Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, képviselő úr, hogy egy személyes példával kezdjem a hozzászólásomat. Én fél évet töltöttem Hollandiában egy európai uniós ösztöndíjjal, és megtapasztalhattam azt, hogy milyen az, amikor egy más típusú utat választ egy ország, mint amit Európa többi része. Ezt a fél évet sikerült úgy eltöltenem, hogy nem próbáltam ki egyszer se semmilyen kábítószert, és azt gondolom, hogy ezt így is végig lehet csinálni, lehet így is élni, és így is jól el lehet tölteni az ember idejét. De arról is meggyőzött ez a hollandiai kinn tartózkodás, hogy nem az a helyes út, amit Hollandia választott ebben a témakörben, hanem azt gondolom, hogy az Európai Unió többi országa jár a helyes úton, amikor a kábítószer, a könnyű drogok kérdéséről beszélünk.

A kormány tett már lépést abba az irányba, hogy a kábítószer fogyasztóját ne kriminalizálja, hanem sokkal inkább a medikalizáció oldaláról közelítse meg, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem büntetőjogi következményekkel kell rögtön szembesülniük a fiataloknak, hanem esetleg egy-egy olyan lehetőségben is legyen részük, ami tájékoztató, és egészségügyi kezelést tesz lehetővé számukra. Ez egyébként találkozik a társadalmi megítéléssel is, hiszen egy nemrég készült közvélemény-kutatás szerint a társadalom többsége a kábítószer-fogyasztót betegként kezeli, és nem bűnözőként.

Én azt gondolom, hogy amit képviselő úr említett, annál színesebb azért a kép az eszköztárban, ami a kábítószerrel szembeni fellépést jelenti, hiszen a nemzeti drogstratégia is kimondja, hogy egy multidiszciplináris megközelítést igényel ez a kérdés, és én nem szűkíteném le a prevenciót kizárólag arra, hogy a büntetőjog hogyan határozza meg a fogyasztó státusát. Egyébként 2003-ban történt egy Btk.-módosítás - képviselő úr is pontosan tudja -, amely pontosan azt a célt szolgálta, hogy reálisabbá tegyük, a valósághoz közelebbivé tegyük a jogszabályokat, és éppen ezért ismét lehetővé vált az elterelés intézménye a nem kábítószerfüggő fiatalok részére is.

Azt gondolom, ezzel megtettük azt a lépést, ami azt a célt szolgálja, amit képviselő úr is szorgalmaz, hogy valóban egy valósághoz közelebbi módon kezeljük ezt a kérdést, és ne rögtön büntetőjogi következményekkel kelljen szembesülniük a fiataloknak. A különbség az, hogy most az elterelésnél - hiszen már '98 előtt is volt erre lehetőség - felépült ennek az intézményi háttere is, regionálisan lefedetten az ország területén 34 szolgáltató kapta meg a lehetőséget az elterelés intézményének a végrehajtására. 2003-ban közel ezer ember vett részt ebben az elterelésben, és a 80 százalékuk nemcsak amiatt ítélte hasznosnak ezt, mert a büntetőjogi következményekkel ilyen módon nem kell rögtön szembesülniük, hanem azért is, mert a saját életvezetésük, a saját életútjuk szempontjából kaptak hasznos tanácsokat és segítséget, amivel könnyebben tudnak szakítani ezzel a káros szenvedéllyel.

Képviselő úr említette az ad hoc bizottságot. Én felhívnám a figyelmét, hogy az ifjúsági és sportbizottságban működik, illetve sajnos nem működik egy albizottság, ami kimondottan a kábítószerüggyel kellene hogy foglalkozzon, de ellenzéki képviselők nem delegáltak tagot, ezért lett volna lehetőség - bár nem tisztem, hiszen a kormánynak nem a parlament számára kell jó tanácsokat adni -, de nem működött ez a bizottság, pedig ott is meg lehetett volna vitatni ezeket a kérdéseket.

Én a magam részéről személyes véleményként azzal tudnék egyetérteni, hogy akkor van értelme egy ilyen ad hoc bizottságnak, ha ennek a célja az, ha azt keresi, hogyan lehet továbbra is újabb eszközökkel fellépni a kábítószer-fogyasztók visszaszorítása, a kábítószer elterjedésének visszaszorítása érdekében, és nem az a célja, hogy azt nézzük meg, hogyan lehet liberalizálni a kábítószer-fogyasztást.

Még egy fontos kérdés van, amit az előbb a politikai államtitkár úr is említett: a sajtó. Itt is fontos talán hangsúlyozni - és ezért is kívántam reagálni erre a felszólalásra -, hogy a kormánynak nem volt, nem is lesz szándékában, hogy továbblépjen ezen az úton. Azt gondoljuk, hogy az elterelés intézményének visszaállításával, az intézményi háttér fölállításával megtettük azokat a lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy ezt a kérdést megfelelő módon és a valósághoz közeli módon rendezzük. Az eddigi rövid idő alatt megszerzett tapasztalatok is ezt igazolják, úgyhogy a kormány nem fog továbblépni ebben a kérdésben, és azt gondolom, hogy így most a helyes úton kezeljük ezeket a kérdéseket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)