Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyolcvan évvel ezelőtt indult útjára a Nyugat című folyóirat, a magyar szellemi progresszió egyedülálló intézménye; valóban egy olyan intézmény, amelyre, azt hiszem, a mai napig is sokan büszkék lehetünk.

Nem akarok névsorolvasást tartani; több száz neves, jó szerzője volt a Nyugatnak, de Ady Endre, Babits Mihály, Füst Milán, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond vagy akár Szabó Dezső nevét mindenképp meg kell említeni azok közül, akik a Nyugat legismertebb szerzői voltak. Talán azért is érdemes méltatni néhány szóval Ady Endre és társai munkásságát, mert néhány héttel ezelőtt a tisztelt MDF oldaláról hallottuk, hogy ők mindenben Tisza István örökösei, és akik Tisza Istvánnal szemben álltak, azok hazaárulók voltak. Mi vállaljuk Ady Endre örökségét ezen oldalon, noha egyszer majd Tisza István művét is lehetne árnyaltabban értékelni.

Sokan érezték kegyeletsértőnek azt, hogy 57 esztendővel azután, hogy egy akkori jobboldali kormányzat betiltotta a Nyugatot, megvonta a névhasználati jogát, ugyanezen a néven lapengedélyt adott ki a "Nemzeti Kulturális Örökség" szép nevet viselő minisztérium.

Úgy gondoljuk, hogy a Nyugat oly mértékben a nemzeti kulturális örökséghez tartozik - ha már ezt a kifejezést használjuk -, hogy valószínűleg igen szerencsétlen dolog volt ugyanezen a néven lapengedélyt kiadni egy irodalmi folyóirathoz. Amikor ezt mondom, szeretném hangsúlyozni, hogy magával a kezdeményezéssel természetesen egyet kell érteni. Jó és hasznos, ha vállalkozók saját pénzükből irodalmi folyóiratot, kulturális szemlét kezdeményeznek - és bárcsak lenne ez a folyóirat valóban értékes része szellemi életünknek! Persze ahhoz, hogy ugyanolyan rangos legyen, mint a korabeli Nyugat volt, ahhoz több évtizednek kellene eltelni. Ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, de így is elismerést érdemel.

Tudomásom szerint a szerkesztők egyébként maguktól elgondolkodtak már a dolgon, és Nyugat helyett Új Nyugat néven gondolják megindítani a lapot. Ez azonban mit sem javít azon a minisztériumi állásponton, amely annak idején, tudatlanságból, nem odafigyelésből vagy más okból ezt a nevet nem tekintette védettnek. Vannak, tisztelt képviselőtársaim, védett nevek, védett családnevek, utcanevek. Azt hiszem, hogy folyóiratnévként a Nyugat megérdemelte volna azt a védettséget, amelyet sajnos a minisztériumi illetékesek nem vettek figyelembe.

Ezért azt gondolom, hogy kegyeletsértő volt ennek a lapengedélynek ezen a módon való kiadása, és kérdezem - némiképp természetesen költői volt a kérdés -, hogy senki nem értesült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában arról, hogy létezett már egyszer egy Nyugat című folyóirat.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)