Felszólalás adatai

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Orosz Sándor képviselő úr által elmondottakkal kapcsolatosan annyit szeretnék mondani, hogy nem hiszem, hogy így gondolkodnának az emberek, ahogyan ön ezt említette, hogy most hozzájutunk egy egyszeri kártalanításhoz, és megy minden a régi mederben.

Úgy gondolom, hogy az emberek képesek arra, hogy értelmes kockázatokat vállaljanak a későbbi gazdálkodás során. De azért mondjuk meg őszintén - anélkül, hogy a földművelésügyi tárca ténykedésével kapcsolatosan szeretnék kritikát megfogalmazni -, az nem megy egyik napról a másikra, hogy ez emberek pontosan tudják azt, hogy milyen kényszerek nehezednek rájuk, és hogy milyen irányba kell a földjükkel való gazdálkodást átváltoztatni, és hogyan, milyen módon kell másképpen gondolkodni a továbbiakban a saját területeiken való gazdálkodással kapcsolatban.

Erre időt kell hagyni, de mindenképpen azt az érzetet kell hagyni az emberekben, hogy az ő értelmes áldozatvállalásuk és az egészséges kockázatvállalásuk nem hiábavaló. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy nemcsak mezőgazdasági károk ellen védekezünk ezekkel a tározókkal, hanem nagyon komoly értékeket kívánunk megvédeni és nagyon komoly kártételeket kívánunk megelőzni, amelyek költségvetési kihatásai nem számszerűsíthetők, mondjuk meg őszintén. Csak egy-egy káresemény esetén becsülhetők meg, de az évtizedek hosszú során még ezek a tározók hivatottak betölteni a funkciójukat.

Ezek nem számszerűsíthető összegek, és ehhez képest ezek az egyszeri kártérítések igazán méltányos és nem földtől elrugaszkodott igények a gazdák részéről. Ha ezt ilyen módon közelítjük meg, akkor talán most más tározókról is beszélhetnénk, és a Szamos-Tisza közötti területek is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ebbe a körbe tartozhatnának, mert nem ütközött volna a gazdák olyan mérvű ellenállásába, ahogyan ez tapasztalható volt.

Köszönöm szépen.