Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló képviselőtársaim már érintették azokat a legfontosabb csomópontokat, amelyekben láthatóan az ellenzéknek vitája van a benyújtott javaslattal kapcsolatban. Nem sok ez az összeshez képest, hiszen ha jól megnéztem, akkor nem több ez, amiben vita van, mint a benyújtott törvényjavaslat paragrafusainak 10 százaléka, és ha nagyon pontosan akarom megfogalmazni, akkor igazándiból négy kérdéskör az, amelyben vitánk van. Majdnem azt kell mondanom, hogy a többi kérdéskörben egyetértünk egymással.

Sajnálatos dolog az, hogy ezt az egyetértést nem lehet nagyobb arányúra kiterjeszteni, mert jelen pillanatban a kormányzat képviselői láthatóan nem akarják erősíteni az egyetértés mértékének növelését. Úgy ítélem meg - miután nyilvánvalóvá vált az MSZP által benyújtott törvényjavaslat kapcsán is, hogy a nagyobbik ellenzéki pártnak mi az álláspontja a jegybanktörvény módosítását illetően -, erre jó lehetősége lett volna a kormányzatnak, a kormányzat azonban nem gondolta azt, hogy egyeztetést kellene lefolytatnia, és így alkotmánymódosítással együtt nyújtotta be ezt a javaslatot, függetlenül attól, hogy tudhatná, nincs meg a támogatás az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados arányban.

Azt hiszem, az a négy pont, amelyben vitánk van és amelyben fennáll a nézetkülönbség, ugyanakkor olyan exponált négy pont, amivel érdemes foglalkozni. Érdemes foglalkozni azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bankot vajon a továbbiakban is fogja-e felügyelőbizottság ellenőrizni avagy sem. Mi ellenzéki pártként úgy ítéljük meg, elengedhetetlen az, hogy továbbra is felügyelőbizottság működjön a Nemzeti Bankban, ráadásul olyan felügyelőbizottság, amely felügyelőbizottságba a mindenkori ellenzéki pártok részéről van lehetőség szakemberek delegálására. Ez nagyon egyértelműen meg van fogalmazva az MSZP-s képviselők által benyújtott jegybanktörvény-módosítási javaslatban; azt hiszem, ezt mérlegelnie kellene a kormányzatnak. Megítélésem szerint ennek elfogadása lehetőséget nyújt arra, hogy egyéb vitakérdésekben egymással legalább tárgyalásokat kezdeményezhessünk.

A második pont, amelyben ez a fajta vita fennáll, az MNB szervezete, az elnök-elnökhelyettesi struktúra létrehozása. Azt gondolom, ez azért is fontos vita, mert ez a struktúra láthatóan nem a tízéves magyar nemzeti banki tapasztalatokból fogalmazódott meg, tudhatóan nem a jegybankban fogalmazódott meg ez az elgondolás, hanem tudhatóan az akkori pénzügyminiszter úr személyes elképzelése volt ez a benyújtott változat, aki ma már jegybankelnökként úgy gondolja, hogy így tud magának kedvezőbb munkafeltételeket teremteni. A kérdés az, hogy az Országgyűlésnek az-e a feladata, hogy egy személyhez próbálja szabni a Nemzeti Bankról szóló törvényt, vagy pedig az a feladata, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy jól működő struktúrának esetleg finomított változtatásokkal további működését tegye lehetővé.

Én inkább az utóbbi mellett vagyok, és azt hiszem, az a szakmailag ugyan időnként és árnyalatokban eltérő nézeteket valló vezetői stáb, aki a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott az elmúlt időszakban - az 1994-et követő periódusban mint a költségvetési bizottságban dolgozó képviselő ennek megismerésére több alkalommal személyesen is módom nyílt -, nagyon megfelelő, olyan szakmai összhangot tudott kialakítani a Nemzeti Bankon belül, amely szakmai összhang megítélésem szerint Magyarországnak az érdekeit szolgálta ebben a periódusban, ezekben az években. Azt hiszem, nem lenne szabad ezt a szakmai összhangot egy olyanfajta új struktúrával felváltani, amely magában hordozza annak a veszélyét, hogy ez egyoldalú szakmai megközelítéseket tartalmazó vezetői struktúrává válna a későbbiekben.

A következő pont az, amelyről mindenképpen kell és érdemes szólni, hogy Horváth János képviselőtársunk azt mondta szó szerint az egyik kétperces hozzászólásában, hogy "a jegybanktanácstagok, akikben megbízunk, kerülnek abba a pozícióba". Azt kell mondanom, hogy nincs ebben a törvényjavaslatban arra nézve semmifajta garancia, hogy az országgyűlési képviselőknek akár a plenáris ülésen, akár más módon lehetőségük lenne arra, hogy ezt a fajta elvárást érvényesíthessék.

(15.10)

A jelenlegi javaslatban két személynek van ilyenfajta elvárás érvényesítésére lehetősége, a jegybank elnökének személy szerint és a miniszterelnöknek személy szerint, hiszen a köztársasági elnöknek való előterjesztés lehetőségét e két személynek adja meg, azaz nincs mód arra, hogy azt az elvárást, amit képviselőtársam megfogalmazott, ennek a törvénynek az elfogadása esetén érvényesíthessük.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, az, hogy a függetlenség egy olyan elemét célszerű lenne ebben a törvényjavaslatban még pontosabban megfogalmazni, amely némi konfliktust eredményezett az elmúlt időszakban. A konfliktus pedig adódott abból, hogy jó egy évvel ezelőtt azt mondta a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminiszter a jegybank éves közgyűlésén, hogy márpedig ő azért, mert úgy gondolja személy szerint - ugyanis nem volt kormányfelhatalmazás mögötte -, hogy a Nemzeti Bank vezetőinek személyes felelőssége fönnáll a CW Bankkal kapcsolatos ügyek miatt, a Nemzeti Bank vezetőinek a javadalmazásánál egy jelentős csökkentést tud csak elfogadni, illetve ezt szavazott meg egyszemélyes tulajdonosként.

A későbbi időszakban hasonló esetek előfordulásának megakadályozása érdekében célszerű ezt a fajta lehetőséget törvényi szinten is kiiktatni a rendszerből, mert utóbb már tudjuk mindannyian, hogy az akkori pénzügyminiszter, Járai Zsigmond megalapozatlanul döntött, tudjuk azt, hogy semmilyen vizsgálat alá nem támasztotta az ő akkori döntésének az indoklását, és tudjuk azt, hogy a Nemzeti Bank felügyelőbizottsága ezt a parlamenthez benyújtott, egyhangú szavazással benyújtott jelentésében is megerősítette. Tehát annak érdekében, hogy a későbbiekben ilyenfajta, a függetlenséget veszélyeztető kormányzati beavatkozás be ne következhessen a Magyar Nemzeti Banknál, szükséges törvényi garanciát is biztosítani a későbbiekben.

A következő pont, amivel célszerű foglalkozni, hiszen ez is a vitapontok egyike, hogy az esetlegesen létrejövő új, úgynevezett monetáris tanácsnak - bár bízom benne, hogy ezt jegybanktanácsnak fogják a későbbiekben nevezni - a személyi összetétele hogyan fog alakulni a jövőben. Azt hiszem, az ellenzéki pártok részéről hangoztatott elvárás, mely szerint ha itt új személyek kinevezésére kerülne sor, akkor teljes mértékben biztosított legyen az, hogy ne egy időpontban, egyszerre kinevezett személyek lehessenek hat éven keresztül folyamatosan a jegybanktanács tagjai vagy a javaslatban szereplő monetáris tanács tagjai, ez méltányolható és szerintem méltányolandó elgondolás is. Már csak azért is, mert jelen pillanatban működik egy olyan, nagy tekintélyű, gazdasághoz értő szakemberekből álló jegybanktanács a Magyar Nemzeti Banknál, amely tanácsnak a tagjaival kapcsolatban semmifajta olyan momentum, körülmény föl nem merül, ami miatt az ő megbízatásuknak az egyszeri, hirtelen befejeződése indokolt lenne.

Politikai demokráciákban, polgári demokráciákban is, a magyar demokráciában is méltán elvárható az a megközelítés, hogy egyetlenegy politikai erő se használja ki azt az eseti egy alkalmat, amikor egy esetlegesen megszavazott ilyen változtatásnál lehetősége van arra, hogy egy teljesen egysíkú gondolkodású, egyébként elismert személyekből álló tanácsot nevezhessen ki. Éppen ezért figyelembe kellene venni azt a körülményt, amely az általunk benyújtott jegybanktörvényben úgy szerepelt, hogy a jegybanktanácsi tagok megbízatása kinevezésük sorrendjében eltérő időtartamra szól; ezzel biztosítaná a folyamatos rotációt, tehát azt a lehetőséget, hogy ne egyszerre történő kinevezés legyen, ne egyszerre járjon le a tagok megbízatása, hanem mindez fokozatosan következzen be.

Ha ezekről a pontokról van kedve a kormányzat képviselőjének tárgyalni, akkor elérhető az a cél, amit Bauer Tamás úgy fogalmazott meg, hogy Magyarországnak mint országnak is alapvető érdeke lenne az, hogy a jegybanktörvény módosítását, illetve az új jegybanktörvény elfogadását egy olyan többpárti konszenzus kísérje, olyan többpárti szavazattöbbség legyen mögötte, amely hasonlatos ahhoz, mint ahogyan eredetileg a jegybanktörvény Magyarországon megszületett. Nagyon remélem, hogy éreznek olyan felelősséget magukban a kormánypárti politikusok, hogy erre legalább kíséretet tesznek és megpróbálják elérni. Ehhez az együttműködést felajánlom most is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)