Felszólalás adatai

Látható tehát, hogy a bankrendszer érintett tagjainak a kifosztó szivattyúja továbbra is működik, miközben azt is láthatjuk, hogy a kormányzat folyamatosan húzza az időt, mindig vár valamire, valamilyen hivatkozási alappal kerüli a teljes körű megoldás kivitelezését, mint amilyen, mondjuk, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása lenne.

Szeptemberben szó szerint azt mondták, hogy november 1-jéig a bankok kössenek új, immár tisztességes szerződést az ügyfelekkel, mert ha nem, akkor önöknek készen áll a károsultakat megmentő csomagjuk, amit csak be kell nyújtani a parlament elé. Az eredmény ismeretes: egy óriási, hatalmas nagy nulla.

Másodsorban: most éppen december közepéig várnak a Kúria állásfoglalására, amellyel kapcsolatban teljes körű megoldást szintén nem várhatunk, hiszen ez a politikum dolga lenne, a törvényhozás dolga lenne, hiszen a bankok csak az erőből és a törvényekből értenek, semmi másból.

Harmadsorban pedig beszédes módon már most az Alkotmánybírósághoz fordultak újabb állásfoglalásért, így állandóan lesz hivatkozási alapjuk arra nézve, hogy miért csak egy-egy szerencsésebb kört segítsenek meg. És ne sorolják nekünk fel újra, hogy volt végtörlesztés, van árfolyamgát, mi tisztán látjuk, hogy a szerencsésebb és kisebb rétegeknek valamifajta későbbre történő teheráthárítást foganatosítottak, de teljes körű megoldást nem.

A kérdés tehát az, hogy (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meddig hárítják másra a felelősséget (Az elnök ismét csenget.), és mikor hajlandóak az utolsó forintig elszámoltatni a bankokat a bűntetteikért. (Taps a Jobbik soraiban.)