Felszólalás adatai

Amit én feszegetnék, de nagyon sajnálom, hogy Rogán képviselő úr nincs itt, és bízom benne, hogy az államtitkár úr választ tud adni rá, mert a kormány is, tehát nemcsak a bizottságok, hanem a kormány is támogatta a 158. és 161. ajánlási pontok között a települési adóra vonatkozó szabályok megváltozását. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennél a módosító csomagnál ugyanúgy tetten érhető, hogy módosító indítványként kerültek be olyan javaslatok, amelyek teljesen szembemennek az eredeti javaslattal. Most szerencsére még a részletes vitában beszélhetünk ezekről, de engem félelemmel tölt el, hogy a kapcsolódó módosító indítványok között még ennél sokkal több indítvány lesz, ami váratlanul fog érinteni nemcsak minket, képviselőket, hanem minden adó- és járulékfizető magyar állampolgárt, és kis- és közepes vállalkozásokat egyaránt.

Tehát a kérdésem, hogy a települési adóra vonatkozóan mi indokolta azt, hogy az összes olyan szabályt, amely akár felső plafonra vagy kedvezményekre vonatkozik, mind kiiktatták a rendszerből. Ez számomra azt jelenti, hogy akár lehet a csillagos ég, vagy lehet bármi. Például ilyen apróság, hogy korábban szerepelt, hogy az iparűzési adóból levonható, nem lehet nagyobb a végösszege, mint az iparűzési adó, ezek kikerülnek a rendszerből, legalábbis a kormány is és a bizottságok is ezt támogatták. Én azt gondolom, hogy ez kellő izgalmat, idegességet teremthet a piacon.

Ehhez hadd kössem hozzá, ha már vállalkozásokról beszélek: a 247-es ajánlási pont - ez már az a csomag, amit korábban az elnök úr a négyes csomagként jelölt meg, a társadalombiztosításra vonatkozó szabályok -, e szerint a módosítás szerint az a társas vállalkozó, aki nem végez munkát, tehát nem munkaviszony szerint látja el tevékenységét az adott vállalkozásban, ez például lehet egy kft.-nek az ügyvezetője, mindenképpen köteles lesz a minimálbér másfélszerese után járulékot, egészségügyi járulékot, munkaerő-piaci járulékot és nyugdíj-biztosítási járulékot fizetni.

Államtitkár úr, én most kifejezetten örülök, hogy ön képviseli a kormányt ebben a székben, mert én hiszem, hogy ön megérti ezt a problémát. Magyarországon nagyon sok olyan kis- és közepes vállalkozás, vagy nevezzük nevén, kft. lehet, amelynek a tulajdonosa nem végez munkát a kft.-ben, és lehet, hogy nem is vesz fel jövedelmet a kft.-ből, ennek ellenére neki a minimálbér másfélszerese után járulékokat kell fizetni. Ez olyan többletteher, ami vezethet oda, hogy vállalkozások tucatjait fogják beszüntetni és bezárni. Ez egy semmivel nem indokolható teher.

Én a korábbi szabályozást, a ma hatályos szabályozást sokkal tisztességesebbnek tartom, ha azt mondjuk, hogy akár bér, akár osztalék címén jut jövedelemhez a tulajdonos, akkor meg kell fizetnie a járulékokat. Még azt is el tudnám fogadni, de ezt már nagyon-nagyon nehezen, de azt hiszem, az felelne meg a szabályoknak, hogy amennyiben ez egy összevont jövedelemnél már meghaladja a nyugdíjjárulék-fizetés felső határát, abban az esetben a járulékot nem kell megfizetni, kivéve az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, mert annak a mai szabályok szerint sincs plafonja.

Tehát azt gondolom, hogy ez megint egy olyan pénzbehajtás, amiről sem a koncepcióban, sem az általános vitában, sem a miniszteri expozéban semmi nem hangzott el, és mégis váratlanul egy ilyen, majdhogynem azt mondom, hogy alantas, egészen pitiánernek tűnő módosító indítványba, de becsempészték, és ezt is támogatja a gazdasági bizottság, a költségvetési bizottság és a kormány képviselője is.

(23.10)

Azt gondolom, és azt kérem tisztelettel, államtitkár úr, gondolják ezt végig. A jegyzőkönyv számára kifejezetten hangsúlyozom, hogy semmiképpen nem képviselném azt, hogy valamilyen kiskapun keresztül jövedelmet lehessen kivinni egy vállalkozásból adó és járulék nélkül. De azt, hogy aki nem végez munkát, annak kelljen, sőt, nagy valószínűséggel valahol máshol biztosítotti jogviszonyban van az illető, és mégis itt fizetnie kelljen, még ráadásul rettentően igazságtalannak is tartom.

A másik a járulékfizetéssel kapcsolatos kérdés. Ez már a 242-267. számú módosító indítványok tömege. Ezek arról szólnak, hogy hogyan próbálja meg a kormányzó többség megoldani azt a gordiuszi csomót, amikor lenyúlták a magánnyugdíjpénztárakban lévő befizetéseket, és most kísérletet tesznek arra, hogy átkereszteljék a munkáltatók által fizetett járulékot valami olyanná, ami nem keletkeztet jogot a munkavállalónál, majdan mondjuk, nyugdíjjárulék esetében, és különválasztják, mert azt kimondja a módosító indítvány, hogy a nyugdíjnak valahogy viszonyulnia kell majd a megszerzett jövedelemhez, de a befizetésnek nem. Tehát ha most nagyon pikírt vagyok, föltehetném azt a kérdést, hogy hogy valósul meg Matolcsy úrnak az a kijelentése, vagy a miniszterelnök úrnak a pontjai között szerepelt, hogy a nyugdíjkasszában a bevételnek és a kiadásnak egyensúlyban kell lenni. Ha önök ezt nem nyugdíjjárulék-befizetésnek tekintik, akkor papíron, technikailag ki lehet mutatni, hogy a nyugdíjkassza bevétele töredéke, mert a 10 százalék munkavállalói befizetés csak töredéke lesz majd a kiadásoknak.

Tehát lehet hamis képet mutatni, de azt gondolom, amit én ebbe belesejtek, hogy most teremtik meg az alapját annak, hogy amennyiben később netán az Alkotmánybíróságnál vagy - még továbbmegyek - a strasbourgi bíróságnál a panaszosok, a magánnyugdíjpénztárban megtakarítók pert nyernek, akkor azt lehessen mondani, hogy tulajdonképpen ez egy olyan befizetés, ami nem keletkeztet jogot ellátásra, tehát az illetők nem tarthatnak semmiképpen jogot egy olyan valamire, ami eddig egy kockázatközösséget jelentett. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen célszerű lenne, és fenn kellene tartani.

Nem akarok hosszan beszélni olyan indítványokról, amelyeket örömmel láttunk a támogatott sorban. Az egyik az étkezési utalványok összegének megemelése. Ez pozitív, és ezzel egyetértünk.

A másik ilyen dolog Font képviselő úrnak a zárjegyre vonatkozó csomagja, amely a százas, 109. körüli ajánlási pontokban találhatók, mert igenis, erősen vélelmezhető az, hogy most a mai szabályok között igen gyorsan kapcsoltak vendéglátó-ipari egységek, és máris kikerülik a jövedéki adót. Tehát azt gondolom, hogy itt ez a pont megfelel annak, amikor azt mondjuk, hogy a jövedéki adót be kell fizetni mindenkinek, aki olyan terméket állít elő, vagy olyan termékkel kereskedik, amely jövedékiadó-köteles. A zárjegy az eddigi gyakorlat szerint egy olyan eszköz, ami nem oldja meg a problémát száz százalékig, de lényegesen szűkíti ezt a lehetőséget. Az mindannyiunk közös érdeke, ez az adótörvények vitájának megkezdésekor bizottsági véleményekben és mindenütt elhangzott, hogy az adót meg kell fizetni, az adóhatóságnak azt be kell hajtani, ezt pedig csak akkor lehet, ha megfelelő eszközt adunk a kezébe. A zárjegy egy ilyen kérdés.

Tehát még annyit hadd tegyek hozzá, és befejezésül újra a saját javaslatunkhoz visszatérek. Államtitkár úr, én ezen a késői órán még azt is megengedem magamnak, hogy biztos, hogy jó az egykulcsos adórendszer, de a magyar gazdaság jelenlegi állapotában nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk több száz milliárd adóforintról annál a rétegnél, amelynél ez nem okoz napi megélhetési problémát. A vállalkozások számára, a gazdaság, a foglalkoztatás kifehérítése szempontjából egy 3-5 pontos járulékcsökkentés sokkal több eredményt hoz. Még azt is megkockáztatom, hogy azok az indítványok, amelyekről beszéltem, inkább abba a irányba mutatnak, hogy ki kell kerülni az adófizetési kötelezettséget, el kell tüntetni a jövedelmet, és befizetni a minimálbér másfélszerese után a járulékokat, az összes többit meg zsebbe kell adni. Én azt gondolom, hogy ez teljesen ellentétes azzal, amit tőlünk, a parlamenti patkóban ülő képviselőktől a társadalom elvár.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szabó Vilmos és dr. Schiffer András tapsol.)