Felszólalás adatai

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is sajnálatosnak nevezem azt, hogy a kormányból nem látok itt senkit. De úgy gondolom, ha máshonnan nem, a jegyzőkönyvből elolvassák a képviselőtársaim és az általam elmondottakat. Ugyanis elég fontos téma ez az agrárkérdés, lehet, hogy a tíz perc nem is elég ennek a mondókának, hanem körülbelül száz nap és száz éjszaka kellene, hogy kivesézzük a több mint negyven év sirámait.

De most miről is van szó? A mezőgazdasági bizottságban egy egyöntetű vélemény született abban a vonatkozásban, hogy a mezőgazdasági termelők, beszállítók biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról gondoskodjon a kormány; de nem is a garantálót mondanám, inkább az elősegítőt, mert garanciát ma már nehezen ad bárki.

(9.40)

Talán el lehet mondani, hogy a mezőgazdaság az az ágazat, amely a legkiszolgáltatottabb, a legtöbb külső hatás éri, nemcsak abból adódóan, hogy a tiszta égbolt a házfedő, hanem abból adódóan is, hogy a külpiaci hatások, a belső hatások itt érvényesülnek a leginkább. El kell mondani, hogy az agrárium a résztvevői egyik vállán viseli az infláció terheit, a másik vállán visz végeredményben egy szociális juttatást, és amikor görnyedve viszi ezt a két hatalmas terhet a hátán, akkor jön vele szemben, hatalmas csattogással az agrárolló, és ha nem vigyáz, könnyen a fejét szegi. Ezt tapasztaljuk most is, a mai napon is, amikor a Mol bejelenti az árváltozásokat, és nem tudom, még mi, a csillagos ég a határ, és mennyi a tűrőképesség.

El kell mondani, hogy a termelői kiszolgáltatottság olyan mérvűvé vált, hogy ezt a helyzetet spekulánsok, erkölcstelen emberek, szervezetek kihasználják, és a termelőket a lehető legnagyobb mohósággal lehetetlen helyzetbe hozzák. El kell mondani, hogy kormányunk törekvései tiszták, tiszteletre méltóak, de ez a megnyilvánulás nem elég, sokkal több kell, ugyanis nagyon hosszú év lemaradását kellene pótolni. Ez az ágazat az az ágazat, amelyik folyamatos vérveszteségeket szenvedett el, amelyik folyamatában mindig a legtűrőképesebb volt. De most elérkezett egy olyan ponthoz, amikor már a tartalékait éli fel, és nagyon jó lenne ezeket valahogy visszapótolni, ha egyáltalán azt akarjuk, hogy az Unióhoz sikeresen tudjunk kapcsolódni.

Komoly financiális forrásokat kellene biztosítani az agráriumnak. Már többször elmondtam, hogy amikor egy ágazatban az adósság és az eszközállomány értéke egyenértékű, akkor az már eléggé rossz helyzetben van. Éppen ezért fokozott figyelmet kell rá fordítani, hogy a rangjához méltóan tudjon elhelyezkedni a társadalomban.

Szeretném a hallgatók és a jelenlévők figyelmét is felhívni arra, hogy az agrárium azért küszködik, hogy élelmiszert állítson elő. Az élelmiszer stratégiai cikk, ezt mindenki tudja, olyan dolog, amelyet nem lehet tablettával pótolni, mindennap kell fogyasztani. Amikor a világ lakosságának a fele éhezik, másutt pedig dúskálnak a javakban, akkor elgondolkodtató, hogy még az elosztásban és a marketingmunkában is vannak gondok.

Azon fáradozom több évtized óta, hogy az agrárium résztvevőinek a kiszolgáltatottsága valahogy változzék. Éppen ezért nyújtottam be egy törvénymódosítást a csődtörvény és a végelszámolás kapcsán, amely azt jelenti, hogy amikor bajba jutott a termelő és tényleg csődbe kerültek a hozzá tartozó személyek, ne úgy járjon, hogy nem kap semmit, hanem sorolódjék előbbre, hiszen az is nagyon fontos, hogy a költségeikből valami visszatérüljön. Ez idáig nem így volt. A saját bőrömön is tapasztaltam, hogy amikor cég ellen felszámolást kezdeményeztem és a felszámolás jogos volt, a felszámolás befejezéseként megállapítást nyert, hogy a vagyon, amely maradt, még a felszámolási költséget sem fedezte, nemhogy még nekem jutott volna valami - hát ez elgondolkodtató!

Nagyon-nagyon fontos, hogy az egész vertikumot úgy tekintsük át, hogy már ne csak a kész helyzetet rendezzük valahogy, tehát a felszámolás utáni állapotot, hanem a prevenció is fontos, hogy ezt megelőzzük. Rendkívül fontos volna, hogy biztosíték kerüljön az agrártermelő zsebébe a szerződéses fegyelem erősítésével és tényleg komoly retorziók alkalmazásával, ha olyan rablók próbálnak fölötte ítélkezni, mint ahogy napjainkban is tapasztalható. Hiszen ha a jóhiszemű sertésfelvásárló - bebizonyosodottan - kis haszonkulccsal felvásárolja a magángazdák sertését, a nagy élelmiszer-feldolgozó nem fizeti ki, akkor ez a személy jóhiszeműségből hitelt vesz fel annak érdekében, hogy kifizesse a beszállítót, az egyszerű kistermelőt, az egy-két sertést felnevelő gazdát, majd jelenleg is ideg-összeroppanással fekszik az ágyon, hogy a 8 milliót hogyan fizesse ki. És az a cég, amelyik gyakorlatilag berabolta az értéket, várja, hogy milyen jogi eszközökkel tud a felelősség alól kibújni. Kérem szépen, ezt mindenképpen meg kell akadályozni!

De nemcsak sertés vonatkozásában lehet példát mondani, hanem nem tudom, tud-e valaki olyat mondani, amikor agrártermékről lévén szó, minden zökkenőmentesen történik. Mert én nem tudok, pedig jártas vagyok a szakmában, a tanulmányaim során is ezt tanultam, végeredményben ebből is élek, és látom, hogy kemény kormányzati fellépés eredményeként változtatható meg ez az álláspont, hogy amit ma elvehetsz valakitől, azt ne holnap vedd el, hanem azonnal, és ha parasztemberről van szó - de nem pejoratív értelemben képzelem ezt a kifejezést -, élelmiszer-előállítóról, azt pedig tudás- és ismerethiánya miatt azonnal tedd tönkre.

El kell mondani, hogy hosszú távon már nem lesz kit tönkretenni, mert aki egyszer megégeti a száját, az még egyszer nem fog bele ebbe az óriási nagy kockázatvállalásba, hogy az egzisztenciáját, a családja megélhetését veszélyeztesse.

Éppen ezért nagyon örömteli volt a számomra, amikor a parlament mezőgazdasági bizottsága tárgyalta ezt a kérdést. Ki kell mondani, hogy nagyon kevésszer adatik meg egy témakörben, hogy egységes álláspont születik úgy a kormánypárt, mint az ellenzék részéről, a függetlenek részéről egységesen, hogy odaállunk e mellé az ügy mellé. Nagyon-nagyon köszönöm a konstruktivitást, és azt is, hogy látszik az összefogási erő.

Nagyon elgondolkodom azon, amikor a mezőgazdasághoz nem értő személyek csak számháborúként emlegetik a mezőgazdaság szerepét, az agrárszerepet a társadalmi életben. Amikor elhangzik, hogy a GDP 5,8 százaléka - ezt úgy is kellene kezelni! És egyenrangúnak vesszük a turisztikával, egyebekkel. Kérem, ez nem így van, mert tegnap az Akadémián is elhangzott, hogy a GDP-ben való vállalás az agrárbiznisszel együtt több mint 20 százalék. Az is igaz, hogy nagyon nagy réteget érint, a vidéket, amely vidék lakói tiszteletre méltóak, hiszen sokkal rosszabb körülmények között nevelik a családjukat, folytatják az életvitelüket, mint - nem sértésként mondom - Budapest lakói. Hiszen vidéki lakostársaim szombat-vasárnapja nem azzal történik, hogy a kutyát sétáltatják az utcán, hanem azzal, hogy hogyan tudnak a családjuknak valami fizetéskiegészítést szerezni, régen a háztáji földek kapálásával, most pedig pluszmunka vállalásával.

Ez a társadalmi réteg, kérem szépen, kifáradt. Annyira kifáradt, hogy ez a pálya nem vonzó a fiataloknak. Több agráregyetemen, felsőfokú intézményben jártas vagyok: nem vonzó ez a pálya kicsit sem, ugyanis a fiatalok sem látják azt, hogy itt valamilyen csodálatos dolgot lehetne elérni. Azt látják, hogy ha tehenészet van, a tehenet meg kell fejni reggel és este, pontos időben, nem lehet beteget jelenteni, és nem lehet hadoválni, hogy most nem adok enni, mert nincsen pénzem. Az időt tényleg nem rabolva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), be is fejezem mindjárt.

Nagyon-nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ezt az ügyet támogassa mindenki. Ez nem az agrárlobbi érdeke, ez társadalmi érdek, hiszen élelmiszerekről van szó.

Köszönöm, hogy türelmük volt meghallgatni. (Taps.)