Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Nagy élvezettel hallgattam Boross miniszterelnök úr érvelését akkor is, amikor szerencsém volt hallani nagyjából mindazt, amit most elmondott. Elmondta személyesen is pár héttel ezelőtt, amikor még csak készültünk talán jó néhány, azóta már javasolt döntésünkre. Elmondta mindazt, amit most ebben a hozzászólásában itt, a parlament nyilvánossága előtt is elmondott, azt az aggodalmát, hogy hogyan lehet összeilleszteni egyrészt a nemes nemzeti hagyományok őrzését, azok megóvását azzal az igénnyel, hogy teremtsünk egy jobban működő országot.

(13.20)

Időnként a kevesebb nem több-e? - tette fel a kérdést a miniszterelnök úr, és óvott attól bennünket, hogy nagyon gyorsan az elején, a felsőoktatástól az egészségügyön át a közigazgatásig egyszerre nagyon-nagyon sok változtatást indítsunk el.

Ennek az óvásnak egyik része nyilván abból származik, hogy kellő kormányzati tapasztalattal tudja, hogy mire képes a politikai és az igazgatási elit, mekkora terhelés az, amit rá lehet tenni. A másik része pedig abból a féltésből származik, hogy mondjuk, itt van az ezerévesnek hívott megyerendszer a maga nagyon sok, egyébként olyan hagyományával is, amely megőrzésre érdemes, én meg vitatkoztam vele, hogy nem egynéhány olyan hagyományával, amelyet meg jó lenne megváltoztatni.

Van olyan helyzet, amikor a tempót nem mi diktáljuk, tisztelt Országgyűlés. Évek óta vitatkozunk azon egymással, hogy hogyan lehet összeilleszteni egymásnak ellentétesnek tűnő szempontokat - lásd a költségvetés egyensúlya, mert csak stabil alapzatra lehet építeni erős várat -, hogyan lehet ehhez képest a féltő megjegyzések mellett egy igazságosabb világot, gondoskodóbb államot teremteni, sőt hogyan lehet fejleszteni és beruházni ugyancsak az állam pénzéből, hogyan lesznek ezek itt egymás mellett, és hogyan tudja szolgálni mindezt az országot egy jobban szervezett állam és igazgatás.

Nem akarom eltitkolni, hiszen sokszor elmondtam már itt: az egyensúly dolgában, azt hiszem, az a helyes magatartás, hogy késlekedés nélkül az új kormány az eskütételt követő napon megtette javaslatait az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, és még akkor is ez a helyes magatartás, ha tudom, hogy ha több időt adnánk ezekre a vitákra, akkor talán könnyebb lenne a részleteket is megbeszélni és azokban egyezségre jutni, de éreztem és hallottam azok üzenetét, akik azt mondták, hogy bizony-bizony jövőbeli céljainkat fenyegeti az, ha az egyensúlyt nem állítjuk helyre. A jövőbeni célok pedig a fejlesztés, a beruházás céljai. A jövőbeni célunk pedig nem egy esetben elkerülni a legrosszabbat. Azt a veszélyt, amelyből politikai típusú destabilizációt látunk a régióban; máshol, hála istennek, nem nálunk. Nem egyet és nem kettőt.

Ha szemünkre kell valamit vetni egyensúly dolgában, szerintem az nem a gyorsaság, inkább az ellenkezője: a késlekedés. Ha itt magamra veszek valamilyen kritikát, akkor inkább talán annak az ellenkezője, mint amit az elnök úr szavaiból kihallok, hogy miért ilyen nagy a tempó. Én azt mondom, hogy jobb lett volna sok-sok évvel ezelőtt jobban érteni ezeket a szempontokat, talán akkor nem lett volna szükség erre az egyensúlyteremtésre.

Nagyjából látva azt is, hogy a köztársasági elnök úr ma aláírta ezeket a törvényeket, jól lehet látni, hogy mehetünk egy lépéssel tovább: hozzáigazítani most már nagyobb rendszereinket a mai időszak kívánalmaihoz, illetve beruházással, befektetéssel egy új országot teremteni; városközpontokat, utakat, vasutat építeni.

Négy év látszólag hosszú idő. Amit nem teszünk meg az első egy-másfél évben, azt általában nem szokták tudni megtenni a kormányok. Ezzel együtt figyelmeztető intését és szavát hallva megpróbálom abból mindazt magunk számára levonni, ami hosszú távon az igazodáshoz nagyon fontos egy kormánynak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)