A felszólalás szövege:

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már az általános vita kapcsán is szót kértem ebben az ügyben, illetőleg az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén is, miszerint a képviselőtársaimmal benyújtott módosító javaslat kapcsán a kormány képviselője az alkotmányügyi bizottsági ülésen, álláspontom szerint, nem tudott olyan meggyőző érvet felhozni, ami azt igazolta, illetőleg bizonyította volna, hogy ne lehetne 2003. január 1-jétől a debreceni ítélőtáblát felállítani.

Az ott elhangzottak, illetőleg a kezemben lévő jegyzőkönyv tanúsága szerint az előterjesztők képviselőjének az az egyetlen érve, illetve kifogása volt az időpont vonatkozásában, hogy nincs hivatalos tudomásuk arról, hogy a debreceni ítélőtábla felállításának feltételei jelenleg fennállnak-e. Magyarul nincs hivatalos tudomásuk arról, hogy ingatlan állna rendelkezésre, valamint, hogy a bíróságok - személyi létszám, utánpótlás és egyebek - megfelelnek-e a feltételeknek.

(17.50)

Én az általános vitában is elmondtam, és az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtam: mintegy két héttel ezelőtt született döntés Debrecen város képviselő-testülete részéről, amely az ingatlant vagy telek vagy épület formájában biztosítja a bíróság felállításához, és a bíróságról szerzett információm szerint a bíróság maga is készen áll az ítélőtábla 2003. január 1-jével történő felállításához. Ezért érthetetlen számomra az, hogy ezt a módosító indítványt nem fogadták el.

Köszönöm szépen.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban Medgyessy Péter kormánya osztogatott. Igaz, hogy nem úgy és nem annyit, ahogy azt a választási kampány során ígérte az MSZP, de azért mégiscsak szétosztottak 320 milliárd forintot. Már akkor sejtettük, hogy minden csoda száz napig tart. Ma már pedig biztosan tudjuk, hogy ennek hamarosan meglesz a böjtje is. Most már szinte biztosan borítékolható, hogy a gázárak emelkedni fognak, a nyugdíj-biztosítási és munkavállalói terhek növekedni fognak, és szabadáras lesz a gépjármű-felelősségbiztosítás. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Arra azonban nem számítottunk, hogy amit ma a Medgyessy-kormány az emberek egyik zsebébe betesz, azt holnap a másikból kétszeresen veszi ki. Azt sem gondoltuk, hogy jövőre még az igazság is többe fog kerülni. A sajtóban kiszivárgott hírek szerint jövőre átlagosan harmadával fognak emelkedni a bírósági illetékek. Az elsőfokú államigazgatási eljárás általános illetéke 30 százalékkal, 1500 forintról 2000 forintra, a normál peres eljárás minimumilletéke pedig 40 százalékkal, 5000 forintról 7000 forintra fog emelkedni. A fellebbezés ára a vitatott összeg minden 10 000 forintja után 400 forint lesz a jelenlegi 200 forint helyett. Ez százszázalékos illetéknövekedést jelent. Egy házassági bontóper ezután 7000 forint helyett 10 000 forintba fog kerülni.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi indokolja a bírósági illetékek ilyen drasztikus emelését? Hol található az MSZP választási programjában vagy a kormányprogramban arra történő utalás, hogy jelentős illetékemelést terveznek? Miért kell azzal szembesülniük a polgároknak, hogy annak a pénznek, amit ma megkapnak, holnap nyoma vész az új kormány áremelő, adó- és illetékemelő politikája következtében? Csak nem a befolyt illetékekből kívánják előteremteni az igazságszolgáltatásban dolgozók 50 százalékos béremelésének fedezetét?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/886. számú törvényjavaslat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló ’52. évi IV. törvény - röviden Csjt. - módosítását tartalmazza. A törvényjavaslat a Csjt.-t egyrészt kiegészíti egy 25. §-sal, valamint a 26. §-át hatályon kívül helyezi, helyébe egy új rendelkezést léptet, valamint módosítja a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdését is.

A törvényjavaslat beterjesztését az indokolta, mint már az államtitkár úr és az előttem szóló is mondotta, hogy az Alkotmánybíróság 58/2001. AB határozata megállapította, hogy “Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. §-ában nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse a feleség családi nevét.ö Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2002. december 15. napjáig tegyen eleget. Az előttünk fekvő törvényjavaslat e kötelezettségnek tesz eleget.

Az Alkotmánybíróság a vonatkozó határozatában megállapította azt is, hogy a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott egyezmény bizonyos rendelkezéseit a hatályos magyar szabályozás nem elégíti ki. Ez az egyezmény ugyanis, szemben a hatályos magyar megoldással, nemcsak a nők, de a férfiak számára is lehetővé teszi a házasságkötésük alkalmával a névváltoztatáshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság megjegyezte továbbá azt is, hogy az európai emberi jogi egyezményhez kapcsolódó bírói gyakorlatba is ütközik a hatályos magyar szabályozás.

Ezen túlmenően a kérdéses rendelkezés nincs összhangban a hazánk által is elfogadott és kihirdetett, előbb említett nemzetközi egyezményekkel, és a hatályos szabályozás ütközik az alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is, amely szerint “a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjátö. A Csjt. 26. §-ának rendelkezései ez idő szerint csak a nők számára teszik lehetővé azt, hogy a házasságkötést követően felvegyék a férjük nevét, míg arról a szabályozás hallgat, hogy a férfiak is viselhetik-e feleségük családi nevét. Ebből következően az állampolgárok egy csoportja, nevezetesen a férfiak megfosztottak voltak alkotmányos jogaik érvényesítésének lehetőségétől. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg, és feltétlen jogi szabályozási rendelkezést igénylő jogalkotási kötelezettségnek tekinti azt, hogy a jogalkotó biztosítsa az alkotmány 66. § (1) bekezdésében foglaltak érvényesülését, nevezetesen: a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Tartalmi alkotmánysértést idéz elő tehát a Csjt. 26. §-a azzal, hogy nem teszi lehetővé a férfiak számára is a házasságkötésük után feleségük családi nevének felvételét.

Pontosan ötvenéves mulasztást pótol a törvény, és teszi egyenjogúvá a férfiakat a nőkkel a házasságkötést követő névviseléssel kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a Csjt. 26. §-ában írt rendelkezések biztosítják a nő számára a házasságkötés utáni névváltoztatási jogot, nem adnak viszont lehetőséget a férfi számára ahhoz, hogy maga is ugyanezt megtehesse. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csjt. 26. §-ának rendelkezéseit nem semmisítette meg, hanem hiányos voltára figyelemmel mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Mint korábban mondottam, a törvényjavaslat egy régóta fennálló, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést szüntetett meg, és helyezi vissza jogaiba a férjeket.

A törvényjavaslat a Csjt. 26. §-át hatályon kívül helyezi, és helyébe új rendelkezést léptet, amelynek (2) bekezdése arról szól, hogy a bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik. A fent említett névviselési forma egyrészt azt tartalmazza, hogy a feleség a házasságkötés után férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy a férje családi nevét is viseli házasságra utaló toldással, és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja. A törvényjavaslat ebben a szűk körben teszi lehetővé a névviseléstől való eltiltást, tehát ha a férj teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utaló toldással viselte. A névtoldatos névviselési forma ugyanis a törvényjavaslat szerint egyértelműen azonosítja az elvált házastársat, tanúsítja a korábbi szoros köteléket.

Megfontolandónak tartanánk a névviseléstől való eltiltás kiterjesztését a 25. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, a 25. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, valamint (3) bekezdés szerinti névviselési esetekre is. Itt arról a névviselési formáról van szó, amikor a feleség a férj családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét, valamint a férj a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét, továbbá a férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolják, hozzáfűzve saját utónevüket. Ugyanis ezek a névviselési formák is tanúsíthatják a korábbi házassági köteléket, és azonosíthatják az elvált házastársat. Véleményünk szerint ezekben az esetekben is fennáll a névviseléstől való eltiltást megalapozó nyomós érv és indok, valamint megnyílna a feleség joga is arra, hogy a volt férjet törvényi feltételek fennállása esetén a névviseléstől eltiltsák.

Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata alapján fel szeretnénk hívni a jogalkotó figyelmét arra is, hogy a névváltoztatásról, névviselésről szóló jogi szabályozás rengeteg anomáliát tartalmaz, és ezek nagyobbik része a tárgykör alkotmányossági követelményeket figyelmen kívül hagyó, szétszórt, korszerűtlen szabályozására vezethető vissza. Az egyértelmű, ellentmondásmentes, egységes törvényi szabályozás hiánya - állapítja meg az alkotmánybírósági határozat - ma fontos személyiségi alapjogok sérelmét idézi elő. Éppen ez további jogalkotási feladatokat támaszt a fenti problémák megoldása végett.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt az említett problémákra való utalással és azok megoldásának reményében a törvényjavaslatot támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Befejeződött a Medgyessy-kormány első száz napja, melynek sikereiről hallunk nap mint nap a rádióban, látjuk a televízióban és olvassuk az újságokban. Ennek a sikernek az alapja az, hogy a kormány az elmúlt időszakban osztogatott. Igaz, nem annyit és nem úgy, ahogy azt a választási kampányban ígérték, de azért sikerült 320 milliárdot szétosztani.

Arról, hogy miből volt lehetőség az osztogatásra, mélyen hallgat a kormány. Becsületes dolog lett volna azt is hozzátenni, hogy bizony az ilyen mértékű osztogatásra azért kerülhetett sor, mert a polgári kormány az elmúlt négy évben jól gazdálkodott, és a kormányváltáskor nem volt üres a kassza.

Aggódva figyeltük és figyeljük, hogy az osztogatás mellett a kormány elhanyagolja azon gazdasági intézkedések megtételét, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az előző, polgári kormány által megvalósított gazdasági növekedés tovább folytatódjon. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a kormány miből teremti elő a további működéshez szükséges anyagi javakat.

Erre a napokban részben már választ kaptunk az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosítására vonatkozó, T/945. számú törvényjavaslat kézhezvételekor. A megoldás egyszerű: jól meg kell sarcolni az állampolgárt, és akkor lesz pénz mindenre. Sejtettük, és a törvényjavaslat benyújtásával be is igazolódott, hogy az osztogatásnak meglesz a böjtje. Arra azonban nem számítottunk, hogy amit az egyik zsebünkbe betesz a kormány, a másik zsebünkből háromszorosan veszi ki.

Tisztelt Ház! Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosítására vonatkozó javaslat illetéktörvényt módosító rendelkezése mély zsebbe nyúlásra készteti az állampolgárokat. Öt másodperc alatt fel tudnám sorolni, hogy milyen illetékek nem emelkednek, és órákat venne igénybe annak ismertetése, hogy milyen mértékű illetéknövekedés következik be.

A kormány adókulcs-csökkentési ígéretével ellentétben illetékkulcs-emelkedéssel kell szembenéznünk. Sohasem látott mértékű illetékemelés történik öröklés és ajándékozás esetén, jelentős mértékben emelkednek a peres és nem peres eljárások, valamint az államigazgatási eljárások illetékei.

Gyakorló ügyvéd koromban, amikor végrendelet készítésénél az örökhagyó készpénzvagyona után érdeklődtem, akkor a nagy többség azt mondta, hogy készpénzvagyona nincs, csak a temetkezésre van félretéve a pénz. A mostani öröklési kulcsok rendkívül jelentős emelkedése láttán az lesz a tanácsom az ügyfeleknek, hogy az öröklési illetékre is tegyék félre a pénzt, mert az örökös vagy örökösök nem tudják megfizetni azt. De ugyanez a helyzet az ajándékozás esetén is.

Néhány példa az illetékemelésre. Az ajándékozás általános illetéke közeli hozzátartozónál 18 százalékra emelkedik a korábbi 11 százalék helyett, 15 millió forintos értékhatár felett; míg a távolabbi rokonok 15 százalék helyett 21 százalékot és minden más megajándékozott 21 százalék helyett 30 százalékot fog fizetni. Ez az illetékemelés főleg a fővárosiakat és a nagyvárosokban élőket sújtja hátrányosan, ahol az ingatlanértékek jóval magasabbak az országos átlagnál. A fővárosban már egy panellakás is többe kerül, mint 10 millió forint.

A gépjármű-tulajdonosoknak is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, a gépkocsiátírás esetén ugyanis az eddigi 10 forint helyett 13 forintot kell fizetni köbcentiméterenként.

Tisztelt Ház! Jövőre az igazság is többe fog kerülni: mind a peres, mind a nem peres eljárások illetékei, valamint a tételes illetékek is jelentős mértékben emelkednek. Válni is drágább lesz jövőre, hiszen az eddigi 7 ezer forint helyett 10 ezer forint lesz a házassági bontóper illetéke. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén az eddigi 10 ezer forint helyett 15 ezer forintot kell majd fizetni.

A cégbírósági eljárás illetékei is jelentősen emelkednek. Például az induló vagyon nélkül alapítható cég esetén a cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke 10 ezer forintról 15 ezer forintra, míg a változás bejelentése rovatonként 3 ezer forint helyett 5 ezer forintra fog emelkedni. A cégkivonat értéke is majdnem duplájára, 3 ezer forintról 5 ezer forintra nő. A tulajdonjog bejegyzése az eddigi 2 ezer forint helyett 3 ezer forintra emelkedik, ami 50 százalékos növekedést jelent, s a fellebbezési eljárási illeték maximuma 750 ezer helyett 900 ezer forint lesz; ugyanígy alakul az első fokú eljárás illetékmaximuma is.

Tisztelt Ház! Jövőre a becsületünk is drágább lesz, többe fog kerülni igazunk keresése. Magánvádas bírósági eljárásban a feljelentés illetéke 3 ezer forint helyett 5 ezer forint, míg ugyanaz az államigazgatási eljárásban, a becsületsértés, magánlaksértés esetén indult eljárás illetéke 1200 forint helyett 2500 forint lesz, tehát több mint 100 százalékos az emelkedés.

(18.50)

Ebből az következik, hogy szegény ember ne pereskedjen, ne keresse igazát. Ez lenne a szegénységpárti kormány? A minden területet érintő illetékemeléssel, amely némely esetben a 100 százalékot is eléri, a jogkereső közönség, azaz az állampolgárok megrövidítését, kifosztását, terheinek növelését valósítja meg a kormány.

Ezzel szemben mi néhány területen nemhogy illetéknövekedést, hanem illetékcsökkenést szeretnénk, és ehhez már be is nyújtottuk módosító indítványainkat. Például lakásvásárlásnál eddig 4 millió forintig 2 százalék illetéket kell fizetni, míg a 4 millió felett fizetendő illeték 6 százalék, és módosító javaslatunk szerint ez a 4 milliós értékhatár 8 millió forintra emelkedne, tehát 8 millió forintig kellene 2 százalék illetéket fizetni, és csak az efeletti rész esne 6 százalék illeték alá.

Tisztelt Ház! A Medgyessy-kormány adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvényjavaslatával még csak sejteti igazi arcát, még csak annak körvonalai rajzolódnak ki, és az igazság pillanata a költségvetési törvény benyújtásakor fog eljönni. Már most bebizonyosodott, hogy a választási ígéretek még köszönő viszonyban sincsenek a benyújtott törvényjavaslattal.

Mi azt ígértük - és be is tartjuk -, hogy ellenzékben meg fogunk szavazni minden olyan törvényjavaslatot, amely a polgári kormány vívmányait megtartja, továbbfejleszti és amely a közjót szolgálja. Ellene fogunk szavazni minden olyan törvényjavaslatnak, amely a polgárokra indokolatlanul többletterhet ró. Ez a törvényjavaslat ilyen, ezért mi általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Tegnap este Budán jártam, és ott olvastam az MSZP választási óriásplakátján az alábbi kampányígéretet: "Több pénzt az embereknek!" Ilyen törvényjavaslatokkal ezen ígéret nehezen lesz teljesíthető. Úgy gondolom, hogy ez az ígéret is csak ígéret marad, mint az ingyenes tankönyv. Vagy mégis betartja a kormány az előbb említett ígéretét egy apró, de nem elhanyagolható módosítással, amely így hangzik: több pénzt embereinknek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Ön 50 százalékos béremelést ígért az igazságügyben dolgozók számára 2003 januárjától. Ebből talán 25 százalék teljesül jövő év félév táján, igaz, lassan hozzászoktak a polgárok, hogy amikor Medgyessy Péter kormánya 50 százalékos béremelést ígér, akkor ez biztosan nem fog teljesülni. Ezt tapasztalhatta a több százezer közalkalmazott és egészségügyi dolgozó, akik hiába keresték az 50 százalékkal megemelt bért a fizetési borítékjukban.

Az új kormány nem tanúsít ilyen önmérsékletet akkor, amikor azon tűnődik, hogyan lehetne minél hamarabb, minél hatékonyabban feltölteni a kiürített államkasszát. A szocialista találékonyság számos bizonyítékát lelhetjük fel az adók, az illetékek, a járulékok és egyéb állami bevételek emeléséről szóló törvényjavaslatban. Körülbelül öt másodperc alatt fel tudnám sorolni, hogy milyen illetékek nem fognak emelkedni jövőre, és órákat venne igénybe annak ismertetése, hogy milyen illetékemelést tervez Medgyessy Péter kormánya. Az illetékek jelentős része 30-40 százalékkal, egyes esetekben 100 százalékkal emelkedik. Úgy tűnik, a szocialista nagyszótár adócsökkentés címszava a valóságban drasztikus adó- és illetékkulcs-emelkedést jelent.

Akkor pedig, ha azt halljuk a Medgyessy-kormány valamelyik miniszterétől, hogy az árak vagy a közterhek az inflációt követő mértékben fognak emelkedni, biztosak lehetünk benne, hogy ezúttal minimum 45 százalékkal fogunk többet fizetni. Az adókról szóló törvényjavaslatnak vannak olyan rendelkezései, amelyek jelentős mértékben megdrágítják az igazságszolgáltatás igénybevételét a polgárok számára. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy jövőre a közjegyzői, a bírósági végrehajtói és az ügyvédi tevékenységet 25 százalékos áfával fogják terhelni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mind a peres, mind a nem peres eljárás illetékei jelentős mértékben fognak emelkedni, láthatjuk, hogy az igazságkereső állampolgárok kénytelenek lesznek mélyen a zsebükbe nyúlni, pontosabban: az állam nyúl mélyen a zsebükbe.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit gondol arról, hogy jövőre még az igazság is többe kerül? Nem fogja-e elriasztani tömegével a jogkereső polgárokat a jogszolgáltatás igénybevételétől a költségek jelentős növekedése? Hol találunk erre az elképzelésre utalást az MSZP, a kormány, vagy akár az ön miniszteri programjában? S mit gondol, hogyan tekintenek majd a polgárok önre, az ország ügyvéd igazságügy-miniszterére, ha azt tapasztalják, hogy eddig sem olcsó mulatság volt pereskedni, vagy ügyvédhez, közjegyzőhöz fordulni, most pedig még a kormány is nehezíti a helyzetüket azzal, hogy az egekbe emeli az igazságszolgáltatás költségeit?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát nem tudom elfogadni, hiszen a feltett kérdésekre nem válaszolt. Az, hogy júliusban meg novemberben vagy decemberben 25-25 százalékkal emelkedik, az nem éves 50 százalék emelkedést jelent. Egyébként megértem, hogy így nyilatkozik az igazságszolgáltatás díjainak az emelkedéséről, hiszen ön nem találkozik nap mint nap kisemberekkel vidéken, akik esetleg nem tudják visszaigényelni az áfát, és ezzel jelentős mértékben megnövekszik számukra az igazság keresésének a díja. Budapesten a sztárügyvédek nyilván vissza tudják igényelni az áfát, ez különösebb problémát nem jelent nekik, vidéken viszont ez óriási problémát jelent. S úgy gondolom, azok vannak többen, akiknek az igazságszolgáltatás ilyen mértékű drágulása nehézséget okoz, az alkotmányos jogaikat sérti, hiszen nem tudják igénybe venni a bírói utat.

Nem hallottuk, hogy miniszter úr küzdött volna azért, hogy ne emelkedjenek ilyen mértékben az illetékek, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének tárgyalását kezdtük meg a tegnapi napon a parlamentben. Vége van az országgyűlési és az önkormányzati választásoknak, a kormány száznapos programjának, itt az ideje, hogy megismerjük a Medgyessy-féle szegénységpárti kormány igazi arcát.

Ebből az arcból már fel-felvillant néhány karakterisztikus vonás az adókra, a járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvényjavaslat kapcsán. Már akkor látszott, hogy a választási ígéretek és a kormányprogram között óriási űr tátong. Igaz, egy meghatározó szocialista politikus korábban azt mondta, hogy a választási ígéretek csak a választások befejezéséig tartanak, s ami ezután következik, az a kormányprogram. A választási kampány során a kormány ígért ingyen tankönyvet és adókulcscsökkentést, ehelyett kaptunk emelt illetéket, változatlan adókulcsokat, és elmaradt az ingyen tankönyv is. Persze, azért nem volt annyira feledékeny a kormány, az amnéziája csak részleges volt, a gazdagoknak hallgatólagosan tett ígéreteit betartotta, például azzal, hogy eltörölte a részvény után fizetendő osztalékadót.

A most beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot november 12-én kaptuk kézhez, pontosabban, találtuk a parlamenti ülésterem asztalán, és az alkotmányügyi bizottság ezt követően, a kézhezvételtől számítottan alig 2 órán belül tárgyalta, és döntött az általános vitára való alkalmasságáról. Természetesen a több száz oldalnyi anyagot nemhogy két óra, hanem még több nap alatt sem lehet áttanulmányozni, ennek ellenére felelős döntést vártak az alkotmányügyi bizottság ellenzéki tagjaitól. Hiába kértük a napirendről történő levételét, erre nem került sor.

A kormány vagy túlértékelte az ellenzéki képviselők képességeit azáltal, hogy úgy gondolta, miszerint két óra is elegendő a költségvetési törvényjavaslat áttanulmányozásához, vagy úgy gondolták, bármit mondhatunk, úgyis a kormány előterjesztése kerül megszavazásra. Gyanítom, hogy ez utóbbiról van szó, amikor a parlament 12 éves történetében még soha elő nem forduló esettel állunk szemben, már ami az áttanulmányozásra biztosított idő rövidségét illeti.

Egyébként az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy jelentős késéssel született meg a dokumentum, ami miatt az ÁSZ nem tudta végig nyomon követni az előirányzatok kialakítását, ezért ez nem tette lehetővé, hogy a végleges, kidolgozott adatok megalapozottságát megítélje.

A kampány során ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy 2003. január 1-jétől a bírák illetményalapját 50 százalékkal emelik. Ehelyett a költségvetésben már az található, hogy 2003. július 1-jétől 25 százalékkal, majd november 1-jétől további 25 százalékkal emelik azt.

Mindezekből is következően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által beterjesztett költségvetési és a kormány által most benyújtott törvényjavaslat között jelentős, mintegy 12 milliárd forintnyi különbség van, azaz a kormány ennyivel kevesebbet kíván juttatni a bíróságoknak. Ez a különbség egyrészt az illetményalap későbbi emelése miatti 7 milliárd forintból, valamint a fejlesztésre fordítható pénzeszköz mintegy 4,4 milliárdos mínuszából fakad.

Ugyanez elmondható az ügyészségekkel kapcsolatosan is. Például az ügyészségi épületek felújítására szánt 150 millió forint mintegy 40 százalékkal kevesebb a megelőző évek előirányzatánál. Ebből a pénzből csak néhány helyi ügyészség halaszthatatlan felújítására kerülhet sor.

Sajnálattal kell megállapítanom Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselőként, hogy Hajdú-Bihar megye kimaradt a hátrányos helyzete miatt megkülönböztetett támogatásban részesülő megyék közül, annak ellenére, hogy a törvényjavaslat azok számát 5-ről 7-re emelte. Így az örökölt elmaradottságunk felszámolása nem kap preferenciát, prioritást a Medgyessy-kormánytól. Az erre vonatkozó ígérete sem teljesül tehát.

Végezetül álljon itt a Fidesz reklámemberének igazán nem nevezhető Békesi László volt pénzügyminiszter kritikája a 2003. évi költségvetésről: "Azt - mármint a költségvetési törvényjavaslatot - még a szokásos kincstári optimizmussal sem lehet zavartalannak tekinteni, hiszen annak ellenére, hogy több területen is befagyasztja a kiadásokat, irreálisnak tekinthetők az abban foglalt célok. Egy szerényebb, de reálisabb célkitűzéssel több előnnyel járna." - tette hozzá a volt pénzügyminiszter.

Úgy gondolom, nekem ehhez már nincs több hozzátennivalóm. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Országgyűlés! A 1993-ban megalkotott állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény alapján a hivatalban levő biztosok évente kötelesek tevékenységükről beszámolni az Országgyűlésnek. A biztosok törvényi kötelezettségüknek eleget tettek, és már korábban megküldték beszámolóikat az országgyűlési képviselőknek. Az illetékes bizottságok a beszámolókat megtárgyalták, és döntően egyhangú határozatukkal elfogadásra javasolták, a vonatkozó országgyűlési határozattal együtt.

A 2001. év, mint ahogy korábban a biztosok beszámolójában is hallottuk, jelentős változást hozott a biztosi intézmény életében mind személyi, mind tárgyi vonatkozásban. 2001. június 30-án lejárt az 1995-ben megválasztott első országgyűlési biztosok mandátuma, és újakat kellett választani. Ami a tárgyi feltételek vonatkozásában történő változást jelenti, a hivatal új épületbe költözött, illetőleg új székházat kapott, továbbá pályázat útján megújult számítógéprendszere is. Örvendetes tényként állapítható meg, hogy mindezek a vezetői szinten történő személyi változások zökkenőmentesek voltak, a hivatal személyi összetétele változatlan maradt. Éppen ezért az elmúlt években végzett munka minőségében csökkenés nem mutatkozott, sőt véleményünk szerint javulás tapasztalható.

A jelenlegi jelentés tartalmazza az országgyűlési biztosi hivatalnak dr. Gönczöl Katalin irányítása alatt 2001. január 1-je és június 30-a között végzett tevékenységének elemzését is. A beszámoló formátumában is előnyére változott, mert míg a korábbi beszámoló Gönczöl Katalin biztos asszony szavai szerint terjedelméből eredően emberi élet kioltására alkalmas volt, addig a jelenlegi beszámolót az országgyűlési biztos általános helyettese zsebkönyvnek nevezte. Ezért is mertem vállalkozni arra, hogy most az előadáshoz magammal hozzam a könyvet, mert az elmúlt évben nem biztos, hogy fel tudtam volna hozni a pulpitusra. Sőt, ígéret hangzott el a vonatkozásban is: a jövőben arra törekednek, hogy még a mostanitól is vékonyabb, tömörebb, inkább a helyzetet értékelő beszámolók készüljenek. Üdvözöljük ezt a törekvést.

Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési biztos és általános helyettese a bizottsági meghallgatásokon egyrészt tájékoztatót adtak a fentebb már említett és bekövetkezett változásokról, másrészt felvázolták azokat a feladatokat, amelyekre a jövőben nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni. A kezdeti időszakban - tájékoztatójuk szerint, de mint Szászfalvi képviselőtársam is mondta - különös figyelmet fordítottak a tisztség és hivatal átvétele során a folyamatosság fenntartására és megőrzésére.

Nem kis feladat az ombudsman hat év alatt kivívott társadalmi rangjának és elismertségének megőrzése, korábbi szerepfelfogásának a továbbvitele - hangzott el a tájékoztatón. Problémát okozott a 2400 darab ügyhátralék - ami az elmúlt év utolsó nyolc hónapjában halmozódott föl - feldolgozása és kezelése. Ennek kezelése sikeres volt, mivel a második félévben 1300 ügyhátralékot dolgoztak fel. Az ügyhátralék nem abból keletkezett, hogy a hivatal elfelejtett volna dolgozni, hanem egyik fontos oka volt, hogy Polt Pétert, a korábbi általános helyettest legfőbb ügyésszé választották, és több mint egy évig nem volt betöltve a posztja.

Az ügyhátralék sikeres leküzdéséhez hozzájárult az a tény is - a hivatal dolgozóinak előbb említett erőfeszítése mellett -, hogy 2001-ben 738-cal csökkent a beérkezett panaszok száma 2000-hez viszonyítva. Ha ennek okait, mármint a panaszok csökkenésének okait keressük, akkor ezt több tényezőre vezethetjük vissza. Ilyen ok, hogy nem indítottak hivatalból eljárást csak kirívóan súlyos esetben; nem szerveztek megyei átfogó vizsgálatokat. A megyei átfogó vizsgálatok korábbi tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy ilyen esetekben az adott megyékben jelentősen megnőtt a panaszok száma.

A panaszok csökkenésének irányába hatott, hogy a tavalyi évben kezdték meg a működésüket a miniszteri biztosok közül a betegjogi és az oktatási biztosok. Véleményünk szerint a panaszok csökkenésének további oka, hogy az állampolgárok az elmúlt időszakban az ombudsmanok hatékony tevékenységének következtében megismerték munkájukat és ezáltal azt is, hogy milyen ügyekben lehet csak az ombudsmanhoz fordulni, s így maguk az állampolgárok is elvégeztek egyfajta szelektálást; bár ez nem történt meg minden esetben. Elmondhatjuk, hogy csökkenőben van az ombudsman intézményének országos jogsegély-szolgálati jellege. Bár úgy véljük, hogy további felvilágosító munkával a hivatal a panaszok csökkenésének vonatkozásában még további eredményt érhet el.

Visszatérve a panaszok csökkenésének egyik okaként megjelölt miniszteri biztosok megjelenésére, magunk is egyetértünk az ombudsman általános helyettesének azon kijelentésével, hogy nem szerencsés tendencia a kiegészítő biztosok számának szaporítása. A kiegészítő biztosok megjelenése a meglevő biztosok - számuk egyébként törvényben van rögzítve - tekintélyét és befolyásolási lehetőségét fogja csökkenteni.

Tisztelt Országgyűlés! Üdvözlendőnek tartjuk az új irányok és hangsúlyok kijelölését. Rendkívül fontos, hogy az utóvizsgálatok lefolytatására kívánnak a jövőben fokozottabb erőt koncentrálni. Minden munka fontos részét képezi az utóellenőrzés, annak megvizsgálása, hogy az ajánlásokkal megszólított hatóságok, intézmények valóban eleget tesznek-e az ombudsman ajánlásának, elvárásainak. Véleményünk szerint is a hivatal tekintélyét és súlyát növeli, ha a megszólított hatóságok érzik a folyamatos számonkérést és jelenlétet. Támogató munkamódszernek tartjuk az ország legkülönbözőbb területeiről több ügycsoportban tapasztalható azonos tárgyú panaszok együtt történő feldolgozását és kezelését átfogó vizsgálatok végzésével, az így született ajánlások eljuttatását azon hatóságokhoz, helyi önkormányzatokhoz, intézményekhez, amelyek nagy számban intéznek hasonló ügyeket, hogy tanuljanak belőle.

Tisztelt Országgyűlés! Elkerülhetetlen néhány adat, tény ismertetése ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az országgyűlési biztosnak és helyettesének a beszámolási időszakban végzett munkájáról. Azt már korábban említettem, és néhány okot fel is hoztam arra vonatkozóan, hogy 2001-ben 738-cal kevesebb ügyet iktatott a hivatal, mint 2000-ben, szám szerint összesen 5264 darabot. Csökkenést mutat a más szervektől áttett ügyek száma, ami azt is bizonyítja, hogy a panasztevők nagy része tisztában van azzal, hogy ügyével hova forduljon.

Ugyanúgy, mint az elmúlt időszakban, 2001-ben is a férfiak - számarányuk alacsonyabb volta ellenére - többet panaszkodtak, mint a nők. Bár ezt úgy is felfoghatjuk, hogy hivatalos ügyekben inkább a férfiak járnak el. A panaszok jellemzői közül kiemelést érdemel, hogy az előző évihez képest 17 százalékkal kevesebb panaszt nyújtottak be sérelmes döntés miatt, ugyanígy az eljárás elhúzódása miatt indított panaszok száma is jelentősen, mintegy 35 százalékkal csökkent.

(14.30)

Nem mutat lényeges változást az állampolgári jogok országgyűlési biztosához és általános helyetteséhez benyújtott panaszok típus szerinti megoszlása. Néhány panasztípus növekedését vagy csökkenését jelentősen befolyásolják természeti vagy egyéb események. Így például 2001-ben jelentős mértékben megnövekedtek az árvíz- és belvízvédelemmel kapcsolatos panaszok. Ennek az lehet a döntő oka, hogy az 1999-től bekövetkezett természeti csapásokkal kapcsolatos intézkedéseket vagy azok elmaradását a felek ekkor kezdték el megpanaszolni. A legtöbb panaszt az elmúlt évben is települési önkormányzati ügyekben nyújtottak be, változatlanul a bíróságoké a második hely, míg a dobogó harmadik fokára a rendőrség állhat. Alig maradtak le a dobogós helyről a közüzemi szolgáltatók. A beszámolóból megállapítható az is, hogy évről évre nő a közszolgáltatók ellen benyújtott panaszok száma. Változatlanul a városokból érkezik több beadvány. A városokban élők nagyobb panaszkodási hajlamának egyik oka lehet talán, hogy itt a falvakhoz képest több a közszolgáltató, közüzem, hatóság, mint a falvakban. A panaszok megyénkénti megoszlásában is stabilitás mutatkozik. Az előző évben is Pest megye állt az élen, őt Borsod-Abaúj-Zemplén megye követte, míg a harmadik helyen történt változás, Heves megyét a dobogóról Szabolcs-Szatmár megye taszította le. A legkevesebb panasz Vas, Tolna és Nógrád megyékből érkezett.

A hatáskör hiányában elutasított panaszok egy része a bíróságok döntésére, eljárására vagy magára a bírói tevékenységre irányult, míg nagy számban utasították el a panaszt azért is, mert az nem hatóság vagy közszolgáltató ellen irányult. A panaszok több mint felét azért kellett elutasítani, mert az nem tartozott az országgyűlési biztosok tevékenységének szervi hatálya alá. Évről évre növekszik az ilyen panaszok száma, ez az arány 2001-ben már az 56 százalékot is elérte.

Tisztelt Országgyűlés! Az ombudsmanról szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint az országgyűlési biztos és általános helyettese éves parlamenti beszámolójában az Országgyűlés elé terjeszti azokat a kirívóan súlyos, illetve az állampolgárok nagyobb csoportját érintő, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat, amelyeket vizsgálataik során feltártak, és ajánlásokat tesznek ezek vonatkozásában az Országgyűlésnek. Sajnos az ajánlások között vannak olyanok is, amelyek éveken át visszaköszönnek, és mint az egyik bizottsági meghallgatási jegyzőkönyvben olvastam, már pertu viszonyunk van velük, annyiszor kellett megismételni, és kerültek ismét elénk, mert nem történt velük semmi. Ilyen szakállas ügy például a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos országgyűlési biztosi kezdeményezés vagy a fogva tartott személy rendkívüli halála, továbbá a rendőr lőfegyverhasználata kivizsgálásának rendőrség hatásköréből való elvonására vonatkozó ajánlás. Mint gyakorló ügyvéd, rendkívül fontosnak tartom a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény olyan tartalmú módosítására irányuló ombudsmani ajánlást, amely lehetővé teszi a gyermektartásdíj megelőlegezését olyan esetben is, amikor a díjfizetésre kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, de nem utolsósorban idéznék az ombudsmani jelentésből egy olyan részt, egy olyan megállapítást, amelyet a jelentés egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb elemének tartok. "Szilárd meggyőződése az országgyűlési biztosnak és általános helyettesének, hogy a jogállam alapvető intézményei megfelelően működnek, a hatóságok tevékenységük során az alkotmányos jogokat tiszteletben tartják, annak szándékos megsértése nem merült fel, és a gondatlanságból, szervezetlenségből keletkező visszásságok döntő többségét a tudomásukra jutást követően rendezik. Olyan kirívó hatósági magatartásra vagy mulasztásra nem volt példa, amely a jogállami kereteket alapjaiban sértette vagy veszélyeztette volna."

Úgy gondolom, hogy ez a megállapítás és tény, azaz hogy jogállamban élünk, mindnyájunk számára nagyon fontos, és biztos vagyok benne, hogy ennek megteremtésében benne van az országgyűlési biztosok megválasztásuk óta végzett munkája is.

Megköszönöm az országgyűlési biztosoknak és hivataluk dolgozóinak munkáját, további tevékenységükhöz kitartást és erőt kívánok! Mind a beszámolót, mind a határozati javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében elfogadásra javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslat rendelkezéseit.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az uniós jogharmonizációs kötelezettségeinknek egyik fontos eleme az, hogy a közösségi jogszabályok csatlakozás utáni alkalmazhatóságához módosítanunk kell belső jogszabályaink egy részét. Jelen esetben arról van szó, hogy ahhoz, hogy a csatlakozás után a magyar bíróságok kezdeményezhessék az Európai Bíróság úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárását (Zaj. - Az elnök csenget.), szükséges a magyar eljárási törvények módosítása.

Fontos intézmény bevezetéséről van szó. A magyar bírák a csatlakozás utáni pillanattól kötelesek lesznek alkalmazni a magyar jogszabályok mellett az uniós normákat is, amelyeknek egy részét még nem is ismerik, nem is ismerhetik. Ez nem kis kihívás abban a helyzetben, amikor egyik napról a másikra a magyar bírákra szakad egy hatalmas uniós jogszabálytömeg a maga teljesen újszerű jogszemléletével. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása segítséget nyújt a nemzeti bíróságok számára az uniós normák értelmezéséhez, így az uniós csatlakozástól a magyar bírák is, amennyiben kétség merül fel bennük az uniós norma alkalmazhatóságával kapcsolatban, kérhetik az Európai Bíróság jogértelmezését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Eddig minden olyan esetben, amikor az ország uniós jogharmonizációs kötelezettségéről volt szó, számíthattak támogató szavazatainkra. Ez így lesz ezután is. Azonban engedje meg nekem, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmet a tisztánlátás kedvéért a törvényjavaslatban.

Azt gondolom, hogy a polgárok tárgyilagos tájékoztatása az uniós népszavazás után is fontos. Őszintén el kell mondani, hogy mivel jár az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Nem szabad azt gondolni, hogy a csatlakozás után a felek egy peres eljárásban bármikor kérhetik a magyar bírót, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatban forduljon az Európai Bírósághoz. A magyar bíróknak ez ugyanis nem kötelessége, csak egy lehetőség, amivel él vagy nem él. Egyetlen kivétel létezik, amikor a magyar bíró nem tagadhatja meg a felek kérését, amikor döntése ellen már nincs helye jogorvoslatnak. Egyéb esetben a felek kérelmét a bíró indoklás nélkül megtagadhatja.

Az sem feltétlenül a felek érdekét szolgálja, hogy az Európai Bíróság előzetes döntése visszaható hatállyal bír. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bíróság döntése nemcsak az alapeljárásban érintett jogviszonyra terjed ki, hanem a döntés előtt létrejött azon jogviszonyokra is kiterjed, amelyekkel kapcsolatban még nem is indult eljárás. Igaz ugyan, hogy a bíróság döntésének visszaható hatályát kivételes esetben korlátozza, de ez a jogbiztonság szempontját szem előtt tartva akkor sem túl megnyugtató.

Tudni kell azt is, hogy mivel jár a polgárok számára az előzetes döntéshozatali eljárás megjelenése a magyar jogrendszerben. Az amúgy sem gyors bírósági pereknek például kifejezetten ártalmas ennek az intézménynek a megjelenése. Az európai uniós tagállamokban a tapasztalatok szerint átlagosan két évre megakasztotta a bírósági pereket az, amikor a tagállami bírók jogértelmezést kértek az Európai Bíróságtól.

(18.50)

Ezt semmiképpen sem értékelhetjük pozitívumnak; és fontosnak tartom, hogy elmondjuk az embereknek: az igazságszolgáltatást igenis lassítani fogja az előzetes döntéshozatali eljárás megjelenése a magyar jogrendszerben.

Összességében elmondható, hogy egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amely szakmailag korrekt, és az elfogadására az uniós jogharmonizációs kötelezettségünk miatt szükség van. Azonban kérem az igazságügyi kormányzatot, hogy itt, a parlamentben és a javaslat kommunikációja során mondják el önök is a polgároknak, hogy mivel jár ez a javaslat a mindennapi életükre nézve, és ne hallgassák el a hátrányos részek bemutatását sem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Keller László, úgynevezett közpénzügyi államtitkár, az elmúlt évben interpellálta a legfőbb ügyészt. Interpellációjának a címe a következő volt: “Milyen következtetést vont le ön a Miniszterelnöki Hivatal és a Happy End Kft. között létrejött törvénytelen szerződésekkel összefüggésben megtett intézkedéseiről?ö A legfőbb ügyész válaszát sem Keller László, sem a szocialista-szabad demokrata többségű Országgyűlés nem fogadta el. Az alkotmányügyi bizottság az ellenzéki képviselők szavazata nélkül szégyenletes jelentést készített az ügyről. A nyilvánvalóan alaptalan, a törvények előírásával ellentétes megállapításokat tartalmazó és a legfőbb ügyészt alkotmánysértő magatartásra buzdító jelentést az Országgyűlés kizárólag a kormánypárti képviselők szavazatával fogadta el. A jelentés azt vetette a legfőbb ügyész szemére, hogy egyrészt indokolatlanul késlekedett a szerződések vizsgálatával, a vizsgálat egyébként érdemben öt, összességében nyolc hónapig tartott, másrészt nem indított semmisségi pert a Miniszterelnöki Hivatal és a Happy End Kft. ellen.

A jelentés vitája során a legfőbb ügyész többször felhívta a figyelmet arra, hogy a szóban forgó szerződéseket az ön vezetése alatt álló Miniszterelnöki Hivatal mint szerződő fél, különböző jogcímeken megtámadhatta volna, olyan jogcímeken, amelyekre hivatkozva az ügyészség nem jogosult pert indítani. Az elmúlt több mint egy év alatt azonban önök ilyen pert nem indítottak. Ehhez képest a Népszava 2003. május 30-ai számában azt olvashattuk, hogy Keller László közpénzügyi államtitkár szerint egy ilyen per - idézem - „ meglehetősen bonyolult ügy, költséges és ráadásul bizonytalan kimenetelűö.

(13.10)

A szóban forgó szerződések közbeszerzési eljárásban születtek, a szerződések törvényességéhez nem fér kétség, egy polgári per során ez kiderülne. Nem világos azonban, hogy mi az álláspontja a Miniszterelnöki Hivatalnak az ügyben, ezért a következőket kérdezem öntől, miniszter úr.

Ha a szóban forgó kérdés olyan egyszerű, hogy a legfőbb ügyésznek öt hónapnál rövidebb idő alatt kellett volna döntést hoznia az ügyben, akkor az összes adat birtokában levő Miniszterelnöki Hivatal miért látja olyan bonyolultnak a kérdést, hogy több mint egy év alatt sem tudta eldönteni, mit tegyen?

Másodszor: ha önök május 26-án elfogadnak egy olyan jelentést, amelyben egy polgári pert célravezetőnek tartanának, akkor négy nap múlva, május 30-án miért találják azt mégis bizonytalannak?

Harmadszor: miért nem indította meg a Miniszterelnöki Hivatal a pert az elmúlt 13 hónap alatt? Meg meri-e indítani egyáltalán a Miniszterelnöki Hivatal a szerződésekkel kapcsolatos polgári pert, avagy elismeri, hogy a legfőbb ügyésznek igaza van az ügyben?

Végezetül: ha önök szerint egy ilyen pernek nincs létjogosultsága - márpedig a perindítás mind ez ideig elmaradt -, akkor milyen alapon kérték számon ennek ellenkezőjét a legfőbb ügyészen?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Öt kérdést tettem fel önnek, egyetlen kérdésre sem kaptam megfelelő választ. A fő kérdés az, hogy ha nem fogadták el a legfőbb ügyész válaszát, akkor miért nem indítottak pert az idő alatt sem, amíg erre lett volna lehetőségük.

Két kérdésre azonban választ kaptam; egyrészt arra, hogy kettős mércével mérnek, máson kérik számon annak a munkának az elvégzését, amit nekik, jelen esetben a Miniszterelnöki Hivatalnak kellett volna elvégezni. Egyébként a legfőbb ügyész perindítási lehetőségei korlátozottak. Arra is világos választ kaptunk, hogy politikai boszorkányüldözés folyik a legfőbb ügyész ellen.

Mindezekre tekintettel nem tudom elfogadni a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat célját - hangsúlyozom: célját -, mert azzal magunk is egyetértünk. A Fidesz választási programjában megfogalmazta azt a célt, hogy a szegényebb sorsú polgárok jogérvényesítését elő kell segíteni a pártfogó ügyvédi és a kirendelt védői intézmény korszerűsítésével.

Amikor a “Cselekedni, most és mindenkiért!ö címet viselő kormányprogram vitája zajlott a parlamentben, kifejtettük, hogy a nép ügyvédje vagy más helyen a szegények ügyvédjeként ismertté vált intézményrendszer bevezetése egyetlen feltétlenül üdvözlendő eleme a kormányprogram jogalkotási terveinek. Már akkor is jeleztük: az intézményrendszer bevezetése nem elsősorban jogalkotási feladatot, hanem jelentős költségvetési kiadással járó döntéshozatalt igényel. Reméltük, hogy ez a jó gondolat nem sikkad el a fiskális kényszer szocialistáknál nem ismeretlen gyakorlatában.

Mi történt ezután? 2002 őszén a Medgyessy-kormány előterjesztette az adókról, az illetékekről és járulékokról szóló törvényjavaslatát. Az a kormány, amely néhány hónappal korábban még arra vállalt kötelezettséget, hogy a szociálisan rászorulók jogérvényesítését fogja támogatni a nép ügyvédje elnevezésű intézményrendszer bevezetésével, az illetékek jelentős részét 30-40 százalékkal, egyes esetekben pedig 100 százalékkal emelte. Egyébként erről a szocialista képviselőtársam is említést tett, hogy jelentős mértékű illetékemelkedések történtek minden tekintetben az elmúlt évben. Világossá vált, hogy az igazságszolgáltatási költségek egekbe emelésével is az a kormányzat célja, hogy az általa néhány hónappal korábban kiürített államkasszát mihamarabb feltöltse, és az igazságkereső állampolgárok zsebéből kivegye, amit még lehet. Ilyen előzmények után úgy érezzük, hogy az igazságügyi tárca kompenzálni próbál az előttünk fekvő törvényjavaslattal.

A cél helyes, támogatni kell a rászorulókat, az a kérdés azonban, hogy hogyan. Ne legyenek illúzióink a törvényjavaslattal kapcsolatban, a kormány nem találta fel a spanyolviaszt: a rászorulóknak most is rendelkezésére áll az igazságügyi, bírósági és egyéb eljárásokban a költségmentesség vagy az illetékkedvezmény lehetősége. A kormány egyfelől bővíteni kívánja a személyes költségmentességet igénylők körét, ugyanakkor szűkíteni kívánja a tárgyi költségmentesség körét. Jól ismerjük ezt a módszert: amit fél kézzel adnak, két kézzel visszavesznek.

A kormány képviselője utalt az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén arra, hogy az intézményrendszer bevezetésének célja egy takarékosan működő állami segítségnyújtás megteremtése. Fogalmunk sincs, hogyan képzeli ezt el az igazságügyi tárca, ugyanis a törvényjavaslat egy húsz megyei hivatalból álló országos hatósági szervezetrendszer felállítását tűzi ki célul, amelynek célja, hogy tehermentesítse a bíróságokat. Egy működő rendszer helyébe tehát egy teljesen új szervezetrendszert kívánnak létrehozni, és mindezt a takarékosság jegyében. Így már csak azt nem értjük, hol akarnak takarékoskodni. Talán a jogi segítők munkadíján?

Azt sem szabad a polgároknak gondolniuk, hogy itt valami ingyenes jogsegélyszolgálat megszületésének lehetünk a tanúi, a javaslat ugyanis nem erről szól. A kormány nagyon szűken vonja meg azoknak a személyeknek a körét, akik a költségmentességhez szükséges rászorultsági kritériumoknak megfelelnek. A javaslat hátterében bevallottan egy olyan szándék is áll, hogy az állam számol azzal, hogy a polgár részére kölcsönzött vagy más néven előlegezett pénzt visszaszerzi az igazságkereső, szegényebb sorban élő polgároktól. Erre szolgálnak többek között a már említett hivatalok, hogy kőkeményen igazoltassák a kormány által előírt rászorultságot, ellenőrizzenek, és lehetőség szerint minél nagyobb hatékonysággal visszavegyék a korábban folyósított támogatásokat.

A törvényjavaslatból az sem világos, hogy a jogi segítők névjegyzékébe felvehetők körét a kormány mi alapján határozza meg. Miért gondolta azt a tárca, hogy a társadalmi szervezetek felé éppen ebben a törvényben kell nyitnia? Azt gondolom, hogy éppen a rászorulók érdeke kívánja azt meg, hogy a jogi segítők személyi körét ne vonjuk meg túl tágan, csak a legfelkészültebb jogászok végezhessenek államilag finanszírozott segítségnyújtást a részükre.

(15.30)

A törvényjavaslatból nem derül ki, de nyilvánvalóan az egyik legfontosabb kérdés az, hogy az intézményrendszer kiépítéséhez milyen költségráfordítás szükséges. Bárándy Péter miniszter úr jelezte, hogy az intézkedés forrásigénye a jövőben 1,8 milliárd forint. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az egész intézményrendszer működésének költségei ezt jóval meghaladják. Egyes becslések szerint csak a rendszer kiépítésének költséghatása meghaladja a 3 milliárd forintot. Ezek után nem csodálkozunk azon, ha a törvény záró rendelkezéseihez érve azt találjuk, hogy a törvény jelentős részét - elsősorban a polgári és büntetőeljárásokra vonatkozó támogatásokat - a kormány csak 2006. január 1-től kívánja hatályba léptetni.

Azt gondolom, ez leplezi le igazán a kormány valódi szándékát, jól lehet majd kampányolni a rászorulók támogatásával 2006-ban. De mi lesz addig? Addig még három év telik el, és általában a nagy törvények esetében sem szoktak ennyit várni a hatályba léptetéssel.

Tisztelt Ház! Álláspontunk szerint teljesen felesleges annak az intézményrendszernek a létrehozása, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Ez a szervezeti felépítés sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hiszen egy államigazgatási szerv hatáskörébe utalja a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog elbírálásának a kérdését, ami eddig a bíróságok hatáskörébe tartozott. Véleményünk szerint az intézmény létrehozására fordított költségek feléből megoldható lenne a jogi segítségnyújtás intézménye oly módon, hogy a költségmentességi és költségfeljegyzési jogról, illetőleg ebben a kérdésben továbbra is a független magyar bíróságok döntenének, továbbá az ügygondnoki és pártfogói tevékenységet kiterjesztenék a peren kívüli eljárásokra is, s a már előbb említett költségek felét az ügygondnoki, pártfogói díjakra lehetne fordítani. Ezzel a módszerrel már több milliárd forintot takaríthatnánk meg a kormány által előirányzotthoz képest.

Összességében még egyszer hangsúlyozzuk, hogy magával a jogi segítségnyújtás céljával egyetértünk, hiszen magunk is látjuk, hogy nagyon sok rászoruló állampolgár anyagi okok miatt nem tudja a jogait érvényesíteni, s éppen ezért azt módosító javaslatainkkal kívánjuk az általunk aggályosnak tartott részekben jobbá tenni. Amennyiben ezek nem nyernek befogadást a kormány részéről, a törvényjavaslatot ebben a formájában megszavazni nem tudjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én az adótörvények egy kis szeletéről, ámde annál jelentősebb szeletéről szeretnék beszélni, amely, úgy vélem, nagyon fontos, és a lakosság igen széles körét érinti, ez pedig az illeték. Tudjuk ugyanis, hogy az illeték az adónem egyik fajtája.

Elöljáróban elmondhatjuk, hiszen mindenki érzi saját bőrén, hogy az elmúlt évben soha nem látott illetékemelést hajtott végre a kormány. Nem volt olyan illeték, amely ne emelkedett volna. Mind az eljárási, mind a vagyonszerzési illeték drasztikus mértékben nőtt az egyébként magát szociálisan érzékenynek nevező kormány első évében. Az illetékek emelése átlagosan 40-60 százalékos volt, de nem volt ritka a 100 százalékos illetékemelés, sőt, volt olyan illeték, amely 500 százalékkal emelkedett. Nem volt a társadalomnak olyan rétege, amelyet a kormány illetékemelése ne sújtott volna. Egyformán érintette a pereskedőket, az ingatlant öröklőket és megajándékozottakat, a gépkocsiszerzőket, a céget alapítókat, a tulajdoni lapot és cégkivonatot kérőket.

A kormány jól vigyázott arra, a közteherviselést szem előtt tartva, hogy senki se maradjon ki a sarcból. Ezt sikeresen teljesítette, így minden állampolgár saját bőrén tapasztalta, milyen is a jóléti állam szocialista értelmezésben. Olyan új ötletekkel állt elő a kormány illetékemelés vonatkozásában, ami a legmerészebb képzeletünket is felülmúlta. Bevezette például az öröklésnél és az ajándékozásnál a sávonként változó, értsd emelkedő illetékkulcsokat. Ez az intézkedése egyszerre kétszeri illetékemelést jelentett, hiszen a vagyon értéke az infláció mértékével egyébként is növekszik, de emellett a kormány a 18 milliós értékhatár felett még az illetékkulcsokat is megemelte.

Úgy gondoltuk ekkor, hogy a kormány négy évre kielégítette illetékemelési szándékát és vágyát, amire egyébként a hihetetlen mértékű illetékemelésből jogosan következtettünk, de sajnos illúzióink hamar szertefoszlottak, és csak az ez évi adótörvények kézhezvételéig tartottak. A kormány adótörvényekre vonatkozó előterjesztése ismét jelentős mértékű illetékemelést tartalmaz. Megjött a kormány étvágya, és úgy látszik, jó ötletnek tartotta az ajándékozási és öröklési illetéknél a sávok bevezetését, mert újabb értékhatárt állapított meg, azaz ismét növelte az illetékeket.

Az ajándékozási és öröklési illeték már bizonyos kategóriákban a 40 százalékot is eléri, azaz minden örökölt egymillió forintból 35 millió fölötti érték esetén 400 ezer forint illetéket kell fizetni az örökösnek, illetve a megajándékozottnak. Példával illusztrálva: 40 milliós értékű nem lakásingatlan öröklése esetén a fizetendő illeték 10 millió 800 ezer forint. A kisebb értékű ingatlant öröklők és megajándékozottak illetékterhei is jelentős mértékben nőnek. Ilyen illetékterhek mellett előfordulhat, hogy az örökös nem tudja kifizetni az örökösödési illetéket, csak olyan áron, ha az örökölt vagyontárgyat azonnal értékesíti, feltéve, ha tudja.

Még elképesztőbb a törvényjavaslat szerint a gépjármű, pótkocsi öröklése és ajándékozása esetén tervezett illetékemelés. Amellett, hogy a kormány az előző évben 10 forintról 13 forintra emelte köbcentinként a gépjármű-átírási illetéket, a mostani javaslat szerint ez 13 forintról 15 forintra nőne, s ezen túlmenően a gépjármű ajándékozása és öröklése esetén ennek a kétszeresét, azaz köbcentinként 30 forintot kellene megfizetni. Ez egy 50 ezer forint értékű, 600 köbcentis Trabant öröklése vagy ajándékozása esetén azt jelenti, hogy az illeték mértéke 18 ezer forint, azaz majdnem az örökölt gépjármű értékének a fele összegét kell majdan a szerencsétlen örökösöknek megfizetniük.

Amikor a törvényjavaslat tanulmányozása során eddig jutottunk, akkor úgy gondoltuk, hogy ezek után már nem érhet meglepetés. Csalatkoznunk kellett. A kormány ugyanis ötletekben kimeríthetetlen, ha az illeték emeléséről van szó. A javaslat szerint ugyanis adott ingatlannak ugyanannak a megajándékozottnak öt éven belül több szerződéssel történő ajándékozása esetén az illetéket az újabb tulajdoni hányaddal együtt a tulajdonában álló ingatlan forgalmi értékének a figyelembevételével kell megállapítani. Többször el kellett olvasni ezt a rendelkezést, amíg megértette az ember, hogy miről van szó. Az már az első olvasatban biztos volt, hogy itt is burkolt illetékemelésről van szó. Ez a rendelkezés az állampolgárok kifosztásának zseniális, alkotmánysértést sem nélkülöző módszere. Miről is van szó tulajdonképpen? Egyszerűen arról, hogy korábban öt éven belül kapott ingatlanilletőség forgalmiérték-növekménye után is illetékezni kell, azaz a saját tulajdonom után ismét illetékezem. Az egy rókáról sikerült két bőrt lehúzni tipikus esete véleményünk szerint a fenti rendelkezés, amely egyébként az alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jogot is sérti, ha így, változatlanul kerül elfogadásra.

A cégeljárási illetékek ismételt emelése már csak laza ujjgyakorlatnak tekinthető az előzőekhez képest. A javaslat bevezeti a cégbejegyzésre irányuló eljárásnál az eddigi százalékos illeték helyett a tételes illetéket, a javaslat indokolása szerint az eljárás egyszerűsítése céljából - nem értem, hogy nem esett ki a toll a kezéből, aki ezt az indokolást leírta -, ami magyarra fordítva megint azt jelenti, hogy itt is jelentős mértékben emelkednek az illetékek. Például a kft.-k cégbejegyzési illetéke az eddigi 60 ezer forintról 80 ezerre, míg betéti társaságok esetében 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik. A változásbejegyzési illeték az eddigi 8 ezer forintról kft.-k esetében 32 ezer forintra, míg bt.-k esetében 20 ezer forintra nő. A javaslat megszünteti a termőföld öröklése esetén az örököstárs részére történő ingyenes átruházás illetékmentességét.

A kormány ismételt, hihetetlen mértékű illetékemelése tovább növeli a lakosság adóterheit. A szocliberális kormányzat tovább folytatja azon politikáját, amelyre az a jellemző, hogy amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével kétszeresen veszi vissza.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az adótörvények közül az illetékhez szeretnék néhány szót szólni, ezzel kapcsolatban adtam be jó néhány módosító javaslatot. Az elmúlt évben a kormány mérhetetlen mértékű illetékemelést hajtott végre, és azt gondoltuk, azt gondoltam volna, hogy befejeződött a kormány ámokfutása, ami az illetékeket illeti, de sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a mostani adótörvények vitája kapcsán igen jelentős mértékű illetékemelést hajtott végre.

Éppen ezért felhívnám a képviselőtársaim szíves figyelmét az általam jegyzett 182., 184. módosító indítványokra, amelyek azt céloznák, hogy a most megemelt öröklési és ajándékozási illetékre vonatkozó javaslat ne lépjen hatályba, és a korábban végrehajtott, tavalyi évben végrehajtott igen magas mértékű illeték maradjon, vagy pedig az eredeti, még az emelt előtti illetékeket fizessék meg az örökösök, illetőleg a megajándékozottak.

Hogy mennyire így van ez, mármint az illetékemelés mérhetetlen mértékű növekedése, ezt jelzi az is, hogy a kormányoldal képviselői is nyújtottak be módosító indítványt, ami azt célozná, hogy az eredeti törvényjavaslathoz képest csökkenjen az emelni javasolt illeték mértéke. Ami a legszembetűnőbb ebben az általam említett csoportban, az az, hogy gépjármű öröklése és ajándékozása esetén a duplájára emeli az egyébként valamikor 10 forintról 13-ra, majd most 15 forintra javasolt köbcentinkénti illeték mértékét.

Úgyhogy kérem képviselőtársaimat, hogy ezen javaslataimat támogassák. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egy módosító javaslatomra szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni, ez pedig a 185. számú módosító javaslatom, amely álláspontom szerint egy alkotmánysértést szeretne kiküszöbölni, ugyanis a jelenlegi törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, a saját tulajdonom után is ismételt illeték megfizetésére akar kötelezni. Magyarul arról van szó, hogy ha öt éven belül több részletben kapok meg egy ingatlant, akkor a már tulajdonomban levő ingatlan után az időközben bekövetkezett értéknövekményt is le kell illetékeznem. Egyszerű példával szólva, ha eddig egy ingatlannak egyharmadát kaptam meg, és az, mondjuk, most egymillió forintot ér, ha négy éven belül megkapom a kétharmadát, akkor nyilvánvalóan az infláció következtében az én egyharmadom is növekedett, és a mostani beterjesztett törvényjavaslat szerint az én tulajdoni illetőségem után, az értéknövekmény után illetéket kell fizetni.

Ez álláspontom szerint sérti a tulajdonhoz való jogot és alkotmányellenes is. Úgy gondolom, hogy ezt az alkotmányellenességet észlelték, legalábbis bízom benne, az alkotmányügyi bizottság kormánypárti tagjai, mind szabad demokrata, mind MSZP-s tagjai, ugyanis az alkotmányügyi bizottság a módosító javaslatomat egyhangúlag támogatta.

Úgyhogy kérem a tisztelt képviselőtársaimat, ha majd annak idején ennek a módosító javaslatnak a szavazására kerül sor, akkor szavazzák meg, mert ellenkező esetben egy alkotmánysértő rendelkezés marad a törvényben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)