Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió új vezetőinek megválasztásával, illetve a Bizottság leendő vezetőinek jövő heti megválasztásával egy időre legalábbis lezárult egy hosszú és fontos vita. Ez a vita arról szólt, hogy Európa népei milyen világot szeretnének. Régen vonzott egy európai uniós választás ennyi választót, és hívott a választóurnákhoz. Az ok nagyjából jól érthető és nyilvánvaló. Először az Unió történelmében kialakult egy nagyon világos, nyílt vita: azt szeretnénk-e, hogy közelebb lépjenek egymáshoz Európa nemzetei, hogy egyre több ügyet közösen oldjanak meg, hogy egymásra találva erősebb Európát és erősebb nemzetállamokat hozzanak létre, vagy ebben az együttműködésben inkább veszélyeket és fenyegetést látnak?

A szereplők jól ismertek. Fontos, hallható szerepet játszott ebben a vitában a magyar kormányfő is. Azt mondta, hogy az európai együttműködés helyett erősebb nemzetállamot kíván, az európai fővárosok együttműködése és Brüsszel inkább veszélyt hordoz magában, és az Európára leselkedő különböző kihívások közül nagyjából egyetlenegyet nevezett meg - egyébként ez egy létező kihívás , ez a menekültkérdés. A vita eldőlt. Európa népeinek túlnyomó többsége nem ezt az értelmezést adja, megtartották Európát a szabadság földrészének, azt mondták, hogy nem félni akarnak, nem távolságot kívánnak tartani egymástól, hanem keresik az együttműködés lehetőségét. Azt mondták, hogy nem igaz az az állítás, hogy Európát elsősorban a már egyébként valóban lecsillapodott menekültnyomás fenyegeti, hanem egy sor más kérdés: tartósan vannak mélyszegénységben, reménytelenségben Európában tíz- és százmilliók, igenis létezik az a fajta klímakihívás, amiről nagyon sokan, köztük egyre többen fiatalok azt mondják, hogy ez az igazi probléma, és akarunk egy élhető világot hagyni majd a saját unokáinkra, és azt mondják, hogy abból a fajta politikai kereszténységből, amire sokan, köztük a magyar kormányfő is hivatkozik, nem kérnek. Szekuláris Európát akarnak, ahol a hit a legszentebb magánügy, és ha a keresztény hagyományokra hivatkozunk a politikában, akkor leginkább az irgalmasságra, a nyitottságra, az elesettek felé való fordulásra, arra igen; de arra nem, hogy az állam hitbéli kérdésekben pálcát törjön állampolgárai feje fölött, és elmondja, hogy szerinte milyen hit szerint kell élni. Szerintem ez így van rendben.

Ha végignézünk a megválasztott vezetők során, akkor azt látjuk, hogy csak olyan vezetőt választottak meg eddig, akiknek eddigi politikai tevékenységük, mondataik  önök ezeket jól ismerik  élesen szemben állnak a magyar kormányfő gondolataival. Én ezt határozott, jelentős politikai győzelemnek látom ezen az oldalon, és vereségnek a kormányfő és pártja oldalán.

Ezzel együtt hozzá kell még tennünk valamit. Sokan  köztük a kormánypárti többség  örülnek az úgynevezett csúcsjelöltek bukásának. Én ezt nagyon aggályosnak gondolom; nem azért, mert egyik vagy másik jelöltet feltétlenül támogatni kell. Persze, lehet kritika. De azt mondtuk a magyar embereknek is, és az európai embereknek is, hogy azok lesznek Európa vezetői, akiknek a pártcsaládja a legtöbb támogatást fogja kapni. Szerintem, akik most ünnepelnek, azok becsapják Európa embereit.

Ez így nincsen rendben. Nem lehet végigkampányolni hónapokat, vezetőt ajánlani az embereknek, és a végén azt mondani, hogy bocsánat, nem ők lesznek. Ki kell hogy fejezzük ezzel kapcsolatos ellenérzésünket és elutasításunkat, mert Európa csak akkor fog győzni, ha tiszteletben tartja a polgárait, márpedig ez nem az mód, ahogy... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)