Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! A költségvetés nemzetpolitikai tárgyú részéhez szeretnék most hozzászólni. Amikor arról beszélünk, hogy a mindenkori magyar állam támogassa-e, és ha igen, milyen mértékben azokat a magyarokat, akik nem az ország területén élnek, ez mindig egy társadalmilag megosztó téma, ezzel szembe kell néznünk. Biztosan önök is rendszeresen tapasztalnak olyan hangokat, hogy aki nem itt él vagy nem itt fizet adót, azt ne támogassuk, vagy először itthon legyen minden rendben, és ha már minden bajunkat megoldottuk, akkor utána segítsünk azoknak, akik nem itt élnek. Ez egy olyan vélekedés, amellyel rendszeresen találkozunk. Van egyébként itt a parlamentben is olyan politikai párt, amelyik például ebből kovácsol magának tőkét, ezekből az indulatokból, frusztrációból épít tőkét.

De egyébként általánosságban az a problémánk, hogy inkább minden párt igyekszik a szőnyeg alá seperni, pedig meggyőződésem, hogy őszintén és kendőzetlenül kell szembenéznünk ezzel a társadalmi jelenséggel. Én a magam részéről, a Jobbik képviselőjeként most amellett szeretnék érvelni, hogy miért tartjuk kiemelt fontosságúnak és nemzetstratégiai jelentőségűnek mindazon magyar honfitársunknak a támogatását, akik nem itt élnek. Szeretnék három indokot ajánlani az önök figyelmébe.

Az első az, hogy a mai napig minden negyedik magyar gyermek az országhatáron túl születik meg, sőt a Nyugatra vándorlás következtében minden hatodik gyermek már Nyugat-Európában vagy a nyugati diaszpórába születik meg. Őket mi ugyanúgy magyaroknak tartjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy sajnos nagyon sokuk nem fog már hazatérni, kint fognak családot alapítani, kint fognak felnőni, de az ő magyarságuknak a megőrzése ugyanolyan nemzetstratégiai érdek Bristolban vagy New Hampshire-ben, mint mondjuk, Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen.

A második indokom az, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogy a magyarországi támogatások nélkül a biztos elhervadás vár ezekre a magyar közösségekre. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hagyjuke elsorvadni ezeket a magyar közösségeket, ahol egyébként a szomszédos államok többsége mindent meg is tesz ezért, hogy a magyar többségű falvakban, városokban megtermelt javak ne jussanak vissza vagy ne olyan arányban jussanak vissza, és hogy a magyar nyelvű kultúrához, oktatáshoz, ügyintézéshez való hozzáférés minél nehezebb legyen a magyarságnak, és hogy minél nehezebb legyen magyar nyelven érvényesülni.

A harmadik indokom pedig az, hogy ha megnézzük azokat a költségeket, amelyek különböző minisztériumokba, különböző fejezeti sorokba vannak szétosztva, még mindig egy nagyságrendileg százmilliárdos összegről beszélünk, amely az éves, 2020-as költségvetésünknek még mindig csak kevesebb, mint a fél százaléka.

Tehát arról van szó, hogy minden negyedik magyar emberre a magyar költségvetés kevesebb, mint fél százalékát költjük. Én azt gondolom, hogy ez egy óriási eredmény, hogy idáig eljutottunk, hiszen ez korábban sokkal kevesebb volt, tehát nagyon örvendetes, hogy évről évre nő ez a támogatás. De én azt javaslom mindenkinek a figyelmébe, aki sokallja vagy irigyli ezt a támogatást a külhoni magyaroktól, hogy ezt a fél százalékot nem ezektől az emberektől kell sajnálni, főleg nem ezektől az emberektől kell elvenni. Mindazoknak a problémáknak, az oktatásnak, az egészségügynek a rossz állapotára ott van a maradék 99,5 százalék, amelyből rendbe lehet tenni, és ott vannak azok a százmilliárdok, amelyek egyébként a különböző korrupciós csatornákon elfolynak. A magyar oktatást és az egészségügyet ebből a pénzből kéne helyre tenni, és nem abból a kevesebb, mint fél százalékból, amely minden évben a határon túl jut.

Szeretnék beszélni az autonómia fontosságáról is, mert amikor autonómiáról beszélünk, akkor általában mindig csak ennek a jogi aspektusát nézzük vagy a kulturális identitásbeli aspektusát nézzük. A Jobbik azért küzd és szorgalmazza megalakulásától kezdve az autonómiát, a területi önrendelkezést, mert azt látjuk, hogy ennek nagyon-nagyon komoly vívmánya a gazdasági önellátás, és az, hogy ezek a tőmagyar régiók hozzá tudjanak jutni a szomszédos országokban azokhoz a pénzeszközökhöz, amelyek biztosítják az ő boldogulásukat. Ez az egyik legkomolyabb biztosítéka annak, hogy azok a külhoni magyar közösségek ne legyenek se Budapestnek, se Bukarestnek, se Kijevnek, se Belgrádnak, se Pozsonynak kiszolgáltatva, se politikailag, se anyagilag.

Ezért azt gondoljuk, hogy a mindenkori magyar támogatás mellett  hangsúlyozom, mellett  meg kell teremteni a lehetőségét annak, és az anyaországnak biztosítania kell azt, hogy ezek a közösségek a területi autonómia révén, dél-tiroli mintára anyagilag is gyarapodni tudjanak. Azért hivatkozom most Dél-Tirolra, mert az egy nagyon-nagyon jól működő példája, hogy hogyan tud a kisebbség és a többség nem egymás kárára, hanem egymás mellett gazdaságilag fejlődni és prosperálni.

Amit még külön ki szeretnék emelni a költségvetésből, az a 34 milliárd forintos gazdasági fejlesztési terv. Ezt mi a magunk részéről teljes mellszélességgel támogatjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ne csak templomok és iskolák fejlődjenek, hanem legyen gazdasági lába is az önrendelkezésnek. Fontosnak tartjuk, hogy odafigyeljünk rá, hogy minden egyes magyar adóforint magyar emberekhez, magyar vállalkozásokhoz kerüljön, ezekből magyar munkahelyek jöjjenek létre, végre a magyar nyelv ismerete a munkaerőpiacon ne hátrányt, hanem előnyt jelentsen, és legyen végre esély a szülőföldön boldogulni, érvényesülni.

Szintén támogatjuk és nagyon nagy pozitívumnak tartjuk azt a megnövekedett figyelmet és odafordulást a magyar kormány részéről, amely a diaszpórában élő magyarok felé irányul. Azt látjuk, hogy a hétvégi magyar nyelvű iskoláknak az integrálása, az állami segítése, a magyar házak támogatása, a magyar nyelvű hitéletnek a szervezése mind-mind olyan nagyon fontos nemzetstratégiai célok, amelyek szerencsés esetben pártpolitikán átívelve, kormányzati ciklusokon átívelve olyan nemzeti minimumok kéne hogy legyenek, amelyeket minden kormány a magáévá tesz. Ezért támogatjuk az ezt segítő programokat, a Petőfi Sándor-programot és a Kőrösi Csoma Sándor-programot, és nemcsak hogy támogatjuk, hanem a magunk részéről több olyan módosító javaslatot is beterjesztettünk, amely ahhoz járul hozzá, hogy ezeknek a hétvégi magyar iskoláknak az oktatási tevékenységét össze tudjuk hangolni, hogy a kint dolgozó pedagógusokat, akik sokszor a saját idejükből, energiájukból arra áldoznak, hogy magyar közösségeket szervezzenek, magyar gyermekeket tanítsanak meg magyarul, minden szükséges támogatással, pedagógiai eszközökkel, segédletekkel biztosítsuk az ő munkájukat, és ezt a közösségszervezető munkát további központoknak a létrehozásával és támogatásával biztosítsuk. Kérem önöket, hogy támogassák a Jobbiknak az ez irányú költségvetési módosítóit.

Amit viszont nem tudunk támogatni, ez a Nemzetstratégiai Kutatóintézet évről évre növekvő büdzséjének a most már 1,35 milliárd forintos növelése. Szeretném leszögezni, hogy nagyon szépek és jók a rajz- és esszépályázatok, a különböző kiállítások, a székely bál, a teremfocikupák. De ezeknek a támogatására ott van a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. több mint 43 milliárd forintos kerete, ezeket a programokat ebből kéne támogatni, az NSKI pedig foglalkozzon azzal, amivel a neve alapján is foglalkoznia kell: gyártson nemzetstratégiát.

(13.50)

Ezért a mi javaslatunk az, hogy mi nem nulláznánk ki ezt a költségvetési sort, mi meghagynánk azt a pénzösszeget, amely ahhoz kell, hogy az NSKI nemzetstratégiával foglalkozzon, de az összes többi forrást arra fordítanánk, olyan célokra, amelyekhez a mi megítélésünk szerint sokkal több forrás kell, ezek pedig  nevesítem is  a külföldi magyar emlékek megőrzése, az Ópusztaszeri Emlékpark többlettámogatása, illetve a hadisírgondozás. Most Úzvölgye kapcsán ez most különösen aktuális lett, és a nemzetközi figyelem középpontjába került, de ezen túlmenően is a hadisírgondozást a Kárpát-medencében olyan célnak tartjuk, amire többlettámogatás szükséges. Kérem önöket ismételten, hogy támogassák ez irányú módosítóinkat.

Végül egy nagyon fontos ügy még, a 2020-as nemzeti összetartozás éve. Erről a keddi napon itt, e Ház falai között szavaztunk és támogattuk. Ez azért is különösen kedves a szívünknek, hiszen erre a javaslatra úgy tekintünk, mint kicsit a saját javaslatunkra is, hiszen mi, a Jobbik javasoltuk azt két évvel ezelőtt, hogy legyen egy Trianon-emlékév, legyen hazánk megcsonkításának a századik évfordulóján egy olyan emlékév, amire emlékezni tudunk. Nagyon örülünk, hogy ezt kicsit más formában is, de végül önök is benyújtották és elfogadtuk.

Viszont a költségvetésben nem szerepel még ehhez rendelt összeg, nyilvánvalóan azért, mert nem volt még erre idő. Tehát mi benyújtottunk egy olyan módosító javaslatot, amely 15 milliárd forintos keretösszegben biztosítaná ennek a pénzügyi fedezetét. Azért 15 milliárd forintot, mert például az 1956-os emlékévet is ennyi összegből szerveztük meg. Kérem önöket, hogy ha komolyan gondolják, akkor támogassák ezt a módosító javaslatunkat, és teremtsük meg a lehetőségét, hogy idehaza ne csak Magyarországon  és ezzel zárnám a beszédemet, ez egy nagyon-nagyon fontos szempont, amit a figyelmükbe ajánlunk  szervezzünk megemlékezéseket és rendezvényeket, hanem vigyük ki ezt az ügyet Nyugat-Európába is, vigyük el a külhoni magyarság problémáit, küzdelmeit, autonómiaküzdelmeit a nyugat-európai döntéshozókhoz és véleményformálókhoz.

Igenis juttassuk el a környező országok szerb, román sikerpropagandája mellett a magyarság igazságát Londonba, Brüsszelbe, Berlinbe is, és tegyünk közösen azért, hogy ez az ügy, a magyarság ügye eljusson a nyugat-európai döntéshozókhoz! Ebben a kormány számolhat a mi támogatásunkkal. Kérjük önöket, hogy támogassák a költségvetési módosítóinkat, amelyek ezt a célt szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)