Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Be kell valljam, hogy 1999 nyaráig nem hallottam Wass Albertről. Ekkor azonban erdélyi barátaim tanácsára, kissé bizalmatlanul ugyan, de megvettem a "Tizenhárom almafa" című regényét. Nem bántam meg! Ritkán találni ilyen jó humorral, nyelvezettel, mondanivalóval megírt könyvet. A mű főhőse, a furfangos székely vadőr, Táncos Csuda Mózsi mintha Tamás Áron Ábeljének rokona lett volna. Később tudtam meg, hogy Wass Albert és Tamási Áron a valóságban is jó barátságban voltak.

A könyv elolvasása után szinte vadászni kezdtem Wass Albert műveire. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy több mint negyven regényt írt, amelyek az emigrációs magyar irodalom nagy könyvsikereinek bizonyultak. Nálunk 1990 előtt tilos volt a nevét leírni, műveit nem lehetett hivatalosan Magyarországra hozni. A rendszerváltozás után is alig változott a helyzet, "A funtineli boszorkány" kivételével Magyarországon a legutóbbi időkig nem jelentek meg művei. Csak 1998-ban bekövetkezett halála után kezdték sorra kiadni a regényeit. Amikor a könyveit kerestem, szomorúan tapasztaltam, hogy a könyvesboltok többségében még csak nem is hallottak róla, és csak néhány helyen lehet hozzájutni könyveihez Budapesten.

Ki is volt az a Wass Albert? 1908-ban Válaszúton, egy mezőségi faluban született, Kolozsváron járt gimnáziumba, Debrecenben agrárakadémiára.

(18.30)

A második világháború előtt a kolozsvári ellenzék munkatársaként és az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagjaként segítette az összmagyarság kultúráját. Sorra jelentek meg regényei, verseskötetei. 1936-ban megjelent Farkasverem című regényéért Baumgarten-díjat kapott.

Tanított közben a kolozsvári egyetemen, majd '44-ben menekülnie kellett, mert a szülőföldjén halálra ítélték. Évekig Németországban élt, majd 1952-ben vándorolt ki az USA-ba. A floridai egyetemen franciát, németet, európai irodalmat és történelmet tanított, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet.

Sok könyvet adott ki, és írónak is termékeny volt. Az amerikai magyar prózairodalom legtekintélyesebb szervezője. Szülőföldjétől azonban soha nem tudott elszakadni, könyvei az erdélyi tájról, az erdélyi emberekről szólnak. Ezt nem bocsátotta meg neki a román hatalom, a halálos ítéletet élete végéig érvényben tartották, és a román Securitate-ügynökök még a '70-es években is merényletet kíséreltek meg ellene Floridában.

Göncz Árpád 1995-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjét adományozta neki. Ezt követően írta a Magyar Köztársaság belügyminiszterének: "Nyolcvannyolc éves vagyok, magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságom hazámnak bemutatni... Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedig mint román vagy amerikai."

Ami ezután következett, az a szégyenletes történet, amely az állampolgárságért folyamodó agg íróval megesett. Több mint egy évig tartott a huzavona, a jogi csűrés-csavarás, miközben több neves közéleti személyiség sürgette a döntést. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a végzetes fegyverdördüléshez 1998. február 17-én hozzájárult-e ez a méltatlan eljárás, amellyel a Magyarországhoz való közeledését fogadták, vagy a szívrohamoktól való irtózás irányította utolsó kézmozdulatát.

Wass Albert három éve halt meg. Könyveiből azóta többet is kiadtak. A könyvesboltokban a kellően türelmes könyvrajongói most körülbelül húsz könyvét szerezhetik meg. Mégis méltatlanul kevesen ismerik. A könyvesboltok többségében nem kaphatók ma sem a művei, az irodalomórákon nem tanítják, tapasztalataim szerint a magyartanárok többsége nem is hallott róla. Jó lenne, ha a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium tenne azért, hogy Wass Albert művei a magyarországi olvasóközönségnél is elfoglalhassák méltó helyüket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)