Felszólalás adatai

KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Azért gondoltam én is, hogy innen mondom el, mert ez egy olyan súlyos ügy a magyar gazdaság szempontjából, hogy ezzel is ki akarom fejezni a fontosságát. Azzal kezdeném, hogy ha Podolák úr előterjesztéséről kellene vitatkozni, akkor érdemi hozzászólásokat is tudnék tenni. Így most azt kell mondanom, hogy ez a stratégia, aminek a háttéranyag nem része - ezt többen is elmondták -, nem alkalmas arra, hogy irányt mutasson az energiapolitika kialakításához. Ez nem koncepció. Ez egy cselekvési tervnek talán elfogadható lenne, és ha ilyen formája lenne, akkor arról lehetne észrevételeket tenni. De ez nem az.

Különösen érdekessége az anyagnak, hogy szám nélküli anyagról van szó, egyetlen szám van benne, amikor az előző, 1993-as energiapolitikának a számát írja le, egyébként se százalék, se határidő nincs az anyagban. Illetve bocsánat, van az elején egy rossz szám, a 2007, tekintettel arra, hogy 2008-ban vagyunk. Tehát azt gondolom, az a fogalom, hogy számmentes anyag, megáll. Egy koncepció szám nélkül, azt hiszem, képtelenség. Ha azt a feladatot kapta volna a kormány, hogy szám nélkül oldja meg a feladatát, akkor azt mondta volna, hogy nem lehet.

Azt hiszem, az lehet a baj oka, hogy az a gazdasági tárca, amely ezt a feladatot kapta, nem rendelkezik megfelelő szakemberállománnyal, mert az egyébként a szakma apraját-nagyját megmozgató vita során minden jó gondolat felmerült. Nem tudom, hová tűnt útközben, ebben az összefoglalásban ezt nem sikerült összehozni.

Mit kellene tartalmaznia? Kellene tartalmaznia a koncepciónak olyan határozott súlyokat, célokat, amelyek alapján aztán azokat a feladatokat, amelyeket a kormány megkap, el lehet végezni. Ahogy itt várakoztam, hogy a legkisebb párt képviselőjeként szót kapjak, megszámoltam a teremben a lámpákat, és csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, ezernél több izzólámpa ég ebben a teremben. Abban a pillanatban, amikor a vizsgálatot elvégeztem, 30-an voltunk képviselők, szakértők együttesen. Egy normális országban egy ilyen vitát, ahol ennyien vannak, egy olyan teremben rendeznek meg, ahol van ablak, természetes fény - közismert, hogy a nap rengeteg energiával rendelkezik -, és ez a 30 ember ott e nélkül az iszonyú energiafogyasztás nélkül el tudná végezni a feladatát. Ez gyönyörűen illusztrálja azt, hogy sehol sem vagyunk energiatakarékosságban, koncepcióban, nem érezzük annak a súlyát, hogy a globális felmelegedés hogy veszélyeztet, és hogy a függőségünket nem csökkentjük, hanem növeljük.

Az anyag egyáltalán nem foglalkozik érdemben a közlekedés kérdésével, sőt ismerjük a kormány vasúttal kapcsolatos elképzeléseit, pontosan ellenkező irányban dolgozik.

Egy alapértéket szeretnék a Magyar Demokrata Fórum nevében leszögezni. Mi azt gondoljuk, hogy az a jó energiapolitika, az csökkenti a függőségünket, amely sok lábon áll, a lehető legtöbb lábon, és ezeket a lábakat úgy kell elképzelni, hogy a szélerőműtől a lignitig minden lábat ki kell használni, a legkisebb energiatermeléstől a nagy erőművekig. Ezeknek az összessége fogja lényegesen csökkenteni a függőségünket. Természetesen el kell mondanom - képviselőtársamnak is besegítve -, hogy tározós erőmű nélkül a szélerőműpark növelése sajnos nem lehetséges, tehát ezt meg kell oldanunk. Nem feltétlenül az ország határán belül, vannak a környezetünkben magasabb hegyek, például Kárpátalján remek tározók vannak, a villamos energia ezt a néhány száz kilométert könnyedén megteszi, ha oda építenénk egy tározó erőművet. Nehogy véletlenül valaki azt gondolja, hogy az Aranyosi-völgyben akarok erőművet építeni; nem akarok az Aranyosi-völgyben erőművet építeni.

Mit kellene tartalmazni ennek a stratégiának? Először is ki kéne térnie arra, hogy milyen energiahordozó-arányt kívánunk a jövőben, és mit akarunk tenni az energiahatékonyság javítása érdekében. Aztán fel kellett volna tárnia az anyagnak a termelés, fogyasztás, szolgáltatás szerkezetéből következő energiaigényeket, ugyanis úgy tűnik nekem, hogy egy korábbi struktúrára készült az anyag, nem nézett előre, hogy hogyan fog megváltozni, illetve hogyan változott meg az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés energiaigénye, annak energiapolitikára való hatása.

Elő kéne irányoznia a stratégiának az abszolút mértékben való csökkentését, a felhasználás csökkentését. Nem egy-egynek, hanem az egészet kellene úgy tekinteni, hogy hogyan tud csökkenni az energiafelhasználásunk, és ennek kell egy ütemet megcélozni, hogy milyen ütemben kívánjuk csökkenteni, természetesen a jelenlegi felhasználásunkhoz képest.

Ki kéne térni a fosszilis energiahordozók helyettesítésének a területeire, a biomassza-felhasználás elővigyázatosság elvének megfelelő alkalmazására. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az egyes termelési eljárásoknak vannak hatékonysági és az egész fogyasztásra kiterjedő hatásai. Akkor, amikor például a napenergiáról beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy nagyon alacsony a hatékonysága. Meggyőződésem egyébként, hogy a napenergia felhasználásában néhány éven belül olyan ugrásszerű fejlődés fog bekövetkezni, mint a mobiltelefonok akkumulátorai területén. Talán emlékszünk még rá, éppen a '93-as energiapolitikai vita idején büszkélkedtünk a vállra akasztós, kisebb bőröndnyi mobiltelefonunkkal. Az nem azért volt olyan nagy, mert a telefon nagy volt, ugyanolyan kicsi volt a telefon akkor is, hanem nem volt még megoldva az akkumulátor problematikája; ezalatt századrészére csökkent, miközben az élettartam megnőtt.

Ezt azért mondom el, mert miközben a biomasszára tesz a kormány, a biomassza potenciálja véges, a napenergiáé nem. Tehát nagyon fontos az összes megújulót ilyen szempontból végiggondolni, és egy koncepcióban irányt mutatni; irányt mutatni ahhoz, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a kormánynak el kell végezni, megfelelő cölöpök között, megfelelő feltételek között tudja végrehajtani. És pontosan az a baja ennek az energiapolitikai koncepciónak, hogy ezekre a kérdésekre nem válaszol.

Sajnos az, aki a végén beszél, azzal szembesül, mint én, hogy sorban kihúzogattam azokat a gondolatokat, amelyeket mások számomra is megfelelő módon megfogalmaztak. Nem fogom ezeket elismételni, hogy nem untassam az egyébként is nagyon jó szakmai képviselői kört.

(12.40)

Tudjuk a problémákat, tudjuk, hogy ez az anyag nem jó. Egy esélyt látok arra, hogy a Demokrata Fórum támogatja: ha születik a parlamenti munka során 15 új pont, 15 olyan pont, amely az általam megfogalmazott kritériumoknak megfelel, amely megmutatja azt az irányt, amelyben a jelenlegi kormány és a következő kormány is tud dolgozni, mert nagyon fontos, hogy olyan irányt szabjunk meg, amit folytatni tudunk, mert különben feleslegesen végzünk el munkákat.

Ehhez a Demokrata Fórum felajánlja a szakértőit, a szakértő képviselőit, és azt gondolom vagy abban reménykedem, hogy volt már példa, hogy a rossz kormány-előterjesztést sikerült helyrepofozni. Talán ebben az esetben is felül tud kerekedni ezen a silány munkán egy jó parlamenti munkával a szakértői képviselők hada.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)