Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament sajátságos működése miatt, közben bizottsági ülések is folynak, nem tudtam itt lenni, de azt hiszem, hogy nem leszek távol az igazságtól, ha azt mondom, hogy az eddigi vita folyamán általában és mindig csak materiális javakról volt szó - mennyi a családi pótlék, milyen lakástámogatási kedvezmény és egyéb problémák merültek fel és ezzel kapcsolatos viták -, de nemcsak testből, hanem lélekből, szellemből is áll az ember. Akkor, amikor a kormányzati oldal mintegy gyermekbarát csoportosulásként próbálja önmagát beállítani, elfeledkeztünk erről a másik dologról.

Hogy miért jutott ez eszembe? Múlt hét szombaton választókörzetem egyik falujában, Ceglédbercelen, amely egy sváb falu, a hatvan évvel ezelőtt gulágra elhurcolt német nemzetiségiekre, arra a több mint 600 emberre emlékeztek, és a nemzetiségi iskola tanulói tartottak előadást, gyönyörű szépen, német nyelven, saját szokásaiknak megfelelően egy megható műsort adtak. Az igazgató asszony pedig a szünetben panaszkodott, hogy bizony az a finanszírozásváltozás, amely a nemzetiségi iskolákat is érinti diszkriminatív módon, lehetetlenné teszi a későbbiek folyamán, hogy megfelelő szintű oktatásban részesüljenek. Ez is hozzátartozik a mai vitanapnak címet adó kérdéskörhöz, hogy “biztonságot és igazságosságotö. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon igazságtalan.

Vasárnap, amikor az ember elmegy a szokásos misére, és ifjúsági misére téved be, nagyon sok egyházi iskolába járó - és nem csak egyházi iskolába járó, hála istennek - gyermeket talál a misén. Gondolom, hogy ha ma postát bontottak képviselőtársaim, akkor mindannyian kézhez kapták a történelmi egyházaknak a képviselők részére írt tiltakozó levelét, amelyben egyértelműen levezetik azt, hogy a kormányzat szerint az egyházi iskolába járó gyermekek másodrendű állampolgárok, őket ugyanaz a finanszírozás nem illeti meg - ez is hozzátartozik az igazságossághoz, erről is érdemes lenne beszélni.

A harmadik, ami talán még ennél is súlyosabb; Vidorné képviselő asszony a kormányprogramból idézett, hogy a gyermek az első. Én hadd idézzek az alkotmányból, a 67. §-ból, amely azt mondja: “A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges.ö Hogy miért idézem? A tegnapi döntések miatt.

Tegnap döntött arról a parlament, hogy lehetővé teszi azt, hogy egyedülálló személyek számára is in vitro fertilizáció történjen. Aki szociológiával foglalkozik, mindenki tudja, hogy az egyszülős családban élő gyermekek veszélyeztetettsége átlagosan négyszerese a normál családban élőknél, tehát akkor, amikor az alkotmány így fogalmaz, kifejezetten családról beszél, a családot védi, s akkor, amikor önök arra hivatkozva, hogy a nők egyenjogúsága, illetve önrendelkezési joga mindennél előrébb való, elfeledkeznek arról, hogy attól a pillanattól kezdve, ha valaki áldott állapotba kerül, ott már a gyermekről is szó van.

Én úgy gondolom, hogy ezek a kérdések is hozzátartoznak a mai vitanaphoz; nagyon sajnálom, hogy csak materiális dolgokról van szó. Legalább gondolják végig még ez utóbbi ügy kapcsán, jövő hétfőn lesz a végszavazás, hogy talán nem jó eleve kilátástalan helyzetbe hozni gyerekeket egy-egy ilyen döntéssel.

Köszönöm szépen.