Felszólalás adatai

Úgy látom, hogy a kormány formálisan eleget tett ugyan annak a kötelezettségének, hogy a Költségvetési Tanácsot tájékoztatta a benyújtandó indítvány tervezetéről, ugyanakkor a tanács által szükségesnek tartott kiegészítéseket nem tette meg az indítványban. Ugyanis az általam fölsorolt mindhárom pont olyan, amely a nyilvánvalóan, úgy fogalmazok, hogy ellenzékipártisággal nem vádolható Költségvetési Tanács együttes, egybehangzó határozatával született meg, és mind a három pontot olyannak tekintette a kormány, amelyre a benyújtott törvényjavaslatban paragrafust nem szánt.

A törvényjavaslat szöveges indoklásában kitér ezek közül két dologra, azzal, hogy tulajdonképpen egyetért vele. Ugyanis az általános indoklásban azt mondja, hogy a kormány az önkormányzati adósság konszolidációjával párhuzamosan dolgozik a finanszírozási rendszer végső reformjának kialakításán, ennek keretében az eladósodottság megakadályozását segítő további szabályozás kidolgozásán. De semmi mást ettől konkrétabban magába a javaslatba nem építenek be, ebből következően nyilvánvalóan nem teljesíti a kormány a Költségvetési Tanács általam imént szó szerint megfogalmazott igényét, és nem teljesíti azt a minimumkövetelményt, amelyet a körültekintő gazdálkodás feltételeinek megteremtése kapcsán teljesítenie kellene a kormánynak a benyújtott javaslatban.

Miután már mind a mai bizottsági vitában, mind itt a plenáris ülésen is kinyílt az a kérdés, hogy vajon indokolt volt-e, okszerű volt-e, a felelős gazdálkodás feltételei mellett következett-e be ez a bizonyos eladósodás, ezért, azt gondolom, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy ha a kormány javaslatára majd az Országgyűlés úgy dönt, hogy átvállalja ezeket a bizonyos adósságokat az önkormányzatoktól, akkor minimum meg kellene vizsgálni azt, hogy ezen adósságok keletkezésében mi játszott szerepet. Mennyiben játszott szerepet az eladósodottság keletkezésében az önkormányzatok döntése, fejlesztési döntése vagy éppen nem fejlesztésre, hanem működtetésre vonatkozó döntése, mennyiben játszott szerepet az önkormányzatok elmaradt döntése.

Azaz, tudomásom szerint nagyon sok olyan elmaradt döntés is volt ebben a periódusban, amit az önkormányzatoknak meg kellett volna hozni, de nem hozták meg menet közben ezeket a döntéseket, mert úgy gondolták, hogy nem akarnak fölvállalni konfliktust az állampolgárokkal, választóikkal, és ilyen értelemben inkább fölvették a hitelt, inkább kibocsátották a kötvényt, semmint hogy racionális gazdasági ésszerűséget szolgáló döntéseket hoztak volna. Továbbmegyek. Volt ezzel kapcsolatban sajtóhír is az elmúlt 8 évben, ahogy szoktak itt fogalmazni, hogy kaptak arra biztatást is a fideszes önkormányzati vezetők, hogy nyugodtan adósodjanak el, nyugodtan bocsássanak ki kötvényt, nyugodtan oldják meg külső finanszírozásból az önkormányzati kiadási többleteket, nem szükséges az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelniük.

Meggyőződésem szerint, ha az állam átvállal egy ilyen jellegű kötelezettséget, akkor feltétlenül szükséges az, hogy ezeket a körülményeket okszerűen megvizsgálják. Tettem is javaslatot a bizottsági ülésen is, és nyújtottam be módosító indítványt is a tekintetben, hogy az Országgyűlés bízza meg ezzel a feladattal a Számvevőszéket. Már csak azért is indokolt lenne megbízni a Számvevőszéket ezzel a feladattal, mert a Számvevőszék honlapjának tanúsága szerint az elmúlt két év önkormányzati adósságnövekedésével nem foglalkozott a Számvevőszék. Azaz nincs olyan vizsgálat kint a Számvevőszék honlapján, amely a 2010. év után bekövetkezett önkormányzati adósságváltozással foglalkozott volna. 2010-ből van egy ilyen jelentés kint a számvevőszéki honlapon, 2010-es dátummal van egy ilyen jelentés kint. Az azt követő két év adósságváltozását nem tárgyalta, nem minősítette, nem vizsgálta a Számvevőszék. Ma valószínűnek tartjuk, hogy indokolt lenne ennek a vizsgálatnak a lefolytatása is azon túl, amit az iménti kérdésben már érintettem.

És ha már ez a kérdés szóba került, akkor szeretném egyértelművé tenni itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt is, hogy a korábbi kormány számtalan alkalommal tett indítványt arra, hogy az önkormányzatok adósságával kapcsolatos szabályozás változzon meg. Jómagam miniszterként kezdeményeztem ilyen kétharmados törvénymódosításnak a benyújtását az Országgyűléshez, erről 18 alkalommal folytattunk egyeztetést a Pénzügyminisztériumban. A 18 alkalom közül mind a 18 alkalommal a Fidesz-frakció által erre az egyeztetésre delegált személy, nevezetesen Tállai András név szerint alkalmatlan helyzetben volt ahhoz, hogy az indítványról bármilyen egyértelmű álláspontot képviseljen, tekintettel arra, hogy mindig arra hivatkozott a megbeszéléseken, hogy a Fidesz elnökségétől nincs felhatalmazása arra, hogy az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás megváltoztatásában egyetértésük lenne. És miután közismert, hogy a kétharmados önkormányzati törvény módosításához az akkori kormánytöbbség nem volt elég a parlamentben, ezért csak a Fidesz egyetértésével lehetett volna módosítani az önkormányzatok adósságváltozásával, adósságnövekedésével kapcsolatos szigorúbb szabályozást.

(22.10)

Úgy gondolom tehát, hogy ebben minimum megáll az akkori Fidesz-frakció, ilyen értelemben a Tállai András által hivatkozott Fidesz-elnökség felelőssége is a bekövetkezett adósságnövekedés miatt.

A benyújtott javaslat ugyanakkor foglalkozik más témákkal is. Bizottsági kisebbségi véleményként már elmondtam, mi semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek azt, ahogyan a Kossuth tér rekonstrukciójával kapcsolatos jelenlegi költségvetési törvényi szabályozást ez a mostani javaslat felborítja és megváltoztatja. Ez mindenképpen átláthatatlanná fogja tenni ezt a tételt. Azért fogja átláthatatlanná tenni, mert jelenleg több tételben konkrét összegek szerepelnek, és ezek összevonása azt fogja eredményezni, hogy a külső szemlélő bizonyosan nem fogja tudni, hogy pontosan milyen célra mennyi költségvetési forrás került felhasználásra.

De továbbmegyek. Az a laza megfogalmazás szerepel a benyújtott indítványban, miszerint "a Kossuth tér rekonstrukciójának megvalósítására az Országgyűlés fejezetet irányító szerv vezetője kötelezettséget vállalhat a beruházás 2014. évben történő befejezésével". Úgy gondolom, hogy ez a benyújtott szöveg szakmailag is teljesen nonszensz, nemcsak politikailag. Teljesen nonszensz azért, mert úgy ad felhatalmazást egy fejezetet irányító szerv vezetőjének, hogy nem határozza meg, nem rögzíti ezen felhatalmazás keretét. Egyetlenegy dolgot rögzít: a 2014-ben történő befejezést. Természetesen értjük mi, hogy a választási kampány miatt akarják befejezni 2014-ben a Kossuth tér rekonstrukcióját, azonban a mi megítélésünk szerint semmiképpen nem fogadható el az, hogy ennek a költségkereteit és intézményi kereteit nem korlátozza, nem határozza meg ebben a bizonyos paragrafusban a törvényalkotó a mostani beterjesztett javaslat szerint. Ezért úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges lenne ezt a javaslatot ezzel a kérdéssel a továbbiakban kiegészíteni.

Fontosnak tartom a 2. §-ban szövegszerűen szereplő felhatalmazást a Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság felé. Ebben azt mondja, hogy jogosulttá teszi az állam képviseletében eljárni olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátása során, amelynek kibocsátója az állam, és amely az állam tulajdonában lévő pénzügyi eszközhöz kapcsolódik. Ez a megfogalmazás megint valószínűsíthetően olyan konkrét tranzakció megvalósítása miatt kerül a törvénybe, amelyről szerintem kellene, illene és szükségszerű is lenne az Országgyűlést tájékoztatni, ha már ezt a javaslatot az Országgyűlés elé hozták. De miután a bizottsági ülésen ez nem történt meg és államtitkár úr az expozéjában erre nem tért ki, ezért innen is felszólítom, hogy tegye meg most a bizottság ülésén elhalasztott vagy elmulasztott és itt az expozéban nem szerepeltetett konkrét megfogalmazást, hogy pontosan milyen tranzakció miatt akarják a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt felhatalmazni ilyen jellegű feladattal. Azért kellene, hogy ezt megtegyék, mert Magyarországon jelenleg ilyen jellegű kibocsátásra az érvényes törvényi szabályozás szerint a jegybanktörvénnyel és a jegybankkal összhangban az Államadósság-kezelő Központ jogosult.

Úgy gondolom, ha van másfajta szándékuk, ha meg akarják változtatni a rendszert, akkor meg kellene indokolni, hogy miért akarják megváltoztatni. Miután államtitkár úr korábban volt vezetője az Államadósság Kezelő Központnak, ezért nyilván pontosan tudja és szerintem szakmailag el is fogadja, hogy az ország érdeke az, hogy az ország egy szervezeten keresztül jelenjen meg a pénzpiacokon, ha forrásszerzésről van szó. A jegybank mindenkori vezetői - beleértve Járai Zsigmondot és a jelenlegi jegybankelnököt, de visszamehetek akár Surányi Györgyig is - mindig egyetértettek abban, hogy az állam nevében egy szervezet, nevesítetten az Államadósság-kezelő Központ jelenjen meg a pénzpiacokon, ha pénzfelvételről kell tárgyalni vagy ha bármilyen állampapír kibocsátására kerül sor, ezért meglehetősen idegenül hangzik ez a bizonyos megfogalmazás.

Ha pedig ez nem egy általános érvényű megfogalmazás, hanem egy konkrét tranzakcióra vonatkozó, akkor szerintem azt minden további nélkül meg lehet mondani az Országgyűlés nyilvánossága előtt. Az elmúlt tíz évben volt ilyen jellegű tranzakció, de azt nyilvánossá tettük. Az a kormány annak idején hónapokkal a tranzakció előtt nyilvánossá tette annak a tranzakciónak a majdani bekövetkeztét, és a nyilvánosság előtt zajlott le a tranzakció lefolytatása is. Ha most is ilyen jellegű tranzakcióról van szó, akkor meggyőződésem szerint hasonlóképpen járhat el a kormány, és ezzel semmifajta érdek nem sérül.

A benyújtott javaslatban, szerintem szakmailag nem megalapozott módon, december 12-ei dátummal szerepel az 5 ezer lélekszám alatti települések adósságátvállalásának a határnapja. Azaz azt mondja, hogy a támogatással érintett adósságelemek, a 2012. december 12-ét követően keletkezett állomány és az ahhoz kapcsolódó járulékok törlesztésére vonatkozik a benyújtott javaslat. Ugyanakkor államtitkár úr elmondta a bizottság ülésén, hogy az 5 ezer fő fölötti lélekszámú települések esetén szeptember 30-a lesz ez a bizonyos határnap, ameddig a keletkezett adósságok részleges átvállalásának a döntésére lehet majd a későbbiekben számítani. Úgy gondolom, hogy a december 12-e minimum vitatható időpont. Vitatható azért, mert ez jóval azt követő időpontot jelent, amikor az adósságátvállalási döntés bejelentése megtörtént. Valószínűsíthetően egy azt követő időpontot jelent, amikor az erre vonatkozó törvény elfogadásra kerül az Országgyűlésben és kihirdetésre kerül a Magyar Közlönyben. Ezért úgy gondolom, semmiképpen nem helyes egy majdani időpontot szerepeltetni, hanem sokkal inkább egy mögöttünk levő időpontot, valószínűleg a bejelentést megelőző időpontot kellene szerepeltetni a törvényben, természetesen azzal a kitétellel, hogy az ezt követő időszakban az ehhez kötődő kötelezettségek értelemszerűen az átvállalás részét képezik.

Még egy kérdést szeretnék érinteni a mostani hozzászólásomban. A bizottsági ülésen is felmerült ez a kérdés, és mostanáig sem megnyugtató az általunk ismert válasz e tekintetben. Úgy szól a javaslat, hogy a szállítói tartozásállomány átvállalására nem kerül sor. Elég sok olyan önkormányzat van, én magam is több ilyen önkormányzatot ismerek Kelet-Magyarországon, amelyeket a pénzintézetek nem minősítettek hitelképesnek, ezért olyan szállítói tartozásállománnyal rendelkeznek, amit hitelfelvétel hiányában nem tudtak kifizetni, és fennáll a szállítók követelése. Ebbe a konszolidációba emiatt nem fog beférni ez az önkormányzati kör, nyugodtan mondhatom, hogy a legelesettebbek, a leginkább rossz anyagi feltételekkel működő önkormányzatok közül kerülnek ki ezek az önkormányzatok. Jelen pillanatban a régi 6/3-as költségvetési előirányzat átalakult változata semmiképpen nem nyújt reményt arra ezeknek az önkormányzatoknak, hogy a szállítói tartozások kiegyenlítésének a forrását megkapják a költségvetésből. Ezért úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni kellene, ha már ezt a javaslatot tárgyaljuk, mert - hangsúlyozom - egy mindenféle más paraméter alapján ugyanolyan rászorulónak minősülő önkormányzat nem kapja meg a kötelezettségének a teljesítéséhez szükséges forrást, miközben a másik, a szerencsésebb, amelyik felvett hitelt, megkapja ennek az ellentételezését.

Végezetül meggyőződésem, hogy ha egy egységes és normatív szabályozást sikerül ezekben a kérdésekben találni, akkor sokkal igazságosabb, sokkal méltányosabb lehetne az ezzel kapcsolatos bejelentett döntés végrehajtása a parlament előtt lévő törvényi szöveg alapján, illetve a későbbiek során a végrehajtási rendeletekben is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)