Felszólalás adatai

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki végigkövette a vitát, annak számára nyilván nagyon sokat mond az is, ami a lényegről szólt, és ami a mellébeszélés. Az is, ami csak az üres szócséplés és porhintés kategóriájába tartozik, és az is, ami a valódi érvek kategóriájába. Kár, hogy így alakult, mert a kezdeményezés szerintem jó volt, és erről tényleg kellett beszélnünk.

Három dolgot szeretnék elmondani. Az első az, hogy a Szocialista Pártnak nagyon világos és egyértelmű az álláspontja, hogy a magánosítás szükséges és eredményes folyamat volt Magyarországon. Az a véleményünk, hogy a magánosítás a rendszerváltás folyamatának természetes eleme és egyben gazdaságilag szükségszerű lépése is volt. Természetes eleme azért volt, mert az új gazdasági körülmények nem működtek volna e nélkül a lépés nélkül, mert hozhattunk létre új adórendszert, vállalatokra vonatkozó új szabályokat, a magántulajdonra vonatkozó alapvető garanciákat, az egész úgy nézett volna ki, mint egy kísértetváros, ahol vannak ugyan széles sugárutak, szép paloták, de senki nem mozog benne. Ezért gondolom tehát azt, hogy ezt a feltételrendszert élettel kitölteni azzal lehetett, hogy lebontottuk a piaci szereplők tulajdonszerzési korlátait, s az állami vagyon jelentős részét magánosítottuk.

Gazdaságilag is szükségszerű volt ez a lépés. Szükségszerű volt, mert óriási különbség volt, ismétlem: óriási különbség volt, szakadék volt az állami vagyon névértéke és tényleges értéke között. A többségében elavult technológiával termelő és szolgáltató vállalatok a kilencvenes évek elejére elvesztették piacaik jó részét, fejleszteni pénz hiányában nem tudtak, s a piacgazdaság körülményei között eleve bukásra lettek volna ítélve. Ezért állítom és tartom igaznak azt, hogy a magánosítás egyrészt egy természetes folyamat volt a rendszerváltozás során, és egyben gazdaságilag szükséges is. Magyarországnak tőkeerős befektetésekre volt szüksége, olyanokra, akik saját pénzüket kockáztatva, igen, azon lesznek, hogy minden erejükkel profitot termeljenek, hogy modernebb technológiát valósítsanak meg, hogy új termékeket dobjanak piacra, és hatékonyan foglalkoztassák a munkásokat. A Magyar Köztársaságnak, a fiatal Magyar Köztársaságnak pedig szüksége volt, igenis, szeretném teljesen egyértelművé tenni, szüksége volt arra a pénzre, amit az állami vagyonért kapott, mert részben ebből finanszíroztuk azt a gazdasági-társadalmi átalakulást, ami végbement Magyarországon.

Nem tudom, ki emlékszik még rá, az első híres privatizációra - én mérnökként is közelről láttam, figyeltem -, a Tungsram privatizációjára. Nem tudom, ki emlékszik még arra, hogy ez a nagy projekt milyen jelentős bevételt jelentett az indulásnál, és milyen mértékig változtatta meg Magyarország megítélését Európában és az egész világban, és milyen új lehetőséget nyitott egyébként az ott dolgozó mérnökök és munkások számára, hogy igen, egy multinacionális vállalat dolgozójaként érvényesüljenek. És igen, sikeres volt az áramszolgáltató vállalatok privatizációja is. És a magyar energiaipar ennek köszönhetően nagymértékben korszerűsödött, és a befolyt több száz milliárd forintból pedig tudtuk azt az államadósságot csökkenteni, amely jelentős mértékben terhelte az adófizetőket, mert ezeket a bevételeket egyébként tőlük kellett volna bekérnünk.

Természetesen vannak negatív példák is. Jó szándékú, de teljesen átgondolatlan döntés volt az Ikarus kilencvenes évek elején történt magánosítása, mert lassan megszűnt az autóbuszgyártás Magyarországon ennek a következtében. És igen, az állandó társadalmi, politikai ellenőrzés és a törvényi kötelezettségek betartása segíthet a jövőben elkerülni az olyan ügyeket, mint a Tokaj környéki szőlők privatizációs visszásságai, és igen, a nagy állami gazdaságok 2001-es magánosítása. A privatizáció, és ezt mindnyájan látjuk és tapasztaljuk, összekapcsolódott az átalakulás nehézségeivel, és közülünk, szocialisták közül nincs senki, aki ezt megkérdőjelezné. Pontosan tudjuk, hogy nem népszerű a magyar közvélemény szemében, de hogy ma a Fidesz, Orbán Viktor és ön, Pokorni Zoltán is és más Fidesz-vezetők visszaélnek az embereknek ezekkel az érzelmeivel, meggyőződésem szerint felelőtlen és rövid távú politika.

(13.30)

Ezzel egyébként saját magukkal is szembefordulnak, és hiteltelenné teszik azt a politikát, amit képviselnek. Mert - még egyszer mondom - gazdaságilag szükségszerű és törvényszerű volt a magánosítás, és 1990 óta mind a négy köztársasági kormány ezt a politikát képviselte.

Tudom azt is, hogy választhattunk volna más utat is. Választhattuk volna a kuponos privatizációt - mint tették azt a szomszédban, Szlovákiában és egy kicsit arrébb, Csehországban -, ám mi a tényleges tulajdonosváltással és a valódi bevételekkel járó úgynevezett klasszikus utat választottuk, és a rendszerváltás elején felmerülő lehetőségek közül ezt az utat választva a legsikeresebb gazdasági történetet vittük végig.

A második kérdés, amiről szólni szeretnék, hogy a magánosítás milyen természetű kérdés. A Szocialista Párt szerint nem ideológiai, hanem hatékonysági kérdés. Vagyis nem az a kérdés - Shakespeare után szabadon -, hogy privatizálni vagy nem privatizálni, hanem az, hogy hatékonysági és versenyképességi szempontok alapján dönteni egy-egy vállalat sorsáról. Azt tartjuk helyes kérdésfeltevésnek, hogy miben tartsa az állam a vagyonát, mi éri meg jobban, adjon el vállalatot, gyárat, piacot, pénzének egy adott részét tartsa-e kötvényekben. S azt is jogos kérdésnek tartjuk, hogy tulajdonának más részét ne adja el, mert versenyképességi szempontok alapján az országnak, a társadalomnak ez így éri meg.

Minden egyes magánosításról szóló döntés előtt erre keressük a választ. Ennek alapján tökéletesen értelmetlen az önök ajánlata bármiféle szerződésről, bármiféle döntésről, mert nincsenek dogmák, és nincsenek kőbe vésett szabályok. Ha változik a gazdasági helyzet, ha a regionális körülményeink lényegesen megváltoznak, ha az egész vagyon szempontjából az az optimális, hogy az állam módosítsa korábbi álláspontját, akkor erre van szükség, mert megteheti, hogy egy korábban megtartandónak ítélt befektetést elad, vagy visszavásárol egy korábban eladott vagyonrészt. Ebben a gondolkodásban semmi új nincs, mert hatékonysági és versenyképességi szempontok alapján döntenek a világon mindenütt az ilyen kérdésekben, s az itt elhangzott európai példák is ezt húzzák alá és nem valamiféle merev számarányokat. Mert az a kormány és az az állam hatékony, amely azt gondolja végig, hogy a magyar társadalom szempontjából hol hatékonyabb az állam vagyonát tartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Pártnak az a javaslata, hogy az év végével zárjuk le a privatizációs folyamatot, és kezdjünk el egy másfajta vagyonkezelést. A privatizáció 1990-ben kezdődött, most 2005-öt írunk, a nagy, a tömeges méretű privatizációs eljárások sora véget ért, befejeződött a gazdasági rendszerváltás első része. Az a javaslatunk, hogy indítsuk el a második részt, a második fázist, a sikeres vagyonkezelést. A megmaradt és megtartandó állami vagyonrészek felügyeletét bízzuk egy olyan szervezetre, amely versenyképességi és hatékonysági szempontok alapján gazdálkodik az állami vagyonnal. Ez lehet egy nemzeti holding vagy lehet maga az Államkincstár. Döntsünk arról is, hogy egységes legyen-e a vagyonkezelés vagy maradjanak ágazati feladatok. Azt gondolom helyesnek, hogy ezt vitassuk meg, és ezt döntsük el közösen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)