Felszólalás adatai

Most megértük, hogy a harmadik csomagot látjuk rövid időn belül, és hát bizony a csomagjainak a nagysága is meghaladja már a Bokros-csomag kétszeresét, és jó eséllyel pályázik arra a pénzügyminiszter úr, hogy az ő ideje alatt következik be az a leghosszabb időszak, amíg nem volt gazdasági növekedés. Ezek szomorú rekordok, én azt gondolom, de hadd térjek rá a törvényjavaslat részleteire.

Itt már hallottuk több felszólalásban is, hogy meglehetősen szokatlan gyakorlat az, ami itt elkezdődik, hogy az állam tulajdonában lévő pénzintézetek, cégek számára megnyitja a forrásbevonást, gyakorlatilag az eladósodás lehetőségét úgy, hogy ez nem számít bele az államadósságba. Most az MNV Zrt.-nek is lehetőséget ad arra az Államadósság Kezelő Zrt. mellett, és igazából nem látjuk az indoklásból azt az érdemi választ, hogy mi szükség erre és milyen célt szolgál ez az intézkedés. Emlékeztetőül: az Eximbank 1200 milliárd forintig vonhat be külső forrásokat, azaz adósodhat el automatikus állami kezességvállalás mellett. Ez végső soron azt jelenti, hogy az állam állja a cechet, és ezek költségvetési kockázatot jelentenek.

A panelprogrammal kapcsolatban többször elmondtuk, hogy ebben mi nagyon fontos lehetőséget látunk, és örülünk, hogy végre valami pénzt találnak erre. Itt a kormányváltás után röpködtek a százmilliárdok, Bencsik államtitkár úr nagyon szerette volna ezt a programot itt elindítani, és kiemelt helyen szerepel az energiastratégiában is. Ha megnézik az LMP költségvetési alternatíváját, akkor ott is hangsúlyos helyen szerepel, hiszen egy ilyen kiemelt programmal több legyet lehetne ütni egy csapásra a munkahelyteremtés és a kisvállalkozók támogatásától kezdve nagyon komoly energiahatékonysági poénokat lehetne ezzel nyerni.

Az energiahatékonysági programok finanszírozására nyilvánvalóan kevés ez a pénz, és emlékezzünk meg arról, hogy egy dolog a panelprogram, a másik dolog az, hogy a vidéki településeken rengeteg olyan hetvenes, nyolcvanas években épült ház van, ahol még sokkal komolyabb beruházásokra lenne szükség, hogy ne a varjaknak fűtsünk. Mindenképpen módosítani kellene ezt az előterjesztést olyan tekintetben - be is adtunk egy módosítót -, hogy ne csak energiahatékonyságra lehessen ezt a keretet fordítani, hanem megújuló kisberuházásokra.

Az LMP - még egyszer emlékeztetnék rá - egy zöldberuházási alap létrehozására tett javaslatot, 200 milliárd forintos alapról lenne itt szó. Ezt részletesen kidolgoztuk, és természetesen a forrásait is megjelöltük. Nagyon remélem, hogy egyszer ezekre valóban sor kerül. A módosítás nyilvánvalóan legnagyobb tétele az, hogy a kormány, az állam átvállalja az ötezer fő alatti kistelepülések, szám szerint 1655 kistelepülés és 17 kistérségi társulás adósságait egyösszegű támogatás formájában. Itt kilencvenegynéhány milliárdról szól az előterjesztés. Ebből is látszik az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kistelepüléseknél olyan nagyon nagy gondot nem jelent az eladósodás. Én jómagam végiglátogattam rengeteg Komárom-Esztergom megyei kistelepülést, és mindenhol azt mondták, a polgármesterek is körülbelül egy évvel ezelőtt még egy nyílt levelet is intéztek a belügyminiszterhez annak idején, hogy ők jól gazdálkodtak, nem vettek fel hiteleket, nem bocsátottak ki kötvényeket, ahogy ők mondták, addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ér, és még annak árán is, hogy nem nagyon volt fejlesztés, nem nagyon volt beruházás, megőrizték a költségvetésük integritását, és nem adósodtak el.

Azóta némelyik azt mondja, hogy szinte már bánja, ők is megtehették volna, hogy mindenféle hiteleket felvesznek, csilli-villi beruházásokat indítanak, ezzel politikai tőkét kovácsolnak a saját településükön, mondván, hogy majd az állam ezt úgyis átvállalja, konszolidálja őket, náluk marad a dicsőség, és az államnál lesz az adósság. Annak idején leírták azt, hogy ők jól gazdálkodtak évekig, és nem halmoztak fel adósságokat, mégis elveszik az iskolájukat. Sokkal több forrást vesznek el, mint amennyi ezekkel a feladatmegszűnésekkel jár, a tetejében elvesznek tőlük vagyonelemeket is, amelyekbe a hosszú évek alatt elég sok pénzt beletettek, rengeteg önkéntes munkát végeztek a helybeli polgárok, és ők ezt nagyon rosszul élik meg, hogy számos önkormányzati feladatot vonnak el tőlük, holott adósságállományuk nem keletkezett, és gazdái voltak ezeknek a funkcióknak. És nagyon fontos volt számukra, hogy ők üzemeltetik az iskolát, és ők üzemeltetnek még egyéb intézményeket.

A kormány egyfajta megoldást javasol az 1990-ben született önkormányzati rendszer egyik problémájára, nevezetesen arra, hogy tartósan nem képesek finanszírozni az önkormányzatok a feladataikat. Kiderült, hogy mára egyes települések csak társulás formájában életképesek, és csak így tudják fenntartani a közszolgáltatásukat, és bizony ezért ösztönözni kellene lehetőleg önkéntes alapon, hogy működjenek együtt. Nyilván nagyon fontos lenne, hogy a fejlettségi különbségek kiegyenlítését jobban tudja segíteni a pénzügyi kormányzat, és olyan pénzügyi mechanizmusok szülessenek, amelyek elősegítik a fejlettségi különbségek meghaladását. Egyáltalán nem látjuk a megoldást, hogyan előzik meg a jövőben azt, hogy a kistelepülések adóssága újraképződjön, hacsak nem az a megoldás, amire sok kistelepülés-vezető panaszkodik, hogy el nem tudják képzelni, jövőre hogyan tudják az egy-két hónapos likviditási problémákat áthidalni, ha még folyószámlahitel felvételében is korlátozva lesznek. Nagyon félnek az új feladatfinanszírozási rendszertől, ezt zsákbamacskának gondolják, és nagyon sok bizonytalanságban élnek, közben már másfél hónap sincs hátra az évből, lassan odaérnek, hogy a saját költségvetésüket kell elkészíteni, és még nem léptek életbe nagyon fontos törvények, amelyek az ő életüket meghatározzák.

Örültünk volna, ha az adósságátvállalás mellé egy pénzügyileg fenntartható finanszírozási rendszer párosult volna, és nem az önkormányzatiság felszámolása következik be. Az adósságátvállalás valóban nem módosítja az EU által számított államháztartási deficit szintjét, de mégiscsak a központi költségvetés elsődleges egyenlege terhére kell biztosítani a támogatás nyújtását.

(22.30)

Az önkormányzatok kezdik megismerni, hogy a kormányzat az egyik kezével ad, a másik kezével hamarosan el fog venni valamit, és komoly szorongásokat élnek át, hogy vajon az új önkormányzati finanszírozási rendszerben hogyan fog mindez visszaköszönni a kistelepüléseknél.

Még egy mondatot engedjenek meg: mi ezt a Kossuth téri presztízsberuházást nem szeretjük, nagyon rossz véleménnyel vagyunk róla. Szerepel ez a beruházás azon a listán, ami a "Magyarország talpra áll" című költségvetési javaslatunkban található, amely terhére komoly forrásokat lehetne átcsoportosítani az alapvető közszolgáltatások számára.

Köszönjük szépen a figyelmüket.