Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A mesét szokták mesélni, aminek leginkább az a jellemző tulajdonsága, hogy nem megalapozott. Amikor én beszéltem, akkor számokról, adatokról, tényekről beszéltem, és az azokból levont nyilvánvaló következtetéseket tettem meg. Ezért most tájékoztatom a képviselőtársamat, hogy maga az Állami Számvevőszék írja, mondta, hogy az adóbevételek mintegy fele nem megalapozott, nem várható a teljesülése. A bizottsági ülésen magának az NGM-nek a képviselője mondta, illetve ismerte el, hogy az egyes előirányzatok bizony komoly korrekcióra szorultak. Majd el fogom mondani, hogy milyen példákat említettünk. Azt is elismerte, hogy a köztisztviselői létszám átcsoportosítása a városokból a kisebb települési önkormányzati közös hivatalokba csak játék a számokkal.

Visszatérve arra a példára, amit az előző felszólalásom végén szerettem volna még elmondani, nevezetesen az orvosi ügyelet támogatásának a hiányáról, Kiskunfélegyháza példáját hadd említsem önöknek; e város és a környezete, összesen 40 ezer ember ellátását biztosítja ezen az úton. A hatályos EMMI-rendelet szerint erre a 40 ezer emberre, illetve erre az egész körre, aminek a két szélső pontja, tehát az átmérője között 80 kilométer van, reménytelen, hogy odaérjen egy sürgősségi esetben az egyik végpontról a másikig a szakember, elég egy orvos, egy mentős, egy ápoló, egy autó és így tovább. Akkor, amikor tudjuk, hogy Kiskunfélegyházán nincs olyan kórház, ahol orvos lenne az esti órákban és a legközelebbi kórház Kecskeméten van, erre mondom azt, hogy ez az a helyzet, ami fenntarthatatlan, és igen, Kiskunfélegyházára költözzön le az EMMI összes dolgozója gyerekestül, és lássuk, hogy akkor vajon hatályos marad-e még egy napig ez a rendelet.

Van itt további olyan előirányzat, amely szerintünk komoly korrekcióra szorul még. A városüzemeltetés kapcsán említettem már a legelső felszólalásomban, hogy ez bizony kevés. Már csak azért is, mert az az alap, ami a számítás alapja az előirányzatok között az előterjesztésben, az az, hogy az adott településkategóriának átlagban mennyi pénze volt e közfeladat ellátására. Kistelepülés, szegény település, kevés pénze volt, és ezt vették alapul; nagyobb település, több pénze volt, ezt vették alapul. Ez azt jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy ha a szegény gyereknek egy pár cipője van, akkor nyilván neki egy pár cipő is elég, teljesen mindegy, hogy tél van-e vagy nyár. Ha gazdag gyerek, sok cipője van, akkor neki sok cipő kell. Ez egy nagyon rossz gondolkodásmód. Kérem, hogy a módosító indítványunk szerint ezt a fajlagos összeget korrigálja a minisztérium, mert ez egy rossz gondolkodásmód, rossz alap, feltétlenül javításra szorul.

Ugyanígy a tanyagondnoki és falugondnoki szolgálat. A kistelepüléseknél ez egy hihetetlenül fontos feladat. Azt gondoljuk, hogy csak egy-egy ember munkahelyéről van szó, de nem. Általában ez a kistelepülések mindenese, a falugondnok vagy a tanyagondnok. Ami pénzt erre önök szánnak, hogyha azt megdupláznánk, akkor is a kormányzat tekintetében, ha csak az egyes nagyobb tartalékokat nézzük, zsebpénz, zsebpénz se, ugyanakkor egy kistelepülés életében rettentő sokat tudna segíteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)