Felszólalás adatai

A salátatörvénnyel nem csupán annyi a baj, amit képviselő úr mondott az imént, hanem akkor kezdődnek a bajok, amikor a törvényjavaslat tárgyalása folyamán hétről hétre mindig új elemek kerülnek elő, újabb törvénytervezeteket nyitnak meg teljesen illegális módon. Láttunk már példát arra, hogy aztán a zárószavazás előtt mi minden történt egy egészségügyi salátával, sikerült kinyírni a legelső salátában a Költségvetési Tanács elnökét, aztán egy másik egészségügyi salátában bevezetni a gáztőzsdét hirtelen, mindenki nagy meglepetésére, mégpedig úgy, hogy senki nem tudta, ez micsoda, és senkinek nem volt alkalma elolvasni. Reméljük, hogy a mostani saláta nem fajul idáig, bár itt is látunk valamilyen egyház-finanszírozással kapcsolatos cuccot, ami nyilván nem idevaló.

Azt gondolom, hogy ez a mostani saláta a legtöbb intézkedésével együtt elfogadható. Itt finomhangolása történik meg rengeteg eddigi intézkedésnek, és ha alapvetően el tudnánk fogadni az eddigi intézkedések irányát, akkor nyilván ezt is el tudnánk fogadni. De természetesen nem mindent tudunk ebből elfogadni, s az eddigi vitákban már többször is elmondtuk, hogy mi a baj. Igazából nem az a bajos, ami ebben a salátában van, hanem az, ami hiányzik belőle, és ami az eddigi szabályozás alapján nem sikerült, vagy amit nem hajtottak végre.

Mit látunk a Semmelweis-terv irányaihoz képest? Azt, hogy szó sincs a népegészségügyi intézményrendszerről, a betegjogi intézményrendszerről még mindig nincs szó, az alapellátás feltámasztásához éppen talán hozzálátott a kormányzat, de itt még rengeteg tennivaló lenne, a humánerőforrás-krízis nem oldódott meg, akármilyen erőfeszítéseket is láttunk eddig. Én értékelem az államtitkárság erőfeszítéseit a saját maga játékterén belül, de itt sokkal komolyabb kormányzati fiskális erőfeszítésekre lenne szükség, hogy ez a probléma megoldódjon. Az informatikai átállást sem látjuk, noha mindig hallunk erre utaló jelekről. Ebből a csomagból is az látszik, hogy egyszerre kell majd felmutatnom a taj-kártyámat és a személyi igazolványomat. Remélem, hogy ez csak egy átmeneti dolog, és előbb-utóbb egy innovatívabb megoldás felé mozdul el.

Mi történt az egészségügyben? Történt egy nagyon jelentős fenntartóváltás, ami eredetileg nem volt benne a Semmelweis-tervben, történt egy kapacitásátrendezés, de ezzel összhangban nem történt meg teljesen megnyugtatóan és zökkenőmentesen a betegutak átrendezése, és pláne nem a finanszírozás átalakítása, márpedig enélkül egy kapacitásátrendezés semmit nem ér.

A gyógyszer-finanszírozás átalakítása keményen megtörténik a két Széll Kálmán-terv eredményeképpen. Szerintem ez infernálisra sikerült, ebből még rengeteg problémánk lesz, és máris látszik, hogy ez így tarthatatlan. Az idei gyógyszerköltéseket is már meg kellett emelni, hiszen az idei kasszát sem lehet tartani, jövőre pedig még vágni kell egy 70-80 milliárdot, ami szerintem tökéletesen lehetetlen.

Elég rendesen feldúlták a közigazgatást, az ÁNTSZ kettős szorításban vergődik, kettős irányítás alatt, és amennyire én látom, nem érzi ebben jól magát. Nem hiszem, hogy alapvetően bevált volna az a rendszer, hogy a kormányhivatalokban egyrészt a KIM fennhatósága alatt, másrészt pedig a szakmai irányítás tekintetében az egészségügyi államtitkárság égisze alatt működik; szerintem ez így nem jó. Létrejött egy tökéletesen fenntarthatatlan, működésképtelen konglomerátum, a GYEMSZI; nem hiszem, hogy ez a szervezet valaha is alkalmas lesz arra, hogy az egészségügy minden területét figyelni és irányítani tudja. Ez tehát az, ami hiányzik nekünk a szabályozásból, és amit ez a salátatörvény nem visz előre.

Ami viszont benne van, az két koncepcionális ügy kivételével - amiket a bizottsági ülésen elkezdtem emlegetni - elfogadható, és nagyon sok részletszabályozással is természetesen egyetértünk. Az egyik ilyen koncepcionális ügy, amit már Garai képviselő úr is említett, az egyetemi klinikáknak - ahogy ők mondják - a Szócska-uralom alá hajtása, illetve úgy is mondják, hogy a megfékezhetetlen centralizációs hajlam folytatása. Ebben nem nagyon érzik jól magukat az egyetemek, én legalábbis ilyen jeleket veszek. Garai képviselő úrral ellentétben én látom, hogy nagyon komoly szabályozó eszközei vannak az államnak a minimumfeltételeken, a kapacitásszabályozáson, a finanszírozáson keresztül, ami természetesen az egyetemi klinikákra is kiterjed. De mi kell még? Mi az, amit nem tud érvényesíteni az állam a jelenlegi rendszerben, miért kell ilyen mélyen belenyúlni az intézmények autonómiájába? Mit várunk ettől, mi lesz az a többleteredmény, ami miatt jobb lesz?

Természetesen egyetértünk az Eurotransplanttal kapcsolatos fejleményekkel, és ezeket kifejezetten pozitívnak tartjuk; mint ahogy egyetértünk azzal is, hogy a hamisított gyógyszerek legális láncba történő bekerülését megelőzzék bizonyos intézkedések. Ezt mi is mindenképpen támogatjuk.

(1.20)

Azt Gyenes képviselő úr kezdte fejtegetni, hogy ez a javaslat fenntartja az egészségügyi ágazat előmeneteli rendszerét, és fenntartja azokat a szabályokat, amelyek 2013. január 1-jén hatályukat vesztették volna, és nem biztos, hogy ez az ágazati szereplők javát szolgálja, hogy gyakorlatilag a mozgó bérpótlékokat, az ügyeleti díjakat befagyasztják, és nagyon sok olyan véleményt hallani az egészségügy szereplői részéről, hogy éppen az ügyeleti díjakat kellene nagyon rendesen megemelni és az ügyeleteket kellene kistafírozni, és akkor nem fordulhatnának elő olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban én is interpelláltam itt néhány hete, és amitől hangos az egész szakma, hogy gyakorlatilag ellenőrizetlenül és egyedül ügyelnek rezidensek, és hihetetlen helyzetekbe keverednek. Tehát ha az ügyeleti díjak rendben lennének, akkor biztosan nem lenne ennyi anomália a háziorvosi ügyelettel kapcsolatban, nem lenne ennyi anomália a kórházi orvosi ügyeletekkel kapcsolatban.

A másik koncepcionális ügy - és itt egy tendenciát vélünk felfedezni, ezt a bizottsági ülésen már elkezdtem fejtegetni, de akkor nem tértem ki részletesen rá -, hogy eléggé azt vesszük észre, hogy most már több fél éven keresztül vagy több salátán keresztül olyan gesztusokat teszünk a gyógyszerészszakmának, és olyan kompetenciákat adunk át a háziorvosok felől a gyógyszerészek irányába, ami nem biztos, hogy egészséges, és nem biztos, hogy jó irány.

Itt elég hangsúlyosan szerepel az az intézkedés, hogy a gyógyszerésznek betekintési joga lesz a gyógyszerszedés mindenféle adataiba. Nem látjuk, hogy ez pontosan hogyan fog működni. Igazából a célját sem látjuk, és ennek a hozadékát sem. Hogyan tilthatom én le például az adataimmal kapcsolatos hozzáférést, hogyan lesz aztán a titoktartás megoldva, egyáltalán a betegek jogai hogyan lesznek ebben a rendszerben érvényesíthetők? Rengeteg dolgot tisztázni kéne ezzel kapcsolatban, mondom, azon túl, hogy aztán milyen hozadéka van a betegek gyógyulása és a hatékony gyógyszerellátás javítása érdekében.

Nagyon szép dolog, amit Kiss képviselő úr is említett, hogy egyértelművé válik, hogy a gyógyszertárak nem kereskedelmi gyakorlatot, hanem egészségügyi szolgáltató tevékenységet végeznek. Legyen ez így! Tényleg, ezt deklaráljuk, és ennek szellemében kezdjünk el tevékenykedni! Tényleg nagyon sokszor szinte zavaró, hogy mennyi minden vackot lehet kapni egy gyógyszertárban, és sajnos a marketingeszközök is efelé terelik az oda betévedő kuncsaftot, és ő rá van szorítva, egy gyógyszertár üzemeltetője, hogy ilyen eszközökhöz nyúljon, és ilyen termékeket forgalmazzon, hiszen a gyógyszereken nagyon alacsony az árrés, és nagyon kis árréstömeget tudnak ők előállítani, amiből bizony nem tudnának fenntartani egy-egy patikát.

Érzek én egy olyan tendenciát, mintha azt sugallná ezeken a módosításokon keresztül a tárca, hogy az orvosok csak írják, írják fel a drága és kemény szereket, a patikusokba meg a bizalmunkat helyezzük, mert ők pedig megfogják majd a költéseket, és a gyógyszerkassza számára spórolnak. Nem gondolom, hogy ez egy jó szemlélet lenne. Szerintem, és nemcsak szerintem, hanem a szakma szerint is a hatásos és biztonságos gyógyszeres terápia orvosi kompetencia és nem gyógyszerészi kompetencia. Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne szerepe és komoly szerepe a gyógyszerészeknek ebben az egész folyamatban. De látunk egy olyan tendenciát, hogy bizonyos kompetenciákat mintha át akarnánk pakolni a gyógyszerészekhez. Azt mondja a webdoki honlapon egy orvos, hogy ha van időm, egy percem talán idézni azt, hogy a kezelőorvosok jogává és kötelességévé teszik a szabályozások a helyes diagnózis felállítását és annak megfelelő kezelés bevezetését, amelyért őket polgári és büntetőjogi felelősség terheli. A gyógyszerész eddig is bizonyos feltételek mellett ajánlhatott azonos hatóanyagot tartalmazó olcsóbb készítményt, ha a vényen az orvos a helyettesíthetőség lehetőségét nem zárta ki. De ha a kezelőorvos tudta nélkül, saját hatáskörében eltért a felírt készítménytől, akkor már a gyógyszerész kénytelen viselni az érte való felelősséget, és ez a felelősség nem mindig egyértelmű és tisztázott. Ugye itt azt mondják a doktorok, hogy az orvos- és gyógyszerészképzés teljesen külön helyen, külön karon és külön tanulmányokkal folyik, és nem véletlenül van így, és ezeknek külön célja van, és a gyógyszerészeknek nem feladatuk a diagnózishoz terápiát elrendelni, és ez így lenne jó, így kell ennek maradni.

Nem szerencsés orvosi hatáskörökkel felruházni a gyógyszerészeket, mert ez feszültségeket szül a szakmában, és bizony rontja a betegek együttműködését. Nagyon sokszor vannak már olyan esetek, hogy a beteg végül is elvész a sok különböző nevű készítmény között, és párhuzamosan szed ugyanolyan hatóanyagú szereket, és bizony ezzel kapcsolatban problémák is vannak. Biztos, hogy növelni kell az együttműködést az orvosok és a gyógyszerészek között, sőt biztos, hogy nagyon hatékonyan tudnak ők együttműködni a megelőzés érdekében, talán még a szűrések érdekében is; hogyha nemcsak marketingeszközöket szolgálnának a szűrési akciók, és ha nem az lenne a vége, hogy úgyis a háziorvosnál vagy a szakorvosnál köt ki az úgymond kiszűrt beteg, akkor biztos, hogy előrébb lennénk egy kicsit.

Igazából ezek az intézkedések - amelyeket említettem - és ez a tendencia végül is nem segít a gyógyszerellátáson és a patikák helyzetén. Azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban mindenféle intézkedés dacára a gyógyszerészi szolgáltatási díjat is bevezetik az összevont szakellátás terhére. Mindezen intézkedések dacára a gyógyszerellátás színvonala csökken, és az árrés is csökken, és még fordítva sült el az is, hogy átcsoportosítottak árréstömeget a nagykereskedőktől a kiskereskedők irányába. Nagyon nagy a patikák lejárt idejű tartozása. Egyre komolyabb likviditási és készletezési problémákkal küszködnek, és nincsen megoldva az ő helyzetük, mindenféle gesztus ellenére is egyre komolyabbak az anomáliák.

Már csak apróságokra szeretnék kitérni, amelyek nyilván nagyon fontos szabályozási momentumok, de az előzőekhez képest csak rövidebb mondatokat fogok mondani. A háziorvostól meg fogják vonni a kártyapénzt, ha jól értem, ha bizonyos időszakában a betege nem jelentkezik. Azt gondolom, hogy nem az orvost kellene büntetni ilyen esetben, hanem valahogy rá kellene venni a beteget, érdekeltté kellene tenni a beteget, hogy megjelenjen időnként szűrővizsgálatokon és felülvizsgálatokon.

Nyilván nagyon fontos, de átmeneti lépés, hogy a taj-kártya mellett be kell mutatni a személyi igazolványt is. Ez valószínűleg támogatható és fontos lépés. Várjuk a végleges megoldást, hogy hogyan lehet aztán beazonosítani a kuncsaftokat.

Az emberi alkalmazásra került gyógyszerekről szóló szabályozási rész rendben van, de a bizottsági ülésen is előkerült, az egyik kormánypárti honatya mondta, hogy a táplálékkiegészítőkre vonatkozó szabályozással ezt ki kellene egészíteni.

Üdvözöljük azokat az intézkedéseket, amelyek a gyógyászati segédeszközök bemutatási lehetőségeit gyakorlatilag helyreállítják, hiszen itt a korábbi szigorító intézkedések miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek.

Azt gondolom, hogy ezek lettek volna azok a részek, amelyeket az általános vitában fontosnak tartottam kiemelni. Nyilvánvalóan, ha önmagában nézzük ezeket a paragrafusokat, akkor ezek ilyen formában támogathatóak.

Köszönöm szépen a figyelmet.