Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szó esett ma a vitanapon már a gazdaság teljesítményéről is, ami abból a szempontból is fontos, hiszen mindent, amit az egészségügyre, a szociális kiadásokra, az önkormányzati finanszírozásra akarunk költeni, annak alapjait a gazdasági növekedés teremtheti meg. Beszéljünk hát egy kicsit a gazdaság számairól, annál is inkább, mert államtitkár úr is szóba hozott néhány statisztikai tényt.A magyar gazdasági növekedéssel ugyanis a mi megítélésünk szerint akadnak komoly problémák. Az egyik komoly probléma az, hogy minden impozáns száma ellenére a rideg valóság az, hogy ha a régiós versenytársakkal hasonlítjuk össze a magyar gazdasági növekedést, akkor ezek a számok már egyáltalán nem tűnnek elsőnek, sőt azt kell mondanunk, a gazdasági növekedés tekintetében a régiós vetélytársaink végén kullogunk, ha ezt az összehasonlítást megteszi az Eurostat adatai alapján a kormány.

A másik, és talán ez a nagyobb probléma, hogy a gazdasági növekedés valójában a kevesek növekedése, az ország túlnyomó többsége, az intézmények túlnyomó többsége a gazdasági növekedést a saját zsebén, a saját intézményi finanszírozásán egyáltalán nem érzi. De kik érzik? Világos tények árulkodnak erről, hiszen nemrég jelentek meg azok a statisztikák, amelyek kimutatják, hogy hihetetlenül rövid idő alatt néhány száz, azt hiszem, ötszáz fő újgazdaggá vált Magyarországon, hihetetlen mértékben gyarapodott egy szűk, korábban nem ismert réteg vagyona. Ők már megjelentek a multimilliomosok körében. Korábban ők szerény vállalkozók voltak. Ha megkérdezzük, hogy ezt az ötszáz embert, körülbelül ötszáz vállalkozót, akik ilyen hihetetlen mértékben ennyire rövid idő alatt ilyen példátlan mértékben meggazdagodtak Magyarországon, mi köti össze, hát az, hogy ők a Fidesz csókosai. A gazdasági növekedéssel az egyik fő probléma az, hogy azokból a lehetőségekből, azokból az uniós forrásokból, amelyek a magyar gazdasági növekedés egyik motorját adják, a költségvetési pályázatokból nem a gazdaság egésze, nem a kisvállalkozások egésze, nem a vállalkozók úgy általában, hanem a Fidesz-közeli emberek, a csókosok húzzák a legtöbb hasznot. Ma Magyarországon az a szomorú tény, hogy tenderen eredményesen indulni csak az tud, akinek jó kormányközeli vagy Fidesz-közeli kapcsolatai vannak, a többieknek erre semmilyen esélyük nincs. Nem akarok belemenni itt most különböző korrupciós vádakba, de a napnál világosabb, a napnál világosabb, hogy a gazdasági növekedés, az uniós támogatások fő haszonélvezője néhány száz fideszes csókos volt, miközben az ország nagy része ezt a növekedést a saját bőrén egyáltalán nem érzi.

Ezzel szemben a szomorú igazság az, hogy miközben ötszáz csókos hirtelen meggazdagodott, ebben a hihetetlenül jól működő gazdaságban sorra jönnek arról a hírek, a statisztikai tények, hogy kis falvakban a boltok zárnak be. Egyre inkább az a helyzet, hogy nincs elég kereslet ezekben a falvakban ahhoz, hogy azok a boltok, amelyek egyébként a helyi élelmiszert juttatnák el az ott élőkhöz, meg tudjanak élni ebből a szerény keresletből. Mert a kisvállalkozók is azok közé a társadalmi csoportok közé tartoznak, akik az elmúlt évek gazdaságpolitikájának nem nyertesei, hanem vesztesei voltak, méghozzá két szempontból is. A kisvállalkozók érzik a leginkább a bőrükön a keresletnek azt a visszaesését, amelyet az alacsonykeresetű emberek vásároló ereje jelentene. Pontosan tudjuk, hogy akiknek sok van a bankszámlájukon, azok ezt nem költik el, egy bizonyos határon túl már nem lehet luxusra költeni mindazt a pénzt, amivel rendelkeznek. Az ő fogyasztásuk ettől nem fog nőni, a megtakarításaik fognak nőni vagy a külföldi luxuskiadásaik fognak esetleg ettől nőni, a vagyonuk fog ettől nőni, de a mindennapi kiadások területén egyszerűen van egy szint, ahol már nem lehet tovább fokozni a fogyasztást.

Van egy szint sajnos Magyarországon, az alacsonykeresetű embereknek egyre inkább szegénységküszöb alá szorított nagyon nagy létszámú rétege, akik meg kénytelenek, mert nem tudnak mást csinálni, mint a keresetük egészét ruhára, élelmiszerre, rezsire elkölteni, mert egyszerűen olyan keveset keresnek, hogy a család megélhetéséhez szükséges mindennapi kiadások a hó végére lényegében a pénzüket fel is emésztik. Ennek egyik következménye, hogy a kereslet drámai módon visszaesett azokon a kistelepüléseket, ahol egyébként a lakosok többsége egyáltalán nem NER-lovag, egyáltalán nem tartozik az ötszáz csókos közé, szerény kereseti lehetőségekből kell megélniük, és ez a szerény keresleti lehetőség nem teszi lehetővé azt a mértékű fogyasztást, amire a családnak szüksége lenne egyfelől, másfelől ami a helyi vállalkozóknak megélhetési, bevételi forrást jelentene.

Ugyanennek a vállalkozói rétegnek a másik csapás pedig az, ennek a rétegnek, ahol jellemzőek egyébként a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottak helyzete, a bérköltségüket a kormány nagyon drasztikusan megemelte az elmúlt hét évben. Ahelyett, hogy a kormányzati gazdaságpolitika a kisvállalkozóknak kedvezne, itt is az történik, mint a személyijövedelemadó-rendszeren keresztül, hogy ahol a legjobban megy a vállalkozók sora, a multiknak, a nagyvállalkozóknak, ott engednek önök a legtöbbet, és ahol egyébként a legkevesebb méretű vállalkozások világáról beszélünk, ott egyébként meg a terheket nem tudják érdemben csökkenteni, sőt adott esetben érdemben még növelik is. Erre majd fogok mondani számokat.

(11.30)

De rögtön az elején egy ilyen súlyos tény. Elmondtuk akkor kritikaként, amikor önök bevezették az úgymond egykulcsos társasági adót, hogy ez érdemben a nagyvállalkozókat, a multikat fogja megsegíteni. Az történt, hogy miközben az országban van több százezer vállalkozás, önök néhány száz vállalkozásnak  néhány száznak a több százezer közül  mintegy 10 százalékponttal csökkentették a társasági adóját, a többi, több százezer vállalkozásnak ez mindössze 1 százalékpontos volt, ha egyáltalán ez a társadalmi réteg alkalmas arra, hogy társasági adót fizessen be.

Ez tehát az önök gazdaságpolitikájának, az önök jövedelempolitikájának a lényege: a gazdaság világában a nagyvállalkozásokat, a multinacionális cégeket támogatni az adórendszeren keresztül, a magánszemélyek világában, a személyi jövedelemadót fizetők világában pedig a legmagasabb keresetűeknek adni a legnagyobb kedvezményt, míg a kiskeresetűeknek nemhogy csökkentették, hanem növelték az adóit.

Hogy ez milyen drámai következményekkel jár, arra csak egy példa: a minimálbér idei változásának az a következménye, hogy miközben a munkavállaló nettó nagyjából 7 ezer forinttal többet visz haza  ez egyébként örvendetes dolog , az ő foglalkoztatójának ez majdnem tízezer forint bérköltség-növekedést jelent. Miközben még az alkalmazottak bérnövekményéről beszélünk, a szomorú igazság az, hogy ezen is a kormány nyerészkedik, a kormány kaszál, nagyobb mértékben szedi be az adókat, mint amilyen mértékben a nettó keresetek a minimálbéresek esetében emelkednek. Már csak azért is, mert ha megnézzük a statisztikai számokat, akkor van egy mutató, amiben Magyarország az uniós országok közül, sőt talán az OECD-országok között is az élen jár, és ez pedig nem más, mint a minimálbért terhelő adók nagysága. Csak az a baj, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ebben a statisztikai számban az élen járni nem öröm, hanem szégyen; szégyen, hogy miközben Magyarországon a dolgozói szegénység terjed, egész Európában itt terhelik a legnagyobb mértékben adóval a legalacsonyabb kereseteket, a minimálbért keresőket. Ez egészen egyszerűen szégyen. És ez nem egy égből pottyant, nem a válság szülte helyzet, hanem az önök politikájának szerves része, hiszen önök voltak azok, akik a minimálbér adóját egyáltalán bevezették, hiszen a szocialista kormányok alatt a minimálbér után nem kellett adót fizetni, az önök egyik első intézkedése az volt 2010-ben, hogy akkor 16 százalékkal megemelték a minimálbér adóját. Ez egészen egyszerűen szégyen, és ez az egyik döntő oka annak, hogy a már szóba került dolgozói szegénység az országban terjed.

És ha már a minimálbért szóba hoztam, akkor azt is el kell mondanom, hogy már nemcsak olyan országok, mint Csehország vagy Szlovákia járnak előttünk minimálbért tekintve, hanem Románia is. Ha megnézzük, hogy a minimálbérnek mekkora a vásárlóértéke: a kormány még maga is bevallja, hogy minimálbér tekintetében nagyjából Romániával vagyunk egy szinten, egy dolgot viszont nem tesz hozzá a kormány, hogy az ottani alacsonyabb árak miatt a minimálbér vásárlóereje körülbelül 10 százalékkal magasabb, mint Magyarországon. Ezek a rideg, egyébként a közelmúlt napvilágot látott statisztikai tények.

Ha már szóba került az államadósság, akkor erről is két mondatot hadd mondjak. A Magyar Nemzeti Bank minap nyilvánosságra hozott jelentése ugyanis felér egy beismerő vallomással: a Magyar Nemzeti Bank világossá tette, hogy a kormány kozmetikázta az államadósság adatait. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Ezt a csatát az Eurostattal szemben a kormány elveszítette, és ezt már a Magyar Nemzeti Bank is átvezette a saját számaiba. Igaz, szép csendben, nagy sajtótájékoztatót ez ügyben nem tartottak, mert önöknek ez nem szokása, hogy arról is beszéljenek, hogy mivel verik át az embereket.

Miből ered ez az átverés? Mi ez a különbség? Nagyon egyszerűen szólva az, hogy az Eximbankot mint állami bankot kötelező most már az államháztartás részeként önöknek elszámolni. Arról a bankról beszélek, amelyik finanszírozza hitelekkel többek között Vajna, Garancsi és Rogán csókosainak a sötét üzelmeit közpénzekből. Teljesen világos, hogy ezek a kötelezettségvállalások, ez a hitelállomány, ami ebben a bankban van, most már hivatalos számítások szerint, a Magyar Nemzeti Bank beismerése szerint is az államháztartás része, az államadósság része, és emiatt meg fog ugrani az államadósság egyébként valóban csökkenő tendenciája. De ehhez azért azt szeretném mondani, hogy el kell ismernem, a maguk módján ügyesek voltak, elérték az Eurostatnál, hogy hivatalosan ezt csak a választások után fogják bevallani, a hivatalos KSH-statisztika akkor fogja ezt lekövetni. A Magyar Nemzeti Bank ennek elébe ment, ezért mondtam azt, hogy ez felért egy beismerő vallomással, a Magyar Nemzeti Bank ugyanis már az Eurostat bírósági döntéssel is megtámogatott metódusát is alapul véve ezt az államháztartás részeként számolja el, és a valódi államadóssági adatokat elkezdte publikálni.

Az államadóssághoz még csak egy mondat: azért azt ne felejtsük el, amikor a tényszerű csökkenéséről beszélünk, hogy ennek része volt, hogy 3 ezer milliárd forint magánnyugdíjvagyont, amit az emberektől elvettek, erre fordították, legalábbis részben. Tehát ez is egy olyan dolog, amire nem büszkének kell lenni, ez nem a gazdaság erejéből származó államadósságarány-csökkenés, hanem az önök magánnyugdíjvagyon-megszüntetésének és az államadósság csökkentésébe beszámolt politikájának a része.

Összességében tehát, ha a gazdaságról beszélünk, akkor igen, van gazdasági növekedés, de igen, ez a régiós vetélytársakhoz képest azért nem túlságosan izmos, és igen, a magyar gazdasági növekedés legfontosabb tulajdonsága, hogy ezt kevesek érzik, a Fidesz csókosai érzik elsősorban a zsebükön, az ország nagy része, az intézmények nagy része ebből kimarad. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)