Felszólalás adatai

1861-ben a Vásárhelyi-puszta istenverte zugában, a gyenge, szikes földje után csak Rosszjárásnak nevezett határszélben született. Emlékezetes szűk esztendő volt ez akkor is. Gregus emberi arculatához hozzátartozik az a külső és belső kép, amely egyéniségét, személyiségét még közelebb hozzá hozzánk. Középmagas termetű, kissé köpcös, vállas ember volt, napszítta bőrrel, kerek arccal, fekete bajusszal és kiálló járomcsonttal. Hagyományos, többnyire sötétszürke vagy fekete parasztruhában járt. Közvetlen, beszédes, barátságos ember volt, igazi közéleti személyiség.

Szüleitől mindössze 11 kataszteri hold gyenge, szikes földet örökölt, csupaszon, tanya nélkül, mégis lépésről lépésre, kemény munkával egy mintagazdaságot hozott létre. Birtokát élete végéig az ötszörösére növelte, négy tanyát épített, hengermalmot, pálinkafőzőt létesített, és önműveléssel jelentős tudást szerzett, mintegy ötszáz kötetes könyvtárat gyűjtött. Az 1890-es években kezdődött közéleti tevékenységével még többet használt azonban környezetének, a vásárhelyi parasztságnak. Belterjes gazdálkodással, ésszerű, jól szervezett gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel igazi mintagazdaságot hozott létre a homokos földű póshalmi birtokán, amely mintaképe, segítője lett a környék kisgazdáinak is.

(1.10)

A család úgy emlékszik vissza a póshalmi földre, hogy amikor először meglátták, elkeseredtek, mert ennél sokkal jobbat reméltek. Szikről jöttek, és buckás homokdomb állt előttük, ahol nem termett meg más, mint a Petőfi verseiből jól ismert királydinnye. Gregus korszerű állattartásra és fajtanemesítésre is berendezkedett. Nemesített fehér parlagi tyúkot nevelt, törekedett arra, hogy egységes baromfit tenyésszenek az egész környéken. Itt egy érdekes történet, hogy például 20 tojást adott bárkinek, aki hajlandó volt ennek fejében három darab jércét visszaszolgáltatni. Különös figyelmet érdemel az is, hogy tudásával, szorgalmával és vállalkozásaival nemcsak a saját vagyonát növelte, hanem igyekezett a puszta kisárutermelőit is jobb gazdálkodásra bírni, és ezért áldozatokat is hozott.

1893-ban megalapította a Pusztakutasi Olvasókört. A törvényhatósági bizottság tagjaként, a Gazdasági Egyesület alelnökeként mindent megtett a kutasi határ fejlődéséért, önállóságáért. Tulajdonképpen őt tekinthetjük a mai Székkutas község alapítójának. 1903-ban a HANGYÁ-hoz csatlakozva fogyasztási-értékesítési szövetkezetet alapított, kiharcolta a várostól az alakuló település számára az állandó közigazgatási kirendeltséget, orvost, a piactartás jogát és az államtól a posta, vasútállomás, rakodás létesítését.

A homoki apostol szerepel Féja Géza híres szociográfiájában, a Viharsarokban is, amelyben így ír róla: "Már csak azért is érdemes ide elzarándokolni, hogy az ember meghallgassa Gregus Máté kacagását, mely olyan, mintha egy leszálló gerlesereg búgna. Az Isten, bizonyára jutalomképpen, ilyen bévül lakozó gerlékkel jelölte meg a fák barátját: a Gregus-dinasztiát." Az író a mintagazdaságot úgy mutatja be, mint egy országosan követendő példát, a tanya nevelő munkáját felbecsülhetetlennek tartotta. De más művekben is találkozhatunk alakjával, Németh László Égető Eszterében az öreg Gyevi alakjában tűnik fel.

Nem mindig hangzott azonban a Gregus név ilyen csillogóan és ilyen fényesen, hiszen az államosításkor üldözték a családot. Úgy, mint sokan mások, kuláklistára kerültek, és a kommunista hatalom mindenüktől megfosztotta őket, sőt, mint a falu alapítóját, az emlékét is végképp el akarták törölni.

1938-ban halt meg, és Székkutason, abban a kis faluban nyugszik, amelynek megalapításán oly sokat fáradozott. 2011-ben, születésének 150. évfordulóján közadakozásból a falu szobrot állított emlékének. A vidék feltámasztásáért dolgozó képviselőként minden felelős magyar politikus számára példaként kívánom felmutatni Gregus Máté munkásságát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)