Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégek! Először is szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani a Székely Nemzeti Tanácsnak és aktivistáiknak, vezetőiknek azért a hat év küzdelemért, amiért idehozták ezt a témát, illetve az Európai Unió asztalára hozták ezt a témát, amely egy nagyon-nagyon fontos téma, és azt gondolom, hogy sokkal nagyobb hírverést érdemelt volna már az elmúlt időszakban is. Tehát tényleg nagy-nagy köszönet érte a Székely Nemzeti Tanácsnak.Azt látjuk, hogy az Európai Unióban nekünk, magyaroknak semmit nem adnak ingyen, nekünk ott mindent ki kell harcolni, és hiába beszélnek emberi jogokról, gyönyörűen megfogalmazott elvekről, valahogy ez miránk, magyarokra valahogy soha nem érvényes akkor, amikor mi szeretnénk ezzel élni. Valahogy mi másodrendű állampolgárok voltunk oly sokszor, és nem kaptuk meg azokat a jogokat, mi, a viharvert magyarság, már az elmúlt száz évben, mondhatjuk, Európától folyamatosan. Tehát nekünk ebben a harcban kell élni, és hál’ istennek, a Székely Nemzeti Tanács most ezt a harcot kőkeményen megvívta, hat év küzdelemmel elérte, hogy mégiscsak lehetett róla szavazni, lehet róla véleményt nyilvánítani, és reméljük, hogy sikerre is tudjuk vinni ezt az ügyet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom gyakorlatilag elsőként beleállt ebbe az ügybe. Mi már a tavalyi évben, 2019 májusában országos sajtótájékoztatót tartottunk, amelyen kértük, és felhívtuk az embereket Magyarországon, hogy segítsék ezt a kezdeményezést, minél többen írják alá, s nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy ez minél szélesebb körben elterjedjen. Megmondom őszintén, egy nagyon pici bírálat gyanánt, hogy mi szerettük volna azt, hogyha a kormánypártok, illetve a kormány ebbe egy kicsit hamarabb beleállt volna és nagyobb intenzitással vett volna részt ebben már az elmúlt hónapokban is, tavaly májustól, akkor szerintem nem itt tartanánk már. De most is lehet mozgósítással nagyon sok mindent elérni, és tényleg, sokan ma említették, én is kérem mindenkitől, mozgósítsunk, mozgósítsunk, hogy meglegyen az a szavazatmennyiség, akik támogatják ezt az ügyet.

És talán egy ötlet, ahogy sikerül százezreket kivinni az utcára egy békemenet során, akkor talán lehetne csinálni egy internetes székely menetet, amely székely menet során pedig ezek az emberek, akik egyébként kimennek az utcára, csak egy gombot nyomnának, és akkor százezrekkel nőne meg rögtön a szavazat. Talán egy olyan javaslat, amit érdemes lenne megfontolni.

Azt is fontosnak tartanám, hogy minél több olyan kérdés legyen, ahol konszenzus van itt az Országgyűlésben. Ez egy nagyon jó érzés, amikor mi magyarok azt látjuk, hogy mindannyian egyet akarunk. Nagyon ritkán van ilyen. Nagyon ritkán van ilyen, és ezért lenne nagyon fontos a nemzeti minimum lefektetése, azt, amit elfogadna minden magyar parlamenti párt, hogy igenis, ezek mellett mindannyian ki fogunk állni, és folyamatosan kiállnánk.

Ha lenne egy ilyen nemzeti minimum, amit le tudnánk tenni az asztalra, és mindenki elfogadná, akkor sokkal egyszerűbbek lennének ezek a kérdések, sokkal egyszerűbben bele lehetne állni ezekbe a problémákba. És talán jelképes üzenete is van most, ahogy itt vagyunk, hiszen egy 100 éves évforduló van most, 100 éves évfordulója a gyalázatos trianoni békediktátumnak, amely a magyar nemzetet oly mértékben sújtotta, annak a 100. évfordulója, és talán egy nagyon-nagyon pici felszabadulás lehetősége benne van ebben a küzdelemben, ami most itt van előttünk.

(19.20)

Hiszen amikor erről beszélünk, akkor egy gazdasági szabadságot is akarunk a nemzeti kisebbségnek, amelyik tulajdonképpen nem is kisebbség, hiszen egy őshonos nemzet ott Erdélyben, Székelyföldön, illetve máshol is vannak egységesen, csak kisebb létszámban. Nekik akarunk nagyobb szabadságot azért, hogy a gazdasági önrendelkezési jog is meglegyen számukra, hiszen látjuk, hogy hogyan éltek, élnek vissza a kormányok azokkal a lehetőségekkel, ami a számukra megvolt, hiszen gazdasági eszközökkel kiválóan tudták visszafejleszteni azokat a területeket, azokat a régiókat, amelyeket nem akartak támogatni. Ha nem akarták azt, hogy Székelyföld fejlődjön, akkor Székelyföld nem kapott akkora gazdasági támogatást a kormánytól, hanem teljesen más területek kapták meg azt. S mivel jár ez? Mivel mindenki szeretne jobb körülmények között élni, benne van a lehetőség, hogy elvándorolnak a nem fejlesztett területről, elindul az elvándorlás, előbb elmegy a munkaerő, aztán a családok elköltöznek onnan, és végül eljutunk odáig, hogy gazdasági eszközökkel asszimilálni lehet egy bizonyos közösséget.

S bizony nagyon fontos a gazdasági önrendelkezés, és ennek a mozgalomnak az eredményes véghez vitele azt eredményezné, hogy megnőne ennek a lehetősége. Hiszen nagyon fontos az, hogy a nyelvi, a nemzeti, az etnikai, a vallási kisebbségeknek meglegyen az a joguk, hogy bizonyos támogatásokat közvetlenül tudjanak lehívni, és ne a kormánytól függjön ez, hogy a kormány ne tudja sakkban tartani őket, hanem meglegyen a lehetőség az önállóságra, a gazdasági önrendelkezésre. Minél szélesebbre kell tárni ezt a kaput, beszéljünk az autonómiáról és beszéljünk minden másról. S ha küzdünk érte, akkor előbb-utóbb el fogjuk érni.

Olvastam a Székely Nemzeti Tanács honlapján, hogy micsoda különbségek vannak a magyar területek és a nem magyar többségű területek gazdasági fejlesztése között. 2007 óta, amióta Románia tagja az Európai Uniónak, míg Székelyföldön egy 1,5 százalékos gazdasági fejlődésről beszélhetünk, a szomszéd területeken, a Barcaságban, Nagyszeben vidékén 15-20 százalékos gazdasági növekedésről beszélhetünk. Tehát a gazdasági növekedés üteme tízszerese ezeken a területeken, ami nyilván egy gerjesztett folyamat, és ezen segíteni kell. Segíteni kell, és meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahol a magyarság mint őshonos magyar nemzet megmaradását elő tudjuk segíteni. Ez a legfontosabb. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)