy bekönyvelje, nem lesz rá szükség, nem fog egyáltalán bizonylatot kérni. Innentől kezdve ott fog lógni egy bevételi bizonylat, és nem lehet számon kérni. Nem lehet számon kérni, mert a törvény ki fogja mondani, hogy azt ő hogyan, miből teremtette, hogyan, miből állította elő.

Tehát olyan sok összefüggése és várhatóan negatív hatása van a jelenlegi rendszernek, hogy nagyon komolyan kell átgondolni az országgyűlési képviselőknek azt, hogy hogyan, milyen formában tudják ezt a törvényjavaslatot támogatni.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A gazdasági sajtó többsége azt jósolja, hogy a közeljövőben mintegy negyedmillió, más szakvélemények szerint ennél jóval kevesebb kisvállalkozó vállalja az egyszerűsített vállalkozói adó fizetésével járó előnyöket és kötöttségeket. Általános megítélés szerint nem fog érdemlegesen csökkenni ebben a körben az adóteher, hanem sokan inkább az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében fogják vállalni ezt a lehetőséget. Ez az adózási forma azon vállalkozások számára eredményez tényleges könnyítést a mi modellezésünk szerint, amelyeknek méretükből adódóan nincs kellő ismeretanyaguk, eszközük a megfelelő nyilvántartások vezetéséhez. Ebben a formájában ez az adózás elsősorban a szolgáltatóipar és a szellemi tevékenységek kényszervállalkozói számára előnyös, az ügynökök és a piaci árusok kivételével a kereskedelmi vállalkozások kimaradnak ebből a lehetőségből.

Ami miatt fölálltam, az a törvény 2. §-a. Ugyanis ez kizárja ebből az adózási formából az üzletrészek, szövetkezeti részjegyek tulajdonosait. Ez a szigorúság érthetetlen, hiszen több településen szinte mindegyik családnak van valamennyi részjegye. Ezektől természetesen meg lehet szabadulni, nyomott áron el lehet ezeket a tulajdonrészeket adni, ettől függetlenül megválaszolatlan a kérdés, hogy mi összeférhetetlen például egy egyszerűsített formában adózó személy áfész-részjegyének birtoklása területén.

Úgy tűnik, hogy az élethosszig tartó tanulás, a felnőttképzés gyakorlata egyre jobban terjed kis hazánkban, s jelen esetben a média, a rádió, a televízió, a napi- és hetilapok jó pedagógiai érzékkel oktatják most a vállalkozókat, ugyanis alig jelent meg az eva, ez a most tárgyalt rendelet, azonnal jelezték a kiskapukat, s jelezték, hogy van egy pénzmosást megkönnyítő joghézag a törvényben. Ha például - s ha jól értelmezem - valamelyik, egyszerűsített vállalkozói adót fizető cég éves árbevétele csak 5-6 millió lenne abban az évben, akkor további ugyanekkora fiktív számla kiállítására nyílik lehetősége, hiszen a költségekről nem kell gyűjtögetnie az igazolásokat. A vevő vállalkozónál ennek a számlának az értéke költségként elszámolható, emellett még az általános forgalmiadó-tartalma is visszaigényelhető. Azért az a megnyugtató tapasztalatunk, hogy az élethosszig tartó tanulás az adóhatóságokra is érvényes, hiszen szigorúan ügyelniük kell erre a bűncselekményt kimerítő formára, hiszen aki a kiskaput megtalálja, az bontani kezdi a kerítést is.

Ezért van igaza Tállai képviselő úrnak, és ezért adok igazat a vitában az ellenzéki képviselői álláspontnak, hiszen ez az egyszerűsített forma meggyőződésünk szerint rendkívül sok negatív hatást is gerjeszt, amit teljesen ok nélkül vállal most a kormányzat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselje.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előre bekészített vagy be nem készített hozzászólásomtól eltekintek, és szeretnék a vitában elhangzottakra reagálni. Úgy veszem észre, a hozzászólók mindkét oldalon egyetértenek abban, hogy elég jelentős számú vállalkozót fog érinteni ez az egyszerűsített adónem. Az is kiderült a vitából, hogy konkrét statisztikai háttér van a mögött a becsült érték mögött, hogy maximum 500 ezer, de lehet, hogy több százezer olyan vállalkozás működik jelenleg az országban, akik döntően a saját munkájuk révén vállalkozók, emiatt költségeik, egyéb áfaköteles terheik nincsenek.

Úgy gondolom, hogy megfogalmazható egy teljesen fordított gazdasági megközelítés, mint amivel Tállai úr élt. Úgy gondolom, hogy ennek révén a visszaélések száma csökkenhet. Ha olyan reális mértékű egy adó, amit már nem érdemes - rossz szóval - kikerülni, akkor, úgy gondolom, ez javítja a gazdálkodásban a morált, és javítja az adózási fegyelmet. Ennek révén a talán arányában kisebb, de számosságában nagyobb adóbefizetés a költségvetés adóbevételét még növelheti is.

(17.00)

Örömmel hallom, nyitottnak mutatkoznak arra, hogy próbáljuk önöket meggyőzni. A probléma az, hogy ennek a törvénynek a vitája során - noha jóval korábban megfogalmazódott mindkét oldalon az a vélemény, hogy egy ilyen egyszerűsített adófajtára, szélesebb értelemben a kis- és mikrovállalkozások támogatására nem direkt pénzeszközökkel történő, hanem közvetett támogatására mindkét oldalon szándék mutatkozott - most, amikor erre egy konkrét javaslat fogalmazódik meg, mind a bizottságokban, mind itt az általános vita során meglehetősen nagy ellenállás mutatkozik. Elhiszem, hogy ez az ellenzék részéről lehet egy felelős aggodalom, de talán nem haragszanak meg, ha azt mondom, hogy túlzottnak tűnik most az aggódás.

Azt gondolom, hogy nagyobb bizalommal lehetünk a magyar vállalkozók jó szándéka és tisztes gazdálkodása iránt, és azzal együtt, hogy számszakilag kimutathatók bizonyos lehetőségek ennek az adónemnek az érvényesítése során, úgy gondolom, a túlnyomó többség ennek örülni fog, a saját munkájában tisztességesen fogja használni, és egy év múlva nem úgy kell rá visszatekintenünk, mint amit el kell törölni vagy módosítani kell, hanem mint egy olyan törvényre, amely sok vállalkozás lehetőségét javította és az életét egyszerűbbé tette.

Ezek alapján javasolom a tisztelt kisebbségi oldalnak, ahogy a száznapos program néven ismert csomaghoz végül is tudták a támogatásukat adni, néhány módosító javaslat után vagy esetleg így, ahogy van, álljanak e mellé az új adónem mellé, és legyenek optimisták a magyar vállalkozók jó szándékában és működési készségeiben.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért azt a jogát az ellenzéknek ne vitassák el, hogy a törvényben fellelhető aggályokat felvesse. Megértem azt, ha önök fel is leltek ilyeneket, nem vállalhatják fel a kormányukkal szemben, hogy el is mondják. Háttértárgyalásokon biztos van lehetőségük erre, de a nyílt színi vitán ezt nem vállalják. De - mint hangsúlyoztam - az ellenzéknek komolyabb a felelőssége abban, mint a kormánypártoknak, hogy a beterjesztett törvényjavaslat általa vélelmezett hibáira felhívja a figyelmet. Nyilvánvalóan tudatában vagyunk annak, hogy a szavazáskor kisebbségben fogunk maradni, ha netán egyes véleményeinket módosító indítványok tekintetében is megmutatjuk. De ez nem jelenti azt, hogy ennek a tudatnak az lenne a következménye, hogy el se mondjuk azokat az aggályainkat, amiket ebben a törvénytervezetben látunk. És nem jelentheti azt sem, hogy ezzel a törvénytervezet eredeti szándékát is megkifogásolnánk. Elmondtuk mindannyian, hogy a törvénytervezet eredeti szándéka jó volt, csak éppenséggel a benyújtás nem ezt tükrözi vissza.

Önök kértek konkrétumokat, amelyek miatt véleményünk szerint hadilábon áll a törvény. Jó néhányat felsoroltunk, ezek közül párat megismétlek.

Például a főállású vállalkozó honnan tudja december 20-án, hogy jövőre mekkora lesz a jövedelme, és ez után a tb-járulékot hogyan fizesse? Ez nagyon komoly dilemmát fog neki okozni. A házipénztárban felhalmozódott pénzek adómentes elköltése; bemutattam, hogy jelenleg mintegy 70-80 milliárd forint van bent a házipénztárakban, amit adómentesen el lehet költeni. Ha az önök bevételéhez erre nincs szükség, azt megértem, de akkor erről majd nyilatkozzon a pénzügyminiszter úr. S ugyanígy a személyes közreműködés esetén a bér utáni szja- és tb-járulék nincs benne az evában. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdemes vitatni azt - ahogy eddig hallottuk -, hogy az egyszerűsített vállalkozási adó témája fontos-e vagy sem. Mégis javasolom, hogy tekintsük fontosnak, mégpedig azért, mert a nagyvilág, a makrovilág is részletekből áll, mint ahogy egy épület is téglákból és elemekből áll. Úgy is szokták mondani - többféle anekdotás illusztrálása lehet e témának -, hogy az ördög a részletekben van. Ha egy olyan törvénnyel foglalkozunk és az Országgyűlés annak az elfogadását kontemplálja, amelyik nem látszik olyan nagynak, hogy jelentős részeit mozgatná a gazdasági életnek, akkor se feledjük, hogy néha kicsi a bors, de erős.

Lehet, hogy ebben a törvényben több jó és nem jó rejtőzik, mint ahogy azt eddig látjuk. Igen sokat tanultam - és örülök annak, amit hallhattam - a szakértőktől, Tállai András képviselő úrtól, Font Sándor képviselő úrtól és többektől. Azonban azt jó számba venniük a törvényhozóknak - mert törvényt hozunk, tisztelt Ház -, hogy egy intézmény olyan erős, amilyen a leggyengébb eleme. Például ha egy baromfiudvaron van tíz kapu, amiből kilenc jó, de egy nem, akkor onnan elszökhetnek a ludak vagy a csirkék! Szóval egy olyan adórendszert, amelyiknek vannak gyenge pontjai, vagy lehet, hogy nem is gyenge, de meg nem értett, meg nem magyarázott vagy megkérdőjelezett elemei, azt talán újra kellene gondolni. A "talán" szót visszavonom; azt újra kellene gondolni. Erre megvan a lehetőségünk, hiszen egek ura, nem kerget se a török, se a tatár, de igenis kötelező a számunkra az, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk.

Azzal persze én is egyetértek - mindenki egyetért, de én hangsúlyozom is -, ahogy államtitkár úr bevezette a témát. Mi is a kormány célja? Mérsékelni az adminisztrációs költségeket és eljárásokat. Hát ez olyan jó, hogy csuda! De hát ez egy általános deklaráció, egy preambulum. S akkor hogy is megyünk tovább? Azt látjuk, hogy kérdések vetődnek fel. A magam számításaitól megkímélem a tisztelt Házat, egyrészt az időhiány miatt is, másrészt azért, mert már érdekes számításokat hallottunk - különben publikálom azokat a számításokat -, de a kérdések fontosak. Mik is a kérdések? Miért ez az adóreform? Ha nem kényszerű, hanem lehetőség, akkor vagy választjuk, vagy nem. Ez egy nagyon csábító és imponáló valami, mert ugyan adót kell fizetni, de itt megválaszthatja az adófizető, hogy hogyan is akarja ezt csinálni.

De felmerül a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha van lehetőség így is meg úgy is tenni, akkor kiskapuk is vannak. Vannak? Vagy lehetnek? Számba vettük a kiskapu-lehetőségeket? Hallottunk érdekes számításokat. Tállai András szerint nem is csak egy kiskapu, hanem számos kiskapu lehet. Még ha nincs is olyan sok kiskapu, mint ahogy azt Tállai András képviselő úr mondta, de még mindig marad egy csomó kiskapu. Ezeket érdemes nézegetni.

Aztán továbbmegyek a kérdésekkel, tisztelt Ház. Ki kívánja ezt az új törvényt? Kívánják az adófizetők, azért, mert csökken vagy növekszik az adókötelezettségük? Nyilván nem azért, mert növekszik - de csökken az adókötelezettségük? Úgy halljuk, hogy igen; de olyan áron csökken, hogy az nem adóelkerülés. Nem használom azt a szót, hogy adócsalás, csak azt, hogy adóelkerülés, mert jól ismerjük az adópolitikából, az adóelméletekből, hogy olyan adóelkerülés is lehetséges, ami nem törvénytelen. De a törvény olyan laza kapukat és kerítéseket teremt, hogy megtörténhet az adóelkerülés. Szóval kívánja az adófizető?

De további kérdéseket teszek fel. Kívánja az államkincstár, az adóbeszedő? Több vagy kevesebb adó folyik majd így be? Az államkincstárnak adóbevételre nyilván szüksége van, mert feladatai vannak. Ezt az adótörvények tárgyalása során tegnap részletesen megvitattuk, és ez ismét és ismét előkerült.

(17.10)

Amikor egy adórendszert kontemplálunk és alkotunk, akkor igen, nagyon hasznos és fontos számba venni, hogy kit segít ez, ugyanis az adóbefizetés senkit sem segít, az egy állampolgári kötelesség vagy pedig azonosulás a társadalom céljaival, és ha valaki kevesebbet fizethet törvényes módon, az egy segítség, az egy támogatás.

Most van itt valami olyan elem, tisztelt Ház? Ez egy nagyon lényeges kérdés. Ebbe a törvénybe iktassunk bele egy olyan elemet, hogy segítsünk valakit, valamilyen iparágat, valamilyen nagyságú társadalmat vagy valamilyen helységben lévő gazdasági tényezőket? Úgy néz ki, hogy nem, de mégis úgy néz ki, hogy lesz benne valami ilyesmi. Aztán egy további kérdés: behajtható ez az adó? Minden adónemnél egy lényeges kérdés, hogy hajlandó-e az adófizető befizetni, mennyi a hajlandósága. Persze, hogy előbb-utóbb hajlandó lesz, mert nem akar büntetést fizetni, nem akar börtönbe kerülni, hogy annyira szembekerüljön az adóbehajtóval. Valahogyan az a hasonlat jut eszembe, hogy az a jó adó - nyilván államtitkár úr hallotta, mert adótudósok ismerték -, amelyet a libához, a lúdhoz hasonlítanak, hogy úgy fosztani vagy úgy kihúzni a libából a tollat, hogy minél több tollunk legyen, de azért minél kevesebbet gágogjon és panaszkodjon a liba.

Szóval, ha ez a cinikus megoldás időnként eszünkbe jut, talán nem árt, hiszen nem mindenki azért fizet adót, mert dalolva szeret menni, masírozni az adóhivatalba.

Még egy kérdés engedtessék meg: mi az optimális adómérték? Az a gazdasági tényező, az a vállalkozó, az az adófizető, aki most x összegű adót befizet, az az optimális a Kincstár szempontjából, az az optimális a nemzetgazdaság szempontjából? Jól tudjuk azt, egyéb adónemek elemzése során, hogy magasabb adóráta több adót hoz be, egy bizonyos mértékig. Az adóráta lehet olyan magas, hogy a gazdasági tevékenységet visszafogja, és ebből kifolyólag az adóalap, az adó bázisa csökken. Tehát az az adóelméletben, fiskális elméletben ismert valamilyen parabola, ami ezt leírja, az matematikai pontossággal vezet oda, hogy állandóan mérjük, vizsgáljuk, teszteljük, hogy mi az optimális adóráta. Az optimum úgy határozandó meg, hogy amelyik a legtöbb bevételt hozza az adószedőnek, de a legkevesebb fájdalommal jár az adófizetőnek. A kettő ellentétesnek látszik, de, tisztelt Ház, nem ellentétes a két cél, ugyanis több adóbevételre kerül sor, ha a gazdasági tevékenység emelkedik. Tehát több gazdasági tevékenységgel még alacsonyabb rátával is több lesz az adóbevétel.

A kérdés ennél az egyszerűsített vállalkozási adónál az, hogy van-e, lesz-e ennek az adórendszernek olyan ösztönző, stimuláló velejárója, hogy erre jutunk.

Végül engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy az a juttatás, segítség, támogatás, gondolat, ami itt ismételten felmerült, azt hiszem, a legkevésbé végiggondolt eleme az egésznek. Amikor azt a szót használjuk - mint ahogy többször hallottam -, hogy ez segíti, ez támogatja, ha a segítséget olyan értelemben vettük, hogy könnyebb legyen kitölteni az adónyomtatványokat, akkor rendben van, de az, hogy gazdaságilag a tevékenységet ösztönzi vagy visszatartja, ahhoz azért alaposabb és részletesebb hatástanulmányokra volna szükségünk, hogy ebből bárki olyan következtetéseket vonjon le, ami mellett aztán ki is lehet állni.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján tehát ismétlem: azért, mert ezt egy fontos törvénynek tekintem, és azért, mert annyi kérdés merült fel vele kapcsolatban, tisztelettel javaslom a kormánynak, hogy vonja vissza (Derültség az MSZP soraiban.), gondolja végig, és hozza ide. De ne úgy vonja vissza, hogy aztán elfelejtődik, és valamiféle poros fiókból majd száz év múlva az archeológusok kiássák, hanem gondoljuk végig, és csináljuk meg ezt úgy, hogy többen mögé állhassunk.

Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásomban még egy, a szívemhez elég közel álló kört nem említettem, akik kimaradnak az eva köréből, ez pedig a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdék.

Azért nevesítem őket, mert általánosan igaz, hogy a jövedéki törvény hatálya alá besoroltak nem kerülhetnek be az evába, azonban aki tudja, hogy mit jelent az, hogy kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdék, azok pontosan tudják, hogy itt egy bérmunkáról van szó, amelyben az adóalany, a bérfőzető behozza rendszerint a gyümölcscefrét, ebből pálinka keletkezik, ennek az adóját nem a bérfőzőnek, tehát a szeszfőzdének kell befizetni, ő csak a postás szerepét vállalja, amikor befizeti fizikailag a bérfőzető helyett ezt az adót. Tehát semmi köze nincs a jövedéki adóhoz ilyen értelemben, és mondhatnám, hogy kvázi véletlenül vannak ott a jövedéki törvény hatálya alatt.

Az persze más lenne, ha ezek a szeszfőzdék saját alanyi jogon forgalmaznának és forgalomba hoznának netán gyümölcspálinkát. Ez a kategória teljesen más, erre egyértelműen igaznak kell hogy legyen, hogy ők nem választhatnák az evát. De véleményem szerint, és erre módosító indítványt is tettem természetesen, a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdék - amelyek csak bérmunkát végeznek - pechjére egy jövedéki adó lesz a végeredmény, a bérmunka végeredménye, de ezt teljes egészében vissza kell adni annak a személynek, a bérfőzetőnek, aki behozta a gyümölcs alapanyagot, tehát náluk nem tárolódhat, halmozódhat és értékesítődhet. Ezért ők véleményem szerint teljesen jogosan választhatnák az evát, hogy ebbe az adózói körbe bekerüljenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András úr, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez egy rendhagyó felszólalás lesz, arra kérem képviselőtársaimat, most egy adótanácsadó leszek, eljátszok egy esetet, és ha úgy érzik, hogy olyan tanácsot adok, ami törvénybe ütközik, akkor szóljanak nekem, jelezzék kézfeltartással.

Bejön hozzám egy vállalkozó, azt kérdezi tőlem: Hallottam erről az eváról, neked mi a véleményed erről, mit tegyek? Van két vállalkozásom, egy bt. és egy egyéni vállalkozás, az egyikben 8-10 millió az árbevételem, a másikban is 12-13 millió forint az árbevételem.

(17.20)

Mit mondok én erre? Én azt mondom neki, hogy kedves barátom, nyilván választanod kell az evát, de abban a vállalkozásodban, amelyikben az evát választod, mondjuk, az egyéni vállalkozásban, többet ne szerezzél számlát, hanem az összes számlát, ami a vállalkozással kapcsolatban felmerül, könyveld le a bt.-be. Ezzel a bt.-nek nem lesz majd nyeresége, eredménye, mert az egyik vállalkozásból a költség átmegy oda, nem lesz fizetendő áfád a bt.-ben, mert a költségeken lévő áfát levonhatod, az eva után megfizeted a 15 százalék adót, és boldogan élsz, adót takarítottál meg mind a két vállalkozásodban.

Meg az összes bizonylatot lekönyvelted, igaz nem ott, ahol valójában felmerül, de ezt mondhatod a bt.-re is, hogy ezt megtetted. (Göndör István jelentkezik. - Derültség.)

Azt mondja erre, igen ám, de az egyéni vállalkozásomban tartozom egymillió forinttal az adóhatóságnak. Kedves barátom, a mostani törvény szerint, ha így fogadja el a parlament, semmi gond nincsen, húszmillióval is tartozhatsz, mert az, hogy köztartozásod van, nem jelenti azt, hogy nem választhatod az evát, nyugodtan választhatod, köztartozással is lehet választani.

Ez volt egy, még öt ilyen példát szeretnék elmondani. Göndör úr jelentkezett, kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami ön szerint nem valós.

ELNÖK: Molnár Albert úr, az MSZP képviselője következik kétperces hozzászólásra.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Horváth János felszólalására szeretnék reflektálni. Valóban nagy felelősségünk van, és egy jó törvényt kellene a vállalkozók elé letenni, és azt fogunk lenni.

Hogy miért kell az eva? Azt gondolom, hogy nem kell, hanem azt gondolom, ha valaki tavasszal a kezébe veszi az adóbevallást, azt a nyolcvan oldalt, vagy most már lehet hogy több is lesz lassan, akkor talán eszébe jut, hogy egyszerűsíteni kell az adórendszerünkön, mert lassan több diploma kell hozzá, hogy valaki azt kitöltse. Azt gondolom, hogy ez elég indok.

A vállalkozók adminisztrációs terhei is hihetetlen nagyok - ezt ők maguk jobban tudják.

Azt gondolom, hogy inkább pozitívan kellene arról gondolkodni, hogy ez az adónem mit is jelenthet, mert ha pozitívan gondolkodunk - tudom, hogy ez egyeseknek nehezen megy, de most próbáljuk meg közösen -, tulajdonképpen ez az eva lehet egy olyan elfogadható adómérték a vállalkozók számára, hogy segít kifehéríteni a gazdaságot. Tehát amit Horváth János úr próbált meg kérdésként feltenni, hogy mi az az ideális adómérték vagy az az elfogadható adómérték: igenis van a vállalkozók körében egy olyan elfogadott adómérték, amit szívesen megfizetnek. Ha valaki beszél vállalkozókkal, akkor erről meg tud győződni.

Azt gondolom, hogy annak a fajta manipulációnak - leköltségelni egy vállalkozást, az adótitkolózás meg egyéb - van egy olyan szintje, hogy már azt mondják, ez nem éri meg, éppen ezért ezt az adót vállalni fogják. Tehát azt gondolom ebből adódóan, hogy ez egy olyan mérték, ami vállalható, és nagyon sokan fogják vállalni ahelyett, amit eddig tettek.

Amit Tállai úr mondott, nem most, hanem még előtte, hogy az evás vállalkozónak mit kell rögzíteni, meg mit nem: a 4. § (6) bekezdése szerint a számla szerinti bevételi számlát meg kell őriznie. Tehát ezzel nem tud visszaélni. (Tállai András: Még jó, hogy azt meg kell!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Korábban azért nem kértem kétperces hozzászólásra lehetőséget, és azt is elmondom, hogy erősen fontolgatom, van-e értelme az általános vitában tartósan részt venni, mert két fontos okom van. Egyrészt Tállai úrról tudom, tehát meg vagyok róla győződve, hogy ő ért a könyveléshez, és ért az adóelszámoláshoz, és vele nem akarok vitatkozni - most ugyan felhívom majd egy paragrafusra a figyelmét. Tehát méltatlannak érzem, mert tudom, hogy elég okos ahhoz, hogy kiemeli azokat a pontokat, amelyek számára nem szimpatikusak, de valójában igyekszik figyelni arra, hogy ne mondjon semmi pluszt.

Font úrral kapcsolatban meg nem tudom eldönteni, hogy most könyvelési vitába bocsátkozzam vele, vagy visszamenjünk oda, hogy kezdjük értelmezni az általános forgalmi adóról szóló törvény alapvető fogalmait.

Nos, Tállai úr, egyetlenegy dolog, amiért ezt a hosszú felvezetőt tartottam, és ezért mondtam, hogy egyszerűen méltánytalannak érzem szakemberek között ezt a vitát: tudom, hogy ön is elolvasta a 2. § (6) bekezdését, amelyben tökéletesen benne van, hogy nem választhatja az egyszerűsített vállalkozói adót az az egyéni vállalkozó, aki bármely más jogi... - jogi személyiséggel nem bíró gazdasági társaságban 10 százalékot meghaladó részesedéssel rendelkezik. Tehát az ön által elmondott előző példa már az első lépésben hamis volt, azért tartottam fel rögtön a kezemet, és nem akartam közbekiabálni, mert nem tudom elhinni, hogy ön ezt nem tudja. Ön ezt tudatosan csinálja, volt államtitkár úr, nem értem, hogy miért. Tehát ön is tudta, hogy egy százszázalékos egyéni vállalkozó és ugyanez az ember százszázalékos bt.-ben közel sem mehet az egyszerűsített vállalkozói adóhoz. Akkor miért csinálja ezt, államtitkár úr?

Azt mondom, hogy nekünk itt ebben a Házban nem az a feladatunk, hogy megzavarjuk kint a vállalkozókat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András úr, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Én a bt. tulajdonosi körére nem tértem ki, de ha akarja, kitérek. Tehát a férj az egyéni vállalkozó, a feleség meg a gyermeke a bt.-tag. És ezzel lezártuk a dolgot, jó?

De akkor, ha megengedi, elmondok még egy adótanácsot. A következővel fordul hozzám egy ember: azt mondja, hogy neki van egy jó munkahelye, több százezer forint a fizetése, és a főnökei állandóan nyaggatják, hogy mégiscsak borzasztó, hogy mennyi szja-t és mennyi tb-t kell utánad fizetni. Légy szíves, adjál valamilyen ötletet, megoldást, hogy mit csináljak azon a munkahelyen. Én a következőt mondom neki: ha van a családodban vállalkozás, amelyben te esetleg még tag is vagy, vagy netán egyéni vállalkozásod van, akkor beszéld meg a főnökeiddel, hogy a munkabéredet fizessék neked vállalkozóként és választ az evát, és onnantól kezdve mindenki jól jár, meg tudsz egyezni a munkáltatóddal, csökkennek a közterhek, te is jól jársz, mert kedvezményesen tudsz adózni. A könyveléssel nem kell foglalkoznod, mert ez egy olyan rendszer, amelyben semmit nem kell csinálni, csak gyűjteni kell az adóbevallást. Tehát így jár az a személy, aki azért fordul hozzám, mert a munkahelyén a főnöke panaszkodik, hogy sok a tb-járulék költsége.

Aztán a következő vállalkozó azt mondja, hogy képzeld már, hogy jártam, jó lenne ezt az evát választani, de nem tudom ezeket a lehetőségeket kihasználni, mit csináljak. Kedves barátom, alakíts a mai napon egy céget, várd ki a 2003-as évet, 2004. január 1-jén annyi számlát adhatsz az evából, amennyit csak akarsz, ez már nem két év, ez már csak egy év. Ha bízol abban, hogy még akkor is a szocialisták fognak kormányozni, egész biztos, hogy 2004 januárjában már ezt a céget működtetheted az eva alatt. Higgyék el, nagyon jól fog járni, de az állam nem, uraim!

Még lesz tanácsadás. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a hátralévő időkereteket: az MSZP-nek 35 perc 21 másodperce van; a Fidesznek 23 perc 10 másodperc körüli idő áll rendelkezésére; az SZDSZ 5 perc 42 másodperccel, az MDF 6 perccel rendelkezik.

Hozzászólásra következik Varju László úr, az MSZP képviselője.

VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány meghirdetett gazdaságpolitikai programjának szerves része a kis- és középvállalkozások fejlődésének segítése. Ehhez előremutató fejlesztésekre, a növekedés gyorsítására és a magyar gazdaság versenyképességének nemzetközi mércével mért fokozására van szükség. Mindez akkor lehetséges, ha hazánkban a gazdasági háttér stabil és kiszámítható, ezért a Medgyessy-kormány arra törekszik, hogy a kis- és középvállalkozások számára nyújtandó állami programok átláthatóak és eredményorientáltak legyenek. Csak így érhetjük el az elsődleges célt, hogy ezen vállalkozások tisztességes, átlátható versenykeretek között kapjanak esélyt a felzárkózásra, illetve egyenrangúságra a nagyvállalatokkal szemben.

A kormány által most bevezetett és elindított programok kiemelt célként kezelik a kis- és középvállalkozások terheléseinek mérséklését, illetve adminisztrációs kötelezettségeinek egyszerűsítését. Ennek alkalmazott eszközei: az adóterhelés csökkentése, az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos megszüntetése, illetve az adómentes fejlesztési tartalék bevezetése.

A 2003. évben hatályba lépő egyszerűsített vállalkozói adó a legfeljebb 15 millió forintnyi éves bruttó bevétellel rendelkező egyéni és egyes társas vállalkozókat érinti. Az eva egyéni vállalkozók esetében kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap után fizetendő személyi jövedelemadót, valamint a cégautóadót és az általános forgalmi adót.

A társas vállalkozások az eva megfizetésével mentesülnek a társasági adóval, az osztalék utáni személyi jövedelemadóval, a cégautóadóval, valamint az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeik alól.

(17.30)

Az eva alapját a vállalkozás által adóévben megszerzett összes bevétel képezi, míg az adó mértéke 15 százalék. A kormányprogram a kis- és középvállalkozások fejlődése érdekében így jól láthatóan az adminisztráció csökkentéséhez is hozzájárul. Ilyen módon csökkennek a vállalkozók közterhei, mérsékli a vállalkozások adminisztrációs-könyvelési kötelezettségeit, egyszerűsíti az adózási eljárást, megszünteti az árbevétel elköltségesítési kényszerét, helyreállítja az adóhivatal és az adózók közötti bizalmat. Mindezek jól bizonyítják, hogy a kormány elkötelezett a kisvállalkozások irányába, hogy a működési feltételeik javuljanak. Ahogy Horváth képviselőtársunk mondta: a részletekben van az igazság, és ott kell keresnünk, hogy minden rendben legyen. Én azt gondolom, hogy ez a törvény is egy kicsi részlet abba az irányba, hogy a kisvállalkozásoknak a fejlődésére valóban lehetőség legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy tekintsék úgy ezt az adónemet és ezt a lehetőséget, mint ahogy mi ezt korábban mondtuk is: ez a nyugalom adója. Tudjuk, hogy ettől nem lesz mindenkinek sokkal jobb; tudjuk, hogy néhányaknak ettől valóban jobb lesz, azaz az állami költségvetés számára a bevétel csökken, és ezeknek a vállalkozásoknak a helyzete, a működése javulhat. Kérem, hogy éppen ezért támogassák és fogadják el, támogassák a kisvállalkozások működésének feltételeit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szijjártó Péter, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, parancsoljon, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha két nap múlva ránk szavaz, közel egymillió vállalkozó életét tesszük könnyebbé az egyszerűsített vállalkozási adóval - nem az én szavaim, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy választási ígéret. Egy újabb választási ígéret a Szocialista Párt részéről, egy újabb választási ígéret, amelyet nem sikerül maradéktalanul teljesíteni. Láttunk már ilyet persze az utóbbi napokban, de a konkrét törvényjavaslat tárgyalásakor ezt mindenképpen el kell mondanunk.

Igaz az, hogy a kormány a parlament elé hozza, hozta az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló törvény tervezetét, amire azonban ez a törvénytervezet ideért a parlament elé, egyértelműen szembekerült egymással a választási kampányban megtett politikai ígéret és a realitás, a szakmai valóság. A realitás ugyanis az, tisztelt képviselőtársaim, meglátásunk szerint, hogy ez a törvényjavaslat nem a tisztességes magyar vállalkozók érdekeit szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetérthetünk abban, hogy a gazdaság motorját a kis- és középvállalkozók alkotják. A kis- és középvállalkozókra a polgári kormány igazán odafigyelt. Beindította a Széchenyi-tervet, amely több mint 13 ezer vállalkozó fantáziáját mozgatta meg, ennyien pályáztak ugyanis a Széchenyi-terv által kínált forrásokra, és a pályázóknak a háromnegyede nyert is. És azt gondolom, elfogadhatjuk azt is, hogy minden egyes forint, amit a Széchenyi-terv a gazdaságba juttatott, további négy forintot mozgatott meg, így dinamizálva a gazdaságot. A cél tehát, a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, helyzetük javítása helyes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy két ismérv mellett érdemes haladni, amikor vizsgáljuk a parlament elé letett törvényjavaslatot. Először is, talán ami a legfontosabb, definiálni kell azt a vállalkozói kört, amely majd igénybe tudja venni az egyszerűsített vállalkozói adót. Meglátásunk szerint azonban, tisztelt képviselőtársaim, ezt a vállalkozói kört nem azok a vállalkozók alkotják, akik a valóságban termelnek és tisztességes vállalkozók - bár ezek közül is nyilvánvalóan sokan bele fognak férni ebbe a kategóriába -, hanem sokkal inkább azok, akik ügyeskedni próbálnak; azok, akiknek majd meg fogja érni kiadni egy darab 15 millió forintról szóló számlát egy másik vállalkozónak, amely másik vállalkozó aztán azt rendesen lekönyveli, az áfát visszaigényli, aztán szépen majd megosztoznak azon a jutalékon, amelyet a szabad demokrata-szocialista kormánytól kaptak egyszerűsített vállalkozói adó kapcsán. De az erre vonatkozó számításokat remek pedagógiai érzékkel Tállai András képviselőtársunk már bemutatta önöknek, így azokról részletesebben már nem szólnék - azt gondolom, fölösleges volna.

Aztán ha továbbmegyünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy azok is az egyszerűsített vállalkozói adót fogják választani, akiknek alapvetően munkaviszony mellett létezik valamifajta vállalkozásuk. Azok fogják választani az evát, akiknek van olyan vállalkozásuk, amelyik, mondjuk, jelenleg nem működik; nem működik, mert valamikor alapítottak egy bt.-t vagy egy kft.-t, gondolván, majd csak jó lesz valamire. A vállalkozás nem sikerült, de a cég még ott van, a társaság még ott van, és persze az is lehet, hogy köztartozással van ott ez a cég. Az előttünk fekvő törvénytervezet, tisztelt képviselőtársaim, a köztartozással rendelkező cégeket nem zárja ki ebből a körből, csak a végelszámolt és a felszámolt cégeket. Nézzünk egy példát!

Lehet, hogy van valakinek egy cége, ami mondjuk, már néhány éve folyamatosan köztartozással küszködik, és ez a köztartozás csak növekszik a késedelmi pótlékoknak megfelelően. Ez a cég is választhatja most az evát. Ez, azt gondolom, nem szerencsés. Tehát fel fogják éleszteni azokat a vállalkozásokat, legyen az egyéni vállalkozás, betéti társaság, kft., amelyeknek eddig nem volt tényleges tevékenységük, de léteznek. Most ezek tényleg jók lesznek valamire. Jók lesznek arra, hogy ügyesen egy kis pénzt zsebbe tudjanak tenni, de mindezt úgy, hogy semmi teljesítmény nem lesz mögötte. Nem lesz mögötte teljesítmény, szolgáltatás, termelés, termékértékesítés; egyszerűen csak 15 millió forintnyi számlára lesz szüksége valakinek, hiszen az a fontos, hogy legyen bizonylat abban a cégben, legyen bizonylat akármiről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok fogják választani az evát, azok is, akiknek nincs költsége. De ha megnézzük, hogy kiknek nincs költsége: annak nincs költsége, aki nem főállású, akinek nem kell még minimálbért sem fizetnie, akinek járulékot sem kell fizetnie, nincs alkalmazottja - lényegében aki a szellemi termékét, a szolgáltatását adja el. Ez nyilvánvalóan jó egy körnek, de nem jó azoknak a vállalkozásoknak, iparosoknak, építőiparosoknak, fuvarozóknak, akik eleve az áfát visszaigénylő pozícióban vannak. Azt gondolom, ezt tovább sorolni nem kell.

A másik ismérv - hiszen említettem a felszólalásom elején, hogy két ismérvet érdemes figyelni - az, hogy vajon milyen folyamatokat fog kiváltani az eva bevezetése a gazdaságban. Tartunk tőle, tisztelt képviselőtársaim, hogy kedvezőtlen folyamatokat fog elindítani. Hiszen milyen folyamatot eredményezhetne az, hogy most már nem kell bizonylatot eltenni, nem kell könyvelni, nem kell bevallani, sőt semmit nem kell csinálni az égadta világon, csak egy bevételi nyilvántartást vezetni? Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ez jelentős veszély, ráadásul tudjuk, hogy rendkívül komoly célkitűzés az immáron 12 éve, hogy az országban erősödjön a bizonylati fegyelem, és ezt bizony az Európai Unió is megköveteli tőlünk. Mindenkori kormányok dolgoztak azon, hogy mindenki becsületesen számlát, nyugtát adjon, és akkor most az eva bevezetésével mintha az a sugalmazás menne a vállalkozók felé, hogy bizony, kedves vállalkozók, nem kell bizonylat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalásként azt tudom elmondani, amit a fideszes képviselőtársaim már megtettek: ezt a törvényjavaslatot azért nem tudjuk támogatni, mert kedvezőtlen folyamatokat fog a vállalkozói körben elindítani, és azt gondolom, ez káros, nemcsak a vállalkozóknak, hanem ennek az országnak is. Én azt gondolom, hogy szakmailag sok minden kérdés nincs rendezve ebben a törvényben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)