Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kormány moszkvai atomalkuja ismertté vált, akkor azt állították, hogy Brüsszel mindent tudott és mindent jóváhagyott. Azt már tudjuk, hogy ebbe a „mindenbe” sok minden nem értendő bele: nem értendő bele a közbeszerzési szabályok megsértése, a beruházás finanszírozásának a módja vagy éppen a környezeti adatok titkosítása.

Mint tudjuk, a tender elhagyása miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen; a tiltott állami támogatás gyanúja kapcsán mélyreható vizsgálat indult; és úgy hallani, hogy a környezeti adatokkal kapcsolatos titkosítási lázat is felül fogja bírálni a Bizottság. Háromból három; három sárga lap a magyar kormánynak várhatóan kijár, de a folyamat vége akár piros lap is lehet, méghozzá az, hogy az Európai Bizottság azt mondja majd önöknek, hogy bontsák fel a szerződéseket, állítsák le a projektet, és kezdhetik az egészet elölről, ha ugyan önöknek még valaki akkor bizalmat fog szavazni.

Igazából nagyon sajnálom, hogy beleszaladtak ebbe a triplának kinéző pofonba. Hogyha az LMP-re a kezdetektől fogva hallgattak volna, akkor nem így állnának, ugyanis két dolgot kell itt látni. Kezdem itt azzal, hogy önök a kezdetektől fogva titkolják az adófizető polgárok elől a paksi bővítéssel kapcsolatos legkézenfekvőbb tényeket is. Nem tudjuk, hogy mit kapunk, mikorra kapunk, mennyiből kapjuk, semmit nem tudunk. Méltatlan, hogy erről a projektről Moszkvában is és Brüsszelben is többet tudnak, mint mi, magyarok, akik az önök nukleáris kalandozásait finanszírozzuk. Én arra kérem önöket, hogy végre vegyék komolyan a magyar embereket, a mi érdekeinket képviseljék, és ne csak Brüsszelnek meg Moszkvának akarjanak kényszeresen megfelelni.

Másrészt egy ilyen helyzetben egyáltalán nem észszerű az, hogy önök kvázi kataton módon azt ismételgetik, hogy Paks megy tovább, Paks megy tovább, Paks megy tovább, holott itt a kormány láthatóan teljes mértékben lyukra futott, és ha nem képesek leállítani magukat meg a paksi projektet, akkor ebben a lyukban sok milliárdnyi közpénz fog eltűnni.

Én úgy látom, hogy önök valahogy nem érzik ezt a XXI. századot. Bevállalják ezt a szánalmas atomprojektet; megadóztatják a napelemeket; letiltják a szélerőművek engedélyezését; megígérik, aztán mégsem adják oda a magyar (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Jaj!) embereknek a vissza nem térítendő támogatásokat arra, hogy az otthonaikat leszigeteljék, a nyílászárókat kicseréljék. Pont azokat a lehetőségeket nem látják, amikkel a lehető legtöbbet tudnánk elérni annak érdekében is, hogy a klímát védjük. Ezért nagyon szánalmasnak tartom, hogy önök úgy mennek ki Párizsba is a klímacsúcsra, hogy gyakorlatilag csak a szocialista nagyipar összeomlását tudják mint érdemi klímavédelmi cselekedetet felmutatni, nagyjából 25 évvel az események után.

Úgyhogy akkor segítek én, szólok önöknek: most kaptak egy újabb lehetőséget, kvázi Brüsszeltől, ugyanis most ezek a brüsszeli döntések alkalmat tudnának kínálni a kormánynak arra, hogy végre kihátráljanak a paksi bővítésből. Sokat nem is kellene csinálni, csak azt mondani, hogy bocsánat, ez így most nem jött össze. Úgyhogy arra kérem önöket, hogy legyenek kedvesek, tájékoztassák akkor a magyar parlamentet és a közvéleményt is, hogy leállnak-e végre ezzel az ámokfutással; vagy hallgathatjuk tovább, hogy Paks megy tovább, Paks megy tovább ‑ csak vele együtt az ország is megy tovább a nagy semmibe.