Felszólalás adatai

A másik megjegyzésem: Ékes képviselőtársam nagyon korrekten ismertette a költségvetési bizottságban tegnap este történteket. Azt viszont sajnálom, hogy nem tette hozzá, hogy egyetlen kormánypárti képviselőtársam sem szólt semmit, sem pró, sem kérdés, sem vélemény, semmi a világon. Az a két szem ellenzéki képviselő, köztük jómagam, mondott el néhány dolgot, aki ott volt, úgyhogy meglehetősen lehangoló volt a bizottsági ülés tegnap. Igaz, hogy fáradtak voltunk, késő volt, fél nyolc volt, de én azért vártam volna, hogy a kormányoldalon is megszólaljanak, legalább kérdéseket tegyenek föl.

Puskás képviselőtársam, alelnöktársam hozzászólásával kapcsolatban olyan érzésem volt - ez szubjektív dolog, tehát lehet, hogy nincs igazam -, mintha kicsit bagatellizálta volna ezeket a törvényjavaslatokat, hogy koherenciakiküszöbölés meg pontosító megjegyzések. Nem, majd el fogom mondani, hogy itt nagyon fontos kérdésekről van szó. 46 törvényt akarnak módosítani és fognak is nyilván módosítani, és erre összesen volt három nap: ugye, 7-én adta be ezt a csomagot a tisztelt kormány, pénteken. Erre lehet mondani persze azt, hogy az országgyűlési képviselőnek nincs munkaviszonya, tehát nincs olyan, hogy hétvége, ha akarom, akkor a munkaidőm nulla órás, ha akarom, akkor 24 órás, ezen belül eldönthetem, hogy mennyit foglalkozom a vállalt feladatommal.

Én elég sokat foglalkoztam vele, és tisztelettel jelentem - nem vagyok teljesen amatőr ezen a területen -, nem tudtam megemészteni ezt a 46 törvényt. Annál is inkább nem, mert olyan természetűek, egy részük olyan természetű, ami kiesik az ismeretségi körömből. Majd azokról fogok szólni néhány dolgot, amelyek közelebb állnak hozzám.

Ebből a 46 törvényből ennek az egyharmada olyan, amit már önök alkottak meg. Tehát a kormányszövetség regnálása óta eltelt két és fél évben önök hozták meg ennek a 46 törvénynek az egyharmadát, amit most ismét módosítanak. Ezek között több van, amit már többedszer módosítanak; gondolom, ez annak tudható be, hogy ez a törvénygyár, ami itt működik, igen sok selejtet termel, és a selejtszázalék jelentkezik ezekben a pontosításokban meg koherenciazavarokban meg új definíciókban és egyebekben, amiről Puskás képviselőtársam beszélt.

Ezek között a törvények között van, ami viszonylag nagy terjedelmű. Olyan nagy terjedelemben módosítja a hatályos törvényeket, hogy ez önmagában megérne egy-egy napirendi pontot. Melyek ezek? Fel fogom taxatíve sorolni ezeket, nyilván a válogatást lehet vitatni, hogy nem túl önkényes-e. Nyugellátásról szóló törvény; a főváros és a kerületei közötti forrásmegosztásról szóló törvény; az államháztartási törvény; a számviteli törvény; az adózás rendjéről szóló törvény; a könyvvizsgálói kamaráról szóló törvény; a tranzakciós illetékről szóló törvény; a kisadózó vállalkozásokról szóló törvény; egyes adótörvények és a velük összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvény, amely két hete van körülbelül hatályban; nemzeti felsőoktatásról szóló törvény. Ezek azok a törvények a 46-ból, ahol relatíve nagy terjedelmű módosításokra kerül sor, tehát nyilvánvaló, hogy ezeknek a feldolgozásához, megértéséhez időre, sok időre lenne szükség, konzultálni szakértőkkel, érdekképviseletekkel, et cetera. Erre nyilvánvalóan nem volt időnk, különösképpen az ellenzéknek, hiszen mögöttünk nem áll apparátus, mint a kormánypárti képviselők mögött.

Milyen kérdések, milyen érdemi problémák azok, amik miatt több időt kellett volna adni mindannyiunknak, hogy ezeket a törvényeket megismerjük, és ezekről érdemi álláspontot tudjunk kialakítani? Annál is inkább, mert ezt a csomagot salátatörvénynek nevezi a parlamenti szleng, a hivatalos meg megalapozónak; egyik sem jó kifejezés, mert a saláta egy pozitív tartalmú étel, az emberben pedig mindig inkább keserűséget asszociál ez a salátatörvény megnevezés. Ami meg a megalapozást illeti: kérem, a ház már áll, elfogadtuk, elfogadták önök a jövő évi költségvetési törvényt, most kezdik alapozni. Reméljük, hogy nem fog összedőlni az építmény.

Tehát mik azok a szakmai kérdések, amikről beszélni szeretnék? Mert ellentétben Puskás képviselőtársammal, ezek fontos szakmai kérdések, még egyszer hangsúlyozom: nem puszta pontosítások, nem koherenciazavar-kiküszöbölések, hanem fontos definíciók és fontos szakmai szabályok, amelyeknek az elfogadásához sokkal több időre lenne szükség, sokkal több időt kellett volna tölteni a költségvetési bizottságnak mint szakmai bizottságnak ezeknek a megértésével, megismerésével.

(14.50)

Kezdem az államháztartási törvénnyel. Tegnap este is felvetettem, hogy az előirányzat-maradványt újraértelmezi, és most úgy fogalmaz a kormány, hogy nem kíván különbséget tenni a kötelezettségvállalási előirányzat és a pénzmaradvány között. Kérem szépen, nem tudom, lehet, hogy nem értem jól, azért kellett volna több idő ennek a megismerésére. Fel is tettem én a kérdést, de a két ott levő helyettes államtitkár némi zavarban nem válaszolt ezekre a kérdésekre. Nem kárhoztatom őket ezért, hiszen 46 törvényhez ők sem érthetnek. Kiváló szakembereknek tartom őket, de hát nyilván ezekkel a részletkérdésekkel már ők sem foglalkoztak.

Kérem szépen, a költségvetési szervek előirányzata: kétféle maradvány létezik. Van egy kötelezettségvállalással le nem fedett maradvány és egy pénzmaradvány. A kettő nem ugyanaz. Vegyünk egy költségvetési szervet, amelynek van egy előirányzata, amelyet a parlament állapít meg, és ő azt kötelezettségvállalással lefedi. Szerződéseket köt, embereket alkalmaz, magyarul: elkölti a pénzt, de még nem fizette ki. Ha a kötelezettségvállalással elköltötte a pénzt, akkor azt nem lehet tőle elvonni, pontosabban: ezt lehet elvonni. Ha nem kötötte le kötelezettségvállalással, akkor az a pénz visszajárhat a központi költségvetésbe, a büdzsébe. Ha viszont pénzmaradványa van azért, mert még a kifizetésre nem került sor, jóllehet a gazdasági esemény megtörtént, mert megrendelte azt a valamit, mit tudom én, december közepén, és majd csak januárban fogja kifizetni, azt nem lehet tőle elvonni. Amit én nem értek, és nyilván nem is fogom megérteni, mert erre már nincs idő, hogy miért kell ezt a kétféle maradványt egyformán kezelni. Azt írják önök az államháztartási törvény módosításának az indoklásában, hogy egységesen akarják kezelni ezt a kétféle maradványt. Ez egy példa.

De mondok ennél érdekesebb példát, még mindig az államháztartási törvénynél maradva, hogy önök a költségvetés adminisztratív struktúráját tovább gazdagítják, ami helyes. Bevezetik a rovatrendszert. Én ennek örülök, hiszen részletesebb költségvetés fog készülni. Az az alapvető probléma, hogy ezt nem a parlament elé akarják hozni, hanem a kormány égisze alatt akarják megcsinálni. Tehát amikor az előirányzatokat, a kiemelt előirányzatokat, a két legfontosabbat, a személyi juttatásokat és a dologi kiadásokat részletezik, akkor nem hozzák a parlament elé, tehát nem érvényesítheti a parlament egyébként az alaptörvényben rögzített ésszerű részletesség elvét, hanem ezt a kormány megtartja magának, hogy majd ő eldönti, hogy a dologi kiadásokon belül melyik fejezet mire mennyit költhet, a bútoroktól a gépkocsikon át a külföldi utakig, a reprezentációtól a postaköltségeken és a fűtésen, világításon át a legkülönbözőbb kiadásokig. Ezeket nem az Országgyűlés elé hozzák. Utólag sem ismerhető meg, a zárszámadásban sem közlik ezeket az információkat.

Megint az történik, ami jellemző a magyar költségvetési joggyakorlásra, hogy a parlament és a kormány között a joggyakorlási hatáskörök tovább csúsznak a kormány, a végrehajtó hatalom javára, és egyre kisebb, kevesebb lehetősége marad a törvényhozásnak arra, hogy ellenőrizze a neki felelősséggel tartozó költségvetést végrehajtó kormányt, illetve kormányszerveket.

Ami a számviteli törvényt illeti, szintén módosítják. Itt egy egyértelmű csúszási szándék látszik a rendeleti szabályozás felé. Ahelyett, hogy egy államszámviteli törvényt csinálnának... - én ezt már elég régóta mondogatom, tíz évvel ezelőtt még a Fidesz is mondta. A Fideszben jeles képviselők ülnek itt, akik tíz évvel ezelőtt az államszámviteli törvény mellett álltak ki, Font Sándor, Dancsó József, Varga Mihály, most mára elfelejtették. Az összes olyan érdemi szabályozást, amit törvényben kellene rögzíteni, a számviteli elveket, a beszámolókészítési elveket, a könyvvezetési elveket, ezt most kormányrendelettel akarják szabályozni. Ez teljes mértékben eltér a nemzetközi gyakorlattól és a parlament költségvetési jogának a megkívánt gyakorlásától.

A gazdasági stabilitásról szóló törvényt is módosítják. Itt egy kicsit hadd tegyek egy pikírt megjegyzést: önök az unortodox vagy anortodox gazdaságpolitika jegyében olyan alapvető fogalmakat neveznek át önkényesen, amelyek bevettek a szakmában. Nem először teszem szóvá, de megint feladják a labdát, megint kénytelen vagyok lekezelni. Önök a gazdasági stabilitásról szóló törvényben helyesen használják a GDP magyar nevét: bruttó hazai termék. Ez helyes. Ezzel szemben az alaptörvényben nem ez van leírva, hanem teljes hazai összterméket írtak, mert állítólag nyelvészekkel korrigáltatták az alaptörvény szövegét. Na most akkor, ha én nagyon szőrözni szeretnék, akkor azt mondanám, kérem szépen, alaptörvény-ellenes a stabilizációs törvény módosításáról szóló javaslat, hiszen olyan fogalom nincsen, amit a stabilizációs törvény használ, tudniillik bruttó hazai terméket nem ismer az alkotmány.

Módosítják a könyvvizsgálói kamaráról szóló törvényt is. Szeretném itt elmondani, hogy a magyar jogalkotást az jellemzi, hogy mindent jogszabályokkal, törvényekkel, rendeletekkel akar szabályozni. A könyvvizsgálat egy angolszász intézmény, amit még 1930-ban vett át a magyar jogalkotás. Angliában nem a kontinentális jogelvek működnek, ott a szakmai szabályozás, a sztenderdek használata dominál, és a könyvvizsgálat kifejezetten egy olyan szakma, aminek a szabályait nem törvényekben rögzítik az angolszászoknál, hanem a szakma megegyezik önmagával, a szakmai kamarák, hogy ezt most így csináljuk - best practice vagy a good practice. Csináld így, és akkor jó lesz! Most ezeket átvesszük és belegyömöszöljük törvényekbe, és azt hisszük a jog mindenhatóságában, hogy majd akkor jó lesz nekünk, ha ezeket törvényekben szabályozzuk, mert itt megint törvényben lesz szabályozva ez a bizonyos felügyeleti hatóság. Tehát olyan hatásköröket tesznek törvénybe, amelyek nem feltétlenül odavalók. Ezeket is meg kellett volna beszélni a könyvvizsgálói kamara illetékes vezetőivel szakmai körökben, hogy jó lesz-e ez így, minek ezekről törvényi szabályozást csinálni.

Végül, de nem utolsósorban még két példát szeretnék említeni, hogy miért lett volna jó, ha idő van arra, hogy ezekről a törvénymódosításokról beszéljünk. A forrásmegosztás Budapest fővárosa és a kerületek között: ugye, úgy szól a törvényjavaslat, hogy ezt a forrásmegosztást, amit a törvényalkotó előír, az Állami Számvevőszék vizsgálja, és a vizsgálatának a megalapozottságához igénybe vehet könyvvizsgálókat. Teljesen felesleges ilyet leírni, kérem. Az Állami Számvevőszék elnökének óriási hatásköre van, eldöntheti azt, hogy egy vizsgálathoz felvesz könyvvizsgálót vagy nem vesz fel szakértőt, minek ezt neki leírni. Arról nem is beszélve, hogy olyan olvasata is van ennek a szabálynak, hogy ha megalapozottan akarja megvizsgálni a forrásmegosztás korrektségét, akkor vegyen fel könyvvizsgálót, mintha ő nem tudná megalapozottan megvizsgálni külső könyvvizsgáló nélkül. Ez egy teljesen felesleges szabály, enélkül is megteszi vagy megteheti a Számvevőszék elnöke. Az ő hatásköre, hogy mit vizsgál és milyen módszerekkel; ez teljesen az ő egyértelmű hatásköre.

(15.00)

Végezetül annyit szeretnék még mondani, javasolni, hogy értem én, hogy ezek a módosítások összefüggenek a jövő évi költségvetési törvény végrehajtásával, tehát végül is valamilyen módon ezeket meg kell csinálni, de ez az eljárás, ami most már tipikussá lett, ez a szakmával való szembemenetelés.

Tessék nekem elhinni, hogy mindazok a szakemberek, akik akár adózás vagy költségvetési tervezés, finanszírozás, ellenőrzés területén dolgoznak, lebecsülve érzik magukat, mert nem látják azt a szándékot a kormány részéről, hogy a törvényalkotás előtt kikérje a véleményüket, és akkor megalapozottabban lehetne idehozni ezeknek a javaslatait.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)