Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Demeter Zoltán, Berényi László, Gajda Róbert, Ékes Ilona, Vas Imre, Papcsák Ferenc, Kozma Péter, Budai Gyula, Szakács Imre, Horváth Zsolt, Gruber Attila, Mátrai Márta, Révész Máriusz, Cser-Palkovics András, Farkas Flórián, Csampa Zsolt, Bíró Márk, Csöbör Katalin, dr. Bácskai János, Németh Zoltán, dr. György István, Varga László, dr. Tarnai Richárd képviselők önálló indítványát T/5315. sorszámon megismerhették.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést papír alapon is kézhez kaphatják a terembiztosi szolgálatnál. (Mirkóczki Ádám: Köszönjük.)

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat általános vitájának hatórás időkeretben történő tárgyalásáról döntött.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vallásügyi törvényt - nevezzük egyelőre így ezt a törvényt röviden - elég hosszan tárgyaltuk, és sok egyeztetés után a nyár folyamán elfogadta a Ház. Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyeztetések az egyházakkal akkor, abban az időben megtörténtek.

Az Alkotmánybíróságtól megkaptuk a véleményezést, amelyben a törvény ellen az Alkotmánybíróság kifogást emelt. A kifogásai elsősorban jogtechnikaiak voltak, két vonatkozásban, hiszen az utolsó, elfogadása előtti órákban még olyan módosító került be a törvénybe, ami nem került megtárgyalásra. Erre most lehetőség lesz a következőkben.

A most előttünk lévő és bizonyos pontokban módosított törvény lényege az, hogy azokat a hiányosságokat pótolja, amelyek abból adódtak, hogy az előző törvény nem határozta meg pontosan azokat a határidőket, amelyben az egyes egyházi jogi státust kérő közösségek hova, milyen módon nyújtsák be a maguk kérelmét, illetve milyen kötelessége, határideje van az elbírálásnak. Ezt a most előttünk lévő törvénytervezet pótolta és elénk adja. Továbbra is az Országgyűlés joga lesz az egyházak bejegyzése.

Nem változik az a 14 már most bejegyzett egyház felsorolása sem, amelyik az előző törvényben volt, azonban egy nagyon lényeges dolog, amit az új törvénytervezet, illetve a módosított törvénytervezet tartalmaz, hogy 2012. január 1-jétől a törvényben fel nem sorolt és eddig egyházként működő szervezetek automatikusan egyházi egyesületekké válnak, külön kérelem nélkül. Tehát folytathatják tevékenységüket mint egyházak. A másik nagyon lényeges dolog, hogy azok az eddig egyházként működő szervezetek, amelyek nem kerültek a 14 közé, de iskolát tartanak fenn és működtetnek, azok június 30-áig, tehát a tanév végéig továbbra is jogosultak a kiegészítő támogatásra, tehát mindarra, amire eddig jogosultak voltak. Akik pedig szociális intézményeket működtettek, azok az esztendő végéig jogosultak ennek a tevékenységnek a kiegészítő támogatására.

Ugyanakkor meghatározza a mostani új törvény, illetve a javított törvény azt, hogy február 29-éig kell nyilatkozni azoknak a szervezeteknek, amelyek úgy gondolják és úgy szeretnék, hogy továbbra is egyházként működjenek, és megfelelnek azon feltételeknek, amely az egyházkénti működést törvényben előírja. Amennyiben megfelelnek, akkor beadják a kérésüket, és a kérésük elbírálását az illetékes bizottság, a parlament megvizsgálja, ha szükséges, akkor a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kéri abban, hogy valóban egyházi tevékenységet folytatnak-e, és az Országgyűlés elé tárja, s az Országgyűlés határozattal rendelkezik a bejegyzésükről. Ezzel a határozattal egészül ki a jelenlegi 14-es létszám a további egyházaknak megfelelő közösségek bejegyzésével, és működhetnek továbbra is egyházként.

(12.20)

Úgy gondolom, hogy ezek a jogtechnikai változtatások, illetve pontosítások segítenek bennünket abban, hogy valóban megszabaduljon a társadalom az úgynevezett bizniszegyházaktól, amelyek csak a haszonszerzés céljából alakultak és működtek egyházként, és valóban azok legyenek egyháznak nevezhetők és egyházként működtethetőek, amelyek alapcélja vallási tevékenység; tanításukat a hitvallás és bizonyos rítus határozza meg; már nem most alakuló, hanem múlttal, nemzetközi múlttal vagy helyi múlttal rendelkeznek; alapszabályuk van, képviseletük van, alaptörvényük van; és nagyon lényeges új elemként is került be, hogy nemzetbiztonsági kockázat nem merül fel ellenük.

Jó szívvel ajánlom ezt a törvényt elfogadásra a változtatásokkal, azzal, hogy január 1-jére ne induljunk egy ex lex állapottal, amikor bizonyos egyházak vagy akár még a történelmi egyházak is a levegőben lógnak, hisz a régi törvényt megsemmisítettük december 31-ével, az új törvény pedig január 1-jével életbe tud lépni. Senkit sem akar a törvény kizárni, de mindenkit szeretne megvizsgálni, akik egyházként kívánnak működni.

Én még azt is el merem mondani így karácsony előtt, hogy talán nem is véletlen, hogy épp az egyházi törvény végleges formáját a karácsonyi időszakban tárgyaljuk. Azt kérem mindenkitől, a kormánypárti frakcióktól éppúgy, mint az ellenzéktől, hogy ezzel a gondolattal, ne ellenséges gondolattal, hanem építő gondolattal segítsék, hogy az egyházak betölthessék a maguk kiemelt feladatát a magyar társadalomban, és így legyen valóban ezen a karácsonyon is áldás minden olyan vallási közösség, egyház működésén, amelyik valóban azt a célt szolgálja, hogy az emberek lelki épülése, megerősödése, hitben való gazdagodása továbbmehessen a törvényes keretek között. Így kérem a benyújtott törvény módosításának az elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Szászfalvi László Font Sándorral beszélget. - Varga László: Laci, a kormány nevében! - Szászfalvi László feláll.) Megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak. (Dr. Lamperth Mónika: Egy kis segítség, aztán magára talál... - Varga László: Tessék? - Csenget.)

Tessék, államtitkár úr, öné a szó. (Szászfalvi László neve nem jelenik meg a kivetítőn, mikrofonja nincs bekapcsolva. - Varga László: Mónika mondott valamit, csak nem hallottuk.) Mindjárt meglátjuk a képernyőt. A kijelzőt kérem szépen beállítani Szászfalvi László államtitkár úr nevére. Bent van a kártya, államtitkár úr? (Szászfalvi László: Igen. - Megjelenik a neve a kijelzőn.) Igen, öné a szó.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy a kormány támogatja az előterjesztést.

A kormány örömmel üdvözli azt, hogy az előző javaslathoz képest néhány dolog pontosításra került ebben a benyújtott törvényjavaslatban. Többek között és kiemelten az egyházak elismerésének eljárásrendje változik, illetve pontosításra kerül, ahogyan a törvényjavaslatban nagyon pontosan meg van fogalmazva, a nemzetiségek elismerésének az analógiája történik, történne az egyházak elismerése is: tehát népi kezdeményezés legalább ezer fő aláírásával, OVB-hitelesítés után, az MTA-elnöki állásfoglalást követően az emberi jogi bizottság által beterjesztett törvénymódosító javaslaton keresztül országgyűlési döntéssel, illetve azt követően pedig miniszteri, minisztériumi nyilvántartással. Tehát a minisztériumban csak a nyilvántartás történne, ahogyan nagyon sok európai országban egyébként így is van.

Másik fontos pontosítás, ami a törvényjavaslatban megjelenik, hogy azok a jelenlegi egyházak, amelyek a mellékletben jelen pillanatban nem szerepelnek, január 1-jétől automatikusan egyesületnek minősülnek, és 2012. február 29-ig indíthatják meg a változásbejegyzési eljárást az egyesületként történő nyilvántartásuk érdekében. Az egyesület az egyház általános jogutódja, illetve ugyanebben a határidőben kezdeményezhetik az egyházként történő elismerésüket is. Ez a javaslat, illetve ez a pontosítás természetesen a jogbiztonságot erősíti.

Szeretném azt is kiemelni, hogy a törvényjavaslatba a földtörvény módosítása is bekerült: az egyházból egyesületté váló szervezet a földtulajdont megszerezheti, továbbra is birtokolhatja, illetve szeretném azt is aláhúzni, épp az emberi jogi bizottsági ülésen hangzott el kormánypárti képviselők és a kormánypárti frakciók részéről - kifejezték azon határozott szándékukat -, hogy belátható időn belül a már kérelmüket benyújtott egyházak ügyében is döntés szülessen. Ezt a szándékot, ezt az elképzelést a kormány természetesen támogatja és üdvözli.

(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)

Szeretnék még két tényt az Országgyűlés elé tárni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Az egyik az, hogy a mellékletben szereplő 14 egyház, amely ex lege az egyházi státusát viheti tovább, a magukat 2001-ben a népszámlálás alkalmával vallásosnak valóknak a 99 százalékát lefedi. Tehát azt gondolom, hogy ez is egy fontos tény, amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitáján vagyunk együtt, és elég komoly érzületi hozzájárulás is tartozik ennek a törvényjavaslatnak a vitájához, hogy a 2001-es népszámlálás alkalmával a listán, a mellékletben szereplő 14 egyház a magukat vallásosnak vallók 99 százalékát lefedi. Ugyanilyen tény és adat a 2011-es esztendőből, hogy a személyi jövedelemadó úgynevezett egyházi 1 százalékának a felajánlói tekintetében ugyanez a lista, a 14 egyházat magában foglaló melléklet, a személyi jövedelemadó egyházi 1 százalékának mind az összege, mind pedig a felajánlók száma tekintetében a 91 százalékot jelenti a 14-es listán, illetve mellékleten.

Azt gondolom, ez mindenképpen azt jelenti, hogy a Magyarországon élő, munkálkodó, szolgáló egyházaknak elsöprő többségét a jelen pillanatban beterjesztett törvényjavaslat is - jelzem, mint ahogyan az előző is - lefedte, lefedi és segíti, stabilizálja hosszú távon az ő munkájukat, és természetesen a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy ezt a mellékletet, ezt a listát tovább bővítsék a törvényjavaslatban megfogalmazott kritériumrendszer mentén. Mint jeleztem az imént, a kormány üdvözli azt a kormánypárti frakciók által megfogalmazódott határozott szándékot, hogy ezt a mellékletet, ezt a listát nyilvánvalóan megfelelő eljárás keretében és után bővítse az Országgyűlés, és bővítésre kerüljön.

Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a bizottsági üléseken megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság írásban nyújtja be ajánlását, de a bizottsági ülésen kisebbségi vélemények is megfogalmazódtak. Ezt közvetíti, ezt ismerteti Lamperth Mónika képviselő asszony. Öné a szó.

(12.30)

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban közjogi szempontból vizsgáltuk ezt a törvénytervezetet, és az ellenzéki hozzászólók igen kritikusan fogalmaztak. Kritikusan fogalmaztunk egyrészt azért, mert nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság ezt a törvényt hatályon kívül helyezte, nem véletlen, hogy lepofozta ezt az eljárási stílust, amilyen eljárásban önök az Országgyűlésben dolgoznak.

És azt kell mondjam, ezzel a mostani benyújtással és rohamtempóval, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök nem tanultak semmit ebből a történetből. Pedig világossá tette az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában, hogy a jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak eljárási garanciák. Tehát önök megsértik a Házszabályt - ha az elmúlt hónapokból fel akarnám sorolni a példákat, akkor a Szocialista Párt teljes időkerete nem lenne erre elég -, teljesen önkényesen alkalmazzák a szabályokat, záróvita keretében koherenciazavarra hivatkozva olyan módosító indítványok tucatjait, százait tuszakolják bele a különböző törvényekbe, amiknek semmi közük az eredeti beterjesztéshez.

Igazából az a bajunk, és ezt a nyilvánosság előtt minden alkalommal el fogjuk mondani, hogy önök a szabályokat nem tartják be, és amikor valamilyen akadályba ütköznek, mert például az Alkotmánybíróság az orrukra koppint, akkor nem tesznek mást, mint Házszabályt módosítanak. Most éppen olyan házszabály-módosítás van napirenden, ahol a négyötödből kétharmadot csinálnak, és mindent meg akarnak változtatni erővel, izomból.

Közben megérkezett képviselőtársam, akivel megosztottan kaptuk az időt. Egy kis bajban vagyok, mert máshogy gazdálkodtam az idővel, de mindegy, van még 30 másodpercem.

Nagyon fontos lenne elmondani - majd el fogom mondani a vitában -, hogy olyan eljárási jogintézményre hivatkoznak az egyházként való elismerésnél, hogy a népi kezdeményezésre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell ezt lebonyolítani, ami nincs. A hatályos alkotmányban van népi kezdeményezés, az új alaptörvényben nincs népi kezdeményezés. (Szászfalvi László felé:) Nem tudom, a kormány képviselője, államtitkár úr, ha Font Sándor békén hagyja, tud-e figyelni arra, hogy olyan intézményt akarnak eljárási szabályban létrehozni vagy biztosítani, aminek anyagi jogi lába nincsen. Tehát olyan eszközzel akarnak valamit elérni, ami nincs.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek képviselőtársamtól. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP és a Jobbik képviselői megosztották egymás között az öt percet. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. (Hangosítási hiba.) Beérkezett ismét a Ház elé a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény. Úgy tűnik, nincs hangom - de most már van; akkor még egyszer kezdem.

Köszönöm a szót, elnök úr. Beérkezett a Ház elé ismételten a vallásszabadságról szóló törvény. Most tekintsünk el attól az apró malőrtől, hogy az Alkotmánybíróság helyezte hatályon kívül, és tulajdonképpen kötelezte önöket közjogi érvénytelenség miatt újra benyújtásra. Mindent megbocsátottunk volna, ha a melléklet 14. pontjában szereplő Hit Gyülekezete kikerült volna az elismert egyházak közül. Azt hiszem, ez a dolog lényege. És ha bekerült volna a helyére, mondjuk, az Ősmagyar Egyház, vagy bekerült volna a buddhista egyháznak, a buddhista vallásnak a magyarországi letéteményese vagy bármely ázsiai világvallás.

A Hit Gyülekezete egy olyan szervezetrendszer, amely számára Izrael Állam a követendő példa, az az állam, amely a nemzetközi terrorizmus útjára lépett, állami szintre emelt terrorizmust működtet. Mahmúd Abbászt idéztem, a Palesztin Hatóság elnökét, aki ezt az idén októberben mondta el. Egy olyan államot éltet, amely ellen még a cionista rabbik is tüntetnek Izrael zászlajának elégetésével. Úgy gondolom, az egy teljesen torz szereptévesztés, amibe az Országgyűlés került.

Nyilván a Hit Gyülekezete számára is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy menjen végig azon az eljárási rendszeren, amelyen végig kell menni a többi, adott esetben valóban megbecsült munkát végző szervezetnek, de elfogadhatatlan ez a kétharmados bebetonozás. Nagyon jól tudják önök, hogy panaszok ezrei áradtak, s nemcsak felém, nemcsak a jobbikos képviselőtársak felé, hanem bizony a fideszes és KDNP-s képviselőtársak felé is. S együtt szégyenkeztünk kicsit mi is önök helyett és önökkel együtt, amikor megszavaztatták a Hit Gyülekezetének a törvényesítését.

Mindezek totálisan ellentétben állnak azzal a történelmi nézőponttal és horizonttal, amelyet a vallásszabadság területén Magyarország felmutatott. A tordai országgyűlés három vallás szabadságát kimondta, de ez nem jelenti azt, hogy vallási köntösbe bújtatott családrombolás, bizniszelés vagy éppenséggel Izrael-pártiság teret kaphat ebben az országban. A történelmi egyházainkat kell óvni, a történelmi hagyományainkat felvállaló, a több ezer éves kultúránkat felvállaló Ősmagyar Egyház is ebbe a sorba illeszthető, valamint az ázsiai népek nagyra becsült vallásai is ebbe a körbe sorolhatók, és természetesen a zsidó hitfelekezetek is, s mint történelmi egyházaknak helyük van az elismert egyházak között. De az őket is sértheti, hogy a Hit Gyülekezete ilyen kiemelt pozíciót kapott.

Egyetértek Lamperth Mónikával - ezt is elmondtuk kisebbségi véleményként -, hogy a népi kezdeményezésre vonatkozó szabály alkalmazását kilátásba helyezni akkor, amikor az alaptörvényből kiemelték ezt az intézményt, nem szerencsés. Ugyan benne van a jelenleg hatályos népszavazási törvényben, de nyilván percek kérdése, hogy kikerüljön onnan, arra hivatkozással, hogy nincs alaptörvény. Ezért mi nem támogattuk, és ezt a véleményt mondtuk el, s ezt fogjuk képviselni majd a vitában is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Demeter Zoltánnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a mai délelőtt ült össze a Képviselői Irodaházban, ahol a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatról tárgyalt, annak is az általános vitára való bocsátásáról. A bizottságban 14 igen szavazattal, 2 nem ellenében egyöntetű vélemény volt, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas az általános vitára.

Tisztelt Országgyűlés! Ma már két alkalommal láttam, amikor valaki kivetkőzik az emberi mivoltából. Ez megtörtént a bizottsági ülésen is, és megtörtént itt nem oly rég a parlament ülésén is. A törvényjavaslattal kapcsolatban az ellenzék részéről semmiféle olyan kritika vagy észrevétel nem hangzott el, ami a leírtakban szerepel, hanem csupán azok az indokok merültek fel, amelyek itt elhangzottak képviselő asszonytól is, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége nem tartja be a Házszabályt, nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt az ellenzéki képviselők elvárnák. Én örülök ennek, mert azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat megfelel, ez jó, hiszen ha olyan kirohanások történnek, amelyek megtörténtek, akkor az ékes bizonyítéka mindennek.

Örülök annak is, hogy a módosításokkal az előttünk lévő törvénytervezet lehetőséget ad arra, hogy a nyitott lista tovább bővüljön más egyházakkal, felekezetekkel. Bízom abban, hogy azok között a kérelmek között, amelyek jelen pillanatban is bent vannak, és ott vannak az emberi jogi bizottság asztalán, lesznek olyan egyházak, amelyek felkerülnek a listára, és mindannyiunk örömére fog majd szolgálni, hogy elismert magyarországi egyházakról beszélhetünk.

Még egyszer hangsúlyozom tisztelettel, hogy a bizottság támogatta a törvénytervezetet, és általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hoppál Péter képviselő úrnak, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadójának.

DR. HOPPÁL PÉTER, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ma reggeli ülésén tárgyalta a törvénytervezetet, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallási felekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

(12.40)

A bizottság nagy többséggel, 10 igen szavazattal, 2 nem ellenében a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát támogatta.

Nyilvánvaló, hogy ahogy az előterjesztő expozéjában hallottuk, illetve ahogy a kormány képviselője is említette, a törvény a korábbi visszavont törvényhez képest jelentős új elemeket tartalmaz. Ezeket az új elemeket úgy ítélte meg a bizottság többsége, hogy előnyére változtatják a törvényt. Bízunk abban, hogy az 1990. évben hatályba lépett, ma hatályos, egyházakkal kapcsolatos törvény egy átmeneti korszakot szolgált ki, és ennek az átmeneti korszaknak a lezáródása után, 2012-től új keretek és új szabályok szükségesek, amelyek az európai környezetben is helytállóak lesznek.

Ezért a bizottság nagy többsége támogatta az általános vitát. Nagyon bízom abban, hogy ahogy most az imént a bizottsági kisebbségi és többségi véleményekben is már megfogalmazódtak kritikák és támogató észrevételek, az előttünk álló általános vitában ezek majd részletesen kifejthetők lesznek.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kolber István képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. KOLBER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént a többségi vélemény kapcsán az hangzott el, hogy a bizottság jelentős többsége támogatta ezt a törvényjavaslatot. A bizottság üléséről azért annyit hadd mondjak el, hogy hosszas telefonálás után vált határozatképessé, és azért ilyen markáns támogató vélemények nem igazából fogalmazódtak meg, inkább az ellenző álláspontok és vélemények.

Az első kérdés, ami felmerült ott az ülésen, hogy hol az előterjesztő, hiszen nem kormány-előterjesztés keretében tárgyaltuk. Akkor még úgy tudtuk, hogy Lázár János az egyedüli előterjesztő, és a bizottság elnökétől azt a választ kaptuk, hogy hát nem lehet ott egy személy minden egyes bizottsági ülésen, az oktatási bizottság ülésével párhuzamosan ugyanis más bizottságok is tárgyalták.

Most meglepetten hallom, hogy jó tucatnyi képviselő még előterjesztője ennek a törvénynek. Örömmel láttuk volna a bizottság ülésén, hiszen körülbelül éjfélkor került fel a honlapra ez a törvény, amit nagy kíváncsian vártunk nemcsak mi, hanem az egész ország, hiszen ... számú törvény ... előadójaként szerepelt hosszú ideig, és már ezen élcelődött a fél ország. Nem nagyon lehetett ezt a törvényt megismerni, és szerettünk volna tájékozódni. A kormány képviselője adott némi mankót az előterjesztéssel kapcsolatosan, és nyilván mindenki saját maga próbált tájékozódni.

Azt gondolom, hogy egy olyan törvény kapcsán, amelynek az előtörténete a nyáron elfogadott egyházügyi törvény, sokkal nagyobb körültekintéssel kellett volna előkészíteni, már az is egy skandalum volt, hogy az Alkotmánybíróság döntéstervezete kiszivárgott, és a kormány tulajdonképpen erre mint egy preventív lépésként válaszolva jelentette be, hogy azt a törvényt visszavonja, és újabb törvényt fognak előterjeszteni. Egyértelmű, hogy itt egy kapkodás van, egy erőszakos és méltatlan eljárás.

Annál is inkább, mert egy törvény alkalmasságát az általános vitára nyilván több szempontból kell értékelni. Az egyik szempont az anyagi jogi szempontok értékelése, hogy szükséges-e az a szabályozás, indokolt-e a szabályozás, milyen a koncepciója, megfelelőek-e a szabályok, részletszabályok, megfelelő volt-e az előkészítés, az egyeztetés rendje. De ezen túl természetesen van egy másik eleme is, amire az alkotmánybírósági döntés nagyon súlyosan rávilágított, ezek pedig az alaki eljárási szabályok betartása, és nyilvánvalóan egy közös érdek, hogy a jogalkotás ésszerű rendben történjen, ehhez hozzátartozik az, hogy a képviselők időben megkapják a törvénytervezeteket, fel tudjanak készülni, ki tudják alakítani a véleményüket.

Ez sajnos ez esetben sem történhetett meg, ez egy súlyos jogállami kritérium, amire az alkotmánybírósági döntés is többször hivatkozik. De azt gondolom, hogy ez egy emberi méltósághoz és megtiszteléshez is hozzátartozik, és nem csupán az ellenzéki képviselőket sújtja ez az eljárás, vagy az eljárásnak ez a stílusa, ugyanúgy a kormánypárti képviselők számára is, meggyőződésem, hogy lelkük mélyén azért kellemetlennek érzik, és kellemetlen is.

A módosítások jellege számomra valahogy úgy tűnik, mint egy pakli kártya, amikor azt újrakeverik, ugyanazok a mondatok jönnek vissza, csak más szakaszokban, más bekezdésben, de a lényegi fogalmazás szinte teljes egészében ugyanaz. Néhány jelentős kivételtől eltekintve, amelynek a részletes megítéléséről szeretnék majd a hozzászólásom során azért még szólni. De a korábban felmerült problémákra egyébként nem ad választ, sőt úgy gondolom, hogy például az egyházzá nyilvánítás kritériumainak a meghatározása kapcsán még további nehézséget is okoz, és az is meglepő, hogy egyébként tíz oldal mellé hét oldal egyéb jogszabály-módosításokat tartalmazó anyag is bekerül. Ez az arány mutatja - az előzőben nem volt ez ilyen terjedelmű -, hogy milyen változások történtek főképpen, a múlt héten vagy a héten elfogadott jogszabályokat is változtat.

Emiatt én magam ezt nem tartom, nem tartottam alkalmasnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csalódást jelentett a melléklet is. A Jobbik képviselője pedig a Hit Gyülekezete miatt nem támogatta a törvény megtárgyalását.

Köszönöm szépen a türelmét.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor a napirendi ajánlás szerint 30-30 perces időkeretben, és ezek közben kétperces hozzászólásokra nem lesz lehetőség. Közben megjelent a kijelzőn az időkeret is.

Elsőként megadom a szót Demeter Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogyan körülbelül fél éve a Fidesz vezérszónoka lehettem a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat Országgyűlés előtti általános vitájában, úgy ma is nagy megtiszteltetés és megható érzés, hogy a most benyújtott törvényjavaslatnál is az emberi jogi bizottság tagjaként, kormánypárti vezérszónokként és nem utolsósorban hivatásomat tekintve református lelkészként itt állhatok.

A Fidesz vezérszónokán kívül, ami szintén változatlan az akkor és most benyújtott törvényjavaslatnál, azok a vallásszabadság és az egyházügy területén korábban is megfogalmazott célok elérése és jogok biztosítása, ahogyan az alaptörvény VII. cikke is rögzíti, miszerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Tisztelt Országgyűlés! A sarkalatos törvény megalkotásának alkotmányos kötelezettségén túl, úgy vélem, azon elérendő cél is vezet minket, hogy tiszta, átlátható viszonyokat teremtsünk az egyházak területén is. A törvény fő célja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatok szabályozása.

(12.50)

Ez utóbbi céllal foglalkoznék részletesebben az állami törvényhozás szereplőjeként. Nem véletlen ugyanis, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke nemzeti hatáskörben rendezi az egyházügyi szabályozást, hiszen az Európai Közösségen belül is az állam és az egyház különválasztásának módjai jelentős eltéréseket tartalmaznak. Az államegyház modell még ma is működik, például az Egyesült Királyságban, de Európa protestáns államai is megőrizték az államegyházi berendezkedésüket, és tudjuk, hogy az anglikán egyház feje az angol királynő, Norvégiában gyakorlatilag teljes és közvetlen a költségvetési egyházi finanszírozás. Ez a modell mindenütt hosszú és szerves történelmi fejlődés során alakult ki.

Az államegyház ellentéte az egyház és az állam radikális elválasztása, amelyre Európán belül Franciaország a legjobb példa, Európán kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok. Az állami finanszírozási tilalom azonban eltérő következményekkel jár a két országban, hiszen míg Franciaországban az egyház, mondhatni, szegénységben él, addig az Amerikai Egyesült Államokban a számtalan vallási közösséget professzionálisan szervezett adománygyűjtési akciók és gazdasági vállalkozások tartják el.

Közép-Európa német nyelvű államaiban, így Németországban az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet képező modell fejlődött ki, és ebben a modellben a hangsúly az együttműködésen van. Az állam és az egyház viszonyát talán a kapcsolódás szóval tudnánk leginkább jellemezni. A modell lényege egyrészről az államegyház tagadása, másrészről a közjogi státust élvező egyházakkal való együttműködés.

A három alapvető modellt áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különbségek ma már nem ennyire élesek. Az államegyházi berendezkedést őrző országok a vallásszabadság hatékony biztosítása révén ma már összefonódásaik ellenére is világnézetileg semlegesnek tekinthetők. A szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, s mára a legtöbbjük jóindulatúan és támogatólag áll az egyházakhoz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a támogató elválasztás nevet kaphatná, talán ezzel a kifejezéssel írható le a legjobban. Sem az ellenséges elválasztás, sem pedig az egyházak oktatási, jogalkotási autonómiájának a csorbítása nem követendő. Ahogy a törvényjavaslat fogalmaz, az alaptörvénnyel összhangban, az állam és az egyház különvált működésének alkotmányos követelményét figyelembe véve, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve alkotjuk a törvényt.

Ez a fajta modellválasztás - vagy fogalmazzunk úgy, hogy értékválasztás - által elismerjük, hogy Magyarország történelmében és kultúrájában a folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházaknak igenis kiemelkedő szerepük van, nélkülük a nemzeti együttműködés rendszere vagy ennek a nemzetnek a felemelkedése nem képzelhető el. Az oktatásban, az egészségügyben, a munkahelyteremtésben, a morális és erkölcsi megújulás terén egyházak nélkül, azt gondolom, nem jutunk eredményre. Ahogyan az állam és az egyház elválasztására az együttműködés elveit tekintve nincs egységes gyakorlat még Európában sem, úgy a közösségek egyházkénti elismerésében sincs közös szokás vagy iránymutatás. Ennek következtében nemcsak a parlamentben, hanem a társadalomban is nagy vita zajlik tulajdonképpen hosszú évtizedek óta, hogyan lehetne meghatározni azt, hogy mi minősül egyháznak, és ki az arra feljogosított szerv, hogy valamely közösséget egyházként fogadjon el.

Magyarország azt a gyakorlatot követte, hogy az Országgyűlés csupán a kereteket határozta meg, melynek eredményeképpen Magyarország talán világelső lett az egy főre jutó egyházak számában, és az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen a bizniszegyházak korszakának kíván véget vetni oly módon, hogy az egyházi státus megítélésének kérdésében a szuverenitás legfőbb letéteményese, az Országgyűlés jogosult dönteni.

A korábban felmerült ellenzéki aggályokra is reagálva, a törvényjavaslattal kapcsolatban a következőre szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. A törvényjavaslat mellékletét képező, Országgyűlés által elismert egyházak listája - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem egy lezárt lista, hanem nyitott. A javaslat III. fejezetében foglaltaknak megfelelően bármely szervezet az eljárási kritériumoknak eleget téve országgyűlési elismerésben részesülhet. A feltételek egyértelműek, a nemzetiségek elismerésének mintájára rögzített eljárásrend pedig megfelelő garanciát és segítséget nyújt az Országgyűlésnek, hogy felelős döntést hozzon, és gondolok itt elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására.

Engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hogy az elfogadásra kerülő jogszabály az egyházak területén is rendezett viszonyokat teremt, a szabadságjogok lehető legszélesebb körű tiszteletben tartásával. A törvényjavaslat egészének szellemiségét meghatározó jogalkotói szándékot pedig a Nemzeti hitvallás szavaival foglalnám össze: elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalásom végén pedig egy új gondolati síkra szeretném terelni a figyelmet, és szeretném elmondani, hogy a politika mindig is meghatározza az életünket, legyen az oktatási törvény, legyen az önkormányzati törvény vagy éppen egyházi törvény, amelyet politikusok alkotnak. Még ha a legjobb szándék vezeti is őket, akkor is ideiglenes és történelmileg behatárolt, időben zárt térben mozgó minden akarat. A politika mindig az adott szituációban keresi a kérdésekre adandó legjobb választ. Azt gondolom, hogy ezen törvény kapcsán a jó szándékot, a magyar történelemben az országért végzett, hitből fakadó tettek elismerését nem lehet elvitatni. De hitem szerint van valami, ami igenis több a politikánál és több mindenféle emberi akaratnál, éspedig az, amiről a közelgő karácsony üzen nekünk, és hadd mondjam el, hogy minden törvénynél, amelyet mi itt alkothatunk, jobban meghatározza az emberek életét: ez pedig az, hogy Megváltót adott nekünk az Isten.

A karácsonykor megszületett Krisztus magára vette minden ember bűnét, a földművelőét, a tanárét és a politikusét egyaránt, s mindaz, amit itt mi elvégzünk, amiről rendelkezünk, amit legjobb tudásunk szerint megalkotunk a polgárok érdekében, mindaz múlandó; egyedül az Isten örök, aki a legnagyobbat adta ennek a világnak: az ő egyszülött fiát.

És ebből fakadóan bármit is teszünk mi mint képviselők, csak Isten és a felebarát iránti alázattal és szeretettel tehetjük.

(13.00)

Köszönöm a figyelmüket, és így kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jelezte, hogy a 30 perces időkeretben két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak.

LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát ez kínos! Nagyon-nagyon kínos aktus részei vagyunk. Igaz ugyan, hogy a karácsonyhoz illő a szép mondás, hogy Krisztus magára vette a világ bűneit, de nagyon-nagyon nem illik a karácsonyhoz, hogy ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy a politikusok szabadon újabb bűnöket, vétkeket, hibákat követhetnek el, többek között épp az egyházi törvény kapcsán.

Márpedig itt ez történik. Ez a vita nem egyszerűen az egyházi törvény kálváriájáról szól - sajnos, ezt a témához illő szót kell alkalmaznom -, szól arról is, de szól egy picit többről is. Szól arról is, hogy hova lett a parlamenti vita, hogy hova lett a törvények normális előkészítése, hogy mit gondolunk a sarkalatos törvények normális megvitatásának és előkészítésének módjáról; mit gondolunk az alkotmányos jogok törvényekben való érvényesítéséről; mit gondolunk emberek közösségeiről, adott esetben vallási közösségekről; mit gondolunk, hogyan bánhatunk velük.

Több ez tehát, mint egy törvény, de azt az egy törvényt is sikerült szégyenteljes történet nyomán most újra idehozni. Miért több? Önök megtisztelően sok állampolgártól kaptak bizalmat. Tudjuk is, hogy miért. Azért, mert az állampolgároknak ez a nagyon nagy száma azt gondolta, hogy egy erős kormány rendet, biztonságot, normális világot, megnyugtató viszonyokat tud hozni, jobban, mint az előző időszak hektikus időszaka, kisebbségi kormányai. És nyilván ezzel a jóhiszemű szándékkal ültek be önök is a parlament soraiba. És mi lett ebből? Biztonságos, nyugodt, rendes előkészítés?

Sose véletlen, ha egy dalból, pláne egy nem ma született dalból sláger lesz. Ugye, tudják önök is, hogy az interneten terjedő legnépszerűbb dal szövege úgy kezdődik: kis ember, hát itt a vége, kár volt annyit sírni érte, milyen gyorsan elszállt minden, és még ezt se adták ingyen.

Igen, uraim, itt a vége! Nem a kormányzásnak, azt 2014-ig kétharmaddal vígan el lehet folytatni. Itt a vége a dolog gerincének, annak a vállalásnak, amit önök tettek, ami miatt önökre szavaztak. Annak bizony itt a vége! Az egyházi törvény mellett számos esemény bizonyítja a napokból. Itt a vége a szép gazdasági reményeknek, dupla bóvli vagyunk már. Itt a vége a nemzeti presztízs emelkedésének, a nemzetközi megbecsülésnek. Európa összes jobboldali politikusa, úgy látszik, egy baloldali összeesküvés részeként Magyarországon és a magyar kormányon köszörüli a nyelvét, méghozzá sajnos joggal. Itt a vége a társadalmi békének! Nincs olyan szervezet, amellyel önök már ne ütköztek volna. És ami végképp érthetetlen a kétharmad birtokában, itt a vége a tudatosan és jól gyakorolt központi hatalomnak. Itt a vége annak, hogy önök normál módszerekkel tudják uralni akár a parlamenti törvényhozás menetét. Itt a vége, és többek között az alkotmánybírósági döntés és az ennek nyomán újra idekerült egyházi törvény bizonyítja ezt.

Látom, hogy kínos, tudom, hogy kínos, nem ezért vállalták a képviselőséget. És most szemlesütve kell ülniük parlamentben és bizottságban, amikor ilyen tragikomikus történetekkel találkoznak. Mert hogy is volt ez? Annak idején éjszaka, parlamenti megszakításokkal, a KDNP-s előterjesztés tökéletes átírásával, fölmosva az előterjesztőkkel és pártjukkal a padlót, került végszavazásra egy átírt egyházi törvény.

Az Alkotmánybíróság mostani döntése általános érvénnyel hívja fel a figyelmet, hogy a zárószavazás előtti módosítók törvényátíró lendülete nem egy törvényt, hanem a parlamentarizmust és a demokrácia egészét veszélyezteti. Erre mit csinálnak önök? Vagy mit csinálnak a jelen nem levő és az előterjesztők között elsőként szereplő emberek, többek között a fideszes frakcióvezető úr? Hogy tetszettek behozni az előző törvénynek az érvénytelenítését? Abban sem vagyok biztos, hogy mindenki tudja, aki itt ül. A nemzetiségi törvényről szóló zárószavazás előtt, koherenciazavart kiküszöbölő módosítóként a nemzetiségi törvényben szíveskedtek érvényteleníteni az egyházi törvényt; aznap követve el a zárószavazás előtti módosítók Alkotmánybíróság által elmarasztalt bűnét, amely nap az Alkotmánybíróság ülésén ez a kifogás elhangzott.

De ez még mind semmi! Mint mondják, a parlamenti adminisztráció fölmondta a szolgálatot, és ezért gyorsolvasással kellett ezt az igen jelentős sarkalatos törvényt elolvasnia annak, aki erre képes volt. Ugyan már, uraim! A parlamenti adminisztráció? Hát ne vicceljünk már egymással! A parlamenti ügymenet és az önök koalíciós egyeztetése, az mondta fel a szolgálatot! Az adminisztrációnak a világon semmi baja nincs. Ez épp annyira igaz mondat volt, mint ahogy Lázár frakcióvezető úr azt mondta, hogy á, fogalmuk sem volt az Alkotmánybíróság döntéséről előre, csak véletlenül tették be a nemzetiségi törvénybe, mert arra járt valaki, hogy az egyházi törvény gyorsan érvénytelen legyen, 8 perccel az alkotmánybírósági érvénytelenítés előtt.

Miért kell ez? Nem méltatlan? Nem a karácsonyhoz, nem a törvényhez; önökhöz, akik intelligens, jó szándékú emberek. Ezért mondom, kínos, nagyon-nagyon kínos.

Ráadásul, ha már a sors megadta maguknak azt az esélyt, hogy egy új törvényt hozzanak ide, jó, nem lehet elolvasni időben, jó, nem azok írják, mert már nem vállalják, akik annak idején négyen elkezdték ezt a törvényt. De akkor legalább ki lehetett volna javítani az előző törvény tartalmi hibáit is, amit most az Alkotmánybíróság, mivel az egészet közjogilag érvénytelenítette, nem kellett hogy vizsgáljon. De nem ez történt. A régi hibák megmaradtak, no de legalább bekerültek új hibák ebbe a törvénybe. Hát rontani egy amúgy is elrontott helyzeten, őszintén szólva, ez művészet. De önök nem ezért a művészetért vannak itt, és nem is erre hivatottak.

Nézzük csak sorba, milyen hibákat hagytak meg, és milyen új hibát tettek bele! A régi törvénynek is az volt a fő hibája, nem utolsósorban az utolsó perces átírás következtében - az eredeti azért nem ment el idáig -, hogy állam és egyház közötti, az új alaptörvényben is meglevő elválasztó vonalat, ami nem zárja ki a segítő és támogató együttműködést, többször oda-vissza átlépték. Nos, ez így maradt. Változatlan, hogy mi, politikusok fogunk dönteni arról, hogy vallási közösséget egyháznak lehet-e minősíteni. Mi, akik ilyen remekül teljesítettük a kötelességünket, éppen az egyházi törvény kapcsán. (Nyakó István: Döbbenet!) Hát ezt komolyan gondoljuk, hogy a politika, és mi, politikusok dönthetünk majd arról, hogy egy vallási közösség hittételei nekünk megfelelnek-e a többi formai indítvány mellett vagy nem!?

Ráadásul, ha bíróság dönt erről, akkor legalább fellebbezni lehet. A parlamenti döntés ellen még fellebbezés sincsen. Sőt - ez viszont új elem, új hiba a törvényben -, ha a parlament úri többsége, Isten tudja, milyen okból, talán egy újabb adminisztrációs hiba és utolsó percben kiosztott törvényjavaslat miatt valakitől, valamely közösségtől megtagadja az egyházzá minősítés jogát, akkor egy évig még újra se próbálkozhat, nemhogy nem fellebbezhet, ide se jöhet hozzánk.

Így maradt az a hiba is a törvényben, hogy ha már politikusokra bízzák eléggé el nem ítélhető módon egy vallási közösség egyházzá minősítését, akkor legalább ne ilyen szűkkörűen vonják meg az első kört. Mindenféléket lehetett hallani, belső vitákat, ezt-azt, hogy akkor végül is talán valamivel több egyház kapja meg ezt a minősítést. Nem. Nem! Marad a 14-ek listája. Ráadásul - és itt jön a törvény új hibája még a régihez képest is, amit már fokozhatatlannak hittünk - még nehezebb lesz a parlamenthez fordulni egyházi minősítésért. Nem könnyebb, nehezebb.

(13.10)

Mi történt? Annyi történt, hogy most már ezer ember kell hozzá, mint a jogászok kisebbségi véleményében elhangzott, egy olyan eljárás szerint, ami az új alaptörvény szerint nem is létezik, mert abban nincsen benne ez a bizonyos eljárás. De nem baj, nem baj, majd a zárószavazás előtti utolsó percben megint átírjuk a törvényt!

De ami ennél is nehezebb és komolyabb akadályt képez, már nem 20 éve kell egyesületként működni, mint a korábban elfogadott és érvénytelenített törvényben, hanem 100 éves nemzetközi múlttal kell rendelkezni. Hogyan van ez? Értem én, hogy esetleg segíteni akartak a nagy világvallások közösségein, de ha segíteni akartak, miért nem írták be a 14-es lista megnövelésébe őket? Ámde, ha rajtuk segíteni akartak, és az ilyen módon nem nagyon sikerült, akkor önök is tudják, vagy legalábbis remélem, hogy tudják, kin ütöttek. Szociális és oktatási intézmények sorát fenntartó egyházakon, például a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségen és másokon is ütöttek. Nem 100 évesek, éppen csak soha nem merült fel velük kapcsolatban a bizniszegyházvád az önök részéről sem.

Kaptam ugyan a bizottsági ülésen egy olyan megnyugtatónak szánt választ, hogy majd reméljük, úgy lehet érteni a 100 éves múltat, hogy ők végül is keresztények vagy a reformáció áramába illeszkednek bele, és az meg több mint 100 éves, csak speciel az egyházuk nem az. És ha önökre, ránk, politikusokra lesz bízva, hogy eldöntsük, az-e a fontos ezeknél a kisegyházaknál, hogy keresztények, a reformáció hittételeinek egy változatában hisznek, vagy az, hogy formailag nem felelnek meg a törvénynek, mert nem 100 évesek és nem nemzetköziek, akkor megint visszajutottunk oda, hogy a politika mérlegelése nem formális lesz, hanem igenis tartalmi. Azt már tényleg csak a keserűség mondatja velem, hogy ezen az alapon Pilátusnak sokkal könnyebb dolga lett volna Jézus Krisztus hitével és egyházával. 12 apostol? Hát hol van az ezer ember? És hol van a 100 éves nemzetközi működés? Egyéves sem volt!

Természetesen nem akarom történelmietlenül ezeket a körülményeket visszahozni, inkább jelzem a dolog abszurditását. (Szászfalvi László: Pedig erősen az! - Nyakó István: Állj le egy picit!) Ott maradt a törvény hibái között tehát, hogy a politika dönt arról, kik alkothatnak egyházat és kik nem, és ez nem játék. Nem úgy van ám, megjegyzem, azt az alkotmánybírósági döntés is rögzíti, nem úgy van, hogy mindegy, hogy valaki egy vallási közösség tagjaként egyébként abban hisz, amiben akar, és egyházi meg vallási közösség. Olvassák el az Alkotmánybíróság indokolását: ezt oly lényeges különbségtételnek véli, hogy éppen ezért nem engedte az utolsóperces módosítást ennek a kérdésnek a közelébe menni.

De legyünk gyakorlatiasak! Egyháznak felajánlható 1 százalékot csak egyház kaphat, a többiek átmennek a másik 1 százalékba, ahol több ezer egyesület és alapítvány versenyez, tehát nyilván nem ugyanolyan az esélyük a támogatásra. Nyilvánvalóan csak egyház kaphat, le is írják a törvényben, egyházi célú költségvetési támogatást, vallási közösség nem; csak egyház lelkipásztora minősül közfeladatot ellátó személynek; csak egyház, ha intézményt tart fenn, kaphat olyan garanciális költségvetési támogatást, hogy ugyanannyit kell kapnia, mint az állami, önkormányzati iskolának és szociális intézménynek. Persze, fenntarthat a többi is, csak lehet, hogy egy fillér nélkül. Hű, de meg vagyok vigasztalva, hogy be tetszettek írni a törvénybe, hogy még augusztusig az iskolafenntartók, meg a szociális intézmények ugyanannyit kapnak 2012. decemberig! És utána mi lesz? Egy gyerek nálunk ma 8 évig jár általános iskolába, 4 évig középiskolába, főiskolára, egyetemre 4-5 évig. Utána mi lesz velük? Kieresztik az öregeket a szociális otthonokból? Szabadjára eresztik a gyerekeket, keressenek maguknak más iskolát?

És végezetül, nem is végezetül, csak sorolva a különbségeket: csak egyház kezdeményezhet közoktatási intézményben hitoktatást, és csak egyház kaphat ehhez az államtól anyagi támogatást; csak egyház lelkipásztora lehet tábori lelkész, börtönlelkész vagy kórházi lelkész. Nem igaz, hogy nincs különbség a lelkiismereti szabadság gyakorlásában aszerint, hogy egyház vagy vallási közösség minősítést kapott a nagy hatalmú parlamenttől valaki! Az összes hiba maradt, újabb hibák jöttek.

A törvény, az eljárás az előkészítést illetően csak még szégyenletesebb lett, komédiát csináltunk magunkból, a parlamentből, de ami nagyobb baj, az összes érintettből is, márpedig a lelkiismereti szabadságnak Magyarországon 10 millió érintettje van, sokfajta hívő vagy nem hívő ember. Tartalmában pedig, ahogyan mondtam, nem lett jobb. Annyira kínos az egész, az ember legszívesebben félrenézne, mint amikor öltözetlenül lep meg valakit. Igen, ez a törvényjavaslat öltözetlenül, leplezetlenül mutatja be, hová lett a parlamenti mechanizmus. Csúnya látvány! Nem szép látvány! Nem nekem, nem nekünk, hanem az egész országnak is csúnya látvány!

Tudják, én is ismerem, önök meg pláne ismerik az ismert teológiai, filozófiai mondást, credo quia absurdum, hiszem, mert lehetetlen, hiszen különben tudnám is; de ez a mondás nem azt jelenti, hogy a hitet csak olyan törvényekkel lehet szolgálni, amik eleve abszurdak. Önök ezt az abszurditást zúdították a parlamentre, zúdították minden érintettre. Itt a példa, ez a vége. Kis ember, hát itt a vége, kár volt annyit sírni érte.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A Magyar Szocialista Párt másik vezérszónoka, Nyakó István képviselő úr következik.

NYAKÓ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Én is a zaklatott múlt felidézésével kezdeném, hiszen nem volt olyan rég július 11-e éjszaka, amikor az éj leple alatt elfogadtuk az úgynevezett első egyházi törvényüket. Lukács Tamás, Harrach Péter, Vejkey Imre és Varga László képviselőtársaim voltak ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztői, legalábbis nekik kellett aláírniuk, ugyanis az ő javaslatukat, ami egyeztetésen alapult, ezt el kell ismernem, korrektebb, sokkal korrektebb volt, ezt is el kell ismernem, de egy éjszaka alatt a Fidesz-többség kukába dobta, és egy olyan javaslatot oktrojált rá a KDNP-re, illetve a Magyar Országgyűlésre, amelyiknek látjuk a végét, az Alkotmánybíróság jogtechnikai okok miatt - nevezzük így, Lázár képviselőtársam mondta - elkaszálta. Tartalmi kérdésekbe nem ment bele, szerintem jobb is mindannyiunk számára, mert szerintem a címén kívül nem sok mindent hagytak volna benne.

Háromszor szakítottuk meg a parlament ülését aznap éjszaka. Lázár János azt mondta az alkotmányügyi bizottságban, azért szeretnék ezt a törvényt teljesen átírni, mert azt szeretnék, ha az ezerfős regisztrációs kötelesség a feltételek közül kikerülne. Olyannyira sikerült kivenni ezt ebből a törvényből, hogy azután végül benne maradt, de talán a szándék komolyságát jelzi, hogy az új törvény, amit Lázár János jegyez, ezerfős kötelezettséget szab meg népi kezdeményezés formájában azoknak, akik jogfosztás után mégis egyházi státusért kívánnának az egyházhoz - egyházhoz? -, a tisztelt Házhoz fordulni; mind a kettő ház, csak az egyiket valóban tiszteljük.

De apropó, hol van Lázár János? Hol van Lázár János, uraim? Ő jegyzi ezt a törvényt. Reggel bent ültünk az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban, sajnos csak költői kérdést tudtunk feltenni Lázár Jánosnak, mert Lázár János nincs itt! Nem fontos neki ez a törvény a lelkiismeretről, a vallásról, az egyházakról? Szégyelli talán ezt a törvényt? Hol van Lázár János? Aki látta Lázár Jánost Battonyától Nemesmedvesig ebben az országban, szóljon neki, mert lennének kérdéseink a törvényjavaslatával kapcsolatban.

Elfogadtuk ezt a törvényt, már másnap kiderült, harmadnap egyébként az újságok megírták, hogy a hatályba léptető rendelkezések nem sikerültek igazán jól. Két interpellációban, egy azonnali kérdésben kérdeztem Navracsics urat, Rétvári Bence urat, Szászfalvi László urat, hogy akkor hogyan tudjuk ezt a törvény rendbe rakni. Azt mondták, minden rendben van ezzel a törvénnyel, csoki, ettől jobb nincs. Semjén úr azt mondta, kodifikációs remekműről beszélhetünk ebben az esetben is. Hát, ennyit a kodifikációs remekműről.

(13.20)

Természetesen a kormánypárti többség, ha nem is lelkesen, de a két interpellációra adott szégyenteljes választ elfogadta - ezért ülünk most itt. Önök új lehetőséget kaptak azzal, hogy az Alkotmánybíróság ezt a jót cselekedte ezzel az országgal, az új lehetőség pedig nem rejlett másban, mint abban, hogy egy komoly párbeszéden, egyeztetésen alapuló, a legszélesebb konszenzussal megbeszélt, átbeszélt törvényjavaslatot hoznak be a tisztelt Ház elé. Nem éltek ezzel a lehetőséggel, uraim. Lehet, hogy ezt a törvényjavaslatot, ami, biztos vagyok benne, hogy törvény lesz sajnos, nem az Alkotmánybíróság fogja elkaszálni, de ahogy módunk és lehetőségünk lesz rá, természetesen azt a párbeszédet mi le fogjuk folytatni a törvényjavaslat kapcsán, amit önök sorozatban elhalasztottak. Politikai döntés lesz továbbra is a törvényjavaslat szerint, hogy ki egyház, ki nem egyház. Többször elmondtam már, nem ülnek istenek a parlamentben, egyszerű képviselők ülnek a parlamentben, nincs közünk ahhoz, hogy ki lehet egyház, ki nem lehet egyház. Miért kellene térden csúszva könyörögnie a magyar állampolgároknak, akik hívek, elkötelezettek, azért, hogy egy-egy politikai erőtől, aki éppen kormányoz, kikuncsorogják, kikönyörögjék az egyházi státust? Szerintem ez butaság - ha csúnyán akarok fogalmazni, kiszolgáltatottság és éppen ezért aljasság. Remélem, hogy meggondolják ezt a részt.

A másik, hogy ehhez a százéves nemzetközi múlthoz - amit a képviselőtársam már említett - kötik a lehetőséget, hogy a parlament dönthessen arról, hogy egyáltalán ki lehet egyház. Mi történt, uraim, 1911-ben, ami nem történt 1912-ben? Honnan szedték ezt a száz évet? Megnéztem, mi történt 1911-ben: megszületett Rodolfo - nem hiszem, hogy ez az, ami miatt ez a százéves dátum bekerült -, Kazal László, Kiss Manyi, Básti Lajos, béke poraikra, de nem látom az összefüggést. Lányi Antal átrepülte a Balatont - örülünk neki, gratulálunk, de nem látom azt, hogy a vallásszabadságnak, a lelkiismereti szabadságnak, az egyházalapításnak mi köze van ehhez. Amundsen elérte a Déli-sarkot - hm, ez is jó. Kínában megbukott a Mandzsu-dinasztia - jó. Felfedezték a Machu Picchut, az inkák egykori fővárosát. Mi történt 1911-ben, de komolyan, ami miatt ehhez a dátumhoz annyira ragaszkodnak? 1911. augusztus 7-én megszületett Bibó István, de ő inkább sírna azon, ami folyik ebben a Házban (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sírt, amikor titeket látott! - Dr. Józsa István: Ő demokrata volt!), ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is.

2011. november 21-én, ha már önök nem futottak össze, és nem kérdezték meg ezeket az egyházakat, ők összeültek, és egy konferencián beszélték meg az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatos elképzeléseiket, javaslataikat. A Hetednapi Adventista Egyház gondozásában történt ez, és voltak olyan rendesek, nagy megtiszteltetés volt számomra, tegnapelőtt volt a könyvbemutatójuk, én elmentem oda (Szászfalvi László: Gratulálok!), a konferenciából készült ez a könyv egyébként (Felmutatja.), tehát annak alapján. Beszélgettek az egyházügyi törvény és alkotmányos kultúra kapcsán, az alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény kapcsolatáról, vallásszabadság törvényi keretek között, állam, jog és törvény, régi szereplők új szerepben, a vallásszabadság kortárs diskurzusa, különböző egyházak hívei egymásról, reflexió a magyar állam és az egyházak kapcsolatára, egyházak és egyházügyi törvények Magyarországon, egyházak, vallásfelekezetek törvényes elismerése, szabad állam, szabad egyházak témakör, hatalom, keresztény szabadság, vallásszabadság értelmezései biblia- és teológiatörténeti kontextusban, van-e aktuális politikai teológia; és a többi. Elég komoly könyvet állítottak össze, komoly lehetett a konferencia is. Jogtudományi, vallásszociológiai, jogtörténeti, egyháztörténeti és teológiai nézőpontból vizsgálták a kérdéskört nem kis emberek. Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemről, a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Szegedi Tudományegyetemről, a Semmelweis, a Miskolci és a Pannon Egyetemről és a Wesley János Lelkészképző Főiskoláról voltak ezek az előadók. Sólyom László nyitotta meg egyébként a könyvbemutatót, jelen volt, megtisztelt mindenkit. Nem tudom, látták ezt a könyvet? (Felmutatja. - Szászfalvi László: Sok példányban!) El kellene olvasni, és utána vissza kellene hozni ezt a törvényjavaslatot.

Amivel mindenki egyetértett, a zsidóktól a kisegyházakon keresztül a reformátusokig, az az, hogy maguk nem álltak velük szóba, uraim, nem volt egyeztetés. Írtak levelet önöknek, önök nem válaszolnak a levelekre. Nem akarom itt egyiket se hírbe hozni, nem hatalmaztak fel rá, mert talán még kikerülnek a 14-ből is, ha itt beárulom őket, de annyira nem foglalkoztak velük, hogy az nem igaz, mentek a saját maguk feje után. Sokan aláírták ezt a törvényjavaslatot, azt látom, nem tudom, hányan álltak szóba ezekkel az egyházakkal, de legalább kérdezzék meg Lázár Jánost, ha már nincs itt, egymás között: János, beszéltél te velük? Megkérdezted tőlük? Tudod te, hogy mit gondolnak ezek az emberek, ezek az egyházak rólunk meg erről a törvényről? Pedig azt tudniuk kell, és tudják is, hogy ezeknek az egyházaknak, ezekből soknak önök nagyon sokat köszönhetnek, hogy ennyien itt ülnek, ezért kellene meghallgatni a véleményüket. Furcsállom a viselkedésüket.

A kérdéseim, persze túl azon, hogy hol van Lázár János - lehet, hogy személyes lesz -: mit képzelnek magukról? Mit képzelnek arról a dologról, hogy ma letesznek nekünk ide az asztalra egy törvényjavaslatot, hogy tárgyaljuk meg? Hol vannak az egyházak? Hol vannak az egyházak képviselői, uraim? Ennek egy ünnepnek kellene lennie az országban. A bizottsági ülésen se láttam őket. Meg vannak ide híva? Vagy meg vannak híva, csak nem jönnek, vagy meg sem hívták őket. Hol vannak az egyházak? Róluk fogunk dönteni. Az András itt van.

Benn fogunk ülni természetesen a vitán, és bejövünk szavazni is, de nem jó szívvel tesszük, továbbra sem értjük, mi a sietség oka. Én megkértem önöket, nyolc sarkalatos törvény átcsúszott a jövő évre, igazán nem nagy probléma és nem presztízsveszteség, ha ez is átcsúszik - ne is nevezzük átcsúszásnak, hanem hagyjunk időt arra, hogy érlelődjön ez a gondolat! Arra kérem az előterjesztőket, vagy azokat, akiknek hatása van az előterjesztőkre, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, kezdjenek egy igazi párbeszédet, akár olvassák el a könyvet, ha a párbeszéd nem megy, ott pontosan le van írva, hogy mi a problémájuk az egyházaknak, és mondom, itt már nemcsak a kisegyházakról beszélünk, hanem a nagy egyházakról is beszélünk, amelyek benne vannak a 14-ben. Ezzel a törvényjavaslattal sem nagyon fogadják el, hogy a politika döntsön róluk! Van előremutató eleme, már az előző törvénynek is volt, hiszen az, hogy a Fővárosi Bírósághoz, ha jól emlékszem, odatelepítik az egyházbejegyzés jogát, szerintem egy előremutató történet, előremutató dolog; csakúgy, mint az a rész, amely meghatározta, hogy ki nem egyház. Én azt is el tudom fogadni, hiszen ilyen szempontból a független bírói hatalomnak - lépjünk túl egy-két kérdésen - van lehetősége arra, hogy mérlegeljen. Térjünk vissza ehhez az állapothoz, térjünk vissza a normális párbeszédhez!

Arra kérem önöket, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és arra is kérem önöket, Lázár úrnak szóljanak, hogy jöjjön be, mert lenne még itt több kérdés; mondhatnám azt is, hogy Lázár, gyere be, hiszen a Bibliában előfordul talán egy ilyen mondat. (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiból: Lázár, kelj fel!) Lázár, jöjj ki, igen; de hát én most nem hívhatom ki a hóra, csak ide be (Szászfalvi László: Nem megy ez még! Nem megy! Nem kell erőltetni! - Az elnök csenget.), hogy legalább idáig érjen be és szóba álljon velünk, azzal együtt, hogy ezzel kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni, azt gondolom, a hívőknek és a jóakaratú embereknek minimum cinizmus.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka, Lukács Tamás képviselő úr következik. (Dr. Józsa István: Benn van a KDNP? Részt vesz a KDNP?)

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valamikor ebben a teremben (Szászfalvi László, dr. Józsa István felé: Ne nagyképűsködj már! Annyira unalmas! Nézz magad köré! - Az elnök csenget.) az egyik képviselő úgy sóhajtott fel...

ELNÖK: Államtitkár úr! Tessék!

(13.30)

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valamikor ebben a teremben az egyik képviselő a múlt század előtti században, a XIX. század végén úgy sóhajtott fel, mit érnek az érvek, ahol a tények sem számítanak. Végighallgatván az MSZP megosztott szónoklatát, amelyből Lendvai Ildikó 7 percet szólt a törvényhozási munkáról, Nyakó István pedig 11 perc 30 másodpercet oly módon, hogy egyetlenegy mondatot sem szóltak, nem ejtettek a törvényről, én azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel nagyon nehéz vitatkozni. Hiszen ha az egyeztetés folyamatát kérik tőlünk számon, akkor talán észrevehették volna, hogy az alkotmánybírósági határozatot, illetőleg a törvény hatályon kívül helyezését követően az a törvény került vissza a tisztelt Ház elé, amely törvény már egyszer a jogrend részét képezte, és azt kell mondanom, hogy 90 százalékban azonos azzal a törvénnyel, amelyet a parlament a sarkalatos törvényekre vonatkozó rendelkezések szerint elfogadott. Kétségtelen tény, hogy az alkotmánybírósági kifogás a közjogi érvénytelenséget megállapította, illetőleg a törvény hatályon kívül lett helyezve, ezért lehetőség van arra, hogy ezt a közjogi érvénytelenséget orvosoljuk oly módon, hogy mindazokat a kritikákat, amelyeket egyébként a törvénnyel kapcsolatban megfogalmaztak, ebben a törvényben orvosoljuk.

Először is szeretnék két alapvetést mondani. Ha már az alkotmánybírósági határozatra hivatkozunk, akkor engedjék meg, hogy az egyik meghatározható... - és remélem, hogy Nyakó képviselő úr most nagyon figyel, és telefonon bemondják neki, hogy a 4/1993-as alkotmánybírósági határozat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy egyházi szervezetek között milyen módon lehet különbséget tenni. El kell dönteni valamit, és ez az elvi kérdések közé tartozik, hogy ennek a vallásszabadságról szóló törvénynek mi a tárgya. A vallásszabadságról szóló törvény - és lehet, soha nem fogják ezt megérteni, ha tízszer elmondom, akkor sem - nem az ateizmus, nem a gyakorlati ateizmus törvénye.

Ez nem egy politikai megállapítás részemről, hanem ezt maga a 4/1993-as alkotmánybírósági határozat mondja, amit akár idézhetek is. Tessék figyelni, képviselő úr, 4/1993., és nem tudományos konferencia, hanem az alkotmánybírósági határozat idevonatkozó részének ismertetése következik. Akként szól: "Az egyházak nem körülhatárolt résztevékenységre vagy meghatározott érdekek képviseletére szerveződnek, mint a gazdasági társaságok vagy az egyesületek, pártok, szakszervezetek, hanem vallás gyakorlására." Most tessék figyelni, mert lehet, hogy most új elemet fogok behozni: "A vallás viszont a hívő számára - tehát kifejezetten a hívő számára, nem az ateisták, nem az ateista utódpárt, és nem a gyakorlati ateisták számára - a teljes személyiséget és az élet minden területét érinti és meghatározza. A vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan az egyházak működése." Majd a továbbiakban meghatározza, hogy lehet különbséget tenni egyházi szervezetek között, történelmi, társadalmi szerepe s a többi - és felsorolja, hogy milyen kritériumok alapján.

El kell dönteni valamit: egy európai jogrendet kívánunk építeni, vagy fönn akarjuk tartani azt az 1990. évi IV. törvény alapján, amelyet nem egy jogállam parlamentje hozott meg, tehát azt a törvényt, ahol (Nyakó István közbeszól.) - tessék figyelni, képviselő úr, bármilyen fiatal, még esetleg emlékezhet rá - 1989. június 26-án, és igaz, hogy az Állami Egyházügyi Hivatalt, amit mi 40 éven keresztül átéltünk, feloszlatják, viszont létrehozzák a Minisztertanácson belül az egyházpolitikai titkárságot, amelynek a vezetője érdekes módon az a Sarkadi Nagy Barna lett, aki levezényelte ezt a törvényt, és aki korábban Miklós Imrének a helyettese volt. (Szászfalvi László: Undorító!) Ilyen légkörben a vallásszabadságról törvényt hozni nem jogállami keretek között, és szerzett jogokra hivatkozni egy diktatúra által biztosított jogrendszer esetében, azt gondolom, hogy erősen megkérdőjelezhető.

Mindazonáltal az európai jogrendek sajátossága, hogy minden európai jogrend biztosítja a vallásszabadságot egyénileg, és biztosítja közösségi értelemben, de nem biztos, hogy azonos formában. Erre mondtam a bizottsági ülésen, hogy senki nem fogja azt a kérdést feltenni, hogy vajon Angliában van-e vallásszabadság, miközben, hogyha a királynő lemondana anglikán voltáról, kilépne az anglikán egyházból, elveszítené királynői mivoltát; ugyanez igaz egyébként a svéd királyi család esetében is. Kérem szépen, ez megengedhető? Ez nem sérti az emberi jogokat? Ez nem sérti a vallásszabadságot? Csak az sérti, hogyha mi az európai trendeket követve megpróbáljuk azt a rendszert biztosítani, ahol mindenkinek - hangsúlyozom, mindenkinek - a közösségi vallásgyakorlás joga teljes terjedelemben biztosítva van az egyesülési jog alapján, és vannak természetesen olyanok, ahol a 4/1993-as alkotmánybírósági határozat szellemében a parlament által elismerve létrejön az egyházi státus.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Ha párbeszédet kívánunk folytatni, miért nem emelték fel a szavukat a nemzetiségi törvény kapcsán, amikor a nemzetiség státust egy politikai szervezet, a parlament adhat kétharmados többséggel. (Nyakó István: Felemeltük. Megadtuk volna...) Igen, az egésznek a logikája pontosan az... (Szászfalvi László: Igen? Kettőnek, háromnak?) Hosszú, de keserves kormányzásuk alatt többször próbálták megváltoztatni ezt a jogszabályt, gondolom én, az indítványokat előterjesztették. Tehát mi a logikája annak, hogy a parlament adja. Egyébként Európában van erre példa. Van Európában arra is példa, és most tessék figyelni, hogy az egyházi státus megadását minisztérium adja meg... (Nyakó István Lendvai Ildikóval beszélget.) Tessék figyelni, Nyakó képviselő úr, még egyszer mondom, van olyan európai állam, ahol az egyházi státust minisztérium adja meg, nem a parlament, és van olyan állam, ahol a parlament adja meg; tehát nem kivételes, nem egy ördögtől való.

Mi a logikája annak, hogy a parlament adja meg az egyházi státust? A logikája az egésznek az, hogy egy kiemelt természetes személy, egy kiemelt közjogi intézménynek a legitimitását és a méltóságát éppen a parlament által történő választás adja meg - a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve az OIT elnöke - a természetes személyek esetében. Ugyanezt a logikát követi, hogy a kiemelt jogi személyek esetén, mint például, ami alapvető emberi jogokhoz tartozik, a nemzetiség vagy az egyházi státus esetén úgyszintén a parlament adja meg azt a többletet, azt a méltóságot és azt a legitimitást, amivel ezeket a szervezeteket kiemeli a többi jogi személy közül. (Nyakó István: Európából csak a rosszat lehet összeszedni?) Ez a logikája az egésznek. Hozzáteszem, hogy nem az európai jogrendtől eltérő, hanem azzal azonos, és az volt az európai jogrendtől eltérő, amit az 1990. évi IV. törvény szabályozott, hogy minden feltétel nélkül.

Nem véletlen, láthattuk a következményét, minden feltétel nélkül, gyakorlatilag minden igazolás nélkül, gyakorlatilag nem tudni, hogy milyen nyilvántartási rendszerben az egyházi státust bárki megszerezhette annak ellenére, hogy semmiféle tartalmi kérdést nem kellett vizsgálnia a bíróságnak, hanem csak nyilatkozatra bejegyeztek pontosan nem tudjuk, hogy hány egyházi szervezetet. Én nem szeretem ezt a kifejezést, hogy bizniszegyházak, mert itt bizony nem csak bizniszről volt szó, itt politikai döntéshozások megszerzéséről, itt bizony - előző beszédemben is idéztem -, ha elolvassák a nemzetbiztonsági évkönyveket, szerepel benne egyház mint nemzetbiztonsági kockázat. Tehát széles skáláját nyitották meg, s ráadásul egy álliberális, és az ateizmust továbbvivő gondolkodásmóddal mintha a lelkeknek piaca lenne, majd versenyezzenek a lelkekért ezek az egyházak.

Jogi értelemben természetesen, és ezt vallom is, hogy minden egyház egyenlő, szociológiai értelemben azonban hadd bátorkodjak megjegyezni, hogy az ismert statisztikai adatok alapján mondjuk - most csak beszéljünk négy egyházról -, az önmagukat vallásosnak mondó emberek 92 százalékát fedezi le.

(13.40)

Ebből következik, hogy az önmagát vallásosnak mondó további 8 százalék osztozik 352 egyházon a '94-es törvény alapján. Ha önök ezt helyesnek tartják és önök ezt összeegyeztethetőnek tartják a 4/1993-as alkotmánybírósági határozattal, akkor természetesen meghajtom fejemet.

De amikor alkotmánybírósági határozatokat idézünk - tessék belemélyedni a könyvben, hátha ott is idézik ezt a határozatot -, akkor meg kell jegyeznem, hogy az ilyen alkotmányos különbségtételre már 1993-ban lehetőséget adott. Engedtessék meg egy kis történelmi visszatekintéssel, hogyha azt állítom, hogy egy nem jogállami keretek között hozott törvényre alapított jogszerzést nem vagyok hajlandó mint a rendszerváltó értelmiség egyike elismerni, akkor azt azért tehetem hitelesen, mert én már 1993-ban ennek a törvénynek a hibáját orvosolni kívántam négy képviselőtársammal, és már akkor benyújtottuk a módosító indítványunkat, mert láttuk, hogy mi lesz ennek a következménye. Nagyon nem örülök, hogy amit előre láttunk, bekövetkezett, és idáig kellett várni arra, eddig a pontig kellett várni arra, hogy ezeket a kérdéseket a helyére tegyük.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben, igaz, hogy rövid idő alatt, de a lényegre koncentrálva keresték volna a törvényben azokat a megoldásokat, amelyeket a törvény tartalmaz (Dr. Józsa István: Mikor? - Nyakó István: Ma reggel láttuk a törvényt először!), akkor azt gondolom, hogy örömmel üdvözölnék azt a rendszert, hogy az egyik kritika, amely az elfogadott törvénnyel kapcsolatban felmerült - most nem az alkotmánybírósági határozatról szólok -, azaz nem volt az eljárási rendje megalkotva az egyházzá válásnak, azt hiszem, hogy adekvát, pontos eljárási rendet alkotott a törvényalkotó vagy tett le az önök asztalára.

Ennél is fontosabbnak tartom, és tessenek szívesek lenni föllapozni a törvény 38. § (2) bekezdését, ahol a normaszöveg lehetőséget ad az állam részére egyesületekkel is megállapodás megkötésére. Tehát azt gondolom, hogy ha felelősen gondolkodunk, akkor pontosan ugyanígy rendezi a törvény a megszerzett földek megtartásának lehetőségét, és sorolom azokat a pontokat, amik a záró rendelkezésekben az egyesületbe való átmenet pontos szabályait lefektetik.

Én azt gondolom, hogy ez egy előrelépés annak irányába, hogy ha valaki a vallásszabadságát és ténylegesen a vallásszabadságát akarja gyakorolni, nem pedig politikai, gazdasági vagy más érdekek alapján kíván vallási közösséget létrehozni, akkor biztosítja a törvény az egyesületi jog alapján is - zárójelben: nem is száz, hanem kevesebb embernél is biztosíthatja - azt a lehetőséget, hogy teljeskörűen, a közösségi vallásgyakorlása semmiben nem sérül. Oly mértékig nem sérül, hogy adott esetben, hogyha szociális vagy más intézetet tart fenn egy egyesület, akkor lehetőséget ad a törvény, nyilván szakmai vizsgálat után, hogy megfelel-e például a szociális igazgatás szakmai szabályainak az az intézmény, hogy kössön az állam a fenntartóval, a fenntartó egyesülettel, vallási egyesülettel ilyen megállapodást.

Természetesen az egyházi státus megszerzésében is megvannak ezek az előnyök, és természetesen az egyházi státus méltóságához, történelmi hagyományaihoz és társadalmi súlyához, a kulturális életben betöltött szerepéhez ezt a különbséget úgyszintén, és most ismételten visszahivatkozom az általam szó szerint felolvasott 4/1993-as alkotmánybírósági határozatra, az igazságosság és méltányosság nevében ezeket a különbségeket az egyházi státushoz köti, és azt gondolom, hogy helyesen. Azáltal, hogy ezeket a különbségeket mint alkotmányos értékű különbséget a törvényalkotó figyelembe veszi, ezáltal megteremti azt a lehetőséget, hogy különböző, a parlament által jóváhagyott egyházak számára ezt a kiemelt státust biztosítja.

Azért ha egy kicsit Európában szétnézünk, a bizottsági ülésen, nem most, hanem a korábbi tárgyalásnál, hiszen azért engedtessenek meg még egy gondolatot erről: ezt a törvényt, amely, mint említettem volt, 90 százalékban azonos a korábbi törvénnyel, nem most kezdjük tárgyalni. Nyakó képviselő úrnak szeretnék válaszolni: megkérdeztem a bizottsági adminisztrációt, egyetlen olyan levélről nem tudok, amire ne válaszoltunk volna. Tehát ha ön vádaskodik a nagy nyilvánosság előtt... (Nyakó István: Már betiltották a közvetítést, úgyhogy nem nézi senki! - Az elnök csenget.) Bocsánat! Én akkor is komolyan veszem önt, ha nincs közvetítés. Bocsánat, ha csak a közvetítésnek beszélünk (Nyakó István: Nagy nyilvánosságról beszélt!), akkor legyen, akkor azt bohócnak szokták hívni, ha pedig a parlamentben beszélünk, és egymással szeretnénk tényeket először tisztázni és utána az érveket - de tudom, hogy ez önt nem zavarja, éleslátását a tények semmiben nem zavarják -, én megkérdeztem az adminisztrációt, nem tudok olyan levelet, amire nem válaszoltunk.

Természetesen ha ismeretlentől négyszáz ugyanolyan e-mail következik, az nem, de ami névvel és válaszolható formában van, úgy tudom, hogy az adminisztráció mindenkinek válaszolt. Annak a 72 egyháznak is, amelyik az egyházi státusának elismerését kérte, mindenkinek külön levelet írtunk. Az viszont engedtessék meg, akár van közvetítés, akár nem, itt a parlamentben hadd hangozzék el, hogy komolyan megkérdőjelezi azoknak az egyházaknak a komolyságát, akik egyházi státust kérnek, és úgy jön vissza a megadott címről a levél, hogy "címzett ismeretlen". Én azt gondolom, hogyha... - és ez csak a 72, bocsánat. Most nem a 360-ról beszélek, én most csak erről a 72-ről beszélek. Tehát elérkezett az ideje, hogy ebben a kérdésben épp a vallásos emberek vallásszabadságának megvédése és komolysága érdekében, méltósága érdekében az ilyen jelenségekkel szálljunk szembe (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), az ilyen jelenségeket akadályozzuk meg, hogy visszaéljenek a vallásszabadság kérdésével. Azt gondolom, ez mindannyiunknak közös felelőssége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a törvényről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy a törvénynek azon részéről kell ma a vitát lefolytatnunk, amire a koherenciazavar kiküszöbölésével nem volt lehetőség. Akkor teszünk eleget az Alkotmánybíróság követelményének, ha ma erről hallgatjuk meg egymás véleményét és próbálunk kialakítani közös álláspontot. Ezért én elsősorban arra a kérdésre szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket, hogy az egyházzá nyilvánítás rendjéről beszéljünk, és beszéljünk arról, hogy a törvényalkotó szándéka szerint azokat a kérdéseket, amik az egyesületi léthez kapcsolódnak, a működés feltételeit javították, mégpedig oly módon javították, hogy egyrészt az egyes résztörvényekben, a záró rendelkezésekben tovább biztosították az egyesületeknek a jogát, egyértelművé tették a folyamatos működését ezeknek a közösségeknek, én azt gondoltam, hogy mindenfajta kritika mellett legalább ezeket észreveszik a törvényben, és legalább ezeket üdvözlik.

Ami pedig a jogalkotás rendjét illeti: az alkotmánybírósági határozatban a koherenciazavar kiküszöbölésére önmagában egyértelműen a Házszabálynak azon rendelkezése, ami a koherencia tartalmi eleme, és ha a tartalmi eleme nem valósult meg, ez olyan közjogi érvénytelenséget jelent, hogy tulajdonképpen érdemi vizsgálat nélkül az egész törvény hatályon kívül helyezését eredményezi, ez többségi álláspont volt. Vannak párhuzamos vélemények, amelyek a továbbiakban ezen megállapítás mellett alkotmányossági kérdéseket vetnek fel. Ugyanakkor meg szeretném jegyezni, hogy közel nem egyértelmű és egyhangú az alkotmánybírósági határozat, hiszen vannak olyan alkotmánybírói vélemények is, amelyek nem tekintették olyannak, ami feltétlenül az egész törvény hatályon kívül helyezését eredményezte volna.

(13.50)

Tisztelt Ház! Egy biztos, hogy lehet kritikával illetni akár a jelenleg hatályos Házszabályt is, nekünk egy a feladatunk egy alkotmánybírósági határozat után: mindenben betartsuk a Házszabályt. És ígérem önöknek, hogy ezen törvény tárgyalása során kínosan fogunk ügyelni arra, hogy mindenben betartsuk a Házszabályt.

Az lehet, és hajlandó vagyok elismerni, hogy mondjuk, ha részben az informatikai rendszer hibája miatt a törvény késői órákban érkezik meg a képviselőkhöz, nem elegáns, de senki nem állíthatja, hogy nem házszabályszerű. Azt gondolom, hogy voltak, lesznek sajnos - amíg a Házszabályban ezt a kérdést nem rendezzük - hasonló esetek, de azt gondolom, hogy a törvényhozói eskünknek megfelelően elsősorban nekünk az a dolgunk, hogy a munkát, amit ránk bíztak, végezzük el. Tudom, hogy ilyen körülmények között ez nehéz, de higgye el, képviselő úr, én sem láttam hamarabb a törvényt, mint ön, mégis ma itt állok, és merek vagy próbálok, igyekszem megszólítani önöket, mégpedig a törvény tartalmi eleméről, beszéljünk arról, hogy az egyesületi jog alapján, milyen feltételek között... - képviselő úr, még a tizenkét apostol sem kell hozzá, kevesebb emberrel is lehet vallási közösséget alapítani és gyakorolni, ráadásul intézményt fenntartani úgy, hogy adott esetben a kormány megállapodást köthet az intézményfenntartóval.

(Szilágyi Péter elfoglalja jegyzői helyét.)

Ha ön ezeket a részeket elolvassa a most benyújtott törvényben, akkor gondolom, hogy a vallásszabadság kérdésében, a közösségi vallásgyakorlás kérdésében megnyugtató az egyesületi jog alapján történő vallásszabadság, akinek tényleg ez a szándéka; és megnyugtató az az eljárás is, ahol - mondom - szociológiai adatok szerint az önmagát vallásosnak nevező népesség 92 százaléka fedett a most benyújtó vagy a táblázatban szereplő egyházak által is. (Szászfalvi László: 99!) Bocsánat, államtitkár úr kijavít. Magasabb, tehát csak négy egyházra 92 százalék. Ennél magasabb százalék jönne ki. Természetesen én azt is készséggel elismerem, miután a törvény minden állampolgárra vonatkozik, hogy ez kétségtelenül nem az ateisták és nem a gyakorlati ateisták törvénye, de ez nem is volt a törvényhozás szándéka, szemben az 1990. évi IV. törvénnyel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból. - Zagyva György Gyula tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Lukács képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Mirkóczki Ádám képviselő úr következik. Öné a szó.

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elsőként talán egy jogos kérdést tehetnék fel a tisztelt előterjesztőknek és kormánypárti képviselőknek, hogy vajon ez-e a végleges verzió, vagy számíthatunk még esetleg zárószavazás előtt egy utolsó módosító indítványként - koherenciazavarra hivatkozva - egy vadonatúj törvényre. Azt gondolom, hogy amit az elmúlt szűk hónapokban tapasztalhattunk ezen a területen, az tökéletesen mutatta ennek a kérdésnek a jogosságát, és azt gondolom, tökéletesen mutatja azon ellenzéki kritikák jogosságát is, amely az önök stílusát és az önök - hogy is mondjam - munkásságát illeti.

Szeretném leszögezni azt is, hogy szeretnék emelkedett stílusban, méltóan az egyházügyi kérdésekhez hozzáállni, méltóan advent végéhez, és olyan gondolatokat megfogalmazva, amelyek egyértelműen kizárólag az egyházügyi kérdések jobbítását szolgálják, de sajnos előre elnézést kérek, és nem a tiszteletlenségem fogja mondatni velem azokat a szavakat, amelyeket majd megfogalmazok, hanem az önök stílusa, mert az, amit a múltkor csináltak és az, amit tegnap éjszaka vagy ma, az finoman fogalmazva is döbbenetes.

Varga képviselőtársam sajnos most kiment a teremből, ha jól látom, ő egészen úgy adta elő az elején - nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek -, mintha az Alkotmánybíróság azért kaszálta volna el az önök előző javaslatát, hogy az majd december hónap végén, szinte karácsonyra legyen újra elfogadva. Egészen elképesztő az a logika és az a stílus, amit önök itt megfogalmaztak. Értem én, és többen meg is fogalmazták, és nyilván meg is fogják még, hogy mennyire kínos, különösen a KDNP-nek. És minden tiszteletem azon képviselőké - amiről mi nyilván nem tudhatunk, hiszen valószínűleg a háttérben vagy szűk körökben dőltek el, hogy bizonyos passzusok hogyan módosulnak vagy hogyan alakulnak - így látatlanban is, akik megpróbálták észérvek mentén a megfelelő mederbe terelni ezt a javaslatot, de sajnálatos módon, azt kell hogy mondjam, nem sikerült.

Ezúton is, ahogy a múltkor, illetve június 23-án egészen pontosan az első önök által benyújtott egyházügyi törvény általános vitájában megfogalmaztam, a Jobbiknak és nekem is kiemelt alapvetésünk, hogy abban a káoszban rendet tegyünk, amely az elmúlt évtizedekben kialakult ezen a téren. És ebben egészen biztosan nincs köztünk vita, nem siratjuk azokat a kis bizniszszektákat és különböző tömörüléseket, amelyek teljesen jogosan veszítik el titulusukat vagy lehetőségeiket, de azt gondolom, hogy egy picit túlzás ez a fűnyíróelv, amit ez a javaslat megfogalmaz. Azért, ha azt vesszük, hogy volt 300, 350 vagy elhangzott ma már itt 360 jelenleg bejegyzett egyház Magyarországon, akkor azt látjuk, hogy a 95 százalékuk megszűnik az lenni. Ez a fűnyíróelv finoman fogalmazva is nem egészen a szakmaiságot vagy nem egészen az alapos mérlegelést mutatja.

De talán térjünk is vissza ahhoz, hogyan is jutottunk el idáig, hogy június 23-a után december 22-én ismét itt állok és vezérszónoklatot tartok az egyházügyi törvényről. Ironikusan szeretnék "gratulálni" ahhoz a teljesítményhez, amit önök ebben a kérdésben végigvittek vagy inkább ámokfutottak, mert ennél dilettánsabb módon, azt gondolom, nem is lehetne. És önök pontosan tudják, hogy miről beszélek. És nem a tiszteletlenségem, még egyszer hangsúlyozom, ami miatt ezeket megfogalmazom, hanem az, amit önök is tudnak legbelül, hogy miről beszélünk.

Úgy kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy először benyújtottak egy javaslatot, annak lefolytattuk az általános vitáját - végig itt voltam, nem is tudom, hány óra hossza volt, talán államtitkár úr is emlékszik rá (Szászfalvi László bólint.), hat-hét óra egészen biztos. Aztán lefolytattuk a részletes vitát korrekt módon, azt gondolom, amit az előterjesztők úgy gondoltak, hogy támogató javaslat, azt támogatták, a többit szokás szerint indok nélkül lesöpörték. Ennek ellenére látszott valami kialakulni. Aztán záróvita előtt megjelent a Fidesz szokásos polihisztori vénája, és Lázár János személyében, aki most is mint előterjesztő, legalábbis a parlament.hu-n ő szerepel - jellemző módon nincs itt, olyannyira érdekli, bár nyilvánvalóan nem ő írta, szerintem nem ő írta, de mindenesetre ő jegyzi, nem tudom, most épp hol van, lehet hogy atomfizikával foglalkozik, hiszen jól láthatóan mindenhez ért (Derültség a Jobbik soraiban.) -, koherenciazavarra hivatkozva beadnak egy utolsó kis módosítást, ami lényegében egy vadonatúj törvény. Aztán teljesen joggal mindenki a maga módján és a maga vehemenciájával fellázadt, és - visszanéztem tegnap este direkt a záróvita felszólalásait - pontosan azt mondtam szó szerint, hogy meggyőződésem, hogy ez a stílus, ez az indítvány és ez az egész mechanizmus, amit akkor műveltek, házszabály- és alkotmányellenes. És, lám-lám, mi történt? Elvileg önök visszavonták, de nyilván csak azért, hogy elkerüljék azt a szégyent, amit most már így is, úgy is viselniük kell.

És szeretném azt is hangsúlyozni most már utólag, több hónappal az eredeti javaslat után, hogy igen, önök - ezt kell hogy mondjam sajnos - hazudtak nemcsak az ellenzéknek, hanem a téma iránt érdeklődő társadalomnak, a sajtónak, folyamatosan azt hangoztatták, hogy a lehető legalaposabban, a legkorrektebb módon mindenkivel egyeztettek, egyeztettek az ellenzéki pártokkal - amit ezúton is cáfolok, mert tudnék róla, ha ez megtörtént volna -, egyeztettek az érintett egyházakkal, vallási közösségekkel, és - ma is elhangzott itt - sok-sok fontos mérlegelés és vita után megszületett ez a kiváló javaslat. Ez még a júniusi javaslat.

(14.00)

Aztán azóta eltelt jó néhány hónap, és a téma iránt minimum is nagyon érdeklődve, sokfelé járva, sok emberrel találkozva - s itt elsősorban plébánosokról és lelkészekről beszélek, javaslom önöknek is, hogy menjenek el szerte az országban kis és nagyobb településekre egyaránt - egészen más véleményeket hallottam. Ha megkérdeznék őket, hogy mi a véleményük a tartalomról, a minőségről és ennek az egész történetnek vagy tragikomédiának az eljárásrendjéről, módjáról, akkor meglepődnének, hogy miket mondanának. Itt is finoman a jövőre nézve, most már tanulva ebből az esetből és "könyörögve" önöknek említeném a nyolcadik parancsolatot: ne hazudj! S legyünk most már annyira korrektek egymáshoz, hogy vállaljuk föl, ha valamilyen területen politikai döntés születik, akkor legalább merjük kimondani: bocs, fiúk, ez van, itt a kétharmad, itt van a döntés joga, nem tudtok mit csinálni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Már többen elmondták, hogy az Alkotmánybíróság mi alapján kaszálta el vagy semmisítette meg az előző javaslatot. Én azt gondolom, hogy az eljárás, legalábbis a tegnap éjszakait tekintve, hiszen éjfélkor még nem volt fönt, bár a dátumozás 21-e, de én 0 óra 5 perckor találtam fent először, de fogjuk rá, hogy az én órám sietett... (Szászfalvi László: 23 óra 56-kor került fel.) Köszönöm, államtitkár úr. Mindenesetre ha 56-kor fönt is volt, a PDF-formátum még nem volt meg, tehát ugyanúgy nem lehetett megnyitni. Nem is értem igazából, hogy milyen általános vitát szeretnének.

Valóban azt gondolják, hogy le lehet folytatni egy ilyen sarkalatos, súlyos és nagyon komoly törvény általános vitáját úgy, hogy elvárják minden frakciótól, hogy éjszaka, a reggel 9-kor kezdődő bizottsági ülésekig alaposan felkészüljenek úgy, hogy közben ez a javaslat is megnyit jó néhány más törvényt, sok minden sok mindennel összefügg, és ebből alaposan, felelősségteljesen föl lehet készülni? Ezt önök sem gondolják komolyan! Ez egy szükséges rossz, amit sajnos el kell szenvedniük, végig kell ülniük ezt az időkeretet, aztán úgyis megy minden a maga módján. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és sarkalatos törvénynél mi mást mondhatnék, mint hogy ez a sarkalatos bűnözés klasszikus esete.

Nem gondolom, hogy önök közül mindenki, aki a teremben van, alaposan végigolvasta tegnap éjszaka és mérlegelte a törvényjavaslatot. Ezt teljesen kizártnak tartom. Megint úgy fognak gombot nyomni egy ilyen kérdésben, hogy fogalmuk sincs róla. Vakon el fogják hinni azt, amit az előterjesztők állítanak, egyébként meg kit érdekel. Tisztelet a kivételnek, ha valaki tényleg alaposan felkészült belőle, de az teljesen nyilvánvaló volt a mai emberi jogi bizottsági ülésen is, hogy a kormánypárti képviselőknek egy-két kivételtől eltekintve fogalmuk sincs arról, hogy megint mit szavazunk általános vitára.

Ez száradjon az önök lelkén, vagy számoljon el mindenki magával úgy, ahogy akar. Ezt meg lehet csinálni a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozattal, de nem lehet megcsinálni az egyházakkal és a magyar társadalommal szemben. A mértékletességet és a kérdéskörhöz való alázatot sokkal komolyabb mértékben elvárnám, mint amit tapasztalok. S még egyszer mondom: ne vegyék tiszteletlenségnek ezeket a szavakat, de ezzel az eljárással, ezzel a stílussal nagyon nehéz úgy azonosulni, hogy közben még dicsérni is kellene azt, hogy hú de jó, ezzel foglalkozunk.

Az egyik, talán kulcsmomentum a javaslatban - hogy egy picit most már konkretizáljuk is a kritikáinkat; s elhangzott már, a záróvitában is elmondtam -, ha valaki egyházzá akar válni hivatalos úton vagy jogi formai úton is, akkor arról majd az Országgyűlés dönt. Ez hihetetlen! Már a legelső verzióban is, amikor ezt bíróság útján szerették volna eszközölni, megfogalmaztuk a kritikáinkat, hogy majd egy bíró eldönti, meg megkérdez egy szakértőt, és az ki lesz. Azt gondolom, itt mindenki érzi, hogy valami talán hibás. A jelenlegi javaslatban pedig ezt a lehetőséget, ezt a jogot áttették az országgyűlési képviselők vállára.

Félve és tényleg tisztelettel kérdezem, nemcsak önöket, hanem egyúttal magunkat is nagy kollektív egészként, hogy kik vagyunk mi, és milyen alapon döntjük el, hogy egy-egy vallási közösség vagy felekezet egyház lehet-e vagy sem. S főleg úgy, ismerve azt a metódust, ami az elmúlt másfél évben működik, nem gondolom, hogy mindenki úgy fog majd gombot nyomni, hogy alaposan teológiailag felkészülve, figyelembe véve minden fontos szempontot, lelkiismerete szerint, objektív módon dönteni fog arról, hogy valaki ott lehet-e ebben a ma még csak 14 egyházat soroló státusban vagy listában. Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolják, és azt gondolják, hogy ez bölcs, felelős, objektív.

Mit mondott a Jobbik, mit mondtunk mi már a legelső általános vitában, és mit mondunk most, a második általános vitában is? Mi a bíróságot sem, amit először szerettek volna, tartottuk elfogadhatónak; bár az egy fontos szempont, hogy oda adott esetben lehet fellebbezni. De azt, hogy az Országgyűlés kétharmaddal döntsön róla, végképp nem tartjuk elfogadhatónak, sőt kifejezetten méltatlannak és megalázónak gondoljuk minden leendő egyházzal, illetve egyházzá soha nem váló közösséggel szemben. Ugyanis mi azt mondtuk, és most is azt mondjuk, nehéz kérdés az, hogy van-e vagy létrehozható-e olyan testület, amely megfelelő szakmai tudással, a lehető legszélesebb spektrumot lefedve, alapos tanulmányozás vagy ismeretszerzés után a lehető legobjektívabban dönthet ilyen közösségekről.

Nem tudjuk, hogy van-e tökéletes megoldás, azt viszont tudjuk, hogy ennél létezik sokkal jobb. Például az, amit mi mondtunk. És nem azért, mert mi mondtuk, hanem azért, mert egyszerűen nem hallottunk jobbat. De vitatkozzon vele valaki vagy mondjon valaki jobbat. Önök szerint az önök kétharmada alkalmasabb-e arra, hogy eldöntse majd a vallási közösségek sorsát, vagy pedig egy olyan testület, amelybe adott esetben a történelmi egyházak delegálnának egy-egy személyt, a Magyar Tudományos Akadémia delegálna egy személyt, és minden parlamenti párt delegálna egy általa felkért szakértőt. Melyik tudna bölcsebb, objektívabb és felelősebb döntést hozni? Önök, akiknek majd nyilván valamilyen úton-módon meg lesz mondva, hogy igen, nem, ha másképp nem, a bekiabálások során, vagy pedig egy ilyen testület, amelynek a tagjai egész életükben ezzel foglalkoznak. Nem hiszem, hogy ezt különösebben ragozni kéne, és nem gondolom, hogy ezzel lehetne érdemben vitatkozni.

Az egészen biztos, hogy a Jobbik ilyen méltatlan szituációkban nem fog részt venni. Ha előáll majd az az eset, hogy bármilyen felekezetről dönteni kell, mi biztosan nem fogunk gombot nyomni, mert nem tartjuk magunkat hozzá sem méltónak, sem megfelelő tudással rendelkezőnek ahhoz, hogy bárkiről megállapítsuk, te lehetsz egyház, vagy sem. Azokat a kritikákat, amelyeket korábban megfogalmaztunk különböző - fogalmazzunk úgy - egyházakkal szemben, természetesen fenntartjuk, ez a mi véleményünk. Mi azt mondjuk most is, hogy vannak olyan tartalmi szempontok, amelyeket sajnos nem vesz figyelembe ez a törvény, mert pusztán kritikai, jogi és formai kritériumokat támaszt.

(14.10)

És mi azt gondoljuk, hogy ez kevés. Teljesen egyetértünk azzal, hogy nem fogunk siratni, mondjuk, egy autószerelők egyházát vagy egy boszorkányszövetséget s a többi, de igenis szeretnénk elismerni és szeretnénk valamilyen módon fenntartani a történelmi egyházak azon előjogát, hogy bárki ne lehessen az ő státusukkal egy szinten.

És igen, mindenki tudja, nem fogom még egyszer elmondani az érveket, a Hit Gyülekezetét továbbra sem tartjuk elfogadhatónak abban a sorban. Lehet gyakorolni és folytatni azt, amit ők csinálnak, csak nem gondoljuk, hogy a katolikus vagy épp a református egyház mellett egyenrangú a helyük.

Egyébként, ami a legmegdöbbentőbb és érthető, hogy miért teszik mindig a tv-közvetítésen kívülre az önök számára kényes vitákat: fórumozva, lakossági fórumokat tartva szerte az országban az önök szavazói nem kis mértékű felháborodással illették ezt a döntést, miszerint a Hit Gyülekezetét oda emelték, ahová. Sőt, sokan egészen azt mondták, hogy én hazudok, ez nem igaz, mert a Fidesz meg a Kereszténydemokrata Néppárt nem ezt ígérte, sőt azt mondták, hogy ők aztán meg fogják védeni a történelmi egyházak méltóságát, becsületét, rangját, ki hogy fogalmazott. Azt mondtam, meg kell nézni a törvényt.

Nyilvánvalóan kényes önöknek, és értem, hogy miért nincs ezekről a kérdésekről nyílt vita vagy televíziós közvetítés. Ez van. Majd magyarázzák el a választóiknak, vagy máskor ne ígérjenek ilyet. Azt gondolom, amikor az első verziót, az első törvénytervezetet benyújtották, amiben három kategória szerepelt, és az első kategóriát az alapján állapították meg, hogy az 1895. évi törvény mit hogyan minősített, talán az a kategória volt, amelyet talán kivétel nélkül minden egyes frakció elfogadott vagy legalábbis nem kérdőjelezett meg; sem mi, szerintem sem az MSZP, sem az LMP, értelemszerűen sem a Fidesz-KDNP. Ehhez képest aztán kukába dobták az egész javaslatot, a polihisztorunk megérkezett, és jött egy kategória. Ez viszont, már azt gondoljuk, nem elfogadható így, ebben a formában.

A kritériumok között itt elhangzott többször, hogy apró hibák lettek korrigálva, apró hibák lettek javítva. Vannak itt érdekességek ezen "apróságok" között. Bár zárójelben hozzátenném, hogy ugyanezt mondták júniusban is. Azt mondták, hogy minden tökéletes, azt mondták, hogy nincsen semmiféle eljárási vagy jogtechnikai hiba vagy bármi olyan, ami miatt az ellenzék, mondjuk, élesen kritizált, aztán kiderült, hogy mégis. Most megint fölteszem a kérdést, hogy ki mikor mondott igazat: most, vagy épp júniusban. De valami nagyon nincs rendben. Mi ugyanazt mondjuk most is, mint amit a nyáron.

Viszont van még egy nagyon érdekes szempont, és akkor megint visszatérek nagy kedvencükhöz, a Hit Gyülekezetéhez. Például önök bevették kritériumnak a száz év nemzetközi működést. A jövőre nézve ezt elvárják minden egyes vallási közösségtől. Hogy milyen módon, az nem szerepel benne, azt nem tudjuk, ez majd egy kérdés is, hogyan kell értelmezni ezt a százéves nemzetközi működést vagy jelenlétet. Erről nem tudunk semmit, csak sejteni lehet. Ezt elvárják a jövőben mindenkitől. Viszont akiket most deklarálnak, 14-eket, ott van olyan, amelyik ezt nem tudná teljesíteni, konkrétan a Hit Gyülekezete. 1979-ben jött létre, ha jól emlékszem. Akkor most ez hogy van? Azt majd magyarázza már el valaki, hogy mitől kap valaki kegyet. És akkor most a történet szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen közösségről beszélünk. Mi az oka annak, hogy valaki kap egy olyan kegyet önöktől, hogy bármiféle megfelelési kényszer nélkül rangra emelik, automatikusan állami támogatást, egyfajta státust is jelent, a többiek között pedig vannak világvallások is, amelyeket teljes mértékben kihagytak belőle? És azért nem ugyanaz, mint mondjuk, az 1900-as évek végén vagy a XX. század végén létrejövő egyházak, akár az iszlám, akár a buddhista, akár a hindu, bármelyik közösséget vagy felekezetet nézzük. Ők joggal kérdezhetnék, hogy akkor most mi van, nekünk miért kell ezeken a kritériumokon átesni, és más miért kapta meg automatikusan.

Azt gondolom, ez is teljesen egyértelmű, tökéletesen mutatja azt, hogy az Országgyűlés teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy ilyen kérdésekben, ilyen felelős, ilyen kényes és ilyen súlyú kérdésekben döntsön. Nekünk egyetlenegy feladatunk lenne istenigazából ebben a történetben, hogy egy olyan keretet hozzunk létre, amellyel valóban szakembereknek biztosítunk lehetőséget arra, hogy valamilyen mederben tartsák ezeket a közösségeket; természetesen, még egyszer hangsúlyozom, mélyen egyetértve azzal, hogy nem tartható a 300-350 bejegyzett vagy regisztrált egyház ma Magyarországon, hiszen jól tudjuk, hogy a pénz nagy úr, és nagyon sokan kihasználták ezt. Nem akarom újra fölsorolni azokat a példákat, amelyeket a júniusi vita során elmondtunk.

Az is érdekes, hogy most úgy hagyták a 14-eket. Viszont Gulyás Gergely képviselőtársunk a ma reggeli emberi jogi bizottsági ülésen elejtett egy olyan mondatot, hogy nagy valószínűség szerint mintegy tucat, azaz 12 egyházzal fog bővülni ez a sor. Akkor kérdem én: ők kik és milyen alapon? Vagy ez megint az, amit Lázár János pontosan ellentétesen fogalmazott meg, hogy nem akarja azt, hogy politikai lobbik eredményeként legyen egy egyház egyház (Nyakó István tapsol.), és ezért nem támogatta azt az indítványt, amit a kukába dobtak, és jött egy új. Akkor kérdezem én újra: megszűnt a politikai lobbi? A Jobbikhoz hiába fordulnak, pedig nagyon sok vallási közösség írt levelet, e-mailt, telefonon kerestek személyesen minket, csak mondtuk, hogy a labda sajnos nem itt pattog, ugyanis van egy kétharmad velünk szemben, aki majd ezt el fogja dönteni. Annyit tehetünk, hogy verbálisan borogatjuk az asztalt, vagy fölhívjuk erre a figyelmet, de az nem biztos, hogy jó lesz annak a közösségnek, az elmúlt másfél év tapasztalata alapján, ha mi valaki mellett kiállunk, azt utána garantáltan le fogják darálni, mert biztos, hogy a Jobbiknak valamilyen szinten szövetségese. Pedig ebben a kérdésben tényleg a lehető legjobb szándékkal állunk önökkel szemben.

És akkor megszűnik a politikai lobbi? Nem. Nem, mert kit kell majd keresni? Orbán Viktort, Semjén Zsoltot vagy valamelyik államtitkárt, vagy valamelyik befolyásos kormánypárti politikust, és akkor ő majd egy szűk asztal mellett előterjeszti, hogy hát, csináljunk már belőlük is egyházat. És akkor majd nyilván 263 mutatóujj egyszerre fog az igenre nyomni, és teljesen mindegy, hogy ki más mit mond vagy mit szeretne.

Ezért mondjuk azt, hogy jó lenne ezeket tisztázni, és ezt a fajta stílust vagy hozzáállást elfelejteni, és valóban széles körben egyeztetve, valóban figyelembe véve mindazt, amit nemcsak ellenzéki pártok, hanem adott esetben akár a már egyházi rangot kapott közösségek, akár a még azon kívül levők megfogalmaztak, lenne mit átbeszélni, és lenne még mit módosítani bőven, azt gondoljuk. Én nagyon bízom abban, hogy figyelembe veszik azokat az aggályokat és azokat a kételyeket, amelyek ma megfogalmazódtak és esetleg még meg fognak fogalmazódni, és nem az lesz, mint a múltkor, bár nyilván illúzióim nincsenek, de bízva abban - fenntartva a megtérés jogát, ezzel a politikai alázattal -, hogy egy picit változtatnak. Nagyon remélem, hogy lesz foganatja azoknak a szerintem - és gondolom, nem csak szerintem - nagyon súlyos kritikáknak, amelyek itt elhangzottak.

Nem is tudom, mivel lehetne ezt befejezni. Ha ez a javaslat ebben a formában érdemben nem fog változni, akkor azt gondolom, már most elkerülhetjük a szóvirágokat és tisztázhatjuk az álláspontokat. Ugyanis önök számtalan esetben áradoztak, sőt esküdöztek, hogy mennyire alapos lett, mennyire korrekt, mennyire körbejárt, mennyire elfogadható és támogatandó.

(14.20)

Én viszont akkor idéznék Jézus Krisztustól, hogy "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem", a Jobbik ebben a formában, erre a javaslatra azt mondja, hogy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt én is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, és ismét elmondani azt, hogy ennek a törvénynek a benyújtási módja elfogadhatatlan és botrányos. Elmondtuk bizottsági ülésen, elmondtam napirendi előtti felszólalásomban is azt, elhangzott itt Mirkóczki Ádám részéről is, hogy tegnap éjfélkor még nem volt fönt az irományszöveg. Kaptunk mindenféle technikai indokot, hogy összeomlott a rendszer, az egyik kormánypárti képviselőjük még azt is állította, hogy ez azért nem került fel, mert kommunista a Ház apparátusa, és bojkottálták az iromány felrakását a www.parlament.hu címre.

Nem tudom, hogy most mennyire kommunisták a Házban dolgozó emberek, vagy pedig egyébként számított volna-e érdemben az, hogy most éjfélkor vagy este hatkor nyújtják be ezt a javaslatot. Azt gondolom, hogy érdemben semmi különbség nincs a kettő között, én este hatkor ugyanis felhívtam az emberi jogi bizottság titkárságát, és megkérdeztem, hogy miután ma reggel tárgyaljuk ezt a javaslatot, van-e irományszöveg. Azt válaszolták, hogy nincsen, még tart az ülés, még dolgoznak rajta; tehát itt nem egyszerűen a rendszer technikai összeomlásáról van szó, mint ahogyan ezt többen próbálták beállítani. Egyébként meg úgy gondolom, hogy amúgy sem tegnap, hanem napokkal korábban meg kellett volna kapnunk, hiszen tudtuk, már pénteken Lázár János jelezte azt, hogy vissza fogják vonni önök ezt a törvényjavaslatot. Akkor ugye nem mondta, hogy miért, de már mindenki tudta, hogy azért, mert az Alkotmánybíróság el fogja ezt kaszálni, tehát azért lett volna idejük erre.

Azt gondolom, hogy Rétvári Bence államtitkár úr a napirend előtti felszólalásomra adott válaszában egyébként csúsztatott, bár többször elmondták, és próbálták lenyugtatni az ellenzéket, hogy a két törvényjavaslat között nem lesz majd érdemi különbség, tehát nem kell aggódnunk azon vagy amiatt, hogy csak pár percünk lesz átnézni szó szerint bizottsági ülés előtt ezt a javaslatot, ugyanis nem lesz a korábbi és a mostani között lényeges különbség. De úgy gondolom, ha elolvasta volna az államtitkár úr ezt a most elénk terjesztett javaslatot - ahogy ez korábban is elhangzott -, látta volna, hogy igenis vannak lényeges különbségek. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy ezeket majd megint egy zárószavazás előtti módosítóban kívánják-e elénk tárni, hogy a mostani visszásságokat, amelyekről egyébként részletesen tárgyaltunk bizottsági ülésen is, kiküszöböljék.

Tudom, hogy a Fidesznek nagyjából mindegy, hogy mit gondol az ellenzék, de mi még mindig hiszünk a demokráciában, és azt gondoljuk, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdés szabályozását nem lehet ennyire rövid idő alatt rendezni. Egyébként az a furcsa, hogy ha megnézzük az Alkotmánybíróság december 19-ei döntéseit, akkor láthatjuk azt, hogy a kiemelt büntetőügyekre vonatkozó egyes büntetőeljárási szabályok alkotmányosságának vizsgálata kapcsán - tehát nem a médiatörvénnyel és nem az egyháztörvénnyel kapcsolatban - az Alkotmánybíróság ismételten kimondta azt, hogy alkotmányossági szempontból nem fogadható el az a törvénykezdeményezési gyakorlat, miszerint a jogalanyok széles körét érintő átfogó törvényeket nem a kormány terjeszti elő az előírt egyeztetési előírások betartása mellett, hanem kormánypárti képviselői indítvány alapján fogadja el a parlament.

Úgy látszik, hogy a tisztelt kormánypárt nem tanult az Alkotmánybíróság határozatából, hiszen most sem a kormány terjesztette elő ezt a javaslatot, hanem megint egy képviselőtársuk, tehát nem nagyon értjük, hogy vajon az alkotmányossága hogyan fog megállni ennek a törvénynek.

Egyébként nem tartjuk véletlennek azt sem, hogy csak Lázár János jegyezte ezt a javaslatot a korábbi, az eredeti verzióval szemben, aki egyébként most nincs itt; no comment. Nem tudom, hogy arról van-e szó, hogy az eredeti kereszténydemokrata beterjesztők vajon nem akarták adni a nevüket ehhez a javaslathoz, vagy mi történt azóta. Vagy ha Rétvári Bence KDNP-s államtitkárként úgy gondolja, hogy nincsenek lényeges változások az eredetileg beterjesztett és e között a javaslat között, akkor vajon saját képviselőtársai miért nem vállalták azt, hogy most is jegyzik ezt az előttünk fekvő irományt.

Egyébként azt gondoljuk, hogy az eredeti verzió, és ahogy értesültünk, a KDNP által most is támogatott verzió sokkal európaibb, sokkal előremutatóbb törvényjavaslat, mint az, amit a Fidesz most itt igyekszik áttuszkolni az Országgyűlésen. Értjük a KDNP-s képviselőtársaink lojalitását a nagyobbik kormánypárthoz, de úgy gondoljuk, hogy itt ők is védik a védhetetlent; és nyilván erre nem várunk választ, ezt mi magunkban elkönyveltük.

Számunkra továbbra is érthető és méltányolandó a törvény benyújtóinak eredeti szándéka, bár ettől nagyon messze kerültünk, azt gondolom. Valóban itt volt az ideje, hogy tanulva az elmúlt húsz év halogatásaiból és mulasztásaiból, végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és rendezzük az egyház és az állam kapcsolatát, ezzel is egy kiszámíthatóbb és rendezettebb viszonyt teremtsünk, és kiszűrjük mindazokat, akik az eddigi törvény hibáit és kiskapuit kihasználva ügyeskedtek és nyerészkedtek az állami költségvetés forrásaiból.

A célok helyesek, a megvalósítást azonban most még annál is kevésbé tudjuk elfogadni, mint ahogy azt első verzióban tettük. Az ezen törvénytervezet által meghatározott kereteken túl vallási közösségeinknek sokkal több méltányosságra, valódi jogegyenlőségre, világosabb határokra van szükségük, hiszen országunk életében pótolhatatlanul értékes munkát végeznek, történetük összefonódott nemzetünk történetével, és mind a mai napig értékeikkel gazdagítják kultúránkat, mindennapjainkat. Ezt figyelembe véve az LMP módosító javaslattal fog élni, hogy méltányosan tovább tudjon működni minden közösség és szolgáltatás.

Habár a törvény preambulumába bekerült korábbi javaslatunkra az egyház és az állam szétválasztásának elve, ez nem jelenik meg következetesen a törvényjavaslatban, hiszen a javaslatban továbbra is csak 14 felekezetnek, vallási közösségnek adna automatikusan egyházi státust, ahogy ezt a korábbi verzió is tartalmazta. Eddig mintegy 72 felekezet, vallási közösség nyújtotta be kérelmét az egyházzá váláshoz a megbukott törvényt komolyan véve.

Nagyon örülünk, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság egyébként a mai ülésén felhatalmazta a bizottság elnökségét, hogy foglalkozzon tovább ezen felekezetek és vallási közösségek beadványaival, és hogy arról folyamatosan tájékoztassa a bizottság tagjait. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezen egyházi közösségek eddigi munkáját az egyházzá válásukhoz komolyan vegyünk.

Továbbá minden tiszteletünk a Magyar Tudományos Akadémiáé és az Akadémia elnökéé, de számunkra elfogadhatatlan, hogy egy olyan szervezet döntsön egyházi iratokról, dokumentumokról, amely a teológiát nem ismeri el önálló tudományágnak, és tagjai között nincsenek a teológia révén bekerült teológusok. Továbbá azt is gondoljuk, hogy az államnak és a politikának semmi köze nincs az egyházhoz, ezt elmondták már korábban is: világosabb kritériumokra van szükség, és azt javasoljuk, hogy egy zárt rendszerben, mérlegelési jogkör nélkül, csak nemzetbiztonsági és alkotmányjogi véleményezéssel ellenőrizze a törvény által megkívánt dokumentumok meglétét.

Végül a nyilvántartásba vétel javaslatban szereplő kritériumairól szeretnék néhány szót szólni. Méltánytalannak érezzük, hogy minden nem automatikusan bejegyzett egyháznak február 29-ig kell döntenie, hogy egyesületként folytatja-e tevékenységét vagy jogutód nélkül feloszlatják. Ezt a rendelkezést módosító javaslattal javasoljuk megszüntetni.

(14.30)

A javaslat a költségvetési támogatást 2012. december 31-ig fenntartja a szociális intézmények tekintetében. Véleményünk szerint a szolgáltatásokat, mint például a közművelődési és szociális szolgáltatásokat nem lehet egy tollvonással megszüntetni, a jogutód szervezeteknek azonos finanszírozási feltételeket kellene továbbra is biztosítani.

A regisztrációs kérelmek, hitvallás és egyházi rítus. De ki és milyen szempontok szerint dönt erről? Elhangzott már a korábbiakban is, hogy a javaslat legalább százéves nemzetközi múltat, működést kér egy vallási közösségtől. De miért pont száz év ez az idő? Reméljük, hogy erre választ kapunk.

Meg tudná-e egyébként bárki közülünk mondani azt, hogy a Magyar Katolikus Egyházat vagy az ortodox egyházat mikor alapították? Ez ad hoc és méltánytalan feltétel, úgy gondoljuk, hogy ezt el kell törölni az egyéb eljárási szabályokkal, bármi történjen is.

Látjuk a rendteremtés igényét, amely a törvényjavaslatban megjelenik, méltányolható az üzleti alapon szerveződő álegyházak, ál vallási közösségek elleni fellépés is, illetve ahogy Lukács képviselőtársam itt elmondta, a politikai tevékenységet végző, vallási tevékenység mögé bújó, közösségek elleni fellépés is, de nagyon komoly kérdéseket vetnek fel a törvényjavaslat bizonyos részei.

Az egyház-finanszírozás ugyancsak nagyon kérdéses pontja a törvénytervezetnek. Az államtól kapott általános támogatással nem kell elszámolniuk az egyházaknak, tehát a bejegyzésnél kell a vallási tevékenységet bizonyítani, de az erre az államtól kapott pénzről nem kell tanúsítani, hogy arra is fordították. Ez megint csak nem szolgálja az átláthatóságot, és továbbra is fenntartja a mostani általános közvélekedést, amely szerint az egyházi pénzek ki tudja, milyen zsebbe vándorolnak. Egy demokráciában, ahol világos keretek vannak, úgy gondoljuk, ez megengedhetetlen. Ha a rendszerezés és a rendteremtés a célja a törvényjavaslatnak, akkor ezeket mindenképpen szükségesnek tartjuk korrigálni. Az LMP módosító javaslatot fog benyújtani ennek érdekében.

Biztos vagyok abban is, hogy minden vallási közösségnek elemi érdeke, hogy elszámoltatható legyen, és a korrupció lehetőségének még csak az árnyéka se vetüljön rájuk, így ennek a szakasznak a megváltoztatásáért az LMP mellé fognak állni, reméljük.

Az állam lehetőséget biztosít az egyházaknak, hogy részt vegyenek a jogalkotás kapcsán a jogszabálytervezet és jogalkotási koncepciók véleményezésében, ezzel összefüggésben az érintett minisztériumok stratégiai partneri megállapodást köthetnek az egyházakkal is - olvashatjuk a törvényjavaslatban. A törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapjog, mely szerint meg kell teremtenünk a vallási egyesületek számára is a véleményezési jogot és ennek fórumait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi törvény nagyon-nagyon fontos törvény. Sok modell, sok gyakorlat van szerte a világon az állam és az egyház viszonya tekintetében. Többször szóba került az angol, a francia, az amerikai modell; ezeknek legtöbbször történelmi gyökerei vannak, ezeket megfelelő mérlegeléssel lehet csak figyelembe venni a magyar viszonyokra nézve, nem is beszélve arról, hogy komoly évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkeznek ezek az országok.

Azt gondolom, szégyen, hogy erről a törvényről ilyen előzmények után, ilyen körülmények között beszélünk. Azt már meg sem említem, hogy miközben folyamatosan hangsúlyozzák az egyházak konzultatív szerepét a jogalkotásban, a most benyújtott és jelentős változtatásokat tartalmazó szöveget nemhogy a hivatalos fórumokon - például a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, ha már felvették az egyházakat tagnak - nem véleményezték ezt az egyházak, de még az egyházi vezetőknek sem volt igazából esélye ezt az új javaslatot áttekinteni. Emlékszem, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatnál - ezt Nyakó képviselőtársam is elmondta - itt ültek a karzaton az egyházak képviselői. Azt gondolom, akkor - az önök számára legalábbis - ez egy ünnepélyes pillanat volt. Nem hiszem, hogy most, nemcsak mi, de hogy önök azt gondolják, hogy ez az.

Az LMP - és ezt minden rosszindulat nélkül mondom - az egész Országgyűlés nevében szégyelli most magát, hogy ilyen körülmények között kell tárgyalnunk ezt a rendkívül fontos törvényt, és kétlem - de ezt az önök lelkiismeretére bízom, tisztelt KDNP-s képviselőtársaim -, hogy önök most nagyon büszkén ülnének itt.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk, most az írásban előre bejelentett felszólalások következnek.

Mielőtt megadom a szót az írásban előre bejelentett képviselőtársaimnak, kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb felszólalt képviselők felszólalása nagyrészt - különösen ifjú barátom, Mirkóczki Ádám - a Fidesz, illetve a kormánypártok bírálatában merült ki, 27 percből 15-öt foglalkozott ezzel. Kicsit jobb volt az arány Szabó Timeánál.

Magam is részt vettem az eredeti törvénytervezet kidolgozásában, különösen az egyeztetések nagyon hosszú folyamatában az egyházakkal. Igaz, hogy a változtatásokban már nem vettem részt, de el tudom fogadni őket, még akkor is, ha nem könnyű néha lépést tartani egyes törvényalkotók tempójával, de mindenesetre kísérletet teszünk, és sikerült megismerni a változtatásokat most a tárgyalás idejére.

Ami a legfontosabb, mert sok bírálat hangzott el a parlament tevékenysége, illetve szerepe kapcsán, hogy úgy gondolom, egyetlen egyháznak - amelyik valódi egyház - sincs szüksége semmiféle állami elismerésre. Az egyház hitelét nem az állam adja meg. Az állam a társadalom számára alkotja meg az egyházi státust, de a szabad egyházi működést még - ha szabad így kifejeznem magam - a B kategória számára is biztosítja. Tehát a vallási közösségként működő közösségek is szabad vallásgyakorlást végeznek.

Ugyanakkor a társadalomnak van szüksége arra, hogy az értékhordozó közösségek számára olyan lehetőségeket biztosítson, hogy azok társadalmi szolgálatukat be tudják tölteni. Mi más lehetne legitimációval rendelkező közösség, mint a parlament, ami megadja ezt a lehetőséget? Ismét mondom, nem egyházzá teszi a parlament, hanem biztosítja a társadalmi működést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, MSZP-képviselőcsoport.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Éppen a Harrach képviselő úr által említett téma miatt nyomtam gombot már a vezérszónoklatok után is. Abban a kérdésben tudniillik, hogy mi a baj abban, hogy a parlament dönti el, hogy egy vallási közösség egyház vagy nem egyház. Ha ezzel nem volna baj, akkor, tisztelt képviselő úr, frakcióvezető úr, önök eredetileg is ezt a javaslatot terjesztették volna be. De nagyon helyesen nem így tették. Az önök eredeti javaslatában ez a jogkör a bíróságé volt.

Ott is nyilván lehetett volna vitatkozni - volt is vitánk, tehát nem mondom, hogy azzal maradéktalanul egyetértettünk -, hogy éppen milyen kritériumok alapján, így vagy amúgy kell-e ezt csinálni, kell-e mindenkit kevés kivétellel újból nekiereszteni ennek az eljárásnak. De önök akkor - nyilván nem véletlenül, nyilván ilyen irányban érzékenységgel rendelkező felelős politikusokként - nem egy politikai testületet, nem a parlamentet, hanem az úgymond független magyar bíróságot kérték erre. Hát nem volt véletlen, hogy ezt tették.

Ilyen szempontból - nem akarok senkinek sem a magándöntéseibe illetéktelenül beleszólni - talán mégsem véletlen, hogy egyrészt ön is azt nyilatkozta az alkotmánybírósági döntés után, hogy hát bizony az önök eredeti javaslatával talán nem történt volna ez a megsemmisítés - valószínűleg igaza van -, de ami ennél is fontosabb: a törvényben sosem csak az az érdekes, ami benne van, hanem ami nincs benne. Végignéztem a mostani törvény, hát, szépen megszaporodott előterjesztőinek jegyzékét, valóban, reggel a bizottsági ülésen még csak Lázár frakcióvezető úr nevét láttam, most itt a forgatókönyvben látom, hogy jó sokan vannak, de úgy látom, hogy sem Harrach frakcióvezető úr, sem bizottsági elnökünk nincs az előterjesztők között, holott önök tagjai voltak annak a négyes előterjesztői csapatnak, ami éppen nem a parlamentre bízta volna ezt. Hogy mi a baj a parlamenti döntéssel, azt tehát nálam, nálunk önök jobban tudják. Ha ezt tartották volna jónak, ezt kezdeményezik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ha most ezt tartanák jónak, itt lennének az előterjesztők között.

Köszönöm szíves figyelmüket.

(14.40)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Kolber István képviselő úr, független.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reggel, amikor kézbe vettem a törvényjavaslatot, az a mondás jutott eszembe, hogy félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Bizalmatlan vagyok, mert egy méltánytalan, szégyenletes vita volt a nyáron is az előző törvény elfogadása során, amit az Alkotmánybíróság döntése megerősített, és ma is az utolsó pillanatban kaptuk kézhez ezt a törvényjavaslatot, nem is lehet ennyi idő alatt áttekinteni, és akkor most azt hallom, hogy technikai hiba történt.

Varga László képviselő úr expozéjára is azt tudnám mondani, hogy tele van eufemizmussal, elhallgatással, és csak azért nem mondok más szót, mert karácsony van, ahogyan ön hivatkozott erre, és tisztelem a korát. Tele van eufemizmussal és elhallgatással, mert egy szót sem szólt arról, hogy valójában miért is kell ezt a törvényt megváltoztatni. Ön azt mondta, csak jogtechnikai oka van, de nyilván nem csak jogtechnikai oka van; hogy hiányosságokat pótol, de itt alapvető hiányosságok merültek fel és merülnek fel; hogy az egyeztetések abban az időben megtörténtek, minthogyha ez nem egy új eljárási szakasz és egy új törvény előkészítése lenne. Azt gondolom, elhallgatta azt az alapvető és leglényegesebb szabályt, hogy 100 év nemzetközi tevékenység kell egy szervezet esetében, hogy egyházként elismerjék, és a sors művének véli, hogy most, karácsony előtt tárgyaljuk ezt a törvényt, már-már isteni törvénynek aposztrofálja, holott itt vannak ezek a profán, hétköznapi problémák, többek között az a botrány, hogy kiszivárgott az Alkotmánybíróság döntése.

Sajnos, ezek a szabályok nem javítanak a törvényen, növelik a káoszt, növelik a bizalmatlanságot, ezt a törvényt vissza kellene vonni, és újra kellene kezdeni, nyugodt körülmények között egyeztetve megalkotni.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Válaszolnom kell arra a többször elhangzott megjegyzésre és igyekezetre, hogy a két kormánypártot igyekeznek szembeállítani egymással ennek a törvénynek a megalkotása kapcsán. Kétségtelen, stílusbeli különbségek vannak a két kormánypárt képviselői között. Mi nyilván kicsit mérsékeltebb tempóban tennénk ugyanezt, mint amit a nagyobbik párt képviselői tesznek, de ismét mondom, és szeretném megismételni azt, amit az előbb mondtam, bár nem vettem részt ebben a módosításban, de el tudom fogadni, és velem együtt minden képviselőtársam támogatja ezt.

A törvény lényegéről azért néhány mondatot mondjunk, mert sokkal fontosabb ez, mint azok a kritikák, amelyek megfogalmazódnak, és azok a véleménybeli különbségek, amelyek az egyes pártok között adódnak: ez a törvény biztosítja a vallásszabadságot. Ez olyan fontos szempont, amelynek hosszú évtizedeken keresztül híjával voltunk. Ez a törvény biztosítja az egyházak és vallási közösségek társadalmi tevékenységét, ami az össztársadalom számára hasznos tevékenység. Ez a törvény megszünteti azt, amit az 1990. évi IV. törvény megengedett, s amelynek a következményeitől szenvedtünk, hogy az egyházakat lejáratva olyan szervezetek nevezték magukat egyháznak, amelyeknek semmi közük nem volt ehhez a közösséghez. És ami a legfontosabb, hogy egy rendezett világot teremt, mint ahogyan az élet más területein is igyekszünk Magyarország megújítása során rendezettséget teremteni. Most az egyházi világ tevékenységében is, annak társadalmi megjelenésében is rendezetté teszi a világunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is arra szeretnék reagálni, amire Lendvai képviselőtársam, hogy ha nem lett volna baj az, hogy a parlament dönt ebben a kérdésben, akkor ezt önök sem nyújtották volna be. Nem gondolom, hogy ezek mindössze stílusbeli különbségek.

Hadd mondjam el azt, hogy néhány héttel vagy hónappal ezelőtt az emberi jogi bizottságot meglátogatta a kínai kormány, illetve a kínai népi gyűlés egy delegációja, ha jól tudom, a népi gyűlés vallásügyi bizottságának egy delegációja. Ott hüledeztünk jobbra-balra, ugye, nem kevés szó esett egyébként a Kínában folyó szisztematikus keresztényüldözésről, illetve kimondottan a katolikusok üldözéséről, amikor is az elnök úr nagyon határozottan képviselte azt az álláspontot a kínai delegáció felé, hogy a politikának nincsen beleszólása a vallási és egyházi ügyekbe. Azt gondolom, ez az álláspont valószínűleg hetek alatt így nem változhatott az emberi jogi bizottság elnökének a fejében. Tehát mi levontuk a következtetést, nem kívánunk önökkel ezen vitatkozni, de azért ez nem pusztán egy stílusbeli különbség.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Varga László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kolber képviselő úrnak köszönöm a megtisztelő szavait, természetesen a bírálatát is, amellyel szemben csak azt tudom mondani, hogy én az expozémban azt mondtam, technikai jellegű. Valóban technikai jellegű, mert a határidők is technikai jellegűek, amelyeket megszab az új törvény a miniszter számára a jóváhagyásra, illetve a bejegyzésre.

Valóban nem emeltem ki a 100 éves működést, egyszerűen azért nem emeltem ki, mert valami módon éreztem az előző törvényben is azt, hogy valami határt kell ahhoz szabni, mert nem lehet, hogy ezer virág virágozzék szanaszét. Az Amerikai Egyesült Államokból, Ázsiából és mindenfelől annyiféle irányzat jött be, aminek az eredménye lett az a háromszáz-valahány egyház, ami bejegyeztetett, hogy valami módon be kell határolni. Nem mondom, hogy ez a legtökéletesebb törvény, főleg nem azt, hogy isteni. Bocsánatot kérek, ilyet véletlenül sem mondtam, én ennek a törvénynek csak az ünnepélyességét szerettem volna egy kicsit aláhúzni, és most bevallom, első perctől kezdve, még a legelső törvény alkotásakor is azt szerettem volna, ha az Országgyűlés hagyja jóvá, de ez akkor a mi belső egyeztetésünknél nem így alakult, de akkor, amikor a szavazás előtt módosítóként bejött, a magam részéről jó szívvel szavaztam az Országgyűlésben. Emeli az egyház tekintélyét.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kolber István képviselő úrnak, független.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Lehetséges, amennyiben a parlament dönt egy ilyen kérdésben, vagy dönt egy kérdésben, ez emeli az adott kérdés tekintélyét, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy adott esetben kockázatot is jelenthet, mint ahogyan egy kétharmados többséggel történő elfogadás is jelentheti és jelezheti azt, hogy az adott politikai többség erőből, a politikai hatalmát felhasználva mondhatja bárkire, hogy egyház, vagy mondhatja egy másik szervezetre, hogy nem az. Ennek a kockázata ez az átpolitizáltság.

(14.50)

Nemcsak elegánsabb, de logikusabb is lenne a bíróságok hatáskörébe tenni ezt a kérdést, megszabni azokat a normákat, kritériumokat, amelyek alapján a bíróság dönthet - mint független testület -, ahol egyébként lehetne biztosítani a fellebbezés jogosítványát is.

Én is azt gondolom, hogy ez egy helyesebb út lenne, és rossz arra az alapra helyezni ezt az eljárást, ami most egy ilyen pszeudo- vagy nem létező jogintézmény, ez a népi kezdeményezés, ezer fő aláírásával indított eljárás, nyilván teljesen bizonytalan alapra helyezi ezt az egész kérdést, megkérdőjelezve ennek az alkotmányosságát is.

Az egyik legfontosabb kérdés egyébként az, hogy akkor most mit kezdünk ezzel a százéves határral, százéves dologgal. Egy homlokegyenest más eljárási kritériumot határoztak meg ezzel, eddig húsz év hazai működés kellett, most száz év nemzetközi működés kell. Nem tudom, hogy végeztek-e egyáltalán valamifajta hatástanulmányt - hiszen több mint 250 egyházról beszélünk -, hogy hogyan érinti ezeket az egyházakat, melyeknél vannak ilyen gyökerek, jogos-e ez a kritérium.

A Magyar Tudományos Akadémia szerepét is azért hadd kérdőjelezzem meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely nem feltétlenül járatos teológiai kérdésekben, tekintve, hogy ilyenfajta "tagozata" - idézőjelbe téve - nem működik.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy egyébként méltatlannak tartom azt, hogy egy több ezer éves, de hogy ne menjünk bele történelmi vitákba, mondjuk azt, hogy több mint ezeréves keresztény országban a nemzet érdekében tevékenykedő kormánypárti képviselők - valószínűleg a karácsonyi időszakra tekintettel - ennyien tartják fontosnak ezt a törvényt, hogy ennyien ülnek itt a Házban.

Arról, hogy Varga László expozéjában nem említette a száz évet: valószínűleg azért nem említette ezt a száz évet, mert ön is pontosan érzi, hogy az expozéban elhangzott bizniszegyházaktól megszabadulni vagy a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő egyházakat nem bevenni bizonyos körökbe, erősen kilóg a lóláb a 14. sorszám alatt szereplő Hit Gyülekezetével kapcsolatosan. Hiszen ha erőteljesebben megvizsgálnánk, akkor elképzelhető, hogy ott is megtalálhatóak - hangsúlyozom: elképzelhető, hogy ott is megtalálhatóak - lehetnének ezek a negatív kritériumok.

Szászfalvi államtitkár úr azt mondta, hogy ez a tizennégy felsorolt egyház a 99 százalékát lefedi a vallásos embereknek. Igen, ha idevennénk most még 6-ot, akkor lehet, hogy a 99,2 százalékát fedné le, akkor továbbmentünk volna. Nem az a lényeg, hogy lefedik a 99 százalékát, hanem az, hogy ezek közül az egyházak közül vajon melyik milyen mértékben fedi le a 99 százalékát, mert elképzelhető, hogy ha kimaradt volna például a 14. sorszámú szervezet, akkor csak a 98,9 százalékát fednék le a magyarországi vallásos embereknek.

A másik: én egyet szeretnék önöktől kérni. Önök átalakítják a választási rendszert - elégedjenek meg ennyivel! Ne áldozzák fel ezt az egyházzal kapcsolatos törvényt a szavazatmaximálás oltárán, higgyék el, nincs szükségük a Hit Gyülekezete szavazataira! Az egész választási törvényt átalakították, ne ez határozza meg azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy kik kerülnek bele azokba a bizonyos körökbe, amelyek az egyházakat fogják jellemezni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök úr, nem lesz két perc, rövidebb leszek. Szerettem volna ehhez a javaslathoz hozzászólni mint előzetesen bejelentkezett felszólaló. Meg kell mondanom azonban, a mai napon arról győződtem meg, hogy a Házszabály módosítása már nem késhet sokáig.

Az ugyanis egy teljesen elképesztő helyzet, hogy a vezérszónoklat befejezését követően ebben a Házban mindig elkezdődik egy olyasfajta vita, aminek gyakorlatilag túl sok értelme nincs. Kettő percben ugyanis gondolatokat nem lehet elmondani, legfeljebb gondolattöredékeket. Kettő perc alatt sok mindent lehet, csak értelmes vitát nem lehet folytatni. Ezért én azt gondolom, hogy ha erre kényszerülök, akkor el fogom mondani majd sok két percben, amit éppen el akartam mondani, ami egyébként házszabályellenes, már most mondom, mert hogy összefüggő beszédet nem lehetne elmondani két percekben. (Szilágyi György: Bocsánat, hogy megszólaltunk!)

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az első kétperces felszólalásomból még maradt durván egy percem, el kell mondanom, hogy a törvénnyel kapcsolatban nekem is számos észrevételem van. Miközben előrebocsátom, hogy támogatni fogom a törvényt, mert e pillanatban nem látok jobbat (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Jaj, de meglepő!), de valamit világossá kell tenni: azt, hogy akik arra vállalkoztak, hogy az egyházakra vonatkozó, és ennél is fontosabb, hogy a vallásokra vonatkozó, de ennél is fontosabb, hogy az embernek az Isten felé vezető útjáról próbálnak valamiféle jogba öntött megoldásokat keresni, azok majdnem a tengerből próbálják - azt hiszem, Szent Ágoston mondotta volt - kimeregetni a vizet. Ez roppant nehéz feladat, ezért nyilván mindig számos hiba is becsúszik azokba a törvényjavaslatokba, amelyek elénk kerülnek. Hogy melyek ezek, azokat azért kívánnám elmondani - majd ha sikerül, összefüggően, ha nem, akkor két percekben -, mert meggyőződésem szerint a jobbítás lehetősége nem zárul be. Születni fog egy törvény, most már meggyőződésem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelynek a jobbításán el kell kezdeni gondolkodni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Nyakó István képviselő úrnak, MSZP.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Továbbra is kérdezem természetesen, hogy hol van Lázár János képviselőtársam, aki jegyzi a törvényjavaslatot, mert őszintén szólva rendkívüli módon sajnálom önöket, hogy ezt a terhet helyette kell cipelniük, de kérdezhetek mást is, hadd ne engedjem ki önöket ebből a kérdésből: nem látom a törvényjavaslatot jegyzők között sem Lukács Tamás elnök urat, sem Harrach Péter urat, ami nekem fáj, hogy úgy mondjam, és van gyanúm.

A gyanúm, azt hiszem, kézenfekvő: vagy nem értettek egyet a törvényjavaslattal, és nem járulnak hozzá, hogy egyébként a nevüket ilyen módon jegyezze a történelem, vagy pedig nem is látták, oda se vitték magukhoz ezt a törvényjavaslatot, mert nem számítottak arra, hogy önök segítenek majd adott esetben ebben a dologban; vagy azt mondták, hogy inkompetensek ebben a dologban - mondjuk, egyik se jó.

A másik gyors észrevételem az lenne, hogy hadd olvassak fel a konferencia anyagához írt egy-két sort: "Végül pedig ott van az utolsó védelmi vonal: az Alkotmánybíróság, ahol a konferenciánk anyagát a legnagyobb valószínűséggel elolvassák." - ezen konferenciáét. "A törvénnyel szembeni alkotmányossági kifogásokat ott lehet orvosolni - ha lesz, aki eljuttatja a normakontrollig. A konferencia rámutatott a neuralgikus pontokra: az egyházi jogállás tisztán politikai döntésre utalása éppen olyan aggályos, mint az egyház elnevezés tiltása más vallási közösségek számára. Ez az elnevezés és teológiai tartalma sok közösség önértelmezésének része, köznyelvi jelentése is tág. Jogi szakkifejezéssé szűkítése és kizárása a köznyelvből majdnem olyan képtelenség, mintha a templom megjelölést csakis a bejegyzett egyházak használhatnák." Ezzel teljesen egyetértek. Aki ezt jegyezte, az dr. Sólyom László, aki alkotmánybíró volt, méghozzá abban az időszakban, amit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) éppen idézett az elnök úr.

Köszönöm szépen. Figyelmezzenek rá! (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Ami nem megy két perc alatt, nem megy tíz perc alatt sem, gondolom én. Próbálok tömör és rövid, adekvát lenni.

Az első, a száz év: az európai jogrendben irányelvként az őshonosság fogalmát a nemzetiségek definíciójánál száz évben határozzák meg. Ennek az átültetése, miután ugyanaz a mechanizmus, mint amit a nemzetiségek kérdésében vallottunk, a száz év ezért jelenik meg.

A második: azt gondolom, hogy részben az alkotmánybírósági, részben pedig a törvényhozók által való hatályon kívül helyezés során az a korrekt és tisztességes, hogy a már jogállami keretek között megszerzett egyházi státust senkitől nem vitathatjuk el, inkább törekedjünk adott esetben a feltételrendszert magát bővíteni, mint szűkíteni. Ezért nem értem azokat a kritikákat, amelyek a lista visszahozására utalnak, hiszen tartalmilag a finomításokkal együtt ugyanaz a törvény fekszik a Ház asztalán.

A harmadik az, hogy ha valaki végigolvassa: az Országos Választási Bizottság, az Akadémia és a parlament. Tehát ebből azt állítani, hogy ez kizárólagos politikai döntés volna, miközben a nemzetiségek esetében ezt a kérdést ilyen módon fel se vetették, ugyanaz a mechanizmus működik, Országos Választási Bizottság, Akadémia és parlament, én azt gondolom, megfelelő szakmai kontroll van ezeknek a kérdéseknek az elbírálására.

(15.00)

A negyedik, hogy mindig élvezettel hallgatom, amikor politikusok nyilatkoznak a politikáról, hogy ez milyen ronda dolog.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Senki nem kötelezte önöket, hogy politizáljanak, de ha politizálnak, akkor szíveskedjenek a nemzet és az ország érdekében azzal a felelősséggel tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kettőperces felszólalások következnek, nyolc összesen. Elsőként megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak. Öné a szó.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Néhány gyors reflexiót szeretnék tenni a Nyakó István képviselő úr által elmondottakra. Én elhiszem azt, hogy Nyakó képviselő úr számára a hetednapos adventista egyház által szervezett konferencia a reveláció erejével hatott, és nem győzi lapozgatni azt a kötetet, amelyet én is megkaptam számtalan példányban. Ebben a kötetben...(Nyakó István felmutat egy könyvet.) Az a könyv is megvan nekem, olvastam, nagyszerű könyv. Én elhiszem, hogy ez most az utóbbi hónapokban a reveláció erejével hat a képviselő úrra, de higgye el, hogy hosszú-hosszú évek és évtizedek óta ilyen konferenciák voltak, vannak, lesznek, kiváló konferenciák. Én magam sajnos nem tudtam elmenni, de egy kollégámat delegáltam ide. Ezek a szabad vitáknak kiváló műhelyei, ezen a konferencián is számos pozitív, negatív, kritikus és erősebb kritikával megfogalmazott vélemény hangzott el a törvény kialakításával kapcsolatosan, számos pozitív megjegyzés is van természetesen, de én azt gondolom, hogy ez egy másik fázis, az egy másik történet.

Az egyházak, illetve az egyházi intézmények diszkriminációjával kapcsolatosan, amelyet Nyakó képviselő úr is említett, illetve Lendvai képviselő asszony is, azt tudom mondani, hogy kedves képviselőtársaim, az előző években, amikor önök kormányozták ezt az országot, nem emlékszem arra, hogy amikor az egyházi oktatási intézményekkel szemben konkrét törvénytelen kormányzati és kormánypárti eljárás történt, mikor emelték fel a szavukat. Amikor éveken keresztül a hatályos törvényekkel szemben, az ÁSZ-jelentéssel szemben az egyházi közoktatási intézményeknek a kiegészítő támogatását nem kapták meg ezek az önök által most annyira szeretett egyházak és egyházi intézmények, akkor egyetlenegy szóval megszólaltak volna, egyetlenegy szóval kiálltak volna itt a parlamentben, hogy: ugyan már, kedves kormány, amelynek mi kormánypárti képviselői vagyunk, miért nem fizetitek ki azt a pénzt? Amikor a vatikáni, a szentszéki-magyar megállapodást megsértette a kormányuk, akkor egyetlenegy szóval meg nem szólaltak. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kettőperces felszólalásokat. A következő felszólaló Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, elnézést kérek Turi-Kovács Bélától, hogy hozzá mertem szólni a vitához. Igaza van, hiszen önök az időkerettel antidemokratikusan lecsökkentették az ellenzéki vélemények megjelenítésének a lehetőségét. Innen a következő lépés az, hogy tiltsák be a kétperceseket, és akkor már csak egy lépés van ahhoz, hogy a kétharmaduk birtokában fogadják el azt, hogy az általános vita és a részletes vita során az ellenzéki képviselők ne is szólalhassanak fel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb Nyakó képviselő úr fájdalmának és gyanakvásának adott hangot amiatt, hogy nem írtuk alá ezt az előterjesztést.. (Nyakó István: Sírtam is.) Fájdalmával együtt érzünk, gyanakvásában nem osztozunk. Én úgy gondolom, hogy megvolt az oka nyilván az előterjesztés gyorsaságának is, ismét mondom, mi is igyekszünk ezzel lépést tartani; de nem ez a mai témánk, hanem a törvény maga.

Azért merek hozzászólni egy olyan kérdésben, amit már az előbb megpróbáltam kifejteni, hogy az egyházakat az állam nem legitimálja. Az állam legfeljebb társadalmi kérdésekben dönt, de mivel azóta újabban olyan megszólalások hangzottak el, mintha ez a törvény foglalkozna teológiai kérdésekkel, pláne Isten-ember kapcsolattal. Ez a törvény az egyházak belső életével nem foglalkozik, és azt is ki kell jelentenem a kínai példa kapcsán, hogy a politika nem szól bele az egyházak belső életébe. Lehet, hogy társadalmi tevékenységét valamiképpen koordinálja, és felhasználja azokat az értékeket, amelyeket a társadalom számára az egyházi közösség megjelenít - intézményfenntartások, oktatás, egészségügy, kultúra s a többi, szociális terület -, de a belső életébe nem szól bele, és jó, hogyha ezt figyelembe vesszük, hogy mire terjed ki ez a törvény. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót. Én is még eredetileg Turi-Kovács képviselőtársamhoz szerettem volna szólni, hogy azért reagálunk kétpercesekben, ugyanis a vezérszónoki felszólalások után Harrach Péter nyomott egy kétpercest, amelyben ő reagált az általunk elmondottakra, mi pedig reagáltunk az övére. Erre találták ki a kétperces felszólalást, az egymásra való reagálásra, tehát azt gondolom, hogy ez itt helyénvaló. Valóban előfordultak már olyan esetek, amikor másra használták, de nem gondolom, hogy ez az lenne.

Én továbbra is feszegetném ezt a kérdést, hogyha olyan sokszor elhangzott is - Harrach képviselőtársamtól is, Lukács képviselőtársamtól is, aki sajnos kiment -, hogyha valóban, tényleg, stilisztikai módosítások csak, annyira leavanzsálták ezt az egész kérdést arra a szintre, hogy mi a különbség az eredetileg beterjesztett és a mostani között, akkor miért nem írták alá. Most néztem meg, valóban, Lendvai képviselőtársam felszólalása kapcsán, hogy most már vagy harmincan aláírták - nem fértek ebbe önök bele? Én azt gondoltam, hogy ebből valóban - és ezt jó értelemben mondom - presztízskérdést csináltak az eredeti beadványnál. Önöknek fontos ez a kérdés, fontos az, hogy hogyan rendezik az egyház és az állam viszonyának kérdéseit. Most már nem az? Itt voltak a Házban, reggel is itt voltak, később is itt voltak. Nem tudom, ha tényleg csak stiláris különbségek vannak szinte, akkor miért...

Én valóban kíváncsi lennék a válaszra. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra következik Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az imént egy ellenzéki képviselő felrótta a kormányoldalnak, hogy kevesen ülünk benn. Most megszámoltam, 14-en vagyunk, miközben 5 jobbikos, 3 baloldali és egy LMP-s képviselő ül benn a vitán, azt hiszem, hogy ez még mindig elég jó arány. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Jobbikos képviselőtársaim felszólalásait, ami a vezérszónoki vitát és a kétperceseket illeti... - úgy látom, hogy egyfajta idegbecsípődés alakult ki egy egyház kapcsán önöknél, ezt érdemes lenne kezeltetniük talán.

Ami a baloldali politikusok felszólalását illeti, a vezérszónoki felszólalássorozatban, mindig izgalmas intellektuális bonbonokat nyújt, amikor a lelkiismereti és vallásszabadságért remegő szocialista felszólalásokat hallunk, hiszen az 1990-es törvény előtti időszakra is, hogyha emlékszünk, akkor ezeket a nagy-nagy aggodalmakat és nagy-nagy remegést az akkori elődpárt nem nagyon osztotta.

Jogfosztott egyházak jelentek meg a felszólalásaik során: nem jogfosztásról van szó, hanem jogdelegálásról a lista 14 egyházát illetően, amely, mint elhangzott, a 2001-es népszámlálás alkalmával egyébként a magyar lakosság 99 százalékát fedi le.

Egy érdekes elszólás volt talán, a Battonyától Nemesmedvesig elszólás, ami megint csak egy korábbi korszakot idéz. Ami pedig Nyakó képviselő úr által Bibó István ideidézését illeti, emlékezzünk vissza, hogy '56-ban, amikor ebből a Házból elvitték Bibó Istvánt, akkor is éppen kik voltak uralmon, és milyen ideológiát folytattak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kolber István képviselő úrnak, független.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek Turi-Kovács Béla miniszter úrral, roppant nehéz feladat egy ilyen törvényt megalkotni, egyetértek vele. Ehhez valóban türelem, idő és körültekintés kell, de mindenekelőtt több idő, hogy legyen időnk megbeszélni ezeket a kérdéseket. Én hibának és méltatlan kapkodásnak tartom ezt az egész törvényt.

(15.10)

Hiba a parlamenti hatáskör erőltetése, jobb lenne visszatérni az önök eredeti javaslatához, hogy bírói hatáskörbe kerüljön. Hiba, hogy egy nemlétező jogintézményre, népi kezdeményezésre alapozzák. Hiba, hogy előrángatták ezt a száz évet, hatástanulmány nélkül.

De több ilyen hiányossággal is küzd ez a törvény. Itt van az állam és az egyházak szétválasztásának az ügye, amely a felvilágosodás óta a modern társadalmaknak az egyik alapvető kérdése. Önök azt mondták korábban, hogy csak egy szóhasználati dolog az, ami bekerült a korábbi törvénybe és ami szerepel ebben a törvényben is. Aztán a köznevelésről szóló törvény kapcsán gyakorlatilag a kötelező tanterv részévé tették a hittanoktatást.

Nekem csalódást jelent ez a 14-es lista, én azt gondoltam, hogy bővül. Az egyéb hatásokkal önök nem számolnak, mint az egyszázalékos támogatás, az intézmények fenntartása vagy az állami támogatásoknak a kérdése. Nem gondolom, hogy elegendő lenne pár nap az egyházaknak átállni a törvény alkalmazására. Nem lesz több idejük, majd szilveszterkor jelenik meg körülbelül. És nagyon sajnálom azt, hogy a korábbi progresszív irányú magyar egyházügyi szabályozást önök itt negligálják, még ki is hagyták a törvényből egyébként az előző törvényre való hivatkozást.

Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők, Javaslattevők! A Demokratikus Koalíció nevében azt javasolom, vonják vissza, nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék tisztázni valamit, Szilágyi képviselő úr, Szabó Timea képviselő asszony irányába: én vagyok az utolsó, aki a képviselői felszólalások korlátozása ügyében próbálna megszólalni; ellenkezőleg, a lehető legszélesebb körben tartom szükségesnek a viták lefolytatását, az ésszerűség határain belül. Másról beszéltem, de ezt most nem fogom megmagyarázni.

Azt azonban igen, hogy az igaz, hogy amit egy vezérszónoklatban nem lehet elmondani, azt esetleg meg kell próbálni két percben.

Ezért én azt gondolom, most azt kell elmondjam önöknek, amit ebben a törvényben én magam is úgy gondolom, hogy majd javítani kell. Javítani kell az én meggyőződésem szerint azt, hogy a 6. pont - és ebben vitatkoznék mindenkivel -, amely a vallási tevékenységeket írja körül, az én szerény nézetem szerint ha ebbe belefér és bele kell hogy férjen, hogy a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul - tehát természetfelettire irányul -, akkor ebből nem lehet Istent kihagyni.

Hogy világos legyen: a vallási tevékenységnek nincs fontosabb feladata, mint az Istenhez vezető útnak a megkeresése és az e felé való irányítás. Amelyik vallás nem ezzel foglalkozik, az sok mindennel foglalkozhat, de nem azzal, amivel föltétlenül kell. Én ezt idevalónak tartom.

A második észrevételem: az egyház meghatározása. Ebben semmi hátsó szándékot nem látok. De amikor azt mondja a II. fejezet 2. pontja, az egyház rész, hogy az egyház vallásfelekezet, vallási közösség, továbbiakban együtt: egyház, akkor ezzel az a gondom - már csak a következő két percben tudom elmondani -, hogy jó néhány olyan vallási közösség van, amely nem tartja magát egyháznak, de milliárdos nagyságrendben létezik a földön. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért valahol ezt a részét ennek a javaslatrésznek pontosítani gondolom.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon gyorsan reflektálva, Kolber István képviselő úr, azt szeretném jelezni, hogy a köznevelési törvényben nem kötelező hittant fogadtunk el, ez bizonyára tévedés lehetett, mert ez hangzott el konkrétan, expressis verbis. (Dr. Kolber István: Nem ezt mondtam.) Tehát továbbra is választható a hit- és erkölcstan.

Azt szerettem volna még reflexióként elmondani, a vallási tevékenységen nyilván sokat lehet vitatkozni, és sokat is vitatkozunk 20 éve gyakorlatilag, de azt gondolom, hogy ennek a törvénynek nem lehet a tárgya az Isten és ember személyes kapcsolata. Nyilvánvalóan másról szól, tehát az állam által biztosított lelkiismereti és vallásszabadság jogának garantálásáról, illetve az egyházaknak a jogállásáról, de az Isten és ember perszonális kapcsolat nyilván nem lehet tárgya.

Amit szerettem volna még reflexióként említeni, abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy az egyik legfontosabb cél az volt, eredendő módon is és most is, hogy a bizniszegyházakat szűrjük ki a rendszerből. Én úgy érzem, hogy ebben többé-kevésbé konszenzus van, igazából arról vitatkozunk, hogy ezt hogyan lehet úgy elérni, olyan eszközökkel elérni, ami nyilván alkotmányos, jogállami, ugyanakkor egyfajta folyamatos működést is lehetővé tesz a hiteles közösségek számára.

Azt szeretném Nyakó képviselő úrnak elmondani, hogy ez a törvény nem az egyházaknak vagy az egyházi szervezeteknek a finanszírozásáról, pénzügyi kérdéseiről szól, bármennyire is ön azt szeretné elérni, hogy ez a vita arról szóljon, hogy az egyházak pénzről szólnak, és az egyházak pénzt igényelnek. A hiteles egyházakról beszélek. Én azt gondolom, hogy itt valóban arról van szó, hogy a lelkiismereti és a vallásszabadságnak a garantálását tudja ez a törvény megteremteni, illetve az egyházaknak a jogállását nem teológiai módon és összefüggésben, hanem az alkotmányos rendszerben garantálni.

Azt gondolom, ez a törvényjavaslat ezt biztosítja.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, alelnök úr. Egyrészt szeretném megköszönni Harrach frakcióvezető úr őszinteségét, amit egy politikai vitában lehet érzékeltetni a háttérről kulturáltan, azt megtette azzal a kifejezéssel, az aláírás hiányát magyarázva, hogy igyekeztek lépést tartani az eseményekkel. Érteni vélem; az önök eredeti törvényének vagy javaslatának sorsát nem önök irányították, vagy sikerült lépést tartani, vagy nem, néhányuknak nem. Én örülök neki, mert legalább nem kompromittálódtak.

A másik, ez tipikus kérdés - és ezt államtitkár úrnak mondom -, hogy azt mondja, miért nem szóltunk a nyolc év alatt, amikor rosszul számolták az egyházak pénzét. Nagy baj, ha rosszul számolták! Hát persze! És ha tudtuk volna, szólnunk kellett volna, mint ahogy az elmúlt 40 évben, már a nagy átkosban meg no pláne, hogy nem volt vallásszabadság. De ettől most jobb a mostani törvény?! Én azt is elismerem, hogy a nyolc év kormányzása alatt túl sok eső esett, vagy ha akarják, túl kevés, csak ez semmit nem javít a mostani paragrafusokon, amelyek viszont bizony igenis érintik az egyházak finanszírozását, nem legitimálnak vallást, de legalizálnak egyházakat, és másokat majd csak később, feltételes módban. És bizony az, hogy egyházi intézményfenntartó esetében érvényes az a szabály, hogy ugyanannyit kell kapnia az államtól, mint az állami, önkormányzati intézményfenntartásnál, nem egyházinál nem. Hogy az egy százalék másképp minősül az egyháznak bejegyzett vallási közösségekre, mint a nem. Hogy az egyházi költségvetési kiegészítést - természetesen nevében is benne van - csak az egyháznak minősített közösség kapja.

Igen, Isten és ember viszonyát ez nem kell hogy érintse. De hogy milyen anyagi és működési feltételek között lehet egy közösségnek ezt a viszonyt gyakorolni, azt bizony érinti. Igen, tudom. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Választójoga is mindenkinek van, csak ha a fülke elé olyan magas küszöböt helyeznek el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy azt nem mindenki tudja átlépni, akkor bizony baj van a joggyakorlás lehetőségével.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredendően azzal szerettem volna kezdeni a mondanivalómat, hogy világossá tegyem: az a széles körű egyeztető munka, amit Szászfalvi államtitkár úr végzett hosszú időn keresztül, azokat a vádakat, hogy nem volt elég idő a felkészülésre, értelmetlenné teszik. Szászfalvi államtitkár úr számos olyan kisegyházzal egyeztetett, amely most nincsen benne ebben a 14-es körben. És ha én valamit fájlalok, akkor azt fájlalom, hogy némelyek nincsenek benne a 14-es körben. Vagy - ha nagyon őszinte akarok lenni - azt fájlalom, hogy egyáltalán van 14-es kör.

Én ugyanis úgy gondolom, hogy a legnagyobb egyházak talán azzal érezhetnék magukat leginkább sértve, ha őket nem tartanánk kellően nagynak, erősnek ahhoz, hogy mindenki mással szemben ők világosan, egyértelműen egyházaknak minősülnek az emberek gondolkodásában, az emberek hitvilágában és az emberek kapcsolati rendszerében. De ez egy másik kérdés.

Amiről alapvetően szólni akartam, az az, amit többen feszegetnek. Azt gondolom, az eredeti javaslatban bölcs gondolat volt az, hogy ha az Országgyűlés hozza meg a törvényt, mert ez a dolga - és ez politikai döntés, ez mindig politikai döntés, ezzel azt hiszem, egyet kell értenünk, hiszen ez egy politikai szervezet -, bölcs dolog-e, hogy ugyanaz a szervezet, amely politikai döntést fog hozni akkor is, amikor eldönti, hogy ki az egyház, ki nem egyház.

(15.20)

Ez egy alapvető kérdés, amin érdemes lett volna vagy érdemes lenne elgondolkodni. Most is azt mondom ugyanis, hogy az Országgyűlés alkalmas lehet erre, de akkor nagyon-nagyon körülhatárolt szabályozókat kell majd beiktatni, amelyek kizárják belőle a politikai felhangokat, mert ezek a politikai felhangok menthetetlenül meg fognak jelenni, ha nem tudunk erre kellő garanciákat biztosítani, és ez mindannyiunknak súlyosan árthat. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Egyelőre az utolsó kétperces felszólalás következik, és végre rá tudunk majd térni az írásban előre bejelentett felszólalásokra. Nyakó István képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Turi-Kovács képviselőtársamnak mondanám, hogy amennyiben igényli, mi a módosító indítványait nagyon szívesen ellátjuk aláírásunkkal is; amennyiben csak a szavazatunkat kéri azokhoz a módosításokhoz, amit elmondott, azt természetesen megkapja. Képviselőtársai között kell majd szétnézni, hogy meglegyen a szükséges támogatás.

Azt mondja az államtitkár úr, hogy konferenciák voltak, lesznek is. Igen ám, csak ezek a konferenciák nem az önök által beterjesztett egyháztörvényről... (Szászfalvi László: Nagyon is voltak! Régiek.) Akkor elmondom, hogy mi az igazság: "Ismét egy konferencia, amit előbb kellett volna megtartani, az egyházak jogállásáról szóló sarkalatos törvény megalkotása előtt. Egy ilyen súlyú törvény előkészítése megkövetelte volna mind a valóság feltárását és az egyházak mai helyzetének és tevékenységének elemzését, mind pedig az elvi és az alkotmányjogi alapok tisztázását, vagy legalábbis felelevenítését, sőt a jövőben kibontakozó irányra is tekintettel kellett volna lenni." Szintén Sólyom Lászlótól idéztem, aki a konferencia anyagáról megjelent könyv előszavát írta.

Nem akarok csapongani, de gyorsan egy másik könyvből olvasnék, amit államtitkár úr szintén olvasott, Jean-Marie Lustiger: "A vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, se ne akadályozzák abban, hogy a lelkiismerete szerint cselekedjék akár magánéletben, akár nyilvánosság előtt, akár egymagában, akár másokkal társulva. A személyeknek e jogát a vallásszabadsághoz a társadalom jogrendjében úgy kell elismerni, hogy a polgári jog szerves részévé váljon." Magyarán azt írja, hogy aki közösségben szeretné hitét megvallani, közjogi értelemben a megélés formája az egyház. Éppen azért mondom, hogy nem vonhatjuk el az emberek egyházhoz való jogát, ha közösségként akarják megélni hitüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak egy zárójeles megjegyzés az általam nagyon tisztelt Lustiger bíboros úr megjegyzésére: ő mondta ezt abban a Franciaországban, ahol nincs egyházi jogi státus, kedves Nyakó képviselőtársam. Tessék tájékozódni! Franciaországban minden egyház, kvázi egyház civil szervezetként működik és van bejegyezve. Ennyit erről a történetről.

A konferenciáról pedig csak annyit, hogy én magam több konferencián vettem részt az új egyházügyi törvény előkészítésén hónapokon keresztül; nagyon komoly egyeztetéseket folytattunk nagy egyházakkal, történelmi egyházakkal, kisegyházakkal, egyházi szakértőkkel, független szakértőkkel, és több konferencián magam is előadó voltam. Tehát az új egyházi törvénnyel kapcsolatban - 2011-ről beszélek - nemcsak ez a konferencia, hanem előtte több konferencia lezajlott, és azok is ilyen kiválóak voltak. Természetes, hogy ez most nagyobb publicitást kapott ezek szerint bizonyos okok miatt, annak nyilván megvan a hátsó oka. És egyébként az elmúlt 20-21 évben is nagyon sok ilyen konferencia volt, amely a különböző állam-egyházi kapcsolatrendszert dolgozta fel.

A politikai döntés mivoltára szeretnék visszatérni. Turi-Kovács Béla képviselőtársam nagyon fennkölten és tartalmasan beszélt erről a dilemmáról tulajdonképpen, és azt hiszem, hogy ebben tényleg kell róla gondolkodnunk meg vitázni, de ha most belegondolok, ha például a nemzetiségek regisztrációjáról beszélünk a '93-as kisebbségi törvény alapján - most már van egy új nemzetiségi jogállásról szóló törvényünk -, ott gyakorlatilag az Országgyűlés deklarálta azt, hogy tizenhárom elismert nemzeti és etnikai kisebbség van Magyarországon, és egyébként, amikor voltak újabb és újabb kezdeményezések, azokban az esetekben is az Országgyűlésnek bölcs politikai döntést kellett - de én nem a napi pártpolitikai értelemben vett politikai döntésre gondolok, gondolom, hogy képviselő úr se erre gondolt, hanem a szó legnemesebb értelmében - hoznia. És így vagyunk a mostani törvényjavaslatban is az egyházakkal.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Demeter Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek államtitkár úrral abban, hogy ez a törvény nem azért rendeltetett vagy adatott, hogy az Isten és az ember kapcsolatát szabályozza, ugyanakkor úgy gondolom, hogy mégis fel kell tennünk önmagunknak legalább a kérdést, hogy lehet-e egyházról beszélni ott, ahol nincs Istenbe vetett hit. (Szászfalvi László: Ez jogos!) És véleményem szerint nem. Ugyanakkor viszont azt látjuk, hogy mégis alakulnak kisebb csoportok, közösségek, amelyek egyházi köntösbe bújva, a pénzimádat miatt állami normatívákat hívnak le. Ezt viszont nem szabad tűrni, és ezeket a csoportosulásokat ki kell zárni ebből az egyházi törvényből.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy úgy látom, a tisztelt ellenzéki képviselők a mindent tudó emberek most itt ezen a parlamenti ülésnapon, hiszen ami a kormánypárt részéről elhangzik, az minden rossz. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Igen.) Én még nem hallottam legalább egy mondatot, ami arra utalt volna, hogy van azért ebben a törvényjavaslatban pozitív dolog is. (Szászfalvi László: Az lehetetlen.) Nyakó képviselő úr például mindent tud, hiszen felsorolta, hogy 1911-ben kik születtek, Rodolfo, meg nem tudom a többieket sorolni, hogy kiket mondott, de, tisztelt képviselő úr, tudja-e azt, hogy 1911 áprilisában született egy görög katolikus kárpátaljai püspök, Boldog Romzsa Tódor, akit 1947-ben Hruscsov a kommunista diktatúra idején megölt, mert megmérgezte.

Tisztában kellene lenni a történelemnek az elmúlt idejével, látni kellene azt, hogy önök hogyan viszonyultak az egyházhoz, és akkor talán önök is alázattal tudnának itt lenni, és egy kicsit visszafognák magukat abban a kritikában, amelyet megfogalmaznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nyakó István képviselő úrnak adom meg két percben a szót.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Szerintem hagyjuk ezt a részét. Csak azt akartam mondani államtitkár úrnak, hogy arról a törvényről beszéltek-e ezeken a konferenciákon, amit a négy KDNP-s képviselő benyújtott; arról a törvényről beszéltek-e konferenciákon, amit Lázár János úr átírt, és elfogadásra került; arról a törvényről beszéltek-e konferenciákon, amik most itt fekszenek az Országgyűlés asztalán. Szerintem az egyes a helyes válasz, én legalábbis azt ikszelném be, hiszen Lázár János munkásságáról nem volt nagyon ideje vitatkozni és beszélgetni, konferenciákat rendezni ezeknek az egyházaknak, ahová önt meghívták volna, hiszen ez usque cirka olyan egy éjszaka alatt zajlott le, tehát én ezt kizárnám.

Itt van ez a törvényjavaslat, amit ma reggel kaptunk az asztalunkra. Nem tudom, hogy hány konferencián járt tisztelt államtitkár úr, ahol erről a törvényjavaslatról érdemben tudott volna beszélgetni, egyeztetni ezekkel a közösségekkel. De látom, hogy nyomott gombot, úgyhogy fellebbenti a fátylat erről a rejtelemről. (Szászfalvi László: Nem, visszavontam.) Megértem ezt is, ha visszavonta, államtitkár úr, hiszen ezekre nincsen válaszuk, nem egyeztettek senkivel. (Szászfalvi László: Mások várnak, sorba állnak.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Józsa István képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elnöki jogkörben megadható határidő-módosítást szeretnék öntől kérni, tekintve, hogy igazából ma reggel vált olvashatóvá ez az előterjesztés. Azt szeretném kérni, hogy két munkanapot biztosítson a módosító indítványok benyújtására. (Dr. Hoppál Péter: 25-én!) Tehát 27-én 20 óráig kérjük, hogy a módosító indítványok benyújthatók legyenek. (Nyakó István dr. Hoppál Péterhez: Mi szeretnénk erről egyeztetni, erről van szó. Tehát érted...)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy a tervezett napirenddel összefüggésben a szükséges egyeztetések most megkezdődnek, és most még, a napirend tárgyalása alatt tájékoztatni fogom önt, hogy mely az a legkésőbbi időpont (Dr. Józsa István: Későbbi lehet!), ameddig be lehet nyújtani a kapcsolódó módosítót. (Dr. Józsa István: Jó, köszönöm szépen.)

Tisztelt Országgyűlés! Három kétperces felszólalás következik; elsőként Varga László képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából.

(15.30)

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Tisztelt képviselőtársaimtól szeretném megkérdezni: most az a bajuk ezzel a törvénnyel, hogy Lázár János is az aláírók között van, vagy a törvénnyel van bajuk? Döntsék már el, hogy Lázár Jánossal vagy a törvénnyel van bajuk!

Nagyon köszönöm, Nyakó képviselő úr, hogy ennyit változik egy hónap alatt vagy majd' egy fél év alatt az ön gondolkodása és odaadása, ugyanis az a törvény, amit most földicsér, hogy az milyen jó törvény volt, arról mást se hallottam, sem bizottságban, sem itt, csak a bírálatot és a bírálatot. De hát nyilván azért kapja a fizetését, mert ellenzéki képviselő.

Nekem viszont épp ellenkező a véleményem. Nem romlott a törvény ez alatt a fél év alatt, amit most visszaidéz. Az első variációra is azt mondtam, hogy tökéletes törvényt nem fogunk tudni csinálni. Valaki megkérdezte, hogy te mennyire voltál ebben benne. Mondtam neki, hogy ha én csináltam volna ezt a törvényt, akkor nem ilyen lett volna. De ha a másik csinálta volna, akkor sem ilyen lett volna. Nyilván nekem is megvan a magam elgondolása, de el tudtam fogadni, mint jó törvényt. Még jobbnak tartottam, az előbb már bevallottam, hogy az Országgyűlés hagyja jóvá az egyházak bejegyzését, és ebben a törvényben sem találok semmi kivetnivalót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Mirkóczki Ádám képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden reagálnék néhány minket érintő kormánypárti felszólalásra.

Amit Turi-Kovács Béla képviselőtársunk elmondott az ellenzéki hozzászólásokról és magatartásokról, azt nagyon nem szeretném kommentálni, annyival azonban lezárnám: bocsánat, hogy megszülettünk, többet ez nem fordul elő. Ezt merem garantálni.

Amit pedig Lukács Tamás képviselőtársunk a száz évről mondott: azt értem, hogy ez az őshonosság kritériuma Európa-szerte, és sok minden másnál alkalmazzák ezt az időintervallumot, de ezzel meg is cáfolta a saját javaslatukat, mert ha ez a kritérium így ebben a formában számít, akkor például a Hit Gyülekezete miért van ott. Száz év!

S akkor itt rá is térek Hoppál Péter becsípődésére. Felejtsük már el ezt a képmutatást és álszenteskedést, különösen ebben a kérdésben! Kérdezze már meg néhány képviselőtársát meg választóiknak az akaratát és szándékát pontosan a Hit Gyülekezete kapcsán, ön ugyanis arra célzott, hogy a Jobbiknak ez becsípődése. Az lehet, mi viszont tükörbe tudunk nézni, mert ugyanazt képviseljük, amit mindig is képviseltünk ebben a kérdésben. Kérdezze meg például Rónaszékiné Keresztes Monikát, emlékszik-e arra, amikor egy kereskedelmi televízióban találkoztunk, egymás után jöttünk interjúban, és akkor készülődött még az első egyházügyi törvény. Ő mondta, teljesen kizárt dolog, hogy a Hit Gyülekezetét a Fidesz vagy a KDNP támogatni fogja, elképzelhetetlen, mert micsoda szekta, felháborító, hogy állítok én ilyet. Vagy kérdezze meg Wittner Máriát, hogy miket mondott bizottsági üléseken. Én azt gondolom, hogy ezzel azért sok mindent elmondtunk. És jellemző, hogy ön sem a törvényről beszélt, hanem csemegézett különböző ellenzéki képviselők félmondataiból. De még egyszer mondom: mi ugyanazt képviseljük, amit mindig is képviseltünk, önökkel ellentétben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Nyakó István képviselő úrnak.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A parlament általi elfogadással kapcsolatban szeretném megerősíteni, amit elmondtam, és figyelmeztetni szeretném önöket, ebben az esetben ez azt jelentené, hogy a törvényhozás egyben törvényalkalmazássá válik. Tehát nemcsak hozzuk a törvényeket, hanem alkalmazzuk is azokat itt, Házon belül. Szerintem itt egy picit összekeverednek a hatalmi ágak. Mi nem vagyunk a végrehajtó hatalom része, mi a törvényhozó hatalom része vagyunk. Szerintem alkotmányossági kérdéseket bőven felvet ez a kérdés, de ezt majd az Alkotmánybíróság elrendezi.

A másik: nem tudom, hogy a házvezetés dönt ebben a kérdésben vagy házelnök úr dönt egy személyben, segítenek-e neki eligazodni a döntésben, de nagyon szépen kérnénk azt a két munkanapot, mert azt, amit államtitkár úr már sokszor és számtalanszor elvégzett, mi is szeretnénk elvégezni azt az egyeztetést azokkal az egyházakkal, amelyekről ez a törvény szól. Ma nyújtották be, tényleg a bizottsági ülésen kaptuk az asztalra ezt a törvényjavaslatot, s nemhogy mi nem tudtuk teljesen elolvasni, de azok a közösségek sem, amelyekről szól ez a történet. Tessenek megengedni nekünk vagy önmaguknak, hogy nemcsak hogy elolvassák, hanem elvigyék azokhoz, akikről szól, és megvitassák ezt a kérdést. Szerintem erre két munkanap méltányos lehet, már csak azért is, mert gondoljanak bele, vallásos emberekről beszélünk, és valószínű, hogy a karácsony nekik is ugyanolyan szent, mint bármelyikünknek ebben a Házban. Az utána való napon le lehet velük ülni, meg lehet velük beszélni azt, amit el akarnak mondani, és akkor visszajövünk, lerakjuk a módosító javaslatainkat, és nyugodt lelkiismerettel "fordulhatunk rá" a törvényhozásra. Erősíteném ezt, és várnám azt is, hogy kormánypárti képviselőtársaim támogassák Józsa képviselőtársam javaslatát, és mindenki ebben a Házban, mert szerintem ez így korrekt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Hoppál Péter képviselő úrnak.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fél évvel ezelőtt, amikor az akkori törvény általános vitája zajlott, emlékeimben él még az akkori hozzászólások hangulata. Viszont most meg is találtam a szöveg szerinti jegyzőkönyvben Lendvai Ildikó akkori vélekedését, amikor is azt mondta: "A hittételek és a hitvallás beadásának követelménye mégis veszélyes helyzetet eredményezhet. Mondhatja azt egy állami szerv, adott esetben a bíróság, szakértők bevonásával, hogy szerinte ezek nem hittételek, mert nem alkalmasak erre meg arra. Akármit csinálunk, ha a hittételek ott vannak egy papíron, és azt a papírt bíróságnak kell megítélni, az bizony olyan beleszólást eredményezhet az állam részéről az egyes egyházak tételeibe, lelkiismereti és vallástanaiba, ami elfogadhatatlan."

Fél órával, háromnegyed órával ezelőtt ugyanez a Lendvai Ildikó itt a Házban ugyanennek a törvénynek az új előterjesztéséhez hozzáfűzött véleményében azt mondta, hogy becsület és tisztesség a kormánypárti képviselőknek, akik fél évvel ezelőtt, még az akkori törvény első olvasatában a Fővárosi Bíróságnak adták volna azt a jogosítványt, hogy az első tizennégyes körbe bekerült egyházakat bővítsék. Jó lenne, ha egyeztetnének, tisztelt ellenzéki képviselő urak és hölgyek, hogy mi is az önök álláspontja. Fél évvel ezelőtt az akkori tervezet szerinti szöveget támadták hevesen és lázasan, most pedig az új tervezet szerinti szöveget. Úgy látom, önöknek mindegy, hogy mi áll a szövegben. Most azt mondják, hogy az akkori tervezet szenzációs volt és nagyon-nagyon üdvözlendő, és milyen bátor volt az akkori tervezet, most pedig azt mondják, hogy alkalmatlan. Akkor is azt mondták, hogy alkalmatlan. Mindegy, hogy milyen sapka van rajta, csak a lényeg az, hogy a nyuszikán sapka van. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Bana Tibor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Hoppál Péter képviselőtársam utalt a júniusi általános vitára, ugyanis így válaszolni tudok Demeter Zoltán képviselőtársamnak, aki elmondta, hogy csak a kritikai észrevételeinket hangoztatjuk, a pozitívumokról viszont nem ejtünk szót az általános vita során. Szeretnék utalni rá, hogy júniusban azzal kezdtem a normál felszólalásom, hogy a Jobbik álláspontja szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban előrelépést jelent a jelenlegi állapotokhoz képest, ténylegesen egy tisztább helyzetet hozhat létre. De tisztelt kormánypárti többség, engedtessék meg már nekünk, ellenzéki képviselőknek, hogy az általános vita során, amely időkeretben zajlik, elsősorban a kritikai észrevételeinknek adhassunk hangot.

Reagálnék Varga László képviselőtársam szavaira is, aki feltette azt a kérdést, hogy Lázár Jánossal van-e problémája az ellenzéknek vagy magával a törvényjavaslattal. Természetesen a kritikánkat a törvényjavaslatra irányozzuk, noha Lázár Jánosnak, a Fidesz frakcióvezetőjének jó néhány lépésével kapcsolatban nagyon komoly aggályaink és kritikáink vannak. Személyesen önnel szemben nincs kritikánk, azzal kapcsolatban viszont már meg kell hogy fogalmazzuk a fenntartásainkat, hogy ön, tisztelt Varga képviselőtársam, mint református lelkész a nevét adja egy olyan törvényjavaslathoz, amely egy szintre emeli a Hit Gyülekezete nevű szektát a Magyar Katolikus Egyházzal, a Magyarországi Református Egyházzal vagy éppen a Magyarországi Evangélikus Egyházzal.

(15.40)

Azt gondolom, hogy ez nemcsak a Jobbik számára elfogadhatatlan, hanem minden keresztény, hívő ember számára teljességgel elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Varga László képviselő úrnak, KDNP.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Arra szeretném emlékeztetni a kedves jobbikos képviselőtársaimat, hogy erről a kérdésről az önök kérésére egyszer név szerint szavazott a parlament. A parlamentáris demokráciában pedig, ha ugyanaz a parlament egyszer név szerint szavaz, elfogad valamit, akkor azt tudomásul kell venni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A parlamentáris demokráciára hivatkoznak? Jól hallom?) Jól hallasz. Jól. Biztos.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek meglesz a lehetősége, ha szót kér, hogy az álláspontját kifejtse.

Kettőperces felszólalásra következik Nyakó István képviselő úr.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hoppál képviselő úr, bár mondhatnám a hasonlat után, hogy kedves nyuszika. Amikor én ugrifüles voltam nagyon piciként, volt egy olyan szituáció, talán önökkel is előfordult, hogy ettem a tejbegrízt - nem értem, de az iskolait szerettem, jól megszórták ott kakaóval -, és próbáltam lecsípni és kialakítani belőle egy kis figurát, egy autót. Aztán lecsíptem innen, egy kicsit nem jó, innen is egy kicsit, aztán látszott, hogy az egészet elbarmoltam.

Magyarán arról van szó, hogy azon a törvényen, ami szerintem nem volt csillagos ötös, tehát túlzás azt mondani, hogy frenetikus volt, azon is tudtak rontani; aztán látja, hogy az Alkotmánybíróság is így döntött, tehát valami lehetett abban a dologban.

Hadd kérjem meg újra önöket, nem szóltak ebben az ügyben: legyenek szívesek támogatni, hogy két munkanapot adjunk ennek a törvénynek, saját magunknak, a módosító indítványoknak, illetve az egyeztetéseknek. Ez hozzájárulna a Ház tekintélyének helyreállításához. Hozzáteszem rögtön: Kövér elnök úr dolgozik ezen, hiszen a Ház tekintélyének rombolása miatt az Indexet kitiltotta a Parlamentből. Gratulálok. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy Józsa István képviselő úr ügyrendi javaslatának megfelelően a szükséges egyeztetést elvégeztem. Mivel az alkotmányügyi bizottság holnap 9 órakor és az emberi jogi bizottság úgyszintén tárgyalja a módosítókat, így, mivel ma 19 óráig van a napirend meghirdetve, a módosítók beadására a mai napon 19 óráig van lehetőség. Kérem képviselő urat, ezt akceptálja. A napirend fenntartása miatt a levezető elnöknek erre van mandátuma és lehetősége.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István: Skandalum.) Sajnálom, hogy Mirkóczki képviselő úr - nem tudom, itt van-e most (Mirkóczki Ádám: Igen.), igen - félreértette azt, amit mondtam. Meg kell ismételnem, hogy én leszek az utolsó ebben a parlamentben, aki a felszólalások olyan korlátozását kívánná, amely a Ház rendjével, a Ház elkötelezettségével bármi módon ellentétes lenne. Ha félreérthető volt, amit mondtam, akkor még egyszer mondom, sajnálom. Nem akartam megbántani senkit, azt talán nem is kell mondanom.

Tisztelt Ház! Világos, hogy egy olyan törvény áll előttünk, amelynél - és erre már utaltam kétperces felszólalásban - hihetetlenül nehéz feladatot vállalt az, aki ezt, azt kell mondanom, kötelező teherként próbálja teljesíteni.

Amikor ennek az útnak nekiindult a kormány és a kormány képviseletében Szászfalvi államtitkár úr, nyilvánvalóan tudta, hogy valami olyasmire kell vállalkozni, ahol szellemi tevékenységekkel összefüggő, de materiálisan és jogilag szabályozott körülményeket kellene biztosítani és garantálni. Hallatlanul nehéz. Gondoljanak bele, olyan ez, mintha a művészetet próbálnánk valahogyan úgy jogszabályba foglalni, amelyben megmondjuk, ki a művész, ki az, aki a művészettel foglalkozik vagy foglalkozhat. Hihetetlenül nehéz. Mégis azt kell mondanom, hogy a törvény, ami most itt van előttünk, arra föltétlenül alkalmas, hogy az elkövetkezendő időkben egy nyugalmat, egy nyugodalmasabb időszakot tudjon biztosítani ahhoz az időszakhoz képest, amelyet meg kellett élnünk az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt évtizedekben ugyanis - és ez ténykérdés - valóban igen nagy számban jelentek meg, és ez egy fájdalmas dolog, olyan szervezetek, amelyek egyháznak álcázott módon, egyházként igyekeztek megjelenni a külvilág előtt, miközben semmi mást nem tettek, mint gazdasági előnyöket, adóelőnyöket, vagyoni előnyöket igyekeztek szerezni. Ezért azt gondolom, ennek valamilyen úton-módon, éspedig nyilvánvalóan törvénnyel, véget kellett vetni, véget kell vetni.

Az sem vitás énelőttem, hogy ennek bizonyára nem az a módja, hogy vajon hányan követnek egy felekezetet. Engedjék meg, nem szívesen teszem politikai viták során, hogy az evangéliumra hivatkozom, de azt hiszem, mindannyian ismerjük a mustármag gyönyörűséges példabeszédét vagy a kovászt, amely ugyanolyan szépséges Máténál és Márknál is. Mindkettő világossá teszi, hogy bizony, a picinyke mustármagból is lehet olyan gyönyörűséges nagy növény, ahová elférnek a madarak is.

Ezért én azt gondolom, meg kell találni azt a helyes arányt, amelyben a meglévő, működő és már kétségtelenül a köztudatban megjelent egyházaknak biztosítjuk a jövőt és a lehetőséget, miközben semmiképpen nem zárjuk el annak a lehetőségét, hogy az Istenhez vezető utat - és ebből nem tudok engedni - mások is, más módon szabályozottan igyekeznek keresni.

Tisztelt Ház! Én éppen azért tartom olyan nagyra Szászfalvi államtitkár úr tevékenységét, mert nemcsak a nagy egyházakkal egyeztetett, hanem ugyanolyan egyenrangú módon egyeztetett a kisegyházakkal is. Eljutottak hozzám olyan jelzések, amelyek, azt kell mondanom, talán a legpozitívabbak, amit az elmúlt másfél esztendőben hallhattam és tapasztalhattam. Ezekből az világosan kiderül, hogy semmiféle elzárkózás, semmiféle valami hitbéli különbségek miatti ellenérzés nem volt érezhető. A különbségtétel legfeljebb abban történt és kellett hogy történjen, hogy melyek azok, amelyek egy törvény keretébe beleférnek, és melyek azok, amelyek egy törvény keretében ugyanilyen kategóriában nem jelenhetnek meg.

Amit én nehezményezek: nem tartom szerencsésnek, hogy azok a kisegyházak, amelyek most ebben a 14-es körben nincsenek benne, egyesületi megnevezéssel kerülnek bele a törvénybe. Miért nem kerülhettek be, mondjuk, vallási közösségek néven? Nem jó érzés az egy kisegyházhoz tartozó embernek, ha ő innentől kezdve olyan néven szerepel, mint mondjuk, a sakk-kör vagy a madarászok egyesülete. Nem jó érzés ez, mert ő valahol mást tesz, mást akar tenni ott, abban a közösségben, ahova tartozik. Ezért én sokkal szerencsésebbnek tartottam volna, ha a 14-es kör megtartása mellett, akik ezen kívül maradtak, például vallási közösség megjelöléssel folytathatták volna egyesületi jogosítványok mentén a tevékenységüket. Picinyke gesztusnak látszik, mégis azt kell mondanom, szerintem jelentős gesztus lehet.

Hadd értékeljem nagyra azt, hogy az átmeneti törvényen belül - és ez megint azt igazolja, hogy nyitottság volt és nem elzárkózás a törvényhozás során - még aktuális problémákon is igyekezett segíteni a törvény előterjesztője. A földtörvény módosítása, mindannyian tudjuk, nagyon konkrét okok miatt vált szükségessé. Az már egy másik kérdés, jogászként el kell mondanom: arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy egy alkotmányossági próbát is kiáll-e ez a forma. Mert az egy hatalmas kérdés, hogy civil szervezet és civil szervezet között lehet-e olyan különbséget tenni, hogy az egyik szerezhet földet, a másik nem. Ennélfogva én azt gondolom - egyelőre halkan, csöndben mondom az észrevételemet -, azt remélem, hogy ez így meg tud állni, és ennélfogva ezt a problémát ezzel megoldottuk; de ha nem, bizonyos vagyok abban, hogy a törvényhozó nyitott arra, hogy megtalálja azt az utat-módot, amely lehetővé teszi annak a folytatását, ami jó, hasznos és szükséges.

(15.50)

Összességében, tisztelt Ház, az én meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat - ha már olyan nagyon megkérdezik, hogy miért volt olyan sürgős - szolgálja azt is egyértelműen, hogy az általunk elfogadott alaptörvény gond nélkül január 1-jét követően hatályba léphessen. Igen, el kell ismerni, hogy ez szorított bennünket, egyfajta időkeretbe szorított bennünket. Nem kell ezt röstellni, mert hiszen ha akarjuk, hogy az alaptörvény hatályba lépjen, akkor meg tennünk, és biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek mentén az valóban hatályba is léphet. De a gondolkodás lehetőségét sem vezérszónoklatban, sem utólagos megrovásokban nem lehet korlátozni és nem is szabad, azok folytatódnak; folytatódnak mindaddig, amíg van hitélet, amíg létezik hitélet.

Gondolataimat azzal szeretném végezni, amit oly szépen foglalt össze Demeter Zoltán képviselőtársam, egyfajta történelmi visszapillantóval. Ő áttekintette Európában azokat az országokat, ahol az állam és az egyház összefonódása törvényi úton ma is létezik. Érdemes elgondolkodni azon mindenkinek, érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol erősebb a hitélet. Azokban az országokban, ahol megmaradtak ezek a fajta összefüggések? Sehol nem olyan gyenge ma a hitélet sajnos, mint amilyen például Nagy-Britanniában, pedig állami egyház van. Ezért azt gondolom, hogy az a mértéktartás, ami az állam és az egyházak kapcsolatát kell jellemezze, ebben a törvényben meg kell hogy jelenjen, álláspontom szerint jelen is van, és azt a fajta együttműködést, egyben távolságtartást a jövőben is garantálni és biztosítani kell. Az egyház akkor lehet erős, ha önmagában is tud, képes működni, és tud, képes önmagáért is kiállni, helytállni, és a híveiért is helytállni, és az állam is akkor erős, ha olyan egységet tud képezni, amelyen belül az egyház megtalálja ezt a helyét.

Én is egyházról beszéltem, pedig talán nem jól tettem, mert vallási felekezetekről kell beszélnünk, hiszen abban a 14-es listában, valljuk meg, nem mindenki egyház. Hogy világos legyen - ez persze van, akinek fájdalmasabb, van, akinek kevésbé -, az én számomra egyértelmű, hogy minden olyan kompromisszum, amelyet meg kellett kötnünk a törvényhozás mentén, nem szolgálhatott mást, mint azt, hogy stabilitást, biztonságot próbáljunk nyújtani arra az időszakra, amely alkalmas kell legyen arra, hogy azok a vallási közösségek, amelyeket most befogadtunk, be tudjanak fogadni további vallási közösségeket, olyanokat, amelyek világosan és egyértelműen a nemzetet, a hazát és természetesen a Mindenhatót kívánják szolgálni.

(Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Zagyva György Gyula képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Én is azzal az elhíresült klasszikus mondással kezdeném a felszólalásomat, hogy "de hová tűnt Damon Hill?", hiszen hol van Lázár János, aki beadta ezt a törvényjavaslatot. Először a KDNP politikusai nem írták alá, aztán valami történhetett, és mégis utána egy jó pár KDNP-s képviselő alá kellett hogy írja. Ez már a sokadik megalázása a KDNP-nek, mert szerintem egyébként sokkal jobban jártak volna, ha nem adják hozzá a nevüket, és szerintem ők nem is akarták, tehát én ezt megelőlegezem nekik, hogy ők nem is akarták, mert kellemetlen ez nekik, meg látom az arcukon, hogy ez nagyon kínos.

Ráadásul Lázár János magára is hagyta a KDNP-t ebben, hogy itt ezt elviseljék, amit itt az ellenzéki pártoktól kapnak ezen törvényjavaslat kapcsán, mert egyébként ez borzalmas, bizonyos szempontokból még sötétebb, mint az előző törvényjavaslat, hiszen ott még legalább be voltak zárva bizonyos kapuk, amelyek most itt kinyíltak, mégpedig ezzel a "százéves nemzetközi működéssel rendelkezik" című mondattal. Ez lesz az egyik kritérium, hogy akkor lehet egy eddig egyházként működő csoport vagy közösség újra egyház, ha százéves nemzetközi működéssel rendelkezik.

Ebből egypár példát én hoznék, hogy ez mit okozhat. Nem tudom, hogy itt a teremben ülők ezt végiggondolták-e, hogy ez mit okozhat egyébként. Tehát ez egy olyan szintű gumimegfogalmazás, ami mindenféle irányba elmozdulhat, és éppen majd a megítéléstől függően az is lehet, hogy az égadta világon senki nem lehet egyház, de az is lehet, hogy nem 360 egyház lesz, hanem 500.

Miről van szó? Ne gondolja senki, hogy majd, mondjuk, a neoprotestáns szekták, amelyek ugye a kereszténységből származnak, majd azt fogják mondani, hogy ők neoprotestáns szekták, és mit tudom én, alapították őket 1997-ben. Nem, ők keresztények. Ki lesz, aki megítéli? Mi alapján fogják ezt megítélni?

Mondok mást: a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Ezt a bizottsági ülésen is felvetettem - nem kaptam rá választ egyébként -, hogy ezt a világegyházat, ezt a krisnás világegyházat 1966-ban alapították. De ők nem azt mondják magukról, hogy ők krisnások, hanem hinduk, egy hindu leágazás, csak van egy külön szervezetük. Ők úgy tekintenek erre, mint mit tudom én, mondjuk, a katolikusok és a reformátusok egymásra. És biztos vagyok benne, mert Magyarországon a Krisna-tudatú egyháznak nagyon jó a lobbija, ez ugye a földkérdésnél is látszott még a múlt héten: kilobbizták, hogy az egyházak megtarthassák a földvagyonukat, mert azt azért ők lobbizgatták erőteljesen, és át is ment ez a lobbiérdek. Tehát biztos vagyok benne, a nyakamat rá merem tenni, hogy a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége egyház lesz Magyarországon, de 1996-ban alapították elméletileg. Azért mondom, hogy ilyen példákat hozhatok.

Ha majd egyszer úgy gondolja két, Szegedi Tudományegyetemen tanuló, mit tudom én, namíbiai néger fiú, akkor majd alapítani fog egy vudu-egyházat...(Varga József: Afroamerikai!) Bocsánat, afroamerikai fiú - polkorrekt megfogalmazást választunk -, mondjuk, alapítani fog Magyarországon egy vudu-egyházat, mert mondjuk, megtalál Közép-Afrikában egy olyan bejegyzett közösséget, amire tud hivatkozni mint százéves nemzetközi működés, és azt mondja, hogy őket követi, hoz onnan egy papírt, majd nézzen utána a kedves kétharmad, gondolom, Mátrai Márta majd utánanéz, hogy Közép-Afrikában hogyan lett ez bejegyezve, és utána ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni ez a vudu-egyház, mint mondjuk, a Magyar Katolikus Egyház. Azért mondom, hogy ezt nem gondolták önök végig egyébként.

Ha most itt egy kicsit rosszindulatúbb lennék, akkor azt is feltételezhetném, hogy a KDNP - mivel felmosták a KDNP-vel a padlót az elmúlt hónapokban - úgy volt vele, hogy a Fidesz úgyse ért spirituális kérdésekhez, mert azon látszik, hogy ehhez aztán tényleg nem ért, belerakta ezt, a Fideszesek úgy voltak vele, hogy mindegy, nem érdekli, hogy micsoda, aztán majd kínlódjon a Fidesz azzal az 500 egyházzal. Nyilván egyébként a KDNP-sekből meg nem nézek ki egy ilyen trükköt, mert ők meg hagyják, hogy felmossák velük a padlót, de egyébként ez is lehetne.

Az a lényeg, hogy ez óriási gondokat fog okozni, óriási gondokat fog okozni, ráadásul úgy, hogy az nincsen leszabályozva, hogy ezt mi alapján fogják eldönteni. A legegyszerűbb leírni egy mondatot, hogy százéves nemzetközi működéssel rendelkezik. De hol? Most Magyarországon van olyan egyház, több jelenleg bejegyzett egyház, amely most majd nyilván egyesületnek vissza lesz dobva, tehát több olyat tudok mondani, amelynek az alapvető hitelvei közé tartozik, hogy a világ összes vallását elfogadja, és szerintük minden vallás ugyanarra a csúcsra vezet; én is úgy gondolom egyébként, hogy így van, csak más-más ösvényen. Na most, ezek például hisznek akkor a taoizmusban is, az meg 5 ezer éves.

(16.00)

Akkor 20-30 fős kis csoportok meg fogják kapni az egyházi rangot, és mások, akik nem ennyire ügyesek, azok meg nem fogják megkapni. Azért mondom, hogy ez a mondat iszonyatosan nagy problémákat fog okozni, csak nem tudom, hogy ezt ki gondolta itt át. Ez a visszaélések melegágya lehet, és nem 360 - mint ahogy itt Lukács elnök úr elmondta, hogy Európában sehol nem tűrnék, hogy 360 legyen, rendben van -, majd 500 lesz belőle akkor, hogyha ez nem lesz megváltoztatva. Vagy a másik lehetőség, hogy olyan szinten szigorúan fogják venni, hogy akkor viszont senki. Akkor viszont abszolút sérülni fog a vallásszabadság, és tényleg csak a lobbiérdekeknek fognak engedni, és akkor majd ez az én unokaöcsém meg az én ismerősöm, ez alapíthat egyházat, ez se kutyám, se macskám, ez meg nem alapíthat egyházat, tehát ez lesz akkor belőle, vagy tényleg 500-an lesznek.

Van egy másik nagyon érdekes probléma. Tegyük fel, hogy lesz nagyon sok olyan jelenlegi egyház, amely nem fogja tudni elintézni, hogy egyház maradhasson, mert nem lesz elég ügyes, meg nincs elég jó lobbicsoportja, meg nem ismer elég államtitkárt, de adekvát vallási nézeteket vall. Akkor ő egyesületként vissza lesz minősítve; viszont van egy nagyon érdekes probléma, amit a katolikus egyház példáján keresztül fogok elmondani, hogy a KDNP-sek is könnyebben megértsék.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tegyük fel, hogy Lázár János, mondjuk, úgy rakta volna bele, egy olyan sort rakott volna bele a törvénybe - vagy mondjuk, belerak majd esetleg, mert úgy gondolja majd zárószavazás előtti módosítóként -, ami mondjuk, nem teszi lehetővé azt, de ez csak egy fikció, hogy a Magyar Katolikus Egyház egyházként működhessen, mert olyan lesz a kritérium. Tehát egyesületként kéne működnie a katolikus egyháznak. A jelenlegi egyesületi szabályozás alapján a Magyar Katolikus Egyház, ha az egyesületi szabályozás alapján kéne működnie, nem tudna működni, mert antidemokratikus. Mert általában egy vallás és annak az egyháza hierarchikusan működik, mióta világ a világ. Ott nincs demokrácia, ott vallási hierarchia van. A katolikus egyházban is, meg mindenhol, a legkisebbtől a legnagyobbig mindenhol, és egy egyesületi törvény alapján nem fog tudni működni egy olyan közösség, ahol hierarchia van, és megmondja a vallási vezető, hogy mit kell csinálni. Mert egyébként így van rendjén. Mert amúgy például a római pápát sem lehet leváltani. Ha a világ összes püspöke le akarja váltani, akkor sem lehet, és így van jól. Ezt hívják vallási hierarchiának.

Ezt viszont önök el fogják venni azoktól a közösségektől, ahol egyébként - hangsúlyozom, és most nem az autószerelők egyházáról meg nem a boszorkányszövetségekről beszélek -, olyan egyházakról meg vallási közösségekről beszélek, ahol egyébként adekvát vallási nézeteket vallanak, nagyon magas szinten. Lehet, hogy a KDNP-sek, mivel csak katolikus aggyal tudnak gondolkodni, nem is érdekli őket, meg nem is fogják fel, de egyébként vannak olyan vallási közösségek Magyarországon, ahol igenis nagyon-nagyon komoly és magas szintű, magas rendű szellemi élet, spirituális élet folyik. Ezektől önök a vallási hierarchia teljes visszavételével - mivel egyesületi szintre tolják vissza - ezt el fogják venni.

Egy másik nagyon érdekes dolog, ez már megint a XXI. század elsötétedésének a vívmánya - sajnos -, hogy itt is jelentkezik a mennyiség uralma, hogy egy általam is egyébként kereszténynek tekintett párt, a KDNP és egyébként adekvátan kereszténynek tekintett pártnak a tagjai is már nem fogják fel, képtelenek felfogni, hogy egy vallási témát, vallási közösségeket nem lehet mennyiségi alapon vizsgálni. És akkor fogják, és - csak minőségi alapon lehet vizsgálni - erre belerakják, hogy népi kezdeményezésre, 1000 fő javaslata vagy aláírása alapján lehet majd igényelni, hogy egyház legyen egy közösség. És akinek nincs 1000 fője, és közben nem szélhámos?

Tehát ez megint a fűnyíróelv ékes bizonyítéka, hogy önök nem tudnak különbséget tenni, mondjuk, egy 50 fős buddhista közösség meg egy autószerelő szélhámos egyház között. Képtelenek. De akkor, hogyha erre képtelenek, akkor milyen jogon babrálgatnak maguk ilyen szellemi témákat, hogyha erre képtelenek? Ha kettő, egymástól ilyen teljesen távol levő közösséget egyszerűen nem tudnak megkülönböztetni, hogy ki az, aki valamilyen szinten spirituálisan magasrendű, és spirituálisan feljebb akar jutni, és csak 30-an vannak? Mert ebben a mai világban már nem lehet elvárni az emberektől, hogy százezrek járjanak vallási rendezvényekre meg templomba, akármilyenbe. A katolikus templomok is konganak egyébként, és 5-10 év múlva már nem lesz szükség KDNP-re. Tehát önöknek ez a pár év már a hattyúdala, mert pár év múlva már nem lesz szükség önökre egyébként. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Mindegy, ezt inkább nem folytatom, mert messzire vezet.

Van még egy érdekes kérdés, ezt államtitkár úrnak a bizottsági ülésen felvetettem. Először Lukács elnök úrnak, ő nem válaszolt rá, sőt azt mondta, hogy ezt egy teljesen másik törvény szabályozza, aztán kiderült, hogy mégis ebben a törvényben van benne, tehát Lukács elnök úr újfent megszegte a nyolcadik parancsolatot, amit egy KDNP-stől azért nem feltétlenül veszünk jó néven. Az MSZP-sektől meg a fideszesektől már megszoktuk, de a KDNP-sek azért ne hazudjanak már.

Azt állította, hogy az adó egy százalékát szabályozó kérdést nem szabályozza ez az új törvényjavaslat, és mennyire buták vagyunk mi, hogy ezt számon kérjük ezen a törvényjavaslaton, hiszen az az adótörvények feladata, és ha annyira kíváncsiak vagyunk, akkor ott kérdezzük meg. Aztán utána államtitkár úr - nagyon helyesen - válaszolt, és elmondta, hogy úgy néz ki a helyzet, hogy jelen állás szerint azok az egyházak, amelyek nem lesznek jövőre egyesületek, és májusig nem tudják elintézni azt, hogy egyházzá minősüljenek, ezek nem fogják megkapni az adó egy százalékához tartozó plusz állami támogatást. Mert eddig úgy volt, hogy amit az emberek befizettek egy adott egyháznak egy forintot, ahhoz az állam hozzárendelt másik egy forintot. Régebben ez kettő volt, most egy. Most ezt a plusz állami támogatást majd nem fogják megkapni, ami egyébként amúgy igen ciki, meg kell jegyeznünk, mert ezt úgy hívják, hogy visszamenőleges jogalkotás, ami úgy istenigazából, ha jól tudom, talán alkotmányellenes. De már lehet, hogy nem, tehát lehet, hogy maguk megváltoztatták.

Tehát akkor azt mondom, hogy akkor sürgősen javasolják például, hogy lehessen a Magyar Országgyűlésben zárószavazás utáni módosítót is benyújtani, ne csak előttit, mert akkor itt majd meg kell változtatni dolgokat. Mert hogyha önök ezt szó nélkül hagyják, hogy egy olyan dolog, hogy az átlag egyházi tag, aki valamilyen egyházban tag volt 2011 januárjában, amikor még szó nem volt egyházi törvényről, fogta, és feltette az internetre az egyszázalékos hirdetését, az átlag magyar ember március környékén befizette az adóját és azt az egy százalékot átutaltatta az APEH-nál, ez a pénz elkerült egy gyűjtőszámlára, ahonnan most 2012. január 10-én kellene kifizetni, és ehhez a pénzhez elméletileg 2011-ben is járna az a plusz egy forint minden egyes egy forintra, ezt így egyszerűen elveszik. Ilyet nem lehet csinálni, most függetlenül attól, hogy kitől veszik el, meg miért! Akkor innentől, hogyha ezt megcsinálják, akkor holnaptól kezdve odamegyek Harrach Péterhez, és elveszem a pénzét, mert akkor szabad. (Harrach Péter közbeszólása. - Derültség a KDNP padsoraiban.) Ugye? De ez ugyanez. Elnök úr, ezt fogja okozni. Ilyet nem lehet csinálni!

(16.10)

És közben most itt beszélgettünk erről a törvényjavaslatról, és azt mondják itt többen, hogy nemcsak az 1 százalékhoz tartozó plusz 1 forintot nem fogják megkapni, hanem állítólag csak az 1 százalékot se. Én ezt külön megkérdezném az államtitkár úrtól, hogy mondjon rá igent vagy nemet, biztos, hogy ezt meg fogják-e kapni, 2011-re vonatkozólag a jelen állás szerint most még minden egyházként működő közösség megkapja-e az 1 százalékát, csak nem kapja meg a plusz 1 forintot. Ez biztos, hogy így lesz? (Szászfalvi László jelzésére:) Nem. Jó, akkor gondolhattuk, hogy egyébként innen fúj a szél.

Azért kell ezzel a törvénnyel ennyire sietni, hogy január 10-e előtt életbe lépjen, hogy azért ezt a pár milliárd forintot a költségvetésbe azért be tudják tenni, úgymond el tudják venni a jelenleg törvényesen működő egyházaktól. Én most nem vizsgálom, hogy most kitől veszik el, vagy most az a jelenlegi egyház adekvát-e vagy nem, de elméletileg ilyet nem lehet csinálni, mert ez antidemokratikus, ha csak a plusz 1 forintot veszik el, akkor is, ha elveszik az adó 1 százalékát is, amit effektíve az emberek befizettek, az meg még antidemokratikusabb, de remélhetőleg majd az államtitkár úr ad rá egy megnyugtató választ.

Tehát akkor feltennék még egy kérdést, amit az elején fejtegettem, és az államtitkár úrtól kérnék választ. Ez a mondat - hogy ezzel a 100 éves nemzetközi működéssel rendelkezik - mint kritérium megjelenik majd az egyházzá nyilvánításnál. Ha bővebben kifejtené, államtitkár úr: mi alapján fogják ezt kifejteni, és nem látják-e önök, hogy ez egyébként beláthatatlan problémákat okozhat?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Varga József fideszes képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először engedjék meg nekem azt, miután Lázár János hogyléte iránt sokan érdeklődtek itt, a Ház falain belül, megnyugtatok mindenkit, hogy jó egészségi állapotnak örvend, és számomra sajnálatos módon még mindig 190 centiméter magas. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

De azért, hogy Zagyva György után meg tudjak jól szólalni, és megpróbáljak a benyújtott törvényjavaslathoz hozzászólni, miután a szocialisták már nincsenek a teremben, így a kérdés egy bekövetkezett történet lesz valamikor. Szerettem volna tőlük megkérdezni, miért aggódnak annyira az egyházakért. Remélem, nem ezekért az egyházakért aggódnak, amelyeket én itt most fel fogok sorolni röviden: Ezoterikus Tanok Egyháza, Magyarországi Gó Egyház, Magyar Boszorkányszövetség és nem utolsósorban a Magyarországi Szcientológiai Egyház. Ha ezekért aggódnak, akkor azt kérném, hogy ezt ne tegyék. A felsorolt szervezetek csupán példaként szolgálnak a több mint 350, magát egyháznak tartó szervezetek közül, amelyek a jelenleg hatályos törvény szerint valódi egyházi státussal is rendelkeznek. A törvényjavaslat a jelen állása szerint 14 közösségnek biztosítana egyházi jogállást. Megjegyezném, hogy ez a szám körülbelül megegyezik a környező országokban az állam által elismert egyházak számával.

A törvényjavaslat egyik legfőbb érdemének tartom, annak elfogadása után bátran kijelenthetjük, hogy a bizniszegyházak korszaka remélhetőleg lezárult.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy meggyőződésem, az itt felsorolt 14 szervezeten kívül még szép számmal akadnak olyanok, amelyek alaptevékenységként vallási tevékenységet végeznek, és most mégsem kerültek a törvényjavaslat mellékletébe. Csak zárójelben jelezném, hogy valószínű, a törvény nem zárta le ezeknek a körét, tehát ilyen értelemben az aggódás teljesen fölösleges. Az Országgyűlésnek vállalnia kell annak a felelősségét a jövőben is, hogy döntenie kell egyes közösségek jogállásáról, mégpedig arról, hogy egyes vallási szervezetek egyháznak minősülnek-e vagy sem. Ahhoz azonban, hogy a többi egyesülés státusáról is felelősségteljesen dönthessünk, szükség van szakmai és tudományos megalapozottságra, eljárási garanciák beépítésére.

A 2012. január 1-je után egyesületté váló szervezetek figyelmét is felhívnám a javaslat 14. §-ára, mely az egyházként való elismerésre irányuló eljárást szabályozza. A népi kezdeményezéshez szükséges ezer fő megfelelő biztosíték a jogalkotónak a tényleges társadalmi támogatottság igazolására, a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása pedig garancia a vallási tevékenység tartalmi megítélésére. Ezen eljárási kereteket vagy legalábbis analóg szabályozást alkalmaz az Országgyűlés a nemzetiségek, kisebbségek megítélésére lassan 20 éve. Az egyház szellemiségénél maradva ezen eljárási megoldás tehát nem ördögtől való, ugyanakkor jó szűrőként is használ az álegyházak esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam a vallási szervezetek számára nem köteles saját szervezeti formát létrehozni, de nincs megkötve abban sem, hogy milyen sajátos formát vagy formákat hoz létre. Az állam tehát belátása szerint határozhatja meg az egyház alapításának feltételeit és jogállását. A vallási közösség vallásgyakorláshoz való joga sértetlen marad akkor is, ha az egyház jogállást nem nyerheti el, vagy nem kívánja elnyerni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Mirkóczki Ádám képviselő úr, Jobbik. (Mirkóczi Ádám: Elnök úr, ez véletlen.) Igen, azt hittem, egy új felszólalása lesz. Köszönöm szépen.

Szávay képviselő úr nincs jelen. Kétperces soron kívül, Szászfalvi László államtitkár úr.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Zagyva képviselő úrnak szeretnék gyorsan reflektálni. Ugyanaz a helyzet, amit a bizottsági ülésen mondtam. Tehát az egyesület: január 1-jén, aki nincs a listán, egyesületté válik. Az egyesület jogosult az 1 százalékára, viszont a törvényjavaslat, legalábbis a mostani szövegét illetően úgy szabályoz, hogy aki május 20-áig elnyeri az egyházi státust, az az egyházi 1 százalék részt is megkaphatja. Tehát ez a válasz jelen pillanatban.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órákban jelentős vita bontakozott ki az egyházügyi törvény mostani tervezete kapcsán, számos vitát le is folytattunk már az elhangzott vezérszónoki kör után, a kétpercesek során, azonban nagyon fontos visszaidéznünk a most benyújtott törvényjavaslat néhány újítását, amire egyébként államtitkár úr a kormány nevében ki is tért. Szeretnék ezek közül néhány általam fontosnak tartott érvet aláhúzni és megerősíteni, hogy ezáltal ez a törvény mindenképpen jobbá vált az előző törvénynél, sőt továbbmegyek, amikor valóban a rendszerváltás hajnalán, 1990-ben az akkori egyházügyi törvény létrejött, az még a demokratikus intézményrendszer kialakulása előtti időszakban létrejött törvény, tehát ma is a diktatúrát lezáró törvény van hatályban, azonban a diktatúra korszaka utáni átalakulás zavarosban halászását segítette a ma hatályban lévő 1990. évi IV. törvény.

(16.20)

Ez azt jelenti, hogy egy újabb korszakot le kell zárni. Ez egy olyan kényszer, ami nem jogtechnikai vonatkozású kényszer, mégis nekünk, akik abban a meggyőződésben élünk, hogy a vallásszabadság és az egyházak törvényes joggyakorlásának kérdése egy érett demokráciának nagyon fontos kérdésköre, és akik ma itt vitázunk, fontos, hogy azt lássuk és belássuk, hogy ez a '90-es szabályozás, ami egy átmeneti időszakot vagy korszakot eredményezett, túlhaladottá vált. A túlhaladottsága miatt pedig, nyilván részben a már elhangzottak értelmében, Magyarország új alaptörvénye értelmében is új törvényre van szükség. Az új törvény szükségességét az általam imént említett okok szerintem magyarázzák. Ha pedig egy új törvénybe vág bele a mostani parlament, akkor az előző törvénynek a hibáit nyilvánvalóan ki kell küszöbölni. Át kell tekinteni, hogy a 21 év alatt milyen problémák adódtak azokból a - valljuk be - tágra nyitott kapukból és abból a liberális szabályozásból, ami egy diktatórikus szabályozás után lépett életbe.

Tudjuk a számokat is, tudjuk azt, hogy egy lehetetlen állapot áll ma rendelkezésünkre. Magyarországon az Európai Unió országai között egyedülálló módon megengedhetetlen és elképzelhetetlen mennyiségű egyháznak nevezett szervezet tevékenykedik az országban - ennek nyilvánvalóan gátat kell vetni. Az önök által, az ellenzéki képviselők által is elmondott érvek, azt hiszem, egybehangoznak a kormányzati képviselők által hangoztatott érvekkel. Gátat kell szabni ennek a lazaságnak, és gátat kell szabni annak a helyzetnek, hogy sok száz szervezet, közöttük bizonyos gittegyletek azt mondják magukról, hogy ők egyházak. Ez így nincs rendjén - azt hiszem, ez az az alapvetés vagy az a közös pont, amelyben mindnyájan megegyezhetünk. Ha pedig tovább kell lépni és előre kell lépni, akkor szükségképpen meg kell határozni valamilyen módon ennek a törvénynek azt a keretet, ami az egyházra és az egyházi jogi személyre érvényes lehet.

Én úgy látom - mivel ebben egyébként a törvény az előző törvényhez, a visszavont törvényhez képest érdemi változtatást nem kezdeményez - és úgy értékelem, engedjék ezt meg nekem, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy tisztességes javaslat az, amit egyébként a törvény tartalmaz, miszerint egy viszonylag szűk körnek, 14 egyháznak mondja azt a jelenlegi egyházak közül, hogy kezdőponttól fogva a jogi státusban egyházként működhetnek, azonban a folytatást és az egyházi státus későbbi felvételét kinyitja a törvény.

Visszautalnék arra az iménti kétpercesekben elhangzott vitánkra, amelyben szocialista képviselők - akik azóta elfáradtak a vitában, és most már hazamentek, a padsoraik üresen állnak - arra hivatkoztak, hogy nagyon jó elképzelés volt fél évvel ezelőtt az akkori törvényben, hogy a Fővárosi Bíróság legyen az a szerv, amely a mostani 14-es egyházi keretet kibővíteni hivatott. Akkor nagyon nagy támadások érték a szocialisták részéről ezt az indítványt, és ezek a támadások nagyon hangosak voltak. Most a mai indítványt érik értelemszerűen újabb támadások, hasonlóan hevesek, mint a Fővárosi Bíróság ügyét érték akkor, most a parlament ilyen irányú jogkörét - ami egyébként az előző törvény zárószavazás előtti módosító indítványába került be - támadják ugyanilyen hevesen a szocialista hozzászólások. Nyilván el kellene dönteniük a szocialistáknak, hogy alapvetően mi a problémájuk a törvénnyel, nekem erről van magánvéleményem, de magánvéleményt nem kívánok itt a plenáris ülésen megosztani önökkel.

Ami a mostani törvény új jogszabályához csatlakozó újítás, azt hiszem, ezek fontos és vitaképes módosítások. Egyébként már néhány felszólalás megpróbálta érdemi vitává is alakítani ezeket az újításokat. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki képviselőkben felmerülhet az a kérdés, hogy az eddigi húszéves magyarországi szervezeti működési feltétellel szemben miért kell hogy bekerüljön a legalább százéves nemzetközi működés szükségessége a 14 egyházon felül, amelyek majd a későbbiekben kérnek jogi státust. Azt hiszem, erre egy elég jó érdemi válasz lehet az, hogy a száz év egy olyan történelmi kor, amit ma senki sem kérdőjelezhet meg, hogy egy százéves működés vagy egy százéves nemzetközi egyházi rendszerben történő történelmi háttér létjogosultságot adhat egy egyháznak, hogy egyáltalán beadja az elismerésére vonatkozó indítványt. (Zagyva György Gyula közbeszól.) Azt gondolom, egy tisztességes lépték, egy történelmi lépték a száz év.

Gondoljanak bele abba, hogy száz évvel ezelőtt milyen helyzet volt Európában és milyen helyzet volt Magyarországon. Az utolsó békeéveket éltük, az első világháború és a második világháború által okozott európai nyomorúság, tehát a nemzeti szocializmus feléledése, aztán a második világháború után a nemzetközi szocializmus térnyerése Európában nagyon nagy bajokat hozott a világra, és nagyon nagy bajokat, világégéseket hozott Magyarországra is. Ez azt jelenti, hogy ezek a diktatúrák fejlesztették ki azt a társadalmi lépést, amely társadalmi lépések között ott szerepelt az is, hogy bizonyos szervezetek azt mondták ki magukról, hogy ők egyházak. Ebben a káoszban született meg, ebben a káoszban fogant meg ez az elgondolás. Száz évvel ezelőtt, tisztelt képviselőtársaim, senki nem így gondolkodott, az egy másik erkölcsi világ volt egész Európában. Senki nem úgy gondolkodott, hogy egyházat alapítunk annak érdekében, hogy a pénzügyi számításainkat megnyerjük és elnyerjük. Ezért mondom azt, hogy a százéves történelmi lépték egy tisztességes szabályozási korlát, és mindenképpen az ezt a fajta gondolkodást megelőző időszakra vezeti vissza ezeket a szervezeteket. (Zagyva György Gyula közbeszól.)

Az elismerés eljárásrendjét hevesen támadták szintén a szocialista képviselőtársaink. Az elismerés eljárásrendje, azt hiszem, szintén a demokratikus intézményrendszer felügyelete és aktív részvétele jegyében történik. Hiszen a törvénytervezet szerint, ahogy ez elhangzott, az ezer fő aláírását követően az OVB-nek hitelesíteni kell nyilvánvalóan az aláírásokat, hogy ezek nem valamiféle légből kapott és fiktív aláírások, és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az állásfoglalása pedig megint csak egy nagyon fontos eljárási elem. Fontos, hogy egy olyan megfellebbezhetetlen és politikától mentes szerv, amely ezt a történelmi léptéket szintén birtokolja Magyarországon - és amely vitán felül áll, hogy nem politikai szándékokat fog érvényesíteni -, ellenjegyezze a beadványt. A vallásügyekkel foglalkozó országgyűlési bizottság, amely jelen esetben az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság, nyilvánvalóan az Országgyűlés plénuma elé terjesztéskor az illetékes bizottság, neki döntenie kell majd erről, és az Országgyűlésnek a kezében van az, hogy végső soron döntsön a kérdésről, a státus odaadásáról. Ezt követően pedig, utolsó aktusként az illetékes miniszter nyilvántartásba vétele történik meg.

Tehát ezek az eljárási lépések, ez az eljárási sor az, amely, azt gondolom, garanciát nyújt arra, hogy nem egy egyszemélyi, kézi vezérlésű aktusról van szó, hanem egy folyamatról, egy eljárásról, amelybe számos demokratikus intézmény és szerv bevonásra került. A megszűnésének okai is szabályozva vannak a mostani törvénytervezetben. Nyilvánvalóan, ha az alaptörvénybe ütköző tevékenység, az például egy ilyen lehetőség.

Elhangzott itt vita az átmeneti időszakban a február 29-ei dátummal kapcsolatosan, ezt az államtitkár úr nagyon kristálytisztán indokolta, ez nem szorul véleményem szerint további indoklásra.

Azt hiszem, hogy a földtulajdon kérdésköre - amit az imént már a jobbikos képviselők a felszólalásukban érintettek - szintén egy jó szándékú újítás a törvényben, hiszen a földtörvény módosításával az egyházi jogi státusból egyesületté történő átalakulás során segít a szervezeteknek, hogy az eddig megszerzett földtulajdonukat megtartsák. Vannak olyan szervezetek, amelyek tiszteletre méltó tevékenységet folytatnak, karitatív tevékenységet folytatnak, de a jelenlegi törvény hatálya szerint ab start, induláskor még nem lesznek egyházi jogi státussá nyilvánítható szervezetek. Ezeknél a földtulajdon megtartását indítványozza a törvény, ezt is tisztességes lépésnek kell tekinteni. Azt hiszem, hogy ez az utolsó kérdés.

Ami pedig az előző törvényből hiányzott, az eddig hatályos egyházügyi törvény hatályon kívül helyezése, szintén az átmenet lezárását célozza.

(14.30)

Ilyen indítvány, amely ennyi újítást tartalmaz az előző, egyébként visszahívott törvényhez képest, ez nem nevezhető annak, hogy egy eredeti formában beadott törvény fekszik most önök előtt, mindnyájunk előtt. Érdemi változtatások történnek, amik javítottak a helyzeten. Higgyék el, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, én magam, átolvasva a törvényt, nem merem azt állítani, hogy van és létezik ebben a tárgyban hibátlan lehetőség és hibátlan szabályozás, azt viszont merem állítani, hogy az átmeneti korszak 21 évét lezárni hivatott, és ilyen értelemben az új szabályozással vélhetően egy tisztességes törvénnyel állunk szemben. Az előző törvény helyett mindenképpen előrelépést jelent, a ma hatályos törvényhez képest előrelépést fog jelenteni 2012. január 1-jétől ez a szabályozás.

Ha pedig figyelembe kívánják venni önök is azokat az adatokat, amelyek szerint a legutóbbi feldolgozott népszámlálási adatok szerint, tehát a 2001-es népszámlálás adatai szerint azok az egyházak, amelyek most bekerültek a törvény normaszövegébe, ez a 14 egyház, mint tudjuk, a magukat vallásosnak vallók 99 százalékát lefedik, akkor azt mondhatom, hogy nemcsak hogy tisztességes, hanem a szabályozás normatív tekintetben is irányadó lehet. Minden ezzel ellentétes érv a józan észnek mond ellent. Ha 99 százalékát a magyarországi állampolgároknak (Zagyva György Gyula közbeszól.), akik önkéntes megnyilvánulásuk alapján... - Zagyva Gyula képviselő úrnak, ha problémája van, biztos el fogja mondani.

Tehát hogyha önkéntes megnyilvánulás alapján... - hiszen tudjuk, hogy a népszámlálás alkalmával mindenkinek lelkiismereti joga, és ezt a szocialisták ki akarták venni egyébként a 2011. évi népszámlálási szövegből, de aztán hála istennek, az új parlament gátat vetett ennek a szabálynak, és újra lehetett nyilatkozni, még egyszer mondom, önkéntes alapon arról, hogy ki tartja valamely egyházhoz tartozónak magát Magyarországon. Egyébként ez azért volt nagyon fontos, hogy benn maradjon ez a szabályozás a törvényben, merthogy egy folyamatot láthatunk, tendenciákat lehet látni, hiszen a népszámlálások alkalmával tízévente Európában és Magyarországon is az önkéntes megnyilvánulások alapján lehet mutatni és mérni, hogy milyen egyebek mellett, mondjuk az egyházakhoz való viszonya a magyar társadalomnak.

Tehát nagyon jó, hogy ezt 2011-ben is mérte a népszámlálás, de nyilván a KSH az adatokat még nem tudta közrebocsátani. Azonban a 2001-es népszámlálás alapján, amikor azok az emberek, akik önkéntesen megnyilvánultak arról, hogy tartoznak-e valahova, ezek az emberek, akik beikszelték, hogy igen, én valamelyik vallási felekezethez tartozom, ezeknek az embereknek, az önkéntesen megnyilvánuló embereknek a 99 százalékát ez a törvény lefedi. Minden ezzel ellentétes érv, azt hiszem, hogy nem jó irányba mutat.

Kérjük tisztelettel, hogy támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétpercesek következnek, elsőként Mirkóczki Ádám jobbikos képviselő.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként Hoppál Péter képviselőtársamnak mondanám, hogy ezen a 100 éven lovagolunk ismételten, de újra, lassan nyomatékosítanám, hogy nekünk nem a 100 évvel magával van bajunk, hanem elsősorban az önök által alkalmazott kettős mércével. Ugyanis azt én elfogadom, és igazából bármelyik indokot el tudom fogadni, amit Lukács Tamás képviselő úr mondott, amit ön mondott, van benne logika, értjük, hogy az egy történelmi időintervallum, sok minden indokolja, sok minden szólhat ellene is; elfogadom, ez tiszta sor.

A probléma az, hogy önök ezzel a 100 év nemzetközi működéssel olyan feltételt támasztanak, amit a jelenlegi 14-en kívül eső vallási közösségek nem fognak tudni bizonyítani, ugyanis január 1-jével ezek a közösségek egyesületté válnak, január 1-jével. Ha ezek egyesületté válnak, akkor hogy lenne - akkor születnek meg mint egyesületek -, honnan lenne 100 éves nemzetközi működésük? Sehonnan.

És hol van a kettős mérce? Ott, hogy ellenben a 14 között deklarálnak egy 20 éves vallási közösséget. Akkor rá miért nem vonatkozik? - és csak egyetlenegyet. Ezzel van a problémánk, nem a 100 év tényével, hanem a kettős mércével, és ezt kellene megérteni. Akárhányszor elmondják önök ezt, mi még, nem tudom, tíz percen belül annyiszor fogjuk elmondani, hogy nekünk a problémánk elsősorban ezzel van, és az lenne a jó, ha mindenki megértené, hogy akkor vagy legyünk következetesek, és mindenkivel szemben támasszunk ilyen feltételeket, vagy ne hivatkozzunk erre, mert ez így teljesen egyértelmű.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Zagyva György Gyulát illeti a szó.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Hoppál képviselőtársamnak én is válaszolnék. Én úgy láttam, hogy a felszólalásával egyszerűen nem volt hajlandó megérteni, hogy ez a törvény nem a gazdasági társaságok szabályozásáról szól, hanem egyházakról, vallási közösségekről. Egy vallás azért van, hogy az embernek az üdvözüléshez való útját segítse. Azt nem lehet mennyiségi alapon vizsgálni csak és kizárólagosan, mint ahogyan azt ön meg önök csinálják. Egyszerűen a számokból nem tud kiszakadni, és senki nem vitatkozott azzal, hogy a 99 százalékot lefedi, de nem hajlandó elfogadni, hogy abban az 1 százalékban lehetnek olyan értékes szellemi dolgok, amiket önök ledózerolnak majd emiatt, amihez az ön agya kevés. Egyébként lehet, hogy az enyém is, meg mindenkié, de a világnak szüksége van rá, és önök meg nem hajlandóak felfogni a szűklátókörűségük miatt. És az a baj, hogy öntől nem is várom, a KDNP-sek sem.

Már sírni van kedvem, komolyan mondom, azért, hogy a vallási dolgokról ilyen színvonalon vitatkoznak, hogy egyszerűen nem értik, hogy mi a vallás. (Szászfalvi László nevet.) Jó, ön biztos, önök tudják, önök tudják. Majd meglátjuk, hogy önökkel egyébként a haláluk után mi történik majd, mert én sok jóra nem számítanék az önök helyében, amúgy (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki vagy te? Ítélőbíró?), amilyen spirituális szinten lehetnek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kővári János fideszes képviselő úr hozzászólása következik.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! - akik még itt vannak velünk ezen a nem késői órán; de azt gondolom, hogy ennél méltóbb körülmények között kellene vitatkoznunk erről az ügyről. Ebben egyetértünk, és azt hiszem, eddig tart az egyetértés a Jobbik képviselőivel, azt kell mondjam, mert valóban úgy gondolom, hogy egy olyan törvényről vitatkozunk, amelyik egyébként szerintem az egyik legfontosabb törvény. Nem gazdasági törvény elméletileg, de gyakorlatilag az, mert a moralitás a gazdaság alapja is kell hogy legyen, egy értékrend, az a gazdaság alapja is kell hogy legyen, a politikáé is és minden más tevékenységé. Én magam is, mivel azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb törvény, amit meg kell vitatni ebben a Házban, ezért nagyon örülnék annak, hogyha itt a vita végén legalább körvonalazódna, vagy valamilyen konszenzus felé közelednének bizonyos definíciók, tartalmak, hogy mi mit jelent, mert én azt láttam a vitában, hogy keverednek egymással fogalmak.

Itt sokan szóltak úgy hozzá, hogy milyen alapon határozza meg a parlament azt, hogy melyik vallás vallás, melyik hit igazság, és melyik egyház nem nevezhető egyháznak. Azt gondolom, hogy ez a törvény, helyesen, nem azzal foglalkozik, hogy milyen hitet nevez hitnek, és melyiket tartja ezek közül igazságosnak meg örökkévalónak; ezzel nem foglalkozik ez a törvény. Azok, akik kifogásolták, főleg az MSZP képviselői, hogy a parlament akar abban állást foglalni, hogy melyik vallás tekinthető igaznak, ezzel nem foglalkozik a törvény.

A hit, én is azt gondolom, hogy a legszemélyesebb személyes ügy, ezt nem a parlament fogja meghatározni, a vallás gyakorlása a legszemélyesebb közügy, ez nem ugyanaz, és most is látszik, hogy akkor keverednek a fogalmak. A hitét bárki Magyarországon gyakorolhatja. Én nem tudok olyanról, hogy üldöznének bárkit a hitéért, ellentétben Kínával, amit példaként hozott az LMP képviselője, Szabó Timea, hogy elhűlt, amikor a szakbizottságban a kínai vallásügyi, nem tudom, milyen bizottság elnöke, ők sincsenek már itt egyébként, hogy meghallgassák... - elhűlt azon, hogy a kínai vallásügyi bizottság elnöke hogyan vélekedett az ottani kereszténységről.

(16.40)

Hát azért tudjuk, hogy ők nemcsak vélekednek arról, hanem üldözik kifejezetten a keresztényeket. Itt senkit nem üldöznek azért, mert buddhista, mert Krisna-tudatú vagy bármilyen más vallást gyakorol. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Még.) A hitéért itt senkit nem üldöznek, és ez nagyon helyes. A hit és a lelkiismeret dolgában úgy gondolom, nincs helye jogi szabályozásnak, ez egy olyan szabadságkérdés, szabadságjog kell hogy legyen, ami minden ember számára adott kell hogy legyen. Ez a törvény ezzel nem is foglalkozik, nem korlátozza semmilyen módon, hogy ki hogyan gyakorolja a hitét.

Azt, hogy mit tekint egyháznak, mit fogad el egyháznak egy állam, az azt gondolom, egyébként minden állam szuverén joga, és Európában számtalan gyakorlat van erre; önök biztosan jól ismerik, az európai gyakorlat nagyon sokféle. Van, ahol 128 egyház van bejegyezve, van, ahol 8, és ez mind európai uniós ország, amiről eddig beszélünk. Tehát eltérő az, hogy mit fogad el egy állam egyháznak. Az egyház pedig, mint tudják önök is, az eklézsia szóból származik, ez közösséget jelent, méghozzá hit gyakorlására létrejött közösséget. És ha így van, mint közösség már nem személyes személyes ügy, hanem a legszemélyesebb közügy innentől, mert innentől a társadalomra, a közösségre hatással van a tevékenysége.

De ez meg már az a terület, ahol viszont egy államnak kell hogy legyen - miután alkotmánya van és az alkotmányban egy értékvállalása van, nemrég fogadtuk el az új alaptörvényt, világossá tette a magyar parlament is elég nagy többséggel, úgy gondolom, hogy Magyarországot keresztény gyökereken élő országnak tekinti, Szent István óta a kereszténység határozza meg Magyarország történelmét; amikor nem így volt, azok az idők hál' istennek elmúltak, azok múlandóak voltak. Tehát mi úgy gondoltuk, hogy az alaptörvényben is rögzíteni kell, hogy Magyarország a keresztény értékek talaján kíván a továbbiakban működni és élni, ezt a rendező elvet tartja olyan rendező elvnek, amire érdemes a társadalmi, a gazdasági és egyéb tevékenységeit, politikáját helyezni. De azt is belefoglaltuk az alaptörvénybe, hogy ugyanakkor pedig vallási türelem és tolerancia van olyan értelemben, hogy természetesen akik nem ezt a vallást gyakorolják, akik nem a kereszténységet tartják vezető irányvonaluknak, azoknak is a vallásgyakorlását ebben az országban lehetővé kell tenni.

Azonban ez a törvény, amivel már foglalkozik, hogy melyik egyházhoz milyen viszonyt alakít ki, melyik egyházzal milyen viszonyt alakít ki, ezt nagyon helyesen teszi. Hiszen ha világossá tette, hogy milyen értékvállalást szeretne Magyarországon visszahozni, visszavezetni a társadalomba, mert ebben látjuk a kimenetel útját, akkor világossá kell tenni azt is, hogy mely egyházak azok, amelyek ezt az értékrendet közvetítik a társadalom felé, és elsősorban ezeknek az egyházaknak szeretnénk abban segíteni, hogy ha az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban vagy bárhol közösségi tevékenységet vállalnak, ők ezt tehessék. Valaki itt fölvetette, hogy milyen alapon zárjuk ki azt, hogy hittanoktatást csak egyház által - a szocialisták, akik már nincsenek itt -, milyen alapon egyház által delegált személy tarthat csak hitoktatást. Remélem, hogy ez csak nekik kérdés, mert akkor azt a kérdést is föltehetnénk, hogy miért nem tanítanak fizikát a földrajztanárok. Kicsit sántít ez a hasonlat, de azt gondolom, hogy azért lefordítható erre a dologra, hogy nyilvánvaló, hogy a hitről az tud beszélni, aki a hitet gyakorolja és ismeri.

Önök fölvetették azt - és ezzel én magam személy szerint részben egyetértek -, hogy nem számszerű, azt hiszem, Zagyva képviselő úr mondta, hogy nem számszerűsíthető a hit gyakorlásának minősége és annak a fontossága. Ebben én egyetértek vele, nem az határozza meg egy egyház fontosságát, a tanításainak a fontosságát, hogy hányan gyakorolják, hanem az, hogy azok a tanítások tévtanok vagy olyan tanok, amelyek valóban segítenek az eligazodásban. Ebben egyetértünk. Viszont valamilyen rendszert föl kell állítani egy jogszabályban, ami mentén mégiscsak az egyházi tevékenység bírálata valamilyen objektív mutatók alapján történik meg, mert ha nem így lenne, akkor itt mi hosszan vitatkozhatnánk a parlamentben, akár hónapokig, például önnel, hogy ön mit tekint egyháznak, meg mi mit tekintünk egyháznak. Tehát nem lenne objektív mércéje ennek. Mint ahogy kiderült ebben a vitában is, hogy ki-ki ezt másként gondolja, ami egyébként rendben van. De egy jogszabályban nem lehet relativizálni azt, hogy milyen eljárásban minősítünk valamit egyháznak vagy milyenben nem.

Ezért ezek a mérőszámok, lehet vitatkozni, hogy miért nem 80 év, miért nem 85, miért 100, és ezek a viták lehetnek még helyesek is, de szükségtelenek, mert valamilyen mércét egy eljáráshoz fel kell állítani.

Azt hiszem, talán szintén csak a szocialistáknak volt azzal problémája, hogy miért kötelező a hitoktatás. Erre válaszolt államtitkár úr, hogy nem kötelező, hanem szabadon választott, de fontos, és ezt magam is fontosnak tartom, hogy valóban, a magyar oktatási rendszer annyira értékrelatívvá vált, éppen egyébként többek között az egyházügyi szabályozás miatt is meg a korábbi alkotmány miatt is, hogy a felnövekvő generációk már nem is nagyon tudják az eligazodás útját. És ez látszik a társadalom tevékenységén, mind a gazdasági tevékenységén, mind a társadalom olyan jelein, hogy hogyan esnek szét a családok, a közösségek, hogyan veszíti el a moralitását egy társadalom, hogyan veszíti el a hitét, hogyan veszíti el a munkakedvét akkor, ha nincsenek ilyen gyökerek.

Végül azzal szeretném zárni a magam hozzászólását, hogy remélem, a vita azért tényleg vita marad, és semmi nem előre eldöntött és kőbe vésett, hogy ha ebben a törvényben nem sikerül még teljes mértékben jól szabályozni, hogy valóban, a búza az ocsútól váljék el, azok az egyházak, amelyek társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, azok valóban egyházzá válhassanak. Magam is a mellett voltam, hogy az eredeti törvénytervezetet támogassuk, ahol még három csoportban voltak nevesítve azok az egyházak, amelyeket egyháznak lehet és érdemes Magyarországon minősíteni. Miután most lehetőségük lesz - és úgy tudom, hogy már 72 kérelem van az Országgyűlés előtt -, lehetőségük lesz ezeknek az egyházaknak, amelyek esetleg méltatlanul kimaradtak az egyházi minősítésből, lehetőségük lesz ezt kérni, én biztos vagyok benne, hogy a parlament bizottsága és a parlament maga azoknak az egyházaknak, amelyek valóban fontos társadalmi tevékenységet végeznek, valóban a hit gyakorlására jöttek létre, ezeknek az egyházi státusát vissza fogja adni; magam is ebben reménykedem, és ebben a reményben kérem, hogy támogassák önök is ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Varga József képviselő úr, Fidesz.

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár Zagyva György hiányolta Damon Hillt, én nem hiányolom a szocialistákat, de úgy tűnik, hogy elhagyták a parlament üléstermét. Tőlük ezt várjuk el, mert az elmúlt 10-15 évben is ugyanígy politizáltak az egyházakkal, most sincs más céljuk, csak az, hogy majd azoknak a kisegyházaknak leveleket írogassanak, amelyek esetleg kimaradnak ebből a szórásból, ami most történik a parlamentben.

De nem ezért kértem szót, hanem számomra a törvényjavaslat fontos, és két alapvető kérdést tisztáztam önmagammal. Az egyik, hogy mi a törvény célja. Szerintem a törvény célja a vallási szabadság biztosítása mindenki számára, és ez a törvényben benne van. A másik fő cél volt, amit én személyesen is érzékeltem az elmúlt 20 évben, hogy az egyházakat szűkíteni kell, mert nagyon sokan bizniszegyházként működtek, és erre ez a törvényjavaslat tökéletes. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) És bizonyíték erre az, hogy az elmúlt 6 hónapban a 350 egyházból - milyen érdekes - már csak 72-en kérelmezik, hogy egyházak legyenek. Szerintem még ez is fog szűkülni. Ilyen értelemben én jó érzéssel fogom megszavazni a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, Harrach Péter frakcióvezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én három kérdésre szeretnék gyorsan válaszolni. Valami lelki rokonság bennem is a törvény célját keltette fel elsőként. Én mondanék három célt: biztosítani a vallás szabadságát, ez mindenképpen teljesül a törvényben, és mindkét kategóriában, szeretném kihangsúlyozni, egyház és vallási közösség kategóriában is; kizárni az álegyházakat; és én hozzátennék egy harmadikat: nyitva hagyni a körbe új regisztrálással bekerülés lehetőségét, ez is megtörtént, és szabályozottan.

Másodszor: mi is ez a kör, az érintett közösségek köre? Vannak vitathatatlanul egyháznak minősülő közösségek, nagyrészt a történelmi egyházakra gondolok. Vannak olyan kisközösségek, nagyrészt keresztény kisközösségek, amelyek valóságos működést tudnak felmutatni, tényleges vallási tevékenységet folytatnak, lelkesek, tiszták, egyszerűek, és vannak a világegyházak hazai közösségei. Nagyjából ez a három kör fedi le a teljes kört.

(16.50)

És végül harmadszorra az állam szerepe. Az állam és az egyház szétválasztása mellett nem szabad a társadalmat és az egyházakat szétválasztani, és éppen erről szól a törvény, hogyan lehet a társadalom számára az egyházak működését biztosítani. A regisztráció éppen ezt a társadalmi szerepet szolgálja.

És nem szól a törvény - többször elmondtam ma már újból - vallási tanításról, teológiáról, egyházak belső tevékenységéről, csupán az egyház és társadalom viszonyáról. Hogy milyen szabályozással történik ez, arról lehet vitatkozni; arról is lehet vitatkozni, hogy a törvény előterjesztése milyen volt, de hogy a törvény rendezi a fő kérdéseket, és sikeresen, azt hiszem, az vitathatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Hoppál Péter képviselő úr.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Még egy gondolat erejéig engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szocialisták által elmondott érveket cáfoljuk. Idézzük fel azt, hogy negyven éven keresztül ők az egyházak működésének ellehetetlenítésén dolgoztak minden eszközükkel, Sztálin, majd Rákosi, aztán pedig Kádár utasítására; és bizony, ha végignézzük, hogy az elmúlt nyolc évben is milyen rendelkezéseket hoztak, azt láthatjuk, hogy beszűkítették az egyházak lehetőségeit, az egyházi intézményfenntartás lehetőségeit, hiszen ott, ahol az emberek úgy döntenek, egy településen úgy döntöttek az elmúlt nyolc évben, hogy mondjuk, szeretnék és kérvényezték, hogy az iskolájukat ne zárják be, hanem egy egyházi jogi személy vegye át, ott a szocialisták törvényes gátat szabtak ennek a lehetőségnek minden eszközzel. Mi tudjuk, ők történelmileg így vannak bekötve, hogy az egyházak működését gátolják.

A mai felszólalásaikban is az hangzott el, napirend előtt éppen Nyakó képviselő urat hallottuk a Bibliát idézni, és ennek a korszaknak a szellemiségét felidézni. De ennek a vitának a mélypontja is éppen Nyakó Istvánnál hangzott el, amikor a napi aktuális politikai kérdéseket Jézus Krisztus szavaiba öltötte, amikor azt kiabálta, hogy Lázár, gyere be. A Bibliában Jézus Krisztus szava Lázár feltámasztásakor úgy szólt, hogy Lázár, jöjj ki - mármint a sírból -, és támadj fel. Azt hiszem, képviselőtársaim, hogy van a vitának is egy bizonyos foka, amikor a blaszfémiát nem szabad elérni. Ezt a határt a szocialisták átlépték, és méltatlanná váltak erre a vitára. Ez is aláhúzza azt a tízparancsolatbeli kérést, amit örülök, hogy az itt ülő jobbikos képviselők nem léptek át, és ma még a vitában itt lévők nem léptek át, a szocialisták ezt is megtették: "Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi." (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó! - Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kővári János fideszes képviselő.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Még két perc sem lesz, csak az előbb elfelejtettem egy dolgot megemlíteni.

Én magam egyetértek azokkal, akik a 6. §-ban pontosabbá tennék, hogy a vallási tevékenység mire irányul. Nevezetesen az istenhitre irányuló tevékenység, a vallási tevékenység eredendően nem a természetfelettire, mert természetfeletti a babonisztikus hiedelemvilág is, és nem gondolnám, hogy ezzel egy újabb kiskaput kellene nyitni, hogy természetfelettinek tekinthetik majd azok, akik valami olyasmiben hisznek, ami nyilvánvalóan hiedelmekre épül, és ráadásul esetleg káros tévtanokat terjeszt. Tehát azt gondolom, ha már újra elénk került ez a törvény azon okoknál fogva, amiért elénk került, akkor érdemes ezeket a pontosításokat, amelyek látszólag csak szavak, de ennél sokkal több tartalma van, megtennünk. Úgyhogy én is javasolnám és támogatnám, hogy a 6. §-ban nyugodtan és bátran írjuk oda, hogy istenhitre irányuló tevékenység a vallási tevékenység. Ezt támogatnám, ha bevezethető lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Varga László: Egy zárszót mint előterjesztő!)

Megkérdezem, az előterjesztők közül ki kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Varga László: Igen!) Megadom a szót Varga László képviselő úrnak.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Zárszóként...

ELNÖK: Elnézést! Zagyva György Gyula két percben...

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Ja, akkor majd utána.

ELNÖK: Ezután már nem lehet... (Zagyva György Gyula: Akkor visszavonom.) - de kivételesen. Tessék, Zagyva György Gyula képviselő úr! És utána az előterjesztő. Nem figyeltem, elnézést, vagy későn nyúlt be, nem tudom. Tessék!

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. A vita során többször elhangzott, hogy szeretnénk arra magyarázatot kérni, hogy a százéves nemzetközi működés kritériumát hogyan fogják megítélni. Mielőtt a végén válaszolnak, ezt újra meg szeretném kérdezni, nehogy ez kimaradjon, hogy mi alapján lesznek ezek a kritériumok felállítva, és hogyan fognak erről dönteni, mert ez szerintünk beláthatatlan következményekre ad lehetőséget, mindenki összevissza fog majd mindent beszélni ezzel kapcsolatban, főleg az ilyen kisebb neoprotestáns szektákra gondolok.

Varga József képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy eddig csak hetvenkét igénylés érkezett. Majd fog több is érkezni, csak ez egy friss törvényjavaslat. Majd érkezik több is, amikor majd rájönnek ezek a kis szekták, hogyan lehet majd ezt az egy mondatot meglovagolni, és hogyan kell majd megoldani, hogy kereszténynek - vagy akár valamilyen világvalláshoz kapcsolódhassanak. Itt például majd a krisnások el fogják mondani, hogy ők hinduk, meg sorolhatnám.

Tehát hogy ez mi alapján lesz megítélve, erre szeretnénk egy kielégítő választ, mert ezt nagyon nem látjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben soron kívül megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Bocsánatot kérek, csak nagyon röviden tényleg erre a kérdésre, mert itt félreértések is vannak vagy lehetnek. Tehát azt szeretném jelezni, képviselő úr, hogy ez a megfogalmazás - én nem előterjesztőként, csak a vita résztvevőjeként próbálom interpretálni a törvényjavaslatot - a felsorolt kritériumrendszernek az egyik eleme, nem ez az egyetlen elem; nyilván ott végigolvassuk, ez az egyik része, egyik eleme. Másrészt pedig, ha jól olvasom a törvényjavaslatot, akkor az egyesületek jogutódok az egyházak tekintetében. Tehát a most hatályban lévő törvény alapján bejegyzett egyházak jogutódjai lesznek az egyesületek, tehát továbbviszik azt a folyamatot, amit ők az elmúlt iksz év vagy évtized alatt, vagy ki tudja, mennyi van mögöttük. Ez az egyik része a dolognak.

A nemzetközi összefüggés. Nyilvánvalóan ott a bizottságban Gulyás Gergely alelnök úr szerintem jól interpretálta, de úgy tudom, hogy készül egy módosító indítvány, amely ezt pontosítani fogja. Ezt csak a mostani információm alapján szeretném jelezni. Tehát mindenképpen azt gondolom, hogy pontosítani kell, és akkor a kérdéseire megfelelő, kielégítő választ fog kapni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szilágyi György képviselő úr.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is szeretném megragadni az alkalmat, hogy a zárszó előtt Varga Lászlót megkérjem, hogy konkrétan legyen szíves válaszolni nekem arra, hogy a törvény mellékletében szereplő, az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek, a felsorolt 14 egyházzal kapcsolatosan a Jobbik Magyarországért Mozgalom be fog nyújtani egy módosító javaslatot, amelyben azt fogjuk javasolni, hogy a Hit Gyülekezetét vegyék ki ebből a felsorolásból. Azt szeretném megtudni, konkrétan ön támogatja-e a Jobbiknak ezt a módosító javaslatát, ön egyetért-e azzal, hogy a Hit Gyülekezetét vegyük ki; és kíváncsi lennék, hogy a KDNP, a Kereszténydemokrata Néppárt hogyan gondolja, hogy ezt a módosító javaslatot támogatni tudja-e, tehát valóban önök is úgy gondolják-e, hogy a Hit Gyülekezetét ki kellene venni. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ugyan itt most hallottuk államtitkár úrtól, hogy ez csak az egyik eleme, de az egyik kritériumot a Hit Gyülekezete nem tudja teljesíteni, pontosan ezt a száz évet. Tehát szeretném megtudni öntől, most a zárszóban konkrétan válaszoljon arra, önnek mi a véleménye arról, ha a Jobbik módosító javaslata be fog kerülni a bizottságok elé, önök támogatják, hogy kivegyük a Hit Gyülekezetét ebből a felsorolásból, vagy pedig nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Újólag megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni két percben. (Nem érkezik jelzés.) Tizenöt percben? (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót az előterjesztők nevében Varga László képviselő úrnak.

(17.00)

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Szeretném mondani, először is, mert megkérdőjelezték, hogy az előterjesztők, illetve az aláírók közül nincs itt senki: itt vagyok, jelentem. Ezért voltam én az expozé elmondója is. Ezzel már feleltem is arra, hogy az Alkotmánybíróság nem kérdőjelezte meg a mellékletet, hanem az eljárást. Tehát nyilván azokban módosítunk, és arra figyeltünk, amit az Alkotmánybíróság megkívánt tőlünk.

Az elhangzottakra nézve szeretném elmondani, a legnagyobb baj, azt hiszem, ott van, hogy fogalmakat keverünk. Összekeverték kedves jobbikos képviselőtársaim a hitet, a hitvitát, a teológiát, az ökumenét, nyakon öntötték politikával. Ez mind-mind külön fogalom. Ebben a Házban, ahogy Harrach Péter frakcióvezető úr elmondta, valóban egy olyan törvénynek kell megszületni, amelyik az egyházakat elhelyezi a társadalomban, s a társadalom és az egyház egymáshoz való viszonyát szabályozza.

A száz évre vonatkozóan nagyon jó megfogalmazása volt annak a képviselőtársamnak, talán Hoppál Péternek, aki azt mondta, a száz év nyilván azért száz év, mert az már egy történelmi távlat. Hogy ez milyen következményekkel jár, a törvényből következik.

Megkérdőjelezte az egyik kedves képviselő még az örök életemet is. Én azért úgy gondolom, ezt bízzuk arra a Jézus Krisztusra, akinek a születésére, az emlékére készülünk most karácsonykor. Szászfalvi László államtitkár úrral, lelkésztestvéremmel idéztük itt fel az egyik már elhunyt lelkész mondását, hogy ha netán ott leszünk a mennyeknek országában, akkor három dolgon csodálkozunk. Az egyik az lesz, hogy olyanok is ott lesznek, akikre nem is gondoltunk, hogy ott lesznek. Olyanok nem lesznek ott, akikről pedig azt gondoltuk, hogy ott lesznek. És legjobban csodálkozunk, ha ott lehetünk - ez a harmadik. Én ezt szeretném arra válaszolni, amiben ezt a kérdést is feltették.

Az sem igaz, hogy minden egyház, minden vallási közösség egy nagyon kemény hierarchiára épül fel. Nyilván a római egyház igen, a protestáns egyházak különbözőképpen, az egyházi törvényekben, az egyházfegyelemben, és ahogy egyházi közösségek éppen fölismerték a maguk hittételeit, úgy rendezkedtek be. Éppen ezért sem a parlament, sem a bíróság, senki nem vállalhat, senki nem létesíthet jogot arra, hogy teológiai kérdésekben ítélkezzen, mert akkor visszamegyünk a középkorba, az inkvizícióig, vagy még visszább is mehetnénk. A XXI. században nekünk a társadalomban együtt kell élnünk, és az a jó, hogy egyházak is vannak, amely egyházak a maguk hitelvei szerint, ki-ki a magáét megélve tiszteli a másikat. S egy másik hasonlatot is hadd mondjak még: én úgy tanultam, ezt vallom és így is tanítottam, hogy mindaz az egyház, amely istenhittel fölfelé tekintve éli a világát, olyan, mint egy nagy zenekar egyik tagja. A zenekarban megvan a hegedűs kottája, megvan a zongoristának, megvan a dobosnak, megvan a fuvolásnak, a kürtösnek, mindenkinek, és egy feladata van, hogy a saját hangszerén játsszon, de nem úgy, ahogy ő elképzeli, hanem úgy, ahogy a karnagy vezényli és ahogy a kotta ott van.

Azt kívánom, ez a törvény szolgálja azt, hogy az új alkotmányban a Magyarországon lévő egyházak és vallási közösségek ki-ki a maga hangszerén úgy játsszon, hogy az építő legyen, hasznos legyen, és ne romboló, hanem egymás megbecsülését, hazánk, népünk, történelmünk és a jövőnk építését szolgálja. Ebben a reménységben tartom ezt a törvényt alkalmasnak arra, hogy elinduljunk egy új úton. Ismétlem: nem vallom azt, hogy ez a legtökéletesebb törvény, én is biztosan másként írtam volna, ha magam írom, de egy közösségben élünk, és én a magam hitét, a magam gondolatát nem kényszeríthetem rá senkire sem. Kérem, hogy így fogadjuk el, próbáljuk a magunk eszközeivel, a magunk helyén megélni azt, amit vallunk hittel, vagy aki nem az Istenbe vetett hittel, az azzal a meggyőződésével, amit éppen vall.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérésre Jakab István ülésvezető elnök bejelentette, hogy módosító indítvány leadására 19 óráig van lehetőség. Tehát azzal zárom le az általános vitát, hogy 19 óráig leadható módosító indítvány.

Mivel az előterjesztéshez már érkezett módosító javaslat, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett. Megköszönöm munkájukat.

Holnap reggel 10 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Köszönöm együttműködésüket, az ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 17 óra 8 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

29021 Az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának 4. ülésnapja 2011. december 22-én, csütörtökön 29022