Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Örülök neki, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy most már a kormány képviselete is biztosított.

A mezőgazdasági bizottságban elég komoly vita előzte meg ennek a határozati javaslatnak a beadását, és ennek a vitának a leszűrt eredménye az az indítvány, hogy ezzel a kérdéskörrel kormányszinten, majd pedig esetlegesen parlamenti szinten kell foglalkozni.

Az alapvető problémát az jelenti, hogy a megtörtént esetek kapcsán, amelyben a beszállítók teljes kiszolgáltatottjai lettek a felvásárlóknak, hogyan lehet a magántermelők, magánbeszállítók és esetleg a társas beszállítóknak is az érdekeit megvédeni egy olyan esetben, amikor néha feltételezhetően tudatosan csődbe viszik a felvásárló céget, ezáltal lehetetlen, hogy pénzhez jussanak a beszállítók.

Ez egy kétirányú problémához vezetett. Az egyik az, hogy ha megvizsgáljuk, igazából magán-magán szerződésről van szó, az állam közvetlenül nem érintett ezekben a káros eseményekben, de mégis, ha egy egész ágazatot érint a probléma, egy nagy területet érint az, hogy a beszállítók nem jutnak hozzá a pénzükhöz, az ágazat bizonytalanságát, elbizonytalanodását okozza, nagyon komoly leépülések vannak, és a leépülés után nagyon nehéz újjáépíteni, újra felpörgetni azt az ágazatot. Természetesen az állam ebben az esetben maximum kárpótlást tud segítőként adni, és az a probléma, hogy ez rendszerint nem szokott elegendő lenni a beszállítóknak. Akkor mit is tehetünk? Valamilyen szinten a beszállítók jogbiztonságát kellene növelni.

Ez elvezet egy másik problémához, a magyarországi jogbiztonság kérdéséhez. Mert normál esetben, ha minden a törvények leírt betűje szerint történne, nem kerülhetne sor arra, hogy valaki valamit elad, és azért nem kapja meg a pénzét, és ez ráadásul nemcsak egy esetben, hanem egy teljes ágazatra vetítve, sok száz esetben megtörténhet. Azt hiszem, hogy mindannyian megnyugvással látjuk, hogy a jogbiztonság megerősítése a kormány részéről feltett szándék; az Igazságügyi Minisztérium, Dávid Ibolya miniszter asszony vezetésével számtalan olyan előterjesztett és elfogadott törvény látott napvilágot, amely éppen a jogbiztonság megerősítését célozta, és esetleg erősebb büntetést célzott azokra nézve, akik vétkesnek találtattak különböző helyzetekben.

A beszállítói biztonsággal kapcsolatosan is az a kérdés merül fel, hogy hogyan lehet ezt a jogbiztonság tekintetében megerősíteni. A mezőgazdasági bizottság nagyon sok változatot felsorolt, és mégis azt a korrekt magatartást tanúsította, hogy a kormányt kérje fel, hogy ezt a kérdéskört átvizsgálva, a saját apparátusa és szakmai információi alapján a törvénykezés bármelyik területére utalva próbálja meg összehangoltan a biztonságot garantálni. Kérdéses természetesen, és szinte választ sem tudunk arra találni, hogy ez egyáltalán az agrárpiaci rendtartás módosításával, az adózás rendjéről szóló törvény módosításával vagy a csődtörvény módosításával oldható meg, mert mindegyik módosításnál nemcsak pozitív elemek, hanem egyben vélhető negatív elemek is felmerülnek. Itt hallhattuk is Kis Zoltántól, hogy a csődtörvény módosítása is érdekes azért, mert lehet, hogy lehetne garantálni a sorrendiség-változással a magánbeszállítók előnyét egy bankkal szemben, csak gondoljuk bele magunkat a bank helyzetébe: a bank azt mondja, hogy ha én nem látom garantáltnak azt, hogy baj esetén hozzájutok a pénzemhez, akkor nem is adok nekik hitelt - márpedig a mezőgazdaság a mai állapota szerint és a közeljövő állapota szerint is hitelek nélkül nehezen tud működni.

(10.40)

Tudjuk, óriási a forráshiány, folyamatos állami segítségnyújtást kell hogy kapjanak, és ezzel is csak vegetálnak, épp a Csatári József által elmondott inflációs következmények miatt, az agrárolló nyílása miatt. Úgyhogy magunk is komoly feladatnak látjuk azt, amelyre most határozati javaslatban kérjük majd fel a kormányt, hogy erre mégis találja meg a mindannyiunk számára elfogadható megoldást, és azt terjessze elő.

Magában a mezőgazdaságban azonban szeretnék az utóbbi időben majdhogynem jellemző példát és ezzel kifogást is fölhozni. Nagyon kellemetlen az, hogy a kormányzat és ezen belül az agrárkormányzat nem jelöli meg egy stratégiával, hogy milyen ágazatoknak merrefelé kellene haladniuk. Azt értem ez alatt, hogy tudjuk, történetesen az utóbbi napokban a sertéshúst beszállítóknak, termelőknek okoztak különösen nagy gondot a Zöld Gyula nevével jelzett magyarországi egyéb vállalkozások. Nos, kellemetlen, hogy ha nem vesszük figyelembe a fogyasztási szokások változását például a húságazatban. Azt értem ez alatt, hogy statisztikai adat: a fogyasztási szokások elmozdultak a fehér húsok fogyasztása felé; ez főleg a szárnyasok, halak irányát jelenti. Akkor nem lenne szabad fals ösztönzést adni az úgynevezett vörös húsok, a szarvasmarha és főleg a sertés irányába, hogy ezeket termeljük és állítsunk be nagy rendszereket, mert ha megnézzük, a sertéshús-fogyasztás az ötödik helyre szorult vissza a húsok tekintetében.

Óriási hiba, hogy egyik oldalról azt az érzetet keltjük, hogy efelé igény van a fogyasztásban a társadalom és az európai szokások fogyasztói piacán, de valójában teljesen más felé mozdult el az emberek fogyasztási szokása, hiszen a könnyebb húsok, a vegetáriánusabb típusú ételek felé lehet elmozdulást tapasztalni. Ez azt jelenti, hogy az agrárvezetésnek is ebben irányt kellene mutatnia, hogy ne ösztönözzük afelé a termelőket, ami csődhelyzetbe viheti őket.

Én a határozati javaslat egy pontját hiányolom, az időkorlátot, ugyanis úgy érzem, hogy egy ilyen határozati javaslatot ugyan megtehetünk, ezt végigvitathatjuk, és az Országgyűlés döntést is hozhat róla, ha azonban a kormánynak ezzel a témával nincs ideje, nincs elég ereje vagy nincs kedve foglalkozni, akkor ezt a kérdéskört jegelheti a végtelenségig. Ugyanis nincs benne időkorlát, hogy kérem szépen, ezt 2000. december 31-éig próbálja meg áttekinteni, mert azok a termelők, akik esetleg majd hallanak erről a vitáról, most azt hihetik, hogy mi megértettük az ő problémájukat, ők már most is csődhelyzetben vannak, és hamarosan valami gyógyírt talál ki a parlament az ő problémájukra. De mi, képviselők pontosan tudjuk, hogy ez a gyógyír még nagyon messze van, majd csak esetlegesen akkor fog bekövetkezni, ha hosszú előkészítés, majd pedig parlamenti vita során kapunk megoldási javaslatot arra, hogy a beszállítók biztonságát hogyan tudjuk tényleg garantálni a mezőgazdaság ágazatában.

Tehát én a magam részéről és a Magyar Demokrata Fórum támogatjuk természetesen ezt az indítványt, hiszen nagyon lényeges kérdéskörre mutatott rá a mezőgazdasági bizottság, azonban az időpontkorlátot egyelőre hiányoljuk, és ennek a kibővítésére javaslatot fogunk tenni, mert csak így látjuk lezárhatónak ezt a kérdést, és mondhatjuk azt a beszállítóknak, hogy elnézést, veletek ez megtörtént, megértjük, átmeneti segély formájában az FVM valószínű, hogy segít rajtatok, ugyanúgy, ahogy a Mizo esetében segített, és ebben reménykedjünk, de a következőkben, 2001. január 1-jétől már törvényi szint is garantálhatja azt, hogy nektek ez a biztonságotok a későbbiekben meg fog teremtődni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)