Felszólalás adatai

Én Tokaj-Hegyaljáról jöttem. Aki hozzánk eljön Tokaj-Hegyaljára, és végigmegy Szerencsen - Szerencsről köztudott, hogy Hegyalja kapuja -, az soha nem mulasztja el megkérdezni tőlem, hogy mi az a furcsa építmény ott a város végén, amit most már lassan megszoktunk. Meg kell mondanom őszintén, én talán meg is szerettem, viszont az még nincs készen. Tudja, az az önök idejében épült mint világörökségi kapuzat. 120 millió forintért sikerült fölépíteni azt annak idején, azóta is rajtunk mosolyog a fél ország, legalábbis azok, akik eljönnek oda. Az ön volt képviselőtársa volt akkor polgármester minálunk, és például ilyen építkezés történt akkor ott, Tokaj-Hegyalján.

Vagy Tokaj-Hegyaljára jellemző, tudja, az a másik botrányos eset is, ami szintén egy magas épület megépítését jelentette. Ez egy 40 centis kilátót jelent Bodrogkeresztúrban. Több tízmillió forintért sikerült azt is felépíteni. Szóval, az a helyzet, hogy az akkori időszak is, az akkori elosztási politika is furcsa-furcsa következményekkel járt, legalábbis az önkormányzatok számára, mert arra költöttek el 10-20 vagy akár 100 milliós összegeket, ami a világon semmit nem ért vagy azóta sem ér, mert például azt a kapuzatot nekünk öt éven keresztül működtetni kellene, folyamatosan vinné a pénzt, de ahhoz, hogy befejezzük, újabb 100 millió forint szükségeltetne.

Szóval, én arra emlékszem, képviselő úr, tudja, hogy abban az időszakban az uniós pénzek nem szóltak másról, mint nagyon sokszor betonba öntésről, teljesen feleslegesen szórtuk el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), teljesen felesleges látványberuházásokra költöttük az uniós pénzeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)