Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Keller Lászlónak, az egészségügyi bizottság előadójának. Parancsoljon!

KELLER LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság ülésén érdekes vita bontakozott ki. Az ember azt gondolta, hogy a társadalombiztosítási járulékbevallásokról lesz alapvetően vita, és kiderült, hogy gazdaságpolitikai irányba fordult a vita menete az egészségügyi bizottságban. Ebből azonnal két következtetést lehetett levonni, egyrészt azt, hogy a benyújtott javaslat élvezi az ellenzék támogatását, bár a szavazásnál nem mondták azt, hogy általános vitára alkalmasnak tartják a javaslatot, hanem tartózkodtak. A másik következtetés pedig, hogy az ellenzék is érzi a szükségét a száz lépés program megvalósításának.

A bizottsági ülésen az egyik ellenzéki képviselő, aki egyébként az egyetlen érdeklődő volt a törvényjavaslattal kapcsolatban, azt vetette fel a törvényjavaslat kapcsán, hogy a fővállalkozói és a háromlépcsős alvállalkozói rendszer ellentmondásos működése bizony terheli a gazdaságot. Példaként hozta elő azt, hogy hogyan lesz a fővállalkozót megillető 380 ezer forint/négyzetméter értékesítési árból a negyedik alvállalkozói szinten 110 ezer forint/négyzetméter ár. Ha az adózás rendjéről szóló törvény kapcsán az ellenzéknek csak ennyi problémája van, akkor úgy gondolom, hogy jó javaslatot nyújtottak be az államtitkár úrék.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy természetesen az ellenzéki képviselőnek ezzel a problémájával foglalkozni kell. Maga a törvényjavaslat egyébként egy vonatkozásban kezeli is a problémát, de éppen a száz lépés program keretén belül állítottuk meg azt az egyébként 1998-2002 között kialakult gyakorlatot, amikor is alvállalkozók sorozata ment be az állami megrendelésekre, és az utolsó alvállalkozó gyakorlatilag éppen azért, mert mondjuk, feketén foglalkoztatott dolgozókat, alkalmazottakat, nagyon alacsony áron elvégezte a munkát. Tehát jeleztük az ellenzéki képviselőknek, hogy mi természetesen nemcsak az adózás rendjéről szóló törvénnyel, hanem más egyéb, a száz lépés által tartalmazott törvénnyel is meg kívánjuk oldani azt a problémát, amit éppen most jutott eszébe az ellenzéki képviselőnek felvetni.

A bizottsági vitában arra is rávilágítottunk, hogy a kedvezőtlen gyakorlat éppen a jelenlegi ellenzék kormányzati pozíciója során alakult ki. A kormányoldal rávilágított arra is, hogy erre a változtatásra éveket vártunk, mármint hogy az adózás rendjéről szóló törvény ilyen irányba változzon. Ez a javaslat ugyanis kedvező az egészségügynek és a nyugdíjellátó rendszernek is, mert az egyensúlyi pozíciókat javítja azáltal, hogy sokkal fegyelmezettebb járulékfizetésre fogja ösztönözni a vállalkozókat, és nyilvánvaló, hogy az ellenőrzési rendszert is sokkal jobban lehet majd működtetni.

Senki nem vitatta annak a szükségességét, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvénnyel az összhangot mindenképpen meg kell teremteni november 1-jére, ez egy evidens feladat, hiszen erről már hosszú hetek óta folyik a vita itt, a Házban. A bevallási rendszer átalakításával egyszerre lépünk az egyszerűsítés és a feketegazdaság kifehérítése irányába, ezt a bizottság üdvözölte. Egy zártabb bevallási rendszerben a szándékos vagy a véletlen hiba előbb felismerhetővé válik.

Szintén a feketegazdaság kifehérítése irányába tett lépésnek tekintette az egészségügyi bizottság a szabályozás azon elemét, amely rendezi az építésügyi hatóság és az adóhatóság közötti adatszolgáltatási rendszert. A hatálybalépést követően valószínűsíthető, hogy az irreálisan alacsony áron dolgozó vállalkozásoknak majd el kell gondolkodni azon, hogyan folytatják a tevékenységüket. Ma az adóhatósághoz közel 50 számlára kell befizetéseket teljesíteni. Az egészségügyi bizottság úgy ítéli meg, hogy lényeges egyszerűsítés az, hogy a befizetést kötelezettségcsoportonként egy összegben lehet teljesíteni.

Komoly terheket vesz le a munkáltatók válláról az a javaslat, amely 2007. január 1-jétől lép majd hatályba, amely törli a munkáltatói adómegállapítás lehetőségét.

Úgy érzem, sikerült érzékeltetnem azt, hogy az egészségügyi bizottság alapvetően támogatta az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, viszont legelőször megadom a szót Soós Győzőnek, a bizottság előadójának, ötperces időkeretben. Parancsoljon!

DR. SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. Úgy ítélte meg, hogy a szabályozás szükséges és időszerű.

Időszerű, még akkor is, ha szokatlan időben, nyáron, a tavaszi ülésszak utolsó napján kerül benyújtásra ez a törvénytervezet, hiszen van egyfajta kényszer is, a közigazgatási hatósági eljárások és szolgáltatások új rendje mindenféleképpen indokolttá teszi az új szabályozást, és akkor már egy menetben természetesen mást is szabályozunk. Továbbá indokolt és időszerű azért is, mert hiszen a kormány elhatározta a száz lépés programját, és következetesen keresztülviszi, s ennek egyik kis lépéscsoportja, hogy az adóigazgatás rendjében is rendet vág.

Várhatóan a törvény elfogadásával egyszerűsödik az eljárási rend. Mindenféleképpen egyszerűsödik a munkaadóknál, illetve az egyéni adózóknál és a magánszemélyeknél, ugyanakkor közmegegyezés volt a bizottságban abban, hogy az adóhatóságnál persze nem egyszerűsödik az eljárás, az adóhatóságnak igencsak fel kell készülnie többletmunkákra.

Szigorodik is az eljárás az új rend szerint, ez a szigorodás nagyon időszerű. Reményeink szerint a szigorítás nemcsak törvényekben lesz majd meg - sok esetben megvolt törvényekben -, hanem a valóságban is be lesz tartva. Összhangot teremt tehát a Ket.-tel - Ket.-nek nevezem most már a közigazgatási eljárási törvényt -, a szabályozás szinkronban van a közigazgatási szabályozással, ez már csak azért is fontos, hiszen a kettő együtt, tehát a közigazgatási eljárási törvény és az adóigazgatási eljárási törvény egymást mintegy kiegészítve működik az adóigazgatásban, vagyis a közigazgatási eljárási törvény mintegy alapszabályként működik.

Alkalmazkodik ez a törvénytervezet a megváltozott körülményekhez is. Utalnék itt elsősorban az új adórendszerre - újnak nevezem a mai adórendszerünket, hiszen nemrég volt 1988, amikor egyáltalán bevezetésre került. Akkor egészen más tulajdonviszonyok voltak, és azt hiszem, természetszerű volt, hogy az állami vállalatokat meg lehet terhelni azzal, hogy a munkavállalóik adóbevallását elkészítsék. Azt hiszem, hogy nagyon-nagyon ideje, hogy most már ezt a kötelezettséget a zömmel nem állami munkaadókról levegyük, és aki akarja, annak az adóhatóság elkészíti majd az adóbevallását; ha nem akarja, akkor önadózó lesz.

Időszerű egyébként, és az alkalmazkodást jelenti az is, hogy időközben az évek során jelentős mértékben megváltoztak az adat-nyilvántartási, adatszolgáltatási rendszerek. Az idő rövidsége miatt csak utalnék az elektronikus úton való adatszolgáltatásra, illetve a gépi adathordozókra, ami most már évek óta működik. Védelmet is nyújt ez a munkavállalóknak - az egyéni adó- és járulék-nyilvántartásról van elsősorban szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy világossá teszi, ki és mennyi adót fizet a közpénzekbe. Egyszerűsíti a befizetések rendjét. Korábban elhangzott az előző felszólalásokban is, hogy az összevont számlák az, ami elsősorban egyszerűsítést jelent. Remélhetőleg ebben is sikerül majd megoldani a nem könnyű feladatot.

(10.10)

Összességében jelentős horderejű változásokat tartalmaz ez az Art., de időt enged a sok-sok határidővel, hiszen öt határidőt fogalmaz meg, e tekintetben is egészen újszerű ez a törvénytervezet. Nemigen emlékszem olyan törvénytervezetre a parlamentben, amelyben öt hatálybalépési időpont lett volna, de ez nagyon fontos azért, mert hiszen időt enged a felkészülésre, az alkalmazkodásra az adózóknak, az adóhatóságnak is.

Összességében: mindezen pozitívumok mellett a törvénytervezetet a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetője Lenártek András. Parancsoljon, ön a szó, képviselő úr.

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ellenzéki tagjainak ezzel szemben több aggálya is volt a beterjesztett, adózás rendjéről szóló módosító törvényjavaslat kapcsán. Először is a javaslat előkészítetlenségét hangsúlyozták fideszes képviselőtársaim, miszerint nincs hatástanulmány, nincs egyeztetés az érdekképviseletekkel, nincsenek bevonva a vállalkozások, nincsenek megnyerve az ügynek az adózók. Nem éreztük az anyagot rendszerszemléletűnek, nem éreztük komplexnek az előterjesztést, sokkal inkább a kapkodás jeleit vettük észre.

Nem láttuk indokoltnak a beterjesztés időpontjának a megválasztását sem. Tudni való ugyanis, hogy adózási szabályokhoz nyúlni évente is kockázatos, és ez leginkább a költségvetés beterjesztése által válhat igazán indokolttá, nyár közepén pedig rendkívül sokat tud ártani egy ilyen beterjesztés a kiszámíthatóságnak az adózók oldaláról nézve. Semmiképpen nem láttuk megnyugtatónak azt sem, hogy olyan rendelkezések is vannak benne, amelyek jövőre kerülnek bevezetésre, sőt az új kormány hivatalba lépését követően kerülnek bevezetésre. Itt merül föl az a kérdés, hogy politikailag indokolt-e olyan típusú változtatást eszközölnie ennek a kormánynak, amit majd a következő kormánynak kell továbbvinnie, működtetnie. Ezek ugyan kisebb problémák, de lássuk be, hogy már ezek miatt sem lehetne általános vitára alkalmas az előterjesztés.

De mindezek mellett voltak természetesen tartalmi kifogások is a bizottság ellenzéki tagjai részéről. Nem tartjuk sem indokoltnak, sem időszerűnek a munkáltatói adómegállapítás megszüntetését és helyette az ugyanannyi adminisztrációval járó adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás bevezetését. Nem értjük, hogy mi ebben az indokolt, tudva levő, hogy ez a feladat a munkáltatótól átkerül. A munkáltatónál 17 éven át, az első adórendeletek bevezetése óta úgy tűnik, ez a feladat jól működött, most átkerül az adóhatósághoz, de nem minden feladat, mert az adatszolgáltatási feladat továbbra is fennáll, tehát megtakarítást ezen az oldalon nem jelent, a másik oldalon viszont egyértelmű többletterhet jelent. Jelenleg az APEH-nél olyan szakemberek nem dolgoznak, akik ilyen adómegállapítással tudnának ebben a munkakörben foglalkozni. (Göndör István közbeszól.) Ebben a munkakörben, képviselő úr. Ez többletfeladatot jelent egyértelműen, és mindenképpen egy többlet informatikai bázist.

Nem látjuk az adózási fegyelem betartása oldaláról indokoltnak sem az összevont adófizetési rendszer bevezetését, sem pedig azt, hogy az adatszolgáltatásokat ezentúl egy szervezethez, az adóhatósághoz kell benyújtani, hisz valójában továbbra is az Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság feladata a pénzügyi elszámolás és teljesítés. Megint azt mondom, itt vannak az infrastruktúra és a szakemberek, nem indokolt, miért kell ezen változtatni, hisz ez csak annyit jelent, hogy a hivatalok egymás között cserélik ki az embereiket.

Az adatszolgáltatási teher rendkívüli módon megnő a legalább egy főt foglalkoztatóknál. Havonta kell bevallani negyedév helyett ezen vállalkozásoknak, kötelező flopin vagy elektronikus adathordozón, amihez ma nincsenek meg egy főt foglalkoztató kisvállalkozónak sem a technikai, sem az informatikai, sem a szakemberhátterei, és ami a legnagyobb probléma: ezen adatszolgáltatások keretében havonta 26 különböző számítási módszer alapján kiszámolt adatot kell leadniuk a vállalkozásoknak, a legvégén pont az említett, ominózus felszolgálási díjról kell számot adniuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlásban foglaltak szerint 15-15 perces időkeretben. Kettőperces felszólalásokra a vezérszónoki felszólalások között nem kerül sor.

Legelőször megadom a szót Soós Győzőnek, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. SOÓS GYŐZŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról van itt most szó. Én azt hiszem évek óta a parlamentben levő képviselőként, hogy ez az a törvény, amelyik viszonylag kis nyilvánosságot kap, hiszen igencsak szakmai törvény. Ugyanakkor van itt egy ellentmondás, az ellentmondás pedig az, hogy bár valóban szakmai jellegű törvény, mégis azt hiszem, nincs az országban olyan állampolgár, nincs az országban olyan gazdálkodó szervezet, akit közvetlenül ez a törvény ne érintene.

Van még egy másik furcsaság, amiről itt elöljáróban szeretnék szólni, ez pedig az, hogy még soha ilyenkor nyáron, a tavaszi ülésszak végén nem kezdtük el az adózás rendjéről szóló törvény módosítását, bár minden évben módosította még eddig a parlament a rendszerváltozás óta. Ennek mégis van oka, elfogadható oka és indoka. Elsősorban két okot mondok. Az egyik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló új törvény, amelyik alapvetően meghatározza az adózás rendjét is. Ennek a hatálybalépése 2005. november 1-je. Így tehát alapvetően szükségszerű, szükséges, hogy az adózás rendjét is ehhez igazítsuk, és a legjobb mód akkor már generálisan végigvinni a módosítást.

Bár ellenzéki képviselőtársaim ezzel biztos nem értenek egyet, másik okként el kell mondjam azt, hogy a száz lépés programja sok-sok mindent tartalmaz - többek között adócsökkentésről is szó lesz benne természetesen -, de most csak arról szeretnék szólni, hogy azt is tartalmazza, hogy azokat a bonyolult, bürokratikus eljárásokat, amikkel az állampolgárokat és a vállalkozásokat terheljük, próbáljuk meg mérsékelni. Így cél, célja a kormánynak, és célja az MSZP-frakciónak is, hogy az adóigazgatási eljárást egyszerűsítse, korszerűsítse. Egyszerűsíteni szükséges feltétlenül, mert hiszen ma már tudjuk, hogy aki önadózó, és saját maga végzi el az adóbevallását, tudja, hogy csak elolvasni a kitöltési útmutatást egy fél nap, és akkor még egyáltalán nem biztos, hogy a hozzáértő szakember, félszakember, akinek nem ez a fő munkája, megérti.

Nagyon-nagyon fontos, hogy az adóhatósági munkában, az adóigazgatási eljárásban javítsuk a munka hatékonyságát, javítsuk az ellenőrzés hatékonyságát. Különleges ez a törvény egyébként azért is, mert eltérő hatálybalépési időpontokat fogalmaz meg; számításom szerint összesen ötöt, vagyis 2005. november 1-jét, 2006. január 1-jét, 2006. április 1-jét, július 1-jét és 2007. január 1-jét, természetesen ez mind más-más területre vonatkozik. Mi indokolja az eltérő időpontokat? Részben kényszer van, mint már szóltam is róla az előbbiekben. Van olyan kényszer ebben a törvénymódosításban és időpontban, ami szükségessé teszi a novemberi hatálybalépést. De különböző időpontok eltérő felkészülési időpontokat is tartalmaznak.

(10.20)

Sok esetben biztosítani kell a technikai feltételeket a törvény hatálybalépéséhez és megfelelő végrehajtásához. Különösen az adóalanyoknak kell felkészülniük. Lehetséges, hogy ez bizonyos esetekben többletterhet is jelent számukra, de nem ez az általános.

2005. november 1-jén, mint már említettem, hatályba lép az úgynevezett Ket., a közigazgatási hatósági eljárási törvény, egyúttal hatályát veszti a közismerten Áe., vagyis államigazgatási eljárási törvény. Éppen ideje, hogy ez ilyen formájában hatályát veszítse, hiszen 1957-es törvény, bár a régihez már semmi köze nincs a törvény szövegének, hiszen rengeteg módosításon esett át. Ez a közigazgatási törvény és a volt Áe. mögöttes szabályként működik az Art.-nál, vagyis az adózás rendjéről szóló törvénynél, éppen ezért a kettőt harmonizálni, szinkronizálni szükséges.

Ugyanakkor természetszerűleg vannak specialitások. Az adózás rendjéről szóló törvény egy felsorolással egészül ki, amely meghatározza azt, hogy az adózással kapcsolatos hatósági eljárásokban a közigazgatási eljárásnak mely rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Csak példaként mondok egyet, ez az újrafelvételi eljárás, amelyet az adózás rendjében nem kell alkalmazni, más eljárásokat viszont éppen az Art. szabályoz, mert egy “normálö közigazgatási eljárásban olyan eljárás valószínűleg nincs, mint amit az Art.-ban speciális eljárásként alkalmazunk.

Az adózás rendjéről szóló törvény átveszi a közigazgatási törvény hatósági döntésekkel kapcsolatos fogalomrendszerét is. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy határozatot és végzést fogalmaz meg, vagyis a határozat az érdemi kérdésekben hozott döntés, míg a végzés az eljárási kérdésekben hozott döntés. Új szabályozás van az iratbetekintés korlátozásában a jövőben. Itt végzéssel dönt az adóhatóság, és ez is nagyon fontos. Nagyon-nagyon fontos ennek a szabályozása azért, mert az egyik oldalról biztosítani kell az információszabadságot, a másik oldalról pedig azt, hogy illetéktelenül ne juthasson hozzá senki olyan információkhoz, ami másnak a kizárólagos joga. Éppen ezért az Art. taxatív módon felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek esetében az adózó iratbetekintési joga korlátozott.

Változások vannak a jogorvoslati rendben is, mégpedig úgy, hogy a végzések fellebbezéssel támadhatók meg. Itt a közigazgatási bírósági eljárás nyilvánvalóan kizárt. De változnak a határidők és a különféle eljárások. Ezeket most itt a parlamentben technikai jellegű változtatásoknak nevezem, de nagy horderejű változtatások. Mindezek 2005. november 1-jén hatályba lépnek.

Egy következő nagy változásról szeretnék szólni, ez az egyéni adó- és járulékrendszer kialakítása. Nagyon fontosnak tartom abból a szempontból, hogy azok után, majd ha ez kialakul, és valóban látható lesz mindenki számára, akkor egyértelművé válik, hogy ki és hogyan viseli a közterheket, hiszen megjelenik egyénileg a közterhekhez való hozzájárulás. A járulékfizetés átláthatóvá tétele érdekében is fontosnak tartom, továbbá azért, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi bevételei megfelelően biztosíthatók legyenek. Mindezt biztosítja az egyéni adó- és járulékrendszer kialakítása.

Ennek alapján ellenőrizhető az, hogy ki jogosult és milyen jogcímen az ellátások igénybevételére, követhető a biztosítottak, illetve a járulékfizetők személye. Az új szabályozás szerint a munkáltató, a kifizető havonként, a tárgyhót követő 12-éig elektronikus úton, vagy gépi adathordozón bevallást tesz a magánszemélynek teljesített kifizetésekkel kapcsolatos adókról, járulékokról. Megszűnik viszont ezzel párhuzamosan a ma létező, a kifizetők nyugdíj-biztosítási szervekhez közvetlenül teljesített adatszolgáltatási kötelezettsége.

Azért szeretném hozzátenni mindehhez a szabályozásváltozáshoz, hogy ha szigorúan betartják, és szigorúan betartatják, akkor lesz ez működőképes. Tehát itt az adóhatóságra az elkövetkezendő időszakban óriási felelősség, feladat hárul, mint ahogy hárult eddig is természetesen más esetekben. Az egyéni adó- és járulék-nyilvántartás céljának elérése érdekében a törvény a mulasztást súlyos jogkövetkezményekkel sújtja. Törvényi szabályozás tehát már lesz, súlyos törvényi szankcionálás, a betartására kell majd nagyon odafigyelni.

Nagyon fontosnak tartom annak megjegyzését is, hogy ez a szabályozás, vagyis a nyilvántartási rendszer 2006. január 1-jén lép életbe, ugyanakkor ez a jelentős szigorítás fél évvel később, július 1-jén. Tehát itt is van egyfajta felkészülési idő, hogy hozzászokjanak a szankcionáláshoz.

A száz lépés program egyik programpontja a feketegazdaság visszaszorítása, és azt hiszem, nem volt még olyan politikai erő, amely ne tűzte volna ezt zászlajára. Remélem, hogy most sikerül valamit elérni ebben. Úgy szól, azt hiszem, az indokolásban a megfogalmazás, hogy a feketegazdaság megszüntetése. Ugye, arra remény nincs, hogy megszüntessük, de célként persze meg kell, és meg lehet fogalmazni; jó lenne a visszaszorítását, jelentős mértékű visszaszorítását elérni. Éppen ezért a fehérítés érdekében az építésügyi hatóság adatokat szolgáltat az állami adóhatóság felé. Az építésfelügyeleti nyilvántartást is felhasználhatja az adóhatóság az ellenőrzésekhez.

A befizetésekben igen sok bonyolultságot tapasztal ma a befizetésre kötelezett. Hiszen valóban, majdnem 50 számlára kell befizetni, és ennek rengeteg negatív következménye is lehet, ha itt túlfizetés van, a másik számlán pedig hiány. Ezek a rendszerek egyszerűsödnek, most külön-külön fizetünk, viszont összevont kötelezettségcsoportok szerint megnyitott számlákra kell majd a jövőben befizetni. Három ilyen fő csoport lesz, mint ahogy ma itt el is hangzott: az adók és járulékok, az áfát az uniós követelmények miatt külön kötelező, valamint az egyéb adók és járulékok.

Szeretnék még szólni mindenféleképpen a munkáltatói adómegállapítás megszüntetéséről, hiszen itt el is hangzott az az egyik bizottsági véleményben, hogy nem is értik ennek a megszüntetését, én pedig azt nem értem, hogy miért maradhatott ez meg ilyen sokáig. Hiszen a munkáltatói adómegállapítás a rendszerváltás előtti időkből származik, amikor még teljesen természetes volt, hogy az állami vállalatok a munkavállalóik adóbevallását elkészítik. Ma már nagyon kevés állami vállalat van az országban a privatizáció után. Úgyhogy ez a régi idők rendszere, nagyon jónak és helyesnek tartom a megszüntetését.

Egyébként pedig az adóhatóság által való adóbevallás-elkészítési lehetőség megvolt már most, 2004-re vonatkozóan, mint emlékszünk rá, csak nagyon kevesen éltek vele. Igen, mert az adózónak végül is mindegy, hogy a munkáltatója készíti el, vagy az adóhatóság, a lényeg az, hogy neki ne legyen munkája vele. Éppen ezért úgy gondolom, az adózók nem nagyon törekedtek arra, hogy az adóhatósággal készíttessék el az adóbevallásukat. Ez az új rendszer 2007. január 1-jével lép majd hatályba, vagyis 2006-ra vonatkozóan 2007-től választhatja azt a személyi jövedelemadót bevalló magánszemély, hogy továbbra is önadózó lesz, vagy pedig az adóhatóságnak adatokat szolgáltatva elkészítteti az adóbevallását.

Fontosnak tartom a szabályozásváltozásokban azokat a pontokat is, amelyek arról szólnak, hogy az adóbevallás elkészítésének felelőssége kit terhel, mennyiben terheli az adózót, mennyiben az adatszolgáltatót, mennyiben az adóbevallást elkészítőt. Az adószakértők felelősségének kérdését szeretném kiemelni. Ugyanis egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy az adózó az adatszolgáltatásért felelős, jelenleg is így van ez, amikor a munkáltató készíti el az adóbevallását, de ha önadózó, és adószakértővel készítteti el a bevallását, akkor is kizárólag az adatszolgáltatásért felelős. Ezt nagyon fontosnak tartom a szabályozásban.

A szabályozással feltétlenül lesz egy olyan változtatás, hogy átcsoportosítások lesznek a munkavégzésben. Mindenféleképpen csökken a munkáltatók kötelezettsége, kevesebb munka hárul rájuk, és egyetértek azzal, hogy az adóhatóságnak viszont többletterhet jelent majd ez.

(10.30)

De az adóhatóságnak van felkészülési ideje, több mint egy éve vagy legalább egy éve arra, hogy felkészüljön erre a feladatra, és remélhetőleg megtalálja a megfelelő módját, mint ahogy eddig is mindig megtalálta a feladatok elvégzésének az útját.

A szokásos piaci ár megállapításáról mindössze annyit jegyeznék meg, hogy szintén a gazdaság fehérítése irányába mutat, hiszen kiszűri annak a lehetőségét remélhetőleg, hogy kapcsolt vállalkozások egymás között alulszámlázással, túlszámlázással, az eredményeket saját érdekeiknek megfelelően tudják változtatni. Sok-sok egyéb módosítás van még ebben a törvényben illetékességet illetően, ellenőrzési kérdéseket illetően, amik nagyon-nagyon fontos szakmai kérdések, és nyilván a részletes vitában még majd erről lehet részleteiben beszélni.

Összességében a szocialista frakció fontosnak, szükségesnek, időszerűnek találja az adózás rendjéről szóló törvény módosítását, az ebben foglalt szabályozások igenis szükségesek, és védelmet nyújtanak a munkavállalóknak, védelmet nyújtanak a polgároknak, áttekinthetőbbé teszik a szabályozást, ezért a szocialista frakció támogatja a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Lenártek Andrásnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

LENÁRTEK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A beterjesztett, az adózás rendjének módosításáról szóló T/16398. számú törvényjavaslat frakciónk véleménye szerint jól beleillik abba a százlépéses kormánypropaganda-csomagba, amelynek az elkapkodottság és a kontárság a fő jellemzői. Miről is szól a Pénzügyminisztérium propagandája? Mi is az üzenet? Adminisztrációs terhek egyszerűsítése és a gazdaság kifehérítése, amely fogalmakkal és azok tartalmával természetesen frakciónk is egyetért, azonban nem ezt kapjuk a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy nem ezt kapjuk, és nem ezt kapják azok a munkaadó vállalkozások és munkavállalók, sőt még maga a PM alá tartozó APEH munkatársai sem, akik bizonnyal érdeklődéssel hallják a mai napi vitát. Vegyük sorba hát a javaslat problémáit!

Kezdjük talán azzal, hogy miért most került ide ez a javaslat. Aki jártas az adózásban, az tudja, hogy minden adóügyi változtatásnak ki kell állnia a kiszámíthatóság és az átláthatóság kritériumát. Már átláthatónak sem lehetne nevezni a hatástanulmányok készítése nélkül a nyár közepén idedobott, 67 paragrafusból álló módosító csomagot, amelynél a többi javaslathoz való kapcsolódások sem lényegtelenek, és amely javaslat bevezetésére még csak nem is egy időpontban kerülne sor, hanem legalább négy különböző időpontban, azaz ez év novemberében, a következő év januárjában, bizonyos részei a következő év áprilisában, sőt még maradna olyan szabály is, amely 2007 januárjában kerülne bevezetésre.

De ez a kisebb baj, ugyanis kiszámíthatónak és következetesnek pedig végképp nem mondható a törvényjavaslat, mert az adózás szabályaihoz évente hozzányúlni nem tesz jót a munkáltatók és adózók szempontjából, de év közben bedobni egy ilyen javaslatot nemcsak túlzó, de problémás, illetve nagy károkat okozhat az adózási fegyelem, az államba vetett bizalom, és ezen keresztül a bevételek teljesülése vonatkozásában is. Arról már nem is beszélve, hogy eltereli a munkaadók és munkavállalók figyelmét a valódi gazdasági tevékenységükről.

Miért került hát sor erre? Mindannyian tudjuk, hogy nagy bajban van a költségvetés, valamit tenni kellene, vagy legalább elterelni a figyelmet róla. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a figyelemelterelés sikerült, de az ára nagy, hiszen ezzel a törvényjavaslattal ugyanúgy, mint a többi százlépéses törvényjavaslatban, nem igazán előreléptünk, nem igazán oldottuk meg a valódi problémákat, a magyar gazdaság élénkítését, a vállalkozók terheinek csökkentését, az adminisztráció egyszerűsítését, a gazdaság kifehérítését. Ugyanúgy, mint a többi, ez a javaslat sem ad valódi válaszokat ezekre a kérdésekre.

Alapvető szemléletbeli probléma, hogy egy ilyen nagyságrendű módosításhoz nem készültek hatástanulmányok, következésképpen nincs bevizsgálva, hogy mit fog jelenteni a javaslat bevezetése a vállalkozások mindennapi életére vonatkozóan vagy épp az adóhivatal belső világa tekintetében. Ha készült volna egy valódi rendszerszemléletű háttéranyag, biztos, hogy nem vágna bele a kormány ilyen, a saját szándékaival gyökeresen ellentétes változtatásba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nincs egyeztetve az érdekképviseletekkel sem. Akkor pedig hogyan akarja a kormány a munkaadókat, vállalkozókat, munkavállalókat megnyerni arra, hogy ezentúl precízebben adózzanak, mert megéri; vagy ezentúl közösen garantáltan tudjuk ezzel a törvényjavaslattal kiszűrni az ügyeskedőket, magyarán, tényleg teszünk egy lépést a gazdaság kifehérítése tekintetében. Eleve célszerű lett volna bevonni az érdekelteket abban a tekintetben is, hogy nekik is érdekük az egyszerűsítés, az átláthatóság, és a haszonlesők kiszűrése a folyamatokból. Így nem csoda, hogy a javaslat több helyen nemhogy javít a munkaadók és munkavállalók helyzetén, de többletterhet hoz számukra. Az adóhatóságnál pedig valószínűleg az átszervezési problémák fogják lassítani a munkát.

Nézzük, hogy mik az egyszerűsítésre vonatkozó kormányzati törekvések, mi is volt az előterjesztők célja. A jogszabály-módosítási tervezet az adóigazgatás korszerűsítését, egyszerűsítését, az adózók kötelezettségeinek teljesítésével összefüggő feladatainak, terheltségüknek csökkentését célozza. Ezzel szemben általánosságban elmondható, hogy a törvénymódosítási javaslat nem szolgálja kellően a kitűzött egyszerűsítési célkitűzéseket, hiszen egyrészről nézzük a munkáltatók esetében: a munkáltatóknál, a kifizetőknél, ideértve a kisvállalkozókat, egyéni vállalkozásokat is, az adatszolgáltatások és a bevallások teljesítése aránytalan többletterhet ró, ugyanis a javaslat szerint bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségeik száma gyarapszik, gyakorisága nő, az új elektronikus forma, illetve a gépi adathordozón, flopin, CD-n megvalósítandó benyújtási forma kötelező, minden adózói réteget érint.

A második, az állami adóhatóság tekintetében: ide telepítik a tradicionálisan közel egy évszázada jól működő társadalombiztosítási alapfeladatokat, az ellátások megállapításához szükséges adatbázis kezelését, ugyanakkor az egyes közigazgatási szervezetek között - tehát az adóhatóság, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, egyéb szervezetek - olyan többlet-adatszolgáltatási kötelezettséget generál, melyhez ezeknél a szervezeteknél jelentős létszám- és informatikai erőforrás-bővítés válna szükségessé.

Harmadszor pedig: a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás megszüntetésével, amely az 1988-as adóreform óta funkcionál, a jelenleg jól működő adómegállapítási és adóelszámolási rendszer kiiktatásával, az adóhatósághoz való telepítéssel olyan többletfeladatokat okoz az adóhatóságnak, amelyeket erőforráshiány miatt ma nehezen tud megfelelő minőségben elvégezni, ugyanakkor az adatszolgáltatások előírásával, ami továbbra is a munkaadókat terheli, semmivel sem csökkennek az adózók adminisztrációs terhei.

(10.40)

Nézzük meg részleteiben, hogyan néznek ki a törvény egyes paragrafusai! Azokat a paragrafusokat hoztuk ide, amelyek véleményünk szerint a legnagyobb problémákat jelentik.

6. §. Ez a paragrafus a 2007. évtől megszünteti a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás rendszerét, helyette az adómegállapítás jogát az állami adóhatósághoz rendeli. Ez az a dolog, amivel szemben, azt hiszem, az adózók legnagyobb része szembesülni fog, hogy ezáltal nem a saját munkáltatója vonja le az adót, hanem egy külső szervezet, az adóhatóság. Kinek lesz ez jó? Egyrészt tudni kell azt, hogy a magánszemélyek egyik hányada önadózással fizeti be az adóját, őket ez nem érdekli, de nyilvánvaló, hogy a másik hányadának ez évtől volt arra lehetősége, hogy adóhatósági adómegállapítást kérjen. Ebben az évben ezzel a lehetőséggel az adózók 0,5 százaléka élt, magyarán, ez majdhogynem a nullával egyenértékű. Jó, azt elfogadjuk, hogy ebben az évben került bevezetésre, de azért mégiscsak riasztó ez a szám ahhoz, hogy mi erre építsünk.

A munkáltatói adómegállapításnak viszont hagyományai vannak, ez jól kialakított forma, 17 éve zökkenőmentesen működik, valószínűleg visszafejlődés lenne ennek a formának az abszolút megszüntetése. Ha már szóba kerülhetne itt változtatás, akkor legalább meg kellene hagyni a választási lehetőséget a munkavállalók részéről, már csak azért is, mert ma egy munkavállaló bizonyára jobban bízik a cégnél dolgozó munkatársában, akivel nyilván naponta találkozik, együtt ebédel, és nyilván jobban meg tud bízni benne, mint abban a távoli, láthatatlan adóhivatalban, amelyiktől ezután elvárja, hogy pontosan teljesítse az adóbevallási kötelezettségét.

Mi a helyzet az adóhatóságnál? Ez egyértelműen a feladatok bővülésével járna az adóhatóságnál, ami egyrészt többletlétszámot, másrészt számítástechnikai fejlesztéseket, többletfejlesztéseket jelent - nem is keveset, erről szó esett a bizottsági üléseken is -, és nyilván itt a beruházásra, úgy tudom, már vannak is jelentkezők. De nem is ez a probléma vele, hanem igazán a működtetés során jelentkezik majd az állami szektorban egy többletköltség nyilván, akár számítástechnika, akár ember áll mögötte.

Harmadrészt pedig továbbra sem csökkentené a munkáltatók és a kifizetők feladatait, hiszen a javaslatban megfogalmazott adatszolgáltatási rendszer kialakítása jelentős többletterheket jelentene a munkáltatónál és a kifizetőnél.

A 8. § is hasonlóan kellemetlen intézkedéseket hoz a vállalkozók életére vonatkozóan, ugyanis a javaslat az egyéni adó- és járulék-nyilvántartási rendszer kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére bevezet egy személyre lebontott bevallási kötelezettséget. Az adatok bevallását havonta, a tárgyhót követő 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesíteni. Ez a rendelkezés szinte vonzza a problémákat. Először is tisztázzuk, hogy eddig ilyen tartalmú adatszolgáltatást évente egyszer kellett teljesíteniük a foglalkoztatóknak a nyugdíj-biztosítási igazgatóságok felé, ezentúl az állami adóhatóság felé havonta kell majd.

Másodszor: csak interneten vagy gépi adathordozón lehet majd ezt a kötelezettséget teljesíteni. Erre ma a kisvállalkozók nincsenek felkészülve; számítástechnikai beruházási igény, informatikai szakemberigény, illetve többletköltség kell ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Valószínűsíthető az első időben az is, hogy a hibás bevallásokból több lesz, mint az eddigiek folyamán, hiszen évente csak egyszer kellett, és akkor jobban oda tudott figyelni a kis- és középvállalkozó, most ezt a szolgáltatást évente 12-szer kell megtennie.

Az APEH-re a központosított adatbázis kiépítése további feladatokat róhat. És érdemes lenne itt is megvizsgálni, hogy miért nem a társadalombiztosítási szerveknél jelenleg kialakított nyilvántartási rendszert teszik alkalmassá ezeknek a levált funkcióknak az ellátására.

Az is probléma, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a nyugdíj-biztosítási főhatóság eddig valamennyi bevallási kötelezettségből adódó feladat ellenőrzését teljesíteni tudta. Itt volt a megfelelő munkatárs, itt volt a megfelelő szakemberháttér és tapasztalat. Indokolatlan az, hogy ez most átkerül máshova.

Jellemző erre a paragrafusra, kedves képviselőtársaim, hogy az eddigi két bővített mondat helyett, az egyszerűsítés jegyében, 26 pontból álló adat-nyilvántartási kötelezettséget ír elő, aminek az ékköve az, hogy havonta kell majd adatot szolgáltatni a felszolgálási díj után felszámított nyugdíj-biztosítási járulék alapjáról és összegéről. Tehát a borravaló megadóztatásában a kormány szürkegazdaság elleni harcának fő csapásirányát látjuk - egyszerűsítés helyett bonyolítás, kifehérítés helyett elbizonytalanítás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Ezek jellemzik ezt a törvénycsomagot, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem tudják támogatni az előterjesztést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Bőhm Andrásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége-Magyar Liberális Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon!

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy nem tud olyan rosszkedvű lenni ez az ország, mint amilyennek a Fidesz láttatni szeretné. Tehát próbáljunk meg erről a jogszabályról úgy beszélni, hogy arról tárgyaljunk, ami benne van, és beszéljünk arról is, hogy miért születtek meg az egyes rendelkezései. Én megpróbálom, vagy sikerül, vagy nem, kicsit emberközelbe hozni ezt a jogszabályt, hogy mi az, amiről vitatkozunk, és nézzük meg, hogy azok a kritikák, amelyek érintik, igazak vagy nem igazak, jók ezek a rendelkezések, kedvezőek az állampolgároknak vagy sem.

Általánosságban hadd mondjam el, azt mindenki tudja, hogy a száz lépés programja, illetve a küszöbön álló egyéb rendelkezések elsősorban arra irányulnak, nemcsak hogy egyszerűbbé tegyék az életet, hanem az állampolgároknak olcsóbbá tegyék az életet. Tehát a cél az, hogy megteremtsük a versenyképességet, javítsuk a versenyképességet, javítsuk az ország helyzetét és az állampolgárok helyzetét.

Ha valaki egy ilyen döntésre szánja el magát, először kasszát csinál. A kasszacsinálás lényege az, hogy milyen bevételekkel rendelkezik, hol az a terület, ahol a kiadásokat csökkenteni tudja, mert csökkenteni szeretné, ugyanakkor gondoskodik arról, hogy a bevételek megszerzése ne legyen kétséges. Meg kell teremtsen egy olyan rendszert, amiből ismeri, hogy milyen bevételekkel számolhat, tehát előre tud tervezni; átlátható legyen úgy az állam számára, az állam szervei számára, mint az állampolgárok számára, hogy milyen módon kell részt venniük a közszolgáltatásokban, az egyéni és közös kötelezettségekben.

(10.50)

Ehhez a csomaghoz valósul meg - és ennek a jogszabálynak valóban alapvető mondanivalója -, a kasszacsináláshoz a feltételek megteremtése, és ahol kell, a megszigorítása. Tehát biztossá kell tenni azt, hogy a tervezett bevételek valóban befolyjanak. Ennek érdekében lépéseket kell tenni az adóelkerülő magatartások kiszűrésére, történjenek azok akár a fekete-, akár a szürkegazdaságban; egy világos, precíz nyilvántartási rendszerről kell gondoskodni; a modern kor feltételeinek megfelelően kell hogy működjön ez a nyilvántartási rendszer, mert ez a versenyképességünknek is része, nem csak a precízség, az áttekinthetőség és a tervezhetőség eszköze.

Ezek azok a feltételek, amelyek keretei között ez a jogszabálytervezet megszületett. Igaz az, és erről több említés történt, hogy a jogszabály hatálybalépésének, mostani tárgyalásának van egy kényszeridőpontja, mondta Soós Győző képviselő úr is. Ennek az oka az, hogy megszűnik a hatálya a sokunk, sokak által évtizedek óta rettegett, tisztelt, kevésbé szeretett, híres 1957. évi IV. törvénynek, ami az államigazgatási eljárás szabályairól szól. Ez nemcsak joghallgatók, gyakorló jogászok álmaiban gyakran előlépő törvény, de az egyik legtöbbet foltozott-toldozott törvény, amelynek ma már gyakorlatilag a kezelése is komoly nehézségekbe ütközik. E megszűnés miatt kötelező volt, hogy ebben a törvényben, mivel az új közigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény életbe lép, ehhez az adóigazgatási eljárás szabályait is hozzá kellett igazítani, hozzá kellett rendelni.

Most én kizárólag azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyekben az ellenzék éles kritikát alkalmazott. Azt mondja az ellenzék, azt mondja a Fidesz vezérszónoka is, hogy mostanáig az adózónak a munkáltatója állapította meg az adót, és ez mennyire helyes volt, és milyen borzasztó lesz az, ha ettől kezdve az állampolgár, a munkavállaló adóját az állami adóhivatal, az APEH fogja megállapítani. Most a kevésbé érthető életkép az, hogy miért ne lenne így, amikor egész Európában, a művelt világban gyakorlatilag mindenütt így van, hogy az APEH a neki szolgáltatott adatok alapján megállapítja az adót.

De hozzuk kicsit közelebb az állampolgárokhoz ezt a problémát! Van-e olyan adózó állampolgár, aki nem találkozott, akár minden évben nem találkozik azzal a problémával, hogy a munkáltatója beadja az adóbevallását, majd néhány hét múlva megérkezik az APEH-től egy levél, és minden adózó állampolgár kis gombóccal a torkában nyitja ki ezt a levelet, és találkozik azzal, hogy az adóbevalláson nem szerepel, mondjuk, aláírás, tévesen van egy adat feltüntetve, és meg kell jelenni az APEH-nél, és ezt a problémát rendezni kell.

Mi is ez a borzalmas helyzet? Mentesítünk munkáltatókat ennek a feladatnak az elvégzésétől, és gyakorlatilag biztosítjuk az adózó állampolgárokat, hogy ilyen torokgombóc-késztető APEH-levelekre nem kell számítaniuk, mert maga az APEH lesz az, aki az adómegállapítást elvégzi. Ennél kedvezőbb, megnyugtatóbb, biztosabb megoldást, még egyszer mondom, Európával teljesen konform megoldást nehéz elképzelni, tehát emiatt könnyeket ejteni, hogy nem a munkáltató fogja megállapítani az adót a jövőben, hát azt hiszem, a valóságtól elrugaszkodott lépés volt.

A következő az elektronikus úton megteendő adatszolgáltatás, amit havonta kell megtenni. Hadd mondjam azt, hogy nincs ilyen felmérés, tehát valóban nem történt hatástanulmány az én ismereteim szerint, de elképzelhető, hogy valahol az országban vannak olyan kisvállalkozók, akik ma még nem rendelkeznek olyan számítógéppel, amin ezt az adatközlést meg tudnák tenni. De hát 2005-öt írunk, Európában 2005-öt, ahol gyakorlatilag mindenféle adatszolgáltatás, nem túlzok, ha azt mondom, mindenféle írásbeli tevékenység, mindenféle nyilvántartás és adatkutatás számítógépes rendszeren keresztül történik. Ma már a családok magánéletében is úgyszólván mindennapos, és meggyőződésem, hogy a vállalkozásoknál különlegesen ennek a számítógépes rendszernek a használata.

Most szintén hozzuk közelebb, hogy értsék az adózó állampolgárok. Arról van szó, hogy azt a 3-4, esetleg 5 adatot egyetlen alkalommal be kell írni a számítógép agyába - úgy hívják, hogy sablon -, hogy melyek azok az adatok, amelyek a vállalkozásban szerepelnek, és havonta annyit kell tenni, hogy a számítógépnek kell adni egy parancsot, hogy ugyanezeket az adatokat, ha változatlanok, küldje el a számítógép az APEH-hez, és ha az öt adat közül az egyik változik, mondjuk, a két munkavállaló közül az egyik szülési szabadságra megy, akkor ezt a változást be kell írni, és beküldeni az APEH-hez. Na most erre azt mondani, hogy ez borzalmas többletmunkaköltséget jelent, mert informatikai szakembert kell alkalmazni, arra azt kell mondjam, az tényleg egy szándékos zavarkeltés, amin azért nem szabad fölháborodni, mert ez inkább nevetséges, mint komoly, tehát ennek a fölhánytorgatása. Ennyit az adatszolgáltatásról.

Igen lényeges kérdése a jogszabálynak az egészségbiztosítás, társadalombiztosítás alapjainak a kérdése. Azzal azért ebben az országban mindenki tisztában van, gondolom, hogy az egyik legkomolyabb veszély, legyen bármiféle kormány hatalmon, hogy a társadalombiztosításnak a forrásai milyen jelentősek, egész egyszerűen eleget tud-e tenni a társadalombiztosítás - eleget kell hogy tegyen, a kérdés az, hogy milyen módon - azoknak a kötelezettségeknek, amelyek a biztosítottak felé terhelik. Elemi érdek nemcsak az átláthatóság megteremtése, tehát biztosan tudni lehessen, hogy a társadalombiztosítási alapok milyen nagyságrendűek, hanem az is, hogy ne legyenek olyan jövedelemszerző tevékenységek, amelyek nem osztoznak részint a társadalombiztosítási szolidaritásban, tehát részvételben a társadalombiztosítási alap feltöltésében. De ne felejtsük el, és ez most a mostani vitánál is érdekes, hogy ugyanakkor ha bizonyos tevékenységek osztoznak ettől kezdve újonnan a társadalombiztosítás kötelezettségvállalásában, akkor az biztosítási szolgáltatásra is igényt nyújt.

Tehát akkor, amikor a felszolgáló díja, a borravaló - téves egyébként, hogy az adóköteles lenne, ez nem igaz - járulékkötelessé válik, akkor az ezért a többletjövedelemért kifizetett járulék ellenében a felszolgáló többletszolgáltatást kap majd a társadalombiztosítástól. Én azt gondolom, hogy ez a szolidaritásnak kötelező kelléke, ugyanakkor az egyéni érdek világosan felismerhető, és azt sem gondolom, hogy akik a járulékot ezt követően fizetni fogják, a felszolgálók, ez ellen tiltakoznának. Meggyőződésem, hogy örömmel és egyetértően fogják viselni ezt a járulékfizetési kötelezettséget, ami nemcsak a kifehérítést szolgálja, hanem még egyszer mondom, bizonyos szolgáltatások kikövetelésének, igénybevételének a lehetőségét is megteremti.

Beszéljünk arról, mert ebben is kritika érte a jogszabályt, hogy eddig ugye több számlára kellett fizetni a különböző kötelezettségeket az adózónak, legalább háromféle adócímen, és legalább másik háromféle társadalombiztosítási jogcímen kellett befizetéseket eszközölni. Általam nem érthető okból a Fidesz képviselője ezt a rendszert jónak tartotta, és vitatja, hogy helyes lenne az, hogy e sokféle átutalás helyett egyetlen számlacsoportra történő átutalás történik meg e jogszabály hatálybalépését követően.

Hozzuk megint közelebb az állampolgárhoz! Kedves adózó Állampolgár! Gondolja végig, amikor ön havonta - mert most jelenleg havonta - kitölti ezt a bizonyos 3+3 vagy 3+4 átutalásról szóló megbízást, ráírja a nevét, a számlaszámát, ráírja annak az adó- vagy tb-szervnek a számlaszámát, ahova az utalás történik, az összeget, és a közleményben megjelöli, hogy ez, mondjuk, eho, vagy tudom is én, micsoda, aminek az átutalását ön megteszi. Azután, e 6 vagy 7 átutalás után számlavezető bankja közli, hogy mennyi átutalási költséget számol fel önnel szemben, tehát a vállalkozói számláját mennyivel terheli meg e 6 átutalás teljesítéséért. Most az a borzalom történik, hogy nem kell önnek 6 ilyen megbízást kiállítania. Az a borzalom történik, hogy egy számlacsoportra történik meg az átutalás, és az APEH, illetve a társadalombiztosítás különböző szervei maguk elrendezik, hogy a bruttó módon átutalt összegből hova mennyi tartozik, milyen szolgáltatás ellenében. Én azt gondolom, hogy ez önöknek kedvező megoldás. Azt is gondolom, hogy nem helyes ezen sopánkodni, hogy megszűnik egy teljesen elavult, rosszul adminisztrált és nehezen áttekinthető eddigi technológia.

Nos, én azt gondolom, hogy az igazi probléma persze akkor fog kezdődni, amikor az alapelképzelések végrehajtásáról beszélünk. Melyik adófajta csökkenjen, ha valamelyik csökken, milyen kötelezettségeket vállaljon az állam, milyen kötelezettségeket a társadalombiztosítás, ki milyen módon vegyen részt a kötelező közös szolidaritásban? Ezek a jogszabályok az alapvita eldöntésével párhuzamosan kell hogy megszülessenek. Ezek kötelező technikai szabályok, ennek alapján én állítom, hogy egyszerűbb lesz az adózó állampolgároknak a működése és az élete. Semmi okunk nincs, hogy ne támogassuk ezt a jogszabályt.

(11.00)

Még egyszer mondom, az igazi jelentősége az érdemi döntéseknek van. Ezek a jórészt technikai szabályok alkalmasak arra, hogy egy jó döntést kisegítsenek, és ígérem a szabad demokraták támogatását ennek a jogszabálynak az elfogadásához.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó frakcióvezetőnek. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé a száz lépés programja keretében. Ez a törvényjavaslat lényegileg a kormánynak a feketegazdaság elleni fellépését támogatja, néhány praktikus technikai módosítást vezet be, és összehangolja, illetve megkísérli összehangolni a 2005. november 1-jén hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel az adózás rendjéről szóló törvény szabályait. A törvényjavaslat a feketefoglalkoztatás és az adókötelezettségek elkerülésének megnehezítésére, a tb-járulékfizetési fegyelem javítására és egyéni nyilvántartásának pontos vezetésére, az adóhatóság szankcionáló tevékenységének könnyítésére törekszik.

Ezek a célkitűzések úgy általában véve támogathatók. A célok teljesítése érdekében a törvényjavaslat az APEH-nél újabb nyilvántartások bevezetését írja elő, és különböző hatóságok, szervezetek által vezetett nyilvántartások kapcsolatainak szabályozását tartalmazza. A szokatlan a dologban csak annyi, hogy a kezelni kívánt anomáliái a magyar mindennapoknak régóta közismertek, de a kormány csak hároméves Csipkerózsika-álom után, 2005 nyarán ébredt rá, hogy itt is komoly, eddig elhanyagolt teendői vannak.

Első ránézésre a tervezett beavatkozások nagyon drasztikusnak látszanak, szándékos bűnt és akaratlan hibát nagyjából azonos durvasággal sújtanak; ezt finomítani kell. Hogy végül is ez a törvény meghozza-e a tőle várt eredményt a magyar gazdaság kifehérítésében, ezt majd a gyakorlat fogja eldönteni.

A törvényjavaslat sajnos az eddigi gyakorlathoz hűen kapkodásról tanúskodik, mintha a kormány az elmúlt időszak tehetetlenségét akarná nagyszámú apróbb rendelkezés módosításával, néhány újabb bevezetésével ellensúlyozni. Ez a lázas kapkodás azonban számos negatívumot is eredményez a mindenkit mindennap különösen érintő, a tisztességes vállalkozóktól, a polgároktól nagy pontosságot és munkát igénylő adó- és járulékkötelezettségek teljesítése területén.

Normális körülmények között az adókról és az adózás rendjéről az éves költségvetési törvény vitájával párhuzamosan szokás a törvényalkotás során dönteni, ilyen jellegű törvényjavaslatokra év közben csak rendhagyó esetekben kerül sor. A törvény hatálybalépése normális esetben január 1-je, szemben az előttünk fekvő javaslattal, ami számtalan hatálybalépési határidőt tartalmaz, és ezek természetesen nehezen indokolhatók. A gazdasági társaságok és egyéb szervezetek az egyéni vállalkozók, de egyes esetekben az államnak kevéssé kiszolgáltatott magánszemélyek is a tárgyév előtt szokták megtervezni éves gazdálkodásukat, költségvetésüket, így az adózással összefüggő tetemes adminisztrációs költségeiket is, adójukat, magyarán szólva üzleti terveiket, ami a stabil gazdálkodásuk alapja. Ez a cikcakkos kormányzati törvénykezés a mikrogazdaság helyzetét előbb-utóbb olyan rozogává, tervezhetetlenné teszi, mint amilyet a makrogazdaságból a kormánynak az elmúlt három esztendőben sikerült létrehoznia.

A törvényjavaslat jelentős mértékben növeli a bürokráciát mind az adatszolgáltatásra kötelezett adóalanynál, mind az APEH-nél. Feltételezzük, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását nem előzte meg egy olyan vizsgálat, ami az adóalanyok informatikai eszközellátottságára vonatkozna. Célszerű lenne a megfelelő eszközzel nem rendelkező kis- és mikrovállalkozók számára egy kedvezményes informatikaieszköz-fejlesztési programot kidolgozni, ha a kormány ragaszkodik a javaslatban foglalt eredeti elképzeléseihez. Az egyéni, mikro- és kisvállalkozások számára ezek az intézkedések sokkal többe fognak fajlagosan kerülni, mint a nagyvállalatoknak. A 33. §-ban szabályozott állami megtorlások kilátásba helyezése elviselhetetlen terheket jelenthet a becsületes vállalkozóknak apró tévedések esetében is. A szélhámosok pedig már ma is tudják, hogy hogyan kell a büntetések ellen védekezni; ennek a mára kialakult gyakorlatán nem is kell sokat változtatniuk.

Milyen költségekkel számol a kormány az új, illetve a módosított, adózás rendjéről szóló törvény bevezetése kapcsán? Ha az új adatnyilvántartások létrehozásáról és különböző, egymástól független adatállományok rendszeres alkalmi összekapcsolásáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek milyen összefüggései lehetnek. Racionális ugyan a terv, elvben a diktatúrák legtöbb cselekedete az, mégis úgy tűnik, hogy útban vagyunk az orwelli világ felé, ahol a Nagy Testvér mindent és mindenkit lát, ha akar. Ezt a személyhez fűződő jogok szempontjából alaposabban meg kell vizsgálni; most mindösszesen négy napunk volt a törvényjavaslat tanulmányozására és a felkészülésre.

A feketegazdaság elleni harc címén az egész társadalom átvilágíthatóvá és kiszolgáltatottá válik az APEH számára. Különösen aggasztó ez a helyzet a mai Magyarországon, ahol a közelmúltban már előfordult, hogy az APEH huzamos időn át a párt ökle szerepét kellett, hogy eljátssza. A bürokrácia természetesen sokba fog kerülni mind az adóalanyoknak, mind a takarékosságra és a létszámcsökkentésre törekvő magyar államnak. Az adórendszer a módosításokat követően nem fog egyszerűsödni, nem lesz átláthatóbb, nem lesz követhetőbb és nem lesz olcsóbb.

A törvényjavaslat szerint az adóügyek bonyolultságára tekintettel a megalapozottabb döntések meghozatalához az adóhatóságnak az eddiginél több időre van szüksége. Ezért a fellebbezési, elbírálási határidőket a 24., 25. és 26. § a jelenleginek kétszeresére-négyszeresére emeli. A határidők csak az adóalanyok számára lesznek rövidebbek és szigorúbbak, pedig az ő technikai felkészültségük és kockázattűrő képességük lényegesen kisebb, mint az APEH-é. Ha az adóalanyoknak az APEH-hel szemben követeléseik vannak, akkor ez a határidő-módosítási sorozat anyagi veszteséget is okoz számukra.

A feketegazdaság elleni határozottabb fellépést szolgálják többek között a 4., 8., 15., 17., 18., 22., 34. §-ok. Az egyéni adatszolgáltatásnál a hibázókkal szembeni durva és disztingválást nem ismerő szankciókkal együtt újra előtérbe kerül a jövedelmezőség- vagy adóbecslés több formája a szakmákra, most már a vállalkozásokra is kapcsolt vállalkozások szokásos piaci áraira. Nyilvánvaló, hogy a kormány szerint bűnös ország vagyunk, megérdemeljük ezeket a szocializmusra jellemző adókivetést megalapozó módszereket. Az adóeltitkolás felderítésének ez egy durva módszere, de mint tudjuk, az adóhatósági visszaélésekre is lehetőséget teremt. Ó, csak az állami korrupciót lehetne egyszer megfékezni! Ezért gondosan ki kellene dolgozni az ilyen eljárások garanciális feltételeit. Márpedig ebben a törvényben ilyen garanciális feltételeknek nyomuk sincs.

A 18. § nem túl barátságos: megszűnik a lehetőség az elsőfokú eljárás felfüggesztésére, amennyiben az ügyfél indokolt kérelmet terjeszt elő. Valószínűleg többen visszaéltek ezzel a lehetőséggel, de ennek bevezetése ép ésszel elképzelhetetlen, mert a valóságban előfordulhat baleset, súlyos betegség vagy bármi más, amikor nem adócsalóról van szó, és amit egy normális országban a hatóságok akceptálni szoktak.

A 33. és a 34. § az üzletbezárás fenyegetését erősíti drákói módon a vállalkozó felé. Ha a 33. § ebben a formában életbe lép, akkor a magyar vállalkozók új jelszava az lehet, hogy menekülni ebből az országból, mert olyan drasztikus rendelkezéseket és olyan következményeket, szankciókat tartalmaz, ami a becsületes, csak tévedésbe esett vagy valamilyen apró vétséget elkövetett vállalkozók működését is nagyon komoly veszélybe sodorhatja.

A 9. § egy érdekes paragrafus, hiszen az eddig többtucatnyi adószámlán történő vállalkozói befizetést összesen hat darab adó- és járulékszámlára csökkenti. Ez idáig rendben is van, de a különféle, vállalkozást terhelő adókat és járulékokat - társasági adó, környezetvédelmi adók, szakképzési hozzájárulás és a többi - egyetlen számlán kell befizetni. Ez akár jó is lenne, a baj csak az, hogy ezzel egy időben a vállalkozónak egy bevallást is be kell nyújtania, hogy az APEH a befizetés számlákra való bontását el tudja végezni.

(11.10)

Hogy ez közben milyen zavarokkal és büntetésekkel fog járni, azt ma nehéz megmondani, de rosszat sejtünk. Szerintünk a régi eljárás egyszerűbb és ésszerűbb volt, ezen kár változtatni.

De hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg, hadd emeljek ki egy szakaszt a törvényből, az 51. §-t, amely örvendetes. Eszerint az APEH a jövőben nem engedményezhet olyan követeléseket, amelyekkel szemben a magyar állam vagy annak intézményei állnak helyt. Pozitív lépés, végre rájött a törvény előterjesztője, hogy itt lépni kell. Korábban e törvényi hely hiányában az APEH fillérekért adott el olyan követeléseket - például volt állami vállalatok tartozásait -, amely követeléseket a megvásárlók az állammal szemben százszázalékos mértékben érvényesítettek. Számos ilyen követelést hajtottak be a magánkedvezményezettek, a követelésvásárlók az ÁPV Rt.-vel szemben, nem egyszer a kamatokkal együtt több száz százalékos haszonnal. Érdemes megnézni visszamenőlegesen a követelésvásárlók listáját, kapcsolatukat a mindenkori hatalom képviselőivel.

Feltűnő, hogy ez az állam szempontjából katasztrofálisan rossz üzlet nem szúrt szemet az APEH vezetőinek, akiknek a közpénzek sorsa szempontjából különösen érzékenynek kellett volna lenniük. Minden ilyen üzlet tiszta veszteség volt a magyar állam szempontjából, ezen a lyukon rengeteg pénz szivárgott át magánkezekbe. Kérjük a pénzügyminiszter urat vagy a jelen lévő államtitkár urat, hogy kérjen tájékoztatást az APEH-től erről az üzletágról, egy 17 éves idősort felölelő támogatásról a kedvezményezettekkel, az összegekkel és az időpontokkal együtt. Érdekes kép tárulhatna fel így számunkra az elmúlt 17 év eseményeiről.

Az 57., 58. és 67. §-ok az egészség- és nyugdíj-biztosítási rendszer nyilvántartásainak tartalmát, karbantartását és az illetékességet szabályozzák. Az 59. § meghatározza azokat a társadalmi csoportokat, akiknek az egészségügyi ellátását részben vagy egészben az állam átvállalja. A 60. § az APEH, a tb, illetve a nyugdíjfolyósítás és a magánnyugdíjpénztárak közötti információáramlást szabályozza. Lehetőség teremtődik a nem biztosítottak kiszűrésére. Az elgondolás helyes, de mi lesz azzal a sok százezer nem biztosítottal, akiknek nincs jövedelme, de az állam nem köteles helyettük jótállni. Ezekről az emberekről, az ő elkövetkezendőbeli sorsukról a kormány megfeledkezett.

Összefoglalva: a törvényjavaslat szándékaival, törekvéseivel egyet lehet érteni, de az alkalmazandó módszer akár otrombának is minősíthető. Ezenkívül ellentétes azzal a törekvéssel és szándékkal, amit oly gyakran hangoztattak a miniszterelnök úr és a kormány képviselői, amely növelné a versenyképességet, javítaná a vállalkozók versenyképességét. Lehet, hogy ez az intézkedéssor némileg segíti a feketegazdaság háttérbe szorítását, de a tisztességes és becsületes vállalkozókat - akik idáig sem éltek ilyen lehetőségekkel, vagy nem használták ki ezeket a törvénytelen eszközöket - olyan hátrányos helyzetbe hozza, ami a versenyképességüket nemhogy javítani, de egyenesen rontani fogja.

Magyarország versenyképességének ma az egyik legnagyobb akadálya az állam saját maga, hiszen a tegnapi miniszterelnöki napirend előtti hozzászólásból megtudhattuk, hogy az adóterhek Magyarországon a környező országokat tekintetbe véve nem túl magasak, az Európai Uniót tekintve átlagosnak nevezhetők. Mégis ennek a viszonylag “alacsony pénznekö a beszedése rendkívül sokba kerül, hiszen hatalmas adminisztrációs terheket ró az adófizetőkre a bevallások elkészítésekor. A jelenlegi törvénymódosítás ezt a terhet növelni fogja, és hatalmas terhet ró az adóhivatalra, hiszen ennek a rendkívül bonyolult rendszernek a fenntartása és üzemeltetése a beszedett pénzek jó részét felemészti.

A végső konklúzió az, hogy kevés pénzt szedünk be rendkívül drága, kis hatékonysággal bíró módon. Jó lenne, ha a törvényalkotó szándékai között fellelhető lenne annak az akarata is, hogy ezen a helyzeten változtassunk, tegyük áttekinthetőbbé, átláthatóbbá az adózás rendszerét, enyhítsünk és könnyítsünk a vállalkozók, az adófizetők adminisztrációs terhein. Az egyszerűsítés következtében az APEH-re háruló terhek és anyagi megterhelések is nyilván csökkenni fognak.

Számos módosító javaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja, és be is nyújtunk módosító javaslatokat. Ha a törvény elfogadhatóbbá tehető, akkor támogatni fogjuk, ellenkező esetben nem áll módunkban ezt megtenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Kétperces felszólalásra is jelentkeztek már képviselők, először nekik adom meg a szót. Lenártek András, a Fidesz képviselője következik két percben.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Bőhm András képviselő úr elment, pedig szívesen vitatkoznék vele. Elöljáróban annyit, nem tartom szerencsésnek, hogy a törvény kapcsán csak annyi mondanivalója van, hogy a Fidesszel foglalkozik, ahelyett, hogy a saját kormányával szemben fogalmazna meg kritikákat.

Az általa említett, a magánszemélyek adózására vonatkozóan a munkáltatótól elvont és az adóssághoz telepített adómegállapítási lehetőség kapcsán szeretném még egyszer leszögezni, bár tudjuk, hogy Svédországban vagy más nyugati országokban, ahol több éve folyik adózás és ahol - mindannyian tudjuk, képviselőtársaim - teljesen más az adóhatóság és az adózó egymáshoz való viszonya, lehet, hogy a dolog működik, de ott se egyszerre vezették be. Mi azt hiányoljuk, hogy a kormány még csak a választás lehetőségét sem adja meg az adózónak abban a tekintetben, hogy akar-e az adóhatóság által történő adómegállapítási folyamatban részt venni, vagy továbbra is választhatja, hogy a kifizetőnél lehet ez a lehetősége. Az egész folyamatot illetően ez mindenképpen többletterhet jelent, hiszen a munkáltatónak továbbra is adatszolgáltatási kötelezettsége van, amire az APEH-nél jelenleg még nincs meg a megfelelő apparátus. Tehát semmivel nem egyszerűsödik a rendszer, és kezdetben a beindításnak egyértelműen többletköltsége lesz. Erre hívtuk fel a figyelmet.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Úgy látom a vezérszónoki beszédeket követően, hogy valójában e két kérdés körül fogunk tartósan vitatkozni. Azt ajánlom Lenártek úrnak, hogy váltson néhány szót Tállai képviselő úrral, mert ő talán megerősíti azt, amit én mondok: a munkáltatók zöme ma azt mondja, hogy miért nem fizetünk nekik azért, mert ők állapítják meg a munkavállalók adóját. Tehát adóhatósági feladatokat látnak el azok a munkáltatók, akik megállapítják a munkavállalók adóit. Ez nem természetes dolog, még akkor sem, ha ennek már több mint 15 éves gyakorlata van. Azt hiszem, most állítjuk a talpára ezt a dolgot. Hogy ebben az évben ezt még csak kis számban kérték az adófizető polgárok, az ennek az érdemét nem csökkenti.

Adatszolgáltatás ma is van, adatot szolgáltatni kell. Egy korszerű informatikai rendszerben az adóhivatalnak igenis megvan az a lehetősége, hogy ezt elvégezze. Azt pedig, képviselő úr, egyenesen sértőnek érzem, amikor azt mondja, hogy az adóhatóságnál nem dolgoznak ilyen emberek. Ők azok, akik ezt ellenőrzik, tehát hitem szerint ők erre kellően felkészültek.

Ami pedig a nyugdíjjárulékokkal és az egyéb járulékokkal kapcsolatos havi bevallást illeti: tessék elgondolni, ha - nem is a nyugdíj-, de - a táppénzfizetésnél nincs havi adatszolgáltatás, akkor hogy állapítják meg az illető munkavállaló táppénzét.

S mindkettőjüknek mondom, önnek is és Herényi úrnak is, ha az adótörvényeket figyelmesen tanulmányozták volna korábban, akkor tudnák, hogy évek óta milyen mértékű kedvezmény van informatikai fejlesztésre az egyéni vállalkozóknak, a kisvállalkozóknak és nagyobb vállalkozásoknak. A felkészülésre tehát megvolt a lehetőség. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

(11.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Lenártek András, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ezzel kapcsolatban tényleg úgy látszik, hogy elbeszélünk egymás mellett. Göndör képviselőtársam, én azt szeretném még egyszer jelezni, hogy az a feladat, amely eddig megvolt egy munkáltatónál, magyarán, hogy neki adatokat kellett ahhoz összeszednie, hogy meg lehessen állapítani az adóját az illetőnek, ez a feladat megmarad. Most az adó kiszámítási, illetve úgymond kivetési fejezete kerül át az APEH-hez, ami egyértelmű, hogy eddig ott nem volt meg. Ha ez többletfeladat, mint ahogy ön is elismerte, akkor ennek biztos, hogy van többletköltsége.

Számomra az a zavaró ebben, hogy biztos, hogy az APEH-nél ez létszámbővítést, informatikai hálózatbővítést jelent, ami egy egyszeri és egy rendes működési többletköltséget jelent. Nem látom be, hogy ez miért éri meg. Illetve érzelmileg sem tudok a dologgal teljesen azonosulni a munkavállaló oldaláról nézve, hiszen tudjuk, hogy vannak olyanok, akik az egész életüket abban élték le, hogy mindig tudták, kihez kell fordulni, ha a jövedelemadójukkal, egyébbel van gondjuk. Tudták azt, hogy melyik osztályon, melyik szobában kell keresni azt az illetőt, aki számukra tanácsot ad. Ez a dolog most elvész úgy, hogy még csak a lehetősége sincs meg, hogy ezt válassza. Ez a problémánk vele. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak. Parancsoljon! Kérem a mikrofonhangot biztosítani!

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: Bocsánat, államtitkár úr! Egy pillanatra volt ugyan mikrofonhang. Még egyszer, parancsoljon!

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Igen, most van. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lenártek képviselő úr, azt gondolom, valamit félreért, ugyanis maga a törvénymódosítás éppen azt célozza, hogy a munkáltatóknak csökkenjen az adatszolgáltatási terhe, és ebből többet vállal fel az államigazgatás. Ha ezt valaki nem tekinti vállalkozásbarátnak, akkor félreérti a helyzetet, ugyanis az adatszolgáltatási kötelezettség most kimondottan a havi bevalláshoz, vagyis az illetményszámfejtéshez társul. Illetményszámfejtés mindig is volt, gondolom lesz is, mint ahogy egyetlen olyan vállalkozó sincs jóformán, akinek van munkavállalója és nincs könyvelője. Tehát nyilván ezt a feladatot ők ellátják, ilyen értelemben ezt a feladatot teljesíti egy munkáltató, és további nyilvántartási kötelezettsége nincs. (Lenártek András Tállai Andrással beszélget.) Láthatóan egyébként Lenártek képviselő urat ez nem érdekli (Lenártek András: De érdekel! Hallgatom.), de azért a tisztelt Országgyűlésnek elmondanám, hogy ezt azért tartom fontosnak, mert így valóban tehercsökkenés következik be a munkáltatók számára, ami egyébként, azt gondolom, mindenki számára kedvező. Nem szerencsés úgy beállítani, hogy ez tehernövekedés.

Ami pedig azt illeti, hogy informatikai eszközzel kell teljesíteni; egyrészt a vállalkozásoknak, azt gondolom, amúgy is elemi érdekük, hogy legyen számítógépük, mert a versenyképességnek elemi feltétele, hogy információhoz jussanak, de egyébként úgy gondoljuk, hogy az egészen kis vállalkozásoknál nyilvánvalóan a könyvelőcégek fogják ezt a feladatot elvállalni, illetve elvégezni, erről mi már előzetes konzultációkat is kezdtünk a cégekkel, hogy ez tulajdonképpen mintegy a bérszámfejtő rendszer mellékterméke lesz.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik Lenártek András, a Fidesz képviselője.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Figyeltem önre, mint ahogy Bőhm András képviselő úrra is. Azzal kapcsolatban, hogy többletterhet jelent-e ez a törvényjavaslat egy olyan foglalkoztatónál, aki egy főt foglalkoztat, az alábbi példát szeretném elmondani. A vezérszónoklatban is ezt mondtam, Bőhm András úr kiforgatta, úgy látszik, most ön is ezt teszi.

Le van írva a 8. §, ami elég hosszú, mondhatni, két oldal ebben a leírásban (Felmutatja.), aminek egy pontja - egyet mondok -: a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, ápolási díj és a többi - ez egy pont a 26-ból - összegéről kell kimutatást küldeni az egyéni vállalkozónak. Ezt huszonhatszor is elmondhatnám. Amíg én ezt elmondanám, az önmagában egy óra, amíg valaki ezt kitölti, gondolkozzunk már el, hogy az hány órát jelent a kis- és középvállalkozó számára. Jelent egy egyszeri többletköltséget a dolog, amikor megveszi azt a számítógépet, amit ön javasolt a kisvállalkozónak, hogy ideje lenne, hogy megvegye. Jelenti azt, hogy a szoftvert meg kell vennie, azt fel kell telepítenie, és jelent minden hónapban egy többletkiadást, ami addig nem jelentkezett, mert évente volt, államtitkár úr - és ne tévesszen meg senkit, évente kellett eddig bevallania, most havonta kell hogy ezt megtegye.

Ez biztos, hogy többletfeladattal jár, az állam oldaláról meg többletkockázattal jár, mert így biztos, hogy a pontatlan bevallások valószínűsége nagyobb lehet. Egy szoftvert eleve egy kicsit azért körültekintőbben csinálnak meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ezáltal persze nehezebb kitölteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szólásra emelkedem ezzel a témával, egyrészt gazdaságpolitikai, fiskális politikai szempontok miatt, és ugyancsak egy-két olyan paragrafust kiemelnék, amelyiket különösen figyelemre méltónak tanácsolok.

A gazdaságpolitikai, politikapolitikai mondatom azzal kezdődik, hogy elszomorodtam, ahogy Bőhm András képviselő úr elkezdte beszédét. Azért szomorodtam el, mert Bőhm András képviselő úrral a költségvetési bizottságban és néha itt az Országgyűlés plénumán is időnként adódolgokban, adótémákban egyetértünk, és egymást idézzük pozitív módon, és az, hogy ő a kormánypárti oldalon van, én pedig a kisebbségi oldalon, nem homályosítja el azt, hogy az adózás témájában a tisztánlátás a fő célunk.

Most Bőhm András képviselő úr mégis azzal kezdte, hogy a Fidesz vezérszónokának és a Fidesznek az a fő mestersége, hogy a kormányt valahogy beárnyékolja. Lenártek képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka szakszerű, tényszerű dolgokat mondott, amiről persze, hogy lehet vitatkozni, és kétségbe lehet vonni. Jobb lett volna azt hallani. Mintha Bőhm András képviselő úr kompenzálni kívánt volna valami más politikáért, hogy most a Fideszt hibáztassa olyanért, mert most hát a… - abbahagyom ezt.

Az egész törvénynek az idehozatala azért nyugtalanított bennünket a költségvetési bizottságban - én magam ott részletesen, többször is szót adtam ennek, engedtessék meg, hogy itt is valamit elmondjak róla -, mert az időzítése - valaki azt mondta, lehet, hogy én is mondtam - majdnem úgy néz ki, hogy ez egy pótcselekvés. És beszélünk erről a témáról, mert adózásról mindig kell beszélni. Ez a legnagyobb terhe, gondja, ügye minden kormányzásnak, nekünk is. Azonban az, hogy hogyan csináljuk ezt, bizony nem mindegy. Az adózás a költségvetés egyik eleme, a két oszlop közül, mondhatnám, az egyik, és a költségvetés megírásakor, megszerkesztésekor, megfabrikálásakor, törvénybe iktatásakor, akkor történik helyesen, logikusan a formálás és a gondolkodás a rendszeréről, hogy milyen, hogyan is történjen ez.

(11.30)

Példát honnan mondjak? A jó kertész nem októberben-novemberben ássa meg vagy húzza meg a jövő tavaszi ágyásokat, hogy hol lesz a zöldborsó, meg hol lesz a retek, hanem majd ha eljön az ideje. Tehát a rendjét a kertjének akkor szabja meg hatásosan és eredményesen, amikor már tudja, hogy mennyi eső volt, meg mennyi borsót meg mi mindent akar. Nálunk is most, hogy az adózás rendjéről beszélünk, egy kicsit absztraktnak tűnik, az időtől elvonatkoztatva. Van, aki arra gondolhat, hogy a sanda mészáros akkor és oda üt, ahová nem is nézett. Különböző, nagyon jó népi metaforák vannak annak az érzékeltetésére, hogy néha nem akkor csinálunk dolgokat, amikor annak az ideje van. Ez jut eszembe a kormány által idehozott, mostani törvényjavaslatról.

Engedtessék meg, hadd mondjak egy példát, tisztelt Országgyűlés! A lépcsőzetes életbeléptetés indokolható, mert hiszen ha a törvényjavaslat indokolásába alaposan beleolvas az ember - mint ahogy én beleolvastam -, van valami logika, hogy egyik témát ekkor, mást meg máskor léptet életbe. De azért, tisztelt Országgyűlés, 2007-re most, 2005 nyár elején megmondani, hogy valami 2007-ben lép életbe és mi lépjen életbe, nem megnyugtató. Ezt is módosítani kívánjuk, és érveltünk emellett.

Hoznék még egy példát, a 15. §-t, tisztelt Országgyűlés. Itt arról van szó, hogy a törvény utasítja az adóhatóságot, hogy végezzen számításokat. Talán legjobb, ha olvasom magát a paragrafust: “jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének a szempontjait.ö Tehát az adóhatóság utasíttatik e törvény által, hogy gondolja ki, mennyi jövedelmének kellene lenni annak a vállalkozónak, és ha nincs annyi, akkor majd rámászunk, hogy miért nincs annyi. Tisztelt Országgyűlés! Ez olyan valami, ami nem ildomos - próbálok diplomatikus szót használni. Azt a szegény vállalkozót, aki küszködik - mert vagy olyan helyen vagy nem olyan szakmában van, vagy valami, sok minden miatt a vállalkozás nem virágozhat úgy, ahogy ő szeretné, ahogy mi szeretnénk -, és akkor ezt a bajlódó vállalkozót még az adóhatóság is birizgálja, hogy miért nem megy jobban. Akinek rosszul megy - vagy hogy van a közmondás -, még az ág is húzza. Erre a szegény vállalkozóra most ráuszítjuk a hatóságot is. Ugyanakkor mondjuk mi, a kormányzat, az Országgyűlés és tudományos intézetek, sokan mondjuk, segítsük azokat a vállalkozókat - különösen a kisebbeket -, akik botladoznak, sántikálnak. Nagyon helyes, ez dolgunk, ez feladatunk nekünk. Na de hát itt akkor két kormánytisztviselő lesz? Két hatóság? Egyik szerdán kopogtat, hogy segíteni kívánok, a másik pedig csütörtökön, hogy miért nem megy jobban? Vagy fordítva? Először jön az, aki számon kéri, hogy miért nem tetszik ügyesebben gazdálkodni?

Tisztelt Országgyűlés! Ez olyan valami, ami nem szül jó vért - használhatnék más szót is -, nem veszi jó néven, nem látja szívesen az az állampolgár, aki éppen az, akiről itt szó van, aki bajlódik azzal, hogy felszínen maradjon, és eljusson odáig, amikor majd prosperál, és amikor majd jó adófizető válik belőle.

Nem folytatom, tisztelt Országgyűlés, remélem, hogy érzékeltettem, hogy milyen fenntartásaim vannak ezzel a törvényjavaslattal. Módosítókat nyújtottam be magam is, bár nem is vagyok benne biztos, hogy ez így annyira helyrehozható, hogy ebből most törvény legyen. Időszerűbb volna - akkor jól érzem magam mint fiskális szakértő is meg törvényhozó is -, hogy amikor majd jön a költségvetés, akkor a témát vitassuk majd, hozzuk rendbe, és a szerszámokat, instrumentumokat is, amelyekkel a költségvetés készül. Itt a szerszámokról beszélünk, majdnem az üresjárat gondolata jut eszembe.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Lenártek Andrásnak, a Fidesz képviselőjének, normál fölszólalási időben. Parancsoljon!

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy olyan területről nem esett szó, ami szerintem a törvényjavaslat előterjesztése következtében aggályossá vált, ez pedig az, hogy a javaslat az adófizetési rendszer jelentős átalakítását javasolja, az adónemenkénti befizetések helyett összevont kötelezettségcsoportokat alakít ki, jelesül a vállalkozók számára, illetve az adózók számára a három legfontosabbat: lesz egy áfabefizetési számla, lesz egy szja- és tb-járulék, és lesz az egyéb adók. Az egyéb adók önmagában 40, tehát a problémát, ha úgy teszik, az első kettővel nem oldottuk meg. Egy helyre kerül 40 olyan, különböző adó és járulék, ami nyilvánvalóan bizonyos szempontból, akár a vállalkozók oldaláról kezdetben jó ötletnek tűnhet, mert csak egyféle csekket kell kitölteni. De itt jegyezném meg, hogy az adóhatóság részéről, illetve a költségvetés részéről fölveti azt a problémát, hogy amíg csekken, címzetten - így mondom inkább -, jogcímenként történnek az átutalások, addig bizton nyomon követhető, hogy hol és milyen befizetéseket teljesített vagy nem teljesített az adózó. Ebben a tekintetben most egységesen történik a pénz átutalása, és a központi költségvetésnek kell egy analitikát ehhez megteremtenie.

Hogy ezt a problémát föloldja az előterjesztő, azt mondja, hogy a költségvetés szempontjából elvárás továbbra is az adónemenkénti nyilvántartás, nyilvántartási naprakészség, és biztosítani kell a bevételek célirányos felhasználását. Tehát a munkáltató számára kötelezettségként írja elő, hogy bár - ismételten mondom - egyben fizetik ezeket az egyéb adókat, de el kell készíteni ehhez az analitikus nyilvántartásokat. Magyarán: nem kell külön pénzt elküldeni, de attól még nyugodtan külön kell a kimutatásaikat elkészíteni. Értelmezhetetlen, hogy hol itt az egyszerűsítés. Mondok egy példát, amit az élet hozhat. Tételezzük föl, hogy így összesítve ezeket az adókat egy vállalkozónál egyéb adó és befizetések tekintetében, mondjuk, 110 ezer forint kötelezettség keletkezik a saját adóbevallása szerint. Nincs annyi pénze, 100 ezer forintot tud csak átutalni. Ki az, aki megmondja, hogy melyik jogcím esetében történik csökkentés? Vagy ha nincs ilyen, aki megmondja, akkor nyilván az APEH úgy fog eljárni, hogy arányosan mindegyik adónemnél, illetve jogcímnél - 8-10 ilyen jogcím lehet egy összeg tekintetében - csökkenti ezt az adót. Tehát amíg eddig megtehette azt a vállalkozó, hogy választása szerint egy adónemnél, egy jogcím esetében azt mondta, hogy na, ezt most nem fizetem be, majd a későbbiek folyamán, most erre lehetősége nincs, hanem majd 8-10 adónemnél egyaránt jelentkezik egy kisebb összegű befizetési kötelezettség. Szerintem jól át kell gondolni ezt a rendelkezést.

(11.40)

Horváth János képviselőtársam említette a 15. §-t. Azt hiszem, hogy erről még sokat fogunk beszélni. Gyakorlatilag alkotmányossági aggályok is lehetnek a tekintetben, hogy minek alapján lehet az adóhatóságot felhatalmazni arra, hogy a kis jövedelemmel rendelkező cégeket sűrűbben ellenőrizze. Nyilván lehet olyan élethelyzetben, hogy nem fut eléggé a cég; ha neki amúgy is baja van a vállalkozásával, cserébe még megkapja az adóellenőrt is, azt gondolom, ez semmiképpen nem jó üzenet a kormány, illetve az adóhatóság részéről.

Azt látom az eddigiek alapján is, hogy az egyszerűsítés helyett inkább a bonyolítás, a kifehérítés helyett az elbizonytalanítás jellemzi ezt az előterjesztést. Azzal, hogy az APEH-hez nagyon sok többletfeladatot, illetve átszervezést igénylő feladatokat rakunk, szerintem a zavarosban halászók térnyerését tudjuk csak biztosítani. Ezért a kellőképpen nem körbejárt törvényjavaslatot vonjuk vissza, ezt javaslom a többi frakció számára is, és kérjük a kormányt arra, hogy egy másik, jobb javaslatot hozzon ide. Nem is kell most, szerintem nyugodtan meg lehet várni a költségvetés beterjesztését és az őszi munkaprogramot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik, és megadom a szót Göndör Istvánnak, a Szocialista Párt képviselőjének.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, amit Lenártek képviselő úr itt ma csinál, a tipikus kisnyúl esete, hogy van sapkája, vagy nincs sapkája. Ha most egyszerűsítünk, az a baj, ha adatszolgáltatási kötelezettség van, ami adattartalmában nem nagyobb a jelenleginél, az is baj. De az adatszolgáltatás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy fehéredjen a gazdaság. Kérdezhetném azt is, hogy melyik bankot tetszik képviselni. Attól, hogy az eddigi tizenvalahány utalás helyett havonta, mondjuk, csak kettőt, vagy hármat kell elküldeni, ez a kifizetésekben, a költségekben, a bankköltségekben lényeges csökkenést jelent a vállalkozóknak.

Ha így megyek tovább, azt mondom, ez is egy újabb kicsi lépés ahhoz, hogy a versenyképesség valamelyest javuljon. Szeretném az ön figyelmébe ajánlani azt a paragrafust, amely azt mondja, hogy a könyvelő ma már teljes joggal képviselhet magánszemélyt, társaságot az adóhivatal előtt. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozás bizalommal van a könyvelője iránt, és az információkat, az adathordozókat folyamatosan átadja számára, akkor ebből el tudja készíteni a bevallásokat, elektronikus úton is teljesíteni tudja. Ez egy lényeges és nagy lépés lesz annak érdekében, hogy gyorsíthassuk ezt a folyamatot. Az APEH-nél ma már nem kézi, hanem elektronikus nyilvántartás van.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár úr az expozéjában elmondta a jó adófizető és a rossz adófizető címlistára történő felkerülését vagy annak lehetőségét. Ez a lényeg, mert ha megpróbálom ezt egyszerűen lefordítani, akkor a vállalkozó esetében, ha nem fizeti normálisan az adóját, akkor adott esetben a banki hitelfelvételi lehetőségnél egyfajta korlátozás léphet vele szemben fel.

Csak itt felmerül az emberben egy kérdés; talán Göndör Istvánnak is mondanám. Ha az állam vagy a kormány maga az áfa-visszatérítéseket visszatartja, ha most az elektronikus úton történő adatszolgáltatás, befizetés havi rendszerességgel, bizonyos fokú egyszerűsítéssel valósulhat meg, nemcsak az állam, a kormány esetében, hanem adott esetben az önkormányzatok esetében is, ott, ahol a vállalkozók munkát vállalnak, és a kincstári pénzhiány miatt az önkormányzatok képtelenek fizetni, akkor ezen vállalkozók esetében is bele kell gondolni abba, hogy miért nem tudnak megfelelni az adófizetési morálnak. Ha felkerül egy ilyen listára, államtitkár úr, akkor talán a felelőst és a felelősséget is firtatni kell.

A következő: megértem, csak tessék belegondolni egy 75 éves cipész esetébe, aki úgyszintén vállalkozó, hogy mit fog csinálni, amikor talán még arra sincs pénze, mert olyan megszorítások, olyan adónagyságrendek vannak, aminek alapján lehet, hogy még a szeget sem tudja megvásárolni a cipőhöz. Mi késztetné őt arra, hogy számítógépet vásároljon, vagy havi jelentési kötelezettséggel bíró könyvelőt alkalmazzon? Göndör István rázza a fejét, de talán az egyszerű vállalkozók és az egyszerű emberek jelenlegi napi problémáiba is bele kellene tudni gondolni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az expozéban valóban szóltam arról, hogy azt javasoljuk, legyen egy olyan nyilvános lista, amely a kitüntetett adósok jegyzékét tartalmazza. Arról szó nincs, hogy rossz adósok jegyzéke lenne, kizárólag arról a körről van szó, amely kiemelten, kitüntetetten kedvezően viszonyul az adózáshoz. Tehát szó nincs diszkriminációról. Azt gondolom, hogy ez a kifehérítésnél is többet jelent, lesz egy olyan vállalkozói kör, amely büszke lehet arra, hogy az adóhatóságnak kiváló partnere.

Ami az adminisztrációs egyszerűsítést illeti, ez valóban nagyon fontos dolog. Itt kizárólag arról van szó, hogy azok az adózók, akik járulékfizetésre kötelezettek, tehát munkavállalójuk van, havonta teljesítenek bevallást. Ezek a vállalkozások nagyon kevés kivétellel ma is könyvelőt alkalmaznak, egy-egy könyvelőcégnek pedig jó néhány olyan kisvállalkozó partnere van, amelynek nevében el tudja végezni ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget.

Egyébként itt Lenártek képviselő úr, azt hiszem, összetéveszti a vállalkozót és a kifizetőt. Az, hogy 26-féle adatszolgáltatást kell teljesíteni, ma is így van. Ha egyszer ez a számítógépes rendszerbe bekerül, egy kisvállalkozónak nyilván nem jelent gondot, hiszen nem fizet egyidejűleg gyedet, gyest és így tovább. Tehát elméleti dolog, amit a jogszabály meghatároz. A könyvelő ezt nyugodtan tudja teljesíteni arra az 50, 100 vagy akár 150 vállalkozásra, amelynek könyvelését végzi.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik Lenártek András, a Fidesz képviselője.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt órák alatt próbáltam kormánypárti képviselőtársaimmal megértetni azt, hogy szándékaikkal szemben nem jelent ez az adótörvény-javaslat egyszerűsítést, hanem éppen hogy nehezíti a vállalkozók életét. Sajnos, nem sikerült. Göndör képviselőtársam említett példáját hoznám ide. Eddig azt mondta ön, hogy négy helyre fizetett a vállalkozó (Göndör István: Azt mondtam, hogy több mint 10 helyre volt átutalás.), igen, 10 helyre fizetett, most nem egy helyre, hanem egy összegben fizeti ezt. De valakinek egyszer meg kell bontani ezt az egy összeget, képviselő úr! Ez a feladat nem oldódott meg. Egyrészt meg kell teremteni a feltételét a vállalkozónak, mert a javaslat arról szól, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségét eszerint kell teljesítenie. Tehát a feladata nem lett egyszerűbb.

Másrészt az APEH-nél kötelező, mert egyébként honnan tudhatnánk meg a jogcímenkénti befizetéseket, sőt egyénenként és jogcímenként. Azért valahol ez nem jelent egyszerűsítést, arról nem is beszélve, hogy ami egyértelműen a javaslat szerint többletterhet jelent, az az említett 26. §. Államtitkár úr említette, hogy a könyvelők ezt majd megoldják, de vannak olyan cégek, amelyeknek erre nyilván nem sok pénzük van.

(11.50)

Egyértelmű, hogy ha a könyvelő ezt megoldja, attól ez valamibe kerül, tehát a kiadási oldalon mindenképpen jelentkezik, és mondom, szakmailag sem egyszerű feladatról van szó, ezt nyilván tudja ön is mint a Pénzügyminisztérium egy hivatalnoka, hogy ez egy fontos adatszolgáltatási kötelezettség lesz, nem olyan, mint amit csak közvélemény-kutatásként lehet kezelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces felszólalásra Élő Norbert szocialista párti képviselőnek.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenártek képviselőhöz szeretném szavaimat intézni, ugyanis igenis költségcsökkentést jelent a kisvállalkozásoknak az átutalások számának csökkenése, ugyanis a bankoknál mindig van egy minimális átutalási díj, amit a kis összegű átutalásoknál is érvényesít, így az egyösszegű átutalásoknál nyilván ez harmadolódik, tizedelődik, attól függ, hogy mi történik. Egyrészt ez biztos, hogy költségcsökkentés.

Másrészt a vállalkozások ’98 százaléka könyveltet könyvelőirodánál általában, nem saját maga végzi el, hiszen meg sem tudja tenni. Nagyon kevés olyan vállalkozást ismerünk, amely saját maga könyvel. Ebből adódóan az elektronikus bevallást ma már megcsinálják a könyvelőcégek, és gyakorlatilag semmiféle pluszpénzt ezért nem szoktak kérni általában, mert nagy a verseny ezen a piacon is.

Megosztani pedig ma is meg kell az összes bevallott adófajtát, semmi változás nem történik. Annyi történik, hogy nem kell utalni külön-külön, mert teljesen fölösleges, az APEH nyilvántartási rendszere pedig kezelni tudja ezeket a flopin, e-mailen vagy bárhogy megkapott adatokat.

Úgy gondolom, hogy az egyszerűsítés igenis a kisvállalkozásoknak kedvez, a nagyvállalkozások nyilván nem nagyon fogják érezni ennek az előnyeit, viszont a kisvállalkozók, a nagyon picik - például a cipészek - biztos, hogy érezni fogják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Ékes József független képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán még egy olyan téma, amit Göndör Istvánnak is és államtitkár úrnak is mondanék, hogy ha egy nagyobb gazdasági társaság, ami foglalkoztat 500 főt, ahol bérszámfejtő van, havonta utalják át a tb-járulékot meg egyéb más dolgot, nem értem meg, hogy miért jelent neki több terhet, mondjuk, év végén a munkavállalójával azt a gesztust megtenni, hogy automatikusan utalja vissza - elektronikusan is történhet ma már az adóbevallás -, hogy a gazdasági társaság elektronikus úton utalja át a dolgozó adóbevallását.

Ez akkor lesz érdekes, vagy akkor lehetne érdekes, államtitkár úr, ha minden munkavállalónak saját magának is ki kell tölteni az adóbevallását. Amikor családi adózásról van szó, akkor más a kérdés, de addig, amíg egy gazdasági társaságnál profi módon a bérszámfejtők automatikusan minden hónapban ezt megcsinálják, nem jelent számukra pluszköltséget.

A pluszköltség csak ott jelentkezhet és akkor jelentkezhet, ha állami szinten olyan nagy mérvű adó- és járulékterhekkel bírnak a gazdasági társaságok, hogy azt mondják, hogy ezt lepasszolom, csinálja meg a dolgozó saját maga, de ezt a gesztust általában az elmúlt 18-20 év folyamán a gazdasági társaságok minden további nélkül profi módon megoldották és megcsinálták. Miért kell nehezíteni ezt a kérdést?

Egy egyszerű munkavállaló, akinek más jövedelme nem származik, év végén nyilatkozik a munkaadója irányában, hogy máshonnan nincs jövedelme, és ezt a gesztust a munkaadó megcsinálja helyette, akkor talán a kölcsönösség és talán a félelem keltése nélkül ezt a gesztust a munkaadó megcsinálja számára. Miért kell ezt bonyolítani? Hiszen ezt profi módon, egyszerűen… - és az adóhatóság is maximálisan megbízott a gazdasági társaságban, a munkaadó gazdasági szakértőiben, akik a munkavállaló helyett ezt a tevékenységet ez idáig is elvégezték.

Miért kell bonyolítani ezt a kérdést? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mert az egyén, a munkavállaló lehet, hogy rosszul tölti ki. (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) Hihetetlen sok adóhatósági oda-vissza levelezés fog ebből adódni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Élő Norbert, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Azt szeretném mondani, hogy az, hogy az adóhatóság fogja elvégezni az adó megállapítását, igenis egyszerűsíti a cégek életét, hiszen a cégek így is, úgy is bevallják ezeket az adókat. Ebből az adóhatóság - én azt mondom - egy enter gombbal megállapítja az adót, kész.

Innentől kezdve tehát nem kell a vállalatnak év végén kitölteni egy csomó nyomtatványt, ami egyébként egy csomó időt elvesz, és teljesen fölöslegesnek tartom, tehát nem is értem azt, hogy Ékes képviselő úr miért akarja ezt visszatenni a vállalatokra, hiszen ez megint költségcsökkentő, és hogy úgy mondjam, ezért már a különféle könyvelőcégek nem kérhetnek pluszpénzt az év végén, hiszen ön is tudja nyilván, hogy minden egyes cégnek mérlegkészítésnél és egyéb adóbevallásoknál pluszpénzeket kell fizetni. Ez is azt jelenti, hogy eggyel kevesebb, amiért pluszpénzt lehet kérni, tehát igenis ez megint az, hogy a kisvállalkozások költségeit csökkenti.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Ékes József független képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán Élő képviselőtársamnak mondom: én nagy gazdasági társaságról beszéltem, ahol 400-500 munkavállaló van. Ha a munkavállalónak saját magának kell bevallania, mitől egyszerűsödik, tessék nekem megmondani; ha maga a gazdasági társaság, a bérszámfejtő automatikusan év végén ezt a gazdasági társaság által foglalkoztatott személyek után megcsinálja, akkor miért kell plusz még az adóhatóságnak külön-külön minden egyes személyre adómegállapítási tényezőként belépnie?

Ha máshonnan nem származik jövedelme, képviselőtársam, és ha az egyén vagy a gazdasági társaság adja be, ebből a szempontból, azt mondom, profibb módon be tudja adni a gazdasági társaság főkönyvelője, fogalmazzunk így, mint maga az egyén. Onnantól lesz bonyolult, amikor az egyén esetleg valamit rossz helyen tölt ki és az adóhatóság, valamint az egyén között megindul egy levelezés, holott annak a munkavállalónak semmivel nem több az adónagyságrendje, mint amit a gazdasági társaság helyette idáig is bevallott. Én olyan cégről beszélek, ahol 400-500 főt foglalkoztatnak, nem olyanról, ahol csak kettőt foglalkoztatnak. Az az eset megint más, de ott, ahol nagy foglalkoztatások vannak, más a kérdés. Profizmusról van szó egy gazdasági társaság esetében.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Katona Tamás államtitkár úr. Öné a szó.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ékes képviselő úr mindig igen szimpatikusan közelíti a kisvállalkozások problémáit és általában a vállalkozások érdekében, az adminisztráció csökkentése érdekében szokott szólni.

Most mégis úgy tűnik, hogy azt mondja, hogy egy nagy cég megteheti azt a gesztust, elkészíti az adóbevallást. Ez ugyanúgy adminisztráció, ez egy logikai bukfenc, hogy ez meg egy gesztus. Ők ezt kötelezettségként élték meg eddig is, de most nem arról van szó, hogy a munkavállalónak kell ezt átvállalni, hanem arról van szó, hogy ezt az adóhatóság hivatalból megállapítja. Tehát nincs senkinek adóbevallás-készítési kötelezettsége. Ez igenis adminisztrációs egyszerűsítés.

Egyébként pedig ami az elektronikus adatközlést illeti, minden kis cégnek van olyan könyvelője, amely könyvelőcég ezt meg tudja tenni, és ez azért fontos, mert ez tulajdonképpen az egyik outputja, kimenete, szolgáltatása lesz egy elektronikus bérszámfejtő rendszernek, amely ma már minden cégnél működik, és ezt az APEH elektronikája fogadni tudja. Egyébként nem úgy van az, ahogy Lenártek képviselő úr mondta, hogy ha a vállalkozó befizeti a különböző terheket, akkor nem tudja eldönteni, hogy melyikre fizeti be, de bizony meg tudja tenni, mert a bevallásban közli, hogy milyen jogcímen, milyen célra fizet.

Akkor van arányosítási kötelezettség - benne van világosan a törvényjavaslatban -, ha a bevallás és a befizetett összeg valamiért véletlenül nem egyezik meg. Ilyen hiba ma is előfordulhat természetesen. Hibás bevallás mindig elképzelhető, de ezt csak arra mondom, hogy ha valamelyik kötelezettségét nem teljesíti, mert kevesebb a pénze, akkor ez a bevallásból kiderül.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, egy másik kérdés, és Göndör Istvánnak is mondanám: az egy számlán történő adóbefizetés. Ahogy Lenártek úr is, képviselőtársam is elmondta, 40 különböző adó- és járulékfizetési kötelezettség van. Ezt most szűkíti valamilyen mértékben. Ez akkor érdekes, és akkor lenne helyes ez a törekvés, ha mindent azonos időben kellene bevallani, és mindent azonos időben kellene befizetni.

(12.00)

Tehát magának a törvénynek vagy a végrehajtási utasításnak is erre ki kell térnie. Mi van most jelenleg Magyarországon? Hihetetlen mértékű körbetartozások vannak a vállalkozásoknál. Teljesen logikus, hogy a vállalkozók is ahhoz, hogy meg tudjanak élni egyik napról a másikra, bizonyos átütemezéseket vagy ütemezéseket hajtanak végre a különböző adók vagy járulékok befizetésénél. Ez akkor érdekes, Göndör képviselőtársam, ha maga a végrehajtási utasítás is rendelkezik arról, hogy megváltoztatja a befizetési határidőket különböző adóknál és járulékoknál, és megpróbálja egységesíteni. Mert tényleg, ahogy ma Magyarországon a körbetartozások leledzenek, és ha ezt nem tudjuk helyretenni, akkor sajnos ennek hatására, hiszen nincs lehetősége a vállalkozónak arra, hogy különböző késedelmekkel vagy késedelmi pótlékokkal fölvállalva az esetleges körbetartozásból majdan befolyó összeg valóságát, akkor maga a vállalkozó tulajdonképpen egy kényszerhelyzet elé lesz állítva, és innentől fogva bezárul a kör számára, hiszen nincs meg az a lehetősége sem, hogy adott esetben egyfajta késleltetett befizetéssel a maga részéről eleget tudjon tenni, holott nem ő hibázik abban, hogy a kintlévősége időben nem folyik be. Azt hiszem, erről már a parlamentben nagyon sokszor és nagyon sokat beszéltünk, hogy jogilag, törvényileg ezt is helyre kellene tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint ahogy Németországban is helyre tudták tenni, és más országokban is ezt a lehetőséget meg tudták lépni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ékes képviselő úr utolsó mondataira reagálok. Tudom, hogy ön a körbetartozást állandóan az állam nyakába varrja, és ebben önnek nincs igaza. Ezt korábban is elmondtam, most is tartom. Bizonyos pontokon lehet, hogy van ebben szerepe, de az, hogy ez nem az államtól ered, egészen biztos, és kérem, hogy ezt gondolja végig.

A másik: amikor azt mondja, hogy az 500 főt foglalkoztató cég, tessék csak játszani egy kicsit a gondolattal, ha az 500 főt foglalkoztató cég, mondjuk, február 15-étől elkezdi fogadni az 500 alkalmazottjának a különböző papírkáit, hogy ilyen meg ilyen címen jár neki valamilyen kedvezmény. Tehát tényleg adóhivatalként, adóhatóságként működik 15 éve egy vállalkozási bérszámfejtés, ami nem normális. Ez a feladat az adóhivatal dolga. Ezt oda kell delegálni, oda kell tenni, és ha innen nézi, akkor a képviselő úr is rájön, hogy ezt lehet egyfajta szolgáltatásnak felvenni, de ezért a cégnek kötelezettséget is kell vállalni, mert jelenleg a cégé a kötelezettség, mert ő állapítja meg az adót, ha egy kedvezményt rosszul vesz figyelembe.

Mondok egy másikat. Ma minden cégre vonatkozik az adatszolgáltatási kötelezettség az APEH felé, a vállalkozás felé nem. Lehetséges tehát, hogy egy munkavállalónak több helyről van jövedelme, ha csak egész évben egyetlenegyszer valahonnan máshonnan kapott jövedelmet, amit lehet, hogy el is felejt a következő év tavaszáig, hogy neki ilyen volt, miközben az APEH ezt tudja, a saját cége pedig nem, mert felé nincs adatszolgáltatási kötelezettség. Ezek az információk az APEH-ban rendelkezésre állnak. Úgy, ahogy Élő Norbert mondta, ott egy jó program esetén nem kell más, mint hogy azt mondjuk, hogy február 15-én az utolsó adatszolgáltatás időpontjában lezártuk, és ettől kezdve az adóhivatal meg tudja állapítani az egész adót.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Ékes József független képviselő.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Ne haragudjon, Göndör István, ezzel vitatkoznom kell, mert minden gazdasági társaságnál, ahol több száz főt foglalkoztatnak, mindenkinek van egy személyi kartonja. Rajta van, hogy hány gyereke van, kapja-e a családi pótlékot, egyéb ilyen más dolgok. Az ugyan nincsen rajta, hogy a család egyéb más okból miért szorul szociális támogatásra, de azt az önkormányzat adja, az meg nem tartozik a bevallási körbe. Képviselőtársam, ilyen egyszerű ez a kérdés. Az adóhatóságnál is ugyanezt a személyi nyilvántartást tulajdonképpen végre kell hajtani az egyén után, nem? (Göndör István: Ott a tb-től kezdve minden megvan.) Ugyanezt, dettó ugyanezt végre kell hajtani, mint ahogy a gazdasági társaságnál is ez nyilván van tartva. Az a különbség, hogy ha máshonnan is van jövedelme, és az után adóznia kell, akkor teljesen logikus, hogy az egyén egyéni adóbevallást hajt végre. (Göndör István: És a kedvezményével mi van?) De egyébként miért kell több száz ezer munkavállalót egyéb ilyen dolog miatt terhelni? (Göndör István: Nem terheljük.)

Én egyébként az államtitkár úr által elmondottakat megértettem, nagyon köszönöm, államtitkár úr. Egyetlenegy dologgal van még gondom. Az előbb itt ültek fönn a nyugdíjasok. Ha az ember megkérdezne egy nyugdíjast, hogy hányszor ad borravalót, mondjuk, egy étteremben vagy egy éttermi szolgáltatásnál, akkor nem isten bizony, hogy annak a nyugdíjasnak egy 10 vagy 15 százalékos szolgáltatói díjat most automatikusan áremelésként be kell vezetni. Azt hiszem, a borravaló kérdése mindig is ebben az országban olyan volt, hogy nem biztos, hogy mindenki adott borravalót. Most viszont törvényileg szabályozzuk azt, hogy 10-15 százalékos mértékben a szolgáltató az egyénre minden további nélkül ráterhelheti ezt.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Élő Norbert, az MSZP képviselője.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném Ékes képviselőtársamat meggyőzni arról, hogy ez most egy tényleg jó javaslat. Tisztelt Képviselőtársam! Ma is úgy van ugyanis, hogy a 400-500 főt foglalkoztató cégek beadják az adóbevallásukat, az APEH-nál ugyanúgy személyre lebontva meg kell nézni, hogy rendben van-e minden. Magyarán tehát nem történik semmi, csak az történik, hogy egy dolog kikerül a rendszerből, hogy a vállalatnál nem kell duplán dolgozni. Annyi történik, hogy a vállalatnál a bérszámfejtésre szükség lesz, tehát a bérszámfejtőnek nem szűnik meg az állása, meg kell csinálnia, csak ezentúl leadja, és az év végén nem kell az összesítést még egyszer megcsinálnia, végigszámolnia, megállapítania, begyűjteni a különféle papírokat, hanem ezt az adóhatóság a saját adatbázisa alapján megteszi, ezáltal jelentősen egyszerűsödik az egész adóbevallási és adómegállapítási rendszer. Azt kell mondjam, kiesik annyiféle papír, ha már a környezetvédelemre is gondolunk, nem kell annyi fát megölni e miatt a papír miatt.

Ezért mondom, tisztelt képviselőtársam, tényleg fogadja el, hogy ez most egy jó javaslat. Tehát nem történik semmi, a mostani rendszerből kikerül egy pluszrendszer. Ha ezt el tudja fogadni, akkor úgy gondolom, hogy meg tudja szavazni ezt a törvényt, mert ez most jó törvény.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra Ékes József független képviselőnek adom meg a szót. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, itt az a pont, amikor lezárjuk, hogy mennyi fát kell kivágni környezetvédelmi szempontból. Képviselőtársam, a gazdasági társaságnak havonta minden egyes dolgozóra a bérszámfejtést végre kell hajtani. Minden egyes dolgozóra a társadalombiztosítási járulékot be kell fizetnie. Tulajdonképpen a rendszer ott van a számítógépében, nem kell hozzá papír. Mi a manónak kellene hozzá papír? Ha az egyén, a vállalkozó azt mondja év végén, én ki szeretném kérni a vállalattól az éves jövedelmem és az éves adóbevallásom tényének a megtörténtét, akkor a vállalat ezt kiadja a részére. Idáig is megtette ezt a tevékenységet, és ma már beszélünk elektronikai úton történő bevallásról.

Tehát semmiféle plusztevékenysége sem a gazdasági társaságnak, esetleg az egyénnek lehetséges ebből, nem más.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismét Élő Norbert, a Szocialista Párt képviselője következik, kettő percben.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Csak annyit szeretnék mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy ma nagyon sok aláírnivaló van január 1-je és 31-e között minden egyes nagy cégnél. Ha ön már dolgozott nagy cégnél, akkor tudja, hogy egy csomó ilyen dolgot alá kell írni. A törvényjavaslat ezt próbálja megszüntetni, és az APEH adómegállapítása megszüntet egy csomó felesleges adminisztrációt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt áttérnénk a következő előterjesztés megtárgyalására, tízperces technikai szünetet rendelek el.