Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy így, napirend után megragadjam azt a lehetőséget, hogy egy olyan térségről is talán kicsit bővebben szót ejtsek, ami sajnos nagyon szomorú, hogy a Parlament falai között, kormánypárti képviselők részéről nem nagyon történt meg az elmúlt évtizedekben.

A Rábaközről van szó, ahol sajnos egy olyan térség alakult ki, amely ugyan Győr-Moson-Sopron megye részét képezi, és önök sokszor hivatkoznak a megyére mint az ország szerencsés fekvésű területére, azonban mégis lokálisan kialakult egy olyan helyzet, ahol gyakran érdemi, megfelelő, normális bérezéssel rendelkező munkahelyek nem állnak rendelkezésre, és éppen ezért kénytelen a helyiek Győrbe, Sopronba vagy Ausztriába járni nap mint nap dolgozni, hogy tisztességesen el tudják tartani a családjukat.

Ezért most így, hétről hétre szeretném az itteni településeket megemlíteni, és egy‑egy problémát elmondani róluk, mert úgy gondolom, hogy például Csorna is többet érdemelne, mint amit eddig önöktől kapott. Becsapták a csornaiakat a napelemgyárral, illetve ne felejtsük el azt sem, hogy a szülészet-nőgyógyászat is elvételre került a térségtől, így gyakorlatilag a Rábaközben már csak meghalni lehet, de születni nem.

Kapuvár mit kapott a kormánytól? Mit kapott önöktől? ‑ tegyük fel a kérdést. Aktívan segítették tönkremenni a húsgyárat, majd a mai napig a dolgozók és a beszállítók egy jelentős része futhat a pénze után. Vagy nézzük meg Beledet, ahol szintén a helyi munkahelyek hiánya, a normális fizetést biztosítani képes helyi munkahelyek hiánya jelent nap mint nap gondot.

 (14.40)

De Tét városáról is érdemes említést tennünk, ahol az utak járhatósága a térségben már-már a középkori állapotokat idézi, és hangsúlyozom, hogy nem a települések hibájáról beszélek, hanem azokról az utakról, amelyeket legfőképpen az államnak kellene karbantartania, felújítania.

Ivánt is szeretném megemlíteni, ahol igazán nem akarnak sokat, csak azt, hogy az általános iskolába járó gyermekek normális körülmények között tudjanak sportolni, szeretnének egy fedett helyiséget, ahol egyébként a törvény adta kötelezettséget le tudják róni, és értelmesen el tudják tölteni a napi sportra szánt időt.

Bősárkányt is meg kell említenem, amely egy ilyen lélekszámú településként egyedüliként az országban nem rendelkezik még szennyvízhálózattal. Itt is egy olyan abszurd helyzet állt elő, amit a jelenlegi kormány most már hetedik éve képtelen feloldani, ráadásul európai uniós kötelezettség is már sürgetné a kormányt, úgy látszik, hogy ez önöknek mégsem fontos.

Szany szintén az úthálózatokról hírhedt, hiszen Csorna és Pápa között fekszik valahol félúton, de mégis lánctalpas jármű szükséges ahhoz, hogy ha bizonyos időjárási körülmények becsapnak, akkor érdemben lehessen használni az úttestet.

S még lehetne felsorolni körülbelül hetven olyan települést, ami az előbb felsorolt problémákkal érintett. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy olyan aprófalvas körzetről beszélünk, ahol az elöregedés a mindennapok része, hiszen a fiatalok nem látnak jövőképet, nem látják az esélyét annak, hogy egy XXI. században is elfogadható életet, életminőséget tudnak maguknak teremteni ezeken a településeken, miközben a táji, környezeti adottságok maximálisan alkalmasak lennének arra, hogy egy európai értelemben vett vidéki élet feltételét megteremtsék.

Ezért nagyon szomorú számomra, hogy semmiféle jövőképet, semmiféle Rábaköz-tervet nem látunk a kormány részéről, hogy miként lehetne azt elérni, hogy az itt élők számára ne az legyen az egyetlen alternatíva, hogy a nagyvárosokba vagy éppen Ausztriába járnak ingázni mindennap.

Az egészségügyi rendszerhez való hozzáférésük lehetősége nagyságrendekkel rosszabb, mint a városokban élőké. Ezt sem győzőm hangsúlyozni, hogy mekkora problémát jelent például, hogy az idősotthonok szempontjából ennyire gyéren van ellátva a körzet, hiszen ahogy idősödik a Rábaköz, úgy egyre több ember szorul rá arra, hogy ilyen otthonokban éljen, és a hozzátartozóknak egyre nehezebb meglátogatni őket, nem kell mondanom, hogy ez egészségügyileg is és érzelmi, mentális szempontból is milyen súlyos következményekkel jár.

Mindezek miatt arra kérem a kormányt, hogy ezen elfelejtett választókerületre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektessen, és érdemi, valódi fejlesztési tervekkel álljon elő, ne olyan hazugságokkal, ne olyan lufikkal, mint amit a napelemgyárral kapcsolatban ma már itt volt módom megemlíteni. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)